
6 minute read
Építő Szavak, egy csoport és annak kulisszatitkai
Blogi
Építő Szavak, egy csoport és annak kulisszatitkai
Április 6-án este véget ért egy fejezet. Lezártuk a hat hetes Átütőerő a kommunikációban II. hivatalos részét. És elindítottuk a tréning utáni életünket, melynek céljáról előző havi számunkban meséltem Önöknek.

A tréning zárónapján mindig kicsit tovább maradunk, mint szoktunk. Este 7-re (amikor normál esetben végzünk) érkeznek azok a vendégeink, akiket meghívunk, mert szeretnénk, hogy elmesélhessük, min dolgozunk közösen továbbra is azután, hogy maga az "oktatás" hivatalosan véget ér. Mert ahogy Zsolt fogalmaz, ilyenkor csak az edzőtábor fejeződik be, amivel felkészít minket a meccsre. A csapatként vállalt közös házi feladatunk sikeres kivitelezésére.
Nekem ez volt az 5. tréningem, amit nála végeztem, de bátran merem állítani, hogy ez volt eddig mind közül a legkülönlegesebb.
Mindjárt elmesélem azt is, hogy miért, de előbb ahogy ígértem múltkor, beszámolok róla, hol tartunk most.
Több vonalon indult el egyeztetés arra vonatkozóan, hogy a Józsefvárosi Egységes Gyógypedagógia Módszertani Intézmény és Általános Iskola tanulóinak milyen élményeket tudunk biztosítani. Ezúton is köszönjük az egész Csapat nevében a Magazin munkatársának, Rónai Katalinnak az általa felajánlott kézműves foglalkozást, melyet nagy örömmel fogadott az iskola vezetősége. Mikor ezeket a sorokat írom, még folyik az egyeztetés a megvalósítás időpontjáról.
Kriszti segítségével (képen hosszú hajjal kék felsőben) sikerült szekrényeket szereznünk a sulinak. Ezek szétszerelését, szállítását és a helyszínen való összeszerelését Robi (kép bal szélén) vállalta magára. Robi által tud megvalósulni az is, hogy virágpalántákat szerezzünk az iskola udvarára. Ehhez már csak új ládákat kell szereznünk, hisz a szép új virágok azokban sokkal szebben mutatnak majd, mint a jelenlegi, már kissé kopottasabbakban. Ebben várunk lelkes támogatókat továbbra is.

Kriszti ezen kívül megkereste a Józsefvárosi Önkormányzatot is, hogy segítsenek az iskolának tanulói asztalokkal-székekkel. A lapzárta időpontjában még várjuk a jó hírt a döntéssel kapcsolatban.
Robi írt egy országos ismertségnek örvendő képzőművésznek, hogy legyen a kezdeményezésünk támogatója, tőle eddig MÉG nem kaptunk választ a kérésünkre.

Zoli (képen jobbról a második) egy egész „plüssmackó különítményt” szerzett a csemetéknek. Ezen kívül saját fejlesztésű társasjátékát, a Herbalexikont ajánlotta fel az iskolának, melynek köszönhetően a gyerekek játékos módon ismerkedhetnek meg 40 hazai és külföldön termő gyógynövény tulajdonságaival és hatásával.

Ami pedig engem illet, a facebook csoportban való kommunikációt és a Csapat tevékenységének koordinálását „nyertem meg”. Élvezve a többiek egyöntetű támogatását csakúgy, mint trénerünk Zsolt megerősítését (képen jobb szélen), hogy szerinte is alkalmas vagyok a feladatra.

Mindezekre azért volt szükség, mert én önként és dalolva némileg vonakodtam elfogadni a vezetés megtisztelő feladatát…
Hogy miért?
Mert ez a tréning nem csak életem eddigi legkülönlegesebb, de egyben legmacerásabb képzése is volt, ami bevallom őszintén nem kicsit viselt meg engem.
Finoman fogalmazva sem a legjobb formámban kerültem a társaságba február végén és az első alkalom vége előtt majdnem távoztam is. Valószínűleg megéreztem, hogy valami olyasmi vár rám, ami bőségesen tartogat számomra komfortzóna átlépési lehetőségeket. És egyúttal
hatalmas fejlődési lehetőséget is. De az ilyet az ember nem mindig veszi könnyen, ahogy ez velem is történt.
Mikor már az elején át kellett szervezni az időpontokat, aztán még kétszer.
Aztán ketten abbahagyni kényszerültek a képzést, majd később még egy résztvevő elköszönt a felénél, egy valaki pedig már nem jött el a zárónapra. Az induló 8 főből a végére 4-en maradtunk.
Velem az élen…
Velem, aki egy korábbi tréning során már megtapasztalhattam, milyen kihívásokat tartogat egy ilyen kaliberű feladat kivitelezése.
A márciusi számunkban említett Dankó utcai óvodának szervezett gyűjtés, melyből az intézmény tálalókonyháját újította fel a csapat, annak idején az én vezetésemmel valósult meg. Amúgy sikeresen, ám meglehetősen nagy nehézségek árán. Abból az esetből tanulva úgy éreztem most szeretném másnak átengedni a szervezés és megvalósítás összefogását.
Igen ám, csak, mint fent említettem a körülmények számos alkalommal felülírták az eredeti forgatókönyvünket. Aminek köszönhetően egyszer csak arra eszméltem, hogy engem szavaztak meg „főmuftinak”…
A belém fektetett bizalom nagyon jólesett és igyekeztem helytállni, de közben a tréningen kívüli életemben is folyamatosan újratervezett a GPS. Arról nem beszélve, hogy számomra amúgy is egy elég kihívásokkal teli időszakban kezdődött a trénig, ahova nem éppen kicsattanó fizikai és mentális egészséggel érkeztem…
Részben pont azért is jelentkeztem, mert a korábbi tapasztalataim alapján pontosan tudtam: mikor az eszem sorolja a kifogásokat, de a szívem húz valahova, akkor különösen ott a helyem! És egy ilyen jellegű tréningnek pont akkor van értelme, ha nem csupán azt a döntést hozom meg, hogy belevágok, hanem végig is viszem azt, beletéve amennyit csak tudok.
Mert a sokszorosát kapom vissza. Szívbéli kapcsolódásokban és közös élményekben. Ahogy ez történt ez alkalommal is, amiért különösen hálás vagyok minden résztvevőnek.
Hát itt tartunk most.
Maradtunk négyen, akik dupla lelkesedéssel és energiával csináljuk, amit vállaltunk. Mert akarjuk. Mert fontos. Nekünk és azoknak, akiknek a támogatását választottuk. S mert gyakorlatban tudjuk hasznosítani a közös munka során a 6 hét alatt kapott elméleti tudást.

Részben az időközben kilépni kényszerült csapattagok támogatását is élvezve, mert ahogy tudják a háttérből ők is egyengetik az utunkat és idejükhöz és energiájukhoz mérten igyekeznek elősegíteni az anno közösen kigondoltak megvalósulását.
Ahogy előző havi cikkemben is tettem, ismét arra kérem kedves Olvasó, amennyiben a kezdeményezésünk megérintette és módjában áll, csatlakozzon hozzánk! Megtalálva azt a kapcsolódási pontot, mellyel tud segíteni minket. Nekünk az apró dolgok is rengeteget jelentenek, hisz sok kicsi sokra megy.
Persze tudjuk jól, hogy az emberek többségének mostanában nehezen fér bele az életébe bármi olyasmi, ami további kötelezettséget ró rájuk. Mégis biztosak vagyunk benne, hogy elegendően tudnak mellénk és az általunk képviselt jó ügy mellé állni. Hisz velünk tartani egy esély jót tenni, ami annak a szívét is megmelengeti, aki ad. Mert érezheti, hogy örömöt szerez olyasmivel, ami ideje, energiája, szíve és pénztárcája szerint belefér.
Pénzadományokat a Belső-Pesti Tankerületi Központ bankszámlaszámára várunk:
10032000-00336633-00000000; közlemény: Építő Szavak JEGYMIAI adomány
Tartson velünk, tegyünk jót együtt és varázsoljunk közösen Építő Szavakkal! Facebook csoportunkhoz az alábbi linken tud csatlakozni és követni a haladásunkat következő itteni írásomig: https://www.facebook.com/ groups/503713873332125
Üdvözlettel: Blogi (az Átütőerő a kommunikációban II. tréning 5. teljes csapata nevében)