v Í Ze IN K H ŐS E I 21
23
24
25
26
egy kicsit sok is van már belőlük. Másrészt ezen tudjuk mérni a tevékenségeink eredményeít is. Nagyrészt rajtunk keresztül indultak el a Rába-parti kenus társulatok, itt fontos nem véres konkurenciába lépni, inkább összehangolni, és együttmüködni! Minden csapatnak más stílusa van és másképpen működnek, de nagyon fontos ebben a műfajban hogy egy nyelven beszéljünk, tartsuk be a kodexet, hogy ne okozzunk elkerülhető károkat, ezért fontosnak tartanák néhány holtszezoni témakötött találkozót, amelyeken például az újoncok is tudnának tájékozódni. És akármennyire jogilag álíttólag nem jó ha van túravezető egy túrán, én például nem nagyon bíznék rá embereket olyanra, akinek nincs képzettsége, tapasztalata és pozitív kódexhozzáállása, ja és alapvetően hülye se legyen az illető!
Bönhööö lehet, mert mi viziemberek nem azért szeretjük az életet, mert mindenért megbünhődünk, hanem mi inkább bönhődünk, pozitívak vagyunk, kevéssel is meg tudunk elégedni, őszinték vagyunk, szeretjük a természetet, és próbáljuk inkább a jót látni. Ez a vidámság és a boldogság titka! Nem is olyan bonyolult! BÁYOU, úgy hív ják az amerikában élő fran ciák a Mississippi mocsárvidékeít. Ehhez van egy kis sztorim: A 80-as években egy Oberschützen falubéli, nálam sokkal fiatalabb srác állandóan azzal zaklatott, hogy mutassam meg neki a bluest, harmo ni kán – gi tá ron. Én min dig azt vá la szol tam hogy én már áttértem a reggaehez, mert a blues az engem lehúz! De nem hagyott békén, így azt javasoltam neki, hogy mennyen el a Mississippi
VízenJárók