Mikor a teremtő sok mindent ad egy léleknek, akkor születik tehetség

Czeczon

Mikor a teremtő sok mindent ad egy léleknek, akkor születik tehetség

interjú Sávolt Karolinával

4 évesen már felnőtt színműveket nézett a színházban, 8 évesen színpadon ült és zongoradarabokat játszott, jelenleg érmeket szerezve teniszezik és talán a világon egyedülállóan 12 évesen, kiforrott saját egyedi stílusában fest. Mindezt saját akaratából, senki által nem kényszerítve, szülei által támogatva. Ahogy a címben is megjelent, amikor a teremtő mér, akkor kinek-kinek más-más adagot ad mindenből. Ezt egy dolog megkapni és egy dolog élni vele. Élni is hogyan? Tudatosan. Sávolt Karolina autodidakta módon, az internetről tanult meg festeni, akadémikus képzés nélkül, jó példájaként annak, hogy ha egy fiatal tudatosan, jól használja és építi be az információkat, hatékonyan tud az érdeklődési területén tanulni és eredményeket elérni. Érdeklődés, kitartás, gyakorlás, fegyelem, eltökéltség, kreativitás és a tehetség faktor. Mind elvezetnek a jelen pillanatig, ami nemzetközi színtéren való bemutatkozást eredményezett a 3 nyelven tárlatvezetést is vállaló festőművésznek. A fiatalokat beszippantó digitális világ ellenére is kézzelfogható, maradandót alkotó Karolinával, édesanyjával és a galéria tulajdonosával a Bodó Galériában beszélgettünk a kiállítás második hétvégéjén, mielőtt az anyag elindul Európába.

Amikor a festményeidre nézek, azt látom, hogy olyanok, mint egy meditációs kifestő. Aprólékos, részletes, az egymásba forduló terek, a színek kavalkádja. Dolgoztál ilyen kifestőbe vagy ez a realista, mégis kicsit szürrealista és kolorista szemléleted egyszerűen csak kialakult?

9 évesen kezdtem el festeni és online módon tanultam meg az alapokat, a technikákat. Egy kép elkészítése előtt mindig megtervezem a festményt, minden egyes részletét ceruzával megrajzolom. A tökéletes tervezés után kezdem megfesteni. Először a középpontot készítem el, utána a környezetét. Minden formát előre rögzítek, ám van, hogy egy-egy részletet festés közben rakok oda, mert észreveszem, hogy kialakult egy üres rész. A stílusom ezen rajzolás, gyakorlás közben alakult.

Mennyi gyakorlás volt az, mire megtaláltad a stílusodat? Egy dolog a tehetség és az látszik, ahogy körbenézünk, ezt fejleszteni gyakorlással, sok festéssel lehet. Mindig ez az aprólékos ábrázolás volt a stílusod, vagy teljesen más alapokkal kezdted?

Nagyon kicsi korom óta rajzolok, mindig szerettem és az életem része volt a rajz. Mikor 9 évesen elkezdtem festeni és online néztem a festőket, gyakoroltam az alapokat, nagyjából fél év alatt kialakult a stílusom. Azután később belefogtam nagyobb vásznak megfestésébe, mert azokon több részlet fér el, összetettebb lehet a kompozíció.

Csak kortárs festőket tanulmányoztál vagy elkezdtél a művészettörténetben is kutakodni?

Igen, a művészettörténetben is, nézem, olvasok róluk, a múlt századi művészeket is tanulmányozom. De a kortárs festőket is figyelem.

Egy ilyen nap is rengeteg motivációt és inspirációt ad, hogy leüljek még többet festeni.

Mennyit olvasol? Mert, hogy kialakuljon egy ilyen komplex látásmódod, világképed, amit szeretnél közvetíteni, ahhoz komoly intelligencia, műveltség és olvasottság szükségeltetik. Mennyire a mindennapjaid része az olvasás és mit olvasol szívesen?

Sokat olvasok, most alapvetően a művészettörténeti könyveket, festők életrajzait veszem kézbe. Ha valahol vagyok és nincs lehetőségem festeni, akkor rajzolok, azzal is gyakorlok, vagy olvasok.

Van-e kedvenc festőd, esetleg példaképed?

Sokat olvasok a kortárs festőkről, valamint a korábbi időszakok, századok nagy festőiről. Amennyiben választanom kellene ki a kedvencem, akkor a 16. század legnagyobb festőit mondanám.

Az olvasmányélményeid hozzájárultak-e a környezet – állatvédelem témájához, ami megjelenik a festményeiden?

Igen, az alkotásaimmal igyekszem az üzeneteimet átadni, amelyek erről szólnak.

Te magad, érzékenyen a körülötted lévő világra, mikor kezdtél a környezetvédelem témájával foglalkozni?

A festészettel 9 éves koromtól foglalkozom, így ezt követően jelentek meg a műveimen ezek az üzenetek.

Nem csak cuki szőrös állatokat jelenítesz meg képeiden, hanem amiktől a lányok általában undorodva elfordulnak: bogarakat, hüllőket. A valóságban hogy állsz ezekhez az állatkákhoz?

A bogarak és a hüllők hozzájárulnak ahhoz, hogy a természetünk egészséges körforgásban legyen, éppen ezért jelenítem meg a festményeimen ezeket az állatokat és a bogarakat is.

A kiállítás címe: A csend hangjai – Azt mondod, felhívod a figyelmet az elcsendesedésre, hogy meghalljuk a környezet hangjait. Neked marad időd elcsendesedni, meditálni, vagy csak figyelni a természet hangjait, pl. kirándulásokon? Milyen sűrűn töltesz időt a természetben?

Szeretek kirándulni, így, ha a családommal ez sikerül, úgy figyelem a környezetünket és a bennünket körülvevő világunkat.

Milyen érzés megtapasztalni a sikert? Felnőttektől kapni az elismerést? Kortársaktól is más a dicséret. Ám mikor ennyi ember csodálattal figyeli a munkádat és a személyedet, azt milyen feldolgozni? Hogyan rendezed magadban?

Az az egyik célom, hogy sokan láthassák a festményeimet, hatással legyek a környezetemre és minél többen átvehessék az üzeneteket, amiket tartalmaznak. Ha látom, hogy pozitív visszajelzéseket kapok, látom, hogy egy fiatalra is hatással vagyok, az nagyon boldoggá tesz. Az a célom a hazai és külföldi kiállításokkal, hogy minél többen megismerhessenek.

Ez azt jelenti, hogy egy ilyen pörgős kiállítási nap után megnyugodva tudsz hazamenni és lefeküdni aludni, hogy ismét mindenkinek tetszett?

(nevet) Egy ilyen nap is rengeteg motivációt és inspirációt ad, hogy leüljek még többet festeni.

A kritikát hogy viseled? Kapsz-e kritikát szakemberektől, látogatóktól vagy korábban kaptál-e? Az milyen volt, ha valaki kritizálta? Persze itt az építő kritikára is gondolok.

Igen… Meghallgatom mindenkinek a véleményét, ez nem biztos, hogy hatással van az én véleményemre, de örömmel meghallgatom. A határozott elképzelésemből nem nagyon billentenek ki.

A korodbeliek hogy állnak hozzád, gratulálnak, irigykednek? Mit vettél észre?

Nekem is sok barátom van és azt vettem észre, hogy rájuk is hatással vagyok. Az elmúlt időszakban többen is elkezdtek festeni, alkotni és szerintem ebben részem van. Örömet okoz nekem, ha inspirálhatom őket.

Most ezekkel a görbülő terekkel dolgozol, emberábrázolásokkal, állatokkal, a környezet bemutatásával. Több interjúban elmondtad, hogy a környezetvédelemre a belső csendre a természetre figyelésre próbálod terelni a nézőket. Van-e már terved arra, hogy egy új irányba indulj el egy következő kollekcióval, ami mondjuk merőben más, mint ezek az alkotások.

Most is van egy új, az „Égi csodák”, angyalkák, puttók – ez a legújabb témám. Észrevettem, hogy a tavalyi évhez képest gyorsabban tudok haladni a festéssel és így más témák is megjelenhetnek, több motívumot is használok. Ám továbbra is az lesz a célom, hogy az üzenetek a környezetvédelemhez kapcsolódjanak és hogy vegyük észre a pozitivitást a környezetünkben.

Az az egyik célom, hogy sokan láthassák a festményeimet, hatással legyek a környezetemre és minél többen átvehessék az üzeneteket, amiket tartalmaznak. Ha látom, hogy pozitív visszajelzéseket kapok, látom, hogy egy fiatalra is hatással vagyok, az nagyon boldoggá tesz...

Nagyon kifinomult aranyozási technikával dolgozol, ezt is magadtól tanultad meg?

Arany lapokat használok, de legelőször arany festékkel dolgoztam, az nem adta át azt a fényt, amit szerettem volna. Videókban megnéztem, hogy mások milyen aranyozási technikával dolgoznak és ott láttam, hogy arany lemezeket visznek fel. Kipróbáltam és láttam, hogy ez visszaadja a csillogást, a fényt, az eleganciát, az értéket. Ez nagyon tetszett.

Rögtön olajjal kezdtél dolgozni vagy akril volt először?

Akrillal. Észrevettem, hogy az akril nagyon hamar megszárad és ezért nekem nehéz volt vele dolgoznom több napon keresztül. Kipróbáltam az olajfestéket és azt tapasztaltam, hogy azzal lehet húsosabban festeni, még másnap is rá lehet menni, jól lehet vele bánni, mert lassabban szárad. Jobban is tetszett, mint az akril, ezért azóta olajfestéket használok.

Mennyi szabadidőd marad a mindennapokban, még ha a festés hobbi is? Nagyok a képek, aprólékosak, nyilatkoztad, hogy több képen is dolgozol párhuzamosan.

Minden nap festek. Egy hétköznapon, mikor hazaérek edzésről délután, kora este, akkor szakítok időt a festészetre. Hétköznaponként másfél-két órát szoktam festeni, hétvégente pedig annyit, amennyi szabadidőm van aktuálisan. Engem nagyon kikapcsol, úgyhogy minden szabadidőt kihasználok.

Saját tapasztalatom, hogy ha a fejemben dolgozik egy kompozíció, vagy egy teljes kép, akkor nagyon nehezen tudok elaludni. Ez nálad is így van? Azon pörög az agyam, hogy már dolgoznék rajta.

Igen, igen. Teniszezek egyébként és ez a két tevékenység kiegyenlíti egymást az életemben. Egy fárasztó edzés után, ha leülök festeni, az kikapcsol és nagyon szeretem is csinálni. Ez nekem a pihenés és egyáltalán nem fáraszt.

Jöhet a felnőttektől jövő sablon kérdés, hogy mi leszel, ha nagy leszel? De ne tegyük ezt fel ilyen panelesen. Van-e kirajzolódó kép előtted, akár a szüleidtől inspirálódva, akár más vonalról? Esetleg a művészet az, amiben kiteljesednél felnőttként is?

Szeretném, hogy a művészet mindig az életem része legyen. Még nem tudom, hogy hol tervezek továbbtanulni, de a művészeti egyetemet mindenképpen szeretném elvégezni.

A festészet marad, mint önkifejezési forma, vagy belekóstolnál más ágazatokba is?

Maradni fog, az biztos. De majd meglátjuk, mit hoz a jövő (nevet).

A nagy festőknél megszokott, hogy előkerülnek tanulmány festményeik, kézi rajzaik, amiket nem a nagyközönségnek szántak. Készülnek olyan képeid, amik tanulmányok, amin előgyakorolsz egy-egy nagyobb festményre?

Mikor elkezdtem festeni, akkor voltak gyakorló festményeim, amik még mindig kint vannak a szobámban. Sokat rajzolok, ami jó módja a gyakorlásnak, az arányok megrajzolásában például, és ezek a kis skiccek megvannak még.

Jó lesz lefűzni ezeket, egyszer sokat érnek majd. (nevetünk) Szüleid mit szóltak, mikor meglátták, hogy autodidakta módon eljutottál egy szintre és abból komolyabb festészeti út lehet? Mi volt a visszajelzésük? Édesanyáddal beszélgettünk arról, hogy korábban zongoráztál, teniszezel, aztán elkezdtél festeni, mindben jó vagy. Szóval itt egy polihisztor gyermek…

Három éve, amikor bejött a pandémia, otthon voltunk egyedül és akkor is rengeteget rajzoltam. Egy rajzot hagytam az asztalomon, amit a szüleim észrevettek egyik este és nagyon meglepődtek. Először is megkérdezték tőlem, hogy szeretnék-e ebben tovább fejlődni. Mondtam, hogy el akarok kezdeni festeni és nagyon örülök, hogy támogatóak voltak. Látták, hogy mennyi energiát fektetek bele autodidakta módon és ők pedig biztosítják azóta is azt a támogató közeget, amiben alkotni tudok.

Van egy kis zugod, ahová visszavonulsz festeni, mondjuk zene mellett vagy hogyan képzeljük az alkotói folyamatok környezetét?

Először a szobámban festettem, festékes lett az egész szobám, azután persze megtanultam kezelni az anyagokat. Mikor kinőttem a szobám, átmentem anyukám dolgozószobájába. Ezután kezdtem nagyobb vásznakon dolgozni – észrevettem, hogy nem fér el egy kis vásznon, amit ábrázolni szerettem volna -, és akkor kimentem a nappaliba.

Tulajdonképpen körbefestetted a lakást. (nevetünk)

Igen, most pedig épült a kertben egy kis festőműhely, stúdió, ahová el tudok vonulni és már ott dolgozom. És én is szoktam zenére festeni.

Azt a felhívó munkát, melyet a környezetvédelemre, állatvédelemre, a Föld védelmére végeznek a festményeid, össze tudod kapcsolni más ezirányú kezdeményezésekkel, szervezetekkel? Van ilyen együttműködésre terv, amelyben a művészet lesz a hang?

A Nemzet Fiatal Művészeiért Alapítvánnyal együtt dolgozom és segítek a hátrányos helyzetű gyerekeknek, hogy legyen mindenkinek lehetősége arra, hogy képezze magát.

Beszélj kérlek az alapítványról, mikor fogalmazódott meg benned az ötlet és mi inspirált a létrehozására?

Amikor elkezdtem festeni, már tudtam, hogy milyen programot szeretnék indítani, ehhez pedig a fentiekben leírt Alapítvány nagyban fog tudni segíteni.

Hol tart most a munkátok és mi az, amit már konkrétan tudtatok tenni másokért?

A program kidolgozása jelenleg még folyamatban van.

Lesz-e most alkotói szabadságod a nemzetközi kiállítások után, vagy sorjáznak még az ötletek és nem pihenteted az ecseteket?

Eddig is alkotói szabadságban voltam, hiszen akkor festek, amikor szeretnék. Nekem - ahogy korábban is mondtam -, a kikapcsolódást jelenti a festéssel töltött idő.

Zárókérdésként. Van olyan ország, város, esetleg kiállítóhely, ahová vágyad, hogy eljuss a képeiddel?

A legfontosabb, hogy minél több országban láthassák a művészet kedvelők a festményeimet, ezért már tervezzük a családommal a nemzetközi megjelenéseimet. Már voltam Dubaiban, most Nizzába utazom, nyáron Barcelonába, de már tervezzük a következő helyszíneket.

Ha igen, akkor – és ettől függetlenül is - kívánom, hogy elérd a céljaid, kiteljesedj a festészetben, eljuss arra helyre és tömegek lássák a munkáid.

Nagyon Köszönöm!

Elengedtük a fiatal művésznőt, hogy az autogramért sorban állók, a dicsérő szavakat és jókívánságokat, gratulációkat mosolygós arccal mondó látogatók magukkal ragadják. Karolina édesanyjához, Dr. Szabó Tündéhez, olimpiai ezüstérmes úszóhoz fordultam további kérdéseimmel.

Milyen volt felismerni Karolina tehetségét egy újabb területen, jelesül a festőművészetben?

Azt mindig tudtuk, hogy valamilyen művészeti ágban ő meg fog jelenni. Zongorázott, nagyon szereti a színházat. Mindig ügyesen rajzolt, bár- milyen rajzpályázaton elindult, ott általában nyert valamit. Az a rajz, aminél észrevettük, hogy több, mint tehetséges, az a rajz geometrikus formákat tartalmazott és olyan volt, aminél nem tudtuk, hogy ezt hogyan csinálta. Most is nézzük a képeit és felmerül, vajon hogy csinálta? Ezt érzékeltük akkor is. Akkor az apukájával odahívtuk és megkérdeztük, hogy mit szeretne a rajzolással és ehhez mi szükséges. Mi nem művész család vagyunk, sportoló család voltunk addig és nekünk is ki kellett okosodni, hogy mire van szüksége egy festőművész gyereknek.

Ehhez volt külső segítség?

Nem volt semmilyen segítség. Ekkor volt 9 éves és annyira utánajárt mindennek, hogy diktálni tudta, hogy mit hozzunk haza. Így lettek a vásznak, festékek, ecsetek, speciális ecsetek. A művészvilág minden szakterülete megköveteli a profizmust. Nagyon hasonlít egy művész élete a sportolóéra, ugyanúgy kell menedzselni, viszont ugyanúgy vannak eszközei is. Így kerültünk a művészet közelébe általa.

Szülőként mennyi plusz felelősség és feladat hárul Önökre és a családra, hogy Karolina menedzselve legyen?

Nagyon sok, hiszen be kell logisztikailag úgy tervezni a napját, ami ténylegesen neki a legjobb. A tanulás, a sport mellett megjelent a művészet és fontos, hogy minden perce hasznos legyen.

Milyen eszközkészletre van szülőként szükség ahhoz, hogy Karolina fel tudja dolgozni azt a sikert, ami éri? Felnőttektől kapja az elismerést, nem csak kortárs csoporttól. Személyiségfejlődésében hogyan tudják egyensúlyban tartani?

Nagyon figyelünk rá, három gyermekünk van és mindenki mindenkit segít. Hogy ilyen alkotásai vannak, az neki egy természetes dolog és mindig el is mondja, hogy nem magának, hanem a környezetének festi a műveit, mégpedig azért, hogy lássák azokat az üzeneteket, amiket közvetítenek a képek. Ehhez pedig nyilvánosság kell, ezt ő is tudja. Nagyon szívesen kiszolgálja a médiát, szívesen van az emberek között, hiszen nagyon örül annak, hogy látják a képeit. Nekünk felelősségünk az, hogy ő megmaradjon ilyennek és védeni. Csak a család foglalkozik vele, nincs külsős személy.

Az ő belső, lelki útját beszélgetéssel otthon meg lehet oldani.

Igen, természetesen. Nagyon érzékeny a világra, szemlélődik és empatikus. Ha tehetné minden nap színdarabokat nézne és látom, ahogy átszellemül, amikor színházi előadásokat néz. Négy éves korától komoly darabokra kellett vinni, mert igényelte. Tudjuk, hogy egy négy éves gyerek milyen, nem színházba jár. Az ikertestvérét például nem érdekelte a színház. Ő mindig is máshogy gondolkodott, érettebb, mint a korosztálya, de ettől függetlenül megmaradt gyereknek.

Ezt erősítik is, hogy maradjon meg gyermeknek?

Persze, segítjük és a család veszi körül.

Nagy menedzsmentet kellet köré építeni, hogy az előrelépéseket meg lehessen tenni?

Minden tudatosan történik. Már szervezzük a jövő évi kiállítást, ez nagy logisztikát igényel. Szerencsére a nővére már felnőtt, médiatudományi diplomával rendelkezik és azt mondta, hogy Karolinát segíteni kívánja. Egy teljes 100%-os embert kaptunk, aki segítheti és biztonságban tarthatjuk a testvére segítségével. Az, hogy a világban megmutathatja a festményeit, ez a jövő. Úgy lehet valaki világ szinten is ismert, ha külföldön is megmutatkozik. Azon vagyunk, hogy minél több helyre el tudjuk őt vinni.

Szakmai oldalról is szeretnénk képet kapni arról a jelenségről, amelyet Karolina képvisel a művészeti életben, ezért a kiállítás helyszínéül szolgáló Bodó Galéria és Aukciósház tulajdonosával, Bodó Jánossal is leültünk az egyik hangulatos sarokba a képek közé, a puha plüss fotelekbe beszélgetni.

Mikor találkozott először Karolina festményeivel és mi volt az első benyomás, ami érte?

Nagyjából három éve jött be az anyukája, hogy nézzek meg néhány képet, a lánya festette. Az egyik itt kiállított kép is köztük volt és észrevettem, hogy olyan, mintha három dimenzióban készült volna. Felfigyeltem rá, hogy valami nagyon érdekes dologgal állok szemben. Amit addig nem láttam - akkor tíz éves múlt Karolina – hogy ilyen kiforrott technikával és rá jellemző stílussal fessen valaki.

Az első benyomásom az volt, hogy nekem is van négy lányom és nagyon szépen rajzolnak, de teljesen más dimenziót láttam Karolina festményeiben. Az egyből lejött, hogy valami olyan különlegesség, amivel addig nem találkoztam sem nemzetközi, sem hazai szinten. Felajánlottam, hogy a kislány képét beteszem egy jótékonysági árverésbe. Nagyon magas áron ütöttük le és a Szájjal lábbal festők alapítványának át is utaltuk az összeget. A következő aukción is szerepelt és akkor is magas összegen ütöttük le a festményét. Ekkor jött a gondolat, hogy csináljunk egy kiállítást, ha van annyi kép. Tavaly egy kamara kiállítást szerveztünk, mert arra elég kép elkészült és óriási siker lett. Egyrészt, mert annyian látták, másrészt, mert nagyon gyorsan elfogytak a képek. Évente három aukciót szoktunk rendezni, ezekre egy-egy képet szoktam betenni Karolinától és az a tendencia, hogy egyre nagyobb az érdeklődés a festményei iránt.

Tavaly óta még húsz kép készült, így az idén be tudtuk rendezni az egész teret, a korábban elkelt képekből is tudtam visszakérni a kiállítás időtartamára. Így egységes lett, mert Karolina teljes munkásságát meg tudjuk mutatni, látszik az a fejlődés, finomodás, amit az évek alatt elért.

Hol látja az ő jövőjét nemzetközi szinten és mennyi időn belülre lehet jósolni a befutását?

Azt gondolom, hogy nagyon gyorsan megtörténik, a nizzai és barcelonai kiállítás már fixen le van szervezve, de sok helyről jön megkeresés. Egy-két éven belül komoly nemzetközi hírneve lesz. Keresik német tehetségkutató dokumentumfilmesek, elindult a nemzetközi ismertség felé.

Azt tudjuk, hogy évszázadokkal ezelőtt a nagy festők műhelyeiben gyerekek segédkeztek, de arról, hogy tíz évesen valaki egy önálló stílust hozzon létre – amit Karolina megtett -, még nem hallottam. Maga a stílus: egy geometrikus háttér elé festi az egész jelenetet. A geometria is egy nehéz terep festészet szempontjából, ám ő fantasztikusan megjeleníti és ezeket a háttereket csavarja, tekeri. Ezek elé pedig az ő gyermeki, finom mivoltára jellemző szép női arcokat, kis állatokat és virágokat festi. Geometrikus szürrealizmusnak hívhatjuk szakmai kifejezéssel.

És nagyon kolorista.

Igen, nagyon kolorista és mivel nagyon jól kivehető az ő stílusa, mi leegyszerűsítettük: Karolina-stílus. (nevetünk) Az az érdekes a stílusában, hogy senki nem inspirálta erre, sem a szülők, sem a szakma. Megalkotta magának ezt a saját világot. Az, hogy amikor már minden stílust megjelenítettünk, valaki teremtsen egy egyedülállót, az páratlan. A felismerési faktor nagyon fontos egy festő életművében. Ha meglátok egy képet, ezer közül is megmondom, hogy ezt Karolina festette.

Hozhatta ezt a digitális világ? Hogy a mai emberek a digitális képalkotás révén olyan formavilágokat is láthatnak filmeken, képeken, melyeket korábban elképzelni sem tudtak vizuálisan?

Ezen nem gondolkodtam, de a mai generációkat biztosan befolyásolja vizuálisan. Van a képeiben spiritualitás, ami vagy tudatos vagy nem, de a nézők elmondják, hogy milyen szinten érinti meg őket egy-egy festmény. Volt, aki mosolyogva, ám könnyezve ment el a kiállításról, tehát nagyon megható dolgokat váltanak ki. Magamról csak annyit, hogy még most is kiráz jó értelemben a hideg, mikor elmegyek egy-egy kép előtt.

Nekünk megmaradt a képek után a boldogság érzése és előző látogatásunkkor még fél óra múlva is vigyorogtunk.

Tapasztalom, hogy a látogatók így mennek el a kiállításról. Ezt át kell élni, nehéz szóban átadni. Mindenki boldogan megy ki és azt mondják, hogy fantasztikus rezgései vannak a képeinek.

Az is sokat adhatott hozzá a történésekhez, hogy amikor covidról, háborúról, válságról beszélünk, jön egy 12 éves kislány és olyan fantasztikus dolgot csinál, amivel boldogságot teremt és pozitív hangulatot ad.

Minden harmóniában van mindennel. Az arányok, a színek, a formák, az aranyozás, a hangulat. Ha valaki leírja nekem azt, hogy én mit látok egy képen, akkor nincs kép. Tehát csavart geometriai formákat, kis állatkákat, színeket, aranyat összerakva, és amikor meg itt van, akkor azt mondom, hogy zseniális.

Miben tudja Karolina munkáját segíteni?

Segítem a munkáját, követem a képei elkészültét, de beleszólni nem nagyon lehet, hogy mit és miért fest. A szülei sem tudják irányítani, hogy mit fessen vagy esetleg valaki lemaradt egy festményről és abban a témában rendelésre kérne valamit, az nem működik. Szakmai kérdésekben egy kiállítás rendezésekor tudok segíteni, de a festészetbe nem tudok és nem is akarok beleszólni.