Mentés lehetetlen helyekről

Veres Mónika

Mentés lehetetlen helyekről

- Interjú Égető Szilárddal, a HUNOR Mentőszervezet kötéltechnikai alegységének vezetőjével

A HUNOR Hivatásos Katasztrófavédelmi Mentőszervezet kötéltechnikai alegysége 2016-ban jött létre, hogy a kötéltechnikával történő magasból és mélyből való speciális mentési feladatokat ellássa. Ezek a munkák rendkívül összetettek, magas szinten igénylik a tagok fizikai, pszichés, mentális felkészültségét, elméleti és gyakorlati tudását, kollektív gondolkodását. Ahhoz, hogy ezt a szintet megtartani és folyamatosan fejleszteni tudják, rendszeresen vesznek részt tréningeken, versenyeken, melyek elengedhetetlenek a tapasztalatszerzéshez. Az alegység vezetőjével, Égető Szilárd tűzoltó főhadnaggyal történő beszélgetésre már régóta készültem, mert a törökországi földrengésnél a mentésben a kötéltechnika is kiemelt szerepet kapott.

Milyen terepeken lehet menteni kötéltechnikával?

Magyarország szinte minden pontján lehet, de voltunk Európában és Ázsiában is versenyeken. Ahová egyéb módon nem tudunk le vagy feljutni, ott a kötéltechnikát hívhatjuk segítségül. Budapesten például nagyon sokat mentettünk kötéltechnikával azért, mert nem fért a helyszínre autó, vagy akár egy létra. A kötéltechnika ott jön számításba, ahol a sérültet úgy kell felhoznunk, hogy a sérülésein semmiképpen ne rontsunk, megtartsuk az állapotát, és minél szakszerűbben emeljük fel, vagy hozzuk le őt.

Voltunk már építkezésen, ahol tetőről kellett leemelni valakit. Előfordul, hogy nem lehet lépcsőn keresztül lehozni egy személyt, mert nem lenne biztonságos, vagy az épületben kell egy túlsúlyos beteget mozgatni. Ha valaki leesett egy kútba, felhozzuk onnan, ha fára szállt egy siklóernyős, lehozzuk. Bizonyos terepekre nem tudunk kimenni tűzoltóautóval, nem tudunk odavinni akkora létrát sem, amelyik felérne 30 méter magasságba. Tehát bármilyen helyen, ahová egyéb módon nem lehet eljutni, a kötéltechnika egy kiváló alkalmazás lehet.

Égető Szilárd

Fel kell tudni mászni fizikailag, bízni kell a felszerelésben, itt nagyon nem tud hibázni az ember.

Hány fős az alegység?

A műszaki mentőcsapatnak mi egy kötéltechnikai alegysége vagyunk. Ez körülbelül 30 főből áll, és akik nagyon képzettek, ők 15 főt jelentenek. A 30 fő ugyanúgy ellát kötéltechnikai feladatot, illetve arra törekszünk, hogy a 200 fős hivatásos tűzoltókból álló HUNOR csapat szinte minden tagja valamilyen szintű kötéltechnikai ismerettel rendelkezzen.

A kötéltechnikai mentés igen komoly fizikai és szellemi felkészültséget igényel. Most a szellemi, mentális igénybevételt szeretném kiemelni. Úgy gondolom, hogy ezek a tényezők kiemelten fontosak a munka végzésénél.

Nagyon fontosak. Tűzoltóként is nagyon fittnek kell lenni, nem véletlen van minden évben egészségügyi szűrő, pszichikai alkalmassági, fizikai állóképesség mérés. Erre rájön pluszban az a tényező, hogy az ember kötélben dolgozik, és a kötélben kell megközelítenie a helyszínt.

Hogy illusztrálni tudjam ezt, egy 10 emeletes épület példáját hozom, ami 33 méter magas. Erre kötélen felmászni nagyon alap dolog. Fel kell tudni mászni fizikailag, bízni kell a felszerelésben, itt nagyon nem tud hibázni az ember. Ahogyan megközelítette a helyszínt, fejben is ott kell lennie, és ügyesnek kell lennie ahhoz, hogy biztonságosan végre tudja hajtani a mentést. Ha bajba jutott embert kell ellátni, akkor meg kell nyugtatnia. Ehhez neki is nyugodtnak és magabiztosnak, a csapatnak pedig összeszokottnak kell lennie.

Ha azonban nem tudja ellátni őt, akkor oda kell juttatni egy orvosi segítséget, adott esetben ugyanígy, kötélen. Orvos épp akad, aki kötéltechnikában járatos, de mégis nagyon kevesen vannak Magyarországon.

A tavalyi évben Zádor Zsófia, a magyar Barlangi Mentőszolgálat orvosa Törökországban egy barlangban, 1050 méter mélységben, első mentőorvosként közelítette meg az ott bajba jutott barlangi kutatót és stabilizálta az állapotát, akit 9 napon belül fel is hoztak egy nagyon szűk járaton keresztül. Zsófia is itt volt a mentőversenyen bíróként segíteni. Rajta kívül voltak még orvosok, ők is képviselték magukat a rendőrség különleges alakulatánál.

Ezek a különböző szakterületek ritkák. Ha olyan mentőorvos érkezik ki a helyszínre, aki nem jártas a kötéltechnikában, tehát önállóan nem tudna felmászni vagy lejutni, de az orvosi ellátására szükség van, akkor le, vagy fel kell juttatnunk a sérülthöz őt. Ehhez fizikailag, mentálisan és pszichésen is edzetten és formában kell lennünk. Valójában nagyon megterhelő.

Mi a különbség az alpintechnika és az alegység által alkalmazott kötéltechnika között? Úgy gondolom, hogy ezt a dolgot már Ön is érintette az előzőekben: a mentésnél sérült van, akit el kell látni.

Igen, a mi mentésünknek alapvetően az alpintechnika, alpintechnikai jártasság az alapja. Annyival egészül ki, hogy nekünk kifejezetten egy sérültet kell ellátnunk, és ehhez kell egy bizonyos létszám, akiknek együtt kell tudnunk dolgozni. Mivel találkozhatunk Budapest utcáin? Például veszélyteleníteni kell egy épületet. Ezt általában végezhetik emelőkosárral, állványról, vagy kötéltechnikával. Mikor jön szóba a kötéltechnika? Ha gyorsnak kell lenni, és mondjuk nem fér oda az emelő. Nagyon sokan végzik a veszélytelenítést kötéltechnikával.

Ez egy teljesen más műfaj, mint amikor egy sérültet kell ellátni. A veszélytelenítésben dolgozik 1-3 ember különállóan, a mentésnél pedig csapat szinten, és sérültről kell gondoskodni.

Tehát annyiban különbözik, hogy a kötéltechnika azokkal az elemekkel egészül ki, ami magával a sérült kezelésével, a hordágy mozgatásával jár. A hordágyat mindig próbáljuk kísérővel vinni. Ha a sérültet nem egyedül mozgatjuk – ami lehet egy extrém esetben 80-100 méteres kötélút is, ahol nem tudja, hogy mi történik vele –, akkor mindig van mellette egy kísérő, aki elmondja neki, hogy mi történik épp, és ha kell esetleg egészségügyileg ellátni őt, akkor ezt el tudja végezni. Ha bármilyen tereptárgytól el kell húzni, vagy el kell mozdítani, akkor azt tudja kezelni. Ott van a sérülttel testközelben, aki nagyon kiszolgáltatott állapotban van ilyenkor. Senki másra nem számíthat, csak a csapattagokra és arra az emberre, aki közvetlenül ott van mellette. Ő megnyugtatja és eljuttatja arra a pontra, ahol biztonságosan tud ellátást kapni.

A HUNOR-ral készült több részes interjúsorozat a törökországi földrengés egyéves évfordulójának kapcsán indult, ahol a kötéltechnikások is szervesen részt vettek a mentési folyamatokban. Milyenek voltak az ottani munkák?

A HUNOR Mentőszervezetnél is alkalmazásra került a kötéltechnika az emberek kimentésekor. Tetőről, romos szintekről kellett lejuttatni a hordágyat, itt is ugyanúgy, a kötél biztosításával. Ezekben a speciális hordágyakban lettek mozgatva azok a sérültek, akiket sikerült élve kimenteni. Volt olyan megközelítés is, ahol egy nagy darut kellett használni, és a darun keresztül kellett beereszkedni egy épületbe, ott átvizsgálni a területet és a személyt kiemelni. Ahol már nem biztonságos, ott ez a technika nagyon hasznos. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság nagy figyelmet fordít arra, hogy ez a terület is minél jobban fejlődjön, és világszínvonalú legyen az emberek mentése.

Törökországban voltak mások is, akik ezzel a technikával mentettek?

Természetesen, minden mentőcsapatnak egy komponense az, hogy kötéltechnikai mentést végre tudjon hajtani. A mentőcsapatokat, így Magyarország nehéz kategóriájú minősített mentőcsapatát is időközönként, például 5 évente újraminősítik. Vannak bizonyos szempontok, amiknek meg kell felelni. Többek között van kötéltechnikai rész is, ahol ki kell építeni paneleket, végre kell hajtani magasból, mélyből feladatokat, kötélpályán kell tudni mozgatni embereket. Így a magyar mentőcsapat mellett a külföldiek is megfelelnek ezeknek az elvárásoknak.

Melyek a fontosabb használati eszközeik?

A szokásos védőeszközök mellett – a mentőcsapat ruházata is alapvetően így van felépítve - nekünk egy picit speciálisabb, a mozgásból adódóan könnyű ruházat, könnyebb sisak, kötélen és terepeken való mászásra, mozgásra alkalmas bakancs. Ennyivel egészül ki.

Műszaki mentés során nagyon izzadunk, és nagy erőkifejtésre van szükség. A kötéltechnikában a mozgékonyság miatt fontos, hogy gyorsan száradjon meg a ruha, ami rajtunk van. Nekünk nem kell feltétlenül lángálló ruházatot viselnünk. Ugyanúgy használunk természetesen védőkesztyűt, védőszemüveget, overallt, alsó, felső ruházatot.

Milyen mászási technikák vannak, amiket gyakran alkalmaznak?

A nemzetközi versenyeken jól megmérik a csapatok egyéni tudását. A résztvevő 7 főből a csapatban 5 fő versenyzik. Általában meg szokták nézni, hogy az 5 fő képes -e felmászni 100 méter magasra. A 100 méter legalább 3x10 emeletet jelent, ezt egy huzamba kell teljesíteni. A mászásoknak vannak különböző technikái.

A gyorsmászásokat a nagyon jó erőnlétben lévő emberek körülbelül 30 méterig tudják végezni, ez olyan, mintha szaladnának a kötélen. Mind a két kezükkel tudják fogni a kötelet, illetve mind a két lábukon van mászógép. 30 méter után, ha már nem bírják a gyorsmászást, akkor az úgymond „béka technikával” tudnak egy picit ugyan lassabban, de jól haladni. Páros lábbal is mászhatunk, páros lábbal és azonos kézzel.

Mindenki tudja magáról, hogy mik a fizikai korlátai, és mi az, amit gyorsan, hatékonyan tud végezni úgy, hogy utána még le tudjon szállni a kötélről anélkül, hogy leesne. A feladatok elejére rakják a sprintet, melyben a csapatnak fel kell vinnie azt a mentőfelszerelést, amiről azt gondolja, hogy fent tudja majd használni. Elég ezekre az extrém magas távolságokra felmenni úgy, hogy az ember felvigye a saját súlyát, ezért mindenki jól meggondolja azt, hogy milyen felszerelést visz magával. Egy ilyen távra az ember egy plusz karabinert sem szeretne felvinni. Tizen-kilókról beszélünk a saját testsúlyunkon kívül. Ez akár lehet 15-20 kg is. Majd minden eszközzel együtt kell visszajönni, tehát tényleg nagy erőnléti, mentális és pszichés kihívás.

Milyen céllal kezdték el megrendezni a Budapest Kötéltechnikai Mentőversenyt?

A HUNOR Kötéltechnikai szakemberei a nemzetközi tapasztalataikat szerették volna megosztani a hazai kötéltechnikai mentéssel foglalkozó szakemberekkel. Ez ihlette azt, hogy Magyarországon is rendezzünk kötéltechnikai mentőversenyt a külföldi versenyek mintájára. Ezáltal növeljük az itthoni tudást és tapasztalatot, melyet a hétköznapi életben tudnak a szakemberek kamatoztatni a mentések során.

Milyen feladatokat kellett teljesíteni az idei augusztusi versenyen?

Ezen a versenyen 6 feladat volt. Az első napon volt egy mentés a Mátyás-templomról, ahol 47 m magasan a kilátói szintről kellett lehozni egy személyt a külső falsíkon, aki ott rosszul lett. Két pályát használtunk párhuzamosan, 120 fokos szögeltérésben. Egy autó volt egy kikötési pont. A ferde kötélpályán haladva nagyon látványos eleme volt a versenynek.

Ugyanezen a napon a Hármashatár-hegyen egy siklóernyős került bajba. Az egyik ugrópont mellett rosszul sikerült manőverezésnek köszönhetően fára szállt. Őt kellett lementeni. Egy parkolóból indultak a csapatok. Meg kellett találni a sérültet térkép alapján, oda kellett vinni a felszerelést, le kellett menteni őt a fáról, el kellett látni, és a hordággyal, felszereléssel együtt vissza kellett szállítani 1 km-en, 5 embernek. Túrázás közben az ember tud sétálni 1 km-nél többet is. De ilyen terepviszonyok között, felszerelés szállítással más. Amikor nem lehet megítélni, hogy mennyi eszközre lesz szükség, ezért mindenki többet visz, végül a sérülttel visszajönni, miközben maga a hordágy 80-100 kg súlyú, mindezt időre úgy, hogy bírók nézik, és a végén a mentőszolgálatnak át kell adni a sérültet bizonyos protokoll szerint.

Szombaton 4 helyszínünk volt. Az egyik stadion tetejéről le kellett hozni és el kellett látni egy sérültet, aki 35 méter magasan lett rosszul. A Budai Várban a várfalról egy kutyasétáltató kutyája kiugrott, leesett a várfal aljába és le kellett juttatni a kutya gazdáját, a kutyát pedig bele kellett tenni egy hámba és visszavinni a várfal tetejére.

A Vajdahunyad várában vizesárok felett kellett kiépíteni egy kötélpályát és a vizesárok túloldaláról az innenső oldalra vissza kellett hozni a sérültet a vizesárok felett.

Volt még a Zugligeti Libegő, ami elromlott és a turistákat le kellett menteni.

Régebb óta érdekel, hogyan lehet libegőről embereket lementeni...

Mindenre van több opció. A tavalyi évben például a leglátványosabb mentőhelyszínünk az Óriáskerék volt. Van több protokollja annak, hogy hogyan lehet lehozni embereket, ha esetleg nincs áram. Van még egy betáplálás, de ha nincs, akkor hogyan lehet leforgatni a nagy kereket? Egy c-verzió szerint, ha véletlenül az is elromlik, akkor jön szóba a kötéltechnikai mentés, ami tavaly a leglátványosabbra sikerült az összes mentés közül. Mindegyik nagyon jó volt a maga nemében, de ez valóban, azon a központi helyszínen impozáns volt! Hajnali órákban kezdtük, 4-5 órakor, a napfelkeltét ott élték meg a csapatok, fantasztikus volt, mindenki nagyon jól érezte magát.

Amikor gyakoroljuk ezeket a pályákat, akkor közülük választunk helyszíneket a versenyhez. Így azok, akik az ország másik felében, vagy a világ másik részéről jönnek hozzánk, ilyen impozáns helyszínen tudnak feladatot végrehajtani. Idén a Mátyás Templom festői környezetében voltunk.

A Budapest Kötéltechnikai Mentőverseny Facebook oldalunkon aktuális eseményeinkről és más érdekességekről is olvashatóak cikkek, nézhetők videók.

Hány tagú volt a csapat a versenyen?

Egy csapat 7 főből állt. Ebből 1 személy a megfigyelő. Az ő feladata, hogy más csapatokhoz menjen, és ellenőrizzen. Ha azt látja, hogy valami nem szabályos, például nincs betekerve egy karabiner, amire fel van függesztve a hordágy, akkor azt jelzi a bírónak, tehát neki biztonsági feladata van.

Ezenkívül van egy sérültünk a csapatban. Minden csapat saját maga viszi a sérültjét. Neki minimum 60 kg-nak kell lennie. Meg van határozva a versenyszabályzatban, hogy egyenlőek legyenek a feltételek. Természetesen nehezebb lehet, ezért nem szólunk. Ha pedig könnyebb lenne a sérült, akkor azt kisúlyozzuk, tehát kap plusz súlyt a hordágy, hogy minimum 60 kg-mal kelljen a feladatokat végrehajtani.

Van egy csapatirányító, illetve még 4 fő, akik szerelik a kötéltechnikai pályát.

Ez a második éve volt a Mentőversenynek?

Igen, a tavalyi évben indult. Tavaly 10, idén 11 csapat indult a külföldieken kívül. Magyarországról hivatásos tűzoltók, önkéntes mentőszervezetek tagjai, a rendőrség, illetve a honvédség is részt vett. Civil csapatként indultak. Ők a rendvédelem olyan szervei, akik a kötéltechnikai mentés ágazatával foglalkoznak. Olyan tapasztalatot tudnak szerezni itt a csapatok, amit egyébként máshol hosszú évek alatt szereznének meg.

A versenyt a 11 résztvevőből egy romániai csapat nyerte. Érkeztek csapatok Szlovéniából, az USA-ból, és természetesen helyből is.

Támogatóink nélkül ezeket a versenyeket nem tudtuk volna megrendezni. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság a rendezvény fővédnöke, mellette nagyon sok szervezet állt mellénk.

Kedves Szilárd, köszönöm, hogy bemutatta olvasóink számára a kötéltechnika módszereit, az alegységet, a megrendezett versenyt.

Végére értünk a HUNOR Mentőszolgálatot bemutató interjú sorozatnak, melyet a tavalyi törökországi földrengés egy éves évfordulójának kapcsán indítottam el.