4 minute read
A VÁLTOZÁS (HA FÉLSZ, CSELEKEDJ!)
Landgraf Arnold
A VÁLTOZÁS (HA FÉLSZ, CSELEKEDJ!)
Manapság szinte mindenhol téma a változás. A mindennapok megélésétől kezdve, az életmód váltáson át, a szemléletmód váltáson keresztül egészen a spirituális tanításokig. Én egy egyéni megközelítésben fejtem most ki a változást, változtatást, mint eseményt, mint történést, ahogy coachként és terapeutaként látom és megélem.
A változás lényege, hogy mássá leszünk, vagy a dolgok mássá lesznek. A változás azonban nem magától jön létre, hanem valaminek, vagy valakinek a hatására, egy erő hatására. Ennek a rendszerint külső erőnek a mibenlétét most nem fejtem ki, mert az nem ennek a cikknek a témája.
Ugyanakkor ennek az erőnek a hatását nem csak elszenvedni lehet, hanem ezt az erőt meg lehet tanulni irányítani. Így a változást mi magunk is létre tudjuk hozni vagy formálni, alakítani is tudjuk. De ahhoz, hogy ne elszenvedői, hanem létrehozói vagy részesei legyünk a változásnak, érdemes kicsit közelebbről megismerni a változást.
A változás minden esetben egy folyamat. A legtöbben azonban, amikor elszenvedjük a változást, akkor ezt nem vesszük figyelembe, mert a folyamatban nem vagy alig veszünk részt. Legtöbbször csak az eredménnyel szembesülünk. Ez azonban sok esetben azon múlik, hogy nem vagyunk elég figyelmesek a történésekre és nem vesszük észre azokat az apró (vagy nem is annyira apró) jeleket, melyek a változást előre vetítették. Így sok esetben váratlanul ér bennünket.
A változás a két pólus, a jin-jang, az adok-kapok, az elengedés és elfogadás folytonos kiegyenlítődésének folyamata. És éppen ebből fakadnak a nehézségeink, mert nehezen engedjük el a régi dolgokat és így az új alig-alig tud belépni az életünkbe. Ennek a hátterében sok egyéb tényező mellett a félelem áll. Az újtól, az ismeretlentől való félelem. Pedig már tudományosan is alátámasztották, hogy félelmeink (aggodalmaink)
- 40 % -a olyan dolgok miatt van, melyek valószínűleg soha nem következnek be, vagyis a jövőtől félünk;
- 30 % -a olyan dolgok miatt van, amin már nem tudunk segíteni, vagyis a múlt miatt kesergünk;
- 12 % -a olyan velünk kapcsolatos kritikák, melyek más emberektől származnak. Ezek a megfelelési kényszereink és az elvárások mentén történő cselekvéseink;
- 10 % -a pedig az egészségünkkel kapcsolatos, amin viszont változtathatnánk életmódváltással.
Í gy a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy aggodalmainknak mindössze 8 %-a az, ami igazán jogos! Ez azért fontos adat, mert a félelem legerőteljesebb jellemzője az, hogy amíg aggódunk, szinte teljesen tehetetlenné válunk. A félelem lelkünket összetöri, elménket pedig gúzsba köti, így visszatart bennünket attól, hogy megtaláljuk a megoldást. Ugyanakkor az aggódás még soha nem változtatott meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó ember teljesítőképességét. Ezért azt javaslom, hogy
„HA FÉLSZ CSELEKEDJ!”
M ind saját, mind segítői tapasztalatom azt mutatja, hogy minden esetben akkor tudunk félelmeinken túllépni, ha cselekszünk. Sőt, terapeutaként és coachként azt tapasztaltam, hogy az a legfontosabb, hogy kimozdítsuk magunkat a félelem okozta görcsös állapotból és lépjünk egyet. Tulajdonképpen mindegy, hogy merre, csak lépjünk. Mert ez az egy lépés már új helyzetet hoz, új impulzusok és benyomások érnek minket, ami segít abban, hogy már a megoldásra figyeljünk és ne a problémán aggódjunk.
A változás másik fontos jellemzője, hogy sok esetben veszteséggel jár, aminek a megélésével és feldolgozásával egyáltalán nem foglalkozunk. Pedig a veszteségélménnyel együtt, minden esetben egy gyász folyamaton is keresztül megyünk, amire, ha nem fordítunk kellő figyelmet, akkor az életünk során megélt sok „kis” veszteség előbb-utóbb felemészt bennünket. Ennek eredményeként belefáradunk az életbe, elkeseredettek és boldogtalanok leszünk.
Ezt a folyamatot a Kübbler-Ross féle változási vagy gyász görbe nagyon jól ábrázolja.
A változások beengedését életünkbe nemcsak félelmeink, hanem szokásaink is nagymértékben akadályozzák. Ezalatt olyan szokásokat értek, melyeknek nem is vagyunk tudatában. Ugyanis bármilyen hihetetlen, de egy-egy ember több ezer szokás rabja, amit ő maga alakított ki. És nem véletlen, hogy a „rabja” kifejezést használtam, mert szó szerint saját szokásaink rabjai vagyunk. Annyira, hogy azok vezérlik az életünket és észre sem vesszük, hogy egyfajta robot üzemmódban éljük életünk nagy részét, mert a tudatalattink irányít bennünket.
A fentieket mind figyelembe véve úgy gondolom, hogy mindannyiunknak szüksége van időnként egy kis segítségre. Valakire, aki által meglátjuk a világ jó oldalát és meghalljuk az élet zenéjét. Aki emlékeztet arra, hogy mindenben és mindenkiben ott rejlik a jó.
Ezért ne féljünk segítséget kérni, ha elakadtunk az életben. Nem feltétlenül kell szakembernek lennie, sok esetben elég, ha keresünk valakit, akivel megoszthatjuk félelmeinket. Már a megosztás önmagában felszabadító tud lenni, és segít kilépni szokásaink és félelmeink börtönéből.
Ezért Kedves Olvasó arra biztatlak, hogy merj beszélni a félelmeidről.
Végezetül pedig álljon itt Paulo Coelho egy nagyon ide illő idézete:
