ÖNFENNTARTÓ DÍSZKERT KIALAKÍTÁSA

Veres Mónika

ÖNFENNTARTÓ DÍSZKERT KIALAKÍTÁSA

Még mindig emlékszem arra az udvarra, amelyet debreceni tanulmányaim idején láttam egy erdős részen lévő utcában. Olyan különleges volt és mégis egyszerű, még tíz év múlva is arra mentem megnézni, amikor a környéken jártam.

Egy rendkívül keskeny ház állt keskeny telken. A kapun belépő látogató azonnal egy modern kialakítású íves hídra lépett, amely átvezette őt egy kerti tó felett, majd pár lépés után elérkezett a bejáratig, melyhez lépcsőkön kellett felmenni.

Maga a tó, közvetlen a kerítés mellett az egész utcafronton végighaladt, annyira izgalmas és szép volt, de az udvar többi részén is megakadt a tekintetem. Hátrébb egy nagy fenyő állt, alatta szinte semmi, csak föld és pár kis növényke, az udvar vége felé cserjék. Maga a telek nem egy sík felület volt, hanem dimbes-dombos, a maga kicsi, pár méteres szélességében. Az egész olyan hatást keltett, mintha a ház épült volna a természetbe. Nem voltak különleges, drága növények, feltűnő virágok.

Ez az udvar a kerti tó munkálatain kívül úgy gondolom, hogy képes volt önmagát fenntartani és a lakói ezt engedték is számára úgy, ahogyan van.

A díszkert otthonunk egy része, melybe dísznövényeket ültetünk, manapság főként a nemesebb fajtákat előnyben részesítve. Ez a kert lehet modern és letisztult, de lehet a természetet utánzó is. Mindegyik stílusban el tudjuk érni a lehető legjobb önfenntartó képességet. A fő szempont a meggondolt növényválasztás.

Ha már a lehető legkevesebb fenntartó munkát említjük, felmerül a kérdés, hogy létezhet munkát egyáltalán nem igénylő díszkert? Én úgy gondolom, hogy igen, de annak a kertnek a kialakítása olyan, mintha a természet egy részletébe építkeztünk volna és ez esetben mindent el kell tudni fogadnunk: a lombos fák alatt kipusztult gyepet, a számunkra gyomot jelentő évelőket, a poros felületeket és a fákról lehulló virágok, levelek tömegét.

Egy elvadult telken derékig érhet a gaz, melyet előszeretettel népesíthetnek be kullancsok. Nagy terepen, kint a természetben, ahol messzi elláthatunk, ez a hatás teljesen természetes. De a saját bejáratunk környékén, egy kis körbehatárolt területen nem igazán tetszetős.

A legjobb, ha úgy alakítjuk ki az udvarunkat, hogy a lehető legkevesebb rászánt munkával és idővel járjon, de azt a heti egy órát ne sajnáljuk, hiszen így megmarad udvarunk ápoltsága és sokkal élhetőbb része lehet otthonunknak.

A szép természeti környezet mindannyiónk igénye, de nem sokan szeretnek vele bíbelődni és még kevesebb embernek van rá energiája és ideje. Ha van egy nyaralónk, ahová hétvégenként járunk, ott mindenképpen olyan kertet ajánlott kialakítani, amellyel a lehető legkevesebb munka van.

SZEMPONTOK A KIALAKÍTÁSHOZ

Ha jól működő, kis munkaigényű kertet szeretnénk kialakítani, akkor mindenképpen tervezni kell.

Az egyes növények igényeit, kifejlett méretét figyelembe véve a rendelkezésre álló terület nagyságával is számolnunk kell.

Ha olyan kertet szeretnénk kialakítani, amely szinte beavatkozás nélkül is szépen fennmarad, akkor kompromisszumokra lesz szükségünk és a tökéletesség fogalmát el kell engednünk.

Bár számomra egy természeti táj a legtökéletesebb, de sokszor az udvarokon is láthatunk ágyásokat és műfűvel vetekedő homogén pázsitot, mely trendeket követ és a tisztaság, rendezettség üzenetét hordozza. A növények természetes életmódjuktól eltérő körülmények közötti nevelése mindig plusz munkákkal jár.

Fontos szempontnak a terület méretét tartom, de nem önmagában, hanem a tervezett növényekhez viszonyítva. Nem mindegy, hogy az elültetett cserjék néhány év múlva teljesen összeérnek -e majd, esetleg egymást elnyomják, ami miatt metszenünk kell, vagy akár eltávolítani néhányat.

A növények elhelyezéséhez jó példa lehet az egyik előző cikkemben leírt permakultúrás kialakítás, amellyel kedvező talaj – és vízellátottsági viszonyokat tudunk kialakítani.

Minden növény esetében nézzük meg az igényeit és a természetét. A bambuszok beavatkozás nélkül gyarapodnak egzotikus hangulatot árasztva, míg észre nem vesszük, hogy több méterrel arrább is felbukkant egy tő! Rendkívül agresszíven nőnek a talajban és gyökércsapda nélkül eljön a pillanat, amikor csákánnyal, több napos megerőltető fizikai munkával kell visszafognunk a növekedést.

Az önfenntartó díszkert lényegében egy természetességre törekvő kialakítás. Az önfenntartás nem feltétlen a gépesítést jelenti, hanem a kert élőlényeinek kialakult egyensúlyát, egymás támogatását. Ebbe nem csak a növények tartoznak bele, hanem a hasznos állatkák is és maga az ember is. Természetesen sokat könnyít egy automata öntözőrendszer, egy jól kiépített csepegtető rendszer.

Ha szeretünk kirándulni, kint lenni a természetben, akkor megpróbálhatjuk elképzelni ugyanezt a képet a saját otthonunkban. Milyen lenne a természetben élni? Ott, ahol körülvesz minket az erdő, vagy vízpart a szomszédunk. A természetes hatású kertek tudat alatt is ezeket az emlékeket idézik fel bennünk és ez megnyugtató hatással van ránk.

Ha szeretnénk esténként az éneklő fekete rigó dallamát hallgatva nézni a naplementét, akkor madárbarát kertben is gondolkodhatunk. Ezt madarakat csalogató termésű növényekkel (bodza, galagonya, som, madárberkenye) tudjuk leginkább elérni és kihelyezett vízzel, mini tavacskával. Ezek a cserjék nem igényelnek metszést, de hagyjunk számukra megfelelő teret.

Egy növény lehet hasznos és szép is. Vannak olyan ehető termésű cserjék, amelyek dísznövényként, sövényként is tetszetősek, ilyen például az értékes bogyójú fekete berkenye és a mézalmácska, melyeket évente egy alkalommal elegendő megmetszeni.

Egy természetes kert nyugodtan fogadhat be nemesített dísznövényeket is, virágokat, hiszen ebben a környezetben mi, emberek is benne élünk és öröm látni a virágzó tulipánokat és nárciszokat, melyek ültetésük után minden évben virítanak.

A kert kialakítása nem csupán az anyagi lehetőségek függvénye. Nagyon fontos szempont, családok esetében még inkább, hogy a kertünk élhető legyen. Kialakíthatunk egy pergolát, felfuttatott vadszőlővel árnyékolásképp és tehetünk alá asztalt székekkel. Bátran szórhatunk le mulcsot is sétányt kialakítva, így bejárhatjuk a területet. A lényeg, hogy tudjuk használni és élvezni azt, hogy van saját udvarunk!

A magyar kertek egyik motívuma a virágos ágyás. A házak utcafronti részét szinte mindenhol évelő és egynyári virágokkal ültetik be. Ez az egyik legmunkaigényesebb terület, mert az ágyások nagyon gyorsan gyomosodnak. Minden eső alkalmával terveznünk kell a gyomlálásra szánt időt. Ezért bár nagyon kedvesek ezek a virágos részek, ha nincs időnk rá, jobb, ha cserjéket ültetünk a helyére és talajtakaró növényeket, amelyek a gyomokat visszaszorítják.

PROBLÉMAMENTES NÖVÉNYEK

Az őshonos növényeink egyértelműen a legkönnyebben kezelhetőek, alkalmazkodtak a földrajzi viszonyainkhoz, az ember jelenléte nélkül is egészségesek tudnak maradni. Ezért is ajánlott díszfáinkat közülük kiválasztani, ha a természetes kertstílust kedveljük, de nemesített változataik is megtalálhatóak ma már, ha díszesebb összhatásra vágyunk. A lucfenyő kedvelt növény udvarainkon, a gyertyán pedig nem csupán szoliter faként állhat, de szélesebb sövénynek is tökéletes választás és évenkénti két metszéssel gyönyörködhetünk élő, zöld kerítésünkben.

Ha nagy udvarunk van, akkor bátran alakíthatunk ki metszetlen sövényt magas cserjéket változatosan ültetve (orgona, babérmeggy, gyöngyvessző, labdarózsa, babarózsa), így énekesmadarakat is vonzunk az udvarunkra, akik rendszeresen visszajárnak majd költeni hozzánk.

A mediterrán növények egyre népszerűbbek nálunk, ezt az egyre melegebb nyaraink is megerősítik, ugyanis ezek a növénykék jól bírják a szárazságot és a talaj humusz tartalmára sem igényesek. Bátran ültethetünk levendulát, korallberkenyét, babérmeggyet, varjúhájat. Ezekkel évi egy alkalmas metszési munkánk lesz, de ez cserébe szépségükért vállalható.

A sziklakerti növénykék igen jól viselik a szárazságot és nincs szükségük gondozásra, kivéve pár évente, amikor ritkítani szeretnénk őket ((kövirózsa, kerti pázsitviola, tollas szegfű). A sziklák csábítgatják a gyíkokat, melyek beköltöznek és délutánonként süttetik élénkzöld hátukat a köveken. A gyíkok hosszú ideig élnek ugyanazon a helyen, így saját gyíkjaink lehetnek!

MI LEGYEN A GYEP FELÜLETTEL?

Képzeljünk el egy gyepfelületet, amely tele van pitypanggal és vadvirágokkal!

Nagyon szép látványt tud adni és élettel teli! Tavasszal és nyár elején minden délelőtt sárga virágok százai pompáznak, melyeken méhek szorgoskodnak. Ha szórunk közéjük egy csomag fehér vagy rózsaszín százszorszép magot, akkor még izgalmasabb lesz a látvány!

Nem kell görcsölnünk azon, hogy hol lóg ki már megint egy gyom és mindig más képet ad. A vadvirágos rét hatású felület nem jelent ápolatlan és gazos udvart! Ajánlott nyírni, de koránt sincs annyi munkánk vele, mint a pázsittal.

A fehér lóhere nem csak virága miatt különleges, de levelecskéi mindig üde zöld színűek és mint egy bársonyos szőnyeg, teljesen takarják a talajt. Egyre jobban kezd elterjedni a fehér here gyepesítés. Ez a gyengének tűnő növényke valójában rendkívül jól bírja a terhelést, könnyű karbantartani, kicsi a vízigénye. A gyökerei körül élő baktériumok segítségével megköti a nitrogént, így a talajt minőségi trágyával gazdagítja.

Ahová nem lépünk, ott nyugodtan lehet takarónövény. A molyhos madárhúr egy hamvas kékes-zöldes levelű növény, mely csoda szép virágzásáról híres, de hasonlóan szép és feltűnő jelenség a kis -és nagy meténg, melyeknek fényes leveleik és tavaszi kék virágaik díszítenek.

Természetes hatású kerthez nagyszerűen illik bizonyos részeken a mulcsos talajtakarás is, hiszen a természetben sem fed minden területet zöld növényzet. Ha van az udvaron fenyő, alatta nem sok talajtakaró képes élni, ide tökéletes és hangulatos megoldás lehet a fenyőmulcs takarás.

Kerítésre és pergolára futtathatunk futónövényeket. Az illatos lonc egy télizöld futónövény, illatos virágokkal. A vadszőlőt nem kell bemutatnunk, az egyik legszebb levelű futónövényünk és gondozásával sem kell túl sokat bajlódnunk.

Saját udvarunk ebben a szellemben népesült be növényekkel. Nem alkalmazunk virágágyásokat, legfőbb munka számunkra a gyep nyírása a kora nyári időszakban, amikor gyorsan fejlődik. Virágos gyepet alakítottunk ki pitypanggal, százszorszéppel, fehér lóherével. Ezek a virágok tavasszal pompáznak, nyáron pedig visszahúzódnak.

Udvarunk régi lakói a gyíkok is, így számukra sziklákat helyeztünk ki, amelyen napozni tudnak. Mivel a kórház szomszédságában lakunk, az énekesmadarak jelenléte állandó. Bogyós termésű cserjékkel vonzzuk még közelebb őket és fekete rigóink évek óta itt élnek, itt költenek a kerítésre felfuttatott illatos lonc ágai között. Két nagyobb kutyánk is van, akik semmi kárt nem okoznak a növényzetben.

Az udvarunkat olyanná alakíthatjuk, amilyen szerepet szeretnénk szánni neki, ha előre megtervezzük a funkcióit!