A karma kérdéskörei - Jelentése és működése

Fényhalmi Beatrix

A karma kérdéskörei

Jelentése és működése

A tévhitek elkerülése érdekében nem a „szemet szemért, fogat fogért” mondás jellemző a karmára, ez egy nagyon leegyszerűsített, negatív beállítottságú, áldozat szerepben lévő ember félreértelmezése. A kollektív tudatban most többnyire ez áll.

A karma a hatások és visszahatások törvénye, az egoisztikus világkép teremti meg. Amíg az ego, az én irányít, addig karma is termelődik. Ez egy ok-okozati törvény, melyet nem egy kívülálló lény irányít, hanem mi magunk a tudatlanságunkkal vagy épp a tudatosodásunkkal. Minden szándék, érzés, gondolat és tett hatással van - akár tudatos vagy tudatlan -, hatással van Rád és a környezetre, tehát a keletkező, tovább halmozódó karmikus csomagodra is, hogy milyen magokat vetsz el.

Lama Deva Prashad szavaival: „A hatás nem a tett és a visszahatás sem a tett. Például, ha valakit megpofozol, akkor nem a pofont fogod visszakapni, hanem azt az érzést, amit kiváltottál a másikból. Ha a másikat indulattal pofozod meg, akkor ez neki fáj a lelkében is, ha pedig egy ájulása után adsz neki egy kijózanító pofont, akkor ettől ő felébred. Ezeket az érzéseket kapod majd vissza valamikor, valahol, valakitől, illetve valamitől. Így aztán ezek a visszahatások átnyúlhatnak az elkövetkező vagy az előző időkre, életekre is.”

A még meg nem nyilvánult visszahatásokat hívjuk karma magoknak. Ezek akkor hajtanak ki, (akár pozitívak vagy negatívak), amikor a megfelelő kedvező körülmények adottak. Ha gyerekkorodban folyamatosan elnyomtak és nem hagytak döntést hozni, nem hagytak gyereknek lenni és nem foglalkoztak a lelkivilágoddal sem, akkor ezek az elvetett magok hasonló helyzetben fognak előjönni. Lehet, a szituáció nem tűnik hasonlónak, de az érzés ugyanaz. Ekkor agresszív túlreagálások törnek a felszínre és senki nem érti miért. Azért, mert egész életedben lehet, hogy folyamatosan elnyomtad magad, súlyos önbizalomhiánnyal és döntésképtelenséggel éltél, ami csak rakódott a többi magra és a legmegfelelőbb körülmények között egyszerre is képesek kihajtani. Ezek szoktak a kemény, nehéz időszakok lenni. Balesetek, pénzvesztések, minden szintű összeomlás, betegségek sorozata vagy csupán egyszerre elromlik minden. Ezek nem átok miatt vannak, mint ahogy sokszor érzik ezt, hanem a karma magok beértek és most van az aratás. Maga a reakciód a hatásokra újabb karmát termel, amíg van, Aki reagál. Akár pozitív, akár negatív hatásokról legyen szó, mindig gondold át, mit tanít neked, mi-miért történt és ne csak egy rövid időintervallumban gondolkodj. Természetesen a pozitív karma magok is beérnek, így lehetséges, hogy egy megszorult helyzetben valaki, akár egy kedves idegen a segítségedre siet. Sosem attól kapod vissza, akitől számítanál rá. Az élet tele van meglepetésekkel.

A közhiedelemben bármennyire is negatívnak tűnik a karma beérése, ez valójában a gyógyulás lehetősége vagy kezdete. Sokan elkerülnék a karma vonatát, mert rossz és negatív hiedelem tartozik hozzá. De tudd, hogy ez a gyógyulást hozza számodra, ha hajlandó vagy észrevenni az ok- okozatiságot életedben. Ezek a magok többsége blokként, akadályként, félelemként épül be, melyek oldódnak bizonyos terápiák során; egy pszichoterápia vagy egy jó pszichiáter segítségével is felismerhetjük és gyógyíthatjuk őket. Ha egy gyerek másként látja a világot, más a gondolkodásmódja, mint az átlag felnőttnek, mélyebb igazságokat lát, nem értik meg, sőt azt hallja, hogy „ezzel nem mész semmire, ebből nem fogsz megélni, álomvilágban élsz és abba menekülsz” és hasonlók; teljesen elveszíti az önmagába vetett hitét, létjogosultságát, hiszen ő Ilyen, Lát. Ha folyamatosan elítéli emiatt a családja és hülyének nézik, ő egy védőfalat fog létrehozni abból az érzésből, amit átélt abban a pillanatban. Abban a pillanatban beég az értéktelenség, önbecsülés problémalép fel, hiszen nem fogadják el, nem értik meg és levegőnek tekintik az értékeit. Ebből ő egyenesen arra a következtetésre jut, amit lát is, hogy a világ ezt nem értékeli, nincs helye ebben a világban. Tudvalevő tény, hogy ennek a szituációnak tartós fenntartása során a gyerekben az értéktelenség annyira felerősödik, hogy nem találja a helyét a világban. Ha mégis, akkor sem tud a saját lábán megállni, mert nem bízik önmagában, hiába tudja és esetleg büszke arra, amilyen, amit képvisel, valójában folyamatosan visszaigazolásra vár a külvilágból, hiszen tizenévek alatt az rombolt le nála mindent, így azt érzi, kívülről kell megerősítést kapnia, hogy ő értékes. Tehát ugyanaz az érzés kapcsol be mindig, melyet régen átélt, amikor először, majd másodszor szenvedte el ugyanazt a bántást, csupán egy halom védekezési mechanizmus is épült rá, mely megakadályozhatja kapcsolatok létesítésben is. Véletlenül sem szeretne hasonlót átélni, így esélyt sem ad.

Ezzel megtanulod az elengedést, mind a szenvedéshez való ragaszkodást képes leszel elengedni, mind a pozitív érzések, pozitív gondolatok és élményekhez való ragaszkodást is. Amíg van azonosulás az elmével, van én, ki sajátjának érez bármit is, addig a tudatlanság kereke miatt forog tovább a karma.

Amikor azt hiszed vagy te és vannak mások, a körülötted lévőket hibáztatod, vagy azt hiszed felébredtél, felemelkedtél, ugyanúgy tudatlanságból azonosulsz és a szamszara kereke forog tovább. Ha tudatosan segítesz valakinek, amit az illető is segítségként él meg, akkor pozitív karma magokat termelsz. Ha a saját sikereid érdekében tudatosan vagy tudatlanul másokon átgázolsz, megversz, lopsz, ítélkezel; negatív karma magokat plántálsz. Így nincs olyan, hogy pozitív vagy negatív karma, hiszen egy ember az életében tesz jót és rosszat egyaránt. Ezek aránya az, ami eldönti, merre billen jobban a mérleg. Ha sok éven és életen keresztül az önmegismerés, az Igazság keresése volt a legbelsőbb célod, akkor minden ezzel kapcsolatos tapasztalat, tudás, bölcsesség, képesség megy tovább a következő leszületésed csomagjában, mint pozitív karma mag. Méghozzá azért, mert ezt az Igazság vezérli, ezen alapul. Ugyanakkor, a félelmek, hiedelemrendszerek, blokkok, melyek nem lettek felismerve, feloldva, szintén mennek veled tovább, negatív karma magként. Így ezek a megfelelő körülmények között kihajtanak. Ezáltal történhet az, hogy mikor minden a legnagyobb rendben zajlik, hirtelen komoly testi betegség vagy betegségek sorozata küld padlóra vagy mindent elveszítesz; munkát, kapcsolatot, házat és stb... Ez mind Tükörként jelenik meg az Életben, jelzi mi nem igaz benned, mit nem látsz meg, miben hazudsz magadnak. Így az életed a legnagyobb tanítód, kegyelemből. Segíti a felébredést, de ha nem jó irányból közelíted ezt meg, mély traumaként élheted át, mellyel az egoisztikus világképed még súlyosabb teherként ül a nyakadon.

A Jelen-lét állapotokban, mikor megszűnsz különállónak lenni, mikor az érzékelésed megváltozik és Csendben vagy az Egység állapotában, akkor tisztul a karma, hiszen azonosulás sincs, se alany, se tárgy. Minél több a betekintés, a felébredések, annál jobban tisztul a karma és az elme, így a test is, mert természetes állapotára emlékszik minden sejted. A meditáció ezért annyira fontos, hogy megtanulj éberen csendben lenni. Eleinte csak addig, míg leülsz meditálni, de hosszú távú célja az, hogy a valós hétköznapokat hassa át a meditáció minden pillanatban.

Karma és reinkarnáció csak az elmétől létezik. Az elme az egyetlen, aki ragaszkodik, azonosul az énnel, énképpel, véleményekkel, világokkal. Az elme akarja, hogy igaza legyen vagy kiemelkedő bármiben és bárhol, akár a sor legvégén, hiszen onnan nézve az első. Azért cselekedni szándékosan pozitív dolgokat, hogy jobb életed legyen következő életedben, kész balgaság, az elme terméke, a te hitrendszered. Itt és most van lehetőséged a felébredésre, miért várnál egy jobb jövőre, életre? Talán úgy könnyebb lesz? Egy fenét. A könnyedén eléldegélők felébredése nem most fog megtörténni, hanem amikor a pokol bugyraiban levegőért kapkodnak.

Minden a Tudatodban zajlik, a halál és születés is ebben zajlik, mégis ki megy hova, ha csak a tudaton belül képes létezni, mozogni? Ezért nincs sok értelme dimenziókban utazgatni, készülni egy jobb jövőre, hogy meneküljünk az Itt felbukkanó feladataink elől. Minden csak Most zajlik és Itt, a többi káprázat. De mivel illúziók között élünk és ezt termeli az elménk folyamatosan, így ezen kell megtanulni átlátni, megkülönböztetni. A szamszara az elme maga. Érdemes gyakran feltenned a kérdést magadban: Mi az, ami most biztosan Itt van? Hol vagyok Most? Mi a probléma Most? Mindeközben mély légzéssel csak a pillanatra figyelsz. Mi maradt Most?