Page 1


www.univpecs.com


INTERJÚ

Fejlemények, fejlesztések Interjú Bódis József rektorral A közelmúltban alakult meg a PTE konzisztóriuma. Ön hogy látja, milyen átalakulásokat hoz ez a szervezet a PTE életébe? Nagy, alapvetõ változásokat nem hoz. Az alapszabályzatainkba ugyan a konzisztórium belekerül, nagyjából azzal a jogkörrel, hogy minden stratégiai jellegû témát, illetve a gazdasági életünkkel összefüggõ témát elõzetesen a konzisztóriummal egyeztetni kell. Ez egyébként jó olyan szempontból, hogy már kiforrott és kontrollált anyagok tudnak a szenátus elé kerülni. Úgy tudom, Jenei Zoltán kancellár és Ön mellett még három tagja van a testületnek. A PTE beleszólatott, hogy kik kaptak felkérést? Abszolút! Ha jól tudom, akkor eredetileg hét jelölt neve hangzott el ez ügyben, elsõsorban dékáni körbõl, és a listánk elsõ három helyezettjét terjesztettük fel az EMMI-be és õket is nevezték ki. Balogh Ádám, az MKB Bank Zrt. elnöke korábban tagja volt a PTE Gazdasági Tanácsának, és sokat segített nekünk; Kovács Patrikot, a Fiatal Vállalkozók Országos Szövetségének elnökét mint egyetemünk öregdiákját a hallgatók javasolták – õ azt gondolom, elég komoly karriert fut be. (Korábbi interjú Kovács Patrikkal: Bevállalod vagy csak bevállalnád? Alumni Magazin, 2013. tavasz) A Pécsett élõ Kleisz Zoltán pedig a MATRÓ Kft. tulajdonos–ügyvezetõ igazgatója, személye a duális képzés tekintetében borzasztóan fontos kapocs. Azt gondolom, hogy nagyon jó javaslatokkal tudtunk elõállni, és örülünk, hogy a miniszter úr ezt elfogadta. Örömteli hír, hogy a közelmúltban átadták a Dr. Entz Béla Klinikai Oktatási Központot és a Szimulációs Oktatási Központ a PTE

orvoskarán. Mi a következõ lépés? A következõ, amit át fogunk adni, a felújított Onkológia lesz, várhatóan valamikor a tavasz folyamán. Hiszem, hogy az egy óriási, komoly lépés mind a klinikum, mind a klinikai oktatás tekintetében. Sajnos a daganatos betegek száma nõ a régiónkban is, az új hely pedig méltó lesz majd ellátásukra, jó mûszerezettséggel. A jubileumi eseménysorozattal kapcsolatban mi várható? Eddig is létezett egy, az 1367-es évfordulóval kapcsolatosan mûködõ iroda, melynek mûködését több oldalról segítettünk. De lássuk be, a magyar felsõoktatás létrejöttének 650 éves jubileuma egy olyan léptékû ügy, amelyet egy önálló szervezetnek kell kezelni és irányítani. Nyilván lesznek olyan eseményeink is, melyet külön szervezõcéggel kell majd kiviteleztetni, s ehhez közbeszerzések is kellenek majd, egyebek mellett ezeket is koordinálni kell. E szervezeti egység projekt alapító dokumentumának elfogadása után már pragmatikus lépések indulnak el, amelyre szükség is van, hiszen kevés az idõnk. Magyarország kormánya a közelmúltban döntött arról, hogy 24 milliárd forinttal támogatja a PTE Modern Városok Programhoz kapcsolódó fejlesztéseit. Mi a következõ lépés ezügyben? Holnap tartja alakuló ülését a Projekt Irányító Bizottság (az interjú március 9-én készült – a szerk.), és lassan a többi ehhez kapcsolódó testület is fel fog állni. Ez az egyetem jövõjérõl szól. Olyan lehetõségeink nyílnak meg, hogyha ezekkel jól élünk, egy más típusú egyetem lesz öt év múlva a PTE.

UNIVPÉCS 1


TARTALOM

AZ ELÕZÕ HETEK TARTALMÁBÓL… Egyetemi hírek 3–5. oldal

SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG

A NAGYKÖVET, AKI 8 HÓNAP ALATT MEGTANULT MAGYARUL Iain Lindsay, Nagy Britannia magyar nagykövete Diákportré 6–7.oldal NEMZETKÖZI ÜGYEINK Interjú Czéh Dániellel 24–25. oldal

Kóstoló az International Evening-bõl 8–10. oldal ELSÕGENERÁCIÓS Pénz, pénz, és pénz kell a sikeres felsõfokú tanulmányokhoz, vagy vannak más, meghatározó tényezõk is? A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája készítetett egy kutatást, ami az egyetemisták pénztárcájában turkált. Kinek mennyi az annyi? Pénzügyek és esélylatolgatás 12–16. oldal LEGENDÁK Mi marad az igazán meghatározó tanárok után? Az érdemjegyeken túl egészen biztosan élmények is. A Legendás professzoraink interjú-sorozatot érmes elolvasni a pte.hu-n, ám arra gondoltunk, talán Olvasóink segítségével kaphatunk egy kis támogatást arra nézve is, hogy a mai tanárok mai legendáit építeni kezdjük. Alternatív oktatási módszerek és felhívás 17–19. oldal OKOSKÜTYÜK

Pár éven belül egészen más lesz a közlekedés: a levegõben drónok százai repkednek majd, a földön alternatív, újszerû jármûvekkel száguldozunk majd anélkül, hogy ez a többi autóval fennakadást okozna. Túlzás lenne ez a kép? Aligha! Várady Gézával, a Mûszaki és Informatikai Kar tanszékvezetõjével beszélgettünk. Drónok arca 20–23. oldal

2 UNIVPÉCS

KI LETT AZ UNIVPÉCS KÉPREGÉNYRAJZOLÓJA? Pár nap alatt a háromezres látogatottságot is meghaladta a PTE hírcentrumán, a www.univpecs.com-on megjelent felhívásunk. Köszönjük a pályázók munkáját, köszönjük a szavazatokat! Az UnivPécs képregényrajzolója és képregénye pedig… 26–27. oldal

NÉPSZERÛ SPORTOK ÉS JELENTKEZÉSI HATÁRIDÕK IMPRESSZUM Alapító: Pécsi Tudományegyetem Felelõs kiadó: dr. Bódis József Kiadó: Pécsi Tudományegyetem, 7622 Pécs, Vasvári Pál u. 4. Fõszerkesztõ: Harka Éva,

Sport 29–31. oldal A PIROS AZ IGAZI! Tojásfestéshez 34–35. oldal MM Nem Marilyn Monroe és Mads Mikkelsen, de legalább annyira egzotikus, különleges és csodálatra méltó, mint õk. Ha rajongsz értük, és még nem kaptál kézhez, akkor feltétlen szerezz egy UnivPécs International-t is! Ha nem rajongsz, akkor majd mostantól fogsz. Debut album is coming 36–37. oldal CSAJOK, PASIK ÉS EGY GRAFIKUSLÁNY Az UnivPécsben ezentúl mindig lesz (legalább) nyolc olyan oldal, amit egy tervezõ grafika szakos hallgató álmodik meg 1-tõl 8ig. Mostani vendégmûvészünk: Vida Zsófia! Kerekasztal-beszélgetés 40–48. oldal

Lapszerkesztõ: Balogh Robert Tördelõszerkesztõ: Wéber Tamás Olvasószerkesztõ: Schmidt Renáta Képszerkesztõ: Csortos Szabolcs Fotóriporter: Márk Mirkó Terjesztés: Filákovity Dusán, mobil: + 36-20/9558-0810 Újságíró munkatársak: Bartakovics Bettina, Hári Viktoria, Horváth Márk József, Kékesi „Mandarin” Alexandra, Steiner Petra, Szanyi-Nagy Judit, Vermes Nikolett; Képregény: Brezony Csilla Hirdetési tanácsadó: Király Róbert, e-mail: kiraly.robert@pte.hu, tel: 72/501-500/12457, mobil: + 36-30/9056-870 Szerkesztõség: 7622 Pécs, Vasvári Pál utca 4., I,. emelet, 123. Telefon: 72/501-500/12122, e-mail: univpecs@pte.hu http://www.univpecs.com Nyomda: General nyomda Kft. 6728 Szeged, Kollégiumi út 11/H ISSN 1586-1767 Megjelenik 7.000 példányban A szerkesztõség kéziratokat nem õriz meg és nem küld vissza. A szerkesztõség a hirdetések tartalmáért nem vállal felelõsséget.


PTE HÍREK

Új oktatási központok Két új oktatási központot adott át Ónodi-Szûcs Zoltán egészségügyért felelõs államtitkár, Bódis József rektor és Miseta Attila, a PTE Általános Orvostudományi Kar dékánja március elsején. A Dr. Entz Béla Klinikai Oktatási Központ az elméleti, a Szimulációs Oktatási Központ a gyakorlati tudás megszerzésében nyújthat hatalmas segítséget a pécsi orvoskar hallgatóinak.

Dr. Entz Béla Klinikai Oktatási Központ

Medi Skills Lab – Szimulációs Oktatási Központ

A nemzetközi szinten is elismert pécsi orvosképzés színvonalának további növelését szolgálja a Janus Pannonius Klinikai Tömb területén kialakított Dr. Entz Béla Klinikai Oktatási Központ, amely a legmodernebb oktatási követelményeknek megfelelõen készült el. A 375 fõ befogadására alkalmas klinikai oktatási központ elsõsorban a graduális képzést fogja szolgálni. A 170 fõs nagy elõadó mellett két nagyobb, 50 és 60 fõs, illetve két 40 fõs és egy 15 fõ befogadására alkalmas szemináriumi teremben folyik majd az oktatás. A létesítmény napjaink egyik legkorszerûbb audiovizuális eszközparkjával rendelkezik, a három nagyobb terem többek között valós idejû, egymás közti kép és hang közvetítésre van lehetõség, így az oktatás egy idõben akár 280 fõnek is biztosítható. A létesítmény fontos feladatot tölt be a PTE ÁOK oktatási tevékenységében, hiszen a kar egyik legfontosabb gyakorlati helyszínén, a Janus Pannonius Klinikai Tömbben nyújt lehetõséget az órák megtartására. A régóta várt beruházás hasznosságát mutatja, hogy az intézmény gyakorlatilag az átadás pillanatától kezdve teljes kihasználtság mellett kezdi meg mûködését a negyed-, ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók képzésében.

A Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar Szimulációs Oktatási Központjának – azaz ahogy a hallgatók és oktatók hívják, Medi Skills Lab – megvalósítása 2012-ben indult útjára a Pécsi Tudományegyetem Oktatásfejlesztési Alapja pályázatán elnyert támogatásnak és a Kari Hallgatói Önkormányzat támogatásának köszönhetõen. A több mint egy éves próbaoktatási periódus lezárását követõen a Medi Skills Lab most mind a PTE szervezeti egységei, mind az egyetem külsõ partnerei elõtt megnyitja kapuit. A labor feladata a graduális és posztgraduális képzésben részt vevõ orvostanhallgatók és orvosok manuális készségeinek fejlesztése. A labor eszköztára – melyben magas hûségû (high fidelity) szimulátorok, 3D-s technológiákat alkalmazó berendezések, innovatív demonstrációs eszközök találhatóak – teljes egészében megfelel a korszerû orvosképzés igényeinek. A „smart” megoldásokat használó informatikai és audiovizuális rendszer egyedi fejlesztés keretein belül készült, mely nagyban segíti az interdiszciplináris, komplex szimulációk végrehajtását.

UNIVPÉCS 3


KANCELLÁRIA HÍREK

BÉRFEJLESZTÉS A PTE-N

MÛTÉTRE VÁR? GYORSABBAN SORRA KERÜLHET

A jogszabályi változások és az egyetemi vezetés döntése következtében több munkaköri csoport illetménye is kedvezõen alakul 2016ban. A PTE oktatói, tudományos kutatói, valamint a felsõoktatásban tanári munkaköröket betöltõk a 395/2015. (XII.12.) Kormányrendelet 9. § elõírásainak megfelelõen 15%-os béremelésben részesülnek az idei évben. A döntés 940 közalkalmazottat érint. A 15%-os illetménytöbbletet a közalkalmazotti bértábla (Kjt. 2. melléklet) szerinti illetményére kell kiszámolni, és csökkenteni a korábban kapott munkáltatói hatáskörû illetménykiegészítés összegével. Az illetménytöbbletet a jogosultak egy köre már a január havi bérfizetéskor megkapta, kisebb részüket – a számfejtõ rendszer (KIRA) mûködésébõl eredõ okból – február hónapban számfejtették. Az érdekképviseleti szervezetekkel folytatott egyeztetést követõen az egyetem döntött a nem oktató, tudományos kutató és felsõoktatásban tanári munkakörökben dolgozó közalkalmazottak béremelésérõl is.

A legtöbb magyarországi nagy kórházhoz hasonlóan Pécsett is terjedelmes a várólista egyes beavatkozásoknál. Köztudott, hogy a PTE Klinikai Központ szürkehályogmûtét, gerincstabilizáló mûtét, térd- és csípõprotézis-mûtét esetén vezet várólistát. 2015 elején a szürkehályog-mûtét várólistán több, mint 4 000 beteg és 400 nap feletti várakozási idõ szerepelt, de a csípõ- és térdprotézis-mûtétekre is több százan vártak, és nem volt ritka a másfél éves várakozási idõ sem. Ezen a helyzeten volt hivatott enyhíteni a 2015-ben az OEP által meghirdetett, országosan 5 milliárd forintos program, amelybõl a Klinikai Központ az év során végzett beavatkozásokra 323,5 millió Ft többletfinanszírozásban részesült. Különösen a szürkehályog-mûtétek területén sikerült eredményesen felhasználni a rendelkezésre álló többletforrást. A program eredményeként 71%-kal csökkent a várakozók száma, 40%-kal csökkent a várakozási idõ. A gerincstabilizáló, illetve a térd- és csípõprotézis-mûtétek tekintetében az idei év hozhat jelentõs eredményeket, hiszen a 2016-ra meghirdetett program 5 milliárd forintos forrásával a finanszírozó konkrét célként a várakozási idõk jelentõs csökkentését tûzte ki: a térd-, csípõprotézis és a gerincstabilizáló mûtétek esetében 165 napos, a szürkehályog-mûtétek esetében 85 napos átlagos várakozási idõt jelöl meg. További infó és részletek: http://kancellaria.pte.hu, februári kancellári hírlevél

4 UNIVPÉCS


PTE HÍREK

Psziesztát mindenkinek!

Pollack Expo 10

Még nincs programod áprilisra? Mi tudunk egyet. Ha Te is azok közé tartozol, akiknek izgatja a fantáziáját a pszichológia, ne is keresgélj tovább. Április 7–9 között a Mûvészetek és Irodalom Házában ismét megnyitja kapuit az immáron 20. születésnapját ünneplõ Pécsi Pszichológus Napok (Pszieszta) rendezvénysorozata. Ahogy azt rendszeres látogatóink már megszokhatták, idén is egy központi téma köré szervezõdik a három napos programkavalkád. „Felcímkézve” jelszó alatt igyekszünk majd körüljárni a sztereotípiák, az elõítéletek és a másság címkéit meghívott elõadóinkkal és a hozzánk ellátogató érdeklõdõkkel. Közönségünk nem csak hozzáértõ szakmabeliekbõl áll, hiszen célunk pont az, hogy a laikus kíváncsiskodók is évrõl évre szélesíthessék látókörüket egy olyan komplex és izgalmas tudomány területén, mint a pszichológia. Az idei programunk különlegessége, hogy angol szekcióval is várjuk a pszichológia szerelmeseit, ahol többek közt például a hülyeség pszichológiájáról is hallgathatnak elõadást. Hogy mivel várunk még? Elõadás, mûhely, kerekasztal, hallgatói elõadások. Tehetség, kocka, szuperintelligens, meleg, vak, hajléktalan, ámokfutó. Csak néhány a címkéinkbõl. Mi a Te címkéd? Info: https://www.facebook.com/pszieszta/

Jubilált a Pollack Expo február 25–26-án! Tizedik éve töltik meg építõ-, villamosipari, gépészeti, környezetvédelemi és informatikai cégek a Pécsi Expo Center kiállítótereit és konferenciatermeit a Pécsi Tudományegyetem Mûszaki és Informatikai Karának meghívására. Idén Hübner Mátyás vehette át a Breuer Marcell-díjat. A kiállítótérben a „Mûszaki tehetségek show”-ja keretében a MIK hallgatói által fejlesztett alternatív üzemelésû gépjármûveket, hallgatók által programozott drónokat és 3D-s fejlesztéseket láthatott a nagyközönség. A konferencia programjában hallgatói szekció is helyett kapott. A szakkiállításokon még elektromos bicikliket, rollereket is ki lehetett próbálni. Részletek: www.univpecs.com

UNIVPÉCS 5


Élményközpontú pécsi lét – a brit nagykövet is Pécsett tanult magyarul

A japán, román, francia nyelv után magyarul tanul Iain Lindsay, Nagy-Britannia március 21-én kinevezett magyarországi nagykövete. A londoni nyelvórák után Pécsett, a PTE Általános Orvostudományi Kar Nemzetközi Oktatási Központjában (ISC) folytatott tanulmányokat. A diplomatával január végén készített interjút az UnivPécs, magyarul kérdeztük, s õ magyarul válaszolt.


DIÁKPORTRÉ Miért éppen Pécsre jött tanulni? Nekem az elsõ magyar város Pécs volt. Mivel a MagyarOK könyvbõl tanultam (ezt a díjnyertes tankönyvet Pelcz Katalin, az ISC munkatársa és Szita Szilvia írta – a szerk.), s abban sok a Pécsrõl szóló rész, már akkor elõadást tartottam róla, mielõtt jártam volna itt. A külügyminisztérium idegen nyelvi központjának londoni óráit egy Tóth Vali nevû hölgytõl vettem, aki eredetileg pécsi. Fantasztikus híre van ennek a programnak, így január elején Pécsre jöttem, és egy hónapos nagyon intenzív tanfolyamon vagyok túl. Február közepétõl Debrecenben folytatom, egy hasonló kurzussal. Azért is választottam vidéki városokat, mert tudom, hogy a nagyköveti teendõim elsõsorban Budapesthez kötnek majd. A poszt elején sok találkozó vár rám, az itt élõ britekkel is találkozni fognak. Már alig várom, hogy még több barátra tegyek szert itt. Járt már korábban Magyarországon? Amikor Romániában dolgoztam, 13 évvel ezelõtt, sokszor töltöttem a szabadságom Magyarországon. Most, hogy nagykövet leszek, fontos, hogy ismerjem a nyelvet is. Mennyi ideje volt arra, hogy megtanuljon magyarul? Tavaly júliusig Bahreinban brit nagykövet voltam, és augusztusban kezdtem tanulni magyarul Londonban. Minden nap volt egy négy órás magyarórám. Ez kicsit nehéz volt, mert amikor egy idegen nyelvet tanulok, akkor általában maximum három órát tudok figyelni, utána elfáradok. A brit külügyminisztériumban az idegen nyelvi központban meg van határozva, hogy melyik nyelvbõl mennyi órát kell tanulni a közép- vagy a felsõfokhoz. Japánul két évig tanulnak a felsõfokig. Magyarul, finnül és észtül pedig csak egy évig, de minden egyes nap. De nekem augusztustól márciusig csak a nyolc hónapom volt, ezért márciustól Budapesten, amikor már nagykövetségen dolgozom, ugyanúgy lesz magyarórám, talán egészen szeptemberig. Nagyon-nagyon szeretem a magyar nyelvet, ezért azt gondolom, hogy még azután is folytatni fogom a tanulást. A posztom négy évig köt ide, addig biztosan maradunk a családommal. Azt mondta, hogy tetszik Önnek a magyar nyelv. Miért? Jó kérdés. A struktúra, a fókusz, a kiejtés… és sok másik aspektust is szeretek. Nagyon érdekes, és azt gondolom, hogy nagy szerencsém van, hogy 8 hónapig egy jó és szép idegen nyelvet tanulhatok. Európában talán a magyar a legnehezebb nyelv, tudom, hogy az észttel és a finnel együtt a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Szerintem fontos, hogy amikor egy külföldi diplomata Magyarországon dolgozik, egy kicsit tudjon beszélni magyarul – a nagykövetnek különösen fontos, hogy ismerje a nyelvet. De úgy tûnik, hogy az probléma lesz, hogy minden magyar jól beszél angolul. Mert amikor magyarul beszélek, õk sokszor angolul válaszolnak. Persze, ha ez hasznos, akkor ezzel semmi baj. Van kedvenc szava? Kedvenc kifejezésem van. Az, hogy „fogalmam sincs”. Ezt nagyon-nagyon szeretem, mert nagyon expresszív. Még a legelsõ héten tanultam, és nagyon fontosnak és hasznosnak tartom (nevet). Úgy tudom, hogy körbejárták a vidéket. Melyik élmény ragadta meg a leginkább? Hova menne vissza szívesen? Villány nagyon tetszett. Három héttel ezelõtt egy szép napot töltöttünk ott. Minden hétvégén sétáltunk a hegyekben. Nagyon szeretem Orfût, amikor két-három héttel ezelõtt ott voltunk, kicsit havas volt a táj – ezt nagyon szépnek találtam. Holnap Mohácsra megyünk a busójárásra. A magyarországi magyar nyelvtanításról van egy vita: hogy vajon csak szórakozásból tanulnak nyelvet a külföldiek, vagy komolyan kell õket venni. Azt szokták mondani, hogy itt, Pécsen nagyon szigorúak, de eredményesek a tanárok. Tényleg így van? Igen! Nagyon szigorúak, de ez jó is, mert egy hónap nem egy hosszú idõ. Nagyon fontos, hogy minden nap tanuljak. A jövõ héten már Budapesten leszek, és akkor sem fogunk pihenni, mert a családommal az új rezidenciára költözünk majd, Bahreinból 125 csomagunk érkezik – de a tanáromtól már meg is kaptam a jövõ heti házi feladatomat. Ahogy angolul szoktuk mondani: there's no rest for the wicked. S ez alapján én nagyon rossz voltam (nevet).

UNIVPÉCS 7


International 2016 Evening Az est azzal vette kezdetét, hogy minden csapat bemutatta az országára jellemzõ táncot, zenét, miközben a színpad körül kialakított asztalokon felsorakoztatták az általuk készített nemzeti ételeiket. A választék végeláthatatlan volt: sushi a japánoknál, falafel a palesztin asztalnál, Weißwurst a németeknél, burek a törököknél, és még sorolhatnánk. Miután mindenki jól lakott, lemozogtuk a plusz kalóriákat: két terem két különbözõ zenei stílussal állt a táncolni vágyók rendelkezésére. A hallgatók többsége reggelig ropta, s mindenki felszabadultan és vidáman, csodálatos élménnyel gazdagodva távozott az eseményrõl. Jövõre az Egyetem 650 éves jubileumához kapcsolódva a Nemzetközi Estet egy hónaposra bõvítik: megszervezzük a Nemzetközi hónapot, amelyen a különbözõ kultúrák, gasztronómiai és mûvészeti világok széles palettája mutatkozhat be – reményeink szerint a hosszabb intervallumnak köszönhetõen a város, sõt, a régió polgáraival is megismertetve ezeket az értékeket, különlegességeket – nyilatkozta korábban Zeller Gyula, stratégiai és kapcsolati rektorhelyettes.

A Nemzetközi Estet eredetileg azért hozták létre, hogy az orvoskaron végzett külföldi hallgatóknak legyen lehetõségük újra egybegyûlni. Az évek folyamán a rendezvény olyan eseménnyé nõtte ki magát, melyet méltán vár minden Pécsett tanuló külföldi és magyar, volt és jelenlegi hallgató. 2016-ban március 5-én került sor a Nemzetközi Estre az Expo Centerben. Az estet az Angol–Német Hallgatói Önkormányzat (EGSC) szervezi, s a hagyománynak megfelelõen a jegyekbõl és az ételkóstolásból befolyt összeget az utolsó fillérig jótékony célokra fordítják.


INTERNATIONAL


GASZTRO

SHEIKH TRUFFLES EGYESÜLT KIRÁLYSÁG

Londonból érkeztem Pécsre, amit egy gyönyörû, csendes, ám barátságos városnak tartok. Már 2,5 éve fogorvosnak tanulok itt. Anglia azért Pécshez képest forgalmasabb, de nagyon szórakoztató és gasztronómiailag gazdag, igazából bármilyen étel elérhetõ nálunk. Az Internationalre samosát és gajar halwát készítettünk, több mint 30-an vettünk részt a fõzésben. A samosa egy fajta sült tészta, bármilyen töltelékkel el lehet készíteni, amit csak szeretnél. Mi most fûszeres krumplival és cukorborsóval tálaltuk. A gajar halwa egy édes desszert, ami fûszeres sárgarépából készül. TERESA DEL VAL

hozzá még egy kis vodkát, gyümölcsöt: narancsot, almát, körtét, illetve egy kis gyümölcslevet és cukrot. MOHAMMED QAWARIQ PALESZTINA

Szeretem ezt a várost, és jól érzem itt magam. Már két és fél éve élek itt, és azt tervezem, még legalább öt évig maradok. A barátaim is mind itt tanulnak a mûszaki, illetve az orvoskaron. Én a bölcsészkaron tanulok, s mind együtt lakunk a Szántó kollégiumban. Most elõször veszek részt a Nemzetközi Esten, és biztos, hogy hajnalig maradok, mert nagyon tetszik. Öten fogtunk össze, hogy bemutassuk a hazánkra legjellemzõbb ételeket, így maqloba, falafel, homesz, shoarma készült, édes deszszertként pedig baklava.

SPANYOLORSZÁG

Három éve érkeztem Pécsre Spanyolországból és általános orvosnak tanulok. Az itteni ismerõseim miatt nagyon megszerettem a várost, mindenki nagyon kedves. Otthon minden meghitt és az emberek nagyon barátságosak. Az idõjárás elképesztõ és az ételek is nagyon jók. Idén az International Eveningre körülbelül 15 társammal együtt tortilla de patata-t készítettünk. Ez egy burgonyás omlett: olajban kisütjük a krumplit, aztán a felvert tojással összekeverjük. Mi még gyakran hagymát is sütünk bele. Ezenkívül sangriát is készítettünk, ami fõképp vörös borból áll. Keverni kell 10 UNIVPÉCS

MUSTAFA RASOUL AFGANISZTÁN

Öt éve tanulok Pécsett, és már kicsit magyarul is beszélek – igaz, a szókincsem leginkább a klinikai gyakorlathoz kötõdik. Szeretném annyira megtanulni ezt a nyelvet, amennyire csak lehet. Ez az utolsó félévem, és azt remélem, Svédországban praktizálhatok majd. Pécset lenyûgözõnek találom: kis város, de nagyon sokszínû. A világ minden tájáról érkeznek ide hallgatók, és ez az, ami a leginkább tetszik ebben a városban, hogy olyan sokféle kultúrát ismerhet meg az ember. Itt a Nemzetközi Es-

ten mi afgánok egy tizenöt fõs csapattal képviseljük az országunkat, s évrõl évre megfõzzük az olyan tradicionális afgán ételeket, mint a qabuli palaow, sabzi, firni, dough, bolani vagy a csirke qorma. Ezek közül talán a quaboli palaow-t emelném ki: afgán rizsbõl készül, mely sokak szerint a legjobb rizsfajta a világon, mazsola és sárgarépa is van benne. Ahogy a hozzávalókat összefõzzük, valami elképesztõen ízletes ételt kapunk – na, emiatt fõzzük ezt az ételt már három esztendeje erre az estre, mert anynyi hallgató kéri, hogy hadd ehessen belõle. FRANCESCA CORDES NÉMETORSZÁG

Már egy szemesztert sikerült abszolválnom a pécsi orvoskaron, s nem bánnám, ha itt is fejezném be a tanulmányaimat, mert szeretek itt élni. Pécs klassz város, olyan családias a légkör, mert amikor a városban sétálsz, ugyanúgy azokkal futsz össze, akikkel együtt tanulsz. A világ minden tájáról tanulnak itt fiatalok, és a magyarokkal is jó találkozni, így megtanulhatom ezt a nyelvet, még akkor is, ha nehéz. Két másik lánnyal együtt lakom egy, az ÁOK-hoz közeli albérletben. Ez az elsõ Nemzetközi Estem, és nagyon szuper szerintem, mert annyi kultúrát megismerhetsz! Az asztalunknál lehet Jägermeistert inni, és van Bretzel, ami egy kenyérfajta.


Afrikáig

KÜLÜGY

Ellátunk – és onnan is látni minket

A PTE meglévõ erõsségeire építõ Afrika-program körvonalait Tarrósy István külügyi igazgató, a BTK Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok tanszékének docense vázolta fel. Miért fontos Afrika vonatkozásában a PTE? Magyarországon csak a PTE-n létezik olyan kutatással-oktatással foglalkozó egység, mely hosszú ideje, stabilan tudományos teljesítménnyel rendelkezik Afrikával kapcsolatban – ez a PTE Afrika Kutatóközpont, mely egyrészt a PTE-n e tárgykörrel foglalkozó kollégákat vonja egy zászló alá, másrészt más egyetemek kutatóinak is lehetõséget ad arra, hogy a közös munkába bekapcsolódhassanak. Pécsett szerkesztjük a negyedévente megjelenõ Afrika Tanulmányok címû folyóiratot is, melynek idén indul a 10. évfolyama. A lapunk MTA-akkreditáció alatt áll, a tudományis kritériumoknak megfelelõen lektorált (ún. double blind peer reviewed) folyóiratként ad teret a kutatóknak. A PTE-hez kötõdtek azok a konferenciák is, melyek európai, sõt, annál szélesebb kontextusban felhelyezték Pécset az afrikanisztika térképére. Idén lesz negyedik alkalommal, hogy nagyobb volumenû nemzetközi konferenciát szervezünk Afrikáról, városi programokkal is kiegészítve, kötõdve a küszöbön álló 650-es jubileumhoz is. Ma 13 afrikai országból 160 hallgató tanul a PTE-n, többségük az orvostudományi képzésben vesz részt. A tervünk az, hogy még több afrikai fiatalt vonzzunk ide.

4. African Studies Conference Globális afrikaiak és afrikai globalitások Június 8–10. Néhány téma: Afrika migrációs és a diaszpórás dimenziói, a kontinens globális kontextusban lehetséges definíciói, gender kérdések. Az elõadók között a világ olyan neves afrikanistái szerepelnek, mint Robert I. Rotberg (Harvard University), vagy Goran Hyden (University of Florida). Info: www.africa.pte.hu/

Mely országok jelentik a fõ célt? Hogyan lehetne ezt megvalósítani? A nemzetköziesítési program az afrikai kontinens egész területét fejlesztési célterületként definiálja. Sok fontos elõzményre építhetünk: a helyszínen végzett terepkutatásaink kiterjedtek, nem az európai íróasztalok mögül beszélünk. Szeretnénk a kétoldalú kapcsolatokat fejleszteni, s ennek reményében a közelmúltban adtuk be az intézményi kreditmobilitási pályázatunk, melybe 4 afrikai egyetem – egy etióp, egy botswanai, egy tanzániai és egy dél-afrikai – is bekerült. Ha elnyerjük az EU-s forrást, az elsõsorban élénk hallgató-, és oktatócseréket generál majd. Természetesen diplomáciai kapcsolatainkkal is élni tervezünk A jelenleg a PTE-n tanuló – a nigériai magyar nagykövet például jelenleg Ternák Gábor professzor, az afrikai hallgatók a következõ ÁOK egykori munkatársa. Arra is gondoltunk, hogy a PTE-n tanuló afrikai diákokat is országokból érkeztek: megszólítjuk: miért ne lehetne, hogy az itt végzõk hazájukból segítsenek a PTE-re újabb hallgatókat toborozni? Hiszen náluk jobb nagykövet nem kell. Részben a karok sugallatára egy saját, PTE-s ösztöndíj megalapításán is gondolkodunk, amelyet kifejezetten tehetséges afrikaiak számára írnánk ki. Ez nem csak a legjobb képességû egy-két diáknak lehet kedvezõ, hanem a fejlõdõ térségek számára is, és felkeltheti az érdeklõdést a PTE iránt. Természetesen olyan toborzóügynökségekkel is felvesszünk a kapcsolatot, akik segítenek több afrikai hallgatót becsatornázni egyetemünkre.

Tunézia Algéria

Egyiptom Szudán

Ghána

Nigéria

A képzés oldaláról hogyan lehet mindezt erõsíteni? Ma Magyarországon az ELTÉ-n van akkreditált afrikanisztika mesterszak, de még soha nem indult el. Mivel a magyar afrikanisták összetartanak, közös összefogással talán életre tudnánk hívni ezt a szakot. Ezt erõsíti a kormány kifejezetten a szubszaharai Afrikára fókuszáló külpolitikai dimenziója, az ún. déli nyitás, melyhez szakemberekre van szükség. Hogyan lehetne Pécsett még láthatóbbá tenni Afrikát? Akár az itt tanuló afrikai hallgatók bevonásával meg lehetne mutatni az afrikai kultúrákat a városnak, vagy olyan híres afrikai személyeket még ismertebbé tenni, akik díszdoktoraink lehetnek. Ez a PTE Afrika-program kulturális dimenziója, amely még közelebb hozhatja, még élõbbé teheti az afrikai kapcsolatokat és kontinenst.

Kenya

Angola Zimbabwe Dél-afrikai Köztársaság

Mauritius


A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája 2015-ben górcsõ alá vette az egyetemisták anyagi körülményeit a 2007-es és a 2015-ös esztendõ tekintetében. A kutatásuk kitért az ösztöndíjrendszerekre, a munkavállalásra, és a hallgatók bevételeit, valamint kiadási szokásait is felmérték.

Az egyetemisták szociális hálójával kapcsolatban is érdekes eredményekre jutottak. „A 2007-ben készült személyes kutatás szerint a mintába került egyetemisták és fõiskolások mintegy 39 %-ának diplomás az édesapja, 43 %-ának az édesanyja. Az az eset, amikor mind a két szülõ rendelkezik diplomával, a hallgatók 30 %-ánál állt fenn. Azon hallgatók aránya azonban, akiknek mind a két szülõje alacsony iskolázottságú (legfeljebb 8 osztály) mindössze 1 százalék. Az ún. elsõ generációs értelmiségiek (akiknek elõször lesz majd diplomájuk a családban – a szerk.) aránya összességében 47 % volt 2007 folyamán. Az Aktív Fiatalok Magyarországon vizsgálat szerint 2015-ben is alacsony, 2 % azon fiatalok aránya, akiknek édesapja legfeljebb 8 osztályt végzett, további 19 %-uk édesapja szakmunkás végzettségû” – áll a kutatásban. Mindez a hallgatók pénzügyeit is befolyásolja: „Az anyagi helyzet egyértelmû összefüggésben áll az apa iskolázottságával. A diplomás apák gyermekei esetében ritkán fordul elõ, hogy a hallgató hónapról hónapra éljen, illetve nélkülözzön, a 8 osztályos végzettségûeknél ez az arány viszont már eléri a 7 %-ot.” A családi háttér a kutatás alapján az egyetemisták munkavállalását is meghatározza: „Általánosan elmondható, hogy leginkább azok a fiatalok vállaltak munkát tanulmányaik mellett, akiknek édesapja fõiskolai, illetve egyetemi végzettséggel rendelkezik (37 %). A szakmunkás, illetve szakközépiskolai végzettséggel rendelkezõ édesapa esetén ez az arány ugyanakkor csak 20, illetve 14 %.” A kutatással, s különösen annak a hallgatók családi hátterével kapcsolatban felmerült kérdéseimre a PTE viszonylatában Berke Gyula, a PTE oktatási rektorhelyettese válaszolt.

Mit gondol a PTE-s hallgatók esélyegyenlõségérõl? Nem meglepõ az a kutatás alapján is rögzíthetõ körülmény, hogy a szociokulturális, családi, gazdasági környezet, amelybe beleszületik valaki, és amelyben leéli élete elsõ két évtizedét, az meghatározó a jövõjére, a képzettségére, mûveltségére és egész életpályájára vonatkozóan. Az egyetemnek van Esélyegyenlõségi Bizottsága, melynek tevékenysége elsõsorban arra irányul, hogy a hátrányokkal rendelkezõ egyetemi polgároknak igyekezzen a maga eszközeivel segíteni. Ez idõ szerint olyan általános, komplex program, mely a hátrányosabb szociokulturális közegbõl érkezõ hallgatókra irányulna, még nem létezik. Viszont a Pécsi Tudományegyetemnek nagyon sok olyan kisebb részprogramja van, melyeknek közvetve vagy közvetlenül ez a célja: például a tehetséges hallgatók számára kiírt ösztöndíjprogram, a sportösztöndíj vagy épp az átütõ tehetség program, de a szociálisösztöndíj-rendszereknek is van ilyen funkciója. 12 UNIVPÉCS

Amíg az én pénzembõl élsz…


Hozzátenném azt is, hogy a PTE-n mi nem gyûjtünk – megjegyzem, nem is gyûjthetünk – olyan adatokat a hallgatóinkról, mint amit ez a kutatás vizsgált, csak önkéntes megkérdezéses vizsgálatokat folytathatnánk, s így kifejezetten az egyetemünk hallgatóira vonatkozó ilyen típusú adatok nem állnak rendelkezésünkre. A 2007-es évben az országban mindössze 1% volt azoknak a hallgatóknak az aránya, kiknek édesapjuk legmagasabb végzettsége 8 általános. Ez 2015-re csak 2%-ra emelkedett. Mi lehet ennek az oka? Azt tapasztalom, hogy körülbelül 20–25 éve az úgynevezett társadalmi mobilitás lassul. Úgy tûnik, ez a tendencia az elmúlt 10 évben sem változott, kicsit még visszább léptünk. Nem tudom pontosan megítélni, hogy ennek anyagi, szociális, kulturális, tehetséggondozási vagy akár felsõoktatás-finanszírozási oka lehet, azonban számomra is úgy tûnik, hogy egyre kisebb arányban váltanak az emberek társadalmi csoportot, noha ez kétségtelenül kívánatos volna. Kinek a feladata lenne, hogy ezt a problémát megoldja? Azt gondolom, hogy ez elsõdlegesen kormányzati, politikai feladat, például kedvezõ hitel-, támogatási és képzésfinanszírozási feltételek biztosításával, általános és középiskolai kiválasztást ösztönzõ rendszerekkel, a felsõoktatásba bejuttatható hallgatói létszám növelésével. Az egyetem hogy tudná ezt elõsegíteni? Az utóbbi egy-két évben igyekszünk nagyobb hangsúlyt fektetni az a tehetséggondozásra. Ez már a középiskolában elkezdõdik, vagyis inkább el kellene kezdõdnie. Ebbe az irányba halad a PTE is. Már a középiskolákban igyekszünk az ambíciózus gyerekeket megkeresni, és velük foglalkozni, behozni õket az egyetemre. Összességében sok-sok apró lehetõségbõl áll össze, hogy az egyetemnek milyen aktivitásai lehetségesek, de alapvetõen ez mégiscsak társadalompolitikai probléma. Azok a hallgatók, akiknek 8 általánost végzett az édesapjuk, több anyagi támogatást kapnak otthonról. Mi a véleménye errõl? Ez valóban meglepõ eredmény. Valószínûleg szubjektív okai vannak, hogy ilyen nagy arányban támogatják ezek a családok a gyerekeiket. Az ilyen fiatalkonak az értelmiségi pályára lépéséért a családok valószínûleg nagyon komoly áldozatot vállalnak. Talán még erejükön felül is. Meg kell mondjam önnek, hogy ebben – elsõ generációs értelmiségiként – személyes tapasztalataim is voltak; tényleg komoly áldozat és erõfeszítés volt a szüleimnek az, hogy én egyetemre járhattam, ráadásul, olyan körülmények között, ahogy akartam. Nem szerettem volna például kollégiumba költözni, õk pedig vállalták azt, hogy fizetik a lakásbérletet. Az egyetemisták számára a tanulmányok melletti pénzszerzési lehetõségek is fontosak. Ön szerint a hallgatók milyen eséllyel találnak munkát Pécsett? Nyilván sokkal rosszabb eséllyel, mint mondjuk Budapesten, viszont abban is biztos vagyok, hogy több a lehetõség, mint amit gondolunk vagy amiket kihasználunk. Az egyetemen vannak határozott törekvések erre, hiszen több diákszövetkezet is mûködik, vagyis igyekszünk hozzásegíteni a hallgatóinkat a munkavégzéshez. Ugyanakkor naponta találkozom olyan álláshirdetésekkel, amikor a munkaadók keresnek munkaerõt, de nem találnak. Azt gondolom, hogy Pécsen nincs megszervezve ez a piac, amely viszont nem feltétlenül egyetemi, hanem akár üzleti feladat. Megjegyzem, hogy a hallgatói munkavégzés ma már nem csupán megélhetési kérdés, hanem legalább ennyire az a törekvés is motiválja, hogy a hallgatók minél elõbb integrálódjanak a munkaerõpiacra, növelve a késõbbi elhelyezkedési esélyeiket.

UNIVPÉCS 13


Ösztöndíjak másképp?

Már csak az a kérdés, mi változik a jövõben? Az ösztöndíjreformról Gulyás Tibort, a HÖOK elnökét is megkérdeztem, aki mesélt a távlati tervekrõl.

reform-törekvésünk megvalósuljon, hiszen csak egy átlátható, a fiatalok és akár a családok számára is biztonságot nyújtó ösztöndíjrendszer bírhat kellõ ösztönzéssel.

Mit gondolsz a hallgatók anyagi helyzetének javulásáról a közeljövõben? Milyen intézkedéseket javasoltok ezügyben? Érezhetõ javulás lesz, hiszen a hallgatók átfogó élethelyzetének javításán dolgozunk, amelynek csak egy része a sajtóhírekbõl már megismert ösztöndíjreform. Csak, hogy néhány területet említsek: tervünk a hallgatók számára legfontosabb kiadások csökkentése a diákkedvezmények szervezésén keresztül, a hallgatói szolgáltatások minõségi javítása és elérhetõsége, azok 21. századi elvárásoknak megfelelõ biztosítása. Ezek között épp oly kellõ figyelmet fordítunk a tanulmányi alapú juttatások fejlesztésre, mint a mindennapok szempontjából rendkívül fontos további területekre, például a kollégiumok reformjára. Az ösztöndíjreform természetesen kiemelten fontos a hallgatók anyagi helyzetének javítása szempontjából, hiszen javaslatunk egy 42%-os forrásbõvítést fogalmaz meg a területen.

Milyen változásokat javasoltok az ösztöndíjakkal kapcsolatosan? A legfontosabb szempontok: a normatívák említett 42%-os növelése, a normatívák elosztásának tiszta új rendszere, ami alatt azt kell érteni, hogy a mára már szinte „láthatatlan” normatívák – például: tankönyv- és jegyzettámogatás kerüljenek – új alapokra. A tanulmányi ösztöndíj esetében új számítási módban, a tantárgy alapú számításban gondolkodunk. A szociális támogatás esetében a legfontosabb, hogy új alapokra szeretnénk helyezni a bírálati rendszert. A kiemelkedõ teljesítményt ösztönzõ ösztöndíjak esetében a presztízs visszaállítása, ebben természetesen különösen nagy figyelmet kap a köztársasági ösztöndíj.

Mi a megoldás a leendõ generációs diplomás hallgatók segítségére? Mi a megoldás, hogy számuk növekedjen? Az elsõ és legfontosabb lépés, hogy elérjük ezeket a fiatalokat. Ezért indítottuk el többek közt a Tehetségmentor Programot, amely jelenleg 4 területen 4 felsõoktatási intézmény körzetében tesz kísérletet ezen feladat megoldására. Ugyanakkor nem másodlagos, hogy az ösztöndíj-

14 UNIVPÉCS

Mi a véleményed a szociális ösztöndíjak mértékérõl? Megfelelõnek találod az összeget és a pályázatelnyerés jogosultságát? Erre vissza szoktam kérdezni, hogy neked mi a véleményed a szociális ösztöndíjról? Szerintem az a terület, ahol mindenkinek van legalább egy története, amit nem jó szájízzel tud elmesélni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lennének jó elemei a jelenlegi pályázati feltételeknek; viszont újra kell gondolni a mértéket, stabilabb hátteret kell biztosítani a ténylegesen rászorulók számára, ami csak a jogosultsági rendszer alapos átdolgozásával képzelhetõ el.


Verseny-

futás

A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának tavalyi országos felmérésébõl kiderült, hogy az átlagegyetemista rászorul arra, hogy otthonról anyagilag támogassák õt a szüleik. Konkrétan a hallgatóknak csaknem kétharmada kap valamiféle támogatást otthonról. Az adatok arra utalnak, hogy a nem diplomás szülõk gyermekei több pénzt kapnak havonta otthonról. A diplomás szülõk gyermekei nagyobb valószínûséggel vállalnak munkát az egyetemi tanulmányaik alatt. A PTE Oktatási Igazgatóságának tájékoztatása szerint a jelenleg a PTE-re járó hallgatók szüleinek iskolázottságáról nem áll rendelkezésre adat.

Azok aránya az egyetemisták között, akik családjukban elsõként szereznek diplomát: 2007: 47% 2015: 40%

2015 – átlagosan a hallgatók

74%

-a kap otthonról támogatást

– elsõ generációs értelmiségiek esetében:

Munkavállalás a tanulmányi idõ alatt: – diplomás apa gyereke:

– szakmunkást végzett apa gyermeke:

37%

20%

–szakközépiskolát végzett apa gyermeke:

14%

65%

kap


Apádnak meg nekem nem volt

lehetõségünk..

PUBLICISZTIKA

Ez azon mondatok egyike, amit örökre megjegyzek. És tudjátok, ez nem amolyan „mindenkinek köszönni kell”, már csak azért sem, mert utóbbi szinte örökérvényû. De vajon rajtam kívül hány gyerek tapasztalja, hogy a szülei nem tudtak továbbtanulni? Nem jutottak el egyetemre, és olykor még az általános iskola után sem mentek tovább? Szerintem vagyunk jó páran. És én, akinek az egyetemista lét megadatott, nem tudok elég hálával tartozni nekik! Olyan szociális háló tartott meg, amely az apró áramlatok idején sem engedett sodródni. Olyan szoros ölelés, amely talán még inkább a javamra vált, mint gyermekként gondoltam. Nem voltam gólyatáborban, mert az már nem fért bele. Hát, van ez így. Nem volt habzsi-dõzsi elsõ évben, de szavam sem lehet, én legalább azon 1%-ba tartoztam, aki bekerült az egyetemre. Melóztam, de irgalmatlanul sokat. Órára járás meg árufeltöltés? Ugyan már srácok, belefér! Nekem ez jutott, és úgy gondolom, így is a világ egyik legszerencsésebb embere vagyok! Sosem cserélnék mással! A statisztika alapján a hallgatók az elmúlt 8 évben relatíve kevesebbõl élnek. Igen jelentõs százalékuk vállal munkát, és azok száma is megnõtt, akik otthonról kapnak pénzt, hogy az egyetemi éveik alatt boldoguljanak. Egyáltalán nem könnyû összeegyeztetni a melót és a tanulást, de sokszor nem megy máshogy. Az sem várható el, hogy az egyetem szolgálja ki a hallgatókat. De kell egy ösztöndíjrendszer, ami ténylegesen segíti õket. Amely igazságosan oszlik szét, és olyan biztonságot ad, amelynek köszönhetõen két zh között nem azon kell parázni, lesz-e mibõl vacsit venni. Ezenkívül persze lehet mondogatni, hogy nem dolgozni, hanem tanulni jöttünk ide. De, helló! Pont ez a lényeg! Tanulni jöttél, és ide! Te itt vagy! De mi van a többiekkel? KÉKESI „Mandarin” Alexandra


INTERJÚ

„Morzsák Homérosz asztaláról” Pethõné Nagy Csilla, tankönyvszerzõ a PTE Gyakorló Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola magyar nyelv és irodalom szakos vezetõtanára. Óráinak szerves részét képezi a csomagolópapír, a mozgókép és az okostelefon. Beszélgetésünkben szót ejtett kritikai gondolkodásról, innovatív pedagógiáról, a populáris kultúra és a közösségi média oktatásban betöltött szerepérõl. Hogyan került kapcsolatba az oktatásfejlesztéssel? Elvégeztem egy továbbképzést, amelynek témája olvasással és írással a kritikai gondolkodásért volt. Ennek a konstruktív pedagógia elméleti alapján álló kurzusnak vagy továbbképzésnek a módszertana meglehetõsen eklektikus, de olyan módszerekkel és technikákkal dolgozik, amelyek a tanulói aktivitást helyezik elõtérbe: tehát a projektmódszertõl kezdve a portfólióig, a kooperatív tanulástól az infokommunikációs technológiáig, a grafikai organizátoroktól a vitatechnikákig minden szerepelt egy kicsit. Ezt a képzést, melyet a Nemzetközi Olvasástársaság, a Magyar Olvasástársaság szervezett, illetve Soros György „szponzorált”, mi anno négyen végeztük el a pécsi egyetemrõl; hét pedagógusképzõ intézménybõl választottak ki meghívásos alapon négy-négy kollegát. Ketten jöttek a tanárképzõ intézetekbõl, illetve ketten gyakorló iskolákból. A képzésen amerikai oktatókkal is együtt dolgozhattunk. A kurzus szervezõi azt gondolták, hogy ezek a négyfõs kis teamek „élesztõk” lehetnek a pedagógusképzõ intézményekben. A képzést a mi egyetemünkrõl Bárdossy Ildikó és Dudás Margit oktatók, illetve az iskolánkból Priskinné Rizner Erika történelem szakos kollegám és én végeztük el. Igen hosszú ideig közösen dolgoztunk, a teamünk nagyon termékeny volt, hiszen össze tudott kapcsolódni benne a kutatás és a fejlesztés, az elmélet és gyakorlat. Mi voltunk azok, akik a program magyarországi adaptációját elvégeztük, visszacsatolva azt az európai pedagógia haladó hagyományaihoz. A kritikai gondolkodás fejlesztése címû könyv, ami egyetemi jegyzetként is funkcionál, egy generális, tehát tantárgy- és életkorfüggetlen adaptáció. Ennek én írtam meg az irodalomtanításra vonatkozó tantárgy-pedagógiai és módszertani adaptációját. Idõközben pedig megkínált azzal a lehetõséggel az élet, hogy tankönyvfejlesztõként is elkezdhettem dolgozni. Ha az irodalomtanítást az irodalomolvasási stratégiák aspektusából közelítjük meg, akkor azt láthatjuk, hogy a 70-es években, amikor a tudást nem átadásnak, hanem személyes konstrukciónak tekintõ konstruktív pedagógia útjára indult, az irodalomtudományban is rendkívül fontos történések zajlottak a hermeneutika és a befogadásközpontú irodalomelméletek, recepcióesztétika terén, melyek szintén az egyént, az olvasó embert helyezték a középpontba. Olyan befogadó-központú irodalomértésrõl van itt

szó, mely csak interaktív technikákkal mûködik. Olvasóvá nevelni, vagy a befogadó véleményét, értelmezését, megértési deficitjeit kezelni csak úgy lehet, ha a gyerek aktívan dolgozik a szöveggel, és gondolatait megosztja a társaival. Ezáltal értelmezõ közösségek alakulnak ki, mely szervezõdések alapja a kooperatív tanulás, úgy fogalmaznék tehát, hogy nem is módszerrõl van szó, hanem stratégiáról. Egyik interjújában említette, hogy „gyereket oktatunk, nem tantervet”. Tapasztalataim szerint nem igazán kerül ez elõtérbe a pedagógusoknál, csak kis százalékban „újító” szándékúak. Az alkalmazkodás az új generációk diákjaihoz, a vizualitás vagy a csoportos munka elõtérbe kerülése sok esetben elmarad. Azt is említette: az átlagos diák körülbelül hat percig képes egy adott dologra figyelni. Nyilván olyan eszközökre van szükség, amelyekkel ezt a figyelmet fent lehet tartani, akár negyvenöt percen keresztül is. Ennek sok összetevõje van. Azt gondolom, van sara az oktatáspolitikának, mert hosszú-hosszú idõkön keresztül a magyar pedagógustársadalom befejezhetetlen és elvégezhetetlen tantervek kényszerében élt. Az ilyenfajta tanuláshoz-tanításhoz, amely a gyerek tevékenységét helyezi a középpontba, idõ kell, következésképp – ami például most a pedagógusok követelései között van – kevesebb tananyag, gyökeres tantervreform. Az internetrõl, okostelefonokról, bárhonnan megszerezhetõ tények helyett mást kell tanulni az órán. Nem a tényeket, hanem összefüggéseket, véleményalkotást, vitatkozást, problémamegoldást. Magyarországon ez az oktatási reform az 1970-es évek óta következetesen elmaradt, nem valósult meg. Ebbõl a szempontból az én könyvem is a felvilágosodáskori, a fausti teljességeszményt szem elõtt tartó taneszköznek tekinthetõ. Egy következõ tankönyvben föl kéne rúgni a kronológiát, föl kéne rúgni azt, hogy minden kanonikus szerzõ valamilyen módon elõkerüljön. Ugyanakkor fontos lenne összeállítani egy nemzeti minimumot, különben nem tudnánk befejezni azt a Márai-mondatot, hogy „Az nem lehet, hogy annyi szív...”. Kell egy kognitív kulturális nemzeti mintázat. Ugyanakkor sokkal nagyobb pedagógus-önállóságra lenne szükség – ez az oktatáspolitikai oldala. A másik sem független ettõl: ez a magyar pedagógustársadalom mérhetetlen konzervativizmusa. Nem lett önállóságra szoktatva, vagy mindig felülrõl kényszerítették rá reformokat, nem a belsõ igényeibõl fakadóan akart változtatni – most mondanám UNIVPÉCS 17


itt példának a 2004–2008 között megjelenõ kompetenciaalapú oktatási reformokat és programcsomagokat. Személyes, belsõ indíttatásnak is kell lennie a pedagógusban? Bizonyára. Egy oldalról azt lehet mondani, hogy az a fiatal pedagógus, aki átélte a kooperatív tanulás élményét középiskolásként vagy általános iskolásként, tanárként is mûvelni fogja ezeket a módszereket. Akinek viszont nincs ilyen tapasztalata, az tanul az egyetemen a projektmunkáról, aztán visszamegy tanítani, és viszszaáll az elõadói típusú óravezetésre. Nyilván ezek a tényezõk is közrejátszanak a pedagógusi munka alakulásában. Ön szerint egyes tanárok „egóból” tanítanak? Ez az, amit itt hozzá szerettem volna tenni. A tanári munkában fontos a személyiség, de nem árt tudni, hogy ez egyben mesterség is. Szerte a világban régóta evidencia, hogy a pedagógusmesterség egy szakma. Jó részét meg lehet tanulni. Érdekes, mennyire elképzelhetetlen, hogy egy orvos ne tanulja meg mondjuk a laparoszkópiás mûtéti eljárást, vagy egy autóvillamossági szakember ne tanulja meg a digitális diagnosztikát. A pedagógusoknál, úgy tûnik, ez képzelhetõ. Sokan mondják: „engem is így tanítottak, aztán mégis…” Az ilyen tanári „bölcsességekre” szoktam mondani, hogy „morzsák Homérosz asztaláról”. A magyar pedagógustársadalomban sajnos még ma sem evidencia a folyamatos és tudatos szakmai megújulás, fejlõdés igénye. Mik a tapasztalatai a fiatalabb tanárokkal kapcsolatban? A fiatal kollegák körében végzett kutatások azt mutatják, hogy a saját közoktatási szocializációjuk erõsebb, mint az egyetemi képzésen kapott muníció. Megtanulja az egyetemen, visszamegy, elkezd tanítani, és elõveszi azt a spirálfüzetét, amelybe annak idején a tanára Ady Az eltévedt lovas címû versérõl lediktálta a tudnivalókat. Ennek következtében visszaesik egy 19. századi neveléstudományi paradigmába. „Hosszú utat tesz meg, hogy végül ugyanoda érkezzen.” Sajnos igen. Említette, hogy a tankönyveiben is kronologikus sorrend uralkodik, viszont ezt igyekszik megtörni hétköznapi párhuzamokkal. Vagy keresztmetszetekkel. Számomra a kronológia nagy kérdés a mai napig. A romantika óta az ember nagyon keményen tisztában van a saját történeti mivoltával: az idõiség, a történetiség az embernek meghatározott tapasztalata, és mint ilyen, lehet olyan kognitív séma, mely alkalmas a dolgok elrendezésére. Ezt nehéz feladni, pedig más sémákat is lehetne alkalmazni. Egyetlen nem lehet, abban én egészen biztos vagyok. A kronológia elvét többféle módon lehet keresztezni. Az egyik a kortárs párhuzam. A kronologikus irodalomtanításban, a gyerekek nagyon késõn találkoznak kortárs irodalommal, holott, ha egy gyerek például nem olvas idõsíkos történetet hetedikes–nyolcadikos korában, akkor elég nehezen fogja megérteni a Mester és Margaritát vagy Ottlik Géza Iskola a határonját. Ezek nagyon fontos tapasztalások. Nyelvében nem idegen, mert kortárs, sokszor prob18 UNIVPÉCS

lematikájában sem idegen, szintén, mert kortárs. Ebbõl az fakad, hogy ahányszor csak lehetséges, kortárs párhuzamokkal, kortárs szövegekkel is párbeszédet kell kezdeményezni. A másik, szerintem, a gyerekek szubkultúrájából való kiindulás. Úgy emelni az elitkultúra felé, hogy közben nem sajnálom le a gyerek szubkultúráját vagy a populáris kultúrát. Ma például egy nagyon érdekes dolog történt. Nyelvtanórán az alakzatokat vettük, és a tengelyes ismétlõdésnél Ady-idézet volt a példa: „szállunk a nyárból / ûzve szállunk”. A hallgató megkérte a tanulókat, mondjanak saját példát. És mi jött? „Száguldás, Porsche, szerelem, száguldás”. Három ilyen, és tudja, érti, használja. Tehát nagyon fontos a populáris kultúra. A harmadikat Ön is említette: a látvány felõl indulni – a vizuális kultúra, a kép, a film, a fotó, mindaz, ami a szöveget közel tudja hozni az emberhez. És a csomagolópapír? Az mindig van. Volt néhány évvel ezelõtt egy emelt szintû csoportom, ahonnan több fiatal került az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karára pedagógia szakra, és az elsõ visszajelzés, amit küldtek, ez volt: „Tanárnõ, a szeminárium elején csomagolópapírt kaptunk, és mi voltunk az egyetlenek, akik tudták, hogy miért”. Lehetne ezt digitális alapra is helyezni, de ahhoz az kellene, hogy minden gyerek kezében ott legyen a tablet, és ezek össze is legyenek kötve, csoportokba, digitális táblával, egyéb kiegészítõ elemekkel. Amikor például a pedagógusok problémái között megjelenik a kréta… attól mindig romokban leszek, mert már rég nem a krétáról kellene, hogy szóljon az egész. Arról kellene, hogy szóljon, hogy a gyereknek legyen laptopja, hogy digitalizáltak legyenek a tankönyvek, hogy minden teremben legyen infokommunikációs technika, technológia, hogy lehessen tanítani. Amíg ez nincs, addig az interaktivitásnak szerintem magasabb szintjét tudja képviselni a csomagolópapír meg a filctoll, mint a PowerPointos bemutató. Hogyan kerül képbe a közösségi média? Minden osztályomnak van saját zárt Facebook-csoportja, az a napi kommunikáció színtere. Ott kérem õket, hogy mit hozzanak mikorra, ott kapják meg az értékelési szempontokat, idõnként ott hívom fel a figyelmüket arra, milyen kulturális események történnek a városban – ilyeneket õk is feltesznek egyébként. Továbbá versek, videoklippek is felkerülnek tõlük, ez a felület ilyen szempontból is interaktív. A legújabb, hogy havonta – kéthavonta kínálok nekik városi programokat, ha oda elmennek, és felraknak a Facebookra egy önálló vagy közös szelfit, akkor beírom az


Mert a legendák köztünk élnek!

Ismered Szilágyi László a PTE-hez vagy jogelõd intézményeihez kötõdõ nagy alakjairól szóló interjúsorozatát (Legendás pécsi professzoraink)? A visszajelzések szerint a beszélgetések legjobb részei azok, amikor valaki személyes élményeit meséli el a volt tanáráról. De miért várnánk addig, míg a népszerû oktató megöregszik, és nyugdíjba vonul? Ha van egy jó sztorid valamelyik tanároddal kapcsolatban, írd meg az UnivPécsnek az univpecs@pte.hu e-mailre. A legjobb/legtöbbet emlegetett tanárral interjút is készítünk.

ötöst. Legutóbb például Kulka János és Parti Nagy Lajos estjén voltak hárman-négyen a diákjaim közül, küldték is a közös képet. Élni kell tudni az ilyen lehetõségekkel, én azt mondom. Okostelefont is használunk az órán, ez szinte napi gyakorlat. Ahelyett, hogy kinyomtatnám, a Facebook-ra töltök fel szöveget, amit a diákok mobiltelefonon meg tudnák nézni – ez egyben papírkímélõ megoldás is. Sokan már az elektronikus könyvtárat is az okostelefonon keresztül használják, tehát akár a Bánk bánt, akár hosszabb mûveket, mint a Goriot apó, így dolgozzák fel, elég egy okostelefon az olvasás lehetõségének megteremtéséhez. Én azt gondolom, jobban járunk, ha ezeket a technikákat tudatosan építjük be az oktatásba. Nem tiltjuk ki, megkeressük, hogy milyen helyet kaphat a tanításban, a napi gyakorlatban, és ennek megfelelõen használjuk. Inkább azt érzem, hogy néha én vagyok kevés hoz-

zá. Nem a bennszülött generáció tagja vagyok, sokszor tapasztalom, hogy nekem nem a fejemben van az informatikai tudás, hanem a kezemben, tehát nekem be kell gyakorolni. Ezért kicsit nehézkesebb, de a gyerekek mindig segítenek. Amikor csoportbontás van, akkor a diákok egymást tanítják, vagy egymást is? Egymást tanítják. Vagy közösen. Õk kamaszok, tizenévesek. Én tudom, hogy a kooperatív csoporton belül alapvetõ, a feladatmegosztás: hogy ki lehet alakítani az együttmûködés gyakorlatát úgy is, ami az irodalomtanításnál természetes, hogy közösen kapnak egy csomagot, és azt közösen dolgozzák fel. Az irodalomtanításban nagyon fontos a beszélgetés. Hasznosabb, és jobban szeretik a diákok, ha nem szortírozom ki, hogy ki melyik feladatot kapja, hanem maga a csoport kap egy problémát, egy szempontot, egy témát, amin dolgozhat. Aztán prezentálnak. Már a tizedik osztályosok is alkalmazzák ezt a metódust: az egyik tanuló írja a táblára a vázlatot, a másik elõad a többieknek – tanítja õket –, a harmadik a helyérõl idõnként a témához kapcsolódó vagy azt alátámasztó idézetet olvas fel. Tehát találnak módot arra, hogyan mindannyiuk részvételével, közösen prezentáljanak. Nincsen vinnyogás vagy fintorgás.

Teljes interjú: www.univpecs.com


Drónok arca: felügyelet és mûködtetés


INTERJÚ

Okos lassan mindenünk: a telefonunk, az óránk, az autónk, az otthonunk, vagy akár egy egész épület is „smart” lehet. A reklámokban már gyerekek villognak a gombnyomásra parkoló autóval, ami Michael Knight KIT-jének még megpróbáltatást jelentett. A PTE Mûszaki és Informatikai Karához kötõdik Pécs legnagyobb okos háza, a Szentágothai János Kutatóközpont, s talán a leglátványosabb bemutatókat is a MIK kollégái szokták tartani az autóikkal és drónjaikkal. Az okosságok mûködéséhez viszont szenzorokkal rögzített adatokra és automatizálásra van szükség, ez pedig kihívásokban bõvelkedõ terület. Várady Gézával, a Mûszaki Informatika Tanszék vezetõjével beszélgettem.

Autó és drónok – ahogy a MIK nyílt napjain is kiderült, biztosan kötõdnek a Mûszaki Informatika Tanszékhez. Össze tudnád foglalni, hogy milyen fõbb kutatási irányok fûzõdnek hozzátok? A Mûszaki Informatika Tanszék robotika, automatizálás és folyamatirányító rendszerekkel foglalkozik, az elmúlt idõszakban a kamera alapú képfeldolgozás felé is fordultunk, amely egy pár évvel ezelõtt indult, drónokkal foglalkozó projekthez kapcsolódik. Az ötletet az adta, hogy a drónok viszonylag elérhetõ árú, és többnyire kamerával felszerelt eszközök, s ezek révén olyan helyekrõl tudnánk képet kapni, ahonnan eddig nem, vagy nehezen tudtunk szert tenni. A drónválasztás részben annak is köszönhetõ, hogy szerettünk volna olyan mobil eszközt kifejleszteni, amelyet bármilyen terepen be lehet vetni, és nem feltétlen kell ott kihuzalozni megfigyelõ- vagy kamerarendszert. Ennek alapját egyébként a karon mûködõ Breuer Marcell Doktori Iskola szolgáltatta, ugyanis az egyik fõ területe a mûemlékvédelem, ezeket a drónokat pedig nagyon jól lehetne használni arra, hogy olyan épületeket és helyeket mérjünk föl, ahol az állagmegóvás miatt fix szenzorok kihelyezése nem lehetséges. A drón viszont oda tudja vinni a szenzort, így lehetségessé válik pl. a páratartalom, vagy bármilyen más paraméter monitorozása, illetve kevésbé hozzáférhetõ helyekrõl is tud képet adni anélkül, hogy akár csak hozzáérne vagy tönkretenné. Azonban arra már a Szentágothai János Kutatóközpont tervezésekor rádöbbentünk, hogy mindent nem lehet kihelyezett szenzorokkal mérni, vagyis hasznos lenne akár egy drónalapú felügyeleti rendszert létrehozni, ami sok egyéb alkalmazásban is részt vehet, például azt is meg lehetne figyelni, hogy hol vannak sokan és merre mozognak az épületben, vagy hogy hol érdemes a villanyt felkapcsolni. Az elsõ probléma, amivel szembesültünk, az volt, hogy ilyen kész rendszerek nincsenek, sõt, az efféle drónok arra sem voltak képesek, hogy kültérben biztonságosan navigáljanak. Emberi vezérléssel és GPS-szel valamelyest lehet mozgatni egy adott terület fölött ezeket a gépeket, de alapvetõen nem városi környezetben, ugyanis ezek a drónok nincsenek felkészítve arra, hogy ne menjenek neki egy oszlopnak, vagy ne repüljenek neki

egy galambnak. Azzal kezdtünk el foglalkozni, hogy hogyan lehet a drónjainkat épületeken belül, GPS nélkül navigálni, és hogyan lehet épületen kívül navigálni úgy, hogy ne ütközzön össze semmivel – egymással se, mert, ahogy a trendek mutatják, a közeljövõben akár több száz is repkedhet majd a város felett, és meg kell oldani, hogy ne zavarják egymást. Ez a vizsgálat, a forgalomszabályozás és az egyéni megoldások kérdései, érdekes irányba sodortak minket. Ezzel párhuzamosan Háber István kollégánk vezetésével évek óta folyik a karon egy olyan projekt, amely nemcsak az informatikus, hanem gépész-, villamos-, környezetmérnök hallgatókat is bevonva egy üzemanyagcellás autó fejlesztésérõl szól. Magát a cellát is egy olyan pécsi cég gyártja, melynek üzemeltetõi a MIK öregdiákjai. Az autó mûködése a környezetre ártalmatlan: a hidrogénnel mûködik, amelynek létrehozásához a vizet árammal bontjuk fel, majd az újraegyesülés révén ismét áramot termel a jármû, amely felhasználható akár egy elektromos autó meghajtására is. Ebben az autóban is szükség van szenzorikára, hogy némi intelligenciával fel lehessen vértezni, ami – ahogy a manapság felkapott önvezetõ autók – szintén igényli azt, hogy felmérjük a környezetet és az így szerzett adatokat feldolgozzuk. Ezzel kapcsolatban egyébként a karon vannak más projektek is: például a Pneumobil, amely sûrített levegõvel megy és villamos hallgatók építették, illetve van egy gokartprojekt, amelynél az önvezetés elérése a cél. Akkor a kétféle speciális jármû között az adatfeldolgozás a közös pont? Az automata jármûvek – akár lehet légi jármû, akár autó is – azt igénylik, hogy a környezet adatait valamilyen szenzoros módon begyûjtsük, feldolgozzuk, és ezekre minél gyorsabban reakciót adjunk. Erre ún. beágyazott rendszereket kell kitalálni, melyek a mesterséges intelligencia felé vezetõ lépésekként is felfoghatók. Elõbb-utóbb szerintem áttörés következik majd be a közlekedésben: eljön majd annak az ideje, hogy a drónok, a repülõk, az autók mind összeköttetésben állnak majd egymással. Mindnek lesz egy önálló rendszere, mely hirtelen reagál, és elkerül, mondjuk egy ütközést, és egy olyan rendszere is, amelyik szinkronba hozza a többi jármûvel, és megmondja, ki merre menjen ahhoz, hogy mindenkinek útja biztonságos és optimális legyen. Utóbbit ahhoz hasonlítanám, mint ahogyan az interneten az információcsomagok forgalomirányítása zajlik. Az ilyen típusú kutatásokhoz kötõdik a leginkább a tanszékünk, az ezekhez kapcsolódó mérnöki munkák valósulnak meg. Egyre többször lehet hallani a drónokról, az automatikusan mûködõ, akár maguktól parkoló autókról. Szerinted miért éppen most jött el az ilyen fejlesztések ideje? Az egyik fõ oka ennek az, hogy a technológia az utóbbi években jutott el arra szintre, hogy kis méretû és kis fogyasztású beágyazott rendszerek olyan teljesítménnyel bírnak, melyek azonnali beavatkozásra adnak lehetõséget – a korábbi számítógépes háttérrel ez nem volt elérhetõ. Ma egy aktatáska méUNIVPÉCS 21


retû számítógép is képes iszonyat mennyiségû szenzor adatát kielemezni, és azok alapján tud döntést hozni a másodperc töredékén belül. Egy tenyérnyi gép pedig kellõen sok szenzoradatot képes valós idõben elemezni. Ez a technológiai robbanás hozta magával, hogy egy marokban elférõ gép okossá tud tenni egy autót vagy akár egy egész épületet. Jó példa erre a drón. Régóta tudjuk, hogy egy légcsavaros eszközzel a levegõben lehet maradni, de egy helikoptert vezetni bonyolult, a pilóták sokéves gyakorlat után tudják biztonsággal egyenesben tartani. A drónok egy féltenyérnyi számítógép révén képesek a szerkezet több rotorját egymáshoz szinkronizálni a szenzorjelek alapján, megállapítani, hogy vízszintes-e vagy sem, mozog vagy sem, illetve a kameraképek kielemezésével egyenesben tartja úgy, hogy ez teljesen automatikus. Sõt, a benne lévõ szoftver olyan plusz dolgokat is tud, amellyel egy lökés vagy egy szélroham esetén is azonnal korrigálja a mozgását – innentõl kezdve pedig irányítani anynyi, mint a gyerekeknek a rádióirányításos kisautót: csak arra kell ügyelnem, hogy merre menjen, minden mást az automatika csinál. Annyira persze nem okosak a drónok, hogy ne mennének neki a falnak, vagy akadnának bele valamibe, vagyis annyira nem jók, hogy autonóm rendszernek tituláljuk õket.

22 UNIVPÉCS

5–6 évvel ezelõtt, ha szerettem volna egy légifelvételt vagy egy fotót egy épület tetejérõl, akkor helikoptert vagy repülõt kellett bérelni, akár több százezer forintos áron. A rádióirányításos repülõk olcsóbbak, de nem tudtak jó felbontású, élõ képet adni, a rádiós kapcsolat ahhoz nem elég. Nemrég jártunk egy konferencián, ahol a gyõri speciális mentõk mutatták be a drónjukat, amellyel kilométeres távolságokra el lehet jutni, de kameraképet zajosan ad. Arra elég, hogy lássuk, hogy merre ég az erdõ, de arra kevés, hogy képfeldolgozással objektumokat vegyen észre – az automatizmushoz viszont ez alapszükséglet. Ma a drónok használatára az jellemzõ, hogy egy pilóta irányítja, és az õ látását „hosszabbítja meg” a drón kamerája. A jövõ meg szerintünk az – és már lehet látni ilyen termékeket a piacon is –, hogy ez teljesen automata legyen, lehetõleg ne is legyen szükség emberi behatásra. Mennyire drága drónokkal dolgoztok? Ezek a kis gépek, amikkel a tanszéken dolgozunk, 100 000 forint alatti összegbe kerülnek, félórás-órás idõtartamot repülnek, és komoly felbontású kamerával meg egy-két szenzorral repkednek a város fölött. Az áruk nem olcsó, de megfizethetõ: nagyjából egy középkategóriás mobiltelefon vagy egy drá-


gább háztartási kisgép költsége. Ha ezt megveszi valaki, akkor felreptetheti a háza fölé, és körbenézhet – akár azt is ellenõrizheti, hogy az ereszcsatornát eldugaszolták-e a levelek. A szabályozás mennyire marad el a technika elõrelépéseitõl? Mennyire szabályozható egyáltalán ez a terület jogi szempontból? A jogi háttér is csak most alakul ki. Ma minimális korlátozással repkedhetnek a drónok, mert a szabályozás még ad erre teret, bár rohamtempóban szûkítik a lehetõségeket, hiszen robbanásszerûen nõ a drónok száma, ami elkerülhetetlenül ütközésekhez, zuhanásokhoz vezethet. A probléma az, hogy nehezen definiálható, hogy egy adott esetben ki felelõs például egy drónért. Érdekes párhuzam, ami a Tesla önvezetõ autójával kapcsolatban az Amerikai Egyesült Államokban zajlik: egyes államokban engedélyezték, és egy balesetnél a sofõrt teszik felelõssé, egyes államok pedig még nem tudják eldönteni, hogy az automatizált kocsiban ülõ-e a felelõs a jármû biztonságos közlekedésért vagy az erre garanciát adó cég. Mindez filozófiai kérdéseket is felvet, elsõsorban a mesterséges intelligenciára vonatkozóan. Vajon képes-e egy gép okosan dönteni olyan válaszhelyzetben, amit nem lehet algoritmizálni? Ha nem lehetséges egyértelmûen jó döntést hozni, hanem a

rossz megoldások között kell mérlegelni, egy gép képes-e a sok rossz közül a kisebbiket kiválasztani? Extrém példával élve: ha egy szakadék szélén lévõ sávban haladó autó elé kiugrik egy kisgyerek, de a másik sávban egy kamion jön, mi alapján dönti egy gép, hogy mi történjen? Lerántsa a szakadékba az autót, hogy ne sérüljön meg a gyerek, és ezzel semmisítse meg az autót és a kocsiban ülõket? Nekirántsa az autót a kamionnak, kockáztatva az utasok és a kamion épségét? Vagy üsse el a gyereket? Ugyan hogyan lehetne erre adekvát szabályrendszert felállítani? Egy ilyen esetben az is elõfordulhat, hogy a vezetõ olyan megoldást rögtönöz – mondjuk két kerekére dönti az autót, vagy trükkösen lefékez –, amire senki sem gondolt, így nem is lehetne erre egy gépet elõre beprogramozni. Ahhoz, hogy egy ismeretlen szituációban is jól teljesítsenek, többre van szükség a hideg logikánál, s jelenleg ezt nem lehet egy gépre ráterhelni. Azt hiszem, ettõl viszonylag messze is vagyunk. Stephen Hawking, Elon Musk híres ellenzõi a mesterséges intelligenciának. Úgy tûnhet, hogy a közvélemény az õ oldalukon áll. Szerinted miért félnek az emberek a mesterséges intelligenciától? Ahogy azt Sepp Norbert, Watson nagykövet is mondta, azok a könyvek, amik ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak, azért, hogy izgalmasabb legyen, gonoszságot csempésznek a történetbe: a gép fellázad, öntudatra ébred, és az emberben ellenséget lát, fölénk akar kerekedni. Ez valószínûleg abból fakad, hogy sajnos ilyen a saját, emberi természetünk, és ezt vetítjük ki másokra is. Persze az is benne van a pakliban, hogy ha valóban ilyen az emberi természet, és mi alkotjuk meg a gépeket, akkor ez nyomot hagy rajtuk is. De még nem tartunk itt. Bár nagy lépésekkel halad elõre a technológia, azok a mesterséges intelligenciák, amelyek ma léteznek, jelenleg elsõsorban csak egy-egy adott célterületen használhatók, félni ezektõl pedig nem kell.

Mennyire nagy a verseny a kutatás területén? A hagyományos kutatásfejlesztés során, ha valamit megvizsgáltunk, az eredményeink szakmai lektorok kezén mennek át, majd az igazolt kutatási eredmények nyomtatásba kerülnek vagy felkerülnek az internetre – ez a folyamat hónapokat, vagy akár éveket is igénybe vehet. Ezek az újszerû technikai fejlesztések viszont általában titokban zajlanak, és pár hónap alatt olyan elképesztõ fejlõdés történik, ami alatt a hagyományos úton még publikálásra sem lenne idõ. Aki valamilyen módon nem részese ennek a kutatásnak, az mindig csak az újabb és újabb eredményfolyamot látja, és mire tanulmányban is leközlik ezeket, az addigra már egy 5 verzióval korábbi állapotot tükröz. Ebbõl a szempontból nehéz követni a versenyt. Hozzá kell tennem, hogy ott, ahol van forrás, mind anyagi, mind humán területen, gyorsabb a fejlõdés. Szerintem a magyarországi kutatóhelyek egyik ismérve éppen az, hogy olcsó alkatrészekbõl, szerény forrásokból építkezve kell effektív produktumot létrehozni – ehhez viszont nagyon jó ötlet kell. Viszont ha ez sikerül, az nagyon nagy durranás.

UNIVPÉCS 23


,,


,,

Úgy tanultam meg úszni, hogy folyamatosan beledobáltak a mélyvízbe. INTERJÚ

Ugródeszka, avagy hogyan lesz egy pécsi egyetemistából elismert bábszínész? Kitartás, kemény munka, vagy elég csupán a szerencse? Milyen lehetõségei vannak a pécsi egyetemistának, ha céljai nagyobbak, mint hogy álompitét áruljon egy gyorsétteremben? Jó idõben jó helyen, de miként? Errõl beszélgettünk Czéh Dániellel. A legtöbb pécsi, amint meghallja a nevedet, rögtön a színházra asszociál. Ismerõs lehetsz a Janus Egyetemi Színházból (JESZ), a Pécsi Nemzeti Színházból és a Bóbita Bábszínházból egyaránt. Mikorra datálod a színházzal kapcsolatos tevékenységeid kezdetét? Igen klasszikusan indul a történetem. Eleinte versmondó versenyekre, versmondó táborba jártam, egészen általános iskolás koromtól kezdve. Az ilyesféle eseményeken sokat tanultam a színházról, színpadi mozgásról, beszédtechnikáról. Elég jó kis csapattal volt szerencsém dolgozni mindvégig. Érdekes, hogy abból a csapatból mára mindannyian színházzal foglalkozunk... Ezek után Pécsre jöttél, ahol mondhatni belecsöppentél a Janus Egyetemi Színházba. Magyar– filozófia szakon kezdtem tanulni Pécsett. Szerettem a filozófiát, világéletemben imádtam olvasni, ezért is nem volt bennem késztetés arra, hogy mindenáron a Színmûvészetire jelentkezzem. Majd valahogy az egész kialakult. Már kicsit több mint tíz éve, hogy láttam egy plakátot a Janus Egyetemi Színházról, ami azonnal szemet szúrt, így mentem el egy workshopjukra. Elkezdtem tréningekre járni, és „beszivárogtam” a JESZ-be. Azonnal jöttek a nagy szerepek, kasszasiker és minden földi jó? Az az érdekes, hogy azon nyomban benne is voltam a közepében! Néhány hónapig tréningeztem Katona Imre rendezõvel, emellett a színház specializációs képzésre jártam, csak ebben az idõszakban lehet, hogy néha a Szenesbe mentem inkább egykét tréning helyett. Majd egy év elteltével visszatértem a JESZ-hez, ahol azonnal meg is kaptam az elsõ szerepemet. Hat évet játszottam a Janus Egyetemi Színháznál. Eközben a Nemzeti Színházba kerestek színészeket, engem is beválogattak. Egy idõben játszottam a JESZben, a Pécsi Nemzeti Színházban, ahová ekkor szerzõdtem le mint rendezõasszisztens. Így kerültem bele ebbe a nagyszínházas vérkeringésbe. Nem unatkoztál a JESZ-nél töltött évek alatt: tanultál, sikereket értél el, tapasztalatot szereztél. Most mégis a Bóbita Bábszínház társulatát erõsíted. Az évek alatt sûrûn jártam a Bóbitába elõadásokat nézni. Talán azért is vonzott ennyire a mûfaj, mert régebben egy felnõtt bábfesztiválon láttam egy elõadást, amelyet az utcán játszottak, és annyira varázslatosnak tûnt az egész. Bábok, fura emberek, minden olyan különleges volt. Ezért is gondoltam úgy a bábszínházra, hogy az a top. Megfogott. Csakhogy akkoriban nagyon lefoglalt a Nemzeti Színház, ezért még válogatóra sem tudtam elmenni a Bóbitához. Viszont nagyon foglalkoztatott a bábszínészet, így felke-

restem Sramó Gábor igazgatót, hogy szeretnék ennél a színháznál dolgozni. Õ kis idõ elteltével felhívott, hogy mint szólnék A kis hableány fõszerepéhez. Hasonlóan a JESZ-hez, egy újabb mélyvízben találtam magam. Ennek egészen biztos, hogy meg volt a maga oka. Lelkesedés, a hosszas munkák, tehetség, tudás… Szerinted leginkább minek köszönheted? A lelkesedés jellemzõ rám, ezt tudom. A kemény munkáról meg a próbatábla tanúskodik. A tehetségrõl fogalmam sincsen, azt mindig fura fogalomnak tartottam. Ez is egy szakma, ez is tanulható, mint minden más. A JESZ-szel nagyon sokat tréningeztünk. Itt még marosvásárhelyi, rendezõ szakos hallgatókkal is volt szerencsém tréningezni. Összességében iszonyú jó és hasznos színész workshopokon vehettem részt olyan helyeken, mint Pest, Bécs vagy Spanyolország. Tulajdonképpen olyan ez, mint a középkori vándormesterség. Amikor még nem voltak iskolák, akkor a mesterember fogta magát, és elindult tanulni más városokba, országokba, hogy fejlessze magát. Hasonlóan vagyok ezzel én is. Még nincs egyetemi végzettségem, csupán az elmúlt 8–10 év alatt jártam mindenfelé, rengeteg színházi emberrel ismerkedtem meg, tanultam a zenétõl elkezdve a bohócdoktor-színészeten keresztül a mozgásszínházig mindenrõl. Hogy érzed, a JESZ lehet ugródeszka azok számára, akik a jövõben a színházzal szeretnék megkeresni a kenyérre valót? Nemcsak ugródeszkának jó a JESZ, a színház, a mûvészet! Ezen keresztül az ember megismeri a határait fizikailag és szociálisan is. Ha például este 10–11-ig próbálsz emberekkel, akkor sok mindent megtudsz róluk. Toleranciára nevel, az biztos. Mindemellett fontos a szülõi támogatás, az empátia, amikor vizsga helyett premierre mész… Aki elhivatott és ambiciózus, az biztonságban van. Persze a jövõvel is számolni kell. Jönnek az új színházi törvények, és pár év múlva nagyjából csak diplomás színészeket fognak szerepeltetni. Pedig szerintem a mûvészetet nem lehet papírhoz kötni. Szép kis utat futottál be az eddigi pécsi éveid alatt. Mik a tervek a jövõben, maraszd még ebben a kedves városban, vagy kipróbálnád magad máshol is? Érdekes, hogy egyetemistának jöttem Pécsre, most pedig itt vagyok színészként. Szeretem ezt a várost, a Bóbita csapata a második családom, kvázi semmi okom nincs elmenni innen. Nem azért képzem magam, hogy innét el tudjak pattanni, hanem azért, hogy itt tudjak maradni. VERMES Nikolett

UNIVPÉCS 25


(KÉP)REGÉNYES

Kapcsolatok, fIgura, stílusok, ragasztó

Nehéz párszáz karakterben bemutatni valakit, fõleg, ha helyette legtöbbször az alkotásai beszélnek. Például a másik oldalon (és az ezutáni UnivPécsekben) olvasható/látható képregény. Brezony Csillával beszélgettem. Hogy érzed, ki volt rád a legnagyobb hatással? Erre nagyon nehéz válaszolni, mert idõnként így ráfókuszálok egy valakire, tõle keresgélek képeket, és próbálom kibontani a mûveit. Érdekes, hogy általában ez nálam visszafelé mûködik: rajzolgatok valamit, és más mûveiben felismerem magam. Például El Kazovszkij azért keltette fel az érdeklõdésemet, mert az övéihez hasonló, stilizált kutyákat rajzoltam. Így hát olvastam róla, megnéztem a képeit és most a kiállítását is – például vele kapcsolatban sok szálon párhuzamot érzek magammal. Persze õ sok más olyan dologgal foglalkozik, aminek magamtól nem néztem volna utána – ettõl is gazdagodtam. Úgy tudom, vannak „firkáid” az interneten. Úgy kezdõdött, hogy téli szünet volt éppen, és otthon unatkoztam, ültem a számítógép elõtt, de nem volt kedvem internetezni, ezért elkezdtem firkálni. Amikor még nem volt internetünk, nekem a játék akkor is az volt, hogy bekapcsolom a programot, hogy rajzolok valamit, „játsszak” vele. Elkezdtem ezeket, és aztán egyszercsak csináltam egy álprofilt Facebookon: az volt a koncepcióm, hogy ki fogom gúnyolni az önsajnáló embereket. Eredetileg egy másik figura is volt, az érzékeny önsajnáló ellentéte, és úgy gondoltam, azt fogom megrajzolni, hogy közösen miket csinálnak, de aztán vegyes lett. Régebben naplószerûen, papírra rajzoltam meg a sztorikat, amelyek megtörténtek velem, – és ezen az oldalon is vannak ilyen jellegû rajzok. De arra használom ezt a felüle-

26 UNIVPÉCS

tet, hogy ha valami nyûgöm van, akkor azt oda kihányom. Persze úgy, hogy azért vicces is legyen. Az eredeti profil Morcs Hegyszerû János néven futott – a Jánost azért tettem hozzá, mert valaki jelentett a Facebookon, hogy ilyen nevû ember nincs. Aztán váltottam, most Morcs néven érhetõk el a rajzaim, s amikor meg kellett adni, hogy mi vagyok, azt választottam, hogy „kitalált személy”. Talán ez volt a legjobb választás a felkínált lehetõségek közül, de ez a megnevezés azért rosszul esett. Milyen képen dolgozol most? Többféle mûfajjal és stílussal is próbálkozom. Vannak figurális képeim – ezeket általában úgy oldom meg, hogy kontúrozom, majd kitöltöm színekkel. Kicsit talán hasonlít azokhoz, mint amiket a gépen rajzolok, de próbálom átalakítani, feldolgozni festészetileg. Viszont van egy másik, kísérletezõ, technikai vonal… Elsõben, amikor a mester (Somody Péter – a szerk.) megmutatta, hogyan kell keretet készíteni, rögtön egy háromszög alakúval kezdtem. Sokszögû vásznakat is próbálok csinálni úgy, hogy egyes részei bemélyednek, mások kidomborodnak. Most egy olyanon dolgozom, ami négyzet, de kiesik belõle két háromszögszerû forma, és nem is vásznat feszítettem rá, hanem karton- és csomagolópapírt ragasztok. Így egyszerre három kép, mégis egy: úgy, hogy kirakószerû, szétesik, de mégis össze van rakva. Számomra izgalmas, amikor széttörik valami – akár egy bögre – és utána össze tudod illeszteni.


IDEGEN NYELVI KÖZPONT

Tyrion legyél, ne Hodor! interjú Miholics Zoltánnal, a Trónok harca-sorozat egyik fordítójával Hogy jött az ötlet? Milyen szempontok alapján lettél te a fordító? Nagy rajongója vagyok George R. R. Martin regényfolyamának, ezért amikor hallottam a HBO tévésorozatáról, rögtön felvetõdött bennem, hogy érdemes lenne részt venni a magyarra ültetésében. Négy évvel ezelõttez még úgy mûködött, hogy a megjelenõ és fordító nélküli sorozatokra a nagy feliratos oldalak (Hosszupuska, Feliratok.info) fórumán kellett jelezni a szándékot, és többnyire az elsõ jelentkezõ vitte el a pálmát. A Trónok harcára egy Merthin nevû fordító csapott le. Megkerestem, és azonnal igent mondott a közös munkára. Bár ez volt az elsõ sorozata, kifejezetten jó munkát végez. Egyébként személyesen sosem találkoztunk. Az elsõ évad negyedik epizódjától kezdve csatlakozott hozzánk Noresfatu, azóta hárman dolgozunk. Mennyi ideig tart lefordítani egy részt? Viszonylag gyorsan meg szoktunk lenni vele, fejenként két-három óra alatt lefordítjuk a magunk részét, majd a többiek átküldik nekem a darabokat, összeillesztem és korrektúrázom a szöveget: egységesítem a nyelvezetet, pontosítok egy-egy megfogalmazáson, ha szükséges (általában igen), hozzáigazítom a hanghoz a feliratot, lefuttatok egy technikai és egy helyesírás ellenõrzõ szkriptet, elvégzem az utolsó simításokat, és kész is az anyag. Ezután megírok egy rövid posztot a blogomon (halamita.blog.hu), beleillesztem a feliratot, majd Twitteren és a Facebook-csoportunkban közzéteszem az örömhírt: le lehet tölteni. Mennyire speciális a sorozat nyelvezete? A Trónok harca kitalált világban játszódik, de létezik hozzá egy forrásszöveg, maga a regénysorozat (mely ráadásul magyarul is elérhetõ). Elõbbi azért teszi trükkössé a fordítást, mert természeténél fogva saját(os) szabályszerûségekkel rendelkezik. Tizenegynéhány év tapasztalatával a hátam mögött azt kell mondjam, hogy a feliratkészítés külön szakma, melynek a nyelvtudás csak az egyik összetevõje... A házak közötti akcentus mennyire érzékelhetõ? Õszintén megvallom, nem igazán szoktam figyelni. Más szemmel figyelem azokat a sorozatokat, melyeket „pusztán nézek”, és másként azokat, melyeket a megtekintés után fordítani fogok. Emlékszem, annak idején a Shrek esetében külön élmény-, humorfaktorként szolgált számomra a különbözõ dialektusok használata, de a Trónok harca tekintetében ezen még egyáltalán nem gondolkodtam el. Érdekes felvetés...

28 UNIVPÉCS

Fordítási szempontból egyébként irreleváns, mert szinte soha nem érzékeltetjük szavak szintjén a különbözõ nyelvjárásokat (leggyakrabban azért nem, mert inkompatibilisek az eredetivel). Zavarónak pedig ma már egyáltalán nem zavaró, fel sem veszem. Ha belegondolok, hogy az általam készített több száz feliratban hányféle nyelvhasználattal találkoztam már… Nos, jobb nem is belegondolni. Ha ebbõl a szempontból közelítem meg a fordítást, a legnehezebb dolgom valószínûleg A drót (The Wire) címû sorozattal volt: a baltimore-i gettó suhancainak nyelve sokszor mindenre hasonlított, csak angolra nem. Melyik az a karakter, akire érdemes figyelni, ha az ember nyelvet szeretne tanulni? Mindegyik. Az egyiktõl ékes beszédet lehet tanulni, ilyen például Tyrion, aki kifejezetten érthetõen és választékosan beszél, ráadásul a humora is remek. A másiktól azt, hogy milyen az, amikor megszólal Nagy-Britannia északi régióinak polgára (pl. Havas Jon). Aztán az sem baj, ha megtapasztaljuk a nem angol anyanyelvûek akcentusát (pl. Oberyn Martell). Szóval mind jól jöhet valamilyen szempontból. A lényeg, hogy mindig eredeti hanggal nézzünk filmet. Mennyire igényel komoly, vagy szakmai nyelvtudást? A témában tartott elõadásaimon (idõnként meghívnak különféle fórumokra, PTE-s kurzusokra) általában azt szoktam mondani, hogy egy komoly fordító jól ismeri a forrásnyelvet, jobban ismeri a célnyelvet, remekül ismeri a fordított sorozat univerzumát (kultúráját, szokásait, szabályait, szóhasználatát stb.), és szinte tökéletesen képes ezt az univerzumot úgy áttükrözni a szövegében, hogy abban egyszerre legyenek tetten érhetõek az eredeti mondanivaló finomságai, de közben a célnyelvi közönség (és univerzum) számára is értelmezhetõek maradjanak. Lehet a sorozatból nyelvvizsgára készülni? Lehet, és valószínûleg ez a legkellemesebb része a felkészülésnek. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy egy átlagos nyelvvizsga legalább négy készséget mér: hallás utáni szövegértést, szövegalkotást, olvasott szöveg értését és önálló beszédet. Hozzáteszem, a nyelvvizsgánál sem a nyelvet kell tökéletesen tudni, hanem azt, hogy hogyan kell vizsgázni. Tapasztalatból beszélek: hosszú éveken át készítettem fel diákokat különféle nyelvvizsgákra, és lassan egy évtizede vizsgáztatok az ECL nyelvvizsgaközpontban...


SPORT

A vívás a mindenük!

Maya Mansouri és Dorra Ben Jaballah a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának hallgatói, s nem mellesleg a tunéziai nemzeti csapat profi tagjai, jelenleg pedig a 2016-os Rio de Janeiró-i nyári olimpiára készülnek. Kilencéves koruk óta vívnak. Az, hogy Pécsett tanultam tovább, valószínûleg a véletlen vagy inkább a végzet mûve: korábban sosem terveztem azt, hogy ide jövök. Aztán egyszer részt vettem egy budapesti vívóversenyen, ahol találkoztam a tunéziai nagykövettel, és õ javasolta, hogy jöjjek ide. Bevallom, tetszett is az ötlet, mivel hallottam, hogy Magyarországon sok jó edzõ van, így arra gondoltam, ez kiváló lehetõség számomra – meséli Dorra. A vívás a mindenem! – mondja Maya. – Most az a célom, hogy kijussak a 2016-os Rio de Janeiró-i nyári olimpiára. Tunéziában a vívás a legdrágább sportok közé tartozik, viszont ebben a sportágban mindig jó eredményeket értünk el, ezért egyre népszerûbbé és támogatottabbá vált a hazámban. Dorra hozzáfûzi: A vívás valóban az „okosak sportja”, mivel megtanít a mély gondolkodásra, a rövid idõ alatt történõ döntéshozatalra és arra, hogy felismerd az ellenfeled szándékát, és még elõtte csele-

kedj. Ha ezeket valaki mind megtanulja, annak az agya is automatikusan fejlõdik. A magyar vívók közül szeretném kiemelni Szász Emesét, aki szerintem a világ egyik legjobb vívónõje: 7. a ranglistán. Egy nõt a vívás gyönyörûvé, elegánssá, magabiztossá és erõssé tesz, mindenkinek ajánlom! – szögezi le Maya, majd Dorra hozzáteszi: Szerintem Imre Géza a valaha volt legügyesebb magyar vívó. S hogy mennyire illik a vívás egy nõhöz? Dorra szerint A vívás egy kicsit talán harcias egy nõnek, de én ezt nagyon szeretem benne: ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor csak azért vagy agresszív, hogy elérd vele a célodat. Ez is azt mutatja, hogy egy nõ megélheti a saját feminizmusát: lehet gyönyörû, miközben bizonyos helyzetekben agresszív. Én például nagyon nõiesnek tartom magam, ugyanakkor a vívást is hihetetlenül élvezem. NÉMETH Vivien

Teljes interjú: www.univpecs.com UNIVPÉCS 29


SPORT

PTE Emlékfutás 1367

Április 27-én, a PTE Olimpiai Ötpróba 5. állomásaként, immár második alkalommal szervezi meg a PTE Emlékfutás 1367 rendezvényt az OIG Sportirodája, hogy minél többen fussuk le az 1367 métert. A résztvevõk két egyetemi helyszínrõl indulnak, majd a Széchenyi térre érkeznek meg. A PTE OIG Sportiroda várja azon hallgatók jelentkezését, akik kari futónagyköveti szerepet vállalva népszerûsítenék diáktársaik körében a sportolás fontosságát, és magát az emlékfutást. Futónagyköveti jelentkezés: március 23-ig az egyetemisport.pte@gmail.com mailcímen!

Sárkány! A PTE Sportiroda az Olimpiai Ötpróba elnevezésû rendezvénysorozatának keretein belül negyedszer szervezi meg a Sárkányhajó Regattát. A rendezvény idén szorosan kapcsolódik a III. Dunai Regattához azáltal, hogy, „fõpróbája” lesz a PTE-válogatottnak, amely képviseli a PTE-t az országos megmérettetésen. A verseny a tavalyihoz hasonlóan a PEN 2016 egyik elõrendezvénye lesz, támogatja a diákrektor-választáshoz tartozó évenkénti vetélkedést. A szervezõk ezért olyan lelkes sportolni vágyó hallgatókat várnak a jelentkezésnél, akik szívesen kiegészítenék a diákrektori versengésben szereplõ csapatokat! Az evezés mellett a résztvevõk benevezhetnek egy fõzõversenyre is. A Sárkányhajó Regatta az Orfûi Aktív Vízturisztikai Központban kerül megrendezésre április 16-án. Jelentkezni április 13-ig lehet, a gabor.orosz84@gmail.com mailcímen. 30 UNIVPÉCS

PTE Sport és Parasport Ösztöndíj 2015 novemberében a Pécsi Tudományegyetem valamennyi sporttal foglalkozó egysége, kiegészülve a kancellária, a Segítõ Szolgálat, valamint az intézmény vezetõségének egy-egy tagjával megalapította a PTE Sport és Parasport Bizottságát. A testület munkája mindjárt mérföldkõhöz ért a 2016 márciusában kiírt PTE Sport és Parasport Ösztöndíjjal, hiszen a juttatás megalapítása, mintegy elsõ állomás egy késõbbi átfogó életszerû PTE sportkoncepció kialakításának. Ennek megfelelõen a Pécsi Tudományegyetem a 2015/2016-os tanév tavaszi szemeszterére pályázatot ír ki a PTE Sport és Parasport Ösztöndíjának elnyerésére. A sportösztöndíj célja, hogy támogatást nyújtson annak a hallgatónak, aki tanulmányi kötelezettségein túlmenõen rendszeresen részt vállal a PTE sportéletében, valamint elismerje a sportban végzett munkáját és elért eredményeit. Pályázatot nyújthatnak be a PTE-n bármely képzési és finanszírozási formában tanulmányokat folytató, aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezõ magyar, valamint külföldi állampolgárságú hallgatók. A sportösztöndíjban az a hallgató részesülhet, aki részt vesz a PTE vagy Pécs Megyei Jogú Város sportéletében (sportolóként vagy sportkoordinátorként), elsõsorban a Pécsi Egyetemi Atlétikai Club (PTE PEAC) sportolójaként, vagy más sportklubban a PTE hírnevét öregbíti, valamint sporteredményei, sportteljesítménye kivételesen magas színvonalat mutat a hazai és nemzetközi versenyeken, minõségi sporttevékenységet végez. Megpályázható kategóriák: „Martinek János kiemelt sportösztöndíj”; az az olimpiai, paralimpiai sportágban versenyzõ hallgató, aki válogatott, illetve csapat- vagy egyéni sportágban elsõ osztályú sportoló; „Egyetemi minõségi sport” kategóriában olimpiai, paralimpiai sportágban versenyzõ hallgató; „Sportkoordinátori ösztöndíj”. Nem olimpiai sportágban is minden kategóriában nyújthat be pályázatot a hallgató, amennyiben országos és nemzetközi sikereket ért el. Ezek a pályázatok egyéni elbírálásban részesülnek. A sportösztöndíjra a fogyatékossággal élõ, illetve parasport tevékenységet folytató hallgatók az ép sportolókkal azonos feltételekkel pályázhatnak. Benyújtási határidõ: március 31.

További infó, szabályzat, adatlap: www.sportiroda.pte.hu


A második megpróbáltatás A versenyszámok sem szokványosak. Bár a küzdelem az Olimpia jegyében telik, mégis olyan megpróbáltatásokon kell helytállnia az indulóknak, mint a február 10-én megrendezett Aerobik Nap vagy a február 23-ai gokartverseny. Ez utóbbin ezúttal tíz csapat rajtolt el a képzeletbeli kockás zászlók mögül, lehetõvé téve a jobb helyezést karuk számára. Az egyes versenyszámokra bármennyi csapat jelentkezhet a karokról, az összesítésben a legjobb eredményt elérõk szerepelnek csak, amely azt jelenti, nem származik feltétlenül elõnye a versenyben a több hallgatóval induló karnak. Azonban vannak olyan események, amelyeknél az a fontos, hogy minél több hallgató vegyen részt benne a karról – ilyen lesz a már megrendezett aerobik mellett a történelmi emlékfutás is. Ekkor a szervezõk a kar alaplétszámát arányosítják a megjelent sportolók számához. A legutóbbi versenyszámban, a gokartban összesen 10 csapat képviseltette magát – köztük egy erasmusos is –, a dobogóra azonban három kari csapat került fel: az elsõ helyezést a MIK szerezte meg, a második helyen a TTK végzett, míg harmadikként az ÁOK csapata futott be. A következõ, március 22–23-i megmérettetés a Kocsmasportok éjszakája nevet viseli, melyet az áprilisi IV. PTE Sárkányhajó Regatta követ Orfûn – ahol a fõzés is versenyszámba megy –, és az április végi II. PTE Történelmi Emlékfutás zár. A „kocsmás” éjszakán a csapatok a buli-sport-gasztronómia hármasának szellemében csocsóban, biliárdban, dartsban és szkanderben is összemérhetik tudásukat, melyet végül egy karaokéval zárnak, vér helyett szintén pontra menõ küzdelemben. A jelenlegi összesítés szerint harmadik helyen az ETK, a KTK és a TTK állnak 9 ponttal, a második helyen az ÁOK-osok 5 ponttal, a ranglistát pedig a MIK csapata vezeti 4 ponttal. Az eddigi két versenyszámban összesen 158 hallgató vett részt. SZANYI-NAGY Judit

UNIVPÉCS 31


SZÍNES

VÖRÖS, SÁRGA , FEKETE

Mindenhol csak színek… nem hagynak nyugton, mindenhol ott vannak. Ha kinyitom a szemem, ha lehunyom, mindig! Mostanában ugyan nagyobb figyelmet is kapnak tõlem: nézem, megfigyelem, elemzem, és rájövök, hogy miért éppen azt a színt érdemelte ki az a bizonyos. Elég izgalmas a várost járni, kirakatokat nézegetni, és közben mindenrõl tudni. Hogy mi a titkom? Részt vettem egy Colors in the World címû elõadáson! Jó hír, hogy nem egyetlen elõadásról, hanem összesen négyrõl van szó, így aki eddig lemaradt, még tud csatlakozni! Ajtonyi Rita lakberendezõ–építészmérnök négy színelmélettel kapcsolatos elõadással készült a Mûszaki és Informatikai Karon az érdeklõdõ hallgatóknak. Két elõadás februárra, és további kettõ márciusra lett idõzítve, ami azért érdekes, mert az évszakváltás közben az érdeklõdõk általában a ruhatárukon is változást figyelhetnek meg: a zord, szürke, hideg színeket a tavaszi, meleg, vidám színek váltják fel. Ajtonyi Ritának köszönhetõen eddig többek között megtudhattuk, hogy a színek hogyan befolyásolják a hétköznapjainkat: hogy a kék és zöld a halászó-vadászó életmódból kifolyólag tartoznak a legkedveltebb színeink közé; hogy hat-hét évenként változik a kedvenc színünk; hogy miért van egy kiló citrom sárga hálóban; és hogy milyen színeket alkalmaz egy gyorsétterem annak érdekében, hogy a vendégek minél gyorsabban távozzanak a helyszínrõl. Ha sikerült felkelteni az érdeklõdésedet, csatlakozz a következõ alkalomra! Részletek a következõ elõadásról: Facebook/Colors in the world Végezetül néhány tanulság, avagy hasznos kis „színi tanoda”: sárga: korogni kezd a hasam vörös: feszült leszek kék: csökken a vérnyomásom szürke: borongok zöld: elmegy az étvágyam narancs: elmúlik a fáradtságom BARTAKOVICS Bettina


Nemcsak lecsót kaptam… A Kóstolda nevû lakásétterem már hónapok óta várja a cigány kultúra iránt érdeklõdõket. A Színes Gyöngyök Egyesület kezdeményezésének célja, hogy ízletes ételeket és cseppnyi szeretetet kínáljanak. Belekóstoltunk! Imádtuk! Kelemen Zoltánné, Ancsával beszélgettem.

Miért éreztétek azt, hogy szükség van a Kóstoldára? Ez egy érdekes és egyben nehéz kérdés. Régi vágyunk, álmunk volt, hogy egy ilyen kis helyet nyithassunk. Nagyon sok beszélgetés, különbözõ programok lebonyolítása vezetett idáig. A lányok mind saját háztartást vezetnek, és azt gondolom, hogy nem rosszul. Nagyon sokat tanultunk szüleinktõl, nagyszüleinktõl és, féltünk, hogy idõvel ezek a receptek valahogy feledésbe merülnek. Közösen kigondoltuk, hogy találni kellene egy megoldást arra, hogy a régi ízek ne tûnjenek el a közösségünkbõl. Meg kellene fõzni ezeket az ételeket, és megkínálni vele másokat is. Persze nagyon féltünk tõle, hogy a látogatókból mit vált majd ki, hogy cigányok, romák vagyunk. Ez érzékeny téma, nekünk és a társadalom számára is, hiszen nagyon kevés esetben alakul ki pozitív vélemény. Viszont senki sem távozik rossz szájízzel tõlünk és ennek nagyon örülünk! Egy étel mitõl cigány? A mi ízvilágunk egy kicsit intenzívebb, mindenbõl egy picit többet teszünk az ételbe, mint egyébként szoktak az emberek. Ezt visszavezethetjük arra, hogy nagyon sokat nélkülöztek a cigányok, meg kellett tanulni a kevésbõl is jót csinálni, vagy a semmibõl valami finomat fõzni. Azt láttam otthon az anyukámtól, hogy mindig mindenbõl sokat készít. Sõt, az ízek valahogy intenzívebben jöttek vissza. Tudnál mondani autentikus cigány ételeket? Nekünk az igazi cigány étel a lecsó, az biztos. Ez az, amelyet a cigányok mindig meg tudtak fõzni. Mivel régen vándoroltak, nem voltak felruházva olyan konyhai felszereléssel, amely lehetõséget biztosított volna arra, hogy mondjuk süssenek. Szabad tûzön fõztek. A lecsó mellett autentikus ételünk még a baboskáposzta. Aztán van egy zöldség, a medvehagyma, ami mára közismertté vált. A cigányok ezt már ezer évvel ezelõtt ették, az erdõben

fedezték fel, és rájöttek, hogy milyen finom. Saláta helyett fogyasztották. Nagyon nagy elõszeretettel készítjük ma is, mégpedig úgy, hogy lepirítjuk a szalonnát, a medvehagymát pedig beleforgatjuk, majd leöntjük ecettel. Isteni finom! És persze a punya, a cigánykenyér. Régen nem sütõben készítették, hanem lábasban, szabad tûzön. Meggyúrták vízzel a lisztet, abba tettek szódabikarbónát és sót. A lábast kikenték zsírral, ebbe rakták bele a tésztát, jól lelapogatták, majd lassú tûzön fedõ alatt megsütötték. Mit jelent számodra a Kóstolda? Az önmegvalósítást. Ez nagyon fontos része és nem csak rólam szól. Mindenki valahol megvalósíthatja önmagát, csak akarnia kell. A többségi társadalomban vannak normák, amelyekhez ez a közösség nem tud automatikusan alkalmazkodni, hiszen nem abba született. A kettõ között sok létrafok, lépcsõ hiányzik. Bennünk általában nincs meg a tudatosság. Az én szüleim ezt, hála Istennek, megtanították nekem, de a cigányok többségére nem ez a jellemzõ. Az nem állapot, ha van kedvünk, felkelünk, ha nincs, akkor nem. Csomó kifogást tudnak kitalálni, de ezen mindig csak mosolygok, mert gyakran ezek nagyon átlátszó indokok. Mindig megmondom, hogy itt nem engem csapnak be, hanem saját magukat. Aki nem lép együtt velünk, az lemarad. Az õ gyereke pedig azt fogja csinálni, amit a szüleitõl lát, ezek után pedig nincs joga számon kérni a gyerektõl semmit! A Kóstolda nem csoda! Ez csak egy normális történet! Igen, egy társadalom része vagyok, de úgy, hogy tudom, mik a kötelességeim és mik a jogaim. Egyik a másik nélkül nem megy. Hát ennyi a történetünk…

Teljes cikk a www.univpecs.com oldalon! KÉKESI „Mandarin” Alexandra

UNIVPÉCS 33


Törékeny

Húsvétkor a természet ismét színekbe borul, a boltokat pedig állatkákkal és festett tojásokkal díszítik. De vajon emlékszünk-e még a hímes tojás hagyományára? Mosonyi Éva népi iparmûvésszel, a hímes tojások pécsi szakértõjével készített interjú segítségével elevenítsük fel ezt a régi szokást!

varázslat

Honnan eredeztethetõ a tojásfestés? Keresztény kultúrkörben a tojás húsvét elõtt különös jelentõségû, mert Krisztus kereszthalálát, kiontott vérét, feltámadását idézi. Maga a tojás is szimbólum, az újjászületés, az élet jelképe bárhol a világon. Piros színe jelképezi a szeretetet, a szerelmet. Ezenfelül a rá rajzolt minták is jelentõséggel bírnak, mert termékenység- és terményvarázsoló szerepük van. Egy száz évvel ezelõtti paraszt családban – melynek jövedelme a mezõgazdaságból származott –, még a szerszámaikat is rárajzolták a jobb termés érdekében. A tojásokat húsvét elõtt, nagypénteken festették az asszonyok. Ezeket a díszes tojásokat aztán az ünnepi asztalnál elfogyasztották, illetve húsvét hétfõn a locsolóknak ajándékozták. Milyen technikával készülnek? Az eredeti néphagyomány szerint vagy karcolják az elõre megfestett tojásokba a mintákat, vagy egy

34 UNIVPÉCS

úgynevezett írókával „megírják” a tojásokat. Utóbbi esetben csak ezután következik a festés, majd a viaszt leolvasztva tûnik elõ a rárajzolt minta. A karcolás egész régre vezethetõ vissza, az avar kori sírokban talált tojáshéj-töredékeken már ez a technika volt látható. Ezeken kívül ma sokféle egyéb módszerrel díszíthetjük a tojásokat, például horgolással, szalvétarátéttel, matricával, e módszereknek nincs népi gyökere, de szép kézmûves tevékenységként értékelhetjük. Hagyomány szerint kifújják vagy megfõzik a tojást? Mindig fõtt tojást díszítettek. A hímes tojás nem dekorációs kellék volt, hanem a hosszú böjt után várva várt élelem. Kosarakban, szakajtókban elvitték a templomba a többi szentelménnyel, így a sonkával együtt. Az ételszentelés után az ünnepi asztalnál megtörték a tojást és jólesõen elfogyasztották. A locsolóknak és a keresztgyerekeknek is fõtt


HÚSVÉT

tojást ajándékoztak. Ma leginkább kifújt tojásokat díszítünk, ami praktikus, mert elõre el tudjuk készíteni, s a német szokást átvéve, barkaágra tudjuk lógatni.

az évszámok, nevek és feliratok is. A lányok szívvel díszített hímes tojásokat adtak szívük választottjának. Általában tyúktojást festettek, a minták is ehhez a mérethez igazodtak.

Beszélhetünk retro mintákról és divatról a tojások esetében? Vannak hagyományos minták, melyek jó száz évvel ezelõtt is díszítették a tojásokat. Ilyen a gereblyés, boronás, ásós minta, amelytõl a gazdagabb termést remélték. A legkedveltebb talán a virágos minták gazdag tárháza. Ez érthetõ, hiszen hölgyek festették a tojást, így a kedvelt tavaszi virágjaikat ábrázolták, mint például tulipánt, gyöngyvirágot. A húsvét a legnagyobb egyházi ünnep, így óhatatlanul megjelenik a kereszt mint szimbólum. A legérdekesebbek talán az állatos tojások, mivel nem az egész állat van rajta, hanem csak egy része, így például „békasegge”, réce talpa és nyúl füle. Megjelennek még

Mit tapasztalsz, ez a szokás mennyire veszett ki a mai kultúrából? A magyar népszokások közül pont a hímestojás-készítés az, ami a leginkább élõ hagyományunk. A tojásírók újratanították a fél országnak a viasszal-írókával történõ hagyományos tojásdíszítés technikáját, emellett évrõl-évre könyvek jelennek meg mintarajzokkal. A technika nagyon egyszerû, már az elsõ darab is sikert hoz. Éppen ezért is tudott ilyen széles rétegben elterjedni, és egyre többen készítik el saját maguk a hímes tojásukat. Bízom abban, hogy ez a törékeny varázslat a következõ generációkat is rabul ejti. STEINER Petra

UNIVPÉCS 35


Vlogolom a napom Promóciós biznisz, feliratkozószámgenerálás, ingyen reklám, fizetett közönségtalálkozók és zsíros kapcsolatrendszer. Az érdekyoutuberek walhallája. Lehet máshogy is? Lehet másért is? Lehet. Terápia, önkifejezés, készségfejlesztés, tudatos arculattervezés. Interjú Szente Krisztián videobloggerrel.

Miért és mikor kezdtél el daily vlogokkal foglalkozni? Egészen pontosan 2015. június 2-án. Éppen két megrendelés között voltam, amikor azt gondoltam, hogy talán már lecsengett körülöttem a nagy Chriswell tudjahype annyira, hogy feltûnésmentesen tudjak teljesen öncélú dolgokat mûvelni a neten. Nem sikerült. Mit jelent számodra a csatornád, miért érzed fontosnak, hogy megszólítsd az embereket? A felület vitathatatlan elõnye, hogy jótékonyan járul hozzá a személyes PR-omhoz, ami fontos, ha az ember szeretne egy szakmai képet közvetíteni magáról vagy megkülönböztetni magát a versenytársaitól. Nem kimondott célom a megszólítás, inkább ellenpontképzés a sok-sok tartalomra nézve, hogy lássák (fõleg a „konkurencia”): értelmes dolgoknak is van helye a csatornák közt. Milyen elvek mentén készülnek a videóid, milyen jellegû videót nem csinálnál soha? A természetesség elvén, már, ha a vlogomra gondolunk. Mivel civilként is online videók készítésével foglalkozom, ahol nyilván meg kell felelni egy üzenetnek, el kell érni egy kívánt hatást, így ezt teljesen jól ellensúlyozza a vlog, amely õszintén öncélú. Súlyos politikai agitációt nem folytatnék a vlogomban. Mi a véleményed a napjainkban egyre nagyobb méreteket öltõ Youtube-dömpingrõl? (Felemás tartalmak, egészen fiatal videósok, rengeteg válfaj: filmkritika, beauty, daily, gameplay stb.) Ha kerestünk akármi motivációt a mai fiataloknak, hát a Youtube nyújtotta ismertség az. Pont olyan az íze és a szaga, mint egy válogatott vagy egyéni sportoló, zenész vagy kiemelkedõ tehetség mögött álló ismertségé. Az embert megállítják az utcán, közös fotót, autogramot kérnek. És még tenni sem kell érte, illetve nem kell a pillanatnyi valóságot valami elõremutatóvá vagy értékessé formálni. Bõven elég, ha az ember magát adja a webkamerájának, tekintve, hogy sok fiatal valóságra adott reakciója önmagában röhejes, már mûködik is a sztárgép. A képernyõ mindkét oldalán önbizalomhiányos fiatalok ülnek, de ahogy létrejön köztük az elõadó-közönség reláció, az egyikbõl szórakoztató, míg a másikból entellektüel ember válik. Ezt úgy is nevezhetjük, hogy „nézzél engem, mert nálad is hülyébb vagyok”. Az, hogy ki melyik mûfajban találja meg magát – ahogy nézem – csak a technikai tudásától és körülményeitõl függ. HORVÁTH Márk József

Teljes interjú: www.univpecs.com


Terjed a

Mongofüggõség oz Engem legalábbis megfertõzött az a 2014-ben alakult trió, melynek tehet séges ifjú tagjai, akik három külön bözõ országból: Magyarországról, Norvégiából és Írországból származ nak. Hogy miért is szeretem annyira a Mongooz And The Magnetet? Renge teg okom van rá! Elõször is: nagyszerû a zenéjük, szó szerint bármikor bármilyen hangulatomhoz illik. Aztán meg imádom a vicces Facebook- és Instagram-posztjaikat. Elbûvölõnek tartom, ahogy Ian és Magnus hasz nálja a magyar nyelvet. Illetve Pécset c sak úgy az ot t honuk nak t e k i nt i k , ahogy én is. Tehát nincs más hátra, mint hogy Ti is annyira megszeressétek õket, mint én – ezért összegyûjtöttem néhány érdekes adatot a bandáról és a fiúkról: ezeket szeretettel ajánlom nektek, jövendõbeli rajon góknak.


G

Egymással dolgozni Ian: Rengeteget szórakozunk, mialatt a koncertekre utazunk, és imádom azt az érzést, amikor elindulunk egy új városba. Titokban utálom a többieket, de remélem, sosem jönnek rá. Magnus: Együtt zenét szerezni és koncertezni csodálatos! És legtöbbször jó barátok vagyunk, haha... Azt hiszem, az a legrosszabb, amikor veszekszünk, de szerencsére ez nem túl gyakori. Gábor: Amikor valamelyikünk felvet egy új ötletet, kipróbáljuk, és mûködik! Imádom ezeket a pillanatokat... A legrosszabb rész a pakolás, várakozás, utazás a hideg buszon.

Gábor Ian: Gábor egy emberi metronóm és neki van a legtöbb tapasztalata közülünk. Igazából õ az egyetlen, aki bármelyikünket tudja helyettesíteni, hiszen játszik basszusgitáron, gitáron, zongorázik, énekelni is tud... és.... ó, anyám... Gábor saját magáról: Szeretem a kreativitást... olyan stílust teremteni, ami egyedi. Szerintem ez a legjellemzõbb tulajdonságom.

Ian Magnus: Nagyszerû basszusgitáros Írországból. Gábor: Ian nagyon könnyen barátkozik, mindenki kedveli!

A legfurcsább étel, amit valaha ettél Ian: Rántott velõ. Komolyan, srácok... Nem értem! Magnus: Hurka! Gábor: Azt hiszem, a virsli. Láttad már, hogy készül? Hát... furcsa.

Film, amely passzol az életedhez Ian: Jó lenne, ha az életem fejezetekbõl állna, mint a Forrest Gump-ban. Lehet, hogy egy kicsit túl sokat gondolok arról, amit csinálok (nevet). Magnus: Az Oroszlánkirály. Kiskoromban azt hittem, én vagyok Simba (és néha még mindig így gondolom). Gábor: Szeretem a történelmi és háborús filmeket. Olyan filmben tudom elképzelni magam, ahol a jó elõbb-utóbb diadalmaskodik a rossz felett.

38 UNIVPÉCS

J Juice 2015-ben jelent meg elsõ stúdiófelvételük The Mongooz Juice címmel, mely 5 számból áll. Letölthetõ a honlapjukról!

Koncertek Az együttes április 28-án a budapesti Nagyszínpadon koncertezik, ugyanis imádják a kihívásokat: a késõbbiekben a Sziget Fesztiválon szeretnének majd játszani. Ami Pécset illeti: fellépnek a Pécsi Egyetemi Napokon, április 29-én, illetve 30-án Túronyban. „Ki Mit Tube” Tavaly is megrendezésre került a Ki Mit Tube nevû tehetségkutató verseny. A Mongooz and the Magnet az ötödik helyen végzett, és a banda egy csapásra híressé vált.


ZENE

Különbség a magyar és az ír közönség között Ian: Hát igen, Magyarországon az emberek többsége a mainstream rádiót hallgatja, márpedig a mainstream itt az az elektronikus és a tömeggyártású zene, ami a klubokban dübörög. Ezzel szemben Írországban a rock- és countryzenének van hagyománya, és azok, akik nem igazán járnak klubokba, nem foglalkoznak túl sokat a klub stílusú zenékkel. Egyszer elsétáltam egy kürtõskalácsokat és réteseket árusító idõs hölgy bódéja mellett, aki valamilyen „pumpálós” dance zenét hallgatott – ez õrület, ilyesmit sosem láttam Írországban!

Magnus Ian: Magnus nagyon magabiztos, ám ugyanakkor nagyon félénk is. Tudom, hogy ennek így nincs értelme, de senki sem mondta, hogy Magnusnak van értelme. Gábor: Hihetetlenül tehetséges és mindig készen áll új dolgokat tanulni. Magyarok Ian: Vicces nép a magyar. Sokan küzdenek nehéz munkahelyi körülményekkel és sokan kényszerülnek elhagyni az országot. De a túlélõösztönük bivalyerõs: EXTRA-makacsok, méghozzá jó értelemben! Magnus: Imádom õket. Ha eltévedek, mindig útba igazítanak.

PTE Magnus és Ian egy egyetemi nyílt napon találkoztak elõször. Mindketten a PTE Általános Orvostudományi Karának hallgatói. Ian tavaly diplomázott, jelenleg orvosként és PhD-hallgatóként dolgozik az Akác utcai klinikán.

Szavazás A banda a Nagyszínpadon, Budapesten lép fel április 28-án, s ez lehet a beugró nagyobb rendezvények nagyszínpadaira is. Döntõ: május 15. Kövesd az eseményeket: https://www.facebook.com/ngysznpd/

Zene egy életen át Ian: Mindig is szerettem a zenét, aztán 14 évesen elmentem egy nyári táborba, ahol megismertem egy gitáros srácot. Abban a világban õ egyenesen egy istennek számított! El tudta játszani azokat a dalokat, amiket a rádióban hallgattunk, és mi a barátommal teljesen le voltunk nyûgözve. Fél éven belül mindketten vettünk magunknak egy gitárt, és azóta is játszunk! Magnus: Már gyermekként is állandóan zenével voltam körülvéve, ez vezetett oda, hogy késõbb elkezdtem gitározni. Kezdetben leginkább a blues inspirált, most már többféle stílusba is beleszerettem, mint a soul, funk, vagy R’n’B. Gábor: Mindig zenész szerettem volna lenni. 8 évesen kezdtem, s kicsivel késõbb már megvolt az elsõ saját dobfelszerelésem. Zenészek Zenészek, akikkel szívesen együtt játszanál Ian: Stevie Ray Vaughan. Magnus: Jimi Hendrix, Eric Clapton. Gábor: Chick Corea.

Zsongás Na, most már bemongooZsongtál? Fogadok, hogy igen!

Írta: HÁRI Viktória Fordította: NÉMETH Vivien

Számok 1 kislemez, 38 koncert, 3300 like a Facebookon, 80 000 megtekintés a YouTube-on 2015-ben. A zenekar tagjai az elmúlt évben 8960 km-t utaztak autóval és 3820-at repülõvel.

Teljes szöveg magyarul: www.univpecs.com Teljes szöveg angolul: www.pte.hu/en UNIVPÉCS 39


DIÁKPORTRÉ

Vendéggrafikusunk:

Vida Zsófia Tervezõgrafikus szeretnék lenni. Tudom, hogy ma diploma nélkül is jól el lehet helyezkedni a szakmában, de az a kapcsolatok és az élmények, amelyeket az egyetem megad, pótolhatatlanok. Tavaly óta dolgozom rendszeresen, többnyire a tanáraim kérnek fel, hogy segítsek be nekik, vagy adnak új feladatot, ajánlanak be különbözõ munkákra. Még nincsenek meg a kifejlett, csak rám jellemzõ stílusjegyek, azonban kezd kialakulni a sajátságos stílusom, de a tanulási fázisban sok olyan inger ér, amely folyamatosan formálhatja vagy befolyásolhatja ezt. Teljesen nyitottan állok a világhoz, keresem az izgalmas megoldásokat, szokatlan helyzeteket. Az egyetemen kezdtem el igazán foglalkozni az illusztrálással; a direktebb, magyarázó képi világa miatt könnyebben azonosulok a feladattal, mint akár egy logótervezés során, melyhez elengedhetetlen az absztrakció és stilizálás. Azonban kedvelem a különbözõ szerkesztési feladatokat is, ahol ragaszkodni kell már megszokott sémákhoz vagy elvekhez. Évek óta sketchbookot vezetek, amelyben a vázlataimat gyûjtöm, technikákat próbálok ki, inspirálódom és kísérletezek, késõbb bármelyik feladatom során ezeket

Ezután az UnivPécs nyolc oldalának grafikai munkálatait egyegy fiatal egyetemistára bízzuk. Elsõ alkalommal Vida Zsófia (I. évfolyam PTE MK tervezõgrafika szak) kapta a feladatot, aki 21 évesen Budapestrõl került a PTE-re. Gimnáziumban döntött úgy, hogy grafikával szeretne foglalkozni, rajziskolába kezdett járni, érettségi után egy évet töltött OKJ-s tanfolyamon a Budai Rajziskolában majd felvételizett a PTE MK tervezõgrafika szakára.

könnyedén fel tudom használni, amellett, hogy remek idõtöltés és unalomûzõ. Nyitott vagyok a külföldi kapcsolatépítésre is, késõbb szeretnék Skóciában, Hollandiában vagy Amerikában tanulni, elhelyezkedni. Az egyetem után grafikai stúdiót szeretnék nyitni a barátaimmal, azokkal, akikkel jó hangulatban és könnyen tudok együttmûködni, dolgozni. Hasonló ízlésvilággal, munkamorállal, de akár eltérõ stílussal és technikai képzettséggel szerintem egy egész komplex feladattal is meg tudna birkózni a csapat. Mivel a munkánk nem helyhez kötött, az ország határain túlra is tudnánk dolgozni, megrendeléseket teljesíteni, hiszen a tervezõgrafika ma már többnyire elektronikusan mûködik. Mióta Pécsre kerültem, kevésbé hiányzik a pesti nyüzsgés és az emberek. Mindig azt gondoltam, hogy az egész életemet egy nagyvárosban szeretném leélni, ahol folyamatos a mozgás, és soha nincs idõ leállni. Azonban szeptember óta ez teljesen megváltozott, és nagyon a szívemhez nõtt Pécs és a hangulata, hiszen barátságos, közvetlen és fiatalos.


Univpecs magazin 2016 02  
Univpecs magazin 2016 02  
Advertisement