BLOGI
ÉletMese Újrakeretező - 10. Az álmainknak nincs lejárati idejük – avagy a megalkuvás újrakeretezése
A teljesség kedvéért előző két havi BOLDOGulós írásom után hoztam most egy kicsit realisztikusabb, mégis – vagy talán épp ezért –tanulságos ÉletMesét a kedves Olvasóknak. Alábbi soraimból megtudhatják, hogy lehet feldolgozni az embernek a hirtelen nyakába szakadt „minden a lehető legjobban alakul” érzést. Mit tehetünk akkor, ha hosszú évek ellentétes berögződéseként nehezen fogadjuk be és hisszük el, hogy igenis megérdemeljük a legjobbat az életünk minden területén. És mikor megkapjuk azt munkában, anyagiakban és magánéletben egyaránt, akkor a „mézeshetek” elmúltával gyorsan padlót fogunk a mindennapok mókuskerekében. 112 CsPM
Mert hiába tudjuk, hogy a változás összességében már most minden téren pozitív és előre mutató, mégis előszeretettel gyártunk magunknak nehézségeket, akadályokat, amiken aztán parázhatunk, kesereghetünk, aggódhatunk. Főleg akkor, amikor azon vagyunk minden erőnkkel néhai kőkemény megfelelési kényszeresként, hogy mindent IS a lehető legjobban, legeredményesebben és másoknak leginkább tetsző módon csináljunk. Újra feladva egy kicsit önmagunkat, egyre inkább hanyagolva a már jó ideje az életünkbe beépített támogató szokások egyikét-másikát, ne adj Isten egymás után az összeset…
