Page 1

298 Ft / 1,30 Eur

KÖNYVVILÁG

www.ujkonyvpiac.hu

XX. évf., 2010. december

• K Ö N Y V K U LT Ú R A • K Ö N Y V K R I T I K A

Lapunk megjelenését támogatta:


TA R TA L O M

A hónap tárcája Molnár Vilmos: Mindennapi furcsaságainkat add meg nekünk · 4

Ma már a jó bornak is kell a cégér · 29 Interjú Tõzsér Gyulával, a Gutenberg Kiadó igazgatójával

Ayhan Gökhan: Pompás méltóság · 7 Tõzsér Árpád: A vers ablakán kihajolva

Kovács Lajos: Válogatós válogatásaimból · 30 Autós mesék; Aranysityak; Fabian Lenk: Idõdetektívek

Pá Ferenc: Olyan érzésünk van, mintha Macondóban lennénk... · 8 A Nobel-díjas Mario Vargas Llosáról A latin-amerikai irodalom nagy áttörését egykor azok a mûvek hozták meg, amelyek Latin-Amerika valóságát elérhetõvé és felfoghatóvá tették az európai olvasónak. Ebben az általuk kialakított Latin-Amerika-képben nemcsak a távoli tájak és az õserdõ egzotikuma, a földrész államainak politikai valósága kapott helyet, hanem a történelem eseményei és a politika különös alakjai is. Király Farkas: Abszurd közelmúltunk · 10 Franz Hodjak: Határkövek Luzsicza István: Fortélyos félelmek és a pitiáner Nagy Testvér – tegnap és ma · 11 Gervai András: Fedõneve: „szocializmus” K-vonal és Kádár lányai avagy fiatal történészek új kutatásai közelmúltunk társadalmáról · 12 Majtényi Lászlóval és Tóth Eszter Zsófiával Bán Magda beszélget Takács Géza: Látószögek háborúja · 14 Isabel Fonseca: Állva temessetek el!; Menni, menni, muszáj menni...; Bari Károly: A cigányokról; Cigány festészet Nehezen találom a szavakat az amerikai írónõ nagy roma tudósításáról – Állva temessetek el! – szólva, a könyvet a hátlapon Yehudi Menuhin („egy hozzám közel álló nép páratlan bemutatása”) és Salman Rushdie („szó szerint reveláció”) ajánlja figyelmünkbe, a kiadói tájékoztató pedig nagyvonalúan „a romákról szóló irodalom egyik alapmûvének” nevezi. Nos, ha alapmû, hát akkor legyen az, ez esetben azonban a nyugati nézõpont teljes összezavarodásának az alapmûve. Füzi László: Remekmûvek · 16 Arthur Miller: Jelenlét; César Aira: Epizód egy vándorfestõ életérõl; Krasznahorkai László – Max Neumann: Állatvanbenn! Bedecs László: Kérdez és válaszol · 18 Bartis Attila – Kemény István: Amirõl lehet

Csábi Domonkos: Emberközel · 32 Csorba László: Széchenyi István Iancu Laura: Középkor olvasatok · 34 Kinda István: Ellenõrzött közösségek; Zakariás Erzsébet: Vót hol nem vót Kollarits Krisztina: A „fájdalom könyve” vagy „bujtogató könyv”? · 36 Tormay Cécile: Bujdosó könyv Tormay Cécile-rõl az elmúlt évtizedekben – nyugodtan mondhatjuk–, hogy még a korszak irodalmában járatosak is csak keveset tudtak, noha a Horthy-kor ünnepelt, sõt Nobel-díjra felterjesztett írónõje, egy kb. egymillió tagot számláló konzervatív nõi szervezet, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének örökös elnöke, a Nyugat ellenlapjaként indított Napkelet fõszerkesztõje volt.

Bedecs L.: Európa: Hány határ? · 38 Szegedy-Maszák Mihály: Nemzeti mûvelõdés – egységesülõ világ Békés Márton: Posztimperiális élmény · 38 Romsics Gergely: Nép, nemzet, birodalom A Habsburg Birodalom felbomlása nem csak a korábban impériuma alá tartozó közép-európai térség (kis)nemzeteit érintette, hanem tágabb hatást gyakorolva a német nyelvterület egészét gondolkodóba ejtette. A több száz éven keresztül egész Közép-Európát uraló dinasztia bukása ugyanis a meggyökeresedett struktúrák porba hullásán túl egy szervesen fejlõdött régiót dúlt szét, méghozzá hagyományaival, kulturális közegével együtt. Szabó Gábor: Sebesség és utazás · 40 J. G. Ballard: Karambol; Paul Auster: Holdpalota A tavaly elhunyt J. G. Ballard a The Times szerint az elmúlt fél évszázad ötven legjelentõsebb angol szerzõinek egyike, ám tekintélyes életmûvébõl mindezidáig csupán A Nap birodalma címû – Spielberg által megfilmesített – önéletrajzi fikciója jelent meg magyarul. Fekete J. József: A bölcs barbárok mítosza · 42 Stuart Piggott: A druidák

Bombitz Attila: Az örökkévalóság háromszázhatvanöt pillanata · 19 Bartis Attila: A csöndet úgy

Dr. Osman Péter: Tûz a Holdon · 43 Norman Mailer: Moonfire

Valastyán Tamás: Elõjáték és elmeél · 20 Szilasi László: Szentek hárfája

Szirtes Borbála: Kiút a Mátrixból? · 44 Barabási Albert-László: Villanások

Tandori Dezsõ különlegességei · 21 Az Andrássy út körül

Fekete J. J.: A múlt leláncolt csontváza · 45 Arkagyij Sztrugackij – Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni A testvérpár 1964-ben írta a Nehéz istennek lenni címû regényét, amit mostani kiadója a sci-fi irodalom egyik kultikus mûveként ajánl olvasói figyelmébe. Ekkor kezdõdött az amerikai-vietnami háború, Hruscsovot Brezsnyev váltja a SZKP elsõtitkári helyén, elõzõ évben gyilkolták meg Kennedy elnököt, VI. Pál pápa liturgikus reformokat vezet be, jelentõs elõrelépés történik a tudományok terén.

Kiadók ajánlják – A hónap új könyvei · 22 Szoboszlai Annamária: A számok beszélnek is meg nem is · 26 Tornai Szabolcs: „Pókhálók libbenése és különös szomorúságillat” · 28 Sofi Oksasnen: Tisztogatás ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

3


A

HÓNAP TÁRCÁJA

Mindennapi furcsaságainkat add meg nekünk Néha a valóság mintha azt játszaná, hogy õ egy Buñuel film. Elsõ kép: erõsen lepusztult hegyes vidék, többnyire csak a fák csonkjai jelzik, hogy a tarvágás elõtt ott valamikor erdõ zöldellett. Rendes út sem vezet arra, csak egy dózerek és dömperek által tiprott sárosan kacskaringózó sáv. Valami Isten háta mögötti munkapont, távol aszfaltos országutaktól, vasútvonalaktól. Éppen két gumicsizmás alak caplat a dágványban. Újságírók, akiknek a szocialista iparosítás napfényes kilátásairól kell riportot írniuk. Hetvenes évek, Románia. Még a vállalat központi raktárában látták el õket elõrelátóan gumicsizmákkal, pár pohárka vodkát is felhajtottak a raktárossal. De az még reggel volt, azóta jókora utat megtettek, csak most már kezdenek kételkedni, hogy jó irányba-e? Az sincs, akit megkérdezhetnének, sehol egy lélek. Éppen egy fiatal fenyõk szegélyezte tisztáshoz érnek, a két-három méteres növendékfenyõket még nem érte meg kivágni. A két újságíró elbizonytalanodva áll meg a merõ latyak tisztás elõtt, saccolgatják, meddig érhet a piszkosszürke híg lé. Ekkor különös dohogó zaj hallatszik egyre erõsödõen, majd az egyik oldalról a fenyõcskék mögül váratlanul kis mozdony bukkan elõ, egy Orient Express feliratú vasúti kocsit húz maga után. Átrobog a tisztás latyakján, és amilyen hirtelen jött, úgy újra el is tûnik a másik oldal fenyõi között. A két újságíró összenéz és földbegyökerezett lábbal áll. Második kép: ugyanez a két újságíró délután. Üldögélnek háttal egy erdõnek, elõttük terjedelmes búzatábla. Némán cigarettáznak, nézelõdnek, túl vannak már a munkapont meglátogatásán, hogy mit írnak majd róla, az még odébb van, egyelõre az agyukat szellõztetik, jólesik a szótlan szemlélõdés, a még zölden sarjadó vetés látványa. Hirtelen elõttük a búzaföldön egy bicikli jelenik meg, szó szerint a föld alól bukkan elõ és kanyarog, szeli a levegõt, viszont a nyeregben nem ül senki, kormányát fogva sem bandukol mellette emberfia. Ez tisztán látszik, a zsenge vetés alig ér a pedálokig. A biciklit ez szemlátomást nem zavarja, idõnként elkanyarodik jobbra, elkanyarodik balra, szokatlanul gyorsan halad, majd ott, ahol a búzatábla találkozik az erdõ sarkával, egyszerre süllyedni látszik és újra eltûnik, mintha a föld nyelte volna el. A két újságíró már össze sem néz, csak ül, mondhatni, földbegyökerezett üleppel. Pedig nem filmrõl van szó, nem is természetfeletti jelenségrõl, esetleg egzaltált állapotú vízióról vagy delírium tremensrõl. A legtisztább valóság ez, a magyarázat kézenfekvõ. Amint annak az újságírók mindkét esetben utána is jártak, nem volt nehéz dolguk. A tisztás híg latyakja alatt észrevétlenül keskeny nyomtávú sínpár húzódott, ami a közeli bányajáratból vezetett a kombinátig, ércet, salakot szállítottak rajta. Továbbá az Orient Express Románián áthaladó útvonalának 1962-es megszûnte után valahogy az országban maradt ennek a nagynevû vonatjáratnak egy kiselejtezett vasúti kocsija, amit – a bársonyüléseket és egyéb extrákat eltávolítva, valamint keskeny nyomtávúra átszerelve – a bányászoknak a közeli bányavárosból az aknákhoz szállítására használtak. A búzatábla közepén pedig egy mélyút húzódott, amiben egy személygépkocsi haladt, a tetejére álló pozícióban egy kerékpár volt rögzítve. Az autó nem látszott ki a földbõl, búzamezõbõl, a bicikli igen. Néha a valóság mintha azt játszaná, hogy õ csoda. Jól tette-e a két újságíró, hogy utána járt a dolgoknak? Illik-e kémkedni a csodák után? Így karácsony táján létjogosultsága van a csodavárásnak. Mikor, ha nem most? A csodák ha nem is érkeznek zsinórban, furcsaságok azért lépten-nyomon felbukkanhatnak. Észrevenni a különöset, érdekeset a mindennapokban – úgy lehet, maga is csodás adottság. A világ szórakoztató kaleidoszkóp is lehet. Nincs szükség hozzá agylágyító tévécsatornákra, DVD-re. Bury St. Edmunds könyvtárában, az Athenaeum Libraryben van egy kötet, amelynek a címe: Life of Corder. A könyv sajátos báját az adja, hogy a gyilkosság miatt kivégzett Corder élettörténetét tartalmazza, a gyilkos tulajdon bõrébe kötve. Nem egyedi esetrõl van szó, a múlt századokból sok ilyen kannibálkötésû könyvrõl van tudomásunk. Többnyire – stílusosan – orvosi könyvek voltak, de elõfordult köztük olyan is, amelyik asszonyokról szóló aforizma-gyûjteményt tartalmazott, s hogy a kötés eredetéhez kétség ne férjen, a beléje nyomtatott szöveg hivalkodóan hirdette: „Hogy ez a nõkrõl szóló könyv a férfiaknak kedvesebb legyen, asszonyi bõrbe öltözött.” Szokássá vált, hogy minden frusztrált politikus, leköszönõ államférfi megírja az emlékiratait. Ha elképzelem, hogy némelyeknél mibe lehetne bekötni pár számozott példányt, úgy a televízióval és DVD-vel szemben mindenképpen a könyvre szavazok. 4

Molnár Vilmos (1962, Csíkszereda) író, a csíkszeredai Székelyföld szerkesztõje

Legutóbbi kötete: Postakocsi Versek Erdélyi Híradó – Elõretolt Helyõrség – Ráció Kiadó, 2010

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja Következõ számunk megjelenik: 2011. február 7. lapzárta: 2011. január 21.

Üdvözlet az Olvasónak! Karácsony táján, az év vége felé közeledve az ember leltárfélét állít össze

Felelõs szerkesztõ: Pécsi Györgyi

a fejében. Számba veszi az esztendõt, sikereit, kudarcait, aztán megpróbál valamiféle tanulságot levonni, és készül a következõ évre.

Felelõs kiadó: Lafferton Kálmán Fõmunkatárs Bombitz Attila Szerkesztõbizottság: Kányádi Sándor Tandori Dezsõ Tõzsér Árpád Munkatársak: Nemec Andrea Olvasószerkesztõ: Petô Tóth Károly

Kiadja: Lafferton és Tsa Bt. Szerkesztõség: 1043 Budapest, Bocskai u. 26. Tel.: 210-9933, 210-9934 Fax: 210-9935 E-mail: ujkonyvpiac@ujkonyvpiac.hu www.ujkonyvpiac.hu

Úgy hiszem, a mostani belsõ zárszámadás kivételesen igen erõsen a jövõ, a jövõ év felé irányul. Nem volt sikeres a 2010-es esztendõ legtöbbünknek, már ami az egzisztenciális kérdéseket illeti. Nem szívesen gondolunk arra, hogy idén, és már tavaly is mit, hol, hogyan kellett takarékosabbra fognunk, hogy túléljük a válságot. Mondjuk így: a rendszerváltozás húszéves mérlege meglehetõsen felemás. Felemás, mert csak elmúlt egy nagyon nyomasztó korszak, de az új sem a várakozásainknak, vágyainknak megfelelõen alakult. A könyvszakmát is igen érzékenyen érintette az elmúlt két év. Ha a nadrágszíjat meg kell húzni (ebben nagy gyakorlatunk van), elõször mindig a „fölösleg”-en spórol az ember. Enni kell, rezsit fizetni kell, könyvet venni nem muszáj, könyv nélkül lehet élni. Könyv nélkül igen, költészet nélkül nem. És ma még úgy van (hiába internet!), hogy a költészet jelentõs részt könyvekben ölt testet. „Ne szóljatok szükségrõl. A legalja / Koldus is, bár teng, bír fölöslegest. / Ha a természet-

Terjesztik: könyvkereskedések, Lapker zRT., Kaiser’s, Interspar, Auchan, illetve elõfizethetõ a szerkesztõségben

nek többet, mint mire / Szüksége van, nem adsz, az emberélet / Az állatéval

Nyomás: Révai Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Lázár László vezérigazgató www.revai-nyomda.hu

már csak fölfelé van út. Óvatos tervezgetéseket látok – mintha valami meg-

egyenértékû lesz” (Lear király). Õszintén remélem, hogy az idei év volt a mélypontunk – és innen

mozdult volna. Adja meg az új év a „fölösleg” örömét mindannyiunknak! Békés, boldog karácsonyt kívánok

HU ISSN 1215-5551

A lapban megjelent írások nem föltétlenül egyeznek a szerkesztôség véleményével. Az írások tartalmáért a szerzõk vállalják a felelõsséget. A lapban megjelent hirdetések tartalmáért a kiadó felelõsséget nem vállal

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

minden Kedves Olvasónknak!

felelõs szerkesztõ

5


20 éves az

kból 2001. áprilisi számun

hogy „ezek azt a megjegyzését, ten elyek a saUgyanazt írni egy éle olyan mondatok, am ak”. Erre ját farkukba harapn vagy tíz keresztül l nagyon büszke voltam k rádöbEsterházy Péter íróva csa get zél bes évig, aztán egyszer lia Váradi Jú ndatok bentem, hogy ha a mo a saját farkába hae Sán yik s deg öre min We el tt … Hogyan juto utóbb vagy rap, akkor ott elõbbdorhoz? nak, vagy a farkuktok Imnda nt mo Sze a a t jár – Apám együtt z. Több fáMiklósnak valami bajuk les ezt, amire kollégiumba Hubay gértettem õ me és is st ban öre zis We e ert sal, aki jól ism Weöres óriAzt hibõl az látszik, hogy bekommendált hozzá. n ember, t. Olyasmit tudott vol a akt did ási etle egy szem õ volt, az i engem ghatódtam. nekem mondani, am akitõl úgy igazán me õsített, ugyanakger me azt l ne felõ ben egy zni ére Mert lehetett ág… . Ahogyan kor nem volt hazugs az angyali nagyságot vannak tikákat például? kri t sot lva y …O hog a, szabadaz öcsém mondj niális focis– Jól emlékszem a Nép tikára, focisták, vannak zse Az írók lent elsõ kri gje me ban . ság ona rad ták és van Ma a cikk szerOttlik, amiben olyasmit írt között is így van. Van mindenaz írásom Mándy y hog e, g zõj mé van van Mészöly, hittem, van utánérzés. Errõl azt féle hatalmas író, és ami jó dolog, kicsit val s az má i y am hog val Õ . Weöres Sándor -utánérzést i félelmeörültem, hogy Mándy nban az volt. Volt benne valam is jutott ehozni. Azo létr tam be tud em esz r tes is. Sokszo kritikában, „minden is szerepelt ebben a az a Rilkei sor, hogy temnek nyelvem, nincs hucs nin y hog Éle s”. ete angyal retten sincs köazt az emmorom és a játékhoz nagy ajándéka, hogy azért ijedtem meg, õl egy t Ett . vol zöm ber em an bert – ha ugy , másom mert mint jól tudjuk általán – ismerhettem. , amenyelvem, humorom t min cs, hoz sin tok nda Mit szólt a mo azt goni? és a játék…Így aztán lyeket megmutatott nek yha ez leírható, akl hog , enü tam tetl dol jthe gfe me – Számomra Ami pontoett felõlük. kor minden leírható. barátságosan ítélkez t, õ köza diktatúra termélelt gfe me san õke sta lva Amyka is elo diktatúráte a monszetrajzának, hogy a lékenyebb volt, dicsér r Weöres n minden megtörténóba val ban iko am án dataimat. Azt olyan dikat, olyashet. Holott akkor épp ben kézbe vette az írások nk, amely éltü diban or úrá akk tat én it am történt. mit mondott, s erre nagy többnyire semmi nem e, hogy cséretnek értettem, az élmény õ ak els ann az át rt Teh me t, vol gtörténszükségem is volt túl itt bármikor bármi me ius 4-i két-három évben nem i pályán az 1976. jún eze az , het „író m nye sok sikerélmé belém vér tudom, napon nagyon élesen mat” illetõen. Ma má na már soha többet i Utá tika ött. kri sõd et ítél ori tikától. hogy az akk tt. Példánem ijedtem meg a kri elemeket is tartalmazo vettem ek etn sér dic ul hatalmas

új KÖNYVPIAC

2001. októberi számunkból Irodalom: a mese öröme Beszélgetés Molnár Tamás filozófussal Molnár Tamás filozófus nevét a Nyugat ma is jobban ismeri, mint a hazai olvasó. A keresztény-polgári értékrend képviselõjeként, katolikus filozófusként Magyarországon a rendszerváltozásig nem jelenhettek meg írásai. Nyugaton mintegy ötven, angolul és franciául írt könyve jelzi hatalmas munkásságát, melynek nagy részét német, olasz, spanyol és portugál nyelvre is lefordították…Írásaiban a bölcseleti esszé legjobb hagyományait folytatja – a filozófia szó tehát senkit ne riasszon el, Molnár Tamás olvasható és érhetõ, „emberi nyelven” ír, s a század nagy kérdéseire keresi a választ… … A rendszerváltozással és a demokratizálódással együtt egy nehezen elfogadható jelenséggel vagy inkább követelménnyel kellett a hazai hagyományos értelmiségnek szembenéznie, ez pedig az értelmiségi szerep megváltozása. A modernitás leváltotta a hagyományos, elit értelmiséget atekintetben, hogy õ gondolkodjon a világ sorsáról. Helyét és szerepét politológusok, pszichológusok, jogászok, média szakemberek, természettudományi szakemberek vették át – ezeket nevezi ön a társadalom mérnökeinek. Egyik könyve, az Értelmiség alkonya is az elitnek a történelemben betöltött szerepét értelmezi. Lecserélte, de kiválthatja-e az új értelmiség a régit?

2001. decemberi számunkból Olvasó-nem-Olvasó Gyerekkönyvek karácsonyra Makacsul tartja magát a médiában, hogy a gyerekek nem olvasnak könyvet, nem szeretnek olvasni, csak ülnek a tévé elõtt és egyre bugyutábbak stb. Ezért is volt üdítõ Adamikné Jászó Annát, az ismert anyanyelvi pedagógust hallgatni a rádióban, aki végre nem arról beszélt (vagyis nem azt a gondolatot népszerûsítette), hogy nem olvasnak, hanem pontosan az ellenkezõ élményeirõl vallott szenvedéllyel és mély meggyõzõdéssel, hogy igenis szeretnek olvasni, s ha nem idegenítik el a gyerekeket a könyvtõl, még a kötelezõ irodalmat is örömmel olvassák. Valamint arról, hogy a gyerekirodalom intézményes és szakmai presztízse Magyarországon meglehetõsen gyatra. Ez utóbbi állítását sem vitatom, viszont az is igaz, hogy a könyv, és ezen belül a gyerekkönyv társadalmi presztízse igen magas ma is, és ez létezõ társadalmi presztízs például a (gyerek)könyv vásárlás nagy számában is megnyilvánul. Nem volna szerencsés feledni azt sem, hogy a magyar kultúra alapvetõen (internet meg globalizáció ide vagy oda) könyvcentrikus, ezen belül irodalomcentrikus, s hogy a könyv tisztelete rendkívül masszívan benne van a magyar társadalomban… …Radikálisan megváltoztak viszont a könyvolvasás körülményei (némi költõi túlzással) állítom, hogy szinte minden körülmény a könyvolvasás ellen van. A könyvolvasásnak nincs helye a mai életünkben. Könyvet olvasni ugyanis arisztokratikus dolog, a lélek fényûzése. A könyvolvasás nem hasonlítható semmilyen más tevékenységhez. A könyvolvasáshoz elõször is tökéletes csend és nyugalom kell, nem néhány percre, hanem órákra. A könyvolvasás teljes figyelmet, lankadatlan figyelemkoncentrációt, teljes elmélyülést kíván. Nem lehet közben tévézni, fecserészni. Miután elolvasta a könyvet (meghallgatta a mesét), errõl az élményérõl beszélni, sõt beszélgetni akar. Ezzel szemben semmire nincs idõ, nincs kommunikáció, nincs élet, csak hajsza van, különóra, lecke vagy semmi. Számomra sokkal megnyugtatóbb volna, ha az olvasáskutatók azt jelentenék, hogy a gyerekek fele ennyit se olvasnak, viszont normális gyerekéletet élnek. Pl. fociznak, bandáznak, dumálnak, szóval hagyományos módon szocializálódnak. P. Gy. – A váltás szerintem nem történt meg. Ma is sokan vannak az egyetemeken és az egyetemeken túl, akikre érdemes hallgatni és akiket érdemes figyelni. És rengetegen –, a többség mindig gyarlóbb mint a kisebbség –, akikkel ma nem lehet beszélni, mert szlogent hangoztatnak. A szlogenek újak, de nem változik a tömeg és az elit kapcsolata, nem változik a tömeg és az elit aránya. Ami változik, az a technológia fenyegetése, amit figyelembe kell venni. Ma sokkal több emberhez jut el a központi üzenet –, akár a Kremlbõl jön, akár Washingtonból, akár Londonból akár Budapestrõl –, amely butítja az embereket. Még kevésbé tudnak a saját, bensõ életük felé fordulni, ilyenformán ezek zavaros életek lesznek. Amerikában, amikor valaki meghal, elküldenek a családhoz egy 'fájdalomcsillapító' valakit, aki mindenféle zagyvaságot mond – ez tulajdonképpen egy mérnöki foglalkozás. Ma mindenütt megjelenik a mérnöki szemlélet és gyakorlat, az az utópia, hogy meg kell a társadalmat tervezni, tökéletes szervezéssel minden gyógyítható. A társadalom mérnökeinek semmi közük a régi elithez. Aldous Huxley és George Orwell, századunk két reprezentáns írója fogalmazta meg legjobban, hogy az emberbõl gépet akarnak csinálni. Ezek a társadalmi mérnökök tulajdonképpen „árulók”, szemben a régi, intellektuális és morális elittel. Egyelõre dominanciájuk van, de nem kellene hogy ilyen gõgösek legyenek, mert néhány évtized múlva úgyis el fognak tûnni.

A beszélgetést Pécsi Györgyi készítette


Ayhan Gökhan

Pompás méltóság abiczky Tibor a tavaly megjelent Csatavirág kapcsán írta a Tõzsér Árpád költészetét méltató kritikájában: „Tõzsér Árpád hangja mélyfekvésû, formai tekintetben pedig szinte eszköztelenek a versei, mégis olyan méltóság és pompa sugárzik soraiból, szavaiból, amilyennel csak kevésszer találkozhatunk.” Nagy örömmel szolgálhat tehát az olvasó elõtt a költõ hetvenötödik születésnapja alkalmából a Palatinus Kiadó gondozásában megjelentetett A vers ablakán kihajolva címû verseskötet. A fentebb idézett kritika jól illeszthetõ Tõzsér Árpád több évtizedet magában foglaló, bámulatos költészetéhez, valóban pompa és ragyogás sugárzik belõle, a szövegek iránti vágy felkeltése az olvasóban. A költõ versablakából kihajolva messze, egészen a Kelet-Európa határvidékein kialakult, a múltban gyökeredzõ történelmi és kulturális problémákig, az alapjában vett lét elviselhetetlen könnyûségéig, a kortárs magyar irodalom ismert képviselõiig van kilátás. Emellett verseiben maga a kelet-európaiság-érzés, mint élethelyzet talál magához való személyt Mittel úr (ön )ironikus alakjában. „A születés köre fölé (alá!) új kör rajzolódik: a szlovákiai magyar létezés köre, Közép-Európa köre” (Mittelszolipszizmus). Tõzsér Árpád keresési iránya fõképp ezen állapot és kulturális világ feltárása és megértése, hiányosságainak betöltése. Tõzsér kétféle úton enged közelítést a verseiben taglalt események, fogalmak megértéséhez, egyik ilyen lehetséges út lehet a tragikusság felõli kiindulás, míg a másik út az ironikus, tragikomikus irányt szabja meg. Költészetében kelet és nyugat, a Felvidék és Magyarország között nincs semmiféle határ, köszönhetõen a költõ kultúrákban való szemlélõdésének. Tõzsér Árpád költészetébõl hiányzik a pátosz, a kisebbségi létét szelídebb formában, a megmentett és ápolt anyanyelvben létezõ lírai-én határozza meg és méri fel a helyzetet mind a magyarság, mind a határon túliság szempontjából. A határon túli költõként érvényesülés kockázata és nehézsége nem egyszer felbukkan a versekben, fõleg olyankor, amikor a költõ az anyanyelv megmaradása felett érzett ag-

B

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

TÉLI

LEVÉL A KEDVESHEZ

Itt Koritnyicán hideg van, fázom. A havas Prasivá kihûlt kemence. Hiába csatolom sílécemet fel: nem melegítnek az emlékek se. Itt Koritnyicán csendes öregek botorkálnak a hóba vájt uton. Botorkálunk nagy havakban mi is, én Koritnyicán, s te hol?, nem tudom. Itt Koritnyicán alacsony az ég csak fától fáig repül a madár. Kér fáradt szárnya tétován verdes – csek lebeg. Hinnéd: félúton megáll. Elfáradt szárnyként verdes a szó is. (Jött már a postás? Mért jön oly soká?) Elfáradt szárnyként, melyhez nincs madár csak lebegés van, és nincsen hová.

godalma jut kifejezésre és lesz a vers tétje. Az összegyûjtött szövegek hol a leglíraibb hangot, formakezelést választva avatnak be a nem egyszer filozófusi elmésséggel megírt történetekbe, hol pedig a prózát jellemzõ eszközökkel feltárt esemény közepébe csöppen az olvasó. Mindezek egy nagy kultúrtörténeti háttérbõl táplálkoz-

nak és olvasásuk során ezek részletes ismerete feltétlenül szükséges –, bár a versek mindegyike nagy olvasói élményt nyújt –, hogy megnyíljon a Tõzsér-univerzum kapuja. Ami feltûnõen jellemzõje ennek a kifinomultan érzékeny, szikáran bátor és határozott hangon fellépõ költészetnek, az a humor határain túllépõ és eluralkodó magabiztos irónia és keserédes nyelvi lelemény. Tõzsér viccel, játszik, képes egészséges öngúnnyal beszélni magáról, az õt körülvevõ világ okozta benyomásokról. Tõzsér Árpád — mint a több versében emlegetett, szóba kerülõ Kosztolányi is, — egy pillanatra nem veszi le szemét a halál, az elmúlás folyamatáról, a test feltartóztathatatlan pusztulásáról. „Mint ország, mit szétlopkodtak / a megélhetési holtak, / magad is elfogytál szépen / az emberjogok jegyében. “ (Globális árva). Tõzsér a halált a tárgy szintjén elhelyezve veszi szemügyre távolságtartó költõi magatartást tanúsítva, nem válva a vizsgált tárgy alárendeltjévé. Elõzõ kötete, a Csatavirág mintha e téma köré szervezõdne, a görög-római mitológiából vett alakzatokkal (jó értelemben véve) terhelve meg a verseket. Férfias, precízen pontos megközelítéssel vesz szemügyre halált és öregséget. „Vagy ez már valóban az öregség jele? / De megöregedhet-e a geometriává / szervezett ember, a végsõ struktúra, / a citromsármány gömbvilláma / a megyeri fákon? Nincsen rejtély!” (Kockák) A kötet szerkesztése a hagyományos eljárást választja, kronológikus sorrendben kísér el a legutóbb megjelent kötetbõl származó versekig. A könyv végén Reményi József Tamás egy kisebb esszével felérõ utószava segít közelebb kerülni ehhez a költészethez. Tõzsér Árpád vitathatatlanul a szlovákiai magyar irodalom egyik legnagyobb alakja, nem lenne hátrány végre méltóan elhelyezni õt a határon inneni magyar költészetben. A Palatinus Kiadó a költõ népszerûsítése érdekében tett vállalkozása méltó köszöntése a hetvenöt éves Tõzsér Árpádnak. TÕZSÉR ÁRPÁD: A VERS ABLAKÁN KIHAJOLVA VÁLOGATOTT VERSEK PALATINUS KIADÓ, 2010, 318 OLDAL, 3400 FT

7


Pál Ferenc

Olyan érzésünk van, mintha Ma ahol kizökkent az idõ, miközben az idei irodalmi Nobel-díjat odaítélõ bizottság indoklását olvassuk. Hiszen a kitüntetettnek, Vargas Llosának azok a mûvei, amelyekben feltérképezi a „hatalmi berendezkedéseket” s megmutatja az „egyén ellenállását, lázadását és alulmaradását” még a múlt század hatvanas éveiben születtek meg, s a magyar könyvkiadásnak köszönhetõen viszonylag hamar rendre el is jutottak a magyar olvasóhoz. A perui író színrelépése ugyanis idõben egybeesett a spanyol nyelvû latinamerikai irodalom „nagy áttörésével”, amelynek során talán a földrajzi távolság torzítása, bizonyos marketing meggondolások vagy az õszinte, egyszerûsítõ rácsodálkozás miatt olyan egymástól nacionáléjukban, a világhoz való viszonyulásukban és írói eszközeiben eléggé különbözõ írók kerültek egymás mellé, mint az argentin Julio Cortázar, a mexikói Carlos Fuentes, a kolumbiai Gabriel García Márquez és a perui Mario Vargas Llosa, hogy ne is szóljunk elõfutáraikról és akkoriban kevesebbet emlegetett kortársaikról, az argentin Jorge Luis Borgesrõl, a guatemalai Miguel Ángel Asturiasról, vagy a kubai Alejo Carpentierrõl és a többiekrõl, akik felébresztették a dél-amerikai földrész spanyolul íródott „újprózája” iránti érdeklõdést az európai olvasóban. Azon kívül, hogy a korabeli túlintellektualizált európai irodalomba, és fõleg a cselekménytelenné csupaszított francia újregénybe belefáradt európai olvasónak elhozták az ügyesen adagolt egzotikummal tarkázott, jól elmesélhetõ és elmesélt történetek varázsát, volt egy igen markánsan megnyilvánuló közös vonás is ezekben az írókban, amely a még jobbkormányos autók idején érvényes közlekedési szabályok szerint gondolkodó közönség számára igencsak támogatottá tette a mûveiket. Talán a nagy kivételnek számí8

tó Borgest leszámítva, aki ennélfogva nálunk a nyolcvanas évek közepéig csak egy vékonyka, tudományos fantasztikusnak álcázott kötetet érdemelt a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozatban (Körkörös romok, 1972) – ideig-óráig mindannyian lelkes hívei és propagátorai voltak a kubai forradalomnak és Fidel Castro szocializmusának. Vargas Llosáról is elmondhatjuk, hogy eleinte a marxizmus eszméivel felvértezet-

ten, Sartre elmélyült olvasójaként és Fidel Castróval rokonszenvezve írta a regényeit. Ezekben ilyenformán egy reménytelenül áttekinthetetlen világ jelenik meg, ahol hiába keressük a kiutat vagy a megváltás lehetõségét, mert az elsõ korszak meghatározó regényében, a Négy óra a Catedralban újra-meg újra felhangzó kérdés – „Mikor cseszte el Peru a sorsát?” – alapvetõ kilátástalanságot sugall. Ez a szabadjára engedett ösztönökre, az öncélú férfiasságra épülõ önsorsrontó világ már az író elsõ mûvében, a Kölykök elbeszéléseiben is megjelenik. A spanyol nyelvû kötet (Los Jefes, 1959), címadó elbeszélése akár elõfutára is lehetne a A város és a kutyáknak (1969), amely egy katonaiskola mikrokozmoszában tükrözteti vissza a külvilágot, hasonlóan a Törless iskolaévei-hez, az Iskola a határonhoz, vagy Lindsay Anderson Ha címû filmjéhez, de Vargas Llosa regényében nem képzelhetõ el még egy olyan talmi módon felszabadító befejezés sem, mint az ódon angol

intézmény tetejérõl mindenkit szitává lövõ volt diákok fellépése, mert a katonaiskola falai között megtörtént gyilkosságot eltussolják, és az egyetlen igaz embert, aki kideríthetné az igazságot, máshová vezénylik. Különös, hogy ez az elvhûségbõl kisarjadó mondanivaló olyan újító formában teljesedett ki, amely Vargas Llosát a latinamerikai irodalmat nemcsak tartalmilag, hanem formailag is megújító „újpróza” alkotói közé sorolta. A zavarosnak látott, vagy még inkább tudatosan annak láttatott világot a perui író végletekig kimunkált, bonyolult szerkezetû mûvekben vélte ábrázolhatónak, emlékezzünk csak A Zöld Palota (1966) négy részre tagolt, mérnökien pontos kompozíciójára vagy a Négy óra a Catedralban (1969) kiszámítottan egymásba futó mondataira, az egymást váltogató idõsíkokra, amelyek révén a lecsúszott újságíró

és az egykor apjának dolgozó sofõr beszélgetésébõl kirajzolódik a latin-amerikai ország félévszázados történelme, amelynek méltó háttere csak az a lepusztult kocsma lehet, ahol a két férfi beszélget. A kritikusok és az irodalomtörténészek egy részének nagy bánatára azonban ez a bonyolult regényépítkezési módszer a Négy óra a Catedralbant követõ regényekben átadja a helyét egy közérthetõbb elbeszélõi attitûdnek, amelyben sokan Vargas Llosa stílusának popularizálódását látják, és egyfajta népszerûség-hajhászásként értékelik. ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Az író különös, és talán meglepõnek tetszõ irodalmi stílusváltásához talán az a szemléletváltozás is hozzájárult, amely ezekben az években ment végbe benne. Az egykor marxistának induló Vargas Llosa ugyanis lassan-lassan ráébredt az intézményes baloldali rendszerek árnyoldalaira. Elõbb a szólásszabadság megkurtítása miatt fordul szembe a világ elsõ szocializmust építõ országának gyakorlatával még 1966-ban, miután a hatóságok szovjetellenes mûvek írásának és terjesztésének vádjával számûzik Jurij Danyielt és Andrej Szinyavszkit, majd pedig az úgynevezett „Padilla ügy” következtében, amikor Heberto Padilla kubai költõt ítélik börtönbüntetésre a kubai rezsim bírálata miatt, kiábrándul Castro rendszerébõl, és eltávolodik a baloldal eszmevilágától. Csak kósza feltételezés részünkrõl, hogy az író politikai nézeteinek változása, lassú jobbra tolódása tette átláthatóbbá és egyszerûbben ábrázolhatóvá számára a világot, és biztosított helyet mûveiben a humornak, amelynek irodalmi létjogosultságát 1966-ban egy Luis Harss nevû irodalomtörténésszel folytatott beszélgetésében még tagadta, az viszont tény, hogy Vargas Llosa ebben az idõben tudatosan törekedett egy hatásos elbeszélõi stílus kialakítására, és ezért behatóan tanulmányozta Flaubert mûvészetét. Ahogyan 1975-ben megjelent La Orgia Perpetua (’Az örök orgia’) címû könyv hoszszúságú tanulmányából, de több más írásából is kiolvasható, a francia író mûveibõl tanulta meg azokat a „populáris” elbeszélõi technikákat, amelyek olyan sikeressé tették késõbbi regényeit, köztük a szerzõtõl független, és csak a narráció keretein belül létezõ elbeszélõ megalkotását. Másik mestere a középkori katalán író, Joan Martorell volt, akinek híres lovagregényét, a Tirant lo Blanc-ot (’A Fehér Tirant’) diák korában a tanári tiltás ellenére olvasta el. A Cervantes Don Quijotéjában az „élvezetek tárházának és a felüdülés kincsesbányájának” aposztrofált regény szerzõjének nagy irodalmi leleménye volt, hogy saját élményeit vegyítette el különbözõ irodalmi forrásokból szerzett ismeretekkel vagy motívumokkal, s ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

így tette irodalmi anyaggá a valóságot. Vargas Llosa ennek a tanításnak nyomán elhagyja a Leoncio Prado katonaiskola, a perui politikai élet és Lima borongós világát, és önéletrajzi élményeit, amelyek jórészben továbbra is kiindulópontjai és táplálói mûvészetének, „irodalmiasítva” jeleníti meg regényeiben. Ilyenképpen teszi irodalommá ifjúkori nagy szerelmének történetét is a Júlia néni és a tollnokban, amely egyúttal a két szálon vezetett, de egymásra ható és egymást erõsítõ, cselekmény új technikájának a bevezetése is. A tizennyolc éves írópalánta, Varguitas és nála jóval idõsebb nénikéjének szerelmi története, amely az ötvenes évek Limájában játszódik, párhuzamosan alakul egy rádiós szappanoperákat gyártó bolíviai bértollnok keze alól kikerülõ szívszaggató történetekkel. Az egyértelmûen életrajzi történet, amelyre egyébként hevesen reagált a nagynéni, azáltal objektiválódik és lesz irodalommá, hogy Varguitas Júlia néni iránt érzett szenvedélyes szerelmének állomásai váltakoznak a folytatásos rádiójátékok epizódjaival, az írópalánta melodramatikus kitörései pedig a rádiójátékok szereplõinek szirupos megnyilatkozásaival. A Júlia néni és a tollnokban (1977) fontos szerephez jut a humor is, amelyet a Sartre-ot olvasó Vargas Llosa egykor elutasított. A humor hiánya jó ideig jellemzõ vonása volt a spanyol nyelvû latinamerikai irodalomnak, elõször talán a „boom” négyesfogatának egy másik alakja, Julio Cortázar törte meg ezt a csendes hagyományt, amikor Ugróiskola címû, 1963-ban megjelent regényének fõhõsével megkerestet egy elgurult kockacukrot a zsúfolt étteremben az egymás mellett sorakozó lábak között. A humor és a groteszk már Llosa egy korábbi mûvében is felsejlik, a Júlia néni és a tollnok elõtt négy évvel megjelent Pantaleón és a hölgyvendégekben a perui hadsereg egy kötelességtudó tisztje keveredik mulatságosabbnál-mulatságosabb kalandokba, miközben felsõbb parancsra jelentkezõket gyûjt a tábori bordély felállításához, s buzgalmában maga vizsgáztatja õket, hogy meggyõzõdjön ebbéli alkalmasságukról. Ettõl az idõtõl fogva ér-

FOTÓ: MARIO VARGAS LLOSA

condóban lennénk…

zéki motívumok is helyet kapnak a perui író regényeiben, aki serdült ifjúságában szorgalmas olvasója volt erotikus és pornográf mûveknek. Míg a Szeretem a mostohámatban (1988) bontakozó érzékiségét korán megélõ kamaszfiú történetét olvashatjuk, a Don Rigoberto feljegyzései (1997) egy kifinomult, érett férfi mûvészi alkotásokhoz kapcsolódó érzéki vágyainak szublimálódásáról olvashatunk. A latin-amerikai irodalom nagy áttörését egykor azok a mûvek hozták meg, amelyek Latin-Amerika valóságát elérhetõvé és felfoghatóvá tették az európai olvasónak. Ebben az általuk kialakított Latin-Amerika-képben nemcsak a távoli tájak és az õserdõ egzotikuma, a földrész államainak politikai valósága kapott helyet, hanem a történelem eseményei és a politika különös alakjai is. José Eustácio Rivera klasszikus regénye, a La Vorágine (’Az örvény’) által megkezdett õserdei tematikához, amelyet Rómulo Gallegos majd pedig Miguel Ángel Asturias is folytatott regényeiben, s egyik jelentõs motívuma García Márqueznek is, Vargas Llosa az õserdõ szélén álló különös bordély, a Zöld Palota történetével csatlakozik, de õserdõhöz kötõdõ témát választ A beszélõ (1987) címû regényében a macsigenga indiánok között a helyét megtaláló egyetemista társa, Zuraras történetével is. A spanyol Valle Inclán által 1926-ban megírt Tirano Banderas (’Banderas, a tirannus’) címû regényében irodalmi alakká formált elsõ diktátort követõ számos diktátor-ábrázoláshoz – Miguel Ángel Asturias: El Señor Presidente (’Az elnök úr’), García 9


Márquez: A pátriárka alkonya, Augusto Roa Bastos: Yo, el Supremo (’Én, a legkiválóbb’) – õ is hozzáteszi A kecske ünnepében (2000) megrajzolt dominikai diktátor, Trujillo arcképét, de legkiválóbb alkotásai továbbra is szûkebb és tágabb értelemben vett szülõföldjének történelmi és politikai kérdéseivel foglalkoznak, ha nem is mindig egyenlõ színvonalon és erõvel. Kiemelkedik közülük a Háború a világ végén (1981), amelyben Vargas Llosa Euclydes da Cunha brazil író csaknem nyolcvan esztendõvel korábban, a brazil észak-keleten, Canudos városában kirobbanó felkelést elemzõ és bemutató hatalmas ívû mûvébõl, az Os Sertões-bõl (’Bozótos pusztaság’, 1902) ihletet merítve elemzi egy vallási vezetõ körül kialakuló kis közösség harcát a „régi értékek” védelmében a fõvárosból érkezõ reguláris csapatok ellenében. A politika és a történelem iránt érdeklõdõ Vargas Llosa nem lesz hûtlen önmagához. Amíg az események egykori szemtanúját, a Canudos elleni hadjárat tudósítóját, Cunhát, jó pozitivistaként a felkelés körülményei és a helyi klímában, embertípusban, annak életkörülményeiben megtalálható okok érdeklik leginkább, s csak ezek után beszéli el, szinte csak regisztrálja Canudos ostromát, a témát ugyancsak feldolgozó Márai Sándort Ítélet Canudosban címû regényében, feltehetõleg az 1960-as évek végén kialakuló hippi-mozgalmak nyomán a társadalomból történõ kivonulás lélektani motívumai foglalkoztatják, addig a perui író hatalmas történelmi tablót rajzol a 19. század végének a császárságból a köztársaságba átlépõ Brazíliájáról, amelyet nemcsak belsõ ellentétei, a régi és az új erõk közötti ellentétek osztanak meg, hanem az új államot befolyásolni kívánó külsõ erõk, közöttük elsõsorban Nagy Britannia feltételezett politikai befolyása is meggyengít. Végülis nem tudjuk, hogy valóban a „hatalmi berendezkedéseket” s a nekik ellenszegülõ, megaláztatott egyén elbukását ábrázoló regényírót kell-e ünnepelnünk Vargas Llosában, vagy azt az írót, akinek része volt abban, hogy a latin-amerikai irodalomra felfigyeljen a világ, de elsõdleges élményein és meghatározottságán túllépve, scriptor doctusként tudatosan alakítva írói eszközeit és világlátását, arra is képes volt, hogy olyan, világirodalmi mértékkel nézve is jelentõs életmûvet hozzon létre, amely iránt a különbözõ díjak pünkösdi királyságától függetlenül folyamatos az érdeklõdés. 10

Abszurd közelmúltunk Tizenöt éve, 1995-ben jelent meg német nyelven Franz Hodjak elsõ regénye, a Határkövek (Grenzensteine). Idén pedig napvilágot látott magyar fordítása is. Mondhatnánk: idõben, hiszen még akadnak szép számmal a regényolvasók között olyanok, akiknek ilyen-olyan információi, netán személyes tapasztalatai vannak a kelet-európai – kiváltképp a romániai – rendszerváltás(oka)t megelõzõ és követõ néhány zûrös évrõl. Franz Hodjak nem igazán ismert a magyarországi olvasók számára. Korábban ugyan hatkötetnyi írása megjelent már magyarul – legutóbb 2009-ben Kékhagyó kedd címmel válogatott versei a budapesti Noran Kiadónál, Halmosi Sándor tolmácsolásában –, nevének említésére mégis szemöldökráncolással reagálnak néha még a szakmán belül is. Kicsoda Franz Hodjak? 1944-ben született az erdélyi Nagyszebenben. A kolozsvári Dacia Kiadó német szerkesztõje 1970-tõl 1992-ig, németországi kitelepedéséig. Kötõdése a magyar kultúrához nem csekély – egyrészt a háromnyelvû kiadónál folyamatosan kapcsolatban volt a magyar írókkal, másrészt pedig magyar feleséget választott. Ugyanígy igaz, hogy szász identitása a kivándorlás miatt folyamatosan ritkuló kolozsvári német közegben sem kompromittálódott. Jelenleg szabad foglakozású író, Németországban, Usingenben él. Elsõ, magyarul most megjelent regénye, a Határkövek, Hodjak tizenkilencedik kötete. Hogy nem kezdõ tollforgatóval van dolgunk, az már a regény elsõ lapjainak elolvasása után megállapítható. A fõhõs, Harald Frank életében elõször úgy ébred fel, hogy semmit sem álmodott. Ezért úgy dönt, bevándorlási vízumhoz folyamodik a (sejthetõen német) nagykövetséghez. Barátnõjét az ágyból és az életébõl is kirúgja, a lakásajtót körbeszögezi, majd sátorral és egyéb felszereléssel némi ellenõrzések után repülõre sikerül szállnia. Nagyjából ennyi történik az elsõ oldalon – s a szöveg pörgõ ritmusa nem igazán hagy alább a következõ 170 oldalon sem. A vízumigényléshez szükséges ûrlapokra a nagykövetség udvarán várakozó, sátrakban lakó emberek szabadállamot alapítanak, melynek Harald Frank lesz a vezetõje. Összetûzésbe kerül a katonasággal, fogdába kerül, majd vonaton, vízum nélkül, álruhában nekivág az álmai földjére vezetõ útnak. Végül kiköt Magyarországon. Némileg bonyolulttá teheti a regény olvasását, hogy cselekménye(i) négy téridõben – ha tetszik: kontinuumban – történnek: a valóságban, az álomvilágban, az emlékezésben, illetve a képzeletben. Ám a számos történetet a fõszereplõ Harald Frankon kívül más erõs szálak nem fûzik össze, ezért nem is kell semmiféle tudományos rendszert alkalmazni a szöveg befogadásához. Egyszerûen élvezni kell, mint – mondjuk – Rejtõ avagy Hrabal legtöbb mûvét. Sõt: a szöveget háromféleképpen is meg lehet közelíteni. Akiknek – például fiatal koruk miatt – nincs elég ismeretük a ’80-as évek vége és a ’90-es évek dereka közötti kelet-közép európai valóságról, azok egy kedves, abszurd, tragikomikus történetfüzért olvashatnak, amelyben egymást követik a – többnyire remekül, néha viszont nem annyira sikerült – gegek. Például bányászcsapatok járnak-kelnek fel s alá a fõvárosban, többször a nagykövetség elé tévednek, ahol útbaigazítják õket, a megrémült tisztviselõk ilyenkor nyomtatványokat osztanak szét, amiket aztán érvénytelenítenek. De ilyen az a történet is, amely ugyan egy eléggé szakállas tréfára alapszik, de mégis megállja a helyét: a gyermek Harald Frank a péniszén sétáltat egy szárnytalanított legyet, hogy felkeltse a nagyszülei házában elszállásolt orosz katonanõ érdeklõdését. Másképpen fogják értelmezni és értékelni a regényt azok, akiknek kellõ ismereteik, netán személyes tapasztalataik vannak az említett idõszakról. Azok, akik még emlékeznek arra, hogy ha nem is Bukarestben, de Prágában a nyugatra szökni kívánó keletnémetek igenis sátortáborban húzták meg magukat a nagykövetség udvarán, míg különvonatok el nem szállították õket álmaik földjére. Meg azok, akik beszélgettek már fölöslegesen a múlt rezsim propaganda- meg egyéb titkáraival, s ezért nagy szimpátiával fogják olvasni az író róluk megemlékezõ passzusait. A harmadik megközelítési lehetõség pedig a legszerencsésebb az olvasás szempontjából: akik a legrosszabb idõket élték meg a kommunista Romániában, akik a legtöbbet „szívtak” a forradalmat követõ években, azok fognak a legjobban szórakozni Franz Hodjak regényén. Lehetvén közben utolsókból elsõkké, még ha csak az olvasás idejére is. Király Farkas HODJAK, FRANZ: HATÁRKÖVEK. FORD.: SZENKOVICS ENIKÕ. KRITERION K., KOLOZSVÁR, 2010. 184 OLAL, 3400 FT ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Fortélyos félelmek és a pitiáner Nagy Testvér – tegnap és ma özös múltunk 1989 óta hiába várt feldolgozásának egyik neuralgikus pontja az ügynökkérdés, amely a tisztánlátás helyett a szálak összekuszálását szolgálja – ezzel pedig nemcsak a posztszocialista magyar társadalom látlelete, hanem a fel-fellángoló viták központi témája is, az éppen „horogra akadó halak” nagyságától és elõbukkanásuk okától függõen. Gervai András filmkritikus-újságíró, a napi politikai játszmáktól eltérõen, ezúttal „hálóval merített”. Saját szakterületének hozzáférhetõ aktái között a létezett szocializmus belügyi szerveivel együttmûködõ besúgók és az õket koordináló tartótisztek kilétét s tevékenységét kutatta föl, hogy nyilvánosságra hozza azokat a fellelhetõ adatokat, neveket és jelentéseket, amelyek egyáltalán nyilvánosságra hozhatók. A mostanra könyvalakot öltött többéves gyûjtõmunka egyes részleteire már a korábbi években felfigyelt a média – az Oscar-díjas rendezõ Szabó István nagy vihart kavaró esete, vagy a magyar filmavantgárd fõ alakjának, Bódy Gábornak a kettõs élete is Gervai révén vált köztudomásúvá –, de az újabb nevek és esetek valószínûleg ezúttal is felzavarják a felszínen nyugodt állóvizet. A szerzõ mûvében korrekt és objektív megoldásként nem mindenhol oldja fel a fedõneveket: csak azokat nevesíti, akiket száz százalékosan be tud azonosítani, illetve azokat, akik közszereplõnek minõsülnek – bár ez utóbbi, jogilag sem kellõen tisztázott kitétel esetében elkerülhetetlen a szubjektivitás. Neveket természetesen – javarészt a film, kisebb részben pedig a színház világából – így is bõséggel kapunk a huszonhárom fejezetre és ennél is több esettanulmányra tagolt könyvbõl, a kötetvégi részletes és gazdag (mintegy százoldalnyi) jegyzetmelléklet pedig a kigyûjtött szereplõk film- és a színházi pályáján, valamint belügyi és pártkarrierjében kalau-

K

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

zolja el az olvasót, még ha az elõre- s hátralapozgatás fizikailag nem is könnyíti meg az olvasást. E nevek közül sok inkább csak a szûken vett szakmának, vagy az egykori közvetlen kollégáknak mondhat bármit is – de ismert alakok is felbukkannak negatív szerepben. A már említett Szabón és Bódyn kívül a legnagyobb név, akinek ügynökszerepe ráadásul most elõször kap publicitást, Máriássy Félixé – az õ esetében valószínûleg csak azért nincs egykori tanítványa, Szabó István példájához hasonló nagy visszhangra esély, mert már nincs az élõk sorában (hogy a recenzens ellentmondjon magának: jelen ismertetõ leadásának napján mégis a napisajtóból köszönt vissza a hír Máriássyról). Az egykori Máriássy-osztály felé egyébként is nagy figyelemmel fordult a titkosszolgálat, s errõl ugyancsak képet ad Gervai András, kiemelve, hogy míg az osztályfõnök vagy Szabó esetében sokszor a rosszindulat uralja a jelentéseket, addig például KézdiKovács Zsolt – aki a Szabó-ügy kipattanásakor önként állt a nyilvánosság elé – beszámolóival nehezen lehetett mit kezdeni – bár a belbiztonsági szolgálatok paranoiáját nem feltétlenül lehet józan logikával kiismerni. Külön „kasztot” képeznek – még ha a szerzõ nem is rangsorol, nem csoportosít – az egy-egy leleplezést önszorgalomból végrehajtók, akik legrosszabb énjüket élik ki, így Bódy Gáboron kívül az „önként, kéjjel” jelentõ Szalkai Sándor rendezõ, vagy a pécsi értelmiség körében sokáig és sok kárt okozó „Albert”, azaz Földessy Dénes újságíró, akinek kilétét Gervai csak a hosszú esettanulmány végén fedi fel, illetve a titkárnõként induló, s fel nem oldott inkognitójában megmaradó „Jókai Éva”. Több esetben a beszervezés körülményeit is megismerhetjük, de az ördög ezúttal is a részletekben lakik, mivel minden eset más és más: „receptként” zsarolás, manipulálás, a behálózott személy félelmeire alapozott megannyi „fortély” éppúgy szerepel a repertoárban, mint a szakmai és magánjellegû elõnyök megcsillantása – pontosan úgy, mint a más területekrõl beszervezettek esetében. Kordokumentumnak azonban mindez eléggé érzékletes, akárcsak a bõven idézett jelentések, amelyekbõl sokszor a legapróbb, a kor és a

rendszer hivatali nyelvezetében megfogalmazott triviális részletek is a hálózat tudomására jutnak, pontosan rámutatva e kor és e rendszer kisszerû aljasságára. Minden egyes figurára és szituációra kitérni itt és most lehetetlen, a sokfelé ágazó sorsokból az eddig felsoroltakon kívül is szinte minden lehetõségre kapunk példát, tönkretett és elzüllött egykori besúgótól kezdve az egykori disszidensek megfigyelésén és beszervezésüknek csak a titkosszolgálati aktahalmozásig jutó kísérletén át a passzív, s így kényszerbõl elbocsátott ügynökig. A „legbetiltottabb rendezõ” címkével illetett Ember Judit megfigyelési aktája is a bürokratikus embertelenség gépiességével mûködõ „puha” diktatúrát jellemzi, de ismét csak a nevetséges kicsinyességre mutat rá a közvécék falain felbukkanó, a rendszert és Kádár Jánost szidalmazó gyerekes falfirkálások ügyében indult, többévi idõtartama ellenére is eredménytelenül záruló nyomozás. A könyv végén Gervai önálló fejezetben még egyszer kitér a saját meghurcoltatásába kifutó Szabó István-ügyre, annak 2006os kipattanására és az azt követõ sajtófogadtatásra. Az utólag rekonstruált és újraolvasott hírek, események sok újat nem mondanak a ma hírfogyasztóinak, hûen tükrözik azonban napjaink kétosztatú társadalmi és médiaviszonyait, s talán nem túlzás azt mondani, hogy az önmagát túlélõ és átmentõ egykori hálózat mai átalakult létével és szerepével is szembesíti az olvasót. S bár a könyv addig sem volt könnyed olvasmány, a végére már kifejezetten gyomortájéki fájást okoz a befejezetlen múlttal, az illyési „mindenki szem a láncban”-aspektus máig tartó jelenlétével, a rendszerváltás kesze-kuszaságával való találkozás. Egyetlen reményünk az, amit Gervai András nagy és precíz munkájának kimondatlan üzeneteként is értelmezhetünk: valamit nagyon, végérvényesen és jóvátehetetlenül elrontottunk ugyan – de megvan bennünk a szándék, hogy tanuljunk belõle. Luzsicza István GERVAI ANDRÁS: FEDÕNEVE: „SZOCIALIZMUS” MÛVÉSZEK, ÜGYNÖKÖK, TITKOSSZOLGÁK JELENKOR, PÉCS, 2010, 432 OLDAL, 2320 FT

11


K-vonal és Kádár leányai avagy fiatal történé Fiatal történészhallgatók jó néhány évvel ezelõtt megalakították a maguk „sztahanovista” brigádját, azaz eldöntötték, hogy õket a Rákosi–Kádár nevével jelzett, a munkáshatalomnak is nevezett korszak társadalmi jelenségei érdeklik. Elhatározták, hogy szakterületüknek ezt választják, különbözõ aspektusból fogják kutatni és vizsgálni. Hárman vannak és négy könyvük jelent meg eddig, a legutóbbi a Kádár leányai Tóth Eszter Zsófia tollából. Bán Magda: Majtényi Györgyöt, aki a Kvonal. Uralmi elit és luxus a szocializmusban szerzõjét elõször könyve fogadtatásáról kérdeztem. Majtényi: Csak annyit szeretnék errõl mondani, hogy több recenzió is megjelent, most pedig újra kellett nyomni, mert elfogyott a boltokból. Visszatérve a mi hármasunkra, Horváth Sándor a csoport egyik alapító tagja, így vagyunk hárman barátok és együtt dolgozó „sztahanovista” kutatócsoport. Arra gondoltunk, hogy a munkás-élmezõny, a sztahanovisták felõl lehet ezt a korszakot a legjobban megfogni. Egyetemi éveink alatt ezzel foglalkoztunk szabad idõnkben, de akkor nem született ebbõl könyv. Azután elõször Horváth Sándor kötete jelent meg, szerintem feltûnést is keltett, a címe: Kádár gyermekei, ez tulajdonképpen egy mikrotörténeti tanulmány, azután Sándor összeállított egy könyvet, amibe mindhárman írtunk társadalomtörténeti fejezeteket. Hétköznapok Kádár korában címmel jelent meg. Tehát ezek az elõzmények, utána következik az én könyvem, a K-vonal. Bán: Ön olyan köztudott dolgoknak jár utána, amirõl az emberek azért tudtak, például a párt különbözõ vezetõinek a luxusa, a vadászatok, a foci, valamint a focisták különb-különb dolgai – hallottak ezekrõl, de csak keveset és felszínesen. Még az idõsebb korosztály, azaz a kortársak számára is sok újdonságot tartalmaznak a feltárt tények. Kezdjük az egyik legérdekesebb hiedelemmel, azaz Kádár János közismert puritánságával. Mintha nem csak alkati puritánság lett volna, hanem erõsen el lett túlozva a közemberek számára. Hiszen például Kádár lakásának berendezése kifejezetten szép, elegáns neobarokk bútorokból, ólomkristály csillárokból állt. Még a legendás kis sámlit is stílusban hozzáigazították. Majtényi: Valamint a falakon festmények, egyrészt mert a kor mûvészei rendre megajándékozták õt munkáikkal, másrészt õ ma12

ga nagyon szerette Szõnyi István, Egry József, Rippl-Rónai József, Czóbel Béla és Derkovits Gyula mûveit. A „puritánságról” még annyit, hogy Kádár, funkcionárius társaihoz hasonlóan építtetett a kertjébe úszómedencét, de 56 után betemettette és tyúkokat hozatott, mutogatta a vendégeinek, miközben krumpli héjjal megetette azokat, bár az ellátásukat valójában a kormányõrök végezték. Ösztönösen jó imageteremtõ politikus volt. Aczél György viszszaemlékezései szerint az elsõ titkár szeretett olvasni, Hasek Svejkje visszatérõ olvasmánya volt, a vadászkönyvek közül gróf Széchenyi Zsigmond írásait különösen kedvelte, vele többször vadászott is együtt. A zsúfolt könyvespolc köteteinek legtöbbjét az íróktól kapta ajándékba. Bán: A vadászat külön fejezet az ön könyvében és még vissza is térünk rá, de már az eddig elmondottakból is fölsejlik, hogy a „munkáshatalom” korában az uralkodó elit úgy viselkedett, olyan körülményeket teremtett magának, mint az „átkos” burzsoá világ nagypolgárai és arisztokratái, némelyikük meg mint a földbirtokosok és a dzsentrik. Majtényi: Igen, természetesen, mert az elit attól is elit, hogy megpróbálja megteremteni azt a távolságot, aminek közte és a társadalom más csoportjai között lennie kell. Elkülönül szokásaiban, mást eszik, másképp öltözködik, befelé fordul, a hasonló helyzetben lévõkhöz. Hogy miért ezeket a mintákat követték? Ezt látták, erre vágytak, és ugyan nem a nagy nyilvánosság elõtt, de saját otthonukban, vadászházakban, üdülõikben, külföldi útjaikon megteremtették az elitség nekik járó különleges életszínvonalát; ezt tüntetõ fogyasztásnak hívjuk a szakzsargonban. Bán: Éppen az üdülõknél írja, hogy abban a rendszerben az elit is rendkívüli módon struktúrálódott. Majtényi: Persze, mindenki tudta, hogy õ hol jogosult nyaralni: Aliga 1. vagy Aliga 2. Aliga 1. volt a kisebb rangúaknak, Aliga 2. a csúcsvezetõknek, valamint Arács. Késõbb gombamód szaporodtak a nyaralók. A hetvenes évektõl pedig már a párt elit magánvillákat kezdett vásárolni vagy építeni magának és családjának. Akkor már az volt a sikk. Bán: Egy nyáron, 1969-ben, középiskolás koromban takarítottam Aliga 2-n, és saját bõrömön érzékelhettem a párt elit gõgjét, ami, feltételezem olvasmányaimból, sokkal primitívebb volt, mint az a magatartásmin-

MAJTÉNYI GYÖRGY

ta, amelyet követni, utánozni szándékoztak. Ön a könyvében jelentõs terjedelmet szentel az új elit kegyeltjeinek: a focinak, az azóta is büszkén emlegetett aranycsapatnak. A nagyközönség csak sejthette, mi folyik a háttérben, de elképzelni sem tudta, szerintem. Majtényi: A focisták, maga a foci kultusz lett Magyarországon. Ez új volt, nem kapcsolódik a Horthy-korszakból átvett allûrökhöz, de a sportolók világsikereikkel a rendszer legitimációjának is eszközévé váltak, és az aranycsapat tagjai igazi sztárok lettek, külön-külön és együtt is, tejben-vajban fürödhettek, amíg ki nem estek a pikszisbõl. Ajnározták õket és megfigyelték õket és beszervezték õket – a dokumentumok szerint a legendás sportriporter, Szepesi György volt az egyik róluk jelentõ ügynök. Mindent tudtak, csak az volt a kérdés egy-egy csempészésen kapott játékosnál, hogy ki áll mögötte. Ilyen szempontból szerencsétlen volt a sorsa Czibor Zoltánnak, aki mögött nem állt nagyhatalmú támogató. Õ az egyetlen közülük, akirõl tudható, hogy 1956-ban részt vett a fegyveres felkelésben, majd külföldre távozott. De hasonlóképpen járt a másik „sikerágazatból” egy nagyhírû sztahanovista, Muszka Imre is, akit felkaptak, kitûntették, jutalmazták, majd ejtették, 1956-ban Jugoszláviába szökött, és eltûnt a szemünk elõl. Bán: Akkor kanyarodjunk vissza a vadászathoz. A kötetben rengeteg vadászház, trófea, több nagy, hivatásos vadász képe látható – õk voltak a vadászatok szakmai vezetõi, mellettük pedig az Egyetértés Vadásztársaság tablói, amelyeken még ma is porondon lévõ politikust is találhatunk. Az Egyetértés volt Kádár János vadásztársasága, ez volt a szûk elité. Hogy képzeljünk el egy ilyen vadászatot? ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


észek új kutatásai közelmúltunk társadalmáról Majtényi: Ezek a manapság divatos és rendszeres csapatépítõ tréningekhez hasonlítottak, ugyanazt a funkciót töltötték be. Az öszszetartozás hangsúlyozása, informális megbeszélések, közös esti vacsorák, ahol Hofi Géza vagy Bodrogi Gyula – szintén lelkes vadászok – szórakoztatták õket. A résztvevõk meg az elsõ titkár arcát figyelték, hogy lehet nevetni vagy sem? A vadásztársaságok ugyanolyan rétegzettek voltak, mint az üdülõk. Ha valakire árnyék vetült, az átlépett a rangban eggyel lejjebb levõ másik Társaságba. Tehát a vadászat rítus és szimbólum is volt a munkás-paraszt hatalom idején. De beszélhetünk akár a kocsikról, akár a divatról, az utazásokról, mindhez szigorú hierarchia szerint juthattak a káderek és a nem káderek. Fogalmazhatok úgy is, hogy a rendi társadalomhoz hasonlóan mûködött. Volt egy magukra, az elitre vonatkozó szabályzatuk, arra, hogy mit is ad az elithez tartozás: „4K” – kocsi használat, K-telefon, külföldi utak, illetve Kútvölgyi kórház. A mondásnak természetesen több változata is keringett, Kerepesi temetõvel, kéglivel és kurvákkal is ismeretes volt. * A sorban a negyedik, most megjelent könyv szerzõje, ahogy elõbb említettem, Tóth Eszter Zsófia Kádár leányai címû kötete, amely 1945-tõl vizsgálja a nõi sorsokat.

TÓTH ESZTER ZSÓFIA

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

Az elõzõ könyve egy nõi sztahanovista brigádról szólt: Puszi Kádár Jánosnak címmel. Bán: Miért 1945-tõl kezdi a vizsgálatot, hiszen az még nem a Kádárhoz köthetõ korszak? Tóth: Azért adtam ezt a címet, mert a 45 után felnövõ lányok élete alapvetõen nem különbözött a Rákosi vagy a Kádár korban. A történelmi cezúra mindenképpen 1945, ekkor kezdõdött a fiatalok, a mi esetünkben többnyire képzetlen lányok áramlása fõként Budapestre és néhány más nagyobb városba. Több hullámban érkeztek, de a kutatások és a korabeli sajtó információi szerint felemás sikerrel próbáltak szerencsét. Régóta izgatott a 20. századi nõk sorsa, lehetõségeik és kudarcaik. Sok interjút készítettem, több tanulmányt írtam, ezeket kiegészítve, elmélyítve született meg ez a kötet. Bán: Az 1945 elõtti, meg az azelõtti korokban a cseléd, szolgáló-életpálya helyett mi jutott ezeknek a lányoknak? Ez az anyáink, nagyanyáink története. Tóth: A bevándorló lányok, kikerülve a tradicionális környezetbõl, a családból, a többnyire férfiak által felügyelt világból, a külsõségeket tekintve roppant gyorsan alkalmazkodtak környezetükhöz: levágatják a hajukat, divatos frizurát csináltatnak, városi ruhákat vesznek fel, és a megtévesztésig hasonulnak az igazi városi nõkhöz. Magam is készítettem többükkel interjút, valamint remek forrásnak bizonyult a Nõk Lapja, amely nagy gyakorisággal számolt be a lányok életútjáról. A legfõbb céljuk viszont hagyományos volt. Férjhez akartak menni. Gyereket akartak, és munkát találni. E három feltétel teljesülése számított sikeres integrációnak. Az Adj király katonát és a Lányanyaság címû filmek remekül mutatják be ezeket a sorsokat és az elbukás lehetõségét. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sokan közülük prostituálódtak, és visszarettenve a körülményektõl (munkásszálló) és a nehézségektõl, számosan visszamentek a falujukba. Jó néhány fiatal nõ sorsát követtem, és körülbelül ezek az utak álltak rendelkezésükre. Természetesen a férjhez menés sem bizonyult mindig megoldásnak, a gyerekszülés sem boldogságnak, de a könyvemben többen emiatt sem hátráltak meg és maradtak. Igyekeztek megteremteni lakásukban a polgári élet kulisszáit, a csipketerítõs, modern elemes bútoros otthonát, és még ha kocsira is szert tehetett életük párja, az már az igazi feltörést jelentette az otthoniaknak.

Bán: Könyvében nagy teret ad a gyeses mamák sorsának. Tehát, amikor változik a kor, változnak a nõkkel szemben állított követelmények, akkor évekig otthon maradni a babával, rengeteg nõnek komoly traumát okozott. Tóth: Említettem, hogy látszólag könnyû volt az idomulás, az identitás-váltás. De tanultság híján nem tudtak mit kezdeni a rájuk szakadt idõvel, az egyedülléttel. A tudatuk nem változott annyit, mint a külsejük. A normarendszerük, a hiedelmeik sokkal régebbi korokhoz kötötte õket. Súlyos válságokat éltek meg, sokan kezdtek el inni, elmagányosodtak, szétestek, tanácstalanok lettek és a játszótéren, vásárláskor vagy este a férjüktõl nem számíthattak segítségre, inkább értetlenséggel találták szembe magukat. A nõk tehát egyenjogúak voltak, a deklarált elvek szerint, de a gyakorlatban ez egyáltalán nem volt érzékelhetõ. A munkába való visszaállás sem volt egyszerû. Attól függött, hogy a magyar iparnak éppen mire volt szüksége. Bán: Milyen életformára vágytak ezek a nõk? Ha figyelmesen elolvassuk az ön könyvét, az az érzésünk, hogy az ideál a kispolgári élet megteremtése. Tóth: Igen, most Kertész Ákos Makrája jut eszembe, ott is a feleség törekvése volt az esztétikus otthon megteremtése, az õ álma szerinti csipketerítõkkel. A munkásnõk, akiket meginterjúvoltam, nagyon hasonlóan gondolkodtak az eszményi otthonról. Az országgyûlésbe bekerült munkásnõk pedig, mielõtt bementek a parlamentbe vagy egy fogadásra, feltétlenül elmentek fodrászhoz, még ha hajnali ötkor kellett felkelniük miatta. A párttitkárt kérdezték meg, hogy megfelelõ-e a ruhájuk, amit varrattak, vagy maguk varrták, szabásminta alapján. Elõfordult olyan is, aki a Bozsiknál vette a ruháját, ami nagy szó volt akkoriban, egy maszek butikból! Ma ez talán mulatságos, de 1975-ben még véresen komoly. Bán: Mi lett a sorsuk a rendszerváltás után? Tud róluk valamit? Tóth: Nos, éppen ezek közül az asszonyok közül sokan a rendszerváltás áldozataivá váltak. Munkájuk, munkahelyük megszûnt, többük sorsa végképp kilátástalanná vált. Ha szerencséjük volt, elérték a nyugdíjkorhatárt, és mellette alkalmi munkákból próbálnak megélni, jól-rosszul. Az interjút Bán Magda készítette 13


Takács Géza

Látószögek háborúja ehezen találom a szavakat az amerikai írónõ nagy roma tudósításáról – Állva temessetek el! – szólva, a könyvet a hátlapon Yehudi Menuhin („egy hozzám közel álló nép páratlan bemutatása”) és Salman Rushdie („szó szerint reveláció”) ajánlja figyelmünkbe, a kiadói tájékoztató pedig nagyvonalúan „a romákról szóló irodalom egyik alapmûvének” nevezi. Nos, ha alapmû, hát akkor legyen az, ez esetben azonban a nyugati nézõpont teljes összezavarodásának az alapmûve. Vagy némileg kissé pontosabban, az amerikai posztliberális gondolkodás és világérzékelés kudarcának dokumentuma. Mintha odaát már a humán látószög durva, provinciálissá torzulásánál tartanának, s az ideológia hatására a gondolkodás hagyományos alapelemei is szétzilálódtak volna. S itt áll elõttünk egy hidegleléses szöveg, és épp önfeledtségében az: idétlen konyhafilozófiai kalandja a valaha némileg távlatosabb szellemnek. Egy világnézeti áramlat sorsát mindig az dönti el, kik lesznek a szóvivõivé, kik a kiválasztottjai, a prófétái, a rajongói. Miféle küldetést vállalnak magukra. Isabel Fonseca, nagyszülõi ágon magyar gyökerekkel, igazából nem tisztázott identitással és programmal, afféle (amerikai) hazafias jócselekedetként, amit a maga (és közönsége) számára elég szórakoztatónak, egzotikusnak és borzongatónak remélhetett, meg akarja nézni, miként mûködnek az új kelet-európai demokráciák, noha nem a demokrácia szakértõje, és Kelet-Európáé sem, s ehhez a cigányságot választja lakmuszpapírnak, noha a cigánysággal is menetközben kezdett ismerkedni (korábban a Keletiben indiaiaknak vélte a cigányzenészeket, ahogy írja), s persze angol szövegekbõl tájékozódik, nagy riportját tolmácsok segítségével készítette, akiket kissé lenéz, s egyébként is, lenézi egész Kelet-Európát, az albánokkal, bolgárokkal, románokkal, szlovákokkal, szerbekkel, macedónokkal, lengyelekkel és csehekkel együtt. És lenézne minket magyarokat is, ha úgy találná, hogy mi is itt vagyunk valahol. De nem talál bennünket, ami persze ezúttal talán kevésbé fájdalmas, hiszen így megússzuk az esedékes frusztráció újabb adagját.

N

14

Noha az utószóban belekerülünk egy összehasonlításba, mely szerint a bulgáriai romák 84, a romániai romák 88, a magyarországi romák 91 százaléka él a szegénységi küszöb alatt. (A hazai kutatók szerint az említett két ország roma népességének szociális mutatói semmiképp nem jobbak a mieinknél, a legfrissebb Társadalmi riport adatai szerint hetvenvalahány százalékos a szegénység a hazai romák körében. Ami persze súlyos adat, tudjuk, de itt most nem a valóságról van szó, a valóság a szerzõt végig elkerülte, élményfürdõt vett a kitaszítottságból.) A szerzõ egy konferencián találkozik Horváth Aladárral, akit zenésznek mond, nyilván összekeverte Zsigó Jenõvel. Egy más helyütt pedig 1895-ös szlovákiai roma népességi statisztikáról beszél. Teheti, ha senki nem szól neki ezek miatt. (De a fordító, a kiadó, a lektor csak elmélázott tán efféléken, aztán végül használati utasítás nélkül az asztalunkra tette ezt a könyvet, miért is?) A könyv alaptörténete, hogy a szerzõ elment Albániába, beköltözött egy kalderás roma családhoz, heteket töltött náluk, így cigány ügyben autentikussá válva (melyben a szerzõt szíve mélyéig megható elem volt, hogy egy pillanatra sem hagyták magára, még a dolgát sem végezhette el magányosan, és fürdeni sem hagyták, az aszszonyok csutakolták le esténként, mint valami babát) elrepült azokra a helyekre a következõ évek során, ahol a cigányokat bántották, õ pedig minduntalan arra a határozott következtetésre jutott, hogy ez a nemes lelkû, szabadságszeretõ nép barbár elnyomók áldozata. Majd aztán az európai történelmet is kicsit rendbe tette futólag, a roma holokausztnál is kimutatja, mennyire méltatlan Európa a cigány áldozatokkal szemben, noha szegény Európa azért már tényleg nem érdemelne feddést, hogy nem a romák voltak a nagy fajtisztasági program elsõrendû célpontjai, tehát a holokauszt történetében a cigányokra nem lehet megosztott fõszerepet osztani, utólag sem. (És megint mondanám, hogy a valódi elbeszélés, gyász és szembenézés ügye ebben a tükörben szóba sem hozható.) Ostoba lesz az Egyesült Királyság, hogy nem lelkesedik a bulgáriai és a román beván-

dorlóinak, gyalázatos Olaszország, hogy beilleszkedett romái mellé nem akar nagy tömegû, meglevõ eszközeivel nem integrálható roma tömegeket. Viszont megdicséri a spanyolokat, hogy a gitánok körében már csak harminc százalékos az analfabétizmus, miközben ez az adat Magyarországon már évtizedek óta jobb (s persze tudjuk, hogy az írástudatlanság felszámolása még mennyire semmi, mennyire a gondok eleje csak). Isabel Fonseca ki akarja fejezni a zsidó fájdalommal olyan rokonnak érzett cigány kirekesztettség fájdalma iránti határtalan megértését. Nem tudom, miért nem az amerikai bevándorlási politika kritikájával kezdõdik az értekezése. Álláspontját úgy lehetne röviden jellemezni, hogy mennyire remek népek ezek a cigányok, bolondok lennének, hogy alkalmazkodjanak a degenerált európai civilizációhoz, melyet mi sem jellemez jobban, mint hogy milyen gonoszul bánnak a cigányokkal, s különben is a cigányok tisztábbak, összetartóbbak, érzékenyebbek, kultúráltabbak, emberibb emberek, még a putriban is, mint a fasizmusok és szocializmusok által teljesen lenullázódott kelet-európaiak (plusz a németek) a maguk bunkereiben. Mellesleg szólván, Fonseca amilyen önfeledt a cigányok „ellenségeinek” szapulásában, ugyanolyan zavartalanul és magától értetõdõen általánosítja napi, személyes benyomásait a cigányok egészére, és rögvest antropológiai bátorsággal, nincs az a cigánygyûlölõ, akin olykor túl ne tenne. Miszerint például „a cigányok nem szoktak olvasni. Még az írástudó cigányok sem (akik kisebbségben vannak).” Hogy aztán az írástudó az az eredetiben nem írni tudóÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


e, s talán csak a fordító volt kissé figyelmetlen, mint másutt is, az a tétel fura zavarain és buta általánosságán mit sem változtat. * onseca látószögébõl tekintve azok a könyvek, melyekrõl a továbbiakban szó lesz, nemcsak hogy nem léteznek, hanem, ha éppen léteznek is, akkor sem valóságosak. Ez nem olyan nagy baj, noha

F

meglehetõsen kellemetlen, az igazi probléma az, hogy a könyvek némelyike Fonseca értékrendjét vallja, mert manapság ez az értékrend az igazodási pont. Az ELTE szociális munkás hallgatóinak fotóiból készült kötetben – menni, menni, muszáj menni… – például érezhetõ a fiatalok kínja, hogy most akkor a szegénységet dokumentálják-e, vagy a szegények nemes emberi lényét. Aki kattint a fényképezõgépével, az ítél, aki kattint, az leleplezõdik, bõven van tehát csodásan mosolygó gyerekarc, noha a gyermekek nyomorúsága az, amivel szemben tehetetlenek vagyunk már néhány évtizede. De ha bizonytalanok volnánk, mi a helyes látószög, az egyik képnézegetõ (a szerkesztõ, Fodor Kata, írókat, szakértõket kért egy-egy kis esszére a képekrõl) Spiró György, aki szereti a provokációt, eligazítja az olvasót: „Nem a szegénység a megrázó, hanem hogy tudjuk: ezeknek az embereknek nincsen jövõjük, mert a magyar társadalom nem akarja, hogy legyen.” Amit nem tudom, a leendõ szociális munkások miként fognak megszívlelni, majd magukra érteni. Hogyan kezdenek háborút az õket nevelõ társadalommal szemben? Nem tudom, hogy azok a falun élõk, akik a cigány nyomorúság kiszolgáltatottjaiként maguk is szenvednek, miféle megkönnyebbüléssel ismerik fel magukban saját megrontóikat. (Én mindenesetre már átlátom, hogy napi iskolai erõfeszítéseim, sok kiváló kollégát követÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

ve, hogy cigány gyerekek után kajtatok minduntalan, mert segítenék, hogy a tanulással megbarátkozzanak, voltaképp aknamunka.) * em látható Fonseca felõl nézve Bari Károly sem, akinek elsõ kötetét annak idején a magyar szellemi élet nagy ünnepléssel fogadta, Bari mára a cigány néprajz jeles gyûjtõjévé és tudósává vált, A cigányokról címû kis füzete összefoglalása népismereti kutatómunkájának. Benne a tradicionális cigány életmód ezernyi színe, nyelvi gazdagsága. S egyúttal a megfontolt összegzés: „A szóbeli etnikus kultúra, a közösség normatív szabályozása, a nemzetségi struktúra, izolálták a hagyományos életformát és a nyomorúságos körülményeket is.” Cigánynak maradni azt jelentette tehát, a közelmúltig legalábbis, hogy kimaradni az európai társadalomfejlõdésbõl. Amihez ráadásul mára a hagyományos életforma folytathatatlansága, széthullása is társult, vagyis se tradíció, se modernség. Ez az, amiért olyan nehéz a társadalmi integráció. Bari azonban valamiért kiszól a néprajz sáncai és igazságai mögül, mintha az amerikai írónõnek küldene viszszaigazolást: „a mindenkori magyar kormányok számára fontos volt (most is fontos) a cigány-kérdés megoldatlansága és eszkalálása, mert – egyéb politikai okokat nem említve – az idõnként túlsúlyba billenõ gazdasági és más bajokról mindig el tudták/tudják terelni a figyelmet a cigánykérdés fókuszálásával.” Ez a reflektálatlan mondat mintha csak visszavonna mindent, amit évek áldozatos munkájával teremtett, mintha nem is ugyanaz a toll írná. (Saját irodalmi és néprajzi munkássága is durva manipuláció volna tehát, hiszen a megoldatlanság eredetérõl gyökereirõl tudósít?) * z év jelentõs mûvészeti eseménye volt a Cigány festészet Magyarország 1969–2009 címû album megjelenése, mely a Romano Kher – Cigány Ház (Zsigó Jenõ, az alapító igazgató 22 éve szervezi a gyûjtést, az intézmény ma már FROKK – Fõvárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ, új vezetõvel) közgyûjteményébõl ad válogatást, hetvennégy festõ, képzõmûvész több száz alkotását bemutatva. Ez a kötet, noha kétnyelvû, vagyis angol-magyar, (épp úgy, ahogy Szuhay Péter kiváló antropológiai fotóalbuma 1993-ból, s annyi más remek kiadvány) Isabel Fonseca számára láthatatlan kell maradjon (ahogy elõdei is láthatatlanok voltak), hiszen egy cigány mûvészeti-értelmiségi forradalomról

N

A

ad hírt, arról, hogy egy nemzedéknyi idõ alatt cigány tehetségek sokasága emelkedett fel, aligha csak a saját hajánál fogva, új világot teremtve a hazai mûvészettörténetben. Egyúttal egy nép régi-új, eleddig ismeretlen arcát mutatva a világnak. Noha nem tudom, mennyire reprezentatív a kötet, hiszen a Néprajzi Múzeumnak, a Mûvelõdési Intézetnek és a Naiv Mûvészek Múzeumának is jelentõs gyûjteménye van

cigány alkotóktól, a seregszemle magával ragadó. Zavartalan kavargásban tradíció és modernség. Egyszerre hat-nyolcszáz év kavarog ezeken a képeken. Anélkül, hogy ez gond volna, inkább kifogyhatatlan invenció eredõje. Az persze megoldatlan, hogy ez a mûvészet hogyan termékenyítheti meg a szenvedõ jelent, miként válik a cigányság saját kultúrája közönségévé, közösségévé. Ha ez megtörténne, az volna a szép fordulat, hiszen a kortárs cigány festészet a magyar festészet integráns része, ahogy a cigány népzene a cigányzene vagy a dzsessz és a cigány irodalom is az. Ahogy Zsigó Jenõ, az album fõszerkesztõje fogalmaz: „Budapest, Magyarország és a Föld cigány lakói büszkék lehetnek mûvészeikre.” És ez a mûvészet adhat bátorságot, mintát, reményt a cigány fiataloknak arra, hogy maguk is keressék a maguk európai útját. ISABEL FONSECA: ÁLLVA TEMESSETEK EL! A CIGÁNYOK FORD.: ELEKES DÓRA. EURÓPA KIADÓ, 2010, 546 OLDAL, 1990 FT · MENNI , MENNI , MUSZÁJ MENNI … SZEGÉNYSÉGRÕL, GYEREKEKRÕL, ROMÁKRÓL. VÁLOGATÁS AZ ELTE SZOCIÁLIS MUNKÁS HALLGATÓINAK FOTÓIBÓL NAPKÚT KIADÓ, 2010, 118 OLDALM 1990 FT · BARI KÁR OLY : A CIGÁNYOKRÓL FÕVÁROSI ÖNKORMÁNYZAT ROMANO KHER – CIGÁNY HÁZ AZ AMARO DROM KÖZREMÛKÖDÉSÉVEL 2009. DECEMBER · CIGÁNY FESTÉSZET MAGYARORSZÁG 1969-2009 VÁLOGATÁS A ROMANO KHER – CIGÁNY HÁZ KÖZGYÛJTEMÉNYÉBÕL 2009, 545 OLDAL, 35000 FT ÚTJA.

15


A nyár végén úgy tûnt, hogy a Könyvhét ’mindent vitt’, a könyvesboltokban keresve sem találtam magamnak olvasásra váró új könyvet. Mintha a válság a könyvkiadás egészét találta volna telibe, hónapokon keresztül változatlan volt a könyvesboltok kirakata. Talán szeptemberben mozdult valami, akkor vettem le a polcról az Arthur Miller kései elbeszéléseit tartalmazó kötetet, elsõ beleolvasásra remekmû-gyanús volt. Akkor még nem tudtam, hogy társai is lesznek majd ebben a kategóriában… Arthur Miller Jelenlét címû kötete hat elbeszélést tartalmaz, kései elbeszélések, ez a jellegzetesség azonban önmagában még nem biztosítaná sem az õszikés jelzõ hitelességét, sem azt, hogy esztétikai értelemben is jelentõs elbeszéléseket olvashatunk a kötetben. A magyar irodalomban Arany János óta tudjuk, hogy az õszikék külön esztétikai minõséget jelent, nem beszélve a hangvétel sajátosságáról. Ezért, amikor azt mondom, hogy a kötetben Arthur Miller õszikéit olvashatjuk, akkor valójában nem arról kell beszélnem, hogy mi adja ezeknek az írásoknak a jelentõségét, hanem arról, hogy honnét ered az írások jellegzetesen õszikés hangvétele. Talán a számvetõ hajlamból, mondom elsõként, ami a kötetben leginkább az emlékezés elõtérbe kerülésében ragadható meg. A testiség megismerésének felidézésében, mondom, abban, ahogy A bulldog címû írás fiatal szereplõjét felszabadítja ez az élmény. A põre kézirat címû elbeszélés nyíltan számvetõ karakterében, az írásban, immáron az írói-alkotói folyamat részeként ismét a testiség kerül elõtérbe. S a Jelenlét címû írásnak abban a lenyûgözõ gesztusában, ahogy a szerzõ túllép az írásait uraló szexualitáson. Az elbeszélés szereplõje a tengerparti strand dûnéi közt, szeretkezõ párra figyelt fel, akik, míg õ behunyta a szemét, eltûntek a partról. Ekkor tudja mondani Arthur Miller hõse: „…ugyanebben a sötét percben óriási öröm töltötte el bensõjét, amit már nem lehetett mihez kötni. Megmászta a gyalogutat, kiment az utcára, és elindult a ház felé, ahol megszállt. Milyen különös, gondolta, mennyire nem számít, hogy ténylegesen itt vannak-e vagy sem, ha egyszer ilyen boldoggá tette az, amit látott!” Arthur Miller kései elbeszéléseinek szereplõi a jelenlétnek is tudnak örülni, s érezni, hogy elrendezték magukban a világot. Elrendezték a világukat is, s azt a világot is, amelyiket a magukéba beemeltek. Eltûntek körülük az esetlegességek, az emberek közötti kapcsolatok, a végsõ kérdések és a hihetetlenül pontos mondatok kerülnek elõ – ezeket az elbeszéléseket olvasva valóban egy nagy író õszikéit olvassuk. * César Aira argentin író Epizód egy vándorfestõ életébõl címû regénye másképpen beszél a jelenlétrõl, mint ahogy Arthur Miller elbeszélései tették azt. A regény fõhõse a tizenkilencedik század elsõ felében élt vándorfestõ, Johann Moritz Rugendas, aki utazásával, jelenlétével és festészetével szolgálta mások tájéko16

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Füzi László

Remekmûvek A r t h u r M i l l e r, C é s a r A i r a é s K r a s z n a h o r k a i L á s z l ó - M a x N e u m a n n k ö t e t e i

zódását. A vándorfestõrõl nekünk az arisztokratáinkat kísérõ festõk juthatnak eszünkbe, utazásaikon õk örökítették meg a tájat, Rugendas azonban másképpen volt vándorfestõ, mint ahogy a fogalom az emlékezetünkben él, õ albumokat állított össze, jelentetett meg. César Aira törekvéseinek középpontjában érezhetõen a történet áll, magának a történet elmondhatóságának a dilemmája. Végletesen kiélezett helyzeteket ábrázol, ilyen önmagában az utazásnak a területe, hiszen az utazás mindenképpen sûrített létezés, nem beszélve a hõsnek a mûvészettel való elkötelezettségérõl, ez a szféra az utazói létet is megemeli. Ezen a szinten válik Rugendas története sûrített emberi történetté, amelyben visszhangot kapnak az emberi kapcsolatok, különösképpen Rugendas és hû társa, kísérõje, Krause kapcsolata, és kiélezetten jelentkeznek a traumák, így a Rugendas arcát az elviselhetetlenségig eltorzító baleset. Ekkor, az arcát eltorzító baleset után – ennek a balesetnek a leírása önmagában is írói bravúr – teszi fel Rugendas a maga számára a legfontosabb kérdéseket: „Végsõ soron a mûvészet az õ titka volt. Õ jutott a titok birtokába, ha rettenetes áron is. Az árba minden beleszámított. A baleset és a velejáró átváltozás miért ne tartozhatna bele? Az ismétlõdések játékában, a kombinatorikában maga is álcát ölthet, és mûködhet rejtve, mint a mûvész egyik alakváltozata.” Ha tetszik, a César Aira által leírt történet középpontjában a baleset és a baleset következményeinek a feldolgozása, az arc és az ember átalakulása áll. De lehet, hogy csak a történet, amely nem mutat egyetlen irányba sem, de mesteri módon örökítõdött meg. * Ha Krasznahorkai László és Max Neumann Állatvanbent címû közös kötetérõl akarunk szólni, akkor mindenképpen el kell mondanunk azt, amit Colm Toibinnak a kötet hátlapján lévõ írásából tudunk, miszerint az írót Max Neumann egyik képe ihlette meg, erre új képek születtek, a képekhez kötõdõen pedig új szövegek. Tizennégy kép és tizennégy szöveg, vagy tizennégy szöveg és tizennégy kép, egymástól elválasztani nem lehet. A képek bezárt térben létezõ kutyákat mutatnak, a képekhez kapcsolódó szövegek a képek mesteri leírásai, másképpen: újrateremtései. Amikor elõször olvassuk ezeket a szövegeket, akkor Krasznahorkai figyelme és pontossága tûnik fel, figyelmét a képek egyetlen vonatkozása sem kerüli el, ha ez valamennyire is szempont lenne, akkor megnyugodva állapíthatnánk meg, hogy a szövegek segítségével hihetetlenül pontos képértelmezésekhez jutottunk. A második olvasatban az írónak a közegellenállással vívott küzdelmét érezzük meg, mintha ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

Krasznahorkai egyfajta magaslaton járna, s csak a vékonyka ösvényen haladhat, vajon sikerül-e végigjárnia az útját, kérdezzük. Harmadszorra az ösvényen járás irányára kérdezünk rá. Önmagáért történik-e mindaz, ami történik, vagy iránya van? A szöveg mintha irányt is jelölne, ha jelöl, akkor az természetesen a képekben is benne rejlett. Az elsõ kép az idegen térbõl kitörni akaró kutyát mutatja („…ehhez a térhez neki nincs köze, az égadtavilágon semmi köze nincs ehhez a struktúrához, ezekhez a perspektívákhoz, ezek a perspektívák nem alkalmasak arra, hogy létezni tudjon bennük, így hát nem is létezik, csak üvölt…”), az utolsó kép a sötét földgolyón egymásnak ugró két kutyát mutatja („…mindent felemészettünk, mindent elemésztettünk, mindent elpusztítottunk, csak a puszta föld, az van, nincs semmiféle virág, egy fûszál sem maradt…”), az író pedig felteszi a kérdést: „kettõnk közül ki lesz a király”, azaz kezdõdik minden elölrõl, körforgás-szerûen. * A három kiváló könyv kapcsán szólnom kell arról is, amirõl általában nem szoktunk beszélni, arról, hogy mindhárom könyv szép. Mindhárom a maga módján szép. Az Arthur Miller-kötet címlapján az új idõk szellemének (kényszerének) megfelelõen ott az olvasónak szóló ajánlás is: A nagy drámaíró utolsó gyûjteménye: hat tökéletes elbeszélés. De minden az olvasót szolgálja ebben a Gerhes Gábor által tervezett kötetben, ahogy a Pintér József által tervezett César Aira-kötetben is. Ugyancsak Pintér József tervezte Krasznahorkai László és Max Neumann kötetét, ezt a könyvet könyvtervezõi, ezen belül pedig tördelõi bravúrnak tartom. Kép és szöveg úgy tapad egymáshoz, hogy mindkettõ megõrzi a maga autonómiáját is, az oldalaknak pedig kialakul a sajátos ritmusuk, de ez a ritmus nem mechanikus, fõképpen pedig nem erõltetett. Meg kell említenem a könyv hátsó borítóján szereplõ Colm Toibin-szöveget is. Csak egy bekezdést idézek ebbõl az írásból: „Krasznahorkai hagyja, hogy prózája kanyargó hanghordozása, Beckettéhez hasonlóan, tükrözze a vizsgálódó elme mûködését, amint gondolkodik, elemez, rögzít, emlékezik, érzékel, ellentmond, reflektál. És akár csak Beckettnél, nála is mély és perzselõ gyengédség lakozik univerzuma szívében, amit még igazabbá és valóságosabbá változtat a könyveiben rejlõ tiszta komédia és hamisíthatatlan komorság egyvelege”. Idézném tovább, de nincs helyem, s aki akarja, elolvashatja az említett hátsó borítón. Szép, s ráadásul pontos. Ez is pontos, nem csupán Krasznahorkai szövegei. Aki írta, az írót és az embert is ismeri. ARTHUR MILLER: JELENLÉT. FORDÍTOTTA PAPOLCZY PÉTER, EURÓPA KIADÓ, 2010, 220 OLDAL, 2600 FT · CÉSAR AIRA: EPIZÓD EGY VÁNDORFESTÕ ÉLETÉBÕL, FORD. CSERHÁTI ÉVA, MAGVETÕ KIADÓ, 2010, 120 OLDAL, 1990 FT · KRASZNAHORKAI LÁSZLÓ – MAX NEUMANN: ÁLLATVANBENT. MAGVETÕ KIADÓ, 32 OLDAL, 1990 FT

17


Bedecs László

Kérdez és válaszol artis Attila 1968-ban született Erdélyben. 1984 óta él Magyarországon. Kemény István 1961-ben, Budapesten született. Egyikük író és fotómûvész, másikuk költõ és író. Több mint húsz éve barátok. Egymástól négy villamosmegállónyira élnek, és túl a negyvenen már nagyon is jól tudják, mi a gyász, milyen a szerelem, mi a csalódás, mit jelent olvasni és mit jelent írni. Már nem kergetnek illúziókat, ellenben konkrét, nem biztos, hogy valaha is megvalósuló elképzeléseik vannak egy jól mûködõ kapcsolatról, az apa-gyerek viszonyról, az élhetõ városról és az egészséges társadalomról, letisztult képük van a kultúráról és a politikáról, világos értékek mentén próbálják szervezni az életüket, és gondosan megválogatják beszélgetésük témáit is. Elsõsorban az irodalom, a szövegek, a sajátjuk, a másiké és másoké foglalkoztatja õket, de hosszan tudnak beszélni a fotózásról, az álmok jelentõségérõl vagy épp az ügynöklistákról. Barátságukat, ahogy õk maguk utalnak rá, többek között a korukból és a munkájukból adódó közös problémák, a hétköznapokat is átjáró közös értékrend, az egymás iránti õszinte kíváncsiság, valamint a közös utazások és épp a végtelenbe nyúló beszélgetések tartják össze. A kötetben ezek közül olvashatunk hármat. De természetesen más egy négyszemközti beszélgetés, mint egy felkérésre létrejött, magnó elõtt zajló. Maga a szituáció eleinte zavart is okoz: mindketten jelzik, hogy most részben kifelé beszélnek, ezért olyan kérdéseket is feltesznek egymásnak, melyekre õk maguk már tudják a választ, sõt olyanokat is, melyeket csupán a mûfaj követel meg, de amúgy kényelmetlennek, sõt néhol cikinek érzik (pl: „Mikor írtad az elsõ versed?”). Ez az apró tétovaság azonban hamar elmúlik, a típuskérdések és rutinválaszok helyét valóban mélyen átgondolt és átélt, nagyon is informatív, tanulságos és továbbgondolható eszmecsere veszi át, az újságírós érdeklõdést pedig az empatikus alkotótársé. Sõt, a szöveg legizgalma-

B

18

sabb pontjain olyan témák is elõkerülnek, melyekrõl nyilvánosság elõtt, vagy mással talán sohasem beszélne egyik fél sem: a politikai nézetek, a nemiség élménye, vagy a saját mûvekkel kapcsolatos kételyek bizonyára idesorolhatók. Az egymásra hangoltság és a gondolkodásban, illetve az élettörténetben felfedezhetõ hasonlóság ellenére a különbségek is látványosak. Például az, mennyire mást jelentett a hetvenes években Romániában és Magyarországon élni, mennyire másként hatottak az akkori évek a teljes további életre. Bartis emlékei a Ceausescu-féle diktatúráról, apja bebörtönzésérõl, a szekusok durvaságairól, a szegénységrõl és diszkriminációról sokkal nyersebbek és durvábbak, mint Kemény ugyancsak sok nélkülözést és kiszolgáltatottságot feltáró történetei a késõi, felpuhult Kádár-korból. Nagyon érdekes ugyanakkor kettõjük Erdélyélményének párbeszéde, az ottani természet- és emberközeli világ kicsit nosztalgikus tapasztalata. Igazán szép mondatokat, sõt bekezdéseket olvashatunk a Szárhegy fölötti felhõkrõl, a Marosvásárhely melletti kertekrõl, vagy épp az erdélyi magyarok

világlátásáról, mely, ebben egyetértenek, nagyon is különbözik a magyarországi magyarokétól. De olyan kényes kérdések is felmerülnek, mint a magyar politikai viták erdélyi exportja, például a legendás erdélyi tolerancia és az újabban tapasztalható antiszemitizmus problémája, a nemzeti érzés és a nacionalizmus közti alapvetõ különbség kimondhatósága, vagy épp december 5. emléke, netán az autonómia lehetõsége. A másik látványos különbséget a két író attitûdjében, önképében látom: Bartis végig magabiztos, öntudatos, sõt néhol hivalkodó, Kemény viszont rejtõzködõ, kételkedõ és óvatos. Elõbbi mûalkotásként tekint saját életére, bûvölettel beszél a napi rutinjairól, például arról, hogy tíz-tizenkét éve fotózza a szerelmét, vagy akár arról is, milyen szempontok szerint válogatja a ruhatárát, a nadrágtól az ingen át a kalapig. Utóbbi viszont az örök lúzer szerepébe ragad, akinek csak a véletlenek hoznak sikert, aki kudarcként él meg egész évtizedeket a életébõl. Ennek megfelelõen a könyvben Bartis történetei dominálnak, õ a hangosabb, lényegében még ott is, ahol csak kérdez. De mindez hozzátartozik a két szerzõ alakjához, sõt a szövegeikhez is. Merthogy természetesen a könyvbõl a versek és a regények hátterérõl is sokat megtudhatunk, és ebbe a szerzõk életrajzi adatai, vagy még inkább gondolkodásmódjuk és ambícióik változása is beletartozik. Fontos adalék Kemény körülbelül tíz évvel ezelõtt kezdõdõ alkotói válsága, annak oka és megoldása, mely épp a negyvenes éveibe lépõ férfi ijedtségével függött össze, és aztán olyan nagy verseket eredményezett, mint az Egy nap élet vagy a Bácsi délen. Ugyanakkor Bartis is hosszan mesél elsõ regénye, A séta megszületésérõl, egyes motívumok és történetek eredetijérõl, és persze arról is, miben látja õ prózájának erejét és újdonságát. Egyszóval: lesz mit újraolvasni! BARTIS ATTILA-KEMÉNY ISTVÁN: AMIRÕL LEHET MAGVETÕ KIADÓ, 2010., 216 OLDAL, 2690 FT

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Bombitz Attila

Az örökkévalóság háromszázhatvanöt pillanata izonyára véletlen egybeesés, hogy az elmúlt néhány év valóságnyomai, azok persze, amik a saját életre vonatkoznak, nekem is a mobiltelefonom galériájából hívhatók elõ. Hiszen életnek kell neveznünk azt, aminek halvány vagy éppen fölerõsített, de akár torzított emlékeit képes visszaolvasni a befogadó vagy éppen az eredeti megélõ hol éppen halvány, fölerõsített, vagy torzított módon. Ez a technikai kütyüzés mindenki számára elérhetõ, tömegesen lehet gyártani vele a képeket, azonnal továbbíthatók is, vagy ahogyan egy Kehlmann-regény mutatja, úgy össze vagyunk szálazva, mint soha azelõtt. Alapvetõen kicsi is az esélye bármi mûvészi szándéknak, mely még képet teremtene az olcsó fotózásból, mert a pillanat véletlenje, az eszköz ördöge, a tárház nagyságrendje teljesen szabályozatlanul mûködik egy technokrata társadalomban. Ha kényszerûségbõl (csõdöt mond az egyetlen fényképezõgép), ha mégis-szándékból (végeredményben minden, még a pusztán haszonelvû dolog is elõbb-utóbb mûvészetté, sajátos igénnyé nõheti ki magát), csak zsebbe kell nyúlni, menü, média, kamera, és rögzít. Volna tehát egy személyessé tett aktus, mely keretbe kívánja foglalni a valóság, az élet nevû fenomént, nem ritkán beazonosítatlanul hagyva nem csak a látószöget, de a nem éppen szuperkvalitású exponálási helyzetnek megfelelõen nem egyszer magát a céltárgyat is. Vagyis játékról beszélünk? Játszol a telefonoddal, raktak rá ilyen-olyan extrákat, te sétálsz, és megragadod a valóságot. Vagyis amit annak gondolsz. Egyszer körbejártam a Badacsonyt, s hogy rögtön megosszam távoli társammal a fa, a bokor, a víz, a rom, a szikla élményét, küldtem tovább a képet MMS-ként, hogy tudjuk, merre jártunk, mit láttunk. Megosztás ez, a valóság általam kimért szeleteinek, bekeretezéseinek (felhõ, felhõ!) szándéka. És persze, írás helyett, mert nem tud írni, nincs mit írni, nem akar írni, ehelyett képtörténetet teremt. A mobiltelefonról leszedett képek cédéin ott a jelölés, 2008 nyár, 2009 tél, 2010 tavasz. Gyerekek, arcok, egy kacagás, épületek, egy utazás borús részletei, egy málnabokor, egy sír, egy koncertplakát. Ezekben az években erre, a szent-

B

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

tõl a profánig, a közelitõl a távoliig, a gyûlölttõl a szeretetteljesig képrõl képre jártuk az életet. Ha aszerint akarom olvasni, újra és újra olvasni, ha vissza akarom egyáltalán nézni, narratívává alakítani. Megosztás? Vagy inkább veszett vágy az eltûnõ idõ radikálisan gyors, és bevallottan primitív megkötése után? Ez az egyébként éppen nem szigorúan vett magánéleti szakad föl akkor, amikor a különben tényleges mennyiségbõl egyszer csak válogatott lesz, és amikor felerõsödik a tükör mögött rejtõzködõ megnyilatkozási kényszere. Mert hogy akkor most megmutatom neked a képeimet. Bartis Attila A csöndet úgy, „naplóképek 2005. január – 2008. december” alcímet, mûfajt, idõkeretet viselõ könyve, fotóalbuma egy írói és egy fotográfusi kettõs létmódból az elõbbire fókuszál. Legszívesebben rögtön azt írnám, írom is: regény ez, novelláskötet, elbeszélés-ciklus. S bár szöveg nélkül, mondhatatlanul sejlik fel ez a valami nagyon sok és nagyon gazdag, a kompozíció, a válogatás, a párosítások, a „beszédek” és az „ellenbeszédek”, az azonosak és a különbözõk, a visszatérõ motívumok, az ismétlõdõ keretek mind pontosan azt a narratívát célozzák meg, mely túl kíván emelkedni a puszta, tényszerû, rögzített szingularitáson. Hiába a tört fény, az elmosódott sziluett, a láthatárok egymás-

ba csúszása, ehhez az egységesítéshez alapvetõen hozzájárul a színtelen színese, a szépia effekt, a régies, direkt barnított együttállása. És akkor a címadó kép – nagyszerû cím, páratlan kép – iránymutatásáról nem is beszéltünk. Látszólagos, definitív idõkeretben láttatják magukat a képek, érezhetõen monoton zuhatagként, mintha négy év történései, eseményei, érzékelései, érzései egy évbe sûrûsödnének. A súgó példánya szerint minden napra, ahogyan minden lapra jut itt egy-egy kép. Miközben persze az ismerõsre, az idegenre, a meghökkentõre, a szelídre, a vadra, vagy akár a nonsense-re való befogadói rácsodálkozás éppen e szikár idõkijelölés ellenében jöhet csak létre. Hiszen nem derül ki, nem tudni, nem leplezõdik le, hogy vajon Bartis pillanatai a naplóképek szigorú értelmében mit is jelentenek igazából. Vagy ahogy egy másik súgópéldány mondaná, a csönd évei ezek, ugye? (A Lázárapokrif tárcái, vagyis 2005 óta legfeljebb a markáns Miskolci beszéd emléknyoma rögzülhetett az olvasóban.) De látjuk õt, profilból, látjuk A nyugalom egy példányát, és látunk alakokat, tárgyakat, farönköket, nõi lábat, kórházi ágyat, kutyát, téli tájat, felhõt, közeli és távoli horizontokat. Jó és jobb képeket keresgélni a kötetben felesleges, mindegyikük jó és jobb, sõt míves. Némi mániákusság azért föltételezhetõ. De közben munka ez, és láttatás, radikális fixálása az életnek, és reflexiósor is egy állandó kamera mögötti rejtek-létrõl. (Miközben nagyon nehéz Bartis csönd-képeit úgy olvasni, hogy közben ne halljam oda a Kemény Istvánnal való beszélgetõ-könyvbõl éppen az õ erõteljes szólamát.) A precizitáshoz szó nem fér, ha csak az utolsó hat oldal regisztrációs anyagát olvasom, ott be van határolva ténylegesen minden. A téma mindjárt három nyelven cím szerint, a helyszín város- vagy országnévvel szerepel, az idõ évszámmal. Ha ez tartalomjegyzék, útmutató, katalógus, akkor tárgylista is, pontos számbavétele és szerzõi direktívája az örökkévalóság háromszázhatvanöt pillanatának, deluxe kiadásban. BARTIS ATTILA: A CSÖNDET ÚGY NAPLÓKÉPEK 2005. JANUÁR – 2008. DECEMBER MAGVETÕ KIADÓ, 2010, 376 OLDAL, 4990 FT

19


gy alföldi város archeológiai, genealógiai és topográfiai, azaz idõben és térben változó, e változást eredetében, rétegzõdésében megmutató látképe bontakozik ki a Szentek hárfája lapjain – két brutális gyilkosság apropóján. E látkép persze meglehetõsen szellemképes. Nemcsak a múlt mélyébõl elõhomályló uralhatatlan mozzanatok esetlegessége, az ugyanezen mélybõl elõtoluló emlékképek, történésdarabok, eseménysorok sajátos, azaz önmagukból eredõ zavarossága miatt. Hanem mert hogy a narrátorok tesznek róla, hogy a dolgokra, a megtörtént, a megtörténhetõ sorsmomentumokra való rálátás egyébként releváns igénye valamiképp zárójelezõdjék, ahhoz hasonlóan körülbelül, ahogy az egyes fejezetcímek. Tudniillik Szilasi szövegében folytonos elmozdulásban, eltolódásban reprezentálódnak a dolgok, a történések. A templomot arrébb viszik, az arab telivér illegitim módon gazdát cserél, a mûvészettörténész képzettségû filosz a titkosszolgálat külügyi alkalmazottjának, majd az államvédelem vallató tisztjének bõrében találja magát, a fényképen köztéri kõszobrokként látható alkotások voltaképpen egymásra illesztett kavicsok stb. Ily módon a rálátás (a szándéknak és a megvalósulásnak az igénybe utalt és sûrített aktusa), a tekintetnek a megismerés reményébe transzponált irányulása, a képi megformálódás imaginatív tiszta rendje expressis verbis ellehetetlenül. Holott a rálátás és megmutatás intenzitása az elbeszélés(ek)nek mind a város-, család- és sorstörténeti, mind a nyomozati szintjén releváns. Gondolhatunk itt részint a helyenként rendkívül érzékletes és pontos(an beazonosítható) leírásokra (városkép, jellemrajz, történelmi helyzetelemzés), részint a városból elszármazott s idegenben híressé vált piktornak Omaszta tanyájáról készített festményére – annak történetalakító jellegzetességére. De azon jelenetek erõs vizualitását is említhetjük e helyt, amelyek során Kanetti Norbertet az egyik fõtéri templom tetején látjuk épp, amint figyeli a fõteret. Ám e figyelem koncentrációja és a perspektíva élessége minduntalan berezonál és megzavarodik. Vagy azért, mert megindul a templom, vagy azért, mert a sûrû hóesés szálkásítja s felhasítja a látvány transzparenciáját, vagy mert leesik a mélybe a részfõhõs. Mindebbõl a képzavarból, a tulajdonságok e lecsillapíthatatlan vándorlásából születik a Szentek hárfája. De valóban születhet-e a katakretikus sûrûségbõl konzisztens regényvilág? A válasz természetesen igen. Ami miatt némi vonakodással mondanám ki ezt az igent Szilasi regénye kapcsán, az a választott reprezentációs formák, nevezetesen a történelmi regény és a krimi egymásra rétegzõdésének, egymásba szövésének némi poétikai tisztázatlansága. Ebben a történelmi (helytörténeti) és bûnügyi (magánnyomozói) regényben – végletesen fogalmazva – totálisan hiábavalóak mind a hitelességmegfeleltetés-beazonosítás, mind a nyomozás mûveletei. Pedig olyan jólesik felismerni egy arcélt, utcafrontot, sorsmozzanatot, azonosulni

E

20

Valastyán Tamás

Elõjáték és elmeél egy jellemmel, netán elkülönbözni tõle, vagy éppen leleplezni az oly furfangos, bár természetesen korántsem tökéletes gyilkost, megérteni a pusztításra sarkalló okokat, feltérképezni a bûn sûrû homályba boruló tájait. Kérdés persze, mit értünk hitelességen, megfeleltetésen és beazonosításon egy történelmi tematikájú szöveg kapcsán, s mit nyomozáson egy krimi esetében. Röviden a következõt: a mûfaj megkívánta elvárások összességét. Hogy tehát a történelmi regénynél legyen valami a megtörtént/megtörténhetõ referenciális dimenziójából, a kriminél pedig feszüljön egymásnak a valós és az elképzelt, amibõl az oly jól ismert és – legalábbis a krimiolvasók körében, gondolom – vágyott titokzatosság és rejtélyesség fakad. Titkok és rejtelmek persze vannak jócskán a mûben, miként a referenciális pontok meghatározta tér-, idõ- s motívum-háló is eligazíthatja az olvasót. Omaszta Mátyás, a módos parasztgazda szállítmányozó vállalkozásának felívelése s megtörése a korabeli vidéki Magyarországon jellegzetesen ilyen vonatkoztatási pont, még inkább a ló leölésének és megetetésének szimbolikus gesztusa a paraszti-tanyasi miliõben (a vidék, a puszták világának ezt a vad, rituális érzékenységét jól ismerhetjük Móricz vagy akár Sarkadi prózájából). Amiért azonban a Szentek hárfájában a két formarend elvi kibontakozásának egymás általi megtermékenyülése, a par excellence egyedi regényforma létesülése mégsem zavartalan, az végsõ soron Szilasi írói technikájából ered. Pedig voltaképpen rendjén van itt minden: „Értelem alapozta meg, biztos kéz vezette ezt a munkát” – hogy saját korának hírhedt kritikusát idézzem egy nem kevésbé extravagáns regény kapcsán. A probléma forrása, ahogy most érzékelem, az, hogy az író a végletekig feszíti mind a történelmi próza, mind a bûnügyi regény adta formalehetõségeket, ám ezáltal kevésbé beteljesíti, mint inkább kiüresíti a teremtõi létesítés tapasztalatból és nyelvbõl táplálkozó folyamatát. A történelmi idõi-téri referenciális aktivitást pl. oly módon, hogy regénye paratextuális strukturáltságába már eleve egy olyan elemet rejt, amely zavarodást eredményez. Lehetne ezt persze az egyébként oly jól ismert és az író által bõven s magas szinten alkalmazott ironikus gesztusok egyikeként érteni. Itt azonban talán egy csavarintással többrõl van szó. Mert ha az Ottlik-idézetbõl kihagyja, ráadásul jelöletlenül „a Békéscsabát nem” részt, az így persze már azt jelenti, hogy igen, Békéscsabát írja meg regénynek. Hiszen õ, mármint Szilasi, „csak” Bé-

késcsabát tudja megírni („Árpádharagosiként”) regénynek, amiképpen Ottlik meg „csak” Budát volt képes („Budaként”) megírni regénynek. Merthogy, amint megint csak Ottlik írja, õ ott volt „szemtanú”. Ily módon azonban az egyébként profin mûködtethetõ referenciális kódot ab ovo iktatja ki a szerzõ, márpedig a regénynarráció szempontjából az igenis lényeges mozzanat. A „szemtanú” diszpozíciójának említésekor újra a látásnál, rálátásnál vagyunk, azzal a változ(tat)ással, hogy Szilasinál ez a szemtanúi viszony fokozatosan tolódik el a nyomozói tevékenység irányába. E ponton tehát egymásba fordulhatna a két elbeszélõi forma, összeszövõdhetne a két narratív (a történelmireferenciális, illetve a nyomozati-rejtélyes) szál. Hogy mégsem ez és így történik maradéktalanul, azért voltaképpen a krimi valószerû dimenzionalitásának a fantasztikusba való túlzó eltolása a felelõs. A krimi-szál vonatkozásában a fentebb említett túlfeszítés úgy néz ki, hogy végeredményben azért nem jön létre feszültség a valós és az elképzelt között, mert a regény végén, amely paradox módon az egyik legjobb része a szövegnek – csakhogy nem egy krimi lezárásaként –, az író teljes mértékben a fantasztikumba futtatja ki a történetet. Olyan helyen, ahol, mivel mégsem akármilyen bûnügy(ek)rõl van szó, az ember a leleplezõdést várná, elleplezõdés helyett. Persze nehéz ügy ez amúgy a krimivel. Merthogy ha megoldás születne, akkor olyan omnipotens elbeszélõi attitûdbe merevedne a – legalább is utolsó – narrátor, amilyentõl Szilasi egyébként érthetõ módon ódzkodik. Az már megint más kérdés, hogy olyasmirõl is „tudnak” az elbeszélõk, amit elvileg, mondjuk, csak a napsugár láthat, a szelek simogathatnak, egy hópehely éles csillámpereme érinthet, a holdvilág mutathat meg, egy pók vagy egy madár érzékelhet. De így meg, hogy nem születik megoldás, vagy inkább: megoldatlanság születik, a kiüresedés rezonáltatja bennünk a hiányérzetet, nem a telítõdés lehetetlensége. Szilasi prózája egyszerre üledékes és lebegõ. A regényirodalom Jókaitól Ottlikon át Závadáig – hogy csak a magyarokat említsük – ívelõ különbözõ áramlatai hagynak nyomokat a narrációban, egyebek mellett ezáltal is élvezhetõ szólamok születnek a Szentek hárfájá(ba)n. Nem csak az érzékelés, észlelés módosuló lerakódásairól van tehát szó, hanem a nyelv, sõt az átsajátított beszédmódok üledékérõl. Az eolhárfához hasonlatos ez a jelenség, amely úgy szólal meg, hogy nem játszik rajta senki. Mi, olvasók pedig figyelünk, megfeszülten, mosolyogva, nevetve, az elbeszélõk által elõhívottmegjelenített részleteket elraktározva, majd újra felidézve, keressük hajthatatlanul s rendíthetetlenül a gyilkosokat, akik, meglehet, már rég belevesztek a folyamközi rétek és szövegmezõk világaiba. SZILASI LÁSZLÓ: SZENTEK HÁRFÁJA MAGVETÕ KIADÓ, 2010, 317 OLDAL, 2990 FT

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


KÜLÖNLEGESSÉGEI

FOTÓ: LAFFERTON KÁLMÁN

TANDORI DEZSÕ

Az Andrássy út körül Ha és amennyiben efféle könyv, amilyen Gábor Eszteré, Az Andrássy út körül (Osiris/ Budapest Fõváros Levéltára, 2010) besorolható szépirodalmi remekmû nem lehet (miért ne lehetne, persze?), azzal kell kezdenünk, hogy – lapos kifejezés! – ez a történeti, építészeti, eseménymesélõ, lélegzetlassító és sokszor szívdobogtató közel 500 oldal: remek mû, élvezet. Az ára is megfizethetõ; album, épp kicsit 5000 Ft alatt, a szerintem eléggé rettenetes magyarhoni könyvárak mellett. Verskötetek 4000 körül, vékonyak is 1900… Fantasztikus angol keményfedelûek kaphatók világnagy festõkrõl ilyen árfekvésben. Az „Andrássy” papírja is csudás, az illusztrációk remeklõ színváltozatokban pompáznak. És a megírás eleganciája! Semmi tudálékosság, semmi intimkedés, a bírálat hangja is sûrítettséget sugall, nincs semmi rossz „éle”. Ez a szerzõ tud bánni az igazsággal! Súlyos munka, no. Nem városvédõ akármi – nem az ilyenek rangjára tettem megjegyzést! sõt –, ismétlem, ez hatalma apparátussal, lábjegyzetanyaggal, kronológiákkal, levéltári kutatások és akadémiai igények halmával együtt bestseller-gyanús együttes. Szépséges a külleme is, nem kell városfanatikusnak lenni hozzá, hogy elismerjük. Egy-egy felvidéki, erdélyi helyrõl, nyugati határszéli településrõl is készülhet, készült nyilván hasonló rangú mû. Mégis: Budapest az Budapest. Lehetetlen feladat elõtt álltam, mikor valahogy döntenem kellett: hát most aztán mit mesélek? A mai olvasó számára jószerén ismeretlenül csengõ nevek nagy halmaza. Ismerõs örök-nagyvárosi fordulatok: parcellázás… iszonyú nyerészkedések… beleszeretés egy helybe… aprózódó telkek, átalakuló villák (olykor a szerzõ „ízes” bíráló megjegyzésével a képek alatt a minõségi romlásról, már ahogy a villák elcsúfultak, lecsúszogattak)… de álljunk meg. Tényleg mirõl is „szól” ez a könyv? Az Andrássy út, mely a történelemhazugságokat kis hazánkban többször is nevébe rejtette (Sztálin, Népköztársaság), nem annyira Kosztolányi világa volt, az övé pl. a Nagykörút. Lágymányos több része, inkább mellesleg Krúdyé, fõleg Szép Ernõé. Tegye nézeteimet aki ahová akarja, a magyar irodalom két kiemelkedõ „hosszabb verse” érinti az Andrássy utat, a Ligetet, a Néked szól és a Magányos éjszakai csavargás. A francia impresszioÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

nisták felfogásának egyenrangban megfelelõ költemények oly szépségesek-fájdalmasak, hogy az Andrássy út és „környûlése” (kedvenc magánszavam) szebbet-jobbatmélyebbet nem kívánhat. Kisprózájában is tüneményeset alkot Szép Ernõ ebbõl a tárgyból. De mi ez a tárgy, ahol a csillagos ég nagy romantikája borult igaz hitellel a kevésbé hiteles nagygazdagságra? Vagy akkoriban még/is az volt az ilyesmi? Schiffer-villa… Weininger-ház… semmi értelme ropogós friss mûveltségem fitogtatásának. S ha az Andrássy út ismertetése volna dolgom, elmennék kószálni egyet a nekem ma kicsit élettelenül „nappalkodó” terepre. Bizony, nem sok mit tudnék kezdeni ott, ahogy pátriám Fõ utcájában sem, szépen leirtódtak terepek Budán. A Sztálint és a Népköztársaságot lerázó út azonban jeles ügy ma is. Meg hát, ismétlem, szerencsére nekem egy könyvrõl kell írnom, nem várost védenem, ostoroznom, fejcsóválósdiba és lelkendezõsdibe vennem… és Gábor Eszter könyvét csak dicsérni tudom. Gyönyörûen van felépítve. Az adatok kásahegyébõl szerkezet bontakozik ki. Történelmi elõzmények, anekdoták százaival (de nem pletykakönyv!), váratlan kitekintésekkel-betekintésekkel. Andrássy Gyuláékkal (ha a világrangú külügyminiszternek volt párja egyáltalán!), körképpel, szecesszióval, klasszicizmussal, megsejlõ modernséggel (ebbõl kapott utunk igen keveset, mindazonáltal), örök átépítgetésekkel, újságírószékházzal, szovjet nagykövetséggel, fiatal mûvészek szép reményeivel, a Körönddel, a Schmoll paszta hajdani reklámjával… ó, apámmal csodáltuk még 1948-ban a Naphegyrõl… ma annyi minden eltûnt így, kedv és csodáló hajlam nemkülönben. Az út elején elhalt Ápiszok, Elektromucikám Boltok, Pendelyáruházacskák, szapora bankok, az Opera, Balettintézet, közelben éji Balettcipõ, mellékutcákban gombfoci, Írószövetség. Meg minden, ami elképzelhetõ. Az út szélessége kicsit belefojtja arcomba a boldog pírt, Párizst ne emlegessük Budapestnek ily vonatkozásaival egyazon napon. De a villák! Vasrácsaik! Ahogy Szép Ernõ írt. Ahogy eljutott õ is a Ligetbe, a német világból magyarrá vissza/átvedlett álromantikus Vajdahunyad-vár centrumú terepre, ma sportcsarnokok, könnyûzenei centrumok, meghosszabbított(?) ó-földalatti… az elsõ e

nemben kontinensünkön, ha jól mondom... bizony ám, még az Andrássy út alatti világ is kiemelkedõ. A Terror Házával nem akarom a kedélyeket terrorizálni. Pl. az 1956–57-es Jugó SzSzK nagykövetség fájó rejtelmeivel. Mindeffélékrõl Gábor Eszter könyvében szerencsére nem sok szó van. De mirõl van? Ahogy önmagukban, nagyjaikat-szalonjaikat, Benczúrokat-Jókaikat váltva, változva (mondtam!), romolva inkább, mint javulva; õrzik az összképet, a jelleget, adnak valamit, amibõl Londonban 17 van, Párizsban 32, de Budapesten is van másfél. Ebbõl az egyik a parádés (újabban házpanamás?) Andrássy út. Szép Ernõ is a Hõsök terére jut ki, Gábor fõangyalhoz fohászkodik húnyt szemû áhítattal, senkit-semmit nem temet, semmi álnemzeti-praktikus lovasparádét nem álmodik elõre, semmi proletár májusünnepet nem elõlegez, az értelmiség, a munkásosztály nála nem tagozódik rétegekké, az arisztokrácia ma már másutt él. Így hajolt a víz fölé, magát-szemeit elkönnyezve Szép Ernõ. Bizony, joggal. Benyomásokat a költészet jobban õriz, mint ahogy politika, regény, bölcselem ebbõl ad(hat). Gábor Eszter könyve azonban csakugyan a csillagokig ér fel okadatolt pontosságával, csodás szolid stílusával, dzsungeltisztaságú-állandóságú sokadalmával. Szín-egy-élvezet könyv! Ütemmel tagolódik, logikusan épül fel, szellõssé teszik ábrái, szomorúságom annyi van csak, hogy 27 jegyzõcédulát kényszerülök kihúzni, nem akarván igazságtalannak lenni a „többi” részlethez, kiemelgetni különösen remekbe sikerült darabkákat. Nem! A pénztárcát nem kell nagyon keményen kifeszíteni-kifosztani, mondom, inkább jó erõsen kell fogni a kötetet, aztán belefeledkezni. Heteken, évszakokon át. Egy jóbarát könyv! Szívélyesen hozzáértõ, pontosságával lenyûgözõ. Rég örültem városunknak ily önfeledten! Bár lenne ez jó kabala, hogy majd… mert a balsors rég tépázza a fõvárost, magam is itt éltem át ostromát, a hadaktól megszabadított, újabb hadak által „gondba vett-tett” Vár tövében. Az Andrássy úton engem is, mint Szép Ernõt, vitt a járda sokszor, s el kell mennem akár, feladat nélkül, kószálnom egyszer arra. De hol a kószás kedv, a kuszább kedd? Félreütöttem! Ha keddem támad…. Kedvem rám támad… de a KÖNYV mindenkori.

21


KIADÓK AJÁNLJÁK – A HÓNAP ÚJ KÖNYVEI ASZ-KÓ MÉDIA KFT. 1151 Budapest Vácduka tér 32. Tel.: (70) 559-5160 E-mail: sztarokessztorik@gmail.com www.sztarokessztorik.hu KONCZ DEZSÕ Sztárok és sztorik A hazai zenei világ ötvenhét legjelentõsebb elõadójának egy fotója és életének kedvenc története található a könyvben. Babos, Dés, Benkó, Charlie, Demjén.... A CD mellékleten egy soha nem hallott verziójú Cserháti Zsuzsa dal található. 230x230 mm, 110 oldal, kötött, 4800 Ft ISBN 978-963-08-0292-5 BIOENERGETIC KIADÓ 1121 Budapest, Svájci út 13. Tel./fax: 394-2682 E-mail: info@bioenergetic.hu www.bioenergetic.hu BETTY EDWARDS Színes jobb agyféltekés rajzolás Sajátítsa el a színkeverés mûvészetét! Világszerte milliók sajátíthatták el a rajzolás képességét dr. Betty Edwards sikerkönyve, a Jobb agyféltekés rajzolás alapján. Most megjelenõ, gyönyörûen illusztrált könyvében fokozatosan változó nehézségû gyakorlatokkal mutatja be a harmonikus színösszeállítások megalkotásának módjait. 3950 Ft RUEDIGER DAHLKE – RITA FASEL A lélek nyomai Amirõl a kéz és a láb vall Kezünk, lábunk, ujjaink formája és alakja sok mindent elárul rólunk. Aki kezét az asztalra teszi, és csupasz lábát megmutatja, a kendõzetlen tényeket tárja fel. Mindenestül megmutatkozik az elõtt, aki a jelekbõl olvasni tud, hisz feltárják jellemvonásainkat, megvalósításra váró feladatainkat. 3700 Ft CHEIRON STUDIO KIADÓ 1054 Budapest, Zoltán u. 13. Tel.: (30) 982-5653 • Fax: 269-1196 E-mail: szaboma@cheironstudio.hu www.cheironstudio.hu SZABÓ MÁRIA A csillagok gyermekei Családi kapcsolatainkról A pedagógus-asztrológus szerzõ minden gyermekés szülõalkatot bemutat és összehasonlít egymással. Az olvasó az asztrológiai személyiségalkatokban és kapcsolatmintákban megtalálhatja önmagát, szüleit, gyermekeit; felismerheti családi kapcsolatai értelmét és sorsszerûségét. 140x220 mm, 240 oldal, kötött, 1900 Ft ISBN 978-963-212-673-9

22

SZABÓ MÁRIA Gyógyító természet növényben, zöldségben, gyümölcsben 80 zöldség, gyümölcs, fûszer és gabonaféle gyógyereje, helyes fogyasztási módja és ideje; gyógyító ételkombinációk, házilag készíthetõ természetes antibiotikumok, vírusölõ-, immunerõsítõ-, mozgást javító ételek, italok, olajak és gyógykrémek találhatók a könyvben. 130x190 mm, 141 oldal, kötött, 2800 Ft ISBN 978-963-064-931-5 DEBORJÓ KIADÓ 3530 Miskolc, Kisavas Alsósor 22. Honlap: www.debreczenijozsef.hu DEBRECZENI JÓZSEF Húsz év A kötet Debreczeni József közírói munkásságának legjavát tartalmazza. Az írásokból kiderül: nem a szerzõ változott az idõk során. Sok barátja Orbánhoz maradt hû – õ önmagához. Ma is az, aki volt: a parlamentáris demokrácia konzervatív liberális híve. A/5, 492 oldal, kötött, 4200 Ft ISBN 978-963-08-0448-6 DIAFILMGYÁRTÓ KFT. 1021 Budapest, Ötvös János u. 1-3. Tel.: 200-8016, 200-6923 • Fax: 394-1731 E-mail: diafilm@diafilm.hu • www.diafilm.hu BARTOS ERIKA Kisvonat a Mohavölgyben Diafilm A Bogyó és Babóca sorozat szerzõjének meséje – csak diafilmen. Egér koma nõsül. A vendégek kisvonattal utaznak a lakodalom helyszínére, útközben azonban Maki meggondolatlansága nagy galibát okoz. 950 Ft A három kismalac Diafilm A kedvelt mese Szalay György remek illusztrációival már angol nyelven is megtalálható kínálatunkban. 950 Ft

DUNAPRESS KIADÓ 1132 Budapest, Váci út 8. I/23. E-mail: paladi.jozsef@upcmail.hu PALÁDI JÓZSEF Lila nõszirom A könyvben 12 történetet találunk. Olvashatunk egy megrázó 1956-os eseményrõl, egy volt ávósról, aki agyon akarta lõni halott anyját, mert szelleme éjjel kísértette. A címadó elbeszélésben egy tragikus szerelmi történet bontakozik ki. Betekinthetünk a 70-es évek újságíróinak világába is. 114x198 mm, 154 oldal, 990 Ft

FORUM KÖNYVKIADÓ Ul. Vojvode Misica 1. 21000 Novi Sad – Újvidék Tel./fax: 00-381-21 /457-216 E-mail: direktor@forumliber.rs • www.forumliber.rs A táltos bûvös könyve Mások és saját gyûjtéseibõl, valamint más közlésekbõl válogatta és elmondta Jung Károly A kötet hiteles gyûjtésekbõl és kiadványokból származó válogatás a vajdasági Bánság északi felébõl származó magyar legenda- és mondakincsbõl Jung Károly köznyelvi újrafogalmazásában. Általuk megismerhetjük a régmúlt nemzedékek észjárását, világlátását, értékszemléletét. Ill.: Péter László, 160x240 mm, 94 oldal, kötött 2000 Ft, ISBN 978-86-323-0792-6 FRÍG KIADÓ 2084 Pilisszentiván, Pf.: 28. Tel.: (20) 314-7651 • Fax: (26) 567-014 E-mail: kbaranyi@freemail.hu • www.varga.hu VARGA CSABA Szavaink a múltból Észrevette-e már az olvasó, hogy pl. az angol loose, shawl, német schwirren, kecsua kishqui, orosz szémecsko azonos a magyar laza, sál, surran, keskeny és szemecske szóval? E könyv 2400, tisztán megmaradt egyezést mutat be 13 nyelvbõl. 140x230 mm, 128 oldal, fûzött, 2600 Ft ISBN 978-963-9836-16-7 BARABÁSI LÁSZLÓ Az emberiség története III. kötet Változó világ Az I. kötetben a legrégebbi idõktõl indultunk. Aztán láttuk, hogy létezett egy egységes eurázsiai nyelv, társadalmi szervezet, jogszokás, életmód. A III. kötet arra ad választ, hogy a mai kor miért, mikortól kezdett megváltozni. 160x230 mm, 374 oldal, kötött, 3600 Ft ISBN 978-963-87520-9-3 Thuróczy Károlyné Százéves Szakácskönyve Nyitra vármegye alispánjának felesége Madarász Margit, gyermektelen lévén energiáját szakácsmûvészetének szentelte, melyrõl az egész Felvidék beszélt. A kb. 100 éve írt szakácskönyv 937 receptet tartalmaz. B/5, 280 oldal, fûzött, 2800 Ft ISBN 978-963-9836-08-2


KIADÓK AJÁNLJÁK – A HÓNAP ÚJ KÖNYVEI CSABA VARGA Signs-Letters-Alphabets Thirty-Thousand Years of the Alphabet A nagysikerû Jel, Jel, Jel címû könyv angol nyelvû fordítása. A könyv logikai láncolatra fûzve és egyértelmû írásmaradványokkal igazolja, hogy a geometrikus jelekbõl álló ABC már 30.000 évvel ezelõtt létezett. B/5, 440 oldal, fûzött, 4700 Ft ISBN 978-144-862-947-3 HÁTTÉR KIADÓ 1525 Budapest, Pf.: 97. Tel./fax: 320-8230 E-mail: hatterkiado@hatterkiado.hu www.hatterkiado.hu TIMOTHY D. WILSON Ismeretlen önmagunk A tudattalan új megközelítése Megismerhetjük-e valóban önmagunkat? Hol húzódnak a tudatos és tudattalan határai, van-e átjárás közöttük, és mit jelent ez az önismeret szempontjából? A tudatos hozzáférés korlátainak megértése az elsõ lépés a valódi önismeret felé. Lélek-Kontroll sorozat 112x180 mm, 412 oldal, fûzött, 2990 Ft ISBN 978-963-936-596-4 ILLIA & CO. KIADÓ 1074 Budapest, Hársfa u. 23. II/19. Tel./fax: 789-7039 E-mail: illia@illia.hu • www.illia.hu SZATMÁRI NÓRA Ezoterikus kalendárium 2011 A legbölcsebb határidõnapló Ez a kiadvány határidõnapló és könyv is egyben, mely asztrológiai elõrejelzéseket, számmisztikai és Feng Shui naptárakat, a holdfázisok pontos adatait, kristály útmutatót, bûbájokat, napi életmód tanácsokat tartalmaz a szokásos naptár funkció mellett 127x206 mm, 416 oldal, kötött, könyvjelzõvel 4990 Ft, ISBN 978-963-976-907-6 JÓSZÖVEG MÛHELY 1066 Budapest, Ó u. 11. Tel.: 302-1608 • Fax: 226-5935 E-mail: info@joszoveg.hu • www.joszoveg.hu PHILIPPE CLAUDEL Szürke lelkek A történet az I. világháborúban játszódik, majdhogynem a frontvonalon. A lebilincselõ regény két korabeli gyilkosságot mutat be. És mellesleg életet, halált, szerelmet, békét, ölést, gyûlöletet, leszámolást, felemelkedést és lesüllyedést. 126x189 mm, 232 oldal fûzött, 2590 Ft ISBN: 978-615-5009-08-2

BRIGITTE BULLARD-CORDEAU Boszorkánykonyha A csábítás receptjei A rendhagyó szakácskönyv varázslatos receptekkel, legényfogási fortélyokkal, bájitalokkal, fûszer- és gyógynövényekkel segíti az örök nõt a sikeres csábításban. 230x285 mm, 232 oldal, kötött, 6990 Ft, ISBN 978615-5009-14-3 LEGÁT TIBOR – NAGY ZSOLT LEVENTE – ZSIGMOND GÁBOR Számos villamos Száz éve az emblémás villamos helyét 1-tõl 118-ig számozott jármûvek vették át a fõvárosban. Vonalakról, jármûvekrõl szól e gyönyörû város- és közlekedéstörténeti album. 200x200 mm, 304 oldal, kötött, 5990 Ft ISBN 978-615-5009-15-0 DEBRA SHIGLEY Céltudatos Nõk kézikönyve Minden munkahelyen van egy Céltudatos Nõ, aki megszerzi a legjobb állást, a saját életstílusát éli, s közben jól is néz ki! Tudatos stratégiáját e kiváló könyv segítségével bárki elsajátíthatja. 159x229 mm, 247 oldal, fûzött, 2590 Ft ISBN 978-615-5009-10-5 DRACULA GRÓF Egy vámpír naplója Dracula gróf saját kezûleg írt titkos naplójában bemutatja szerelmeit, mindennapi életét, s leírja új találmányait, mint a chatelésre alkalmas koporsót. A vicces napló igazi karácsonyi ajándékkönyv a vámpír-téma „elkötelezetteinek”. 120x170 mm, 160 oldal, kötött, 3500 Ft ISBN 978-615-5009-03-7 HOLCH GÁBOR Mindenki szellemi kalauza Kína Ez a pompás album beavat mindabba, amit Kínáról szóban és képben tudni érdemes: történelmébe, gazdaságába, étkeibe, teáiba, sportjába – azaz az ott élõk mindennapjaiba. 233x288 mm, 176 oldal, kötött, 6990 Ft ISBN 978-615-5009-16-7

KISS ERIKA MAGÁNKIADÓ E-mail: setakozben@gmail.com KISS ERIKA MÁRIA Séta közben Fehérvárról másképpen Az olvasók tapasztalt idegenvezetõ avatott kalauzolásával ismerhetik meg az egykori koronázó város rég- és közelmúltját, értékeit, utcáit, tereit, ünnepeit, jeles személyiségeit. A könnyed hangvételû, gazdagon illusztrált kötet Székesfehérvár polgárai és a turisták számára egyaránt sok érdekességet rejt. 280 oldal, fûzött, 5600 Ft ISBN 978-963-06-7343-3 LAZI KÖNYVKIADÓ 6722 Szeged, Gogol u. 6. Tel./fax: (62) 407-511 E-mail: info@lazikiado.hu • www.lazikiado.hu A kedves gondok ünnepe Karácsonyi antológia Móra Ferenc nevezi találóan kedves gondok ünnepének a karácsonyt a kötet címadó elbeszélésében. Ez és a többi karácsonyi elbeszélés egyedülálló ünnepi utazásra hívja az olvasót térben és idõben. A legkülönbözõbb korokban és helyeken játszódnak a történetek, melyek közös pontja a Karácsony, és mindaz, amit ez az ünnep jelenthet: békesség, boldogság, remény és szeretet. 122x197 mm, 208 oldal, kötött, 2400 Ft JANE AUSTEN A klastrom titka Halála után kiadott regényében az (ön)ironikus Austen mutatkozik meg. Mint minden mûvében, az írónõ itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettõl fogva „antihõsnõként” mutat be. Catherine Morland úgy tekint a saját életére, mintha regényhõsnõ volna, és önnön jövõjét olvasná a fordulatos regények lapjain. 122x197 mm, kötött, 2500 Ft MAGYAR TÁVIRATI IRODA 1016 Budapest, Naphegy tér 8. Tel.: 441-9000 • Fax: 318-8297 E-mail: mti@mti.hu • www.mti.hu Kor-képek 1968–1979 Sorozatunk e kötete a „frizsider-szocializmus” idõszakát mutatja be. Képanyaga jól érzékelteti a korszak kettõsségét: míg az idõs parasztasszonyok még patakban mostak, az Intercontinental Szálló elõtt a manökenek nyugati stílusú ruhákat mutattak be. Kor-Képek sorozat Szerk.: Féner Tamás, 240x290 mm, 384 oldal, kötött, 7900 Ft, ISBN 978-963-87576-7-8

23


KIADÓK AJÁNLJÁK – A HÓNAP ÚJ KÖNYVEI Kor-képek 1980–1989 Sorozatunk utolsó kötetében a 80-as évek puha diktatúráját mutatjuk be, a korszak adta kereteken belül. Hiszen a fotósok csak azt fényképezhették, amit szabad volt – de így is készültek „tiltott” felvételek, melyek közül néhány most látható elõször. Kor-Képek sorozat Szerk.: Féner Tamás, 240x290 mm, 426 oldal, kötött, 7900 Ft, ISBN 978-963-7560-40-8 MÛÚT-KÖNYVEK KIADÓ 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 17., mélyföldszint Tel.: (46) 789-599 E-mail: simon.gabriella@muut.hu • www.muut.hu BAZSÁNYI SÁNDOR „...testének temploma...” Erotika, irónia és narráció Nádas Péter prózájában „Bazsányi kivételes érzékenységgel közelít mindehhez, és a szakralitásrizsák és metafizika-felfújtak hangoskodó, új divatja idején szépen nyugodtan és komolyan tud beszélni. Ez önmagában is ritka (arról nem is beszélve, hogy nekem mennyire rokonszenves).” – Részlet Esterházy Péter fülszövegébõl Mûút-Könyvek sorozat 2. Szerk.: Jenei László, A/5, 310 oldal, 2500 Ft ISBN 978-963-89104-0-0 NAPKÚT KIADÓ 1014 Budapest, Szentháromság tér 6. Tel.: 225-3474 E-mail: napkut@gmail.com

OFFICINA 96’ KÖNYV- ÉS LAPKIADÓ 1088 Budapest, Szentkirályi u. 34. Tel.: 266-6483 • 317-7660 E-mail: officina@officina.hu • www.officina.hu Sütõ András világa Az egyetemes magyar irodalom kiemelkedõ erdélyi képviselõje elõtt tisztelgõ kötet az írót mint mûvészt és mint embert saját mûveinek idézetei és levelezése, valamint több mint 100 – részben családi – kép által hozza közel az olvasóhoz. 210x260 mm, 144 oldal, kötött, védõborítóval 4990 Ft, ISBN 978-963-9705-67-8 PRESSKONTAKT KIADÓ 2131 Göd, Pf.: 82. Tel./fax: (27) 336-315 E-mail: presskontakt@invitel.hu • www.nogradi.hu NÓGRÁDI GERGELY Nyau! Csicsi macskává változik Hogyan illeszkedik be Csicsi, az árva afrikai lány egy magyar család életébe? Miért rabolják el néhány nappal az érkezése után? És szövõdhet-e igazi szerelem a fekete lány és a Vau! címû regénybõl megismert Szilas Pali között? Varázslatos regény! 144x225 mm, 120 oldal kötött, 1890 Ft, ISBN 978-963-9503-27-4 NÓGRÁDI GÁBOR – NÓGRÁDI GERGELY A bölcs gyerek könyve Életrevaló mondások igaz történetekkel

Sokunk karácsonya E kötet segítség a karácsony sokszínû átélésében. Kortárs és klasszikus, ismeretlen és jeles szerzõ, szakember és avatatlan – egyként helyet lel magának az antológiában – becses ajándék karácsonyra. Sokunk Karácsonya Szerk.: Vincze Ferenc 68 oldal, fûzött, 1990 Ft, ISBN 978-963-263-163-9 ERDÉLYI ESZKIMÓ PÉTER Csukotka. Bálnák, barátok Csukcsföld eldugott szegleteiben még élnek olyan családok, olyan emberek, akik eleinkhez hasonlóan látják világunkat. Kétszer kereste fel õket a szerzõ: egyszer dermesztõ télben, másszor tikkasztó nyárban.

Az élet vándorút. Te is elindulsz lassan. Könyvünkkel tarisznyádba tehetsz néhány „hamuban sült” bölcsességet, a hozzájuk tartozó történetekkel együtt. Ezek életed során sikeresebbé, de mindenekelõtt boldogabbá tehetnek! Füveskönyv gyerekeknek. 168x240 mm, 128 oldal kötött, 1990 Ft, ISBN 978-963-9503-25-0 RUBICON KIADÓ 1161 Budapest, Sándor u. 60. Tel./fax: 402-1848 E-mail: rubicon@t-online.hu • www.rubicon.hu MEZEY BARNA Régi idõk tömlöcei Büntetések, börtönök, bakók

104 oldal, fûzött, 3490 Ft, ISBN 978-963-263-152-3 TEODORA DIMOVA Az anyák 2004 tavaszán két 14 éves lány megölte az osztálytársát, az eset az egész bolgár közvéleményt megrázta. Teodora Dimova regényében megpróbált választ keresni a tragédia okaira. A könyvért 2005ben az írónõ elnyerte az osztrák KulturKontakt nagydíját. 176 oldal, fûzött, 1790 Ft ISBN 978-963-263-162-2

24

A kötet a büntetés történetét, a büntetési nemek között a börtön szerepét és változását mutatja be az ókori õrzési technikáktól a középkori tömlöcön át a modern börtön kialakulásáig. 200x240 mm, 176 oldal, kötött, 3990 Ft ISBN 978-963-9839-06-9

SANXO-SYSTEMS KFT. 1221 Budapest, Arany J. út 87/B E-mail: tufu27@gmail.com HADFFY ÉS TÁRSAI Röhög az üteg! Légfúrósok vidám kalandjai a II. világháborúban Díjnyertes szépirodalmi pályamû. 14-18 éves fiatalok (hadapródok) vidám, a II. világháborúval és lányokkal kapcsolatos kalandjai. E történetek hozzásegíthetnek a katonaélet, a háború, a módosult erkölcsök és a hadi események jobb megértéséhez. A/5, 223 oldal, fûzött, 1690 Ft ISBN 978-963-08-0493-6 SCOLAR KIADÓ 1016 Budapest, Naphegy tér 8. E-mail: scolar@scolar.hu • scolar.hu SOFI OKSANEN Tisztogatás A 33 éves finn-észt szerzõnõ regénye pergõ, végig feszültséggel teli, az élet, a halál, szerelem és féltékenység kérdéseit soha nem látott formában feldolgozó európai sikerkönyv. 17 irodalmi díj, 40 nyelvre lefordítva, több százezer eladott példány. 166x187 mm, 368 oldal, fûzött, 3450 Ft ISBN 978-963-244-193-1 NIALL FERGUSON A pénz felemelkedése A világ pénzügyi történelme A nagysikerû Világok Háborúja után korunk egyik legelismertebb történésze ezúttal a világ pénzügyi történetét, dolgozza fel. Olvasása után megváltozik eddigi a gondolkodása a pénzrõl. Szinte kötelezõ olvasmány. 150x232 mm, 424 oldal, kötött, 4500 Ft ISBN 978-963-244-216-7 ALEXANDRA FISCHER-HUNOLD Kincsvadász kísértet Az Idõdetektívek sikerén felbuzdulva, újabb Ravensburger ifjúsági detektívsorozattal jelentkezünk. Sódervári Sherlock báró, mint szellem segíti kalandjaikban a gyerekekbõl lett ifjú nyomozókat. 9 éves kortól, Tandori Dezsõ briliáns fordításában. Sódervári Sherlock Báró sorozat 1. 125x187 mm, 160 oldal, kötött, 1990 Ft ISBN 978-963-244-199-3 BERTRAND LEMOINE Modern kori építészeti csodák A rövid leírások mellett a kötet méretének négyszeresére kihajtogatható képek teszik az albumot felejthetetlenné. A sorozat to-


KIADÓK AJÁNLJÁK – A HÓNAP ÚJ KÖNYVEI vábbi címei: Erõdök, várak és citadellák / Paloták, villák és kastélyok / Õsi korok építészeti csodái. Történelmünk az égbõl nézve sorozat 265x200 mm 60 oldal + 30 kihajtogatható nagyméretû kép kötött, 7950 Ft, ISBN 978-963-244-038-5 JOHN MALAM Szörnyek, manók, sárkányok és óriások nagykönyve A gazdagon illusztrált album mitológiai kezdetektõl vezet végig ezen a mesebeli világon. A könyv történetekkel, humoros, kézikönyvszerû betétekkel mutatja be valóságként e csodás lényeket. Szórakoztató ismeretterjesztés 6–14 éves korig. 255x310 mm, 120 oldal, spirálkötés 3450 Ft, ISBN 978-963-244-177-1 SILENOS KIADÓ 1063 Budapest, Szív u. 50. E-mail: silenos@silenos.hu • www.silenos.hu SASS HENNO Itt jártam Az elsõ letartóztatás A Guy Ritchie-filmeket idézõ regényben kallódó fiatalok rájönnek, a dílerkedés a nagy biznisz. Igen ám, de ez a nagykutyák terepe, akik utálják, ha hülyének nézik õket. Márpedig a fõhõs, Rass lassan vágja le, hogy most tényleg szembejön vele az élet. 135x200 mm, 196 oldal, 2400 Ft ISBN 978-963-88524-4-1

LI XIAO-LI – CARL STIMSON Diabétesz Hogyan segíthet a kínai orvoslás? Ez a könyv a cukorbetegek részére íródott. A diabéteszes betegeknél a kínai gyógymódok rendkívül hatásosak. Nemcsak a tüneteket enyhítik, de csökkentik, vagy egyenesen megszüntetik a gyógyszeres kezelés szükségességét. Ismerje meg a kínai gyógymódokat. SpringMed Kínai Orvoslás sorozat 176 oldal, 2500 Ft, ISBN 978-963-9914-47-6 DR. APÁTHY ÁGNES Derékfájás, isiász Tanácsok fiataloknak és idõsebbeknek Könyvünkbõl megismerve a betegség természetét, kialakítható a megfelelõ életmód. A kellõen tájékozott beteg hatékonyan alkalmazhatja a fájdalomcsillapító módszereket, akár azt is elkerülheti, hogy minden esetben orvoshoz kelljen fordulnia. SpringMed Betegtájékoztató Könyvek – Reumatológia sorozat A/5, 104 oldal, 1980 Ft, ISBN 978-963-9695-61-0 TALMA KIADÓ 7611 Pécs, Pf.: 16. Tel./fax: (72) 511-580 E-mail: talma@talmakiado.hu • www.talmakiado.hu Várak, kastélyok, templomok folyóirat A 2010. évi lapszámok gyûjteményes kötete

RICHARD CARMAN Robert Smith & The Cure Vágyak és vallomások A The Cure már évtizedek óta meghatározó a kortárs könnyûzenében. A könyv az együttes kalandos történetét mutatja be az együttes frontemberének, Robert Smithnek az élettörténetén keresztül. Az elmélyült zenei elemzéseket érdekes sztorik színesítik. 135x200 mm, 228 oldal 3000 Ft, ISBN 978-963-88524-6-5 SPRINGMED KIADÓ 1114 Budapest, Bocskai út 21. Tel.: 279-0527 • Fax: 279-0528 E-mail: info@springmed.hu • www.springmed.hu DR. MAGYAR ANNA – DR. CSATÁR ÉVA A bélmûködés zavarai Székrekedés, hasmenés, aranyér Ha a bélmûködés zavaraival összefüggõ panaszok visszatérõk, az olyan problémákat okozhat, melyekkel már orvoshoz kell fordulni. A leggyakoribb okok, a kivizsgálás menete és a kezelés (diétás, gyógyszeres, mûtéti) módjai e könyvbõl áttekinthetõk. SpringMed Betegtájékoztató Könyvek – Gasztroenterológia sorozat A/5, 216 oldal, 1980 Ft, ISBN 978-963-9914-81-0

A 2010. évi gyûjteményes kötet mellékleteként most a 2005– 2009 közötti évfolyamok archív anyagának digitális kiadása is megrendelhetõ DVDn!

A/4, 314 oldal, fûzött, 3600 Ft DVD melléklettel: 7200 Ft, ISSN 1786-7150 TÁLTOSKÖNYVEK KIADÓ Tel.: (20) 535-2166 • Fax: (23) 454-146 E-mail: taltoskonyvek@t-online.hu www.taltoskonyvek.hu PÓSA LAJOS Pósa bácsi Imádságok és köszöntõk... gyermekeknek Közel 100 imádság, köszöntõ és dicséret gyermekeknek, felkeléstõl elalvásig, hogy legyenek olyan pillanatok is, amikor a gyermek nemcsak a körülötte lévõ világot érzékeli, hanem magába mélyed és ez által magasabb szellemi síkra lép. Pósa Bácsi sorozat 10. Ill.: Gábor Emese festményeivel 210x297 mm, 40 oldal, kötött, 1980 Ft ISBN 978-963-99241-1-6

TUDATOS LÉPÉS KIADÓ 1509 Budapest, Pf.: 36. Tel.: (20) 775-1600 E-mail: info@tudatoslepes.hu www.tudatoslepes.hu MAJA PITAMIC Tanítsd meg, hogyan csináljam! Montessori szemléletû gyakorlatok szülõknek és gyerekeknek Ami a felnõtteknek rutinfeladat, az a gyerekeknek kihívás. A Tanítsd meg, hogyan csináljam! címû könyvben lépésrõl lépésre felépített gyakorlatok mutatják, mennyire egyszerûen el lehet végezni valamit. Így a sikerélmény a kicsik számára is garantált. Tudatos Szülõ sorozat 164 oldal, fûzött, 3990 Ft, ISBN 978-963-9991-12-5 TYPOTEX KIADÓ 1024 Budapest, Retek u. 33-35. Tel.: 315-0256 • Fax: 316-3759 E-mail: info@typotex.hu • www.typotex.hu TOMASZ LEM Földközeli kalandok Stanislaw Lem fiát, Tomaszt fizikusnak szánta, aki végül író és mûfordító lett Lengyelországban. A család börleszkbe illõ történetein, a világhírû apa hóbortos szokásain, a mindenkori szocializmus abszurditásán jókat derülhetünk. A/5, 256 oldal, fûzött, 2500 Ft ISBN 978-963-2792-96-5 JAN BOR – ERRIT PETERSMA Képes filozófiatörténet A gondolat képzelõereje Minden korszak nyoma ott van az épp aktuális világképünkön is. Minden filozófia képet rajzolt saját koráról, ezért az a különös és gazdag képanyag, amely a szerzõk mondandóját illusztrálja és paradox módon még a jelenben való eligazodást is segíti. Philosophy In Pictures sorozat A/4, 402 oldal, kötött, 6500 Ft ISBN 978-963-2792-90-3 VARÁZSLÁDIKA KIADÓ 1075 Budapest, Kazinczy u. 28. Tel.: (30) 999-0226 E-mail: info@varazsladika.hu www.varazsladika.hu ANDREW MATTHEWS Hallgass a szívedre akkor is, ha nehéz idõk jönnek! A világhírû filozófus, motivációs elõadó és karikatúrista szerzõ legújabb könyvében egyedülálló humorral és egyszerûséggel ötvözi a keleti és antik bölcseleteket a modern tudomány is pszichológia eredményeivel. Kiváló ajándék a karácsonyfa alá! Ill.: Andrew Matthews 180x235 mm, 160 oldal fûzött, 2990 Ft, ISBN 978-963-87535-2-6

25


A számok beszélnek is, meg nem is Hogyan építhetõ fel egy írói „brand”, azaz: hogyan gondolkodik a kiadó? ki/mi az, aki/ami eladható? érdemes-e kockázatot vállalni? miféle nehézségekkel kell szembenézni a 21. század elején? Jobbára ezeket a témákat célozta be magának a Literarisches Colloquium Berlin kezdeményezésére útnak indult „Kiadói Metropoliszok” projekt budapesti állomásának záróbeszélgetése. A német S. Fischer Verlag képviseletében Isabel Kupski, az Európa Könyvkiadó és a pozsonyi Kalligram részérõl pedig N. Kiss Zsuzsa illetve Mészáros Sándor osztotta meg gondolatait Thomas Geiger (LCB) és dr. Nagy Márta (Goethe Intézet) kérdéseire válaszolva. Ha az irodalom kerül terítékre, lehet keseregni a közízlés lezüllésén, a kiadói példányszámok csökkenésén, lehet önkritikát is gyakorolni – mondjuk Európa egy kis szegletének, mondjuk Magyarországnak, mondjuk a magyar olvasóknak a nevében –, lehet üzleti szempontokat precíz érzékenységgel figyelembe véve megpróbálni nem egyszerûen csak életben maradni, de afféle kecske-káposzta elven igényes és populáris könyveket piacra dobni. A három kiadó – már csak múltjából következõen is – más-más oldalról láttatta saját helyzetét és szerepét, más-más igazságok kerültek kimondásra s csaptak össze finoman, ahogy az egy délelõtti beszélgetéshez illik. N. Kiss Zsuzsa az Európa Kiadó több mint ötvenéves történetén végigtekintve a kilencvenes éveket nevezte meg mélypontként. A tömegkultúra megjelenése lezüllesztette a könyvkiadást, csúnya, lektorálatlan kiadványok láttak napvilágot, s a helyzet mind a mai napig nem sokat javult. Ma körülbelül kétezres példányszámban tudnak/szabad piacra dobni egy könyvet. Az öt-hatezer már óriási sikernek számít. Mészáros Sándor a rendszerváltás után, 1991-ben alakult Kalligram Könyv- és Lapkiadó Kft. nevében jóval karakteresebb portrét metszett a magyar könyvkiadásról, az utóbbi évtizedekrõl. Elõször is arra hívta fel a figyelmet, hogy vegyük észre: még ma is a 60-as, 70-es, 80-as években felépített írói brandek vannak „forgalomban”, s ezek mellett a „nagy” nevek mellett nehéz az újak bevezetése. Ezerötszázas példányszámnál lehet egy könyvet „nullára” kihozni, de ekkor is érdemes támogatásért folyamodni, hogy a kiadvány rentábilis legyen. Az állami mecenatúrán kívül azonban magán-mecenatúra alig létezik. A világirodalmi kiadványok magyar pi26

Isabel Kupski óvatosan fogalmaz. „Mit lehet egy jól elbeszélt történet ellen mondani?” A német nyelvû irodalomnál megspórolható a fordítás díja, de a nemzetközi irodalom – fõként a már említett amerikai – nagy példányszámot jelent. Persze, a német lektorátusnak is vannak „ezen a szinten” eladható szerzõik. Mészáros Sándor ezúttal is az „irodalmi-érték” zászlaja alól nyilaz a „siker-értéket” vallók megalkuvó tábora felé. Nehéz megmondani, hogy mikor, mitõl „szexi” egy író, egy Esterházy, egy Krasznahorkai, egy Nádas, mondja Mészáros Sándor. Míg a THOMAS GEIGER ÉS ISABEL KUPSKI · FOTÓ: SPITZER FRUZSINA · COPYRIGHT©GOETHE INTÉZET nagy kiadók – például az Európa – addig elsõrangú külföldiekrõl alig három. Ez nehezebben vállalnak kockázatot, addig a kiis mutatja a „lebutultságunkat”, a „beképzelt- csik „õrültségekre is képesek”. Lehet, hogy a ségünket”. Megsértõdünk, ha a szomszédjaink kutyának se kell, de adjuk ki, valljuk, mert nem ismerik az irodalmunkat, de mi alig kap- unalmasak a nagyok, mert sosem lehet tudni, juk fel a fejünk az õ figyelemre méltó új szer- mi történik késõbb egyik vagy másik szerzõzõikre. „Adj ki buta könyvet és kaszálj nagyot, vel. „Sok mezopotámiai irodalmat azért nem erõltetnék én se”, fûzi tovább, de egy kiadó – szerkesztõ és rektor nélkül” – ez a módi. A Fischer Verlagról szólva Isabel Kupski is nem mellékesen – divatba is hozhat egy szermegjegyzi, hogy nagyon nehéz eltalálni a zõt. Az írók kimerülnek. Miért várjunk nyolc„kommersz” és a „hagyományos” egészséges vanéves íróktól nagy revelációt? Aki irodalmat egyensúlyát. Kétségtelen, hogy bizonyos keres, az mindig újat keres. Kellenek jó lapok, könyvekrõl elõre lehet tudni, hogy nagy pél- értelmes kritikákkal. Nem „napilap-stílusdányszámban kelnek majd el. Ezt tizenöt év- ban”. Ne legyenek illúzióink, sohasem „igazvel ezelõtt még jórészt a kritikai fogadtatás be- ságosan” épül föl egy brand. Valakit azért olfolyásolta, mára egy kritika, egy kritikus szava vasnak, mert jó nõ. Valakit azért, mert jó mékeveset nyom a latba. Arra a kérdésre, hogy a diaszereplõ. Ha irodalmárokon múlt volna, németeket mennyire érdekli a kelet-európai nem egy – ma reneszánszát élõ – szerzõ kézirodalom, nem ad biztató választ, persze van- iratban maradt volna. Hogyan lehet felépíteni egy szerzõi brandnak magyar írók – Krasznahorkai László, Nádas Péter… –, akiket jól ismernek, újra s újra et? – hangzik el a voltaképpeni témára vonatkiadnak. „Igaz, nemzetköziek vagyunk, de a kozó gyakorlati kérdés a beszélgetés utolsó tíz hangsúly egyértelmûen az amerikai irodalom- percében, mire az evidens kulcsszavak – ra helyezõdik” – mondja Isabel Kupski. Ezen internetes kampány, plakátok, olvasói példákívül még a skandináv, s talán az afrikai iro- nyok osztása a médiának, felolvasóestek szerdalmat övezi nagyobb érdeklõdés. Ha az vezése, fesztiválok, recenziók, díjak… – soroegyébként heterogén kelet-európai irodalom lódnak. Majd megszólalnak az „érdekeltek” is, kiadását tervezi valaki, fontolóra kell vennie – vagyis a meghívott német írók. Katharina az eladhatósághoz mérten – a fordítás költsé- Hacker arról beszél, hogy a kiadók a felolvasókörútra induló ismert szerzõk mellé társíthatgeit is. Kit lehet ma könnyen eladni? Mik a kritéri- nának kevésbé ismerteket. Marcel Beyer ironiumok egy külföldi mûvel szemben? – teszi fel kusan megjegyzi, hogy írni kell valami népszea kérdést Thomas Geiger. N. Kiss Zsuzsa arról rût, bezsebelni a pénzt, aztán nyitni egy élelmibeszél, hogy az Európának fontos, hogy ki szerboltot vidéken (…). A költõ Jan Wagner ajánlja a figyelmükbe az adott szerzõt kiadás- nem panaszkodva, de megemlíti, hogy a nagy ra, illetve, hogy a kiadás tervével õket keres- kiadók alig adnak ki költõket, azt elõzékenyen ték-e meg elõször, vagy valaki mást. Ha eldön- meghagyják a kicsiknek. Mert nem hajlandók tetett, kit adnak ki, még mindig kérdés, hogy kockáztatni. Pedig – a Kalligram képviselõjét több meglévõ mû esetén melyikkel dobják az idézve – nem mindegy, hogy a marketing, vagy írót piacra? És az sem mellékes, hogy ki írja az a szellem felõl olvasunk. Szoboszlai Annamária ajánló szövegét… acra történõ bevezetésérõl szólva elmarasztalta a szakmát, mert míg egy magyar író könyvérõl – középszerûekrõl is – 10 kritika születik,

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

27


Díjak, kitüntetések Arany János-díj (Magyar Írószövetség) Hornyik Miklós író · Szörényi László irodalomtörténész Bethlen Gábor-díjak BETHLEN GÁBOR-díj: Bohumil Doležal, politológus (Prága) Kányádi Sándor költõ Megosztva: Für Lajos történész és Király Tibor jogtudós, TAMÁSI ÁRON-díj: Járfás Ágnes, mûfordító TELEKI PÁL-érdemérem: Pogány Erzsébet alapító-igazgató Hornyik Miklós közíró · Eötvös József Collegium Bródy Sándor-díj: Máté Angi Mamó címû könyve A Gyõri Könyvszalon Díja: Ágh István költõ Kilátó-díj (Újvidék): Markovics Annamária író „Kiváló Magyar Szótár” díj Eõry Vilma (fõszerk.): Értelmezõ szótár+ (Tinta K.) · Hessky Regina – Iker Bertalan: Német–magyar, Magyar–német tanulószótár (Grimm K.) · Pálfy Miklós: Francia–magyar kéziszótár (Grimm K.) · Pusztai Ferenc (fõszerk.): Magyar értelmezõ szótár (Akadémiai K.) · Szemerkényi Ágnes: Szólások és közmondások (Osiris K.) Nagy Imre Érdemrend: András Sándor költõ, irodalomtörténész Quasimodo-díj Alkotói díj: Szálinger Balázs költõ. Különdíj: Kabdebó Tamás Primissima Díj: Moldova György író Prima Díj: Gergely Ágnes író, Czakó Gábor prózaíró Ratkó József-díj: Jánosi Zoltán irodalomtörténész Szép Könyv díj (Marosvásárhely): Lázár Anna: Lövéte köröpölõ · Hajdú Farkas-Zoltán: A dolgok rendje · László Noémi Labdarózsa Szépirodalmi Figyelõ-díj: Térey János és Szakonyi Károly Szirmai-díj (Újvidék): Jódal Kálmán Agressiva (Forum, 2010) Bank Austria Literaris díj (Bécs): Fodor Ákos költõ, mûfordító Grosso d’Oro Veneziano díj (Verona): Esterházy Péter író

A PALAMART KIADÓ AJÁNLJA 1125 Budapest, Kútvölgyi út 38/B Honlap: www.palamart.hu FARKAS JENÕ Drakula és a vámpírok Ez a Drakula- és vámpírtörténetek kézikönyve, mely szerteágazóan elemzi a valós történelmi Vlad Drakula alakját és az ókorba visszanyúló vámpírhiedelmeket, és azt, hogy a kettõ miképpen fonódott össze Bram Stoker Drakula címû regényében. 130x180 mm, 320 oldal fûzött, 2999 Ft, ISBN 978-963-86287-7-0

A FELSÕMAGYARORSZÁG KIADÓ karácsonyi könyvvásárra megjelenõ könyvei

Alföldy Jenõ: A megszenvedett éden Költõk, esszéírók, elbeszélõk Vízjel sorozat Ára: 2600 Ft

Toldi Éva: Egyetlen történeteink Kritikák, tanulmányok Vízjel sorozat Ára: 2500 Ft

28

„Pókhálók libbenése és különös szomorúságillat” A feldolgozhatatlan történelmi traumák és megszüntethetetlen személyes fájdalmak feszültségétõl terhes, mégis leheletfinom prózai mû Sofi Oksanen világsikerré duzzadt regénye, a Tisztogatás. A finnészt írónõ eredetileg színdarab formájában írta meg Észtország és a keleti blokk terrorrban, erõszakban, hazugságokban tobzódó közelmúltját egy idõs hölgy és egy fiatal prostituált különös találkozásán keresztül, és késõbb írt belõle regényt, amely két évvel ezelõtt jelent meg. A darabot a Finn Nemzeti Színházban mutatták be 2007-ben, és az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb színházi sikere lett. Ám a regény még ennél is nagyobb feltûnést keltett. Számos díjban részesült, így megkapta Finnország legnagyobb irodalmi kitüntetését, a Finlandia-díjat, majd 2009-ben a Runeberg-díjat, s 2010-ben az Északi Tanács irodalmi díját. A magányosan és látszlólag békésen éldegélõ észt asszony, Aliide életébe váratlanul tör be egy orosz lány, Zara. A háza udvarán talál rá eszméletlen állapotban. Elõször azt hiszi, hogy rablók csalija, vagyis azért lökték az udvarába, hogy megszánja a lányt, s így a bûnözõk könnyen bejuthassanak a házába. A lány lelkiállapota és viselkedése gyanús és nyugtalanító, ám Aliide, ha óvakodva is, de beengedi. Lassan-lassan derül ki, hogy a lány prostitúció áldozata, és úgy sikerült megszöknie, hogy megölte a fõnököt, s most a stricijei eszeveszetten üldözik. A találkozás óhatatlanul feleleveníti Aliidéban a saját múltját: tragikus szerelmi történetét és mindazokat a történelmi eseményeket, amelyek megpecsételték rokonai, barátai és a maga sorsát. Az írónõ módszere, hogy a legaprólékosabb módon számol be szereplõi viselkedésérõl, körülményeirõl, múltjáról. Elkendõzi a traumáikat, és csak néha lebbenti fel a fátylat, s árulja el, hogy mi is történt velük valójában. A mélyben kavargó borzalmakat csupán egyegy pillanatra engedi a felszínre törni, s azzal teremt feszültséget, hogy mindent megtesz, hogy elhallgassa, egyúttal egy-egy váratlan fordulattal fel is fedje a megszüntethetetlen fájdalmakat és félelmeket. Az aprólékos, hiperrealista próza mintegy gondosan megkomponált fedõszöveg, amely mentes a közvetlen politikai utalásoktól, mégis át meg át üt rajta a kommunista megszállás múltja és egy mai prostituált kegyetlenségekkel teli élete. Ezzel az írónõ tökéletesen belehelyezkedik – és az olvasót is rafináltan vonja bele – a történelmi és társadalmi áldozatok lelkivilágába, olyan, akár egy rendkívül elõvigyázatos, de határozott pszichológus. A végsõ fordulat pedig, hogy fiktív jelentések közlésével a regény rejtélyes ügynökhistóriává terebélyesedik, még tovább feszegetve a történelmi félmúlt lappangó kérdéseit. A Tisztogatás nemcsak Finnországban és az északi országokban indította meg az olvasókat, és lett irodalmi bestseller, hanem a világ számos országában is felfigyeltek rá: eddig harmincnyolc nyelvre fordították le. A Scolar Kiadó igyekezett mihamarabb törleszteni a magyar könyvkiadás tartozását (bár az eredeti színdarab a Mai finn drámák címû kötetben 2009-ben már megjelent a Polar Kiadó gondozásában), és kitûnõ fordításban megjelentette a könyvet idehaza is. Jövõre kiadja az írónõ elsõ regényét, a Sztálin teheneit, amely szintén a közelmúlt nyomorúságának tükre, de – a beszámolók szerint – élesebb, kontrasztosabb rémképekkel és erõteljes politikai felhangokkal. Tornai Szabolcs SOFI OKSASNEN: TISZTOGATÁS FORD.: PAP ÉVA. SCOLAR, 2010, 366

OLDAL

3450 FT

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Ma már a jó bornak is kell a cégér...

Logikus a „Gutenberg” lépése, de úgy tûnik, hogy Erdélyben is igen éles a kiadói verseny – elbír a piac egy újabb kiadót? Sajtból is ezer féle van már a piacon, de egy kis egyéni „fûszerezéssel”-füstöléssel talán az ezeregyedik féle sajt is eladható. Komolyra fordítva a szót: minden új kiadó óriási hátránnyal indul, még Erdélyben is, hiszen itt is vannak már kiadók (Mentor, Polis, Kriterion, Pallas-Akadémia, Erdélyi Híradó, Koinónia stb.), amelyek már több fontos és szép könyvet tettek le az asztalra. Ugyanakkor a XVI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az új kiadóknak is lehet keresnivalójuk a könyvpiacon. Nagyon érdekes például, hogy Gyermekkönyv kategóriában két viszonylag új kiadó, a Bookart és a Gutenberg Kiadó könyvei kapták az 1., 2. és 3. Szép Könyv-díjakat. Nyomdászként, nyomdai tapasztalatok birtokában is mi az, amit másként szeretne mûködtetni saját kiadójában a régi kiadókhoz képest? Több mint tíz éve foglalkozunk grafikai tervezéssel és nyomdai elõkészítéssel, joggal remélhetem tehát, hogy a könyvek „külalakjával” nem lesz majd probléma. Amiben mindenképpen változtatni szeretnénk, az az erdélyi könyves szakma egyik legnagyobb gondja, éspedig: a könyvterjesztés. Úgy gondolom, hogy szakítani kell azzal a sajnálatos „hagyománnyal”, hogy fölvesszük az esetleges támogatásokat, a könyvek terjesztésével viszont nem foglalkozik senki. Pedig mindenkinek jó lenne egy ilyen „újítás”: a kiadónak és a könyvkereskedõnek éppúgy, mint a szerzõnek és – nem utolsósorban! – az Olvasónak… Magyarországon azt tapasztaljuk, hogy a könyvek iránti érdeklõdés, vásárlás az utóbbi években általánosan visszaesett, kivéve a gyermekkönyvet. A Mátyás-könyvekkel csak bemutatkoztak, vagy a gyermekkönyvek képezik a kiadó fõ profilját? Korai még a Gutenberg Kiadó profiljáról beszélni, annyit viszont elárulhatok, hogy a gyermekkönyvek továbbra is fontos helyet foglalnak majd el a kiadó tevékenységében. Szeretnénk minél több tehetséges fiatal képzõmûvészt beÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

FOTÓ: TÕZSÉR LÁSZLÓ

A XVI. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron három, Mátyás királyról szóló mesekönyvvel mutatkozott be a csíkszeredai Gutenberg Kiadó. A Gutenberg cégnév nem ismeretlen a romániai magyar könyvszakmában: 1998-ban Tõzsér László Gutenberg Grafikai Mûhely néven alapította meg grafikai tervezéssel és nyomdai elõkészítéssel foglalkozó cégét, 2008-tól Gutenberg Nyomda néven saját nyomdájuk is van, idén õsztõl pedig munkájuk újabb tevékenységi körrel bõvült. Az Új Könyvpiac kérdéseire Tõzsér László, a Gutenberg Kiadó igazgatója válaszol. vonni a kiadó munkájába, hiszen a Mátyáskönyvek már megmutatták, hogy még egy Mátyás-szerû, közismert történelmi személyiség újrarajzolása is sikeres lehet: szerettük volna fölébreszteni minden egyes gyermekolvasónkban a „kreatív” rajzolót, hogy mindenki megrajzolhassa a maga Mátyás királyát. Reméljük, hogy idõvel ezek a szép kis könyvek sorozattá nõnek, amelyben a klasszikus szerzõk mellett kortárs alkotók meséi-versei is megjelenhetnek majd… Van még „utánpótlása” Erdélyben a gyermekirodalomnak? Azt látjuk, hogy a kortárs alkotók elõbb-utóbb szerelembe esnek a gyermekeknek szóló irodalommal is. Hála Istennek elég sok gyermek van még Erdélyben, amíg pedig van gyermek, igény lesz a nekik szóló irodalomra is. Személyes tapasztalatból beszélek: Marci fiamnak kerestünk Mátyás királyos könyveket a boltban, de nem találtunk. Így jött az ötlet, hogy talán érdemes lenne ilyen könyvekkel lépni elõször a nyilvánosság elé… Nem elég jó minõségû könyveket kiadni, el is kell adni azokat. S ma már az sem elég, ha a könyvek eljutnak a könyvesboltokba. De eljutnak-e, például, Magyarországra, és föl tudjáke kelteni az érdeklõdést irántuk? Tipográfusként, nyomdászként, újabban pedig kiadóként is állíthatom, hogy ma már Erdélyben is tudunk szép könyveket csinálni. Természetesen a szép könyv nemcsak a nyomdai technikától függ, hanem fejben is nagyon ott kell lenni. Magyarán: ma már nem elég az, hogy jó bort csinál az ember, a cégérnek legalább annyira jónak kell lennie. Marosvásárhelyen a standunk mellett mindenféle huncutsággal kísérleteztünk: gyermekszínházzal, felolvasásokkal stb., és a gyerekek bizony vevõk voltak erre a fajta „reklámra”. Ami pedig a magyarországi terjesztést illeti: egyetlen komoly kiadó sem lehet közömbös a rendkívül nagy magyarországi olvasótábor iránt. Hiszen azért dolgozunk, hogy minél több olvasónak megmutassuk, mit tudunk, s ha még a könyveket is el tudjuk adni, akkor teljes a siker… 29


Vannak könyvcímek, amelyektõl zavarba jövünk, és félreértjük a szándékot. Az Autósmesék nálunk ilyen címnek bizonyult. Olvasatlanul például az jutott eszünkbe, hogy családi legkisebbjeinkkel talán éppen utazgatás közben mesélünk egymásnak a leggyakrabban. Vagyis hogy nem az ágyban van már a legtöbb idõ az ilyesmire. z az összeállítás sokkal egyértelmûbb. Az Autósmesék cím egy mesehõs-választási eljárás végeredménye: egy státuszszimbólum beemelése a halhatatlanságba a hétmérföldes csizmák, a parázsevõ táltosok, a boszorkányt lovagoltató seprûk és a Napba repítõ aranyszekerek társaságában. Mert egyébként erõteljesen klasszicizáló mesék születnek az autókról. Varázserõvel rendelkeznek, mint Nádori Lídia óriásnevelõ (-növelõ) játékszobájában, ahol természetes, hogy góliátok vagyunk a zûrzavaros várostól a parkettaszéli óceánig. Emberként lehet velük beszélgetni (nem akárkiknek), beleavatkozva egy klasszikus mesefolyamba a kis vakond finom megleckéztetésével (Kocsis Péter fejcsóválása nyomán), leszámolva nosztalgiával, érzelmességgel. Bizonyos autók (gazdái) részt vesznek az aktuális tolvajok leleplezésében (Berg Judit Turbó Danija mármár kentaurként nõ össze gombnyomásra átalakuló kedvencével, ahogy azt neve is sugalmazza). Másutt az elválás elmorzsolt könnycseppjeitõl homályosul el a látásunk, hiszen bizonyos autók közismerten családcentrikusak. Vagyis annyira be tudják magukat hízelegni a legendáriumainkba, hogy szívszorító jelenetté válik minden autócsere, ha eljön az ideje. Lõrincz Judit Lívia Zápor Jóskája afféle metamorfózison átesve kínál megbékélést az elmúlással, míg Nógrádi Gábor inkább húzza-halasztja a véget, nagyszülõknek ajándékozva az autónagypapát. Az autók meséje is elsõsorban az életrõl szól tehát, amiben benne van az öregedés és a titokzatos elmúlás. Ez is klasszikus hagyomány! Ki ne emlékezne az emberi test szerveinek fontosságáról vitázó tanító mesére a múltból? Lackfi János autósmeséje (király)lányoknak immár a Slusszkulcsok, Ablaknyitogató Karok, Szélvédõ Üvegek és egyéb alkatrészek zajos önelégültségével leplezi le a tárgyak nélkülözhetetlenségérõl keltett nagyképû hisztériát. Az autómosás gyer-

E

„A születésnél nincs nagyobb csoda! S következésképpen minden születés új esély arra, hogy a nagyon várt GYERMEK által változzék, jobbuljon a Világ. Ennek a csodának kétezer esztendeje hírelõi: karácsonyi pásztorai, angyalai, sõt nagyon is világias énekmondói támadnak. Nem csak a jászol és az esemény közelébõl. Mert a betlehemi csillag és jászol átragyog szárazföldeken és tengereken. Mindig idelátszik.... Az én gyermekkorom rorátés hajnalainak emléke máig elõhívhatóan, idézhetõen pontos: csikorgó fagyban kiscsizmában, embermagasságú hófalak között megyek a harangszó iránt. És a versek – az idõben – jõdögélnek utánam. Válogatásunk az új évezred elsõ karácsonyát szeretné illõn köszönteni. Az elmúlt harminc esztendõ verses szívdobbanásait Keresztes Dóra ihletett »kardiogramjai« teszik láthatóvá.” Nagy Gáspár (az elsõ kiadáshoz írott ajánló sorai, 2000 adventjén) Új kiadás! zöld-S Stúdió, 1535 Bp., Pf. 699. E-mail: zold-S@zold-S.hu 54 oldal, 1800 Ft 30

meki leckéje pedig a jót akaró gyereksereg frontális ütközése a kocsitulajdonosi metálimádattal. Finy Petra jáde-autója feledhetõvé simítja egy baleset lelki sebeit, Dragomán György pedig már a roncsderbik flúgos futamait emeli át a valóság inneni és túloldali határain. És ne higgyük, hogy minden fennkölten csodaautó. Itt van például Czigány Zoltán gyûjtésében az emlékektõl eldugult kukás-teherszállító, és megdicsõül Békés Pál tiszta lélegzetre vágyó, búcsúajándékot kínáló, böhöm locsolókocsija is. Kiss Ottó tervrajzon továbbélõ, hét lakattal õrzött, még éppen befejezetlen építésû modellje pedig már a nemzedékek egymásra hagyott emlékezetét vési a szívünkbe. Az én önálló könyvet kívánó kedvenceim Mosonyi Aliz Autósmesék címû kiscsokrának darabjai. A „Mi ketten. Te meg én” jelszó egy öregkisasszony öreg autójának fényes, kívül-belül tiszta rendje szerint átélt kalandsorozata. Minimesék a világ bejárásáról és befogadásáról. Ez az autóstéma telitalálat! Bizony az a helyzet, hogy minden autót emberszámba veszünk, ha elsõre nem, hát másodjára. Amibõl következik, hogy az autóink éppen olyanok lettek, mint õsi fabuláink álarcos állatai: rejtõzködõ emberek. És akkor tulajdonképpen az autósmeséket autókban is lehet mesélni. Ezt a tizennégy álmot bárki kipróbálhatja átigazítva, újramondva. * éha mégis csak ismétli magát az irodalmi élet. Ahogy volt idõ, amikor megélhetési irodalomból nõtt naggyá a hazai gyermekköltészet, most mintha ennél is szívesebben írna gyermekverset a beérkezett és beérkezõ generációk színe-java. Mi ebben a hasonlóság? Sok önálló kötet, s még izgalmasabb termékként az antológiák, válogatások sora. Amellett megvannak az eminensei is ennek a mûfajnak. Mostanában Lackfi János tûnik a legeminensebbnek. Valószínûleg azért, mert amellett, hogy költõ, kitûnik az

N

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Kovács Lajos

Válogatós válogatásaimból ötletember szerepkörében is. Most éppen egy afféle osztálytablót készített – kortalan lazasággal egymás mellé ültetve az utóbbi évtized mindenféle költõi törekvõit. A tablót pedig megrajzoltatta – kivel mással? – Molnár Jacqueline arcképcsináló mesterrel. A belsõ borító kicsit rajzos, kicsit kollázsolt poétatablója negyven groteszken mosolyintó, fintorító, máshol elmélázó alkotó egyéni portréját állítja egymás mellé. A könyvben majd megismétlõdnek ezek a fényképcsúfoló, remélhetõleg emlékezetessé mentett (csipkekalapos és koronás, borostás, kócos, hajzuhatagos meg kopaszkás, négy szemmel leskelõdõ és kancsal okulárés, lesütött szemû meg lepkére ámuló) huncutságok. Ha diák lennék, ilyen tablót rendelnék magunkról ballagás elõtt. Az Aranysityak nem titkoltan „Friss gyermekversek” válogatása. Szigorúan az ÁBC szab sorrendet a költõk felvonultatásában, ámbár mennyiségi egyenlõsdit korántsem hirdet a szerkesztõi filozófia. Amiben következetes szubjektivitásra törekszik, az Lackfi újdondász makacssága: kritika és életrajz helyett mindenkit „bevezet” egy kis „szösszenettel” – ami részben kalauz a versekhez, részben igazolja, hogy a válogató tud ezt-azt a válogatottjairól. Sportszerû törekvés profinak mondott világunkban. Az ilyen antológiákban biztosan megtaláljuk a már felfedezetteket ugyanúgy, mint a még várakozókat, a megkedveltek szomszédságában a meglepetést hozókat – s ebbõl következõen az észrevétlenül átlapozottakat is. De hozzájuk is visszavezethetnek az utak… Névsort most hadd ne olvassunk, ez egy (a huszonegyedik század elsõ évtizedét) érdesen felrajzoló gyermekköltészet. Ami egyébként állatos is, világfölfedezõ is, sõt már világhálós és szófacsarós is, szóval mindenféle és hagyománytiszteletlen, bár nem nagyon. Hogy friss-e, azt a következõ egy-két évtized szigorára kell bíznunk. A szerzõk többsége egyáltalán nem rejti véka alá, hogy mi köze ehhez a verscsináláshoz. Õk a sráclélekbe belelátók, mások meg kilátnak a gyerekbõl; többségük bõbeszédû fõállású anyuka, etetésfrásztól gyes-gyanús apuka, esetleg mindennapos vendég egy hírhedt gyerekszáj körül mint kereszt- vagy nagyszülõ, avagy legjobb leskelõdõ-hallgatózó barátnõ. Mondhatnánk, hogy modellÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

költészet született gyermekvers ügyben, ahol lélektani körüljárással közelednek a versképpé nemesedõ álláspontok: errõl sorozatok és csokrok árulkodnak az Aranysityak lapjain. És a papírcsákóként a fejekre igazított (fejekbe mondókázott) versválogatás éppen azt kívánja nekünk üzenni teljes erejével, hogy van saját mai költõi hangunk, amelyen újabb nemzedékeink fölnevelõdhetnek. Ez pedig jó és fontos üzenet. AUTÓSMESÉK MAI MESEMONDÓKTÓL. RUBIK ANNA RAJZAPOZSONYI PAGONY KFT., 2010. 3250 FT · ARANYSITYAK . FRISS GYERMEKVERSEK. VÁLOGATTA LACKFI JÁNOS, MOLNÁR JACGUELINE RAJZAIVAL. CSODAZERUZA, 2010. 2890 FT IVAL.

* önyvtárosok célozgattak rá eleinte: írjatok már nekik is valamit! Merthogy õk ezt olvasnák. Vagyis a krimikedvelõk a krimit. Egy kanonizált gyermekirodalmi könyvkiadás még csak megnyitja füleit az üzleti szempontok mai hadállásai elõtt, de ki fog itt gyermekkrimi-íróként kockát vetni? Egyáltalán: van gyermekkrimi, és annak van irodalma? Itthon is? A Scolar Kiadó nem sokat vacakolt a kérdéssel: importálta, ami itthon még „vitakérdés”. Üzletpolitikai szempontból a világ legegyszerûbb döntését hozta meg: ráállt egy sorozatra, ami gyermek-krimiként kínálkozott a piacon. Fabian Lenk úr a Harry Potter-õrület végsõ határán már tudta, hogy a legújabb mítosz sem tett olvasóvá mindenkit. Kidekázta az abszolút hosszútávú üzleti siker üzleti tervét. Ez pedig az emberi történelem hajnalától kínálja meséit, titkait. Csak ismét föl kell találni hozzá néhány spanyolviaszt: például az idõgépet, amivel oda utazunk, ahová akarunk, továbbá az átlagnál izgágább fiatalokat, akik szeretnek idõutazni, és olyan rejtélyeket, amelyekbe dedektív szimattal be lehet avatkozni anélkül, hogy megváltoztatnánk a történelem menetét. Sõt! Mi magunk segítünk a históriának saját múltja fékentartásában.

K

A sorozat, mint ilyen, csak fõszereplõi révén köt össze könyvet a könyvvel. Semmi jelentõsége, hogy melyiket kapom le a polcról. Az összes veszélye az alkotói technikában rejlik, amit írói vénának nevezünk. Vagyis a történelembe sikerül-e belecsomagolni a mindennapi kis kriminalisztikát úgy, ahogyan azt magányos álmodozásai közben egy kiskamasz már pedzegeti. Nem kell agyonbonyolítani, de kellemes az álmomban már átéltem ilyet érzés továbbéltetése… Lenk úr Idõdetektívek sorozatából mi az 5. és 6. kötetet „válogattuk”. Megfelelõ próba ahhoz, hogy eldöntsük: ilyen lovat (krimit) akartunk-e? Az elõbbi kötetben Drake kalózkapitány I. Erzsébet korából toppan közénk, az utóbbiban a görög delphoi jósda történelemcsináló attrakciói közben kell megbuktatnunk az árulókat. Nem kell röstelkednünk, ha a folytatás mellett döntünk: Lenk úr közénk csempészi a kor figuráit, megcsap bennünket némi történelmi levegõ is, és bizonyos összefüggések körül is oszlik a köd. Kezdetnek pedig mindez nem kevés. Az a bizonyos réteg akár olvasóvá is válhat általa, mások talán elégedetlenségük jeleként más forrásokat keresnek tudásuk acélozásához. Azt azért tartsuk észben, hogy Babits nem egészen ezeket az utakat járta krimiolvasói szenvedélyében. És Hegedûs Géza sem vonna párhuzamot, ha még elmondhatná kedvenc tételét: jobb krimi el sem képzelhetõ a Bûn és bûnhõdésnél. Azt pedig csak óvatosan jegyzem meg: Kádár Péter is írt hajdanán egy-két – hazai ízeket hitelesen rekonstruáló – történelmi visszatekintést. Õ, sajnos, nem folytatta, s már nem is teheti, hazai gyermekirodalmunk és kiskamaszaink szomorúságára. FABIAN LENK: DRAKE KAPITÁNY, A KIRÁLYNÕ KALÓZA. KRIMI A MERÉSZ TENGERÉSZEK KORÁBÓL. IDÕDETEKTÍVEK, 5. KÖTET. ALMUD KUNERT ILLUSZTRÁCIÓIVAL. SCOLAR, 2010, 1990. FT · FABIAN LENK: A JÓSDA REJTÉLYE. KRIMI AZ ÓKORI GÖRÖGORSZÁGBÓL. IDÕDETEKTÍVEK, 6. KÖTET. ALMUD KUNERT ILLUSZTRÁCIÓIVAL. SCOLAR, 2010, 1990 FT

31


Emberközel zéchenyi István, aki százötven évvel ezelõtt távozott az élõk sorából, máig abban a szoborszerû alakban áll a magyar közgondolkodásban (ha egyáltalán még áll), amelybe kortársa (és ha Széchenyi felõl tekintünk rá, akkor legalábbis: ellenfele) Kossuth Lajos állította, amikor úgy nyilatkozott róla, mint „a legnagyobb magyar”-ról. Nemcsak egy egész korszakot elindító és meghatározó közéleti szerepe, vagy a nem egyszer szimbolikus üzenetûnek szánt és utókorára épületekben is fennmaradó tevékenysége miatt maradhatott az utána következõ magyarok érdeklõdésének elõterében, hanem halálának körülményei is okot adtak arra, hogy ez a figyelem eleven maradhasson. A nemzeti emlékezet ezen körülmények okán hamar hatalmi szándékot (és egy azáltal irányított kezet) vélt felfedezni annak a százötven évvel ezelõtti döblingi napnak rejtélyességében. (S hogy ez a tisztelet és a nemzeti érzékenység vezette emlékezés mennyire erõs, arra talán a nyolc évvel ezelõtt bemutatott Széchenyifilm, a Hídember az egyik legjobb példa.) A (szó szerint) kézzelfogható hatást elért tettek és az utókor által megrajzolt arckép mögött azonban ott az ember, a személyiség, akinek legbelsõbb titkaiba természetesen nem tudunk belepillantani, csak talán módosítani, emberibbé tenni az eddig ismert képet. Erre tett kísérletet annak idején, Széchenyi születésének bicentenáriumán a róla írott monográfiájával Csorba László, akinek könyve a legnagyobb magyar halálának százötvenedik évfordulóján a harmadik kiadását érte meg. Maga a könyv is az 1860 húsvétvasárnapján történtekrõl szóló beszámolóval indul, hogy azután a végére visszakanyarodjon oda. De a kezdõ- és végpont közé fölrajzolódik Széchenyi élete, pályája, ellentmondásokkal és feszültségekkel teli személyisége. És mindaz, ami elõképül vagy hajtóerõként szolgált ennek a pályának megfutásában: az elsõ, a Nógrád megyei Szécsényrõl nevet szerzett õs, a családnak az országot Bécsbõl kormányzó udvarhoz fûzõdött kapcsolatai, a könyvtár- és múzeumalapító apa, annak meglepetésektõl sem mentes pályája és erõs katolikussága (amely jobbágykezet ért csók-

S

32

ra fiának adott felszólításáról is emlékezetes), a fiatal Széchenyi katonáskodása, byroni életuntsága, utazásai és szerelmei. Egy helyét és szerepét keresõ ifjú fõúr öröksége, aki végül nemcsak saját hibáinak és tévedéseinek kijavításába fog bele, hanem ezzel együtt szorosan hazája életviszonyainak jobbításába is. A két felelõs-

SZÉCHENYI ISTVÁN

ÉS FELSÉGE SÍRJA

A NAGYCENKI MAUZÓLEUMBAN

ség összekapcsolódott és olyan élethelyzetek kialakulásához vezetett, amelyekben nem egyszer mind az udvar, mind pedig annak magyar (nemesi) ellenzéke felõl a legóvatosabban fogalmazva is értetlenséggel kellett találkoznia. Bensõ feszültségei azonban tevékenységre sarkallták, amelynek végsõ soron a közgondolkodás megváltoztatása volt a célja. Úgy gondolta, hogy a magyar közállapotok megváltoztatása olyan módon érheti el eredményeit, ha ez a bécsi udvar, ha nem is egyetértésével, de beleegyezésével történik. Nézeteltérései Kossuthtal itt gyökereznek (és ezek miatt a korabeli politikában el is szigetelõdik), ám amikor 1848 tavaszán már gyorsabb ütemet vesznek az események, maga is az elsõ független magyar kormány tagja lesz. Ám közlekedésügyi minisztersége rövid életû volt, belsõ feszültségei (valamint annak

gondolata, hogy a Magyarországhoz közelgõ csapás okozója õ maga volt) meghaladták pszichikai teherbíró képességét és összeomlott. Így érkezik el a könyv az utolsó tizenkét esztendõ tárgyalásához, amelybõl kiviláglik, hogy Széchenyi (utólag korántsem beazonosítható) pszichés betegségben szenvedett, amely azonban szellemi képességeit nem befolyásolta. Így tudott megsemmisítõ erejû szatírát írni a magyar szabadságharc leverése utáni birodalmi politikáról, amely azonban elindította azon az úton, amely halálához vezetett. A hatalom képviselõi kilátásba helyezték, hogy a tetszhaláli állapotából hirtelen szellemileg újra aktívvá vált fõurat az õt ápoló magánintézetbõl egy közintézetbe helyezik, ahol a korabeli elmegyógyászati körülmények (és „kezelések”) inkább a börtönt idézték, semmint a kórházat. Csorba László Széchenyi Istvánról olvasmányosan megírt könyve elsõsorban a nagyközönséghez szól, megvilágítva a Lánchíd építtetõje pályájának kevésbé ismert fordulatait. Sokszor idéz forrásaiból, a Széchenyi életének legközvetlenebb tükrébõl, naplójából is. Az olvasó elõtt – Széchenyi mellett – megelevenedik a kor, annak kisebb s nagyobb szerepû alakjai nem a már régebb óta divatos mítosztalanítás, hanem az emberközelbe hozás jegyében. Csábi Domonkos

CSORBA LÁSZLÓ, SZÉCHENYI ISTVÁN 3. KIADÁS, M-ÉRTÉK KIADÓ, 2010, 348 OLDAL + ILLUSZTRÁCIÓK 3999 FT

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


A jó könyv szolgálat Nacsinák Gergely András: Jóga a középkori Európában? A Jézus-ima története és a hészükhazmus keleti kapcsolatainak kérdései A/5, 216 oldal kartonált, 2500 Ft A fiatal ortodox pap a jelenkorunkban éppen tért hódító, ihletésbõl fakadó ima, a Jézus-ima történetét járja körül a kezdetektõl napjainkig. Hészükhia: lelki csendesség, amely bensõséges kapcsolatot eredményez Krisztussal, a régi idõk görög szerzetesei – a hészükhéták – által használt pszichofizikai módszer (légzéstechnika, testtartás) alkalmazásával. A Jézus-ima a szív imája, amely lelki-értelmi egyesülésre törekszik Krisztussal, miközben egyetlen mondatot ismétel szüntelenül: Uram Jézus, Isten fia, könyörülj rajtam. Móser Zoltán – Kerny Terézia: Képet ölt az Ige Johannes Aquila freskóiról 210 x 280 mm 60 oldal, színes ill. keménytáblás 3800 Ft Ki volt e kimagaslóan tehetséges mûvész? Életrajza homályos, a XIV. századi Magyar Királyságban mûködött, két fennmaradt portréja miatt vált a középkori magyar festészet legtöbbet emlegetett mûvészévé. Egyik portré feliratszalagján radkersburginak nevezi magát, vezetékneve, az aquila /sas/ Jézus kedves tanítványára, az evangélista Szent Jánosra utal, akinek attribútuma a keresztény szimbólumrendszerben a sas. A falképek Velemér középkori templomának freskói. A képek tematikáját és egyháztörténeti hátterét feldolgozó szerzõpáros tanulmánykötetét Móser Zoltán fotói teszik kivételesen értékessé.

Táncos Katalin: Az én Miatyánkom Fr/5, 160 oldal kartonált, 2000 Ft A szerzõ magát büszke magyar hajléktalannak vallja, aki a versírás tehetségét kapta – szinte semmi mást. Megalkuvást nem tûrõ természete is oka ennek, sokszor szerencsétlen élethelyzetekbe sodorta, ám szenvedéseinek kohója a verseket élõvé, maradandóvá tette. Lovagi segítõi a „máltaiak” és „Ajándék-doktor” (Eõry Ajándok) nemcsak egészségi állapotán javítottak, hanem közremûködõi voltak versei kötetbe szedésének. E kötettel egy félreértés is tisztázódik: a Papp Lajos szívsebésznek, kiadónk szerzõjének tulajdonított szépséges fohász – a kötet címadó verse – e tehetséges, hányatott életû költõnõ alkotása. Sebõk Melinda: Halálmotívum Rónay György és Pilinszky János tájköltészetében A/5, 204 oldal kartonált 2500 Ft „Pilinszky és Rónay. Egyazon hit két arca. Kétfajta vallásos élmény, két lépcsõfok az Istenhez igyek-vésben” – idézi hegyi Bélát a szerzõ, s nyilván ez a megállapítás is közrejátszott abban, hogy e két költõ intenzív halálmegközelítéseit vizsgálta és hasonlította össze. A tanulmány szerzõje e rokoni vonásokat tovább szûkítette: tájlírájukba vetített halálmotívumaikat vizsgálta a modern pszichoanalitikus irodalomkritika módszereivel. A kötetet Rónay- és Pilinszky-kéziratok fotói egészítik ki, s így az irodalomkedvelõ közönség igazi különlegességet vehet kézbe.

Christian Morgenstern: Akasztófa-énekek és más költemények Fr/5, 152 oldal keménytáblás 2700 Ft

Skultéty Csaba: A szlovákok és mi egy kelet-nyugati publicista szemével A/5, 150 oldal kartonált 2500 Ft

Az akasztófa-költészet: egy darabka világnézet. A zárójelbe tett, anyagtalan dolgok korláttalan szabadsága. Ez az, ami szóhoz jut benne. Az akasztófáról másként tekintünk a világra; s mást látunk meg benne, mint mások. A német szerzõt, mûfordítót, költõt eredendõen barátai szórakoztatására írt groteszk költeményei tették világhírûvé. A zeneiséget sem nélkülözõ, miszticizmusra hajló abszurd verseinek elsõ kötete, az Akasztófa-énekek mellé a fordító (Kulcsár F. Imre) a szerzõ más költeményeit is csatolta.

A szerzõ a Felvidékrõl a nagyvilágba kikerült magyarként feladatának tartja nyomon követni, hogyan lett a csendes, békés, szerény, becsületes mindennapokra törekvõ, hosszú századok során anyanyelvét is csak nyelvjárásokban beszélõ nép önimádó, nacionalista felbuzdulástól dagadó, túláradt államterületén mindenki mást kisemmizõ, ingyen zsákmányát természetesnek tartó politikai nemzetté ma – a szûk elõítéleteken túllépõ közösséget és egymás megértését keresõ Európa közepén.

Szerencsés Károly: Eltékozolt évtized Adalékok a Kádárkorszak hetvenes éveinek történetéhez B/5, 252 oldal kartonált, 3200 Ft Miért éppen a hetvenes évtized vizsgálatát tûzi ki céljául e tanulmány? Egyre több jel mutat arra, hogy a XXI. század politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális folyamataira nem a legendás hatvanas évek, vagy a szocialista rendszert megbuktató nyolcvanas évek vannak döntõ hatással, hanem sokkal inkább a szívósan máig ható hetvenes évtized. Ezért érdemes foglalkozni ezzel az idõszakkal. Ebben az évtizedben semmilyen trauma sem érte a társadalmat, a „nyugalom” mégis ismeretlen volt Magyarország számára.

Kellermayer Miklós: Az Élet B/5, 212 oldal kemény táblás 3400 Ft A szerzõ világhírû sejtkutató, mély hitû keresztény, aki különös felelõsséget érez világunk, földünk s benne az ember jövõje, azaz az Élet iránt. Saját kutatásaiból kiindulva jut el ahhoz az igazsághoz, hogy a tudomány számára az élet keletkezése mindörökre misztérium marad. A szerzõ a kinyilatkoztatott és a tudomány által feltárt igazságok egységes megértésére és megélésére törekszik. Lelki-szellemi sürgetés, az életrõl tudható és megismerhetõ igazság kifejezésének vágya szülte e kötetet, s fõleg az, hogy mi emberek bajba jutottunk e korban, és gyógyulást csak az igazság kimondásától remélhetünk.

1134 Budapest Apály u. 2/B T/F: 359-9825 www.kairosz.hu


Középkor-olvasatok Az utóbbi évtizedekben megjelent tudományos és publicisztikai írások hatására, a (magyar) köztudatban szinte dogma alakot öltött az a vélemény, miszerint a középkor, a középkori kultúra közöttünk él, a szomszédunkban, a Kárpátok keleti lejtõjétõl nem túl messze. Némely néprajzos szavaival élve: „kiszállni”, „behatolni” a középkori világ keretei között élõ csángók közé: valóságos idõutazás. Nyugatról nézve át a Kárpátok felett, a megfoghatatlan távolságban: biblikus hitben élõ, a kódexek nyelvét törõ, szorgos és magatehetetlen nép lakik, akit csak lencsevégre kapva lehet valamelyest közelebb hozni. inda István választása a társadalmi kontroll intézményeire esett. A fiatal kutató nagyító alá vette a normasértések típusait (hazugság; verbális és fizikai erõszak; öngyilkosság és gyilkosság; Isten és a papok káromlása; vallási konverzió; szexualitás; sír- és halottgyalázás; alkoholizmus stb.), és a normasértés elkövetését akadályoztató, majd szankcionáló formális (egyház és állam) és informális (szokásjog, közvélemény) kontroll intézményeit. Vizsgálatai során, a jelenség pontos feltárása céljából, Kinda István a néprajzkutatásban elsõk között tekinti át az immáron magyar kutatók számára is hozzáférhetõ levéltári forrásokat. De Kinda nem csak a forrásbõvítés terén hoz újat a csángó etnográfiában. Kutatói érdeklõdése a kultúra olyan területeire irányul, amelyek értõ feltárása és megmagyarázása nélkül aligha lehet megalapozott véleményt formálni a népcsoport társadalmáról és a kultúra szerkezetérõl. A mindennapi és ünnepnapi viselkedés-

K

34

módok, viszonyulások elemzése során a lelkiismereten túlmutató külsõ/felsõ rendszerekre mutatott rá, amik a csángó közösségek életét meghatározzák. Az intézmények között egyedülálló szerepe van a helyi közvéleménynek, és az informális kontroll egyéb formáinak (pletyka, mágia). A kontrollmechanizmusokhoz hasonlóan a büntetõrendszerek is többfélék. Kinda István tapasztalatai szerint a katolikus közösségek a normasértést elsõ fokon helyi eszközökkel

(„beszéli a falu”; megszégyenítés; gyalázás; kiközösítés; átok; ráböjtölés; stb.) büntetik, majd csak azt követõen, a vétek helyreállításának az elmaradása esetén fordulnak az egyházi (kiprédikálás, nyilvános vezeklés, eltiltás, átok) és állami/világi (pénzbírság; börtön) szektor büntetõ eljárásaihoz. Mindeme ellenõrzõ és büntetõ rendszerek szigorát Kinda szerint a közvélemény ereje, valamint a transzcendens ítéletbíró mûködésébe vetett (középkorias) hit mércéje nyújtotta és irányította. Kinda egy olyan középkorias társadalmi berendezkedést vizsgálhatott, ami megítélése szerint a napjainkban végbemenõ posztmodern folyamatok hatására egyre veszít funkciójából, sõt feledésbe merül. * másik lencsevégre kapott terület a folklór, közelebbrõl a csángó népmese. Zakariás Erzsébet Vót, hol nem vót címmel olyan kötetet adott közre, amelynek az anyagát több mint fél évszázaddal ez-

A

elõtt, 1951-1958 között gyûjtötték Erdély neves néprajztudósai (a teljesség igénye nélkül: Domokos Pál Péter, Faragó József, Jagamas János, Kallós Zoltán, Nagy Jenõ), és amit mindeddig a kolozsvári Román Folklór Archívum adattárában õriztek. Az ötvenes évek politikai körülményei kapcsán megemlítendõ, hogy ebben az idõszakban számolták fel a hatóságok a Magyar Népi Szövetség csángó szervezeteit (’52-ben), ekkor zárták be a moldvai magyar iskolákat (’53-ban), állították le a Kolozsváron megkezdett nyelvészeti, folklorisztikai kutatásokat, így a megkezdett gyûjtések abbamaradtak, és az anyagközlésre nem kerülhetett sor. A Salat-Zakariás Csaga illusztrációval kiadott kötet száztizenegy moldvai magyar népmesét tartalmaz, amit tizennégy faluban mintegy negyvenkét mesemondótól gyûjtöttek a kutatók. A nótafák között olyan egyéniségeket is találunk, akik más vonatkozásban is bekerültek a ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


magyar néprajz jeles alakjai közé. Ilyen a bogdánfalvi Erdei János, aki a 20. század elején meghatározó szerepet töltött be a magyar nyelvû népi vallásos élet szervezésében, vagy a Kárpát-medencei táncházmozgalomból jól ismert, Népmûvészet mestere címet viselõ Jánó Anna, és sokan mások is. A kiadvány értéke nem csak abban van, hogy tudományos alapozottsággal készült, hanem hogy egyszersmind a nagyközönségnek is szól. Ha az olvasás folyamatát valamelyest lassítja is, a mesék élvezhetõségén nem ront a román jövevényszavak és a tájszavak szövegközi fordítása, amit a

szerkesztõ a törzsszövegtõl eltérõ, halvány sárgaszínû betûvel közöl. A mesék nyelve(zete) jól tükrözi az elbeszélõk kétvagy többnyelvûségét, mint ahogy azt is, hogy az adott mese milyen hagyományból származik (a helyi folklórból örökölt, iskolában tanult, katonaság alatt hallott, stb.). A moldvai magyarság sajátos történeti körülményeibõl adódóan, valamint az egyre gyorsuló nyelvvesztés miatt bizonyosra vehetõ, hogy e mese mûfajban rögzült szövegeket hamarosan a magyar nyelvemlékek utolsó, posztmodern kori forrásaiként fogjuk értékelni. Íme egy ízelítõ a kötet egyik legkedvesebb meséjébõl: „Szóltak a kakasok kettõdik rendet (…) leszállott János ez ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

ótárról, lefeküdt, s nyugudt régvelig. Mikor régvel (…) a lyeány meglátta, úgy megváltazatt, úgy megszépült, hogy e világon képje nem vót”. * történeti források értelmében a magyarság középkori kivándorlása a keleti határ védelmének céljából történt, abban az idõben a moldvai gyepûvédõk nélkülözhetetlen stratégiai erõt jelentettek a magyar állam védelmi rendszerében. A szórvány csoportok etnikai identitására irányuló kutatások kimutatták: a szórványság alapjellemzõje, hogy a többségtõl eltérõ identitásának tartalmi és formai kereteit önerõbõl nem képes kialakítani és fenntartani, a helyzet kezeléséhez külsõ erõre van szüksége. A nyelv mögül idõvel a közösség is eltûnik, és kulturális önfeladás megy végbe. A szórványosodás tehát egy olyan (idõbeli) folyamat, amely folyamatosan egy másik tér(ség)be húzódik át, a peremrõl a centrum irányába. Éppen ezért a magyar szórványcsoportok – a moldvai magyarság – szimbolikusan is, és valóságosan is nyelvbástyák. A magyar nyelvhatár felszámolásával ugyanis az asszimilációs folyamatok a Kárpátok nyugati lejtõire, majd tovább, egyre beljebb tevõdnek át, és ennek a jelenségnek a felismeréséhez, aligha szükség van holmi lencsére. Iancu Laura

A

KINDA ISTVÁN: ELLENÕRZÖTT KÖZÖSSÉGEK SZABÁLYOK, VÉTKEK ÉS BÜNTETÉSEK A MOLDVAI CSÁNGÓ FALVAKBAN

MENTOR KIADÓ, 2010 MAROSVÁSÁRHELY, 224 OLDAL + 16 SZÍNES MELL. ZAKARIÁS ERZSÉBET (ÖSSZEÁLL.): VÓT HOL NEM VÓT CSÁNGÓ MAGYAR NÉPMESÉK KOINÓNIA KIADÓ, 2009 KOLOZSVÁR, 447 OLDAL, 3600 FT

35


Kollarits Krisztina

Tormay Cécile: Bujdosó könyv

A „fájdalom könyve” vagy „bujtogató könyv”? Tormay Cécile-rõl az elmúlt évtizedekben – nyugodtan mondhatjuk–, hogy még a korszak irodalmában járatosak is csak keveset tudtak, noha a Horthy-kor ünnepelt, sõt Nobel-díjra felterjesztett írónõje, egy kb. egymillió tagot számláló konzervatív nõi szervezet, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének örökös elnöke, a Nyugat ellenlapjaként indított Napkelet fõszerkesztõje volt. A II. világháború után azonban Tormay is áldozatul esett a „szellemi tisztogatás”-nak: néhány kötete indexre került az általa szerkesztett irodalmi folyóirattal, a Napkelettel (1923-40) együtt, más írásai, az Emberek a kövek között (1911), A régi ház (1914) vagy az Õsi küldött (1934-37) címû regényei ugyan nem voltak betiltva, de az 1990-es évekig ezeket sem adták ki újra, így gyakorlatilag az írónõ és mûvei kiestek az irodalmi köztudatból.

Az elmúlt években több kiadó is vállalkozott Tormay Cécile mûveinek megjelentetésére, s megindult az írónõ személye és életmûvének értékelése körüli vita is. Különösen az 1918–19-es eseményeket napló formában rögzítõ írása, a Bujdosó könyv (1920–21) váltott ki komoly indulatokat, Károlyi Mihály és Kun Béla tevékenységét élesen elutasító, a két forradalom alatti kegyetlenkedéseket és visszaéléseket éles reflektorfénybe állító szemlélete és fõképp antiszemita részei miatt. Bár Tormay már az eseményekkel egy idõben készített feljegyzéseket, könyve végsõ formáját csak a proletárdiktatúra bukása után nyerte el. Saját jegyzetei mellett korabeli újságcikkekre, sõt szóbeli közlésekre is hagyatkozott. A Bujdosó könyv bizonyos értelemben „álnapló”, irodalmi mû, ha tetszik „regényes korrajz”, mindenesetre semmiképp sem szabad „dokumentumgyûjtemény”-ként olvasnunk. Ugyanakkor sok érdekes, magával ragadó részletet tartalmaz, hûen visszaadva saját társadalmi körének érzésvilágát, az egész korszak helyenként már-már groteszkbe hajló közállapotait. Szatirikus és tragikus jelenetek, a kétségbeesés, a megvetés, a gyûlölet és a remény érzései váltakoznak a könyv lapjain. November 16-án, a népköztársaság kikiáltásakor például Tormay Károlyi Mihályról mint az „Astóriabeli Mirabeau”ról beszél, aki pacifizmusról szónokol, miközben „az állig felfegyverkezett militarizmus özönlõ áradásban tör be Magyarországra.” A Nemzeti Tanács vezetõje, Hock János, „Sieyes abbé”, akinek a feje „a jellegzetes, régi Faust-illusztrációk Mephistótípusára emlékeztet” s akinek „Eszes, gonosz szemében van valami a földalatti lyukakban lakó állatok szemébõl”, a hadügyminiszter, Linder Béla „színházi marcona”, utóda pedig, Böhm Vilmos, „a kis zsidó villanyszerelõ”, aki után állítólag még miniszteri kinevezését követõen is utána kiáltottak a gépírókisasszonyok a folyosóján: „Jó, hogy itt van, jöjjön csak, javítsa meg a gé36

pemet!” A gúny hangját gyakran a kétségbeesésé, a kilátástalanságé váltja fel: úgy érzi, olyan világban kell élnie, ahol „Minden nap összedõl valami, ami mindig volt”, ahol a civilizáció épülete romba dõl, és „az üres telken kószálnak a farkasok”, és ahol már „csak azért nem õrülnek meg az emberek, mert már õrültek vagyunk mindannyian.” Néha teljes elkeseredés lesz úrrá rajta: „Olykor kínlódva szánom rá magam, hogy írjak. (...) Mégis folytatom és ez olyan, mintha árvíz idején egy elmerülõ házban naplót írna az ember még akkor is, amikor a víz betódul az ablakon.” 1918–19 eseményei, majd Trianon mélyen megrázták az egész magyar társadalmat és természetesen íróinkat is. „Pálfordulások” egész sora figyelhetõ meg: Babits megírta a Magyar költõ kilencszáztizenkilencben címû esszéjét, Kosztolányi elvállalta a jobboldali Új Nemzedék vitriolos hangvételû Pardon rovatának szerkesztését, Ritoók Emma örökre szakított Lukács Györggyel és többi Vasárnapi Körös barátjával, hogy Szabó Dezsõ antiszemita kirohanásait már ne is említsük. A két forradalom tapasztalata elementáris erõvel hatott az ekkor már Nyugat-Európában is ismert és sikeres írónõre, Tormay Cécile-re is: együtt szervezi Bethlen Istvánnal Károlyi Mihály ellenzékét, a proletárdiktatúra alatt vidéken kell bujkálnia, 1919. november 16-án pedig már õ köszönti a Parlament elõtt a magyar nõk nevében a bevonuló Horthy Miklóst és a nemzeti hadsereget. Ettõl kezdve írásai és közéleti szereplése által egyaránt a Horthy-rendszert akarta támogatni. Bujdosó könyve megírását is mint küldetést, mint „nemzeti munkát” fogta fel, írását nemcsak a hazai olvasóknak, de a külföldnek is szánta: 1923-ban megjelent angolul, illetve 1924-ben részleteket közölt belõle a francia Revue de Paris is. Több kortárs visszaemlékezése szerint is komoly hatással volt a nyugati közvéleményre, sõt vezetõ politikusokra is. Antiszemita részletei sem csupán személyes véleményét fejezik ki. Már az 1917-es oroszországi kommunista hatalomátvétel után felerõsödött az antiszemitizmus egész Európában. A Cion bölcseinek jegyzõkönyve, amelyet a zsidók világuralmi terveinek legfõbb bizonyítékának tartottak, ezekben az években több kiadást ért meg Angliában, az USÁ-ban, Franciaországban és Németországban, elõször még a Times és a Morning Post is hiteltérdemlõ iratként mutatta be. ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Tormay Cécile írása érdekes és hatásos olvasmány, de mivel mind a szerzõ, mind a körülmények, amelyek között ez a könyv született, ma még nem lehetnek eléggé ismertek a szélesebb olvasó közönség elõtt, ezért hasznos lett volna, ha a Lazi Kiadó legalább egy elõszóval ellátja az általa kiadott Bujdosó könyvet. A kiadó azonban még saját fülszöveg megírására sem vállalkozott, hanem beérte egy Tormay Cécile idézettel. Vajon mi lehetett az oka ennek a távolságtartásnak? Ami a kötet végén található képanyagot illeti, az nem más, mint a könyv 1923-as angliai kiadásának képanyagából való válogatás, a 63 képbõl azonban csak 38 került be a magyar kiadásba. Ezeknek az interneten is megtalálható képeknek az átvétele, bár kényelmes megoldás, nem igazán szerencsés. Nem sokat adtak hozzá a szöveghez, a sok portréfotó (köztük jó pár rendõrségi felvételnek tûnik) inkább unalmas, mint tanulságos. Érdemesebb lett volna a közgyûjteményeinkben bõségesen rendelkezésre álló fotóanyagból válogatni. Végül különösen zavaró hiba, hogy az elõzõ két 1989-es utáni kiadás (Enter Kiadó, Gede Testvérek) gyakorlatát átvéve a Lazi Kiadó is dátummal látta el a Bevezetõt követõ mintegy 23 oldalnyi részt, holott a háború elõtti kiadásokból kitûnik, hogy itt nem volt dátum: a szöveg 7. mondatában jelenik csak meg 1918. október 31., ezzel a retorikai fogással az írónõ hangsúlyosabbá akarta tenni ezt a dátumot, a napot, amelyen minden elkezdõdött. A Bujdosó könyv nemcsak az 1918–1919-es forradalmakról bennünk élõ elképzeléseket árnyalhatja, hanem hû képet nyújt az 1920-as évek ellenforradalmi érzésû polgárságának eszmevilágáról is. Herczeg Ferenc Északi fény címû regényével együtt jó kiegészítõje lehet korábbi könyv- és filmélményeinknek, Sinkó Ervin Optimistákjának vagy Kovács András A vörös grófnõjének. TORMAY CÉCILE KÖNYVEI LAZI KIADÓ GONDOZÁSÁBAN: A RÉGI HÁZ. 210 OLD., 2200 FT · AZ ÕSI KÜLDÖTT. 547 OLD., 3200 FT · BUJDOSÓ KÖNYV. 485 OLD., 3200 FT · EMBEREK A KÖVEK KÖZT. 212 OLD ., 2200 FT · HORDOZOM AZT IS, AMI MÁSOKNAK FÁJ. 160 OLD., 1990 FT · KORINTHOSZI SZERELEM. 176 OLD., 2200 FT · ÖRÖK MAGYARORSZÁG. 243 OLD., 2200 FT · PETNEHÁZY. 235 OLD., 2400 FT · TALÁLKOZÁS ALKONYATKOR. 221 OLD., 2400 FT A

Kollarits Krisztina Tormay Cécile Egy bujdosó írónõ 334 oldal, 2380 Ft

Kollarits Krisztina monográfikus tanulmánykötetének középpontjában az elhíresült Bujdusó könyv áll. A rendkívül felkészült, fiatal irodalomtörténészt nem béklyózzák elõítéltek vagy csoportelfogultságok, s ezért a maga összetettségében tudja látni és értelmezni az írónõ munkásságát és annak történelmi hátterét. A tartalomból: Az arisztokrata szalonok kedvence; A Bujdosó könyv – a Horthy-rendszer megalapozó mítosza; A zsidók szerepe a forradalomban; Az „iszonyú magyar nagypéntek”

Kiadja a Magyar Nyugat Könyvkiadó 9747 Vasszilvágy, Rákóczi u. 64. Tel.: 06-94-355-385; 0630-691-5889 E-mail: magyarnyugat@t-online.hu · www.magyarnyugat.hu ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

37


omsics Gergely, miután tavaly több mint kettõszázötven oldalon összefoglalta a klasszikus realizmus nemzetközi doktrínájának elméleti kérdéseit, idén a Habsburg Birodalom két világháború közötti német, osztrák és magyar emlékezetét dolgozta fel kétszeres terjedelemben. A két kötet, ha másban nem is, de abban mindenképpen hasonlít egymáshoz, hogy egyfelõl mindkettõ úttörõ vállalkozásnak számít Magyarországon, másfelõl témájuk szûken vett – bár úgy is igencsak széles! – keretein túl egyaránt megkísérelnek egy új látásmódot érvényesíteni az adott feldolgozás módszerében és hozzáállásában. Míg ugyanis a tavalyi könyv az itthon kevésbé feldolgozott realizmus elsõ, korai változata antropológiai képének és politikafilozófiai doktrínájának leírása mellett a konzervatív emberképpel dolgozó realista elmélet kevéssé népszerû, de annál újszerûbb olvasatát adta, addig 2010-es munkája az 1918 és 1945 közötti, Monarchia utáni nemzet- és történetpolitikai diskurzusokat vizsgálja a kulturtranszferek, a mítoszok és fogalmi konstrukciók szintjén is. Bátran kijelenthetõ, hogy Romsics könyvei nyelvi és gondolati értelemben egyaránt nagy odafigyelést igénylõ munkák, és szerzõjük a rendkívül nagy megmozgatott ismeretanyag feldolgozása közben a pusztán leíró, pozitivista adathalmozáson túl a szintézisalkotást, az összehasonlítást és a fogalmi tisztázást is feladatának tekinti. A Habsburg Birodalom felbomlása nem csak a korábban impériuma alá tartozó közép-európai térség (kis)nemzeteit érintette, hanem tágabb hatást gyakorolva a német nyelvterület egészét gondolkodóba ejtette. A több száz éven keresztül egész Közép-Európát uraló dinasztia bukása ugyanis a meggyökeresedett struktúrák porba hullásán túl egy szervesen fejlõdött régiót dúlt szét, méghozzá hagyományaival, kulturális közegével együtt. Ami maradt, az nem más volt, mint az intézményrendszer romjai és az emlékek. Utóbbiakért komoly harc indult 1918 után. A német, az osztrák és a magyar történetpolitikai gondolkodás alapvetõ traumája lett az Osztrák–Magyar Monarchia, tágabban az ausztriai ház által vezetett birodalom, és még tágabban a Habsburg-múlt elmúlása. Az alapvetõ kérdések már a háború végén igen élesen feltétettek – írja precíz elõszavában Romsics. Kialakult-e például Habsburg-patriotizmus, egyfajta, kifejezetten a Monarchiához kötõdõ hazafiasság, amely a három nemzet posztimperiális traumáját nosztalgikus érzel-

R

Európa: hány határ? A közkeletû szóval globalizációnak nevezett egységesülési folyamat nem csupán a gazdasági és információs területre vonatkozik, hanem a tudományra és az oktatásra, a kultúrára és a nyelvekre is. Mindennek azonban nem csak szemtanúi, de haszonélvezõi vagy elszenvedõi is vagyunk, hiszen, úgyszólván, a bõrünkre megy a játék: az életfeltételeinket, a munkánkat, a gondolkodásunkat alapvetõen befolyásoló, világméretû változásokról van szó. A nehezen irányítható és még kevésbé ellenõrizhetõ folyamatot nemzetek közötti megállapodások és nemzetek feletti intézmények próbálják a növekedés irányába tartó mederben tartani, miközben egyre elevenebb a kérdés, hogy a helyi értékek hogyan védhetõk meg, megvédhetõk-e egyáltalán az egységesülés egyébként jó szándékú erõivel szemben. Erre a kérdésre keresett választ az a 2007. decemberében megrendezett nagyszabású konferencia, melynek szerkesztett anyaga most látott könyv alakban napvilágot. Az írott szöveg csak keveset tud visszaadni az élõ beszélgetések és viták hangulatából, de az így is látszik, hogy a különbözõ tudományterületekrõl érkezett nagynevû kutatók mindegyike megõrzendõ alapértéknek tartja a nemzeti kultúrákat, ugyanakkor elengedhetetlennek a nemzeti identitás megújítását. A huszonhat írást olvasva aligha lehet kétségünk: a digitális korban a nemzeti mûvelõdésnek új keretek között, új gondolkodási formákhoz igazodva, új problémákra választ kínálva kell önazonosságát védenie és egyben újraformálnia. A vallást, az irodalmat, a zenét, a nyelvet, a képzõmûvészetet a tömegkultúra felõl érik a legnagyobb kihívások: ha mindenhol ugyanazt a zenét hallgatják, ugyanazokat a filmeket nézik, akkor hogyan lehet a hallgatókat és a nézõket a speciális, a helyi problémákra rezonáló mûvek felé terelni? Hogyan lehet a nemzeti kultúrát esetleg a nemzetközivel szemben érdekessé tenni? Hogyan lehet egyáltalán körülírni, mi is a nemzeti, ha Liszt vagy Bonfini, akik nem is tudtak magyarul, ha Zrínyi, aki néha horvátnak vallotta magát, Kerényi Károly, aki zömmel németül írt, de talán még Joseph Haydn is, aki az elsõ nagy formátumú magyar hangszeres tételeket írta, természetes módon részei a nemzeti kultúrának, ha a szülõföldjüktõl távol élõ mûvészek és tudósok ugyancsak odatartoznak, de egyesek például Kertész Imre mûveit nem szeretnék tudomásul venni? Nagyon elgondolkodtató, amit Szegedy-Maszák Mihály tanulmánya hangsúlyoz, hogy ma már szinte minden más területre igaz, hogy amennyiben van egy az internetre kapcsolódó számítógépünk, majdhogynem mindegy, hol is vagyunk a világban – csakhogy a helyváltoztatás lehetõsége, sõt állandósulása azt a felismerést is felszínre hozta, hogy csakis a helyi kultúrának van emlékezete, és épp ez az emlékezet az, melyet csak az adott kultúrában felnövõk örökölhetnek. Ez az, amelybõl, miként az anyanyelvbõl, mindenkinek csak egy lehet. Ugyanakkor a tanulmányokat olvasva az is világossá válik, hogy minderre nem lehet válasz a nemzeti hagyományba való bezárkózás. A kulturális tér átalakulása, a határok átjárhatóvá válása, a kultúrák és a mûvek közötti párbeszéd a nyitottságot, és ezzel párhuzamosan a nemzeti kultúra identitásának folyamatos újrafogalmazását követeli meg. Ehhez adhatnak a kötetben megjelent nagyigényû szövegek hosszú távon is segítséget. Bedecs L. SZEGEDY-MASZÁK MIHÁLY (SZERK.): NEMZETI MÛVELÕDÉS – EGYSÉGESÜLÕ VILÁG . NAPKÚT, 2010., 588 OLDAL, 3990 FT

38

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Békés Márton

Posztimperiális élmény mekkel édesítette volna meg, esetleg dühét apologetikus múlt-értelmezéssel fokozta volna? Ám eleve kérdéses, hogy miért jött létre és állt fenn egy évezred feléig a birodalom, majd miért omlott össze? Ehhez kapcsolódik, hogy van-e a birodalmaknak általában saját vonzása és rendje, s törvényszerû-e, hogy részekre szakadnak? Nem szaporítva most tovább a kérdések sorát, de érdemes kitérni olyan öszszefüggésekre is, mint a modern nacionalizmus, a német–osztrák kapcsolat milyensége, a magyar történeti antinómiák megoldatlansága és elbeszélése, valamint a dinasztikus anomáliák emlékezete. Romsics legfontosabb megoldandó tudományos problémája ezeken túlmenõen az, hogy a német politikai és államfilozófiai terminológia és fogalmi környezet miképpen hatott Berlintõl délre és keletre, és a weimari korszakban kialakuló völkisch történetpolitikai szemantika hogyan járta át egy német kulturális transzmisszió révén az ausztriai és magyar értelmiséget? A szerzõ izgalmas megközelítése szerint ugyanis a historiográfiai és jogi szemléletû, államcentrikus (liberális vagy ókonzervatív, esetleg porosz) felfogás helyébe a Habsburg- és a Hohenzollern-ház 1918as bukása után egy olyan (újkonzervatív, forradalmi/radikális konzervatív) változat lépett, amely többé nem a többnemzetiségû államkomplexumot tekintette a történelem legfontosabb eredményének, hanem a népi lényegének tudatára ébredõ és saját népi államának (Volksstaat) felépítésével a történelmet egyúttal be is végzõ nép akaratának megnyilvánulását ünnepelte. Romsics ellentétpárokkal operáló módszere e historikus és esszenciális szemléletek szembenállását helyezi a középpontba, és eköré rendezi el fejezetrõl fejezetre a politika autonómiáját valló, vagy éppen a völkisch premisszákat elfogadó egykori történetpolitikai szövegek elemzését. Németország esetében már 1914-tõl kimutatja azt az erjedési folyamatot, amely a wilhelmiánus impérium és a Habsburgok birodalmának alkonyata közben a német nép új hajnalhasadását várta izgatottan, feszülten, már-már eksztatikusan egy völkisch mitológia bûvöletében élve. A ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

weimari korszak jobboldali értelmiségének fiatalabb része úgy gondolta 1918 után, hogy amit a baloldal és a háború lerombolt, s amit az idõsebb katedra-gene-

ráció nem volt képes megvédeni, azt nem érdemes restaurálni sem. A Dritte Reich – még nem náci! – teoretikusai (Moeller van der Bruck) és a Zwischen-Europa koncepciójának kidolgozói (Giselher Wirsing), valamint egy új népállam vízionáriusai (Edgar Julius Jung) a népiségtörténet nem mindig biztos talaján állva egy új német birodalom utópiáját dolgozták ki. 1933 után azonban a nemzetiszocialista “harcoló tudományosság” olyan fogalmakkal és kontextusokkal dolgozott, amely ezekbõl egyfelõl sokat merített, másfelõl a maga fajelméletének propagandisztikus céljai szerint használt. Ennek megfelelõen – mutatja ki Romsics – 1918 és 1945 között a feudális és többnemzetiségû Monarchia a völkisch és a náci történetpolitikában semmiféle tiszteletre nem számíthatott, s csupán az volt eldöntendõ kérdés, hogy a dinasztia mikor árulta el végleg a német ügyet (például 1866-ban vagy csak 1916ban), s hogy miként lehet a „népiségharc” frontvonalában álló „keleti német törzset” – vagyis az osztrákokat – ismét németté tenni? Az osztrák Habsburg-emlékezet 1918 és 1938 közötti irodalma válság-, illetve hi-

ányirodalom – olvassuk –, mert a Bécsközpontú birodalom összeomlását emészti. Romsics részletesen mutatja be, hogy a fiatal köztársaság megalakulásának elsõ éveiben még egyöntetûen Anschluss-barát politikai oldalak miként válnak el egymástól, és alakulnak ki a völkisch eszmét befogadó nagynémetek, valamint a velük éles vitában álló, és a ’30-as évek során egyre számosabb osztrák patrióták, akik között császárpárti ómonarchisták, keresztényszocialisták, katolikus hivatásrendiek és legitimisták is akadtak, hogy koalíciójukat némileg megtörje a kisosztrák felfogás és a dunai szövetségben gondolkodó nagyosztrák reménykedés vitája. A kötet harmadik, magyar témájú nagyfejezete ismételten izgalmas és rendkívül érdekfeszítõ olvasmány. Minthogy a magyar múltelbeszélésnek a Habsburgévszázadok megkerülhetetlenül fontos részét alkotják, ráadásul a Mohácstól Trianonig tartó idõszak a magyar sorskérdések legsúlyosabb problémájaként jelentkezik, így a két világháború között nagyjából minden gondolkodó reflektált e kérdésre. Romsics a függetlenségi és aulikus szemlélet eltérésétõl indítja az 1920 után töredezettebbé váló megközelítések bemutatását, ahol érdekes mód többnyire a náci nyomulással szemben álló népiek veszik át a völkisch népiségtörténet módszerét, s kevésbé meglepõ módon a liberális ókonzervativizmus köt szövetséget a legitimistákkal. A tucatnyi alfejezet sorra veszi többek között Szekfû és Gratz Gusztáv, Szabó Dezsõ és Németh László, Bajcsy-Zsilinszky és Baráth Tibor Habsburgkérdésben elfoglalt álláspontját. Romsics Gergely ismét olyan mûvet alkotott, amely nem csak kimerítõen tárgyalja az adott kérdést, hanem eltanulandó módszerével és újszerû megközelítésével is figyelmet követel magának.

ROMSICS GERGELY: NÉP, NEMZET, BIRODALOM A HABSBURG BIRODALOM EMLÉKEZETE A NÉMET, OSZTRÁK ÉS MAGYAR TÖRTÉNETPOLITIKAI GONDOLKODÁSBAN, 1918–1941 ÚJ MANDÁTUM KIADÓ, 2010 465 OLDAL, 3200 FT

39


Szabó Gábor

Sebesség és utazás J.G. BALLARD: KARAMBOL A tavaly elhunyt J. G. Ballard a The Times szerint az elmúlt fél évszázad ötven legjelentõsebb angol szerzõinek egyike, ám tekintélyes életmûvébõl mindezidáig csupán A Nap birodalma címû – Spielberg által megfilmesített – önéletrajzi fikciója jelent meg magyarul. A Sanghaiban született, késõbb pszichiáternek készülõ szerzõ már egyetemi évei alatt provokatív szövegkísérletekkel jelentkezett, különös mûtárgyakként megformált történeteit a pszichoanalízis és a szürrealista festészet világlátása befolyásolta, és valami apokaliptikus erõszak fenyegetõ jelenléte itatta át. Az 1960-as évektõl egyre sûrûbben publikáló Ballard szövegei többségükben a civilizáció végét, a technicizált társadalom önfelszámolását vízionáló disztópiák, a poszt-fogyasztói kultúra esetenként sokkoló retorikájú kritikái. Ilyen a most végre magyar nyelven is olvasható, 1973-ban megjelent regény is, a Karambol (Crash), melynek kéziratát az egyik kiadó azzal a szilárd meggyõzõdéssel küldte vissza, hogy szerzõje minden bizonnyal pszichiátriai eset. A Karambol alapötlete egyébként nem elõzmény nélküli Ballardnál, az 1970-ben megjelent The Atrocity Exhibition kötet egyik novellája már a Crash! címet viseli, emellett Crashed Cars címen különbözõ balesetekben szétroncsolódott autóroncsokból kiállítást is rendezett ugyanebben az évben. A késõbb Cronenberg által megfilmesített regény a test, a vágy és a technológia perverz egymásba fonódásának brutális analízise. James Ballard nevû fõszereplõje egy tragikus, áldozatot is követelõ autóbalesete után összeismerkedik egy Vaughan nevû férfival, aki a halálos ütközések megszállottjaként nem csak fényképezi, filmezi a baleseteket, hanem mindeközben – felvételei segítségével – saját öngyilkos karambolját is tervezi és koreografálja Elisabeth Taylor limuzinjával. Ballard egyre inkább Vaughan hatása alá kerül, megismeri barátait, akik valamikori ütközések testben és lélekben eltorzult áldozatai, s akik balesetük óta alternatív szexuális szokások gyakorlóiként a sebesség, az ütközés, a sebek és a fájdalom szimbiózisában találnak kielégülést. Az autó számára is egyre inkább énjének meghosszabbítása40

ként, erotikus örömforrásként fetisizálódik, ami saját testképének technikai képzetekbe történõ átírásával lassacskán pszichéjét is a modern technológiába transzformálja. A szex és a halál metszéspontján kirobbanó gyönyör megtapasztalása a fõszereplõ – és egy idõ után a szintén Vaughan bûvkörébe kerülõ felesége – számára valamiféle perverz nevelõdési folyamat, beavatási rítus ceremóniájában valósul meg, amivel párhuzamosan a szöveg a testek leírása során egyre inkább gépmetaforákkal él. Az individuum helyébe lépõ testgépek identitását már csupán a felületüket borító zúzódások, sérülések, torzulások mintázata teremti meg, amiképpen ezek a hegek a szexuális vágy forrásai és tárgyai is egyben. A testek minden esetben pontos, stilizált koreográfia, hideg mechanika szerint rendezõdnek a gyönyör alakzataiba, és ezeknek a gépies rituáléknak minden esetben az autó végletekig áterotizált tere biztosít helyszínt, ami – szemben a testek gépiességével – szinte individuálisan érzéki leírásokon keresztül válik személyessé. Ballard precíz, finoman esztétizált ugyanakkor durván pornografikus leírásaiban a kocsik identitással, múlttal, emlékekkel bírnak, hajdani orgazmusok, testek, váladékok, fájdalmak és halálok emléklenyomatait viselve magukon keltik fel az egyesülés vágyát a bennük utazó testgépekben. A sebesség a regényben szinte ontológiai kategóriaként van jelen, amit a szöveg a gyorsforgalmi utak, a keresztezõdésekben gyûrûzõ kocsisorok és a repülõtéren felszálló gépek állandó szerepeltetésével az ipari civilizáció ünnepelt alapkategóriájaként tárgyiasít. Ebbõl fakadóan válhatnak a balesetek helyszínei kollektív, orgiasztikus szeánszok terévé, a modern társadalom megdicsõülésének dionüszoszi színpadává. Ballard víziója tulajdonképpen a felvilágosult, racionalista technikai civilizáció következményeinek radikális és kegyetlen végiggondolása, a technológiai uralom mítoszát abszolutizáló „én” újradefiniálásának kísérlete, aki már csak különbözõ technikai protéziseken, segédeszközökön, a tudomány által kifejlesztett gépi stimulánsok segítségével képes élvezethez jutni. Azaz: többé-kevésbé maga is géppé válva találja meg vágyának tárgyát a sebesség objektiváÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


ciójában, az autóban. Az aktusok így tulajdonképpen nem is egyének közt zajlanak, jóllehet a szereplõk korra és nemre való tekintet nélkül kerülnek egymással szexuális kapcsolatba, hanem a technika valamiféle absztrakcióján keresztül nyernek kielégülést. A testgépek közti viszonyok a mértani pontossággal megkoreografált, stilizált örömszerzésre redukálódnak – Ballard pontos, geometrikus alakzatokban, tárgymetaforákban és térképzetekben mûködtetett retorikája maga is a gépies gyönyör stiláris mestermûve –, a köztük zajló kommunikáció pedig csupán a testnedvek, váladékok, szennyezõdések, a vér fluidumain keresztül képes cirkulálni. E perverz kommunikáció végsõ jelentettje minden esetben a halál, a megsemmisülés borzongató vágya, ami nem más, mint az élettelen géppé válás legmagasabb stációja. A regény végén, Vaughan tömegkatasztrófát elõidézõ halálos karambolja után a fõszereplõ is nekiláthat tehát saját végsõ balesete részleteinek megtervezéséhez. Ballard regénye felkavaró, szándékosan gyomorforgató vízió az ipari civilizáció deviáns logikájáról. Politikus írás, amennyiben korunk technológiai ideológiája mint pornográfia leplezõdik le általa, a használat, az uralom, és az önfeladás könyörtelen mechanizmusai pedig a gyönyörelv kíméletlen hasznosításán keresztül önmagát felszámoló kultúra gépies érzékiségének mûködését teszik láthatóvá. (Ford. Baló András Márton, Európa, 2010, 212 oldal, 2900 Ft) * PAUL AUSTER: HOLDPALOTA Paul Auster Holdpalota címû regényének magyar fordítása immár harmadik kiadásban lát napvilágot, ami a piac nyelvén alighanem a mû hazai népszerûségérõl árulkodik. Auster valóban reprezentatív szerzõ, regényei, versei, filmforgatókönyvei a kortárs amerikai kultúra megkerülhetetlen alakjának mutatják, aki ráadásul a „legeurópaibb amerikai író” izgalmasan outsider szerepét is magára öltötte. Auster ugyanis a hetvenes években néhány évet Párizsban töltött, melynek eredménye nem csupán késõbbi Mallarmé-fordításaiban, és ekkoriban írt verseiben mutatkozott meg, hanem a regényeit átszövõ egszisztenciálfilozófiai vonatkozások jelenlétében is. Az életmûvét alapvetõen meghatározó motívumok – a nyomozás, az identitás keresése, az apa-hiány, az egzisztenciális hajléktalanság – valóban a kritikusai által legtöbbször emlegetett Beckett és Kafka szövegvilágainak fontos toposzait visszhangozzák, ám Auster finoman ironikus, bõséges mesélõkedvvel megírt szövegei mindezt egy széles olvasóÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

közönség számára is fogyasztható formában tálalják. A Holdpalota – Auster 1989-es regénye – mindamellett, hogy továbbviszi a New York-trilógiában már kirobbanó sikerre vitt filozófiai nyomozástörténet vonalát, szerintem alapvetõen két 19. századi francia lírikus egy-egy versébõl bújt ki: egyrészt Baudelaire Kapcsolatok, illetõleg Verlaine Holdfény címû mûvének igencsak erõs jelenlétét mutatja. A létezés rejtett összefüggései, a szimbólumok sorsértelmezõ ereje, illetõleg a holdbéli lelki tájat benépesítõ álarcos szereplõk titokzatos ünnepélye Auster regényének nem csupán kiindulópontjául, de tulajdonképpeni tárgyául is szolgál. A Holdpalota olyan nyomozástörténet, amelyben a fõszereplõ elõtt lépésrõl-lépésre tárulnak föl sorsának rejtett mozzanatai, amelyek a lét esetlegesnek tûnõ, ám szinte determinisztikus meghatározottságot mutató hálózatába szövõdve juttatják el eredetének, identitásának megtapasztalásáig, ami azonban maga is csupán egy homályos jelkép az univerzum átfogó összefüggésrendszerében. A regény szinte parodisztikus bõséggel sorjáztatja a szimbólumokat, már a fõszereplõ neve is – Marco Stanley Fogg – számos irányból hordozza magában a figura eleve elrendelt útkeresését. Marco Polo, a Livingstone felkutatására induló H. M. Stanley vagy a világutazó Verne-hõs alakjain keresztül már születése pillanatában sem volt kétséges Auster hõsének majdani, fizikai és szellemi értelemben is meszszire vezetõ utazása. A nevek jelképes sorslenyomatként, illetve a regénycselekmény szempontjából beszédes szimbólumokként történõ felhasználása alapvetõen határozza meg Auster hõseinek életét, néha talán maga a szimbolikusság tudatosítása fontosabb is, mintsem annak felfejtése – kérdéses, hogy például Mrs. Hume avagy Mr. Bacon esetében mennyiben lenne fontos a két mellékszereplõ regénypozíciójának értelmezéséhez elmélyedni az idolumok rendszerében, vagy a 18. századi empirista bölcseletben. A regény központi trópusa, a Hold szintén megszámlálhatatlan vonatkozásban befolyásolja a szereplõk életét, kezdve onnan, hogy a mû a Holdra szállás évében indul (nemsokára felbukkan egy Armstrong nevû rendõr, ez kicsit erõs azért), a fõhõs kedvenc étterme a Holdpalota nevû vendéglõ, ahol egy szerencsesütiben ráadásul a Holddal kapcsolatos jövendölést kap. Bácsikája a Holdlakók elnevezésû együttesben klarinétozik, késõbb fontos szerephez jut egy Holdfény címû festmény, ám a példák sorát felesleges folytatni, hiszen a lényeg – ami-

képpen Verlaine említett versében is – a Hold sejtelmes ragyogásának állandósítása a szöveg terében, azaz a regény egészének egy titokzatosan sugárzó középponti szimbólum köré történõ szervezése. A mû minden egyes szereplõje e rejtélyes középpont vonzásában cselekszik, keresztezõdõ életvonalaik, találkozásaik és elválásaik ciklikus ritmusát mintha a Hold pályája szabályozná. Amiképpen a keresés, úgy a személyes igazság meglelését is a holdszimbólum dimenziójába helyezi a regény. A Hold mint visszfény, mint nem direkt fényforrás ugyanis csupán közvetítõje valami rajta túlinak, ahhoz hasonlatosan, ahogy a fõszereplõ Fogg is csak torzító áttételeken, közvetítõ médiumokon keresztül jut el lassan saját eredettörténete – s ezen át önmaga – vélt megismeréséig. (Lám, mégiscsak itt vagyunk a baconi idolumoknál.) Ilyen a nagybátyjától ráhagyományozott könyvtár, melynek végigolvasásával Victor bácsi feltételezett életútját értelmezheti, vagy amikor vak munkaadójának szavakon keresztül épít fel, teremt meg egy imaginárius világot, illetve midõn édesapja ifjúkori traumáira annak kamaszkori regénytervének olvasása közben döbben rá. A megismerés, az igazság tehát sosem direkt, önmagát kinyilvánító és végleges, jóllehet a végtelen összefüggések tételének köszönhetõen Fogg vak munkaadójáról mégiscsak kiderül, hogy saját nagyapja, majd egy újabb véletlennek köszönhetõen halottnak hitt édesapjával is összehozza a sors, akit azonban nyomban el is veszt. A regény szimbólumokban valósággal tobzódó retorikájának köszönhetõen Fogg önmegismerési folyamata szinte egy szakrális beavatási rituálé képzetét kelti – „ jelképek erdején át visz az ember útja”, ahogy Baudelaire írta –, melynek során a személyes sorson keresztül maga a Lét nyilvánítja ki a maga szándékát. Ami, mint végsõ titok azonban megismerhetetlen marad, sugallja a regény utolsó jelenete, hiszen a nagyapja valamikori titkos, sivatagi barlangjának keresésére induló Fogg a célnál kénytelen szembesülni azzal, hogy a kérdéses területet már egy tó lepi el: a barlang, ha egyáltalán létezett is valaha, örökre elrejtõzött a megismerés elõl. A barlang mélységi szimbóluma, mint a rejtõzködõ értelem képe, illetve a regény utolsó jelenetében felragyogó, kiismerhetetlen telihold hideg tekintete a mû zárlatát valamiféle hõsies agnoszticizmus irányába lavírozza, a titkokkal telített világban magára maradt, szabadságra ítéltetett egzisztencia felvállalásának pillanatához. (Ford.: Vághy László Európa, 2010, 471 oldal, 2500 Ft) 41


A bölcs barbárok mítosza Irodalmi alkotások, versek, regények drámák, képregény-sorozat, valamint operák, filmek is megelevenítik a gall és brit tölgyfaerdõkben aranykacorral fagyöngyöt, az örök élet növényét gyûjtögetõ kelta druidákat, a szabadság rendíthetetlen bajnokait, az erkölcs kiválóságait, nemes vademberek vallási vezetõit, õskeresztényeket, bölcs filozófusokat. Közhelyes képzõmûvészeti megjelenítéseik a druidákat a Salysbury-síkságon álló õsi kõépítmény, Stonehedge oszlopai közé helyezik, ahol áldozatot mutatnak be, vallási rituálét adnak elõ, vagy éppen csillagászati megfigyeléseket végeznek. Más ábrázolások szerint az árnyas ligetekben, vagy az õsök sírja fölé emelt kõoltáron véres, brutális és obszcén emberáldozatot mutatnak be. Egyes elképzelések szerint a druidák a Természet, vagy a pátriárkák vallásának örökösei, az elveszített Aranykor szellemi letéteményesei.

Durván számolva a druidákról több mint kétezer évre visszamenõleg terjed írásos emlékezés, hiszen az írás a mai Európa területén némileg késõbb terjedt el, mint Ázsia több kultúrájában, de ez még nem jelenti azt, hogy egyéb kutatási módszerek révén ne szerezhetnénk bõvebb információkat a régmúltról. Szerezhetünk, sõt, a régészeti, ikonográfiai, írástörténeti és egyéb dokumentumokból is tájékozódhatunk például a druidák felõl is, csakhogy miként Stuart Piggott írja A druidák címû mûvében, az írásos emlékek hiányában a régészeti leletek sokkal inkább találgatásra, spekulációra adnak alkalmat, mint hogy érvényes következtetések levonásához szolgálnának alapul. Az ókor megismeréséhez rendelkezésre álló régészeti anyagból bizonyos megállapítások tehetõk a kor emberének életmódjáról, eszközhasználatáról, viszont szellemi életérõl, hitvilágáról, rituális cselekedeteirõl csupán nagyon óvatosan beszélhet a kutató, és csupán akkor, ha a tárgyi leletekhez korhû szöveges leírás is járul. A druidák hitvilága esetében, ami vélhetõleg magában hordozta a húszezer évvel korábban élt õsök hitvilágának jórészét, erre semmi esély. Írásos emlék csak a római hódítások idejébõl maradt fönn, amikor az egyébként pogány rómaiak gall és brit földön találkoztak a „barbár” õslakosokkal, köztük a számukra is különös figurákkal, a druidákkal, illetve korai óír szövegek is foglalkoznak az ókori keltákkal. Az elõzõkkel az a probléma, hogy nagyon kevés latin feljegyzés maradt fenn, vagy egyáltalán kevés foglalkozott a keltákkal, ráadásul több szerzõ ugyanabból a forrásból merített, vagyis kritikai olvasatot igényelnek. A késõbb keletkezett szövegek esetében még nagyobb elõvigyázatosságra van szükség. A kelta vallási vezetõk, a druidák iránti érdeklõdés ugyanis hirtelen megélénkült a reneszánszban, a 17–18. szá42

zadban szerzõk tömege kultuszt emelt köréjük, ami az õsiségben megnyilvánuló primitivizmust, a barbárság erényeit „fedezte fel”, és az adott kor elvágyódási szindrómájának célját a druidákkal együtt elveszett Aranykorban jelölte meg, és az akkoriban megismert természeti népek, az indiánok és a polinéz szigetek lakói közt vélt újra felfedezni. Mindaz, amit az elmúlt három évszázadban összehordtak a kelták szellemi kultúrájáról és a druidák vallásáról, nagyon tetszetõs, nagyon színes, nagyon irodalmi, csak éppen nem igaz – szögezi le könyvében Stuart Piggot. Arra maga se vállalkozik, hogy egyértelmû definíciókat fogalmazzon meg az ókorban élt emberek hitvilágáról, szertartásaikról, a szellemi vezetõk szerepkörérõl, mert erre egyszerûen nincsen mód. Viszont az õstörténet, a klasszikafilológia, az eszmetörténet, az irodalomtörténet, az ikonográfia és az epigráfia és még egy egész sor részdiszciplína mélyreható tanulmányozása lehetõvé tette a szerzõ számára mindannak a lehántását a bölcs barbárok mítoszáról, amit a nemes vadember klasszikus eszméjének hívei korábbi munkáikban rátapasztottak. A könyv remekül illeszkedik a General Press Kiadó Különleges Könyvek sorozatába: Stuart Piggot tanulmánya elmélyülten tudományos, ugyanakkor közérthetõ, s ami a tudós szakdolgozatokra nem igazán jellemzõ – olvasmányos. Fekete J. József

STUART PIGGOTT: A DRUIDÁK FORDÍTOTTA: VALLÓ GÁBOR GENERAL PRESS KIADÓ, 2010 200 OLDAL, 3500 FT

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


Tûz a Holdon 1969. július 24-én, az USA Apollo ûrprogramjának keretében az Apollo 11 ûrhajósai sikeresen visszaérkeztek, miután Neil Armstrong és Buzz Aldrin július 20-án elsõkként leszálltak a Holdra. Útjuk sikere több vonatkozásban is kiemelkedõ jelentõségû volt. Az ember elsõ ízben tudta megvetni a lábát egy másik természetes égitesten. Az ebben megtestesülõ tudományos és mûszaki teljesítmény nagysága önmagáért beszél. S bár a 20. század második felében mindinkább körülvették az embereket a hétköznapi életükben is a mindenkori csúcstechnológiák termékei – ill. azok polgári „leszármazottai” –, valószínûleg semmi más nem hívta fel a figyelmüket ennyire látványos, megragadó és nyilvánvaló formában a modern tudományban és technikában rejlõ óriási lehetõségekre. A zord valóságban e siker legnagyobb jelentõsége abban volt, hogy az akkor még igencsak felszabdalt, fortélyos félelem által igazgatott nemzetközi színtéren megmutatta: az USA minden látható tény szerint visszavette az elsõséget az ûrversenyben a Szovjetuniótól – ma már azt is tudjuk, hogy véglegesen. Nyilvánvaló, milyen hatással volt ez a polgárainak az országuk iránt érzett megbecsülésére, amelyet a hatvanas évek igencsak megtépázott. S ma már tudjuk, hogy a kikényszerített fegyverkezési verseny – annak látható homlokterében pedig az ûrverseny és a csillagháborús fenyegetés – volt a fõ eszköz abban, hogy az USA meg tudta törni az akkori nagy ellenfél, a sokban több mint potenciális ellenség, a Szovjetunió erejét, ami végül is elvezetett az utóbbi összeomlásához. Az Apollo 11 sikere – Neil Armstrong híres mondásával a „nagy lépés az emberiségnek” – nagy lépés volt ezen az úton is. Mailer mûve az emberiség egyik hõseposzának sajátos megfogalmazása. Hõseposza az embernek és az õ modern technikájának, hiszen mi lehetne kényesebb kettejük viszonyában, mi tehetné szélsõségesebben próbára az ember bátorságát és a technikába vetett bizalmát, mint az, hogy három ûrhajós rábízza életét egy rakéta-monstrumra, hogy az elvigye õket a Holdig, és épségben vissza is hozza, ketÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

tejük pedig ezen felül még egy törékeny kis szerkezetre is, hogy az leszálljon velük a Hold felszínére, és vissza is vigye õket az ûrhajóra. A kötet idézi Michael Collins, a holdraszállás során a Hold körüli pályán keringõ parancsnoki kabin pilótájának szavait: „Ha valami gondjuk van a Holdon, én semmit sem tehetek... Õk is tudják, én is tudom, és tudja a küldetésellenõrzés is, hogy van olyan üzemzavar, amikor egyszerûen nem tehetek mást, begyújtom a hajtómûveket, és nélkülük térek haza”. S ha belegondolunk, nehéz megmondani, ki járt volna rosszabbul, ha ez megtörténik: a két ûrhajós, aki örökre ott marad a Holdon, vagy Collins, akinek már mindvégig azzal a tudattal kellett volna élnie, hogy ott hagyta õket. Armstrong pedig, midõn a felszállás elõtt sajtótájékoztatón megkérdezték, mik a terveik arra az esetre, ha a holdkomp nem tudna felszállni a Hold felszínérõl, elõbb nagyon emberi, majd nagyon professzionális választ adott: „Nos, erre nem kellemes gondolni.” és „Úgy határoztunk, hogy nem gondolunk rá, amíg nincs itt az ideje.” Norman Mailert, aki a 25 éves korában megjelent nagysikerû könyvének, a Meztelenek és holtaknak erõteljes, nemegyszer cizelláltan brutális lényegláttatásával hívta fel magára a figyelmet, a LIFE bízta meg, hogy tudósítson a Holdra szállásról. E mûvét korántsem pusztán az események hûséges leírására összpontosító krónikaként, hanem „kobzán a dal magára vall” öntörvényû irodalmi alkotásként írta meg. Hatalmas, gótikus katedrálist épített szavakból, s azt gyakran barokkos díszítésû mondatokkal leírt, rengeteg részlettel tölti ki. Mindent elmond a tényekbõl, amit összeszedhetett ill. megtapasztalhatott, és azok felvonultatása mellett szentel nem kevesebb teret annak, hogy írói eszközeivel is bemutassa az eseményeket, történéseket körülvevõ hangulatokat, megidézze a küldetés egész légkörét, szellemét. Olykor meglehetõsen messze el is kalandozik a közvetlen tárgytól. Történetmondásának meghatározó fogása, hogy a krónikásról, akinek szemén

á t láttatja az eseményeket és azok környezetét, valamint hátterét, harmadik személyben szól - beszédes neve Vízöntõ -, és vele mondatja el, hogy õ mit érez és mit gondol minderrõl. Az eredményt, az ebbõl született beszámoló milyenségét így összegzi a mindig korrekt és megbízható Vince Kiadó ajánlója: „Senki sem ábrázolta úgy az embereket, a hangulatot és a gépezetet, mint Norman Mailer.” Mailer történetmondását a kötet rengeteg idézettel, interjúk, nyilatkozatok, sajtóban megjelent cikkek részleteivel, a repülési naplóból, s szintúgy szakértõk kommentárjaiból vett részletekkel és egyéb tényanyagokkal teszi az Apollo 11 küldetésének még pontosabb és részletesebb krónikájává. Rendkívüli élményt kínál a hatalmas album képanyaga. Az eseményeket több száz kiváló, a NASA archívumaiból, folyóiratokból, valamint magángyûjteményekbõl származó fénykép idézi fel, köztük bámulatos csillagászati felvételek, képek az alkalmazott technikáról, és természetesen a Küldetés emblematikus képei. Közülük sok elõször ebben a kötetben jelent meg. A bennük elénk táruló jelenetek skálája is igen széles. A képek megidézik az odáig vezetõ út számos jelenetét, fontos szereplõket, a felkészülés pillanatait, sok bravúros felvétellel a technikai részleteket, a kilövésre váró emberek hangulatát, a diadalmas visszatérést, és természetesen magának a holdutazásnak a képeit. Dr. Osman Péter NORMAN MAILER: MOONFIRE AZ APOLLO-11 HÕSIES ÚTJA FORD.: BORBÉLY JUDIT, WEISZ BÖBE, VÁNDOR JUDIT TASCHNEN–VINCE KIADÓ, 2010, 345 OLDAL

43


Kiút a Mátrixból? természettudósok szemérmesen elhallgatják, ám az ezoterika hívei fennen hangoztatják a tényt: ahogy a tudomány egyre kifinomultabb eszközökkel tárja fel a minket körülvevõ világ titkait, õsi spirituális törvények egész sora „reinkarnálódik” modern tudományos tételként. Ezek közül talán a legismertebb a „minden mindennel összefügg” vagy az „amint fent, úgy lent” elve, amelybõl a misztikusok a sors törvényeire, a kutatók pedig – sok egyéb mellett – a hálózattudományra asszociálnak. E két terület, a karma és a gráfok birodalma távolabb nem is állhatna egymástól – látszólag. Az elsõ blikkre meglepõ párhuzamok sorra kiderülnek Barabási Albert-László szokatlan logikával és világlátással megkomponált, együttgondolkodásra serkentõ mûvébõl, amely nem csak e tekintetben érintkezik az okkultizmussal: a kötet fõ kérdése ugyanis az, hogy – szigorúan természettudományos eszközökkel – kiszámítható-e a jövõnk. A válasz természetesen egyáltalán nem egyszerû, nem is egyértelmû – egy teljes könyv is igazából csak arra elég, hogy megértsük magát a kérdést –, ám annál izgalmasabb, hisz egy, az embert õsidõk óta foglalkoztató témakör tér vissza huszonegyedik századi matematikai-fizikai-szociológiai problémaként. Ez a szabad akarat és/vagy determináció örök dilemmája, a bizonytalanság a véletlenek létezését és a sorsszerûséget, a random sodródást és az élet kész forgatókönyvét illetõen. Minderrõl misztikus meggyõzõdés és okkult kulisszák nélkül, a racionalitás jegyében gondolkodni igen kényes és összetett dolog: maga a szerzõ is óvatos, nagy körökben, meglepõen sok irányból közelítve tart a cél felé. Mindez akár a szétszórtság veszélyével is fenyegethetne, csakhogy Barabási nemcsak

A

44

kiváló természettudós, de remek író is, aki biztos kézzel szövi könyve színes szálait egyetlen látványos és elragadó mintázattá. A mûve fontos részleteit képezõ prózai epizódokat szépirodalmi igényességgel alkotta meg, egyaránt felvillantva regény- és krimiírói erényeket, a tudományos-ismeretterjesztõ részek pedig világosak, logikusak és könnyedek. A lenyûgözõen bonyolult könyvkompozíció fõ motívuma a magyar történelem azóta egyfajta mítosszá nemesült, tragikus-szimbolikus fejezete, Dózsa – Székely – György története. Az elsõ blikkre kissé meglepõ választás többféle értelemben véve is tudatos: egyrészt utal a téma interdiszciplináris, mindenre vonatkoztatható jellegére, másrészt sok olyan dramaturgiai fordulat található benne, amelyek által kiválóan szemléltethetõ a szerzõ elmélete. Ha megkíséreljük összegezni a lehetõ legrövidebben Barabási-féle teória lényegét, akkor az talán a következõ lenne: az egyéni sors, a történelem, a civilizáció és egyáltalán, az élet valamennyi jelenségének ritmusa a korábban feltételezett valószínûségi eloszlás helyett hatványeloszlást követ. Vagyis köznapi nyelvre fordítva, a hosszabbrövidebb nyugalmi szakaszokat idõrõl idõre karakteres, formáló erejû dinamikus mozgások – azaz villanások – szakítják meg, megadva, jellemezve mindennapjaink ritmusát éppúgy, mint történelmünk forgatókönyvét. A jelenség a maga tökéletességében jelenik meg a részletesen elbeszélt, Bakócz bíboros sikertelen pápajelöltségétõl a váratlan fordulatot vett keresztes háborún át a megrázó végkimenetelig, Dózsa kivégzéséig. Históriánk e máig ellentmondásosan megítélt fejezetét Barabási amellett, lenyûgözõ részletességgel írja le, szereplõit elragadó

jellemábrázoló érzékkel keltve életre, az adott pontokon megálljt parancsolva hívja fel a történetbe már-már belefeledkezõ olvasói figyelmét arra, hogy: íme, egy hatványeloszlási jellemzõ, egy villanás, amely nemzettörténelmet formált. A törvényszerûség hétköznapi, mindnyájunk számára ismerõs szintjei világosan megjelennek a szerzõ által tudatos véletlenszerûséggel napjaink történet-tárházából kiválasztott példaértékû sztorijaiban. Ezek között olyan gyöngyszemeket találhatunk (sok-sok egyéb mellett), mint az önkéntes nyilvánosságban élõ Haszan Elahi vagy a „rendszeren kívüli” John Twelve Hawks története, a (bohém kedvû amerikaiak által regisztrált) dollárok és az albatroszok vándorlási ritmusa közötti rejtélyes párhuzam, a hatványeloszlási elv megjelenése Albert Einstein levelezési szokásaiban, az érkezõ és elküldött e-mailek rendszerében, internetes klikkelési, cikkolvasási szokásainkban vagy épp a hozott bírósági ítéletek tévedési rátájában. A sokféle történet – hogy stílusosak maradjunk – hálózata, és az abból levont következtetések az eredeti kérdésfelvetésre nem tartogat egzakt választ: jós „kollégáikhoz” hasonlóan továbbra sincs konkrét prognózisuk a hálózatkutatási szakembereknek a jövõ alakulásáról. Viszont a vizsgálódás elõrehaladásával, elmélyülésével valóban olyan tendenciákra, kimutatható és bizonyítható törvényszerûségekre derült és derül fény, amelyek eddig a hit és sejtés birodalmában rejtõztek. Ezt a korántsem végleges, ám a maga nemében nagyon is forradalmi eredményt tálalja fel nekünk Barabási Albert-László, kifinomult intelligenciával és ízléssel, sejtetve a lehetõséget: elõfordulhat, hogy megértés által valóban van kivezetõ út a Mátrixból… Szirtes Borbála BARABÁSI ALBERT-LÁSZLÓ: VILLANÁSOK AKADÉMIAI KIADÓ, 335 OLDAL, 3980 FT

ÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER


A múlt leláncolt csontváza Vagyunk annyira renyhék – a sci-fi-irodalom megrögzött olvasóit talán kivéve –, hogy a tudományos-fantasztikus mûvekben a mûfaj vizuális megaprodukciójának hatására lézer-kardokat, idõutazásokat, bámulatos lehetõségeket nyújtó mûszaki berendezéseket, galaktikus lények különös panoptikumát találjuk, és ezeket is várjuk el tõlük. Arkagyij és Borisz Sztrugackij Nehéz istennek lenni címû regényében aligha lel ilyesmire az olvasó. A történet ugyan a 22. században játszódik, egy akkor felfedezett bolygón, a korai feudalizmus szintjén szervezõdött társadalmi közegben, de a Földrõl odaküldött (orosz) megfigyelõknek nem áll sokkal több rendelkezésükre, mint valami, a bolygó körül keringõ ûrjármû, helikopter, homlokpántba erõsített optika, mindez persze titokban, ezen kívül a Földön elsajátított tapasztalatuk, szociológiai-történelmi ismereteik, pszichológiai készségük, és némi gyógyszer a fáradtság, valamint a másnaposság tünetmentes áthidalására. Mert aztán Arkanarban vedelnek ám becsülettel: a nemes urak alig gyõzik sós (káposzta)lével és savanyúságokkal kúrálni magukat, hogy két delírium közt színlelhessék a józansághoz közeli állapotot. A bolygónak ebben az országában semminek sincs józan vetülete: a középkori állapotok rémületesen sötétek, a despotizmusra rátelepedett a diktatúra, amit csak egy újabb diktatúra képes letörni, hogy a társadalmi lét kíméletlen klerikális boszorkányüldözés tobzódása alatt összeroskadjon. Mintha a Sztrugackij testvérek disztópikus – a Földtõl azért távolra helyezett – társadalmi utópiájukban egymásra vetítették volna az orosz középkor bõvérû feudalizmusának és az európai inkvizíciónak a legsötétebb képeit, amibõl az olvasó elõtt összeáll „az öszszeesküvés és kapzsiság véres ingoványba süppedt, tudatlan ország” képe, ahol tûzzel-vassal irtják az írástudókat, és a végsõ diktatúra csupán a gondolkodásra képtelen középszert tûri meg ideig-óráig. Ki nem ismer rá a huszadik század két meghatározó parancsuralmi rendszerének kritikájára a távoli bolygón bevezetett új világrend három alapszabályában, ami szerint a törvények csalhatatlanok, a törvényeknek mindenki feltétlenül engedelmeskedik és mindenki szemmel tart mindenkit? A testvérpár 1964-ben írta a Nehéz istennek lenni címû regényét, amit mostani kiadója a sci-fi irodalom egyik kultikus mûÚJ KÖNYVPIAC 2010. DECEMBER

veként ajánl olvasói figyelmébe. Ekkor kezdõdött az amerikai-vietnami háború, Hruscsovot Brezsnyev váltja a SZKP elsõtitkári helyén, elõzõ évben gyilkolták meg Kennedy elnököt, VI. Pál pápa liturgikus reformokat vezet be, jelentõs elõrelépés történik a tudományok, mindenekelõtt a biológia és az atomfizika terén. Talán érdemes említeni, a magyar irodalom társadalomképéhez olyan mûvek nyújtanak adalékot 1964-ben, mint Déry G. A. Úr X-ben címû történelmi ellenutópiája, Sánta Ferenc Húsz órája, Cseres Tibor Hideg napok címû, a fasizmust elítélõ regénye. Sztrugackijék mûve ugyancsak nyíltan fasizmus ellenes, de burkoltan a kommunizmussal is szembefordul. Itt jutunk el a sci-fi lényegéhez. A mûfaj szándéka nem a fantázia öncélú villogtatása, hanem válaszok keresése. A sci-fi a társadalom, a közösség szellemi-erkölcsi-filozófiai jövõjéért felelõs egyének erkölcsi felelõsségének kérdésére kíván hiteles választ adni, az ion-meghajtású hajók, az idegen fajok, a csodaszerkentyûk csupán részei a magvasság felé igyekvõ történetnek. A két orosz szerzõ végtelenül puritán a dekoráció tekintetében. Aki látta a szerzõpáros Piknik a senkiföldjén, illetve késõbbi fordításban Piknik az árokparton címû mûvébõl adaptált Tarkovszkij-filmet, a Stalkert, tudja, mire gondolok. Semmi sallang, semmi külsõség, viszont bámulatosan szuggesztív képek, remek jelenetek, pengeéles ábrázolás, és amiben talán a legerõsebbek: pazar alakábrázolások, minden szereplõjük végtelenül életes karakter. Puritánságában, jellemdefiniálásában, a meséket átjáró halál-sötétség megteremtésében kétségtelenül elöljárója e mû nem csak a társadalomkritikát megfogalmazó sci-finek, hanem akár alapmûveként tekinthetõ a gyeplõt a lovak közé dobó, vagy ejtõ fantasynek is. A Sztrugackij fivérek regénye számomra – és persze mai olvasatában – sokkal inkább parabola, mint – ismét hangsúlyozom a mai fogalomértést – tudományos fantasztikum. A Nehéz istennek lenni szerzõi szerint a történelemben visszafelé menni nem lehet, de ha elõrefelé indulunk, akkor is bizonyára a múlt leláncolt csontvázára bukkanunk. Fekete J. J. ARKAGYIJ SZTRUGACKIJ – BORISZ SZTRUGACKIJ: NEHÉZ ISTENNEK LENNI FORDÍTOTTA: GELLÉRT GYÖRGY. EURÓPA KIADÓ, 2010, 324 OLDAL, 2800 FT


Az

Oxford University Press w w w. l i b r o t r a d e . h u

ajánlata

DOMINOES sorozat a fiatalabb korosztálynak ajánlott, mivel kötetei sok segítséget adnak és több gyakorlási lehetõséget biztosítanak. A sorozat kötetei starter, illetve 1-3. szinten kaphatóak. A történetek sok illusztrációt tartalmaznak, fejezetekre vannak osztva és minden fejezet után egy kétoldalas gyakorló feladatsor található. Az új szavakhoz (a tudásszintnek megfelelõ) angol nyelvû szómagyarázat található minden oldalon. A történet végén ötoldalas további feldolgozásra biztató project jellegû feladatok találhatók. Minden történetnek van hangos változata. A választéknak kb. 50-50 százalékát brit, illetve amerikai anyanyelvû beszélõk olvassák fel. Sinbad Housemates Nicolas Nickleby Revolution

– Starter – Level One – Level Two – Level Three

Janet Hardy-Gould Alison Watts Charles Dickens Jann and Linda Huizenga

850 Ft 850 Ft 950 Ft 950 Ft

Irodalmi ajánlat: Jeff Kinney: Diary of a Wimpy Kid Diary of a Wimpy Kid – Dog Days Diary of a Wimpy Kid – Rodrick Rules Diary of a Wimpy Kid – Do-It-Yourself Book Diary of a Wimpy Kid – The Last Straw The Wimpy Kid – Movie Diary

1530 Ft 2145 Ft 1530 Ft 1530 Ft 1530 Ft 1530 Ft

New York Times bestsellerei csipkelõdõ, kaján humorral mutatják be egy teljesen átlagos alsós kisfiú hétköznapjait, aki kicsit alacsony, kicsit vézna, viszont elég talpraesett és határozott ahhoz, hogy kibújjon a slamasztikából. A félig regény, félig képregény könyvek nagyon viccesek, minden egyes szereplõjük átlagos, ez viszont nem jelenti azt, hogy unalmasak is lennének. A bepalizható, lassú felfogású legjobb barát, a túlzottan aggodalmaskodó, azért mégis vagány anyuka; hétköznapi, felismerhetõ karakterek. Az alsó tagozat megpróbáltatásai pedig olyan élethûek, hogy biztosan minden kis ropi jót fog mulatni, mert ezt a szörnyû, vészterhes idõszakot csak így lehet túlélni: humorral. Salman Rushdie: Luka and the Fire of Life 3980 Ft A kamaszoknak szóló könyvet Rushdie fia 13. születésnapjára írta és részben számítógépes játékok ihlették. A könyv egy fiatal fiú kalandjait beszéli el, aki apja életét próbálja megmenteni. A könyv az élet értékérõl szól. A videojátékokban akár ezer élete is lehet az embernek, így ezt a két dolgot állította szembe egymással az író.

A kötetek megvásárolhatók:

Librotrade Kft. 1173 Budapest, Pesti út 237. Tel.: 254-0273 • Fax. 257-7472 E-mail: books@librotrade.hu Honlap: www.librotrade.hu

Bookshop Kft.

Famulus Könyvesbolt

1052 Budapest, Gerlóczy u. 7. Tel.:318-8633 E-mail: info@oupbooks.hu

1137 Budapest, Újpest rakpart 6. Tel.: 349-3656 • Fax. 288-0769 E-mail: famulus@chello.hu


Új Könyvpiac 201/12.  

Új Könyvpiac 201/12.

Read more
Read more
Similar to
Popular now
Just for you