2014-ben ünnepli a Jézus Társasága – közismerten a jezsuiták – újraindulásának 200. jubileumát. Úgy a magyar, mint a helyi szlovák rendtartomány ünnepségekkel emlékezik meg ezen jelentős eseményről. Még mielőtt feledésbe merülne, illő, hogy a jezsuiták valamikori komáromi tartózkodásáról is megemlé kezzünk. Komáromban 1625-től működtek a jezsuiták, a helyi születésű Kollonich Lipót (1631–1707) későbbi esztergomi érsek támogatásával. A latin iskola már 1627-től elkezdte az oktatást. Bár a gimnázium felállításának szándéka egyidős volt a jezsuiták letelepedésével, anyagi gondok következtében a négy osztályra tervezett gimnázium csak 1649-ben kezdte meg működését. Közben 1635-ben Nagyszombatban Pázmány Péter bíboros megala pította az egyetemet, oda összpontosította a jezsuita erőket, a könyvtárat, könyvnyomtatást. A komáromi jezsuita iskolának is jelentős könyvtára volt. A huszonegy csoportba osztott könyvek száma megközelítette a háromezret. Méltó tehát, hogy a könyvek, mint olyanok, szerves részét képezzék ezen kiállításunknak. Mint tudjuk, politikai okokból 1773-ban a Jézus Társaságát eltörölték, de a következő három évben továbbra is az egyházmegyékbe át lépett jezsuita tanárok tanítottak az iskolában, melynek vezetését 1776-tól a bencések vették át. Miután II. József 1786-ban a bencés rendet is feloszlatta, 1812-ig az iskola állami vezetés alá került, de 1812-ben ismét a bencések vették át. Amikor tehát 1814-ben visszaállították a Jézus Társaságát, Komáromba már nem jöttek vissza. Azóta 200 év telt el, népmissziókat itt-ott tartottak jezsuita atyák, 1989 után ifjúsági találkozókat is. Tisztelettel hívom meg a kedves látogatókat ezen kiállításunk megtekintésére. Szerény gyűjteményünket, vándorkiállításunkat, annak első komáromi állomását fogadják nagy szeretettel és megértéssel. Bikfalvi Géza alapján - P. Puss Sándor SJ
V roku 2014 oslavuje Spoločnosť Ježišova – známi ako jezuiti – 200. výročie svojho obnovenia. Tak maďarská, ako aj miestna slovenská provincia si pripomína toto významné jubileum formou slávnostných podujatí. Skôr, než by niekdajšie pôsobenie jezuitov v Komárne zapadlo do zabudnutia, je vhodné si pripomenúť aj túto skutočnosť. Jezuiti pôsobili v Komárne od roku 1625, za podpory miestneho rodáka Leopolda Koloniča (1631-1707), neskoršieho ostrihomského arcibiskupa. V latinskej škole sa začalo vyučovať už od roku 1627. I keď snaha založenia gymnázia so štyrmi ročníkmi v Komárne existovala už od usadania sa jezuitov, ku vzniku gymnázia – z dôvodu finančých ťažkostí – došlo až v roku 1649. Kardinál Peter Pázmaň medzičasom v roku 1635 založil univerzitu v Trnave, čo si vyžadovalo sústredenie všetkých síl jezuitov do Trnavy, spolu s vytvorením knižnice a zabezpečením tlače kníh. Aj komárňanská jezuitská škola mala pritom významnú knižnicu. Knihy boli zaradené do 21 skupín, ich počet dosiahol skoro tritisíc. Považujeme preto za dôstojné, aby knihy ako také, tvorili organickú súčasť tejto našej výstavy. Ako vieme, v roku 1773 bola Spoločnosť Ježišova z politických dôvodov rozpustená, ale v škole aj ďalšie tri roky vyučovali jezuitskí učitelia, ktorí prestúpili do diecéz. Riadenie školy v roku 1776 prevzali benediktíni. Keďže Jozef II. v roku 1786 rozpustil aj benediktínsky rád, škola do roku 1812 sa dostala pod riadenie štátu. Následne však od roku 1812 ju znovu prevzali benediktíni. Preto keď v roku 1814 bola obnovená Spoločnosť Ježišova, do Komárna sa už nevrátili. Odvtedy uplynulo 200 rokov, jezuitskí bratia na viacerých miestach organizovali ľudové misie a po roku 1989 aj mládežnícke stretnutia. S úctou teda pozývam vážených návštevníkov na prehliadku našej výstavy. Prijmite prosím našu skromnú zbierku, putovnú výstavu, resp. jej prvú zastávku v Komárne s láskou a pochopením. G. Bikfalvi a P. A. Puss SJ
„Pázmány ébresztése” Közel fél évszázada szépen kibontakozik a Pázmány-kutatás. Nem utolsó sorban Őry Miklós több évtizedes kutatásai nyomán elindult „Pázmány ébresztése”, ifjabb kutatók is munkába álltak. De még ma is mostohán bánnak a grazi latin teológiai traktátusokkal, amelyek elemzését, ismertetését elvégeztem A teológus Pázmány c. monográfiámban. A 2012-ben megjelent Krisztus misztériuma Pázmány Péter életművében (JTMR-L’Harmattan, Budapest) című monográfiámban folytattam Pázmány teológiájának feldolgozását: most már nemcsak a De Fide-traktátusra és a kegye lemvitára koncentrálva, hanem a latin és a magyar művek egész Krisztus-központú teológiáját tanulmányoztam. Megmutattam, hogy a magyar művek – főleg a Kalauz és a Prédikációk – jórészt a grazi tanárság idején írt vitairatok és a Theologia scholastica négyéves (1603–1607) kurzusainak gyümölcsei. A fiatal magyar jezsuita egyetemi tanár tanulmányozta, elmélyítette és megvitat ta a reformáció korának legégetőbb teológiai kérdéseit, ezért tudott olyan gyorsan reagálni a protestáns szerzők támadásaira. A Kalauzba beépítette vitairatait, és pozitíven kifejtette a katolikus tanítást a Trentói zsinatot követve. Felhasználtam Őry Miklós rendtársam ránk maradt jegyzeteit. Őry már írt Pázmány egyház tanáról – annak egy szempontját, az Egyház ismertető jegyeit dolgozta fel disszertációjában –, de Pázmány Krisztus-központú teológiáját nem mélyítette el. Őry korábban főleg Pázmány élet rajzához és a kegyelemvitához gyűjtötte az anyagot. A Pázmány Péter tanulmányi évei nemrég új kiadásban is megjelent a pilis csabai PP. Katolikus Egyetemen, a Hargittay Emil professzor által irányított „Pázmány Irodalmi Műhely” sorozatában. Most jelent meg a – Pázmány Péter Tíz bizonyság (1605) című művének (=TB) 2001-es kritikai szövegkiadásához készült – Jegy
zetek vaskos (531 oldalnyi) kötete (=TBJ), amelyhez lemezen mellékelték a már közzétett szöveget (Báthory Orsolya és Varsányi Orsolya, Universitas Kiadó–Editio Princeps Kiadó, Budapest, 2012). Örömmel üdvözöljük ezt a kulturális „eseményt”, amely jelzi, hogy Pázmány kritikai kiadásának 2000-ben meg indult munkálatai – Hargittay Emil professzor irányításával és fiatal kutatók közreműködésével – szépen előrehaladnak. A kritikai kiadás megindításáról, a munkák előrehaladásáról, textológiai és forráskritikai tapasztalatokról időközben Hargittay Emil beszámolt a Filológia, eszmetörténet és retorika Pázmány Péter életművében c. munkában (Universitas Kiadó, Budapest, 2009, 11–18). Hargittay a kötet előszavában utal Pázmány grazi latin egyetemi előadásai – főleg a Theologia scholastica – jelentőségéről írt megállapításomra: Pázmány „írói életművében az alapokat – az »aranyfedezetet« – a grazi filozófiai és teológiai előadásai nyújtják, biztosítva a későbbi hitviták »szakmai« bázisát.” Szabó Ferenc SJ
„Budenie Pázmaňa” Už takmer pol storočia sa pekne rozvíja výskumná činnosť zameraná na Petra Pázmaňa. V neposlednom rade na báze dlho dobého výskumu Miklósa Őryho sa začalo „Budenie Pázmaňa”, do čoho sa zapojila aj mladšia generácia výskumníkov. No i tak sa dodnes zaobchádza macošsky s latinskými teologickými traktátmi zo Štajerského Hradca, ktoré som predstavil a vykonal ich analýzu v monografii s názvom Teológ Pázmaň. V monografii z roku 2012 – Mistérium Krista v životnom diele Petra Pázmaňa (JTMRL’Harmattan, Budapešť) – som pokračoval v spracovaní teológie Pázmaňa: moju pozornosť som tu nesústreďoval už len na traktát De Fide a molinizmus, ale preštudoval som celú kristocentrickú teológiu jeho latinských a maďarských diel. Poukázal som tu na to, že jeho maďarské diela – predovšetkým Hodegus (Sprievodca) a Kázne – obsahujú apologeticko-polemické spisy, ktoré napísal väčšinou v období svojho pôsobenia v Štajerskom Hradci, a ktoré sú plodom štvorročného kurzu Theologia scholastica (1603–1607). Mladý jezuitský univerzitný profesor študoval, prehlboval a prediskutovával najpálčivejšie teologické otázky svojej doby, preto bol schopný tak promptne reagovať na útoky protestantských autorov. Do Sprievodcu zabudoval svoje apologeticko-polemické spisy, a pozitívne rozviedol katolícke učenie v duchu Tridentského koncilu. V mojej práci som použil záznamy nášho rádového brata Miklósa Őryho. Őry už napísal o Pázmaňovej ekleziologii – vo svojej dizertácii spracoval jeden z jej aspektov, Poznávacie znaky cirkvi – neprehĺbil však kristocentrickú teológiu Pázmaňa. Őry v skoršom období zbieral materiály hlavne k životopisu Pázmaňa a molinizmu. Nedávno vyšlo aj nové vydanie diela s názvom Študentské roky Petra Pázmaňa na Katolíckej Univerzite Petra
Pázmaňa v Pilišskej Čabe v sérii „Literárna dielňa Pázmaňa”, pod vedením profesora Emila Hargittayho. Teraz vyšlo aj objemné dielo s názvom Poznámky (531 strán) (=TBJ) ku kritickému vydaniu z roku 2001, vydanému k pázmaňovmu dielu Desať dôkazov (Tíz bizonyság, 1605) (=TB), ku ktorému bola priložená aj disketa s nahrávkou publikovaného textu. (Báthory Orsolya a Varsányi Orsolya, Vydavateľstvo Universitas – Vydavateľstvo Editio Princeps, Budapešť, 2012). S radosťou sme uvítali túto kultúrnu „udalosť“, ktorá naznačuje, že práce začaté v roku 2000 v súvislosti s kritickým vydaním Pázmaňa – pod vedením profesora Emila Hargittayho, za spolu práce mladých výskumníkov – pekne napredujú. O začatí kritic kého vydania, ďalej o nepredovaní prác, ako aj o skúsenostiach z oblasti textológie a kritiky prameňov medzičasom referoval Emil Hargittay vo svojej práci s názvom Filológia, dejiny ideí a réto rika v životnom diele Petra Pázmaňa (Vydavateľstvo Universitas, Budapešť, 2009, 11–18). Profesor Hargittay sa v úvode odvoláva na moje konštatovanie o význame univerzitných prednášok Pázmaňa v Štajerskom Hradci, predovšetkým o význame kurzov Theologia scholastica: „Ako základy, resp. »zlaté krytie« v životnom diele Pázmaňa ako spisovateľa slúžia filozofické a teo logické prednášky v Štajerskom Hradci, ktoré vytvárajú »odborný podklad« pre neskoršie náboženské dišputy” Ferenc Szabó SJ
Lassan 400 éve lesz annak, hogy Rómából közel kétezer éves ereklyék kerültek a Felvidékre. A feledés homályába merült értékes ereklyék most, 200 év után először kerülnek kiállításra. A felbecsülhetetlen értékű ereklyetartóról először Hevenesi Gabriel SJ Ungaricae Sanctitatis Indicia című könyvében olvashattunk, amely latin és magyar nyelven jelent meg 1692-ben. A következő kiadásra 1695-ben Nagyszombatban került sor, ekkor magyar nyelven, Régi Magyar Szentség címmel jelent meg. Hevenesi 34 könyve közül ez az egyetlen, melynek magyar változatai is megjelentek. Bevezetőjében arra buzdít Hevenesi atya, hogy folytassunk kutató munkát: A „betűrendben szedett lajstromban”, Függelékben, egyéb – magyar vonatkozású szentek és boldogok – jegyzékében találunk olyan neveket, szüzeket, akikről ezt olvashatjuk: testét a jezsuiták nagyszombati templomában őrzik; Ha valaki ma betér ezekre a helyekre, sem a testeket, sem a tiszteletet nem találja legalábbis nem azonnal. Bővebb adatok után kutatva viszont meg lehet lelni ezeket az ereklyéket. Mégpedig Csete István és Gyalog János Kassán 1754-ben kiadott, Nagy Asszonyról, magyar szentekről... c. könyvében. Itt a következő emléknapokat találjuk: Január 19. Serotina Szűz és M. Teteme Nagy-Szombatban..., Július 19. Kristina Szűz és M. Teteme N. Szombatban. Szeptember 18. Synesia Szűz és M. Teteme N. Szombatban. Október 23. Priscilla Szűz és M. Teteme N. Szombatban. November 16. Severina Szűz és M. szenvedett Rómaban, via Salaria, teteme N. Szombatban. Jézus Társasága történetével kapcsolatban a közismert történész, Tolvaj számol be arról, hogy 1651-ben kerültek ereklyék a Pázmány Péter alapította Nagyszombati Egyetem tulajdonába: At anno M.DC.LI. Universitatis XVII. accessit quattuor aliis, (...) Au gusti die 27. solennis translatio novem SS. Martyrum Romanorum
corporum celebrata suerit. Eorum octo jam dudum R.P. Gregorius Forro dono acceperat a R.P. Nicolao Lancicio Provinciae Lithuani cae Praeside, videlicet corpus (...) M.S. Priscillae V.M.S. Semidiae V.M.S. Severinae V.M.S. Serotinae V.M.S. Sinesiae V.M. nonum vero Gregorius XV. (170. oldal). Ugorjunk most közel 200 évet: Kéziratként ismert az a kánoni vizitációs jegyzőkönyv, amely 1823-ból való (Decretum Visi tationis Canonica Anno 1823 in Conventu P.P. Benedictinorum Tyrnaviensi celebrata). A leltári leírásban szerepel két olyan ereklyetartó, amelyek tartalmazták ezen szüzek testi maradványait. Ebből arra lehet következtetni, hogy az egyetem Budára való átköltözése alkalmával itt maradtak az ereklyék. Tüskés G. és Knapp É. A katakombaszentek tisztelete c. tanulmányukban az ereklyék megszerzésével kapcsolatban ezt írják: Az 1651-1855 között eltelt kétszáz éves időtartamban eddig összesen 36 egész ereklye megszer zésére találtunk nyomokat. Néhány esetben tudomást szereztünk az ereklyék felfedezésének, kiásásának, a katakombákból való kie melésének körülményeiről. Így például az elsőként Magyarországra került ereklyeegyüttest, az 1651-ben a nagyszombati jezsuita temp lomba vitt „tíz szent mártír” ereklyéit XV. Gergely pápa emeltette ki a Callixtus katakombából. A lábjegyzetből azt is megtudhatjuk, hogy a tíz név között szerepel: Serotina, Christina, Sinesia, Semidia, Priscilla és Severina. És íme, 2014-ben itt állunk ezen mártír szüzek ereklyéi előtt. Ha belegondolunk, hogy még az első keresztényüldözés áldozatai ezek a fiatal vértanú lányok, akkor időben (Krisztus szent Keresztje ereklyéi után) Szlovákia legrégibb ereklyéi előtt tölthetünk pár néma percet. Dr. Puss Sándor PhD
Pomaly uplynulo 400 rokov odvtedy, čo z Ríma sa dostali na územie dnešného Slovenska vzácne, skoro dvetisíc rokov staré relikvie. Tieto hodnotné relikvie zapadnuté do zabudnutia sa teraz vystavujú prvýkrát po 200 rokoch. O relikviári neoceniteľnej hodnoty sme sa mohli prvýkrát dočítať v knihe Gabriela Hevenesiho SJ s názvom Ungaricae Sanctitatis Indicia. Kniha bola vydaná v latinskom a maďarskom jazyku v roku 1692. Následne sa vydala v Trnave v roku 1695 v maďarčine, s názvom Régi Magyar Szentség (Stará maďarská sviatosť). Z 34 kníh Hevenesiho táto je jediná, ktorá bola vydaná aj v maďarskej verzii. V úvode nás páter Hevenesi nabáda k výskumnej činnosti: V „abcecednom registri”, v Dodatku – resp. v inom zozname svätých a blahoslavených s maďarským súvisom – môžeme nájsť také mená, také panny, o ktorých sa píše: jej telo je uložené v trnavskom kostole jezuitov. Ak niekto dnes navštívi tieto miesta, nenájde tam ani telá, ani poctu – aspoň nie okamžite. Pri bádaní po bližších údajoch však môžeme objaviť tieto relikvie, a to v knihe autorov István Csete a János Gyalog, vydanej v Košiciach v roku 1754 s názvom Nagy Asszonyról, magyar szentekről... (O veľkej panej, o maďarských svätých). Uvádzajú sa tu nasledovné pamätné dni: 19. január: Serotina Panna a M. Jej telo je v Trnave‚ 19. júl: Kristina Panna a M. Jej telo je v Trnave. 18. september: Synesia Panna a M. Jej telo je v Trnave. 23. október: Priscilla Panna a M. Jej telo je v Trnave. 16. november: Severina Panna a M. trpela v Ríme, via Salaria, jej telo je v Trnave. V súvislosti s históriou Spoločnosti Ježišovej známy historik Tolvaj uvádza, že v roku 1651 sa dostali relikvie do vlastníctva Trnavskej univerzity založenej Petrom Pázmaňom: At anno M.DC. LI. Universitatis XVII. accessit quattuor aliis, (...) Augusti die 27.
solennis translatio novem SS. Martyrum Romanorum corporum celebrata suerit. Eorum octo jam dudum R.P. Gregorius Forro dono acceperat a R.P. Nicolao Lancicio Provinciae Lithuanicae Praeside, videlicet corpus (...) M.S. Priscillae V.M.S. Semidiae V.M.S. Severi nae V.M.S. Serotinae V.M.S. Sinesiae V.M. nonum vero Gregorius XV. (170. str.). Preskočme teraz skoro 200 rokov: V rukopisnej podobe poznáme zápisnicu o kanonickej vizitácii, ktorá pochádza z roku 1823 (Decretum Visitationis Canonica Anno 1823 in Conventu P.P. Benedictinorum Tyrnaviensi celebrata). V inventárnom zozname sa spomínajú dva také relikviáry, ktoré obsahujú telesné pozostatky týchto pann. Z toho môžeme usúdiť, že pri presťahovaní univerzity do Budína, relikvie ostali tu. G. Tüskés a É. Knapp vo svojej štúdii s názvom Pocta k svätcom z katakomb v súvislosti so získaním relikvií píšu nasledovné: Za dvestoročné obdobie od roku 1651 až po 1855 sa doteraz našli stopy o získaní spolu 36 celých relikvií. V niektorých prípadoch sme získali informácie aj o okol nostiach objavenia a vykopania relikvií, resp. o ich vyzdvihnutí z katakomb. Takto napríklad relikvie, ktoré ako prvé sa dostali do Maďarska – relikvie „desiatich svätých mučeníkov“, odvezené v roku 1651 do kostola jezuitov v Trnave – vyzdvihol pápež Gregor XV. z katakomby Callixtus. Z poznámky pod čiarou sa dozvieme aj to, že medzi desiatimi menami sa uvádzajú mená: Serotina, Christina, Sinesia, Semidia, Priscilla, Severina. A hľa, v roku 2014 stojíme tu pred relikviami týchto pann mučeníčok. Ak si pomyslíme, že tieto mladé martýrky sa stali obeťami ešte prvých prenasledovaní kresťanov, tak časovo (po relikviách Kristovho svätého Kríža) môžeme stráviť pár nemých chvíľ pred najstaršími relikviami Slovenska. Dr. Alexander Puss PhD
RÉGI MAGYAR SZENTSÉG avagy ÖTVENÖT MAGYAR SZENT ÉS BOLDOG valamint TISZTELETREMÉLTÓ KÉPEKKEL IDÉZETT rövid emlékezete akiket vagy az Apostoli Szék, vagy a nép időtlen idők óta kimutatható közmeggyőződése, vagy hitelt érdemlő szerzők itélete SZENT ISTVÁN első királyunktól fogva a szentek jegyzékébe iktatott vagy akik szentség hírében ékeskedtek. FÜGGELÉKKEL, amely betűrendben kétszáznál több szent és boldog adatait sorolja fel, akik Magyarország területén születtek vagy ott megfordultak
Hevenesi Gabriel SJ könyve latin nyelven, Ungaricae Sanctitatis Indicia címmel megjelent 1962-ben és 1773-ben, magyar nyelvre Régi Magyar Szentség címmel 1692-ben és 1695-ben Nagyszombatban az Akadéma betűivel.