A böjt jelentősége

Gyurkovics Eszter

A böjt jelentősége

Ha megkérdezném egy barátnőmet március végén, hogyan áll az újévi fogadalmával, valószínűleg azt hinné, eltévedtem az időben. Pedig tudatosan vonnám kérdőre, hiszen a szilveszter hevében tett ígéretek elvileg a következő szilveszterig tartanak, ám a kezdeti lendület még a februárt sem éli meg. Még a kereskedelem is a javunkat akarja szolgálni azzal, hogy januárban ezerszám adja el nekünk az edzőgépeket, az otthoni futómasinákat, a jógamatracokat meg a színesebbnél színesebb sportruhákat, hogy több kedvünk legyen a testmozgáshoz. Mégis, az emberek jelentős része hamar feladja a legnagyobbrészt a lefogyással és életmódváltással kapcsolatos fogadalmaikat, és februárban már örülnek, amiért nem éves bérletet vettek a fitneszterembe.

Hasonló szemléletet lehet tapasztalni a böjttel kapcsolatban is. Nem az orvos által előírt böjttel, amikor egy gyógyszer miatt egy-két hétig meg kell vonnunk magunktól bizonyos ételeket vagy fogyasztási cikkeket, és nem is olyan jellegű megvonásra gondolok, amikor egy üzleti út miatt nélkülöznünk kell a társunkat. A vallási értelemben vett nagyböjtre célzok, ami ugyan nem 365 napig tart, hanem csupán negyvenig (egészen pontosan 46, ha a vasárnapokat is beleszámoljuk, amit a Biblia nem tett), de még ezt sem bírja betartani mindenki.

Maga a húsvét sem túl hálás ünnep, legalábbis nem fogyasztói társadalom-kompatibilis. Az egyetlen fegyver, a csokinyuszi sem minden gyerekes háztartásban lelhető már fel, mert a szülőket nem érdekli ez a hagyomány, vagy azt sem tudják, mit ünneplünk ekkor. Örülnek a hosszú hétvégének, a gyerekek az iskolai szünetnek, és itt ki is merül ez az esemény. A másik nagy keresztény ünneppel, a karácsonnyal ellentétben itt nincs adventi naptár, nincsen boldog, izgatott készülődés és gyertyagyújtás, mert a húsvét egy csendes, lemondásokkal teli, szomorú ünnep. Valaki meghalt. Méghozzá a keresztény vallás egyik legfőbb alakja, Jézus, értünk. A húsvéttal ugyan az ő feltámadására emlékezünk, ami nagyobb jelentőségű és mélyebb mondanivalójú, mint a születése, maga az ünnep viszont a karácsonyhoz képest elenyészik, a búskomor időszaka miatt. Az ember inkább örül, hogy vége van, semmint bánkódik utána, mint a karácsony lejártakor.

Ezért az könnyen lehetséges, hogy a böjt témája április végén, három héttel a húsvét lejárta után sem aktuálisnak, sem relevánsnak nem hat. Pedig ekkor lenne érdemes beszélni róla igazán. Ki mit böjtölt? Miért pont azt? Hogyan sikerült betartania? Lelki vonatkozásban mit jelentett neki a megvonás? Testileg megtisztult, lelkileg megerősödött? Adott neki valamit ez az időszak? Bővítette az önismeretét? Ezután változtat valamit a szokásain?

A böjt tulajdonképpen ezekről szól. Egy nagy önismereti utazás, amitől az ember – ha jól, lelkiismeretesen és tisztességesen végigviszi –, többnek, jobbnak és erősebbnek érzi magát. Persze attól is függ, mit böjtölünk. A klasszikus értelemben vett húsmentesség a vegetáriánusok és vegánok korában már egyáltalán nem hat kivitelezhetetlennek, és a húsevők is csalhatnak a húspótlókkal. Olyasmit kell megvonnunk magunktól, aminek a hiányát rögtön megérezzük. Egy számunkra értékes élvezeti cikket. Például, negyven napig nem játszok a Play Station-ön. Negyven napig nem káromkodom. Megállom, hogy majdnem másfél hónapig csak és kizárólag kapcsolattartásra használom a telefonomat, vagy ugyanennyi ideig nem kapcsolom be a Netflixet. Példa ezer van, az akaraterő a kevés.

Motivációként álljon itt egy olyan sikertörténet, ahol az illető elhatározta, hogy ő cigiböjtöt tart. Nem számított ugyan láncdohányosnak, de azért elszívott napi 4-5 csikket. Eleinte nagyon nehezen bírta, de makacssága ezúttal az előnyére vált. A böjt vége után meg önmagától nem gyújtott rá többet.

Említhetnék negatív, főleg kiéheztetéssel kapcsolatos eseteket is, de szándékosan nem teszem, mert ezek nem példaértékűek. Aki mindenképpen egy ehető fogyasztási cikktől akarja megvonni magát, ne lendüljön neki felelőtlenül, hiszen a böjt (egyik) lényege a jellemerősítés, nem az ész nélküli koplalás. Az egészséges életmód és önmagunk egészsége mindig élvezzen prioritást, ezért aki materiális böjt mellett dönt, és beteges, érzékeny vagy gyenge szervezetű, esetleg gyógyszereket kell szednie, mindenképpen egyeztessen az orvosaival.

Ha már étel, nem csak a húsnélküliség ódivatú már, hanem maga a „böjt” szó is. Túl vallásosan, túl szigorúan cseng, a mai fülnek egyszerűen gáz. De ha ezt a szót a „detox”-szal helyettesítjük (szándékosan nem a méregtelenítéssel, hiszen ez nem eléggé univerzális), az már sokkal trendibb, modernebb, és Insta-gyanús. Már mehetnek is fel a napi challenge-k, hashtagek, sztorik és TikTok-videók a közösségi hálóra, és egyből mi is menőnek érezzük magunkat, amiért részesei lehetünk ennek a divathullámnak. Ha a megvonás nemcsak a kamerának és a szociális médiának szól, a mai modern ember simán böjtölhetne akár így is.

Csakhogy a vallási értelemben vett nagyböjtnek meghatározott időtartama van. Nem csak az a bizonyos negyven nap, hanem a február és az április közti időszak. A jelenlegi generáció inkább trendet teremt, semmint szabályokat követ, és könnyen lehet, hogy neki ez az időszak nem előnyös, nem szimpatikus. Kifogásnak ott van egy kihagyhatatlan buli, egy kerek szülinap, egy utazás vagy egy váratlan baráti látogatás, a bikinialak-kihíváshoz meg túl korai a tavasz eleje. Miért nem inkább nyáron böjtölünk, akarom mondani detoxikálunk, amikor szexi bikinis képeket is fellőhetnénk magunkról a netre az eredménnyel, igazi tengerparttal a háttérben?

Léteznek ám sokkal szigorúbb böjtök is. Az iszlám ramadan ugyan csak harminc napig tart, ott viszont napkeltétől napnyugtáig tilos enni, inni, nemi kapcsolatot létesíteni, és jó néhány szabály vonatkozik a negatív érzelmekre is. Ez alól csak a várandós és szoptatós anyák, a 14 éven aluli gyermekek, a betegek és az utazók kapnak felmentést. Ez egy hasonlóan mozgó ünnep, mint a mi húsvétunk, de mivel az iszlám naptár rövidebb, mint az általunk használt Gergely-naptár, ezért a ramadannak sokkal tágabb a mozgástere. Ha ez a harminc napos időszak télre esik, akkor az iszlámoknak annyiban szerencséjük van, hogy akkor csupán nyolc óra hosszat van fenn a nap az égen, nyáron viszont, a világos esték alatt extra kihívást jelent ez a fajta megvonás. Napnyugtakor aztán összegyűlik a család, bepótolják a nap során kimaradt folyadékot és kalóriákat, és akár hajnali háromig is lakomázhatnak.

Tehát az a keresztény böjtölő, aki úgy érzi, elérte a tűréshatárát, és már nyúlna a távirányítóért, vagy szaladna a hűtőhöz, vigasztalódjon azzal a képpel, hogy egy egész napot végiggürcölő török férfi még annyit sem tehet meg, hogy a szünetében megiszik egy pohár vizet.

Jómagam a csipszböjtöt szoktam váltogatni az alkoholböjttel. A csipszböjt az én értelmezésemben sós rágcsák gyűjtőneve, amiket az ember előszeretettel majszol tévénézés vagy baráti összejövetelek közben, amibe a csipszen keresztül a popcornon át a perecig minden beletartozik. Az ilyen kis falatkáknak sem a mennyiségét, sem a jelentőségét nem vesszük észre a sima hétköznapok során, egészen addig, amíg az ember önszántából tartózkodik ezek fogyasztásától, ezért rettenetesen nagy a kísértés. Az alkoholböjt meg nem az alkoholizmus vagy a zugivás következménye, hanem bizonyos társasági eseményeken tett aktív részvételtől való tartózkodás. Részvétel ugyan, de csak félig. Egy szülinap itt, egy névnap ott, egy spontán találkozás barátnőkkel egy koktélbárban, egy céges ünnepség, ahol a csapból is pezsgő folyik, egy jó hír, ami annyira adja magát, hogy koccintással kell megünnepelni, de arra is akadt példa, hogy Angliában azért nem kóstoltam meg a helyi sört, mert éppen böjti időszakban jártam ott. Mivel az évente megrendezésre kerülő szülinapokkal és névnapokkal ellentétben Angliába nem minden évben utazok el, ott különösen nagy lelkierővel járt a lemondás. Nincs kivétel, nincs apelláta.

A böjt megtartásához nem kell feltétlenül vallásosnak lenni. Ez az időszak az akaraterőről, a határaink feszegetéséről, a magunkba vetett bizalomról is szólhat. Lelkiállapot szempontjából akár a sporthoz is lehetne hasonlítani, de azt jó esetben nem egy bekorlátozott időtartamban űzi az ember. Mindenesetre hatalmas erőt ajándékozunk önmagunknak azzal, ha végigküzdjük ezt a negyven-negyvenhat napot, hiszen csak úgy van értelme, ha az önmegtartóztatás küzdelemmel jár. Viszont ha siker koronázta ezt a küzdelmet, elhisszük magunkról, hogy többre is képesek vagyunk. Az önbizalmunk meglendül. Utána meg jöhet az újévi fogadalom.