KÉK SZÍNNEL A BTESZ MUNKATÁRSAINAK SZÓLÓ TARTALMAKAT JELÖLTÜK!
Mentális egészség
ÉLETÜNK ÉS A STRESSZ II.
A hosszú távú stressz Ahogy az már az előző lapszámból kiderült, a stressz bizony hasznos is lehet számunkra. Ám jogosan vetődhet fel bennünk az a kérdés, hogy akkor miért káros, miért okoz betegséget? Selye János a stresszreakciónak három különféle fázisát különböztette meg: Az első az alarm (riadó) fázis, amikor életbe lépnek a stressz tünetei. Stresszhormonok lépnek működésbe, amik segítenek aktivizálni a szervezet tartalékait. Rendes esetben a veszélyhelyzet elmúlásával ezek a tünetek megszűnnek, a stresszhormonok visszatérnek kezdeti szintükhöz, a szervezet egyensúlyi állapota visszaáll és a szervezet regenerálódik. A második fázis az ellenállás. Ebben a helyzetben a veszélyhelyzet nem szűnt meg, a szervezet továbbra is mindent megtesz annak érdekében, hogy segítsen felülkerekedni a problémán. A stresszhormonok továbbra is aktívak, készenlétben tartják a szervezetet. Ez
10
vagy hosszú távon fennálló kihívás esetén fordulhat elő, vagy amikor olyan gyorsan követik egymást a problémát okozó helyzetek, hogy a szervezetnek nincs ideje a regenerálódásra, a pihenésre. A fontos az, hogy a test egyensúlyi állapota hosszú távra felborul, felfokozott állapota huzamos ideig fennáll. A harmadik fázis a kimerülés. Ebben a szakaszban a hosszú távú stressz hatásaként a szervezet tartalékai lemerülnek, a stressz állapota azonban továbbra is fennmarad. A szervezet alkalmazkodott a stresszhez és fenntartja azt. Pszichés (kiégés, depresszió, szorongás, pánikbetegség, álmatlanság) és szervi (szív- és érrendszeri betegségek), ún. „stresszbetegségek” lépnek fel, károsodnak a szervek. Önmagában tehát nem a stressz, hanem annak hosszú távon való fennállása okozza a problémát. A stressz kialakulásának idején, amikor őseink még a természetben éltek, egyegy stressz addig tartott, amíg a közvetlen életveszély elmúlt, így a szervezet képes
