Ölelj át!

Heinemann Ildikó

Ölelj át!

Annyira féltem. Tanultam, csak tanultam, és úgy éreztem, hogy semmi sem megy a fejembe, és mindjárt itt az érettségi. Tegnap nagyon kimerült voltam, lementem a szobámból vacsizni, és egyszercsak sírva fakadtam. És akkor odajött apa és anya és megöleltek. A tesóm pedig a hátamat simogatta. Anya azt mondta, hogy ne féljek semmit, mindegy, hogy sikerül az érettségi, ők akkor is szeretnek. Annyira, de annyira jól esett, ami történt. Érted, kifejezték, hogy támogatnak engem, hogy szeretnek. Olyan szeretve éreztem magam ebben az ölelésben.

Egyik nap vonattal utaztam. Szemben velem két középiskolás lány ült és beszélgettek. Az idézett mondatot tőlük lestem el. Az egyik lány mesélte a barátnőjének, hogy milyen jó érzés volt számára, hogy a családja kifejezte számára az együttérzését, a támogatását. Azért maradt meg bennem mélyen az a kis történet, mert a lány még háromszor mondta el, hogy “annyira jó volt, hogy szeretve éreztem magam, annyira jó, volt, hogy megöleltek.”

Éppenséggel egy képzésre utaztam, ahol az Érzelem Fókuszú Párterápiával ismerkedtem meg. Ennek a terápiának a programját leginkább így lehet összefoglalni: Ölelj át!

Természetesen ennél több a terápia, és a párokkal való foglalkozás sem abból áll, hogy a terapeuta azt mondja a pároknak, hogy öleljék meg egymást, de valahol a felszólítás pont arra világít rá, hogy a veszekedések, a megoldatlan konfliktusok miatt való eltávolodás, vagy elmérgesedett helyzet legmélyén milyen szükségletek és vágyak húzódnak meg. A párokkal való foglalkozás itt nem arra koncentrál, hogy egy bizonyos helyzetet a pár tagjai a terápia során képesek legyenek felgöngyölíteni és megoldani, hanem arra, hogy vegyék észre azt a negatív mintázatot, amely minden veszekedésük mögött ott van, és lássák meg a mélyben az érzelmeiket. A düh, a harag látszik, de mivel a pár tagjai nem mutatják meg, hogy mit éreznek valójában, így nem kerül napvilágra a valóságos félelmük, mert azt vagy nem merik megmutatni, vagy nem is tudják, hogy a haragjuk, a dühük mögött milyen rejtett dolgok vannak.

Mindegyikünk alapvető érzelmi szükséglete, hogy elismerjék, tiszteljék, fontos legyen a másik számára, hogy szeressék, de mégsem ezt fejezzük ki egymás iránt. Sőt meg se halljuk, hogy a másik mit mond, mi a vágya, és a magunk érzelmeit se vagyunk képesek kifejezni.

A képzésben elhangzott dolgok nem voltak ismeretlenek számomra, mert a múlt év novemberében a férjemmel részt vettünk egy három napos együttléten, ahol másik 11 párral együtt részesei lehettünk annak, ahol saját élményen keresztül tapasztalhattuk meg a módszer hatékonyságát házasságunkban. Éppen ezért határoztam el, hogy elmegyek és elsajátítom a terapeutákra vonatkozó ismereteket egy képzés során.

Ölelj át! - én szeretek ölelkezni. Ha megengedik a gyülekezet tagjai, vagy a klienseim, akkor a beszélgetés, látogatás végén megölelem őket. A régebbi, már felnőtté váló ifjúságom szereplői is minden búcsúzásnál megölelik egymást. Ebben még nemi különbség sincs, mert tudják, hogy ez egy baráti, szeretetteljes megnyilvánulás egymás iránt, amivel szeretetüket fejezik ki egymás iránt. Nem olvastak cikket arról, hogy az ölelésnek mennyi jótékony hatása van, ez a mozdulat számukra magától értetődő.

Ölelj át! - Milyen jó lenne, ha házaspárok is mernék igényeiket, fájdalmukat a másik felé kifejezni! Milyen jó elsajátítani mindazt az ismeretet, ami segít minden párt abban, hogy jobb, békésebb, egyetértőbb, egymást elfogadóbb párként működjenek! A képzés és a saját élmény hatására elhatároztam, hogy ebben a folyamatban minden elakadt, vagy magáról többet megtudni akaró, még jobb házasságban élni vágyó párt segíteni igyekszem.