1 „Ha kételkednél az élet erejében, és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb, vagy sziklafal észrevétlenül piciny résén áttörő fűszál csodájában! “ „...talán ezekkel a szavakkal, és már annyira magaménak érzett sorokkal szeretném kezdeni rövid, és nem szokványos bemutatkozásomat. A festészet mellet, nagyon érdekel a spirituális világ, és az alternatív gyógyászat is: test és lélek - szétválaszthatatlan együttese. Az univerzum egyetlen hatalmas Egység, és mi mindannyian a parányi alkotórészei vagyunk. Minden ember egy külön egyedi csoda, mindannyian mások vagyunk, de éppen ettől szép, és érdekes a világunk. A földi életünk, nem más mint egy kalandosnak tűnő utazás, mely tele van magas hegyekkel, és szakadékokkal tarkított utakkal, melyen ha tetszik, ha nem végig kell haladnunk, kezünkben egy égből kapott iskolatáskával, mely tele van személyünkre szabott házi feladatokkal, és hogy azokat hogyan is teljesítettük az csak az életutunk végén fog eldőlni. Viszont, meggyőződésből tudom, ha lelkünk derűjét sikerül minden körülmények között megőriznünk, még a leg lehetetlenebb élethelyzetekből is feltudunk állni ! Életemben sok nehéz pillanat volt, és nekem is meg kellett küzdenem ama hétfejű sárkánnyal -ezt szokták mondani, ha valaki nehézségekbe ütközik, hát ilyen alapon az én sárkányomnak nagyon sok feje volt, és a tűzokádásai is halálosak voltak... Bevallom, már majdnem legyőzött, így 2002-ben, hatalmas rúgást kaptam a lelkembe, egy hatalmas luk tátongott rajta, és ez iszonyatosan tud fájni, annyira hogy, kemény élet-halál harcot vívtam önmagammal, úgy éreztem csak lebegek egy légüres térben, és bizony nagyon közel volt az a bizonyos: Túlsó Part! De, az őrangyalaim nagyon résen voltak, és vigyáztak rám, és nekik köszönhetem második megszületésem. Azután kezdtem el erősen foglalkozni a miértekkel, és a hogyanokkal, és hipp hopp máris a spirituális világ kelős közepén találtam magam. Ma már, hálás vagyok, minden megélt rosszért, mert ezáltal terelődött az életem abba a mederbe, ahol jó szeleket kapott az élethajóm és repített előre az ismeretlen, de annál érdekesebb életbe, és már tudom mire vagyok képes, és megtanultam az erő és a boldogság is bennünk van, a szívünkben, és a lelkünkben, az éltető eleven Égi szikra, mely csak akkor alszik ki bennünk mikor az utolsó sóhaj elhagyja ajkunkat. Gyermekkoromban nagyon szerettem rajzolni, és festeni, szinte mindent lerajzoltam ami körülvett. Az általános iskola művészettörténeti rajztanárának, Kiss Mártának nagyon sokat köszönhetek, izgalmas érdekes órái voltak, és én szívtam magamba minden információt. A tanáraim nagyon szerették volna, ha képzőművészeti iskolába folytatom a tanulmányaimat, de a szüleim engem más iskolába adtak. Ez nagyon de nagyon megviselt akkor lelkileg, de a gondolataimban, és a képzeleteimben mindig is festettem. Lenyűgöztek a képtárak, és a festmények, ezt a világot sosem tudtam meg unni. Nagyon csodáltam Csontváryt, és megértettem őt, hogy felnőt fejjel autodidakta módon, hátrahagyva mindent, csak a festészetnek élt. Minden alkotása nagyon ámulatba ejtett, de legnagyobb kedvencem tőle a Magányos cédrus (aki tulajdonképpen ő maga volt) messzire látott, és mindent átakart adni művein át. Mindig is szerettem a természetet, egyformán otthon éreztem magam, a hegyek, és erdők világában, vagy éppen a vízparton, talán ennek köszönhetem hogy, már felnőtt fejjel, autodidakta módon képeztem magam, és elindultam ezen az úton, és számomra a festészet egy hatalmas szerelem. Ebben a világomban nagyon jól érzem magam, amikor festek megszűnik minden, és szeretem egy szuszra kiadni magamból, addig nem tudok megnyugodni amíg el nem készül a művem. A barátaim szerint, nincs kialakult stílusom, mert szerintük, sok témában festek, de ennek az az oka, hogy nagyon sokat utazunk a férjemmel, ő német állampolgár, így én sokat vagyok németországban, helyesebben: itt is, ott is éllek... azon belül is a gyögyörü festői szépségű Türingiában. Sokat voltunk Egyiptomban, és sok más országban, nagyon szeretjük a tengereket, ezek vissza is köszönnek a képeimen. Mivel sok felé jártunk, sok sok mindent láttam, és szeretnék mindent lefesteni, ami megmozdított bennem valamit. Szeretnék adni önmagam ból valamit a világba, a szeretetem át. Most, így félévszázaddal a hátam mögött, úgy érzem a festészetben még, mindent szeretnék tenni és alkotni, ami ott mélyen motoszkál bennem. Mint spirituális lényke, tudom azt amikor becsukodik a hátunk mögött egy ajtó, akkor annak akkor, és abban a pillanatban úgy kell történnie, de előttünk mindig kinyílik egy másik ajtó és lehetőség, de az ajtón a kilincset nekünk kell lenyomni. Ha a szívünk szavára hallgatunk és lelkünk érzéseit követjük, semmi bajunk nem történhet, a sorsunk vigyázz ránk! Gyarmati Mária
2
Anyák napja • Deň matiek • Muttertag 2005 • 50×60 cm
Türingiai tél • Zima v Durínsku • Winter in Thüringen 2005 • 30×40 cm
3 „Ak by si pochyboval o sile života a moci obrodenia, len pozoruj zázrak stebla trávy, predierajúcej sa cez drobnú, sotva badateľnú štrbinu v obrovskom kamennom balvane či skal nej stene!“ ...snáď týmito slovami a riadkami, ktoré akoby vyvierali z mojej duše, by som chcela začať svoje krátke a neobvyklé predstavenie sa. Popri maliarstve ma veľmi zau jíma aj spirituálny svet a alternatívne liečenie – neoddeliteľná jednota tela a duše. Univerzum je jediná obrovská Jednota, a my všetci sme jej nepatrnými časticami, ktoré ju vytvárajú. Každý človek je sám osebe osobitým zázrakom, každý z nás je iný, ale práve tým je náš svet krásny a zaujímavý. Náš pozemský život nie je ničím iným, ako dobrodružnou cestou, spestrenou vysokými vrchmi i hlbokými priepasťami, po ktorej – či sa nám to páči alebo nie – musíme prejsť, v ruke s nebesami zoslanou školskou taškou, plnou nám pridelených domácich úloh. Ako sme ich splnili, to sa uvidí až na konci nášho života. Avšak, a to viem z vlastného presvedčenia, ak sa nám za každých okolností podarí uchovať duševnú pohodu, aj z najbeznádejnejších situácií sa vieme znovu postaviť! V živote som zažila mnoho ťažkých chvíľ a musela som bojovať aj ja s tým sedemhlavým drakom – to zvykli hovoriť, ak sa niekto dostal do ťažkej situácie. Nuž podľa toho môj drak musel mať veľmi mnoho hláv a aj jeho chrlenia ohňa boli smrteľné.... Priznám sa, skoro ma premohol. V roku 2002 som dostala obrovský kopanec do duše, škerila sa v nej obrovská diera, a to vie veľmi bolieť, natoľko, že som zvádzala so sebou tvrdý boj na život a na smrť, cítila som, ako sa vznášam v akomsi vzducho prázdnom priestore a veru, veľmi blízko bol ten povestný „druhý breh“! Ale moji anjeli strážni dávali na mňa veľký pozor a im môžem vďačiť za to, že som sa druhýkrát narodila. Potom som sa začala intenzívne zaoberať otázkami ako „prečo?“ a „ako?“ a čoskoro som sa ocitla uprostred spirituálneho sveta. Dnes som už vďačná za každé zlo, ktoré som prežila, pretože tým sa môj život dostával do správneho koryta, kde loď môjho života dostávala dobrý vietor a unášala ma do neznámeho, ale o to zaujímavejšieho sveta. Už viem, aké mám schopnosti, naučila som sa, že sila i šťastie sú v nás samých, v našom srdci a našej duši, nebeská iskra, ktorá nás živí a ktorá vyhasne len vtedy, keď napos ledy vydýchneme. Ako dieťa som veľmi rada kreslila a maľovala, nakreslila som takmer všetko, čo ma obklopovalo. Veľmi veľa ďakujem svojej učiteľke výtvarnej výchovy na základnej škole Marte Kiss, ktorá mala veľmi zaujímavé hodiny a ja som dychtivo sala do seba všetky informácie. Moji učitelia veľmi chceli, aby som pokračovala v štúdiách na umeleckej škole, ale rodičia ma dali do inej školy. To som vtedy psychicky veľmi ťažko znášala, ale vo svojich myšlienkach a predstavách som neustále maľovala. Fascinovali ma galérie a obrazy, tento svet sa mi nikdy nezunoval. Obdivovala som Csontváryho a chápala som ho, že ako dospelý sa rozhodol zanechať svoj dovtedajší život a ako samouk sa venoval iba maliarstvu. Každý jeho obraz ma okúzlil, ale najviac obdivujem jeho Osamelý céder, ktorý je vlastne on sám. Ďaleko dovidel a všetko chcel zo seba vydať cez svoje obrazy. Vždy som mala rada prírodu, rovnako sa cítim doma v horách a lesoch ako napríklad pri vode. Možno tomu môžem vďačiť za to, že už ako dospelá som sa začala ako autodidakt výtvarne vzdelávať, nastúpila som na túto cestu a maľovanie sa stalo mojou obrovskou láskou. V tomto svojom svete sa cítim veľmi dobre, keď maľujem, všetko okolo mňa prestane existovať. Rada vydám zo seba všetko naraz, dovtedy sa neviem ukľudniť, kým nedokončím svoje dielo. Podľa mojich priateľov nemám vytvorený svoj vlastný štýl, pretože ako hovoria, maľujem mnoho tém. Avšak dôvodom toho je to, že s mojím manželom veľa cestujeme. On je nemeckým štátnym občanom, takže veľa času trávim v Nemecku, presnejšie, žijem tu i tam, v krásnom, malebnom Durínsku. Veľakrát sme boli v Egypte i v mno hých iných krajinách. Máme veľmi radi more, čo sa odráža aj v mojich obrazoch. Pretože sme boli na mnohých miestach, veľa som videla a rada by som namaľovala všetko, čo ma nejakým spôsobom oslovilo. Chcela by som svetu odovzdala niečo zo seba, cez svoju lásku. Takto, s polstoročím za sebou, cítim, že v maliarstve by som chcela toho ešte veľa vytvoriť, realizovať to, čo mám zatiaľ uložené hlboko v sebe hlboko vo svojich predstavách. Ako spirituálna bytosť viem, že keď sa za nami zatvoria dvere, vtedy, v tom okamihu sa tak muselo stať, avšak pred nami sa vždy otvoria iné dvere, ďalšia možnosť, ale kľučku na tých dverách musíme stlačiť my. Ak počúvame hlas svojho srdca a riadime sa svojimi pocitmi, nemôže sa nám nič stať, náš osud dáva tí, čo sú na nebesách, dávajú na nás pozor! Mária Gyarmati
4
Mindenki gyertyája • Sviečka každého • Jedermanns Kerze 2006 • 23×30 cm
Nagyszülők • Starí rodičia • Großeltern 2002 • 40×50 cm
5 „Würdest du an der Kraft des Lebens und an der Macht der Erneuerung zweifeln, dann achte auf das Wunder eines einzigen Grases, das unbemerkt durch eine Felsenwand oder einen riesigen Steinblock emporragt!“ – mit diesen Wörtern, die ich bereits als meine eigene empfinde, möchte ich mich kurz, doch auf eine etwas ungewöhnliche Weise vorstellen. Neben der Malerei interessiere ich mich sehr für die spi rituelle Welt und die alternative Medizin: Körper und Geist – als untrennbare Einheit. Das Universum ist eine einzige riesige Einheit, und wir sind seine winzige Bestandteile. Jed er Mensch ist ein individuelles Wunder, wir alle sind unterschiedlich, doch unsere Welt ist gerade deswegen schön und interessant. Unser irdisches Leben ist nichts anders, als eine abenteuerliche Reise, voll von hohen Bergen, vom Abgrund begleiteten Wegen; ob es uns gefällt oder nicht, wie müssen diesen Weg gehen, mit einer vom Himmel gefallenen Schultasche in der Hand, voll von auf unsere Person zugeschnittenen Hausaufgaben. Wie wir diese er füllt haben, wird uns erst am Ende unseres Lebensweges klar. Ich bib davon überzeugt: wenn es uns gelingt, diese Heiterkeit unserer Seele unter allen Umständen zu bewahren, so können wir sogar aus den unmöglichsten Lebens situationen aufstehen. In meinem Leben hatte ich viele schwierige Augenblicke, auch ich musste den siebenköpfi gen Drachen bekämpfen. Dies sagt man, wenn man auf Schwierigkeiten stoßt. So betrachtet, hatte mein Drache sehr viele Köpfe, sein Feuerspeien war tödlich... Ich muss zugeben, fast hätte er mich besiegt; so erlitt meine Seele 2002 einen riesigen Stoß, ein riesiges Loch war die Folge. Es tut sehr weh, so sehr, dass ich mit mir selbst einen harten Kampf ums Leben fechten musste. Ich füh lte, als ob ich nur schwebte in einem luftlosen Raum, und das Jenseitige Ufer lag mir sehr nahe! Meine Schutzengel haben mich aber geschützt, ihnen verdanke ich meine Wiedergeburt. So habe ich mir Fragen zu Warum und Wieso gestellt, und ich befand mich inmitten einer spirituellen Welt. Heute bin ich dankbar sogar für Schlimmes, da mein Leben in jener Richtung weiterlief, wo das Schiff meines Lebens von gutem Wind vorwärts getrieben wurde. Heute weiß ich bereits wozu ich fähig bin; ich habe gelernt, dass die Kraft und das Glück in unserem Herzen, in unserer Seele wohnt. Wie eine himmlische Funke, die erst verschwindet,wenn uns der letzte Atemzug verlässt. In meiner Kindheit habe ich sehr gerne gezeichnet und gemalt, mich beschäftigte alles, was mich umgab. Meiner Zeichenleh rerin aus der Grundschule, Frau Márta Kiss danke ich für vieles; ihr Unterricht war immer spannend und interes sant, und ich war offen für alle Informationen. Meine Lehrer wollten, dass ich meine Studien an einer Fachschule für bildende Künste fortsetze, doch waren meine Eltern anderer Meinung. Dies hat mir seelisch sehr zugesetzt. Aber in meinen Gedanken und meiner Fantasie habe ich immer gemalt. Die Galerien und Gemälde haben mich immer fasziniert – diese Welt war für mich nie langweilig. Ich habe den Maler Csontváry bewundert, sogar auch verstanden, dass er auf autodidaktische Weise nur für die Malerei gelebt hat. Alle Werke von ihm versetzten mich in Staunen. Mein Lieblingswerk von ihm isat das Gemälde „Einsame Zeder“ (eigentlich verkörperte er sich selbst; er sah nach vorne und wollte durch seine Werke den Leuten alles vermitteln). Die Natur hatte ich immer sehr gern, ich fühlte mich dort wie zu Hause, egal, ob in der Welt der Berge und Wälder, oder aber eben am Ufer. Dem ist es wahrscheinlich zu verdanken, dass ich mich als Erwachsene auf autodidaktische Weise weiterbildete, und dass ich gerade diesen Weg ging. Für mich bedeutet Malerei die riesengroße Liebe. In der Welt der Malerei fühle ich mich sehr wohl; wenn ich male, hört alles andere auf zu existrieren; ich male, bis das Werk fertig ist. Meine Freunde sagen, ich habe keinen endgültiegn Stil, da ich alles male. Die Ursache ist, dass mein Mann und ich sehr viel reisen. Er ist deutscher Staatsbürger, deshalb bin ich sehr oft in Deutschland. Richtiger gesagt: ich lebe mal hier, mal dort, meistens in dem malerischen Thüringen. Wir waren oft in Ägypten und in vielen an deren Ländern. Wir haben Meere gern, diese sind oft Themen meiner Gemälde. Da ich viel gesehen habe, möchte ich alle Erlebnisse malen, die in mir ihre Spuren hinterließen. Ich möchte der Welt etwas geben, und zwar durch meine Liebe zu den Menschen. Mit einem halben Jahjhundert hinter mir fühle ich, was ich noch tun und schaffen möchte. Als spirituelle Seele weiß ich: wenn sich eine Tür hinter uns schließt, muss dies in jenem Moment gerade so geschehen – doch uns erwartet bereits die nächste offene Tür mit vielen Möglichkeiten. Aber die Türklinke müssen wir anfassen. Wenn wir unserem Herzen zuhören und den Gefühlen unserer Seele folgen, kann uns nichts Schlimmes passieren; unser Schicksal passt schon gut auf uns auf. Mária Gyarmati
6
Napraforgók • Slnečnice • Sonnenblumen 2000 • 22×30 cm
Ölelés Objatie Umarmung 2000 40×60 cm
Naplemente a Lagúnában Západ slnka v lagúne Sonnenuntergang in der Lagune 2002 • 30×40 cm
7
Feszület • Krucifix • Kreuzbild 2005 • 25×20 cm
Földanya • Matka Zem • Mutter Erde 2000 • 40×30 cm
Krisztus • Kristus • Christ 2000 • 30×23 cm
Korpusz (Húsvét) • Korpus (Veľká noc), Korpus (Ostern) • 2009 • 40×30 cm
8
Hóvihar Türingiában • Fujavica v Durínsku • Schneesturm in Thüringen 2003 • 50×60 cm
Téli este • Zimný večer • Winterabend 2012 • 30×40 cm
Virágzó ág • Rozkvitnutá haluz • Blütezweig 2011 • 40×25 cm
Meditáció • Meditácia • Meditation 2009 • 50×40 cm
Gyümölcs sötét tálban • Ovocie v tmavej mise • Obst im dunklen Schüssel 2011 • 50×70 cm
9
10
Izzó Afrika • Horúca Afrika • Glühendes Afrika 2005 • 30×40 cm
Afrika – oázis • Afrika – Oáza • Afrika-Oase 2005 • 40×50 cm
11
Nílus • Níl • der Nil 2005 • 30×40 cm
Afrikai nő • Afričanka • Afrikanische Frau 2008 • 50×40 cm
Afrikai nász • Africká svadba • Afrikanische Hochzeit • 2006 • 40×30 cm
12
Török Riviéra • Turecká Riviéra Türkische Riviera 2003 • 50×60 cm
Meditterán táj • Stredozemná krajina Mediterrane Landschaft 2006 • 40×50 cm
Török Riviéra másképpen Turecká Riviéra inak Türkische Riviera – etwas anders 2009 • 50×60 cm
13
Viharfelhők Isztambul felett • Búrkové mraky nad Istambulom • Sturmwolken über Istambul 2006 • 50×70 cm
Őszi gyümölcsök • Jesenné ovocie Herbstfrüchte • 2005 38×48 cm
Ali beavatása • Uvedenie Aliho • Alis Einweihung 2006 • 50×40 cm
14
Nofretete 2012 • 50×40 cm
VI. Ramszesz 2011 • 50×40 cm
Piramisok • Pyramídy • Pyramiden 2011 • 30×40 cm
15
Buddha 2012 • 50×40 cm
Rózsaenergia • Energia ruže • Rosenenergie 2010 • 30×40 cm
16
Nap felé forduló • Tvárou k slnku • Sich nach der Sonne richtend 2009 • 50× 40 cm Flamingó • Plameniaky • Flamingo 2006 • 80×60 cm
Ringó pipacsok • Vlniace sa vlčie maky • Wallende Klatschmohne 2010 • 40×40 cm
Pipacsok • Vlčie maky • Klatschmohne 2008 • 24×30 cm
Tavaszi virágok • Jarné kvety • Frühlingsblumen 2008 • 40×50 cm
Napraforgók és pipacsok • Slnečnice a vlčie maky Sonnenblumen und Klatschmohne 2008 • 39×49 cm
17
18
„Picanto“ 1. 2010 • 50×40 cm
„Picanto“ 1I. 2010 • 50×40 cm
„Picanto“ 1II. 2010 • 70×50 cm
19
Lila imádat • Fialový obdiv • Anbetung in Lila 2011 • 70×50 cm
Tövisek • Tŕne • Dornen 2011 • 50×60 cm
Szunnyadó erotika • Driemajúca erotika • Schlummernde Erotik 2011 • 50×70 cm
20
Naplemente a Fekete-tengeren • Západ slnka pri Čiernom mori • Sonnenuntergang am Schwarzen Meer 2012 • 50×70 cm
Hazatérés • Návrat • Heimkehr 2010 • 30×40 cm
21
Visszatérő látomás • Vracajúca sa vidina • Rückkehrende Vision 2013 • 50×70 cm
Talpraállás Postaviť sa na nohy Wiederaufrichtung 2010 • 70×50 cm
22
Antik világ I., II., III. • Antický svet I., II., III. • Antike Welt I., II., III. 2013 • 70×50 cm
23
Kálák • Kaly • die Calla 2013 • 90×30 cm
Üdvözlet • Pozdrav • Gruß 2013 • 90×30 cm
24
Tihany 2012 • 30×40 cm
Csend • Ticho • Stille 2012 • 30×40 cm
Hortobágyi pillanatok Zážitok z Hortobágyu Hortobágyer Momente 2012 • 30×40 cm