Az igazi szabadság

Heinemann Ildikó

Az igazi szabadság

Hogyan vélekedek a szabadságról keresztény emberként?

Mert amikor a bűn szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól. De milyen gyümölcsöt termett ez akkor nektek? Bizony, most szégyenkeztek miatta, mert ennek vége a halál! Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a megszentelődést, amelynek vége az örök élet. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Róm 20-23

Szabadságon

Az elmúlt időben néhány nap szabadságot töltöttem Pécsett, a szülővárosomban. Hazautazásom reggelén a sógorom megkérdezte, hogy éreztem magam. Nem győztem áradozni, hogy ez a mostani pécsi lét milyen fergeteges volt számomra, mennyi élményt adott. Sikerült találkoznom a volt osztálytársaimmal, barátaimmal; úszni és jókat sétálni is volt időm. Erre ő megjegyezte: kevés szükséges a boldogsághoz. Elég egy kis környezetváltozás, és mi már kisimulunk, felüdülünk.

Pontosan ezt várjuk a nyártól. Azért megyünk szabadságra, hogy néhány nap alatt azt éljük meg, kicseréltek minket, üdék, életvidámak, kedvesek, nyugodtak, elégedettek, tehát boldogok vagyunk.

Csakhogy egyszer minden szabadság véget ér, és ugyanolyanok leszünk, mint a szabadságunk előtt voltunk. Ennek nagyon is tudatában vagyunk, éppen ezért szeretnénk, ha a szabadságunkban megélt valóság állandósulna az életünkben. Magam is többször ábrándozom arról, hogy majd nyugdíjas leszek, és ez az érzés állandósulni fog az életemben. Ám Isten hatására eszembe jut, hogy a vágyaimat tekintve rossz úton járok.

Rabságban

Pál apostol örömmel hirdeti a rómaiaknak, és nekünk is, hogy szabadok vagyunk. A keresztény élet, Jézus követése elhozza számukra a teljes szabadságot. De vajon észrevesszük-e, hogy miben élünk, hogyan élünk? Nem teljesen természetes-e az, amiben benne vagyunk, és fel sem tűnik, hogy valójában rabságban vagyunk? Milyen könnyű a szabadság és munka viszonyát összehasonlítani, mennyire jól érezzük a kis „környezetváltozás” különbségét, de milyen nehéz a számunkra természetes életformában felfedezni a rabságot!

Pokorny Lia „A majdnem tökéletes boldogság receptje” című egyszemélyes előadásában egy olyan szereplőt alakít, aki életének jó részét annak rabságában élte, hogy neki mindig minden kapcsolatában a „jó kislány”-nak kellett lennie, mert így kapott szeretetet, így fogadták el. A jó kislány nemcsak apukája jó kislánya volt, hanem minden férfi felé ez a minta vitte: neki jó kislánynak kell lennie, aki megalázható, kritizálható, korlátozható. Megdöbbentő, hogy a következő nemzedékben ez az élet hogyan csúszik át nagyon is látható, megtapasztalható szenvedélybetegséggé. A darab azt „kérdezi meg” a sírva nevető nézőtől, hogy vajon ő milyen minta rabságában éli az életét.

Pál keményen fogalmaz: „a bűn zsoldja a halál”. A katona fizetsége a zsold, a mi életünk következménye a halál. A torz családi dinamikák következményei a szétbomló kapcsolatok, szenvedélybetegségben élő emberek, megnyomorított lelkű gyerekek és felnőttek. A hasznot, kényelmet kereső ember életének következménye a tönkretett környezet, a klímaváltozás, a háború, a vízhiány. Nem lenne elég ez a rövid igehirdetés arra, hogy mindazt felsoroljam, ami az emberiség bűnének fizetsége, amit nemzedékről nemzedékre örökítünk tovább úgy, hogy lassan kétségeink vannak afelől, hogy néhány évtized múlva lesznek-e még emberi élethez megfelelő körülmények itt a Földön.

Nemtől az igenig

Pokorny Lia a darabban akkor jut el a fordulópontra, amikor először mondja ki a „nem” szót. Ám az is hosszú út, amíg eljut a „nem”- től az „igen”-ig, vagyis megtalálja azt, hogyha nem akar így élni többé, akkor mégis mire mond igent.

A Jézusban való élet is erre késztet minket. Ő meghalt értünk, és ajándékként adja számunkra az örök életet. Azonban ez nem jelenti azt, hogy karba tehetjük a kezünket. A Jézusban való hit mozgósít, mert megláttatja velünk, melyik az az életforma, ami a halálba visz minket és szeretteinket, és melyik az az út, amely az életet szolgálja.

Minden vágyam az, hogy Jézusban mind rátaláljunk az élet szabadságára, arra szabadságra, ami megtöri a nemzedékeken átívelő rabságot, és utat mutat a jövő felé itt és odaát is.