"Van, ami soha nem fog változni: mindig madarakat hordok a fejemen.”

Blogi

"Van, ami soha nem fog változni: mindig madarakat hordok a fejemen.”

Különleges riportot sikerült csinálnom Boldog Lucával a május második felében lezajlott Budapest ComicCon kapcsán, melyet idén harmadik alkalommal rendeztek meg Magyarországon. Beszélgetésünk alatt Luca pont úton volt a Metropolitan Egyetemre, ahol jelenleg a filmszínész osztály végzős hallgatója és éppen a diplomaosztóra készül. Nagyon zsúfolt időszak ez most az életében, ezért különösen hálás vagyok neki, hogy tudott időt szentelni annak, hogy válaszoljon a kérdéseimre.

De mielőtt belecsapnánk a közepébe, pár szó Luca eddigi útjáról Édesanyjától, nagyon kedves könyvelő Barátnőmtől, Rónai Krisztinától (vele olvashattak riportot már szintén a Csak Pozitívan Magazin 2022. áprilisi számában).

Mikor megkérdeztem Krisztát Luca eddigi munkásságáról, átküldött egy képet, amire ránézve saját bevallása szerint mindig elérzékenyül. Azt látni, hogy egy kicsi lány már óvodás kora óta tudja, hogy mi akar lenni és folyamatosan, hosszú éveken át kitartóan ezért dolgozik, azt gondolom egy Édesanya számára valóban igazi büszkeség. A bal oldali fotó akkor készült mikor 5 éves korában Luca a Hattyúk tavát nézve a tévében kitalálta, hogy beöltözik Odettnek. Kriszta varrta meg ehhez a ruháját, „Odett” pedig szerzett valahonnan egy madarat, amit a fejére tett. Ott és akkor eldőlt, hogy mi lesz belőle, ha nagy lesz… (De erről majd kicsit később.)

Az óvoda, ahova járt, nagyban támogatta a gyerekek kreatív önkifejezési törekvéseit, sokszor játszottak „beöltözősdit”. Amikor pedig Luca iskolába került, minden egyes farsangot szívrepesve várt, hisz ilyenkor élhette ki magát igazán különböző jelmezekbe bújva. Bevallom én magam is libabőrös lettem, mikor Kriszta megfogalmazta, mit jelent számára figyelni már nem is olyan kislánya útját:

„Mikor látod a gyereked szemében a büszke csillogást, hogy ismét sikerült valóra váltania, amit kitalált, az az érzés nem fogható semmihez. Kimondhatatlanul szerencsésnek érzem magam, hogy gyerekkora óta végigkísérhetem ezt az utat. Ha egyetlen szóban kellene megfogalmaznom mit érzek vele kapcsolatban, akkor az a csodálat! Hogy számára sosem létezett a lehetetlen. Amit eltervezett, azt mindig elérte. Én magam a technikai kivitelezésben kézzelfoghatóan mindössze pár ruha megvarrásával tudtam őt támogatni. Illetve korábban többnyire ötlet szintjén vette igénybe a segítségemet. Mióta viszont elkezdett cosplayezni, gyakorlatilag már erre sincs szüksége. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb ötletek, melyeket aztán rövidebb-hosszabb előkészület után mindig jó érzéssel mutat be. Mikor előkerült az ovis fotója és egymás mellé rakta őket a 20 évvel később készült Tontoval, nevetve jegyezte meg: „Van, ami soha nem fog változni: mindig madarakat hordok a fejemen.”

És akkor most meséljen végre Luca arról, milyen úton jár 5 éves kora óta, és milyen eredményeket ért el azáltal, hogy már óvodás korában rájött, mi is az Ő hívatása.

Először is köszönöm, hogy a mostani nem kicsit kaotikus időszakban is vállaltad a beszélgetést, mellyel segítesz a Csak Pozitívan Magazin Olvasóinak bepillantani egy eddig nem mindenki számára ismert világ kulisszái mögé.

Nagyon örültem a felkérésnek és szívesen válaszolok a kérdéseidre, hisz a cosplayek megalkotásán kívül az is mindig nagyon jó érzéssel tölt el, ha megmutathatom másoknak, hogy ahogy Anyu fogalmazott: a lehetetlen nem létezik.

Számomra pedig nagyon inspiráló Hozzád hasonló, elhivatott fiatalokkal beszélgetni. Mindegy milyen területen hoztok létre valami kiemelkedőt, fontos, hogy jó példát mutattok nem csupán a saját korosztályotoknak, de a Nálatok fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt. A Te életedbe hogyan jött éppen a cosplayezés, és annak is ilyen magas színvonalon történő kivitelezése, ahova pár év alatt jutottál?

Viszonylag régóta tudok ennek a fogalomnak a létezéséről. 13-14 évesen hallottam róla először, de nagyon sokáig nem mertem belevágni. Kezdetben ugyanis fogalmam sem volt, milyen karakterrel és hogyan álljak neki a kivitelezésnek. Két dolgot tudtam csak.

1. Hogy nagyon akarom.

2. Hogy a Halloween és a farsang a két kedvenc ünnepem, mert akkor „legálisan” be lehet öltözni.

Kezdetnek úgy látszik ennyi elég is volt. Erről Joseph Campbell mondása jut eszembe: „Kövesd a boldogságodat, és az Univerzum ajtókat nyit meg előtted ott, ahol eddig csak falak voltak.”

Bizony, ez nagyon igaz. Nálam aztán azzal nyílt meg az első ajtó, hogy hallottam a Mondocon nevű rendezvényről, ez egyébként egy nagy cosplay találkozó, ahova eldöntöttem, mindenképpen kimegyek egyszer. Itt persze „civilben” is meg lehet jelenni, de biztos voltam benne, hogy én csak jelmezben teszem ezt meg. Aztán a Covid alatt kaptam jegyet az utána lévő első fesztiválra. Pont akkor néztem egy barátnőmmel a Gyűrűk urát és egyből bevillant ki legyek.

Csak nem Legolas?

De bizony. Honnan tudod? Csak nem nyomoztál utánam? (nevet)

Igyekszem felkészülni a riportok előtt, főleg, ha olyan érdekes, de számomra még ismeretlen témáról készülök beszélgetni egy Hozzád hasonló szakértővel, mint amiről most van szó.

Volt íjászfelszerelésem és jó pár egyéb kellék, amiket össze tudtam szedni, gondoltam a köpenyét pedig megvarrom én magam. Mondjuk persze varrni nem igazán tudok még a mai napig sem, csak nagyon alap szinten, akkoriban meg még ennyire sem voltam „profi”, mint most. Na de lényeg a lényeg, megcsináltam a Legolas cosplayt, kimentem benne életem első Mondoconjára és ledöbbentem, mennyien fotózkodtak velem. Hihetetlen jó élmény volt látni, hogy már kezdőként milyen sikert arattam.

Mióta is csinálod pontosan akkor ezt az egészet?

Gyakorlatilag mindössze három éve, 2021. július 16. óta, de azóta meglehetősen intenzíven foglalkozom vele. Ami a nyilvános szerepléseket illeti, néha kihagyok pár hónapot, nehogy beleessek abba a hibába, hogy csak a versenyzés miatt cosplayezek. Ennek ugyanis meglenne az a veszélye, hogy gyorsan kiégek és ezáltal az egész elveszítené azt a sajátos varázst, amit maga az alkotás folyamata jelent számomra.

Melyik a kedvenc cosplayed az eddigiek közül?

Nehéz abszolút kedvencet megnevezni. Inkább azt mondom, van egy csoport, 3-4 cosplay, amik a kedvenceim. Más a technikai kedvenc a saját készítésűek közül és más az a karakter, akinek a legjobban szeretek a bőrébe bújni. Saját műveim közül az abszolút büszkeségem a Bolond Kalapos. Ez egyébként a legújabb alkotásom és több mint egy évbe telt, mire készen lettem vele. Tonto a Magányos Lovasból pedig azért kedvenc, mert ott nagyon autentikusan sikerült az anyaghasználat. Igazán valósághű lett a kinézete, olyan anyagokat sikerült találnom és beépítenem ebbe a cosplaybe, amiket egy indián valóban használna - Tonto ugyanis egy indián karakter. Színészileg viszont az abszolút kedvenc Jack Sparrow, aki gyerekkorom egyik meghatározó karaktere. Leginkább azért, mert Ő szöges ellentéte annak, amilyen én magam a való életben vagyok.

Miért pont Johnny Deppre "kattantál rá" enynyire?

8 éves koromban láttam tőle az első filmet, a Charlie és a csokigyárat. Ez után nem sokkal következett az Ollókezű Edward és a Karib tenger kalózai, majd kicsit később az Alice Csodaországban. Ami a legviccesebb az egészben, mindössze az Alice után jöttem rá, hogy Ollókezű Edwardot, Jack Sparrowt és Willi Wonkát ugyanaz a színész játszotta. Mindhárom karakter nagyon tetszett, mindegyiket remek alakításnak tartottam, és mikor rájöttem, hogy mindegyiket Johnny személyesítette meg, onnantól elkötelezett rajongó lettem. Egy ennyire sokoldalú színészért nem lehet nem rajongani. (huncut mosoly) Amúgy cosplayezni Johnnyt kb. egy évvel azután kezdtem, hogy az első cosplayem megcsináltam. Nem mintha nem akartam volna már korábban, sőt. Csak tartottam tőle, hogy nem tudom az általa megformált karaktereket olyan hitelesen bemutatni, ahogy azt valójában megérdemlik.

Mi vitt rá, hogy végül mégis neki merj ugrani egy ekkora feladatnak?

A Depp kontra Heard tárgyalás után Johnny győzelmét úgy ünnepeltem meg, hogy vettem egy mély levegőt és legyőzve a korábbi félelmeimet megcsináltam első Johnny Depp cosplayemet, Willy Wonkát. Az általam elsőnek megismert, Johnny által megformált karaktert személyesítettem meg és rengeteg pozitív visszajelzést kaptam. Ami különösen jólesett, hogy azt dicsérték nagyon sokan, mennyire „jól áll nekem” Johnyny, milyen jól át tudom adni mimikával és egyéb gesztusokkal Őt. Ezen felbátorodva a rá következő hónapokban csak Johnny karaktereket cosplayeztem. Jelenleg 11 Johnny cosplayem van.

Ki segít a cosplayek technikai kivitelezésében?

Főleg Apukám, mert a családban ő a leginkább barkácsolós. Famegmunkálásban például (van saját készítésű kardom), illetve számos szerszám használatát tőle tanultam – csavarbehajtó, kézi csiszoló, dekopír fűrész stb. Vele szoktam megbeszélni, hogyan készüljön el egy páncél, egy kalap, egy preparált mű döglött madár úgy, hogy az a lehető legélethűbben nézzen ki. A varrógépemet beüzemelni pedig Anyu segített anno. Meg persze cosplayes barátokkal is sokat beszélgetünk és tapasztalatokat cserélünk. Tőlük főleg elméleti segítséget kapok sokat, aztán én magam addig kísérletezek, míg úgy érzem, hogy tökéletes az eredmény. Van, hogy többszöri próbálkozásra jön csak össze valami úgy, ahogy szeretném. A Bolond Kalaposnál például a negyedik nekifutás volt a nyerő, mikor azt láttam, hogy elégedett lehetek, mert amit alkottam, végre tényleg a lehető legjobban hasonlít az eredeti, filmbéli változathoz.

Mióta jársz versenyekre?

2022. február óta. Nagyjából féléves cosplayes múlttal a hátam mögött vágtam bele a közönség előtti megmérettetésbe. Magyarországon amúgy vannak kisebb és nagyobb cosplay rendezvények, én a Budapesten megrendezettek közül eddig mindegyiken „ringbe szálltam”. (Mondocon, Fantasy Expo, Budapest Comicon)

Mi volt az első, amivel díjat nyertél?

Első versenyemen Aragorn koronázási páncélja a Gyűrűk ura – A Király visszatér című filmből. Ez egy Fantasy Expo 3. helyezést hozott. Aztán következett egy Mondocon – itt legjobb smink díjat kaptam és legjobb színpadi jelenlét jelölést Tontoért. Ez a smink azért volt különleges, mert az indián harci festést sminkes holmikat és természetes anyagokat keverve hoztam létre. Arcfestékes alapozós alapra kerámia agyag adott effectet, ami által nagyon valósághű és természetes kinézetem lett, megszólalásig olyan, mint a filmben.

Volt-e olyan díjad, amire esetleg nem is számítottál?

A tavaly karácsonyi Fantasy Expon életem első 1. helyezése a Bolond Kalapossal. Kifejezetten meglepődtem rajta, de természetesen nagyon örültem neki, mert Rá igazán büszke vagyok. Az idei tavaszi Mondoconon pedig legjobb színpadi jelenlét díjat nyertem kosztümkészítés kategóriában. Én általában egyébként ebben a kategóriában versenyzek. Ráadásul számomra ez volt az álomdíj, én ugyanis a cosplayt a színészi része miatt szeretem leginkább csinálni. És ha már a színészet szóba került: voltam cosplay performance versenyen is. Ennek az a lényege, hogy mit adsz elő, nem pedig az, hogy feltétlenül önállóan magad készítsd el a cosplayedet. Itt egy cosplayes barátommal közösen volt egy Operaház fantomja egyvelegünk: Ő volt a Fantom én pedig Christine. Ezzel megnyertük a 2023-as Mondocon cosplay performance kategóriát és elsők lettünk a 2023-as Budapest Comic Con-on is cosplay performance kategóriában. Ezen kívül kaptunk közönségkedvenc jelölést is, illetve a barátom nyert más egyéb kategóriában is.

Azt gondolom nem tévedek, ha arra tippelek: velem együtt sok Olvasónkat sikerült már az eddigi eredményeiddel is ámulatba ejtened. Van azonban egy olyan storyd, ami szerintem „mindent visz”. Úgymond szinte súrolja a lehetetlen határát, Neked mégis összejött.

Sejtem mire gondolsz, a Johnnyval való levelezésem és találkozásom, igaz?

Úgy bizony, viszont mivel még van pár további kérdésem Hozzád, szerintem hagyjunk valamit a következő lapszámba is, mit szólsz? Hiszen nem is olyan régen kitört a vakáció, nyaralás alatt jól jön egy folytatásos olvasnivaló a strandon.

Benne vagyok, akkor július végén Veled ugyanitt. (folytatás következik)

Várjuk tehát vissza Önöket kedves Olvasók egy hónap múlva, addig is kívánunk kellemes időtöltést júliusra. Pihenjenek, töltődjenek és lapozgassák Magazinunkat. Biztosra veszem, hogy sok érdekes témát találnak Kollégáim cikkei között.

Fotók: cosplayphoto.hu, Maksai Botond, Mészáros Gábor