10 dolog amire érdemes figyelni - Fókuszban a nehezített fogantatás II. rész

Szeghy Krisztina

10 dolog amire érdemes figyelni

Fókuszban a nehezített fogantatás II. rész

Több, mint 10 éve foglalkozom a nehezített fogantatás témájával, elsősorban a lelki hátterével. A munkám során az a tapasztalatom, hogy annak ellenére, hogy egyre több helyen, egyre többfajta megközelítésében olvashatunk a nehezített fogantatásról (meddőségről), sajnos még mindig vannak olyan alapvető információk, amelyek nem épültek be eléggé a köztudatba. Az írásom előző részében kiemeltem 5 olyan dolgot, amelyekre érdemes figyelni, ha késik a gyermekáldás, a jelenlegiben pedig újabb 5 elemmel bővíteném a listát.

Megismétlem, amit előző alkalommal is jeleztem: ez nem egy, már sok helyen olvasott, szakmai nyelven íródott cikk lesz. A célom mindig is az volt, hogy ebben a témában mindenki számára érthetően fogalmazzak, lehetőség szerint kerülve a szakkifejezéseket. A szívemből született, az aggódás íratta velem, mert szeretném, ha minden nő átélhetné egyszer az anyaság csodáját. Ebben viszont sajnos a legnagyobb ellenség a múló idő…

6. Ha ritkán vagyunk együtt, akkor is jöhet a baba

Alapvetően ez nem egy tévhit. Előfordulhat, hogy bár ritkák az együttlétek, mégis épp a fogantatás szempontjából megfelelő időpontban történnek. Mit értünk „megfelelő időpont” alatt?

A menstruációs ciklus egy folyamat, amelynek során minden hónapban megérik egy petesejt, majd vándorútra indul a női testben. Amennyiben a vándorút során találkozik egy spermiummal, megtörténik a megtermékenyülés, és elkezd fejlődni a kisbaba.

Amennyiben nem jön össze egyetlen randevú sem az utazása során, nem történik megtermékenyülés, és a szokott időpontban megérkezik a menstruáció.

A tüszőrepedés, azaz a „tojásból” való kiszabadulás (lásd előző cikk) nagyjából a női ciklus közepén történik, általában 28 napos tankönyvi módon működő ciklus esetén a 14. napon. Ha leírnám részletesen a ciklus során végbemenő folyamatokat, akkor látható lenne, hogy a várandósság bekövetkezéséhez egy természetes módon időzített, bonyolult folyamatokból álló rendszer összehangolt működésére van szükség. Ehhez az „időzítéshez” kívülről is alkalmazkodni kell.

Míg az állatoknál a „tüzelés”, azaz pont a menstruáció megjelenése jelzi, hogy a nőstény termékeny, addig nálunk embereknél ez fordítva van. Nálunk „rejtett peteérés” történik, nincs ilyen egyértelmű, jól érzékelhető jele a termékeny fázisnak. De ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nincsenek látható, érezhető jelei annak, hogy közeleg a fogamzóképes időpont. Önmagunk számára ezekkel kapcsolatban a természetes családtervező módszerek (hőmérőzés, Billings-módszer, Creighton-módszer) nyújthatnak információt, a párunk számára viszont egyéb jelek: a nőnek kismértékben, de megváltozik az arca, a bőre illata, és a hangja.

A természet tehát támogatja azt, hogy a megfelelő időpontban találjunk egymásra, de sok a nehezítő tényező. Jellemző, hogy a párok a napi munka során elfáradnak, este az összebújás helyett inkább csak egy sorozat megnézésére marad energiájuk. Ugyanígy nehezítő tényező, ha a pár egyik tagja sokat van úton, vagy külföldön dolgozik, és csak bizonyos időközönként jár haza, mert így viszonylag kicsi az esély arra, hogy ez a hazajövetel épp egybeessen a ciklus fogantatásra alkalmas szakaszával. Érdemes tehát nyomon követni a termékenység jeleit, méghozzá úgy, hogy mindez azért ne terhelje meg a házaséletet: ne legyen túl direkt, túl időzített, de teremtsünk ezeken a napokon olyan körülményeket, hangulatot, amelyek elősegítik az egymásra találást.

7. Biztos csak az a baj, hogy túl stresszesek vagyunk

Eljutottunk a munkám lényegéhez: a lelki akadályokhoz. Ugyan lelkinek nevezzük, de valójában a stressz nagyon is testi szinten ható tényező, amely egy csomó folyamatot futtat le a testünkben, és akár a fogantatásra is jelentős hatása lehet.

Miért van nagy szerepe a stressznek a fogantatást illetően? Mert a mindennapok során, amikor az ember – vélt vagy valós – fenyegetéssel szembesül, akkor bekapcsol a test riasztórendszere, és lefut az „üss vagy fuss” program, amelynek során hormonok ömlenek a vérünkbe. Ezek hatására lefut egy csomó fiziológiai reakció: például felgyorsul a szívverésünk, a légzésünk, az izmaink megtelnek vérrel, hogy felkészüljenek a védekezésre vagy a támadásra.

Amikor a stresszt kiváltó tényezők huzamosabb ideig vagy állandóan jelen vannak, akkor a szervezet úgy érzékeli, hogy folyamatos támadás alatt áll, és krónikus stressz alakulhat ki.

Ez pedig hatással van a hormonrendszerünk működésére is, hiszen hiába élünk már 2023ban, a hormonális válaszreakcióink több ezer éve állandóak. Testi szinten manapság is ősemberként működünk, ami azt jelenti, hogy az egyed életbenmaradása mindig elsődleges a fajfenntartási funkcióval szemben, tehát veszély esetén az agyban termelődő hormonok képesek gátolni a női nemi hormonok megfelelő termelődését, „letiltva” a szaporodást. Miért? Nagyon egyszerű: folyamatos életveszély esetén nem praktikus teherbe esni, hiszen várandósan nem lehet sem hatékonyan elfutni a kardfogú tigris elől, sem pedig visszatámadni. Sajnos manapság még kardfogú tigris sem kell a stresszreakciókhoz, a mai modern ember élete ugyanis tele van folyamatos stresszforrásokkal.

A stressz káros hatása alól a férfiak sem vonhatják ki magukat: a stressz csökkenti a nemi hormonok termelődését és a spermaképződést.

Valóban fontos tehát, hogy a gyermeket tervező pár tagjai igyekezzenek csökkenteni az életükben jelenlévő stresszt, ugyanakkor nem javasolnám azt, hogy csak a stressz káros hatásának tudjuk be a gyermekáldás késését. Amint azt a cikkem előző részében kifejtettem, sajnos a férfiakkal ellentétben – akiknél egész életük során folyamatosan termelődnek a spermiumok (bár ezek minősége is romlik) - mi nők meghatározott mennyiségű petesejt készlettel születünk, amelyekből minden hónapban a menstruáció során elfogy egy, és eljön az az idő is, amikor bizony kimerül ez a készlet, ekkor köszönt be a változókor, vagy klimax.

Mivel a női termékenységet bekorlátozza az idő, ezért amikor eldöntöttétek, hogy gyermeket szeretnétek, akkor a stressz csökkentése mellett érdemes legalább az alapvizsgálatokat elvégeztetni: nőgyógyászati kivizsgálás, hormonszintek ellenőrzése, és férfi andrológiai vizsgálat. Már itt kiderülhetnek olyan, a fogantatást akadályozó tényezők, amelyek akár egyszerű vitamin bevitellel javíthatóak (spermiumok mozgásában, mennyiségében tapasztalt eltérések), vagy megfelelő gyógyszerrel korrigálhatóak (túl magas prolaktin szint). Már pusztán az alapvizsgálatokkal sokszor akár egy, vagy több évet nyerhettek, amit nem kell felesleges várakozással, időzített együttlétekkel, szorongással, és minden egyes sikertelen hónapban sok könnycseppel megtölteni. Érdemes felkészülni a gyermekvállalásra, nemcsak lelki, hanem testi értelemben is.

8. Majd az orvos „csinál” nekünk gyereket

Gyakori tévhit a nehezített fogantatás kapcsán, hogy meddőségi klinikára csak akkor érdemes bejelentkezni, amikor már belefáradtunk a próbálkozásokba, és úgy érezzük, eljött az idő, hogy egy orvos „csináljon nekünk gyereket”.

Az egyik oka annak, hogy hosszú ideig húzzuk a meddőségi kivizsgálások megkezdését, hogy az elmúlt évszázadokban rengeteget nőtt az emberek átlagos élettartama, és ez kialakított bennünk egyfajta (tév)hitet az orvosok, a gyógyítás, a gyógyszeripar mindenhatóságában. Manapság már rengeteg olyan betegség gyógyítható, amely régen halálosnak számított, és akár egészen pici kis koraszülött babák is megmenthetőek, gyakorlatilag naponta hallunk a médiában újabb és újabb csodákról.

Ebből nem maradhatnak ki a celebek késői várandósságait bemutató történetek, amelyekből sok babára vágyó nő merít hitet. Ezzel nem is lenne baj, amennyiben ezek a híradások arról is szólnának, hogy az említett sztárhölgy hány lombikkezelésen vett részt, mielőtt egészséges gyermeknek adott életet, és milyen nehéz útja volt a várandósságig. Mivel ezek az információk csak ritkán hangzanak el, ezért szintén egy tévhitet eredményeznek, hogy a természetes úton történő gyermekvállalásra akár még a változókor beköszönte után is van lehetőség.

Ehhez hozzájárul a fogamzásgátló eszközök használatából eredő téves elképzelés is, miszerint ezekkel az eszközökkel a női termékenység irányítható. Valójában azonban a termékenység csak ideiglenesen kiiktatható velük, és nem halasztható, és sajnos nem tudjuk tetszőlegesen kibe kapcsolni.

Fontos tudomásul venni, hogy sajnálatos módon az orvosok sem mindenhatóak. Nem tudnak „gyereket csinálni”. A segítségük arra terjed ki, hogy elvégzik a szükséges meddőségi kivizsgálásokat, gyógyszeres kezelési tervet állítanak fel, amennyiben olyasmit találnak, amely miatt műtét szükséges (pl. endometriózis), akkor történik egy műtéti beavatkozás, és ha nem sikerül természetes úton megsegíteni a párt abban, hogy jöjjön a baba, akkor (amennyiben a pár tagjai az eredményeik alapján alkalmasak rá) lehetőséget biztosítanak az olyan asszisztált reprodukciós eljárások igénybevételére, mint az inszemináció és a lombikprogram.

Teljesen természetes, hogy minden pár arra vágyik, hogy természetes úton foganjon meg a gyermekük, hiszen az lenne a legcsodálatosabb, ha két egymást szerető ember kapcsolatában egyszer csak spontán érkezne a gyermekáldás. Sajnos manapság kevéssé vagyunk ilyen szerencsések. A modern ipari társadalom mindenre rányomja a bélyegét, a termékenységünkre is. Elég, ha arra gondolunk, hogy a férfiak spermiumszáma milyen drámai mértékben lecsökkent. Míg a harmincas években az átlagos spermiumszám 120-140 millió körül volt, ma már csak mintegy 40 millió.

9. Fizikai stressz és a meddőség

A termékenység szempontjából mit tekinthetünk fizikai stressznek? A sportolók körében ismert jelenség, hogy az állandó, erős fizikai megterhelés a menstruációs ciklus kimaradását okozza, illetve a sportoló lányoknál a nemi érés több évvel eltolódik az átlaghoz képest. Az állandó fizikai erőkifejtés valójában stressz a szervezet számára, ezért a szervezet úgy „dönt”, hogy jelenleg a körülmények nem alkalmasak a gyermekvállalásra, ezért leállítja a menstruációt.

Fizikai stressznek minősül az éhezés is. Az anorexiában szenvedő nőknél szintén megszűnik a menstruációs ciklus. A helyzet ugyanaz, mint az erős fizikai igénybevételnél: a szervezetünk úgy érzékeli, hogy a körülmények nem megfelelőek a fogantatásra, és a várandósság sikeres kihordására, hiszen nem áll a rendelkezésünkre elegendő táplálék.

Az alultápláltság is hasonló problémákat okozhat, ami sokkal gyakoribb, mint gondolnánk. Ehhez nem kell diétázni, elegendő csak rosszul táplálkozni. A szervezetnek megfelelő mennyiségű és összetételű, rendszeres táplálékbevitelre van szüksége ahhoz, hogy a várandósság zöld utat kapjon.

Amennyiben valaki az átlagnépességhez képest túlsúlyosnak számít, az sem bizonyítja azt, hogy a táplálékbevitele megfelelő, ez pusztán „biológiai” túlsúly, ami sokszor pont a nem megfelelő összetételű táplálkozásnak köszönhető.

Az egészségi állapotunkat, a teljesítőképességünket, de még a lelkiállapotunkat is befolyásolni tudják a táplálkozási szokásaink, és ez alól a termékenységünk sem kivétel. A termékenységet táplálkozás szempontjából befolyásolni tudja a túlsúly, az alultápláltság, az inzulinrezisztencia, a zsírszövet, a glutén-intolerancia, a vitaminok hiánya. Fontos tehát, hogy a gyermeket tervező pár fokozottan odafigyeljen az életmódjára, a szervezete ideális formába hozására, amiben dietetikus lehet a pár segítségére.

10. „Engedd el, akkor majd jönni fog”

Az egyik legfájdalmasabb mondat, amit sosem szabadna hallanunk, hiszen van benne egyfajta áldozathibáztatás: hogy a mi hibánkból nem fogant meg eddig a gyermekünk. Ez annak ellenére így van, hogy bár értjük a szándékot és a tartalmat mögötte, a tanácsot, hogy próbáljunk megnyugodni, kevésbé beleengedni magunkat a fájdalomba, sajnos egyúttal az empátia hiányát is megéljük, mert aki sosem küzdött meg a meddőséggel, az nem tudja, hogy valójában lehetetlent kér. A gyermek utáni vágyat - amíg esélyt látunk arra, hogy az álom beteljesedjen - nem lehet elengedni, és minél több idő telik el a sikertelenséggel, annál nehezebb másra koncentrálni, és a nő élete egy idő után minden téren e köré szerveződik.

Nem merjük otthagyni a munkahelyet, hiába nem szeretjük a feladatainkat, és már két éve is váltani szerettünk volna, mert innen lenne praktikus elmenni szülni. A ciklus második felében, amikor még ott az esély, nem merünk sportolni, nem iszunk alkoholt, féltő gondoskodással óvjuk azt az életet, akiről még azt sem tudjuk, ott van-e már. Nem tervezünk nyaralást, vagy mert nincs is rá pénz a vizsgálatok, beavatkozások miatt, vagy mert éppen akkor zajlanak a kivizsgálások, lombik programok. A nő egész életét körbenövi a folyamatos várakozás és önfeladás.

Ez viszont az, amin érdemes lenne egy kicsit változtatni. Nem a baba iránti vágyat kell elengedni, sőt, inkább végig azt hangsúlyoztam ebben a cikksorozatban, hogy érdemes tenni érte, méghozzá mielőbb, mert annál nagyobb az esély rá, hogy a vágyunk valóra válik. Viszont a folyamatos várakozás, önfeladás, a hónapról hónapra ismétlődő csalódottság élmény egyre inkább a fájdalom és tehetetlenség örvényébe sodorhatja a nőt.

Már Arisztotelész is azt mondta, hogy a test és a lélek nem választható el egymástól. Ez a termékenységi problémák kapcsán is igaz. A meddőségi problémák egy része úgynevezett ismeretlen eredetű meddőség, amelynél a kivizsgálások során nem találnak orvosilag igazolható okot arra, hogy miért késik a gyermekáldás. Számos terápiás kísérlet történt a meddőség pszichés okainak a kezelésére, amelyek során azt tapasztalták, hogy a szorongások csökkentése, a stressz csökkentése javítja a megtermékenyülés esélyét.

A Babahívogató Programban is sok baba érkezik a közös munkánk alatt, vagy után, ami visszaigazolja a lelki háttér fontosságát. A nehezített fogantatás már önmagában is nagy stresszel jár az érintett párok számára, és egy támogató szakember ebben a nehéz időszakban kellő empátiával hatékony segítséget nyújthat abban, hogy a feszültebb hangulatú babavárás ismét nyugodtabb, és reményekkel teli legyen.