Tétékás Nyúz 5801

A TTK HÖK MAGAZINJA LVIII. FÉLÉVFOLYAM 1. SZÁM 2019. MÁRCIUS

HOL VANNAK AZ ŰRLÉNYEK???

Vajon mi vagyunk az egyetlen élőlények a 90 milliárd fényév átmérőjű univerzumban, aminek 100 milliárd galaxisában 100-1000 milliárd csillag van? A soktrillió lakható, Földhöz hasonló bolygón kialakulhatott volna rengeteg alkalommal élet, nem igaz?

De akkor hol vannak az űrlények?

Először is vegyük számításba, hogy a legtöbb potenciális élettel alkalmunk sincs találkozni, hiszen a lokális galaxiscsoporton kívülre (Local group) nem tudunk eljutni. Az oka nagyon egyszerű, az univerzum tágulása. Ha fénysebességgel repülő űrhajóink lennének, akkor is évmilliárdokba telne, mire eljutunk egy-egy, a lokális galaxis csoporton kívülre eső bolygóra... (folytatás a 6. oldalon...)

DÉKÁNJELÖLTEK NYILVÁNOS VITÁJA 2019. február 20-án az ELTE Természettudományi Karának Gömb Aulájában került megrendezésre a február 27-i dékánválasztás két jelöltjének nyilvános vitája. A két pályázó, Sziklai Péter, illetve Frei Zsolt, beszélt terveiről, illetve válaszolt a felmerült kérdésekre. A vita második felében a pályázók olyan kérdésekre válaszoltak, melyeket az... (folytatás a 2. oldalon...)

KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJAKRÓL ÁTLÁTHATÓAN Gondolom, minden hallgató hallott már a külföldi ösztöndíjakról, így pl. az Erasmus+-ról, ami a legnépszerűbb, viszont sok félreértésbe belefuthattok, így itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. (folytatás a 3. oldalon...)

A FŐSZERKESZTŐ NADRÁGSZÉLE

Újra a folyosókon Ez a nap is eljött… Kedves Hallgatótársaim, örömmel prezentálom nektek a megújult Tétékás Nyúzt!

Kicsit szürkébb, kicsit nagyobb, kicsit retróbb, de a miénk! Nagy örömmel írok most nektek itt, a jól megszokott Nadrágszélben, ugyanis a fél év online jelenlét után ismét visszakerültünk a TTK, a TÁTK, és az IK folyosóira. Tartozom nektek egy kis magyarázattal, azzal kapcsolatban, hogy pontosan miért is történt ez a kis intermezzo az őszi félévben. Az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány, amely a Nyúz nyomdai kiadását finanszírozta – és amellyel már ti is olyan sokszor találkoztatok bulikban, jegyzetnyomtatáskor/fénymásoláskor, vagy akár szakdolgozatkötéskor – igen nehéz helyzetbe került. Sajnos ez azzal járt, amit feltételezem, észrevettetek, hogy a Nyúz nem tudott megjelenni nyomtatásban. Amint látjátok, ez a probléma mára többé-kevésbé megoldódott, újra itt vagyunk. Azonban az is feltűnhetett, hogy a TTK HÖK hallgatói magazinja jelentősen megváltozott, szerencsére csak kívül. Immár a lehető legnagyobb zajt fogjátok csapni, amikor előadás közben esetleg bele szeretnétek olvasni az egyik cikkbe. A Nyúz ezentúl havonta fog megjelenni,

12 darab A/3-as, embör méretű oldalon, természetesen 1000 példányban, hogy a nagypapámnak is jusson.

A magazin tartalmilag egyébként semmit sem változott, talán csak an�nyit, hogy immáron mindenből kétszer annyi van benne, mint ezelőtt. A lap hasábjain továbbra is találtok közéleti, tudományos és kulturális cikkeket. A Nyúz nem is lehetne önmaga a már jól megszokott Belszíni fejtés nélkül, melyet egy Négyeshatossal kiegészülve mostantól a lap hátoldalán találtok!

Remélem legalább olyannyira örömötöket lelitek ebben a példányszámban, mint amennyire lelkesen készítettük nektek mi, a Tétékás Nyúz Szerkesztősége. Szeretném megköszönni a rengeteg segítséget Horváth Lucának, a TTK HÖK elnökének, a lelkesítő szavakat Blankó Miklósnak, az ELTE Online főszerkesztőjének, a technikai segítséget Molnár A. Aliznak, a Pesti Bölcsész Újság főszerkesztőjének, illetve a kemény munkát összes cikkírónak, tördelőszerkesztőnek, olvasószerkesztőnek!

Nélkületek nem lehetnénk újra itt.

Tóth Bálint főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

FEKETE LYUKAK A fekete lyukak az egyik legfurcsább dolgok, amik valaha léteztek, de mégis honnan jöttek? Mi történik, ha beleesik valaki? És képesek-e mindent beszippantani, és az egész univerzumot kitörölni? A csillagok hatalmas tömeggel rendelkező égitestek, melyek fő alkotóeleme a hidrogén. A csillagok magjában a hidrogén atomok a nukleáris fúzió.... (folytatás a 7. oldalon...)

BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN: Európa egyik legkülönlegesebb hegyéről lesz most szó. Egy szunnyadó óriásról, nem másról, mint egy még működő vulkánról. Most sokan azt hihetnék, hogy a Vezúvról lesz szó, ám ahhoz, hogy megismerjük ezt a csodálatos képződményt, kicsit távolabb kell utaznunk. Afrika nyugati partja mentén, a Szahara szomszédságában találalhatunk... (folytatás a 9. oldalon...)

2.

HALLGATÓI KÖZÉLET DÉKÁNJELÖLTEK NYILVÁNOS VITÁJA 2019. február 20-án az ELTE Természettudományi Karának Gömb Aulájában került megrendezésre a február 27-i dékánválasztás két jelöltjének nyilvános vitája. A két pályázó, Sziklai Péter, illetve Frei Zsolt, beszélt terveiről, illetve válaszolt a felmerült kérdésekre.

A vita második felében a pályázók olyan kérdésekre válaszoltak, melyeket az érdeklődők előzetesen tehettek fel a dékánjelölteknek. Az alábbi kérdésekre mindkét jelöltnek 2-2 perc válaszadási-ideje volt, melyeket felváltva vázolhattak fel a megjelenteknek.

Milyen lehetőségeket látnak a Kar pénzügyi helyzetének transzparenssé tételére, milyen javaslataik, terveik vannak a pénzügyi helyzet javítására?

Frei Zsolt: A kar pénzügyi helyzete egyértelműen nehéz helyzetben van, ám ebből ki tudunk lábalni. Fontos, hogy jól képviseljük az érdekeinket, bevételt növeljünk, ne pedig kiadást csökkentsünk. Azt gondolom, hogy sikerült elérnünk a normatíva emelkedését, de ha ennél is több hallgatót tudunk szerezni, illetve a kutatási bevételeinkből is jön majd még 1 milliárd forint, 3-4 éven belül már elég jó helyzetben leszünk.

A legfontosabb dolog, hogy minden ilyen intézkedést szoros együttműködésben hozzunk meg. Azt gondolom, hogyha az intézetigazgatók összefognak, és jó döntéseket hoznak, a problémák előbb-utóbb megoldódnak.

Sziklai Péter: Hasonlóképp gondolkodom a kérdésről. A bevételnövelés természetesen hasznos, ám biztosnak tartom, hogy még körül kell néznünk a kiadási struktúrában, hogy megtaláljuk azokat a területeket, ahol még megtakarítási lehetőségek vannak.

Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy jól menjenek a dolgok, mindenben transzparensnek, nyilvánosnak kell lennünk.

A költségvetés létrejöttétől kezdve annak folyamatosan nyilvánosnak kell lennie, illetve annak is, hogy ehhez képest hol áll jelenleg a kar. Ezen keresztül jobban rá lehet látni majd arra is, hogy egyes intézkedések mennyire voltak reálisak, ésszerűek.

A 250 millió forintos „megtakarítási” intézkedés tapasztalatai nyomán, esetleges újabb megszorítások esetén az intézkedésekben milyen súl�lyal vennék figyelembe a karon belüli szolidaritást, a mérhető tudományos teljesítmény illetve oktatási terhelés különbségeit?

Sziklai Péter: Jelenleg úgy tűnik, hogy a Kancellária egyre inkább azt szeretné, hogyha a karok költségvetése intézetekre lebontva születne meg.

Egyrészt azt gondolom, hogy bármi, ami elősegíti azt, hogy lássuk, hogy mi hogy megy a Karon, az jó; másrészt ebben az esetben, az egyes intézetek észrevehetik, hogy sokkal több támogatást kapnak a kiadásaiknál.

Ez a helyzet olyan érzéseket kelthet bennük, mintha ők tartanák el a többi intézetet, ez pedig felesleges összezördülésekhez vezethet.

Azt gondolom, hogy egy közösen kidolgozott minőségellenőrzési rendszer a megoldás a kérdésre. Az intézetek közötti különbségek az ellátandó feladatok

és igények differenciájából adódnak.

Mint említettem, az elmúlt négy hónapban kialakult erős intézetigazgatók közötti kooperáció ezt a problémát is meg fogja oldani.

Frei Zsolt: Azt hangsúlyoztam az előadásomban, hogyha én leszek a dékán, a dékáni vezetésben egyformán jelen lesz az összes intézet. Az elmúlt időszakban az intézetigazgatókkal megpróbáltunk kidolgozni egy javaslatot arra, hogy hogyan kellene megoldani a mostani helyzetet, azonban sok információval nem vagyunk teljesen tisztában. Ahogy az előttem szóló is említette, az intézetigazgatók erős kooperációja a jövőben is folytatódni fog. Tisztában vagyunk az egyes intézetek különböző igényeivel, hallgatói létszámával, szükségleteivel, azt pedig nem hagyjuk, hogy ránk kényszerítsék az intézeti költségvetést. Egyértelműen egy kari költségvetésre van szükség, amit majd mi osztunk fel egymás között.

Milyen szerepet szánnak a jövőben a dékánjelöltek a kar idősebb, legtapasztaltabb oktatóinak az oktatásban és a kutatásban?

Frei Zsolt: Azt gondolom, hogy az idősebb kollégáinkra nagyon nagy szükségünk van, ugyanis ők a legtapasztaltabbak mind a kutatásban, mind az oktatásban.

Azt is észrevettem, hogy sokuk elfáradt és nem feltétlenül szeretne már oktatni. Úgy szeretném átalakítani az oktatási struktúránkat, hogyha egy nyugdíjas kollégánk nem szeretne oktatni, akkor ne is kelljen neki. Arra, hogy kutassanak, illetve ellássanak minket a tapasztalataikkal, nagyon számítok. Nagyon sajnálom, hogy ilyen méltatlan helyzetbe kerültünk azáltal, hogy sok idősebb kollégánkat el kellett küldenünk, az intézetigazgatókkal egyetértettünk abban, hogy az összes ilyen kolléga emeritus professor legyen.

Sziklai Péter: Szerintem nem kor kérdése, hogy valaki mennyire erős a kutatásban illetve az oktatásban, szerintem a minőség az, ami igazán számít. Ez az egész egy nagyon szerencsétlenül bekövetkezett intézkedés volt, azonban nem volt más választásunk. Hosszútávon nyilván ez a stratégia nem tartható, a már többször említett minőségbiztosítási rendszer az, amin keresztül látni tudjuk, hogy ki az, akire szükségünk van.

Milyen intézkedésekkel javíthatja a kar a fiatal kutatói-oktatói gárdát vonzó és megtartó erejét, az egyetemi életpálya kiszámíthatóságát?

Sziklai Péter: Nyilván az első lépés az, hogy létrehozzuk az ezekhez szükséges financiális alapokat, biztosítanunk kell, hogy az oktatók státusza ne kerüljön veszélybe anyagi okok miatt. Ha ez megvan, akkor úgy kell felépíteni az oktatói-kutatói gárdát, hogy olyan minőséget érjünk el, amely mindenkit véd.

Kutatói oldalról pedig garantálnunk kell, hogy a pályázatokból befolyt támogatások méltó jövedelmet, eszközöket és munkafeltételeket biztosítsanak az itt tevékenykedőknek. Olyan körülményeket kell teremtenünk, amelyek idevonzzák a fiatal kutatókat, és átláthatóvá kell tennünk számukra, hogy milyen életpálya várhat itt rájuk.

Frei Zsolt: Határozott elképzelésem van arról, hogy hogy lehet valaki posztdoktor, illetve adjunktus ezen az egyetemen, és hogy hogy lenne lehetséges, hogy PhD megszerzése után valakiből vezető oktató legyen. 2014-ben, mikor rektorhelyettes voltam, észrevettem, hogy akkoriban 17 fiatal kutató vándorolt el az ELTE-ről más kutatóintézetbe. Azt gondoltam, hogy ez az ELTE végét jelenti. Ma az ELTE külön költségvetési támogatást kap, ezen felül még 176 millió forintot, hogy a fiatal oktatók megtartásához szükséges Lendület Pályázatok sikeresek legyenek.

Milyen lényeges változásokat terveznek a graduális képzés két szintjén (BSc, MSc) az oktatás tartalmában és követelményeiben? Látnak-e lényeges különbséget ebben az egyes szakok között?

Frei Zsolt: A bolognai folyamatnak nem ez a lényege, szimplán felosztottuk az 5 éves képzést 3+2 évre.

Az egyik újdonság az, hogy a társadalom 7%-a helyett 40%-nak kellene részt vennie felsőoktatási képzésben.

Azt gondolom, hogy változtatnunk kell azon, hogy a lemorzsolódás csökkenjen, és el kell érnünk azt, hogy az ide érkező fiatalok legalább egy alapszakos végzettséggel hagyják el az intézményünket, és ne kelljen az első félév után kibukniuk. Épp ezért nagyon meg kell gondolnunk, hogy hogyan építjük egymásra ezt a két szintet. Nem szeretném, ha pontosan annyi hallgató végezné el az alapképzést, mint ahányan majd felvételiznek mesterképzésre.

Az lenne a jó, ha sokkal többen jutnának alapdiplomához, és közülük a legjobbak folytassák tanulmányaikat MSc-n.

Az alapdiplomával rendelkezők korántsem felesleges tagjai a társadalomnak, hiszen ez még mindig a legjobb egyetem, a mi hallgatóink pedig jobbak, mint más egyetemeken végzettek.

Sziklai Péter: Meg kell szüntetnünk azt az anomáliát, hogy fölveszünk nagyon sok hallgatót, akiket valamiért nem sikerül megtartanunk a képzésük során. Előfordulhat az, hogy néhányuk tényleg nem volt idevaló, ám szerintem ez tényleg csak a kisebbség, nagy valószínűséggel, valamivel elriasztottuk őket. Közülük rengetegen azt élik meg, hogy nem megy a dolog, hogy ismételni, bukdácsolni kell. Ők nem kapják meg azt a segítséget, amelyre szükségük lenne. Én ös�szeállítottam egy javaslatot, amely szerint az alapképzés 6 félévét egy opcionális félévvel bővíteném.

Az volt a terv, hogy minden hallgatónak járjon, nem az állami ösztöndíjas félévei terhére egy opcionális felzárkóztató félév a BSc 3 éve előtt.

A hallgatóink tekintélyes részének szüksége lehet egy ilyen félévre, amely

keretein belül megadnánk nekik a szükséges felzárkóztatást, kezdőlökést, hogy sikeresen végezzék el az alapképzést.

Igaz-e az, hogy az alapképzéseink önmagában is vonzóak? A válasz az, hogy nem. Nagyon sok jelentkező nem tudja, hogy valójában mihez is akar kezdeni egy természettudományos alapdiplomával. Az előbb említett plusz egy félév mellé felvennék még egyet az alapképzés végére, amely ugyancsak fakultatív lenne azon hallgatóink számára, akik nem kívánják folytatni a tanulmányaikat mesterképzésen. Erre a félévre beengednénk a piaci szereplőket is, amik segítségével a hallgatók a valódi élethez szükséges tapasztalatokat sajátítanák el.

Tervezik-e a képzés nyelvének határozott elmozdítását az angol nyelvű képzés irányába? Ha igen, honnan lesz erre elegendő oktatói kapacitás?

Sziklai Péter: Az, hogy az angol képzés felé történő haladás egy tendencia, szerintem mindenki számára világos. Azt vettük észre, hogy az MSc-képzésünk előadásait hallgatók 20 százaléka külföldi. Vannak olyan intézetek, amelyben ez a folyamat már lezajlott, azonban problémák itt is adódnak. Ez az átállás előbb-utóbb az összes mesterképzésen be fog következni, ami mindenképp rengeteg munkát fog jelenteni, de új lehetőségeket is teremt: kinyithatjuk a képzéseinket külföldi hallgatók számára. Egyes szakokon néhány tárgyat már most is angolul oktatnak, mindezt lelkesedésből; tehát egy önkéntes, evolúciós típusú átállás is zajlik.

Arra kell törekednünk, hogy ezeket a változásokat jól előkészítsük, végbemenetelük pedig se az oktatóknak, se a hallgatóknak ne legyen fájdalmas.

Mindenkinek meg kell adnunk a megfelelő segítséget az átálláshoz, illetve lehetőséget kell biztosítanunk az angol nyelvben történő felzárkózásra.

A kérdés indukálja az oktatói kapacitás növelését. Szerintem előbb-utóbb mindannyiunknak képesnek kell lennünk arra, hogy angol nyelven adjunk elő és oktassunk. Világos, hogy a különböző helyről érkező hallgatóknak más és más nyelvi ismereteik vannak.

Ennek a folyamatnak van egy munka része, ezt a munkát pedig el kell végezni; fel kell zárkóztatni azt, akinek erre szüksége van.

Frei Zsolt: Azt gondolom, hogy felülről lefelé kell haladnunk.

A PhD-képzés az első, ahol ezt be lehet vezetni, utána pedig következhet a mesterképzés. Egyetértek abban, hogy a már meglévő oktatóinknak (is) képesnek kell lenniük az angol nyelven történő oktatásra, a hallgatóknak pedig 4. és 5. évben pedig meg kell ismerkedniük a szaknyelvvel, ugyanis belőlük már biztos, hogy kutató lesz. Ezt a munkát segítjük azzal, hogy nyelvtanári, illetve szaknyelvi képzést is nyújtunk nekik.

Felhívnám a figyelmet arra is, hogy törvényi előírás, hogy felajánljuk a BSc-n oktatott tárgyaink 10%-át angol nyelven is.

Az oktatási átalakításokban számítanak-e, s miként a HÖK közreműködésére?

Frei Zsolt: A mottóm, hogy a hallgatók dékánja szeretnék lenni.

3.

HALLGATÓI KÖZÉLET Nem tudom elképzelni, hogy ezeket a változtatásokat az ő közreműködésük nélkül hajtsam végre.

Sziklai Péter: Ez természetes, azonban én a Doktorandusz Önkormányzatot is ide sorolnám, erre megvannak a megfelelő fórumok.

Tervezik-e a doktori képzést mára végletesen ellehetetlenítő forráshiány megszüntetését?

Sziklai Péter: A válaszom az, hogy igen. Ezt azonban egy kicsit részletezném. Abban mindenki egyet ért, hogy a jelenlegi állapotok tarthatatlanok. Ezzel kapcsolatban tárgyaltam a kancellár úrral, és megegyeztünk abban, hogy a doktori iskoláknak is lesz egy külön kerete, amiből ők költhetnek. Van egy csomó olyan égető financiális probléma, amit meg kell oldani, ez is ide tartozik.

Frei Zsolt: Azt gondolom, hogy én bizonyítottam, hogy mennyire elkötelezett vagyok a doktori iskolák anyagi problémáinak megoldása iránt. Ha dékán leszek, az év elején tisztázni fogjuk ezen iskolák költségvetését, és ahhoz azután nem fogunk nyúlni.

Hogyan javítható a hallgatók tankönyvekhez és korszerű tudományos információkhoz juttatása a karon?

Milyen szerepe lehet ebben a Kari Könyvtárnak?

Frei Zsolt: Dékáni utasításra a karnak 1.000 négyzetmétert kellett leadnia a kancellárnak, ezt pedig a Fizika Intézet könyvtára bánta. Ez a dékáni döntés nem lett velünk megvitatva, de én tudomásul vettem.

A könyvtáraink jelenleg nem szolgálják a hallgatók érdekeit, a könyvek többsége büdös, dohos, és nagyrészük digitalizálva is van.

A Kémia Intézet könyvtárát felújítjuk, ahol mostantól csak kézikönyvek és tankönyvek lesznek.

A könyvtárban található asztalok fele üres lesz, hiszen sok hallgató laptoppal érkezik. A munkaállomások másik felére pályázati pénzből fogom megvenni a számítógépeket.

Sziklai Péter: A könyvtárak szerepe valóban átalakulóban van. A könyvtárakban manapság kézikönyvekre, tanulmányi jegyzetekre és erős Wi-Fire van szükség, ezek mellett pedig korszerű munkaállomásokra.

Programjában Frei professzor a korábbiaktól a lényegesen eltérő, kari felsővezetői funkciómegosztásra és dékánhelyettesi feladatkörökre tesz javaslatot. Milyen előnyöket vár ettől, nem lát-e kockázatokat egy ilyen átalakításban?

Sziklai professzor terveiben nem szerepel a vezetési struktúra markáns átalakítása. Ez azt jelenti, hogy minden tekintetben megfelelőnek tartja a jelenlegi struktúrát?

Sziklai Péter: Sok tekintetben a jelenlegi struktúra megfelel. Mi az, amit esetleg átalakítanék? Lenne egy kis csapat, akik segítenék a dékán munkáját. Félállású kollégákban gondolkodok: szükség van egy gazdasági szakértőre, aki bejáratos az egyetemi pénzügyekben.

Kellene továbbá egy kommunikációs szakember, aki biztosítaná a kar megfelelő reprezentációját, és azt, hogy elérjük a számunkra legfontosabb korosztályokat. Végül pedig lennének menedzseri feladatok is, amelyek ugyancsak segítenék a dékán munkáját.

Frei Zsolt: Mint említettem, én csak azt szeretném, hogy mind az öt intézet képviselve legyen a dékáni vezetésben.

Nagyon fontosnak tartom, hogy nem dékánhelyettesekkel, az intézetigazgatók közreműködése nélkül vezetni a kart. Én már bevezettem egy-két intézkedést a Fizika Intézetben az irányítás jobbá tételére, hasonlókra kari szinten is meg fogom találni a lehetőségeket.

Továbbra is úgy gondolom, hogyha nem fogok tudni jól együtt dolgozni az intézetigazgatókkal, akkor nem fogom tudni jól vezetni a kart.

Hogyan érintik az esetleges változások a kari adminisztráció területeit?

Frei Zsolt: Rendkívül fontosnak tartom, hogy több adminisztrátor legyen a karon, mint oktató, hiszen ők is és a kutatók is egyértelműen le vannak terhelve.

Sziklai Péter: Azzal egyetértek, hogy a kutatók és az oktatók le vannak terhelve, azzal viszont nem, hogy ezt az adminisztrátorok létszámának növelésével kellene megoldani. Nem az emberek vannak kevesen, hanem a teher túl nagy.

Valamiért a számítógépeink nem a papírmunka csökkentését, hanem a növelését idézték elő. Úgy gondolom, hogy ennek a problémának a megoldásába be kell vonnunk azokat a karokat, melyek ebben leginkább érintettek, és le kell ülnünk, megbeszélni a Kancelláriával, hogy hogyan lehet ezen változtatni, és elektronikusabbá tenni az adminisztrációt.

Tervezik-e hogy a TTK nyilvánosan állást foglal az MTA körüli botrányban?

Esetleg kezdeményezik a más karokkal közös nyilatkozat kiadását?

Sziklai Péter: Szeretném elmondani, hogy mennyire fontosnak tartom ezt a kérdést. Nagyon mélyen érint az Akadémia körül kialakult helyzet, rengeteg barátom részese ennek az egésznek, a karról pedig több oktató is részt vett petíciók aláírásában. Ezek a szolidaritási nyilatkozatok általában Intézet méretűek, nem érzem feladatomnak, hogy én ezt kari szinten szervezzem.

Frei Zsolt: Személyes vélemények természetesen lehetnek, ám ilyen, és ehhez hasonló nyilatkozatok közzététele nem dékáni feladat.

Tóth Bálint

GONDOLATOK AZ ÚJJÁSZÜLETETT TÉTÉKÁS NYÚZHOZ egészen más. Most azonban újra átélhetjük ezt az élményt! Megújult küllemmel, de ugyanabban a nemes szellemiségben és ugyanazzal az igényes szerkesztéssel újjászületett a Tétékás Nyúz. Köszönetet mondok Horváth Luca HÖK-elnöknek és Tóth Bálint főszerkesztőnek ahhoz, hogy az újraindulás és a megújulás megtörténhetett.

Az Olvasónak pedig nincs más

dolga, minthogy magával vigyen egyegy friss példányt, és az egyetemi órákból és a kísérletekből kiszakadva, a folyosón, a buszon-vonaton vagy éppen otthon olvasgassa az újságot.

Szent Ágoston szavait idézve: „Tolle, lege!” („Vedd és olvasd!”).

Blankó Miklós főszerkesztő ELTE Press, ELTE Online

KÜLFÖLDI ÖSZTÖNDÍJAKRÓL ÁTLÁTHATÓAN

CEEPUS

Gondolom, minden hallgató hallott már a külföldi ösztöndíjakról, így pl. az Erasmus+-ról, ami a legnépszerűbb, viszont sok félreértésbe belefuthattok, így itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba.

A pályázható egyetemek listáját a honlapon letölthető Excel formátumban lehet megtalálni (nem csak európai országok).

ERASMUS+

Részképzés: bármely külföldi egyetemen teljesíthető, 3-5 hónapig terjedő időszakra (1 félév).

Európai országba hagyományos Erasmusként, Svájcba az ország Erasmus programjával (SEMP), ICM egyetemekre is Erasmus ICM pályázatként kell jelentkezned, Ázsiába az Asia Exchange-el tudsz menni freemover mobilitásként, mikor te keresel egyetemet (fogadólevél kell).

Szakmai gyakorlat: 3-5 hónapig tart; Európába az Erasmus feltételeivel, ha diploma megszerzést követően szeretnél kimenni, akkor az utolsó aktív félévben kell jelentkezned.

Rövid tanulmányút: 2-30 napig terjedően, bármilyen külföldi intézménybe, szakmai tudományos konferenciára, versenyre, amit a szaktanár, témavezető jóváhagy.

Közép-európai országokba pályázható, így Albánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Csehország, Horvátország, Koszovó, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Moldova, Montenegró, Románia, Szerbia, Szlovákia és Szlovénia is lehet a célpont.

Féléváthallgatás: alap-, mesterképzéses és PhD hallgatók, 1 szemeszter (3-5 hónap) időszakra. Freemoverként is nyújtható be pályázat.

Rövid távú hallgatói mobilitás: pályázhatnak diplomamunkán dolgozó alapés mesterképzéses hallgatók és PhD hallgatók 1-2 hónap időtartamra, tevékenységként kötelezően szakdolgozathoz vagy disszertációhoz való kutatás, konzultáció, labormunka, akár freemoverként is benyújtható pályázat.

Csoportos hallgatói szakmai kirándulás: pályázhatnak alap-, mesterképzéses és PhD hallgatók minimum 3-6 napos időszakra, viszont kizárólag hálózaton belül nyújtható be pályázat.

● 2 lezárt félév a kiutazásig ● aktív hallgatói státusz az ösztöndíjas időszak alatt ● CEEPUS országbeli állampolgárság ● az adott hálózat intézményi koordinátorának vagy hálózati koordinátorának/ partnerének támogatása. ● a kinntartózkodás alatt óralátogatás, kreditszerzés kötelező ● az ösztöndíjas időszak alatt egyéb ösztöndíjazásban nem részesül (kettős finanszírozás kizárása) Az ösztöndíj mértéke: az ösztöndíjat a nyertes pályázó a fogadó országtól kapja, ennek mértéke országonként eltérő.

„Tanuljunk egymástól, hogy minél jobban taníthassunk!” – mondta egykor egyetemünk névadója, Eötvös Loránd fizikus. A Tétékás Nyúz tiszteletpéldányait újra a kezembe véve ez a szentenciózus mondat jut eszembe. A Természettudományi Kar lapjából nemcsak a természettudósok, hanem a magamfajta bölcsészek is régóta tanulhatnak hallgatótársaiktól.Azittmegszerzettújtudástpedig

Részképzés: minden tavasszal és ős�szel indul a pályázási időszak, a tanulmányok időtartama 5-10 hónap.

Szakmai gyakorlat, és a diplomaszerzést követő szakmai gyakorlat: folyamatosan pályázható, 2-12 hónap időtartamra.

Pályázati dokumentumok: motivációs levél és tanulmányi terv; önéletrajz; korábbi félévek vizsgaeredményei; diploma másolata (ha van).

A támogatás összege ország besorolástól függ, és 420-620 euró/ hónap terjedelemben mozog.

Az egyetemi oktatás díjmentes, ez az összeg elsősorban a lakhatásra, és önfenntartásra szolgál. Természetesen kiírásra kerül több kiegészítő támogatási ösztöndíj is.

elvihetik magukkal, továbbadhatják másoknak. A tudományos ismeretterjesztő írások mellett persze a sokszínű TTK-s hallgatói közéletbe is bepillantást nyerhetünk.

Fél éve sokunknak hiányzik a színes borítójú, sok érdekes cikkel megjelenő Tétékás Nyúz. Az online megjelenés valamelyest kárpótolt bennünket, de azért a kezünkben fogni, lapozgatni

CAMPUS MUNDI

Az ösztöndíj elnyerésének általános feltételei:

EGYÉB ÖSZTÖNDÍJAK Egyetemünkön több egyéb ösztöndíj is működik, mind féléves áthallgatásokra, mind szakmai gyakorlatokra. Átfogó információkat: https://www. elte.hu/oktatas/nemzetkozi honlapon találtok.

Bármi kérdéssel: kulugy@ttkhok.elte. hu e-mail címre tudtok írni.

Mekker Júlia Külügyi Referens ELTE TTKHOK

4.

HALLGATÓI KÖZÉLET SEGÍTSÉG EGY SPECIÁLIS SZÜKSÉGLETŰ HALLGATÓNAK A SZEMÉLYI SEGÍTŐ EGYSZERRE ÜGYVÉD, TANÁR ÉS BARÁT TANULMÁNYOK: TECHNIKAI HÁTTÉR Az első és legfontosabb dolog, hogy a személyi koordinátor végzi a tanárokkal való kapcsolatfelvételt: az olyan igények ügyében pl., hogy egy zárthelyi dolgozat megírására több idő álljon rendelkezésre, vagy hogy szóbeli helyett írásbeli vizsgát tehessen a hallgató.

Természetesen később lehet önálló intézkedésre is sarkallni őket, de ezt csak lassú és hosszabb folyamat során lehet elérni úgy, hogy biztonságos legyen.

Hasonlóan a Tanulmányi Hivatalnak leadott kérvények előkészítésében is segítséget nyújtunk.

Minden félév elején célszerű közösen felvenni a tárgyakat, úgy, hogy a lehető legtöbb kreditet vegyék fel, amit teljesíteni tudnak, hogy ne csús�szanak el teljesen az állami félévekkel, de ne is legyenek túlterhelve (ez kb. 15-25 kreditet jelent félévente).

Az órarend együttes összeállításával elkerülhető az ütközés. A szorgalmi időszak végén pedig ugyanígy szükséges a vizsgaidőszak beosztása, közös vizsgafelvétellel, a prioritások megszabásával (melyek azok a vizsgák, amelyeket mindenképpen teljesíteniük kell, és melyek a kevésbé fontosak).

TANULMÁNYOK: TÁRGYAK TELJESÍTÉSE A tárgyfelvétel lezárulása után min-

den felvett tárgyról készítsetek egy leírást, például, hogy évközben kell-e teljesíteni azt vagy pedig vizsgán, mire kell figyelni, mi a minimumkövetelmény!

Minden képzésen megvannak azok a tárgyak, amelyek anyagát nehezebb elsajátítani, a hosszas levezetések, vagy a bonyolultabb elméleti megközelítést igénylő tételek miatt. Ezekből a tárgyakból érdemes heti egy alkalommal együttanulást szervezni. Fontos, hogy ha több ilyen tárgy is van, akkor heti több alkalmat kell bevezetni, hiszen 120 percnél többet semmiképp sem érdemes egyhuzamban tanulni – elfárad mindenki.

A félévközi tanuláshoz hasonlóan a vizs­gaidőszakban minden vizsga előtt jó, ha van egy olyan alkalom, ahol a kérdéses dolgok kerülnek átbeszélésére. Ez megerősítheti a hallgató biztonságérzetét, illetve saját tudásában való biztosságát.

SZOCIÁLIS ÉLET Az elsődleges feladat segíteni nekik beilleszkedni: beszélni kell a többiekkel, hogyan kezeljék őket: legyenek toleránsak és ne piszkálják őket.

Főleg gólyák esetén kell erre figyelni, akik most jöttek ki a középiskolából.

Hasznos, ha időnként közös szabad­ idős tevékenységet folytattok – legyen ez akár csak egy kávézás, ebédelés. Így még inkább megbíznak majd bennetek, és könnyebben elmondják a problémáikat – ez kulcsfontosságú abban, hogy

MAFIHE TÉLI ISKOLA Idén újra megrendezésre került a Magyar Fizikushallgatók Egyesületének (Mafihe) szervezésében a Mafihe Téli Iskola, amelynek témája idén ‘asztrofizika és csillagászat’ volt.

Az esemény első napján rögtön mély vízbe ugrottunk, és délben a Magyar Tudományos Akadémia Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpontjának Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Intézetében gyülekeztünk, a Normafán. Itt nyitóelőadásként Dr. Szalai Tamás mesélt nekünk a szupernóva-robbanásokról, és azok környezetükkel való kölcsönhatásairól. Ezt követően egy rövid kávészünet után felöltöztünk és kiléptünk az intézet havas parkjába, hogy egy történeti túrán vehessünk részt.

Első állomásként a kertben álló szoborról és a környékről hallhattunk különböző érdekességeket, majd az intézmény alapításának, Konkoly-Thege Miklós tudományos munkásságának, és végül, de nem utolsósorban az intézmény első világ­háborús megmenekülésének történetét hallhattuk, ahogyan az egykori Konkoly-birtokon, Ógyallán helyet foglaló intézet műszerei és könyvtára az utolsó vonattal érkeztek át a későbbi szlovák-magyar határon, a határzár előtt.

Később a kertben tovább sétálva körülnéztünk a felújításra váró egyik kisebb ku-

polában, ahol jelenleg nincs távcső. Egy nagyon szerencsés ifjú fizikus lehetőséget kapott, hogy kinyithassa a kupola nyílását, amihez egy vastag, hajókötél jellegű kötélhurkot kellett húzni. Vezetőnk eleinte hezitált, hogy a jegesedés miatt nem lesz-e mozdíthatatlan a fedél, de végül nagy recsegés-ropogás közepette kinyílt, és megjelent fölöttünk az – ekkor sajnos felhős – ég. Tovább ballagtunk a földből gombamód kinövő elszórt épületek között a meridiánházhoz, ahol a csillagok delelésének megfigyelésével számították a pontos időt a többi megfigyeléshez, de többek közt a MÁV is innen kapta az időjelet egészen a 60-as évek közepéig.

Az épületben látható két újonnan keretezett második világháborús kartonlap, az egyiken gyöngybetűs orosz írás. A szakavatott vezetőnk mesélte, hogy lefordíttatta egy oroszul tudó ismerősével, és a tábla valószínűleg a hely ellenőrzését megszervező orosz őrnagytól származik, aki – az intézet óriási szerencséjére – művelt ember lehetett, és amint felismerte az itt tárolt szellemi értéket, ezzel a kartontáblával, és feltehetően az ajtóknál fegyveres őrrel üzente a szovjet bakáknak, hogy aki fenyegetőleg

megtudjátok, milyen segítségre van szükség az adott helyzetben.

Emellett érdemes szorgalmazni, hogy járjanak el ők maguk valamilyen szabad­ idős programra (úszás, jóga stb.), mert ott ki tudnak kapcsolódni; vagy akár, ha nyitottak rá, hasonló fiatalok közé is járhatnának – időnként meg lehet kérdezni, hogy milyen, hogy érzik ott magukat.

Ha még nagyon az elején járnak az egyetemnek, nem ismerősek Buda­ pesten: fontos tudatosítani bennük az útvonalakat, mivel jutnak el a leggyorsabban az egyetemre, kollégiumba, mikor induljanak el, hogy ne késsenek. Hangsúlyozzátok, hogy a pontosság becsülendő erény, a megbeszélt időpontokat tartsák be!

melyik alkalommal tanultok, vagy csak beszélgettek stb. Emellett, ha bármilyen hosszabb távú projekt van futóban, ahhoz készítsetek ütemtervet.

Ami pedig szintén elengedhetetlen: a megfelelő, hatékony, mindent elsöprő kommunikáció! Olyan beszélgetési stratégának kell lennetek, aki ügyesen kérdezi ki a partnerét, hogy megtudjátok, mit gondol, mire van szüksége.

HA NEM MEGY, HOGYAN TOVÁBB?

Elsősorban: rengeteg türelemmel! Szerezzetek legalább minimális pszichológiai tudást, hogyan kell embereket vezetni stb.

A tanulmányi ügyek koordinálásához a HKR gyakorlott olvasójának kell lennetek, tudni, hogy milyen szabályozások, határidők kötik a hallgatók kezét. Emellett a tárgyakról is képben kell lennetek, különben nem tudjátok őt korrepetálni, vagy legalább is segíteni neki.

A hatékony együttműködéshez nagyon hasznos egy hetirend felállítása, ami a napi teendőket foglalja magába, ezen belül azt a gyakorlatot, hogy ti hányszor találkoztok egy héten,

Egyértelmű, hogy van olyan helyzet, amikor egyszerűen nem megy.

Ilyenkor abba gondoljatok bele, hogy nekik is vannak rossz napjaik, amikor képtelenek koncentrálni. Emiatt természetesen ők is megértik, ha éppen neked nem megy a segítés vagy magányra vágysz.

Ne szégyelld azt mondani, hogy bocs, most ne! Ha nem megy, és nem mondjátok meg nekik, akkor ők csak annyit fognak érezni, hogy van valami feszültség, és természetesen (sajnos) azonnal azt fogják hinni, hogy velük van probléma. Ha elfogy a türelmetek, előbb-utóbb meggondolatlanul fogtok cselekedni, ami a kiépített bizalmi kapcsolatot megingathatja.

Ha pedig nekik nem megy valami, ne adjátok fel, maximum függesszétek fel, amíg új módszert nem találtok ki.

Néha a harmadik-negyedik módszer az, ami eredményre vezet. Nagyon fontos, hogy tudatosítsátok bennük, hogy nem értéktelenek, legyetek motiválóak – ha pedig csak keményebben kellene küzdeniük, tanulniuk, ezt is nyugodtan mondjátok meg nekik! A lényeg, hogy mindig beszéljétek át, mi miért nem sikerült, ezzel megelőzitek egy rossz beidegződés kialakulását.

Török Mátyás volt személyi koordinátor

közelít az itt őrzött könyvekhez, műszerekhez, azt hazai golyó fogja fogadni.

Mindezek után a legnagyobb kupola felé vettük az irányt, ahol a 60 cm-es, még 1913-ban a drezdai Heyde cégtől rendelt, de a világháború miatt csak 1928-ban beüzemelt tükrös távcsövet csodálhattuk meg. Sokaknak elállt a lélegzete, amikor először beléptek a monstrum termébe, ahol a korában élvonal-belinek számító, de helyét ma is megálló technika kapott helyet. Láthattuk működés közben az állítható magasságú színpadot a távcső alatt, majd vezetőnk a szakma szépségeibe avatott be minket: a fűtetlen kupolákban töltött éjszakák, a délben kelés, kelő nappal fekvés néha fárasztó, jellegzetes csillagász romantikájába, s így egyből értelmet nyert a kiállított – hálózati árammal fűthető – bakancs és kabát. A túráról visszatérve, miután a meleg bemutatóteremben rávetettük magunkat a plüss Naprendszerre, ami hamar mindenki kedvence lett, Dr. Kiss László tartott egy átfogó záróelőadást arról, miért is érdemes tudósnak, fizikusnak, csillagásznak szegődni.

A következő két napon az ELTE északi tömbjében hallgathattunk meg előadásokat az ország legkülönbözőbb részeiről érkezett előadóktól az asztrofizikától kezdve az égi mechanikán és a numerikus modellezésen át a tudománykommunikáció témájáig bezárólag. Bódi Attila előadása nyitotta

a második nap reggelét, a pulzáló változócsillagok világáról hallhattunk, Barna Barnabástól pedig a szupernóvák felépítéséről, majd Dr. Nagy Andreától a szupernóvák modellezésébe nyertünk betekintést. Ezután ebédszünet, majd Dr. Kolláth Zoltán és Dálya Gergely előadásai következtek, előbbi a Blazskó-effektusról, utóbbi a többcsatornás csillagászat és a neutroncsillagok viszonyáról beszélt.

A második este jó páran a Mafihe több Helyi Bizottságából ös�szeültünk egy italra egy közeli vendéglátóipari egységben, ebből fergeteges csocsózás kerekedett, reméljük hamarosan egy következő eseményen megrendezésre kerülhet a visszavágó is!

A jó hangulatú este után kiadós pihenés, majd a záró nap következett, amit Deme Barnabás előadása nyitott a csillagászati háromtest-probléma megoldásairól. Ezt Németh Péter csillaglégkörök modellezéséről szóló előadása követte. Ebédszünet után egy könnyedebb, ámde annál fontosabb témáról szóló előadással végződött a Téli Iskola – Ordasi András beszélt a tudománykommunikáció szerepéről, praktikáiról és látta el hasznos tippekkel a hallgatóságot.

Reméljük, minden résztvevő élvezte a programot, és jövőre is várunk minden érdeklődőt, legyen az Mafihe-tag vagy sem – gimnazista, hallgató vagy már végzett felnőtt!

Jeges Viktor

HOGYAN?

5.

HALLGATÓI KÖZÉLET & TUDÓSÍTÁS ELTE TTK ELŐREJELZÉSI VETÉLKEDŐ

TTK HÖK ELNÖKVÁLASZTÁS

Érdekel a meteorológia? Szerinted meg tudnád előre tippelni, milyen idő lesz a következő napon? Akkor itt a helyed! Az ELTE TTK Meteorológia Tanszéke immár 30. alkalommal szervezi meg az Előrejelzési vetélkedőt, mely Gyuró György nevéhez kapcsolódik, és 1988. óta kisebb-nagyobb kihagyásokkal megszervezésre került.

A verseny során a résztvevőknek a lehető legpontosabban kell megsaccolniuk a várható időjárás alakulását 15 paraméterre vonatkozóan – így ki kell találnod többek között a várható csapadékmennyiséget, szélirányt, hőmérsékletet, felhőzetet. A vetélkedő minden alkalommal 11 fordulós, melyek többnyire heti szinten követik egymást, az ünnepekhez és a tanítási szünetekhez igazodva. Nemcsak Budapest-Lőrincen, hanem négy különböző helyszínen: Szegeden, Pakson, Siófokon, Szolnokon is megmérettetheted magad. A verseny első öt fordulója szerda 18 UTC, a második ötre szerda 12 UTC-kor, míg az utolsó alkalomra szerda 20 UTC-kor kerül sor. A tippek leadásának határideje állandó, kedd délután 2 óra (HLT).

Az aktuális forduló időpontjáról a honlapon mindig tájékozódhatsz. És hogy hogyan adhatod le?

A vetélkedő weboldalán található Tippek & Eredmények fül Tippleadás

Az ELTE TTK HÖK Ellenőrző bizottságának tájékoztatója az ELTE TTK HÖK küldöttgyűlés tagjainak és az ELTE TTK HÖK elnökének megválasztásáról a 2019–2020-as önkormányzati ciklusra vonatkozóan

menüpontjában – a szervezők szeretnék kérni, hogy ha van lehetőséged, ezt a módot válaszd, hiszen környezetbarátabb megoldás. Mellesleg a paraméterek mellett a leírásuk is szerepel, ami megkönnyíti a feladatot.

Ha a hagyományosabb módszerek híve vagy, a tanszéki tanácsteremmel (É 6.113) szemben vannak kihelyezve szelvények, illetve az itt található dobozba kell bedobnod kitöltés után.

A versenyhez akármikor lehet csatlakozni, és ha nem vagy meteorológus hallgató, vagy éppen csak egy forduló erejéig próbálnád ki tudásod, az sem akadály. Az előrejelzéshez a verseny oldalán számos segítséget kapsz, a segédletek menüpontban minden tippleadáshoz szükséges információ és hasznos linkgyűjtemény is megtalálható. Az eredmény pedig sok esetben nem csak a szakértelmeden, hanem a szerencséden is múlik. Tehát előrejelzésre fel, a verseny már elkezdődött, ne maradj le róla!

Második forduló: február 26.

További információk és segítségek a versenyhez: https://nimbus.elte.hu/ fcrace/ Ha pedig Facebookon is követnéd az eseményt: https://www.facebook. com/eltefcrace/ Németh Csilla

KÉPVISELŐVÁLASZTÁS Az idei rendes hallgatói önkormányzati választások szokás szerint tavasszal kerülnek megrendezésre karunkon. A választás kiírásáért a TTK HÖK Választási bizottsága felel.

Képviselőnek indulhat az ELTE TTK Hallgatói Önkormányzat minden teljes idejű nappali képzésben részt vevő, aktív státuszú tagja. Az Önkormányzat tagjai a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 60. § (1) alapján meghatározott hallgatók közül azok, akiknek alapkara az ELTE TTK, vagy a Karon minor szakirányon vagy tanári modulon folytatnak tanulmányokat.

ELNÖKVÁLASZTÁS Az idei rendes hallgatói önkormányzati választások szokás szerint tavasszal kerülnek megrendezésre Karunkon, melyek során a hallgatók az ELTE TTK HÖK elnökét is megválasztják. Az elnöki pályázat kiírásáért a TTK HÖK Választási bizottsága felel.

EGY HIVATÁS AZ EMBERSZABÁSÚAKÉRT ÖKOLÓGUS TEA Az Ökológus Tea sok éves hagyománnyal rendelkező előadássorozat, melynek keretei között a félév során több előadást is meghallgathatunk, majd lehetőségünk nyílik együtt teázni a szervezőkkel és az előadókkal. A félév első ilyen alkalmán az emberszabású majmok állatkerti gondozásába nyerhettünk betekintést.

Koplányi Márton okleveles biológus azonban a diploma utáni labormunkát hátrahagyva, és az álmait követve, hogy gorillákkal foglalkozzon, a Fővárosi Állat- és Növénykertben vállalt gondozói állást az Emberszabású házban. Bár az állatkertet azóta már hátrahagyta, nagy lelkesedéssel mesélt életre szóló élményeiről.

A budapesti állatkertben nyugati síkvidéki gorillákkal, illetve szumátrai orángutánokkal találkozhat az ember. Ez a két faj, Márton elmondása szerint, tűz és víz: míg a gorillák zárt csoportban élnek, erősen hierarchikus rendszerben és főképp az erejüket használják, addig az orángutánok sokkal békésebb és barátságosabb természetűek, szeretnek egyedül lenni és minden érdekli őket, legfőképp az, hogy hogyan tudnak olyan eszközt összeszerelni, aminek segítségével elszökhetnének.

Márton, aki sokkal inkább érezte közel magát a gorillákhoz, részletesen elmesélte, hogyan sikerült megbarátkoznia az általa csak „ezüsthátú”-nak nevezett hímmel, Goloval. Ahhoz, hogy az ember

a gorillák teljesértékű gondozója lehessen, négy lépcsőn keresztül vezet az útja.

Először megfigyeli, hogy a tapasztalt gondozó hogyan eteti őket, majd ezt követően ő is csatlakozik hozzá az etetésnél. Végül már ő is végezhet etetést, kezdetben a tapasztalt gondozó jelenlétében, majd végül teljesen egyedül. Bár a gondozókat és az állatokat minimum egy rács mindig elválasztja, a gorillák megtalálják a módját, hogy kifejezzék azt, ha nem kedvelnek valakit. Legkedveltebb módszerük, hogy az ételt, vagy a vizet, amit kapnak, felcsapják a gondozóra, esetleg az ürülékükkel dobálják meg. Míg a női gondozóknak inkább a nőstényekkel, addig a férfiaknak az ezüsthátúval gyűlik meg a baja, ám ez az ellenszenv csak akkor tud feloldódni, ha az új gondozó a lehető legtöbb időt tölti a problémázó gorillával.

A sikert pedig akkor érte el, ha egy munkanap alatt egyszer sem kell ruhát cserélnie. Az, hogy hogyan viselkednek a gorillák, nem csak a gondozó jelenlétén múlik.

Tapasztalatok alapján az agresszív viselkedés egyrészt a szűk lakóhely velejárója, ami nem meglepő, az viszont sokkal inkább, hogy az állatok sokkal békésebbé váltak, amikor csökkentették a táplálékuk cukortartalmát.

Tekintve a szűkös lakóhelyüket – az orángutánok a természetben például nem is családban, hanem magányosan élnek egymástól távol –, szó esett az állatok környezetének gazdagításáról is,

ám megtudtuk, hogy ez igencsak nehéz feladat. Az újdonságokat, például játékokat a gorillák előszeretettel fogyasztják el, míg az orángutánok mindent tanulmányoznak, és szétszerelnek, hogy egy új eszközt varázsoljanak belőle, és a gondozók mozdulatait utánozva valahogy felhasználják a szökéshez. A kivételes tanulási képességet a gondozók igyekeznek hasznukra fordítani: bizonyos életkor elérése után megtanítják az állatoknak, hogy amikor egy adott testrész nevét kimondják, azt a testrészét odanyújtsa az állatorvosnak, aki így hatékonyan tud rendszeres rutinvizsgálatokat végezni rajtuk. Természetesen, mindezt angolul, hogy esetleges költözés esetén az állatok a világon mindenhol értsék, amit kérnek tőlük.

Az előadás legkevésbé szívet melengető, ám legfontosabb része mégis az volt, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszélyek fenyegetik közeli rokonainkat eredeti élőhelyükön, Afrikában, és ezellen mi, európaiak hogyan tudunk tenni. Az első veszélyforrás az elektronikai eszközeink gyártásához elengedhetetlen koltán nevű ásvány, melynek lelőhelye éppen egybeesik a gorillák területével, így a bányászat alaposan hozzájárult a faj egyedszámának csökkenéséhez, holott a régi telefonok által tartalmazott fémeket fel lehetne használni az új készülékekhez is.

Az állatkert Emberszabású házában mi is leadhatjuk régi telefonjainkat,

A pályázók köre az ELTE TTK Hallgatói Önkormányzat minden teljes idejű nappali képzésben részt vevő, aktív státuszú tagja. Az Önkormányzat tagjai a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény 60. § (1) alapján meghatározott hallgatók közül azok, akiknek alapkara az ELTE TTK vagy a Karon minor szakirányon vagy tanári modulon folytatnak tanulmányokat.

A pályázatnak tartalmaznia kell a pályázó: nevét; Neptun kódját; e-mail címét; képzési formáját; szakját és szakirányát; tanulmányainak kezdetét; papíros nyilatkozatát a jelölés vállalásáról; terveit az Önkormányzat érdekképviseleti fejlődésére vonatkozóan, minimum 5000 karakterben; elnökhelyettese nevét; elnökhelyettese Neptun kódját; elnökhelyettese e-mail címét; elnökhelyettese képzési formáját; elnökhelyettese szakját és szakirányát; elnökhelyettese tanulmányai kezdetét; elnökhelyettese papíros nyilatkozatát a jelölés vállalásáról; ELTE TTK HÖK Alapszabály 67. § (2) Az elnökválasztás során valamennyi elnökjelölt pályázatának mellékletként tartalmaznia kell a következő ciklusra vonatkozó tisztségviselői pályázatok kiírásait.

A pályázat leadásának módját és érvényességi feltételeit a Választási Bizottság fogja megállapítani. A beérkezett pályázatok érvényességét a Választási Bizottság határozza meg, és hozza nyilvánosságra az elfogadott pályázatokat.

További információ az eb@ttkhok.elte. hu e-mail címen kérhető.

Deák Péter Ellenörző Bizottság elnöke ELTE TTK HÖK hogy a Jane Goodall Intézeten keresztül felhasználásra kerülhessenek.

Súlyos probléma még a pálmaolajültetvények terjedése is, ami az orángutánok élőhelyének csökkenéséhez vezet. Pálmaolaj-mentes életmóddal bojkottálhatjuk azokat a nagyvállalatokat, amelyek hozzájárulnak az ültetvények terjedéséhez, ehhez pedig hasznos tippeket találhatunk az interneten, és Facebook-csoportokban. Sajnos meglehetősen nehéz feladat elé áll, aki teljesen ki akarja kerülni ezt az összetevőt, ám az aktivisták nyomásának köszönhetően egyre több cég tudatosan elhagyta termékeiben az utóbbi években. A harmadik probléma pedig az orvvadászat: a majmokat mai napig vadásszák illegálisan és árulják piacokon, ami ellen az egyetlen megoldásként önkéntesek utaznak Afrikába, hogy állattenyésztésre tanítsák a helybélieket, így ne legyen szükségük vadhúsra.

Emberszabásúak állatkerti tartása, mint láthattuk, sok szempontból nagyon fontos, még ha rossz érzésünk is támad azzal kapcsolatban, hogy az állatok be vannak zárva. Hozzájárulhat a faj fennmaradásához, illetve megismerésük által el lehet érni, hogy a fejlett országok lakóiban felébredjen a felelősségtudat az állatok vadon élő társai iránt, és ne csak egy távoli problémaként lássák, ami ellen esélyük sincs tenni. Én is buzdítok mindenkit, hogy látogassa meg ezeket az állatokat, és ismerkedjen meg velük. Elég csak egy egymásra pillantás, és azokat a kifejező szemeket soha nem fogjuk tudni kitörölni az emlékezetünkből.

Arrasz Nikolett

6.

TERMÉSZET & TUDOMÁNY & TECHNIKA HOL VANNAK AZ ŰRLÉNYEK???

A FERMI-PARADOXON

Vajon mi vagyunk az egyetlen élőlények a 90 milliárd fényév átmérőjű univerzumban, aminek 100 milliárd galaxisában 100-1000 milliárd csillag van?

A soktrillió lakható, Földhöz hasonló bolygón kialakulhatott volna rengeteg alkalommal élet, nem igaz? De akkor hol vannak az űrlények?

Először is vegyük számításba, hogy a legtöbb potenciális élettel alkalmunk sincs találkozni, hiszen a lokális galaxiscsoporton kívülre (Local group) nem tudunk eljutni. Az oka nagyon egyszerű, az univerzum tágulása. Ha fénysebességgel repülő űrhajóink lennének, akkor is évmilliárdokba telne, mire eljutnánk egy-egy, a lokális galaxiscsoporton kívülre eső bolygóra, szóval fókuszáljunk csak a mi galaxisunkra, a Tejútra.

Nagyjából 400 milliárd csillaga van, ami még mindig elképzelhetetlen mennyiség, úgyhogy helyezzük perspektívába: a Földön lévő összes homokszemre 10 ezer csillag jut. Ezek közül 20 milliárd hasonlít a mi Napunkra, és nagyjából az ötödüknek van a lakható zónájukban a Földhöz hasonló bolygó, ahol a hőmérséklet megfelelő az élet kialakulásához.

Ha ezeknek 0,01%-án kialakult volna élet, akkor is 100 ezer bolygó lenne csak a mi galaxisunkban tele élettel.

Egy fontos faktort azonban még nem számoltunk bele az egyenletbe. Az időt.

A Tejút nagyjából 13 milliárd éves.

Az első két évmilliárdban nem lett volna túl jó itt élni, mert gyakoriak voltak a robbanások, a meteorzáporok, és más, nagyon kellemetlen dolgok is történtek.

A Föld nagyjából 4 milliárd éves, szóval már a Föld előtt is volt többtrillió bolygón esélye az életnek a kialakulásra. Ezek közül, ha csak az egyik fennmaradt volna, és egy űrutazó szupercivilizációvá fejlődött volna, mostanra azért észre kellett volna már vennünk.

De hogy is nézne ki egy ilyen civilizáció? Alapvetően 3 kategóriára oszthatjuk őket. Az első típusú képes lenne saját bolygójának rendelkezésre álló energiáját 100%-ban hasznosítani. Mi jelenleg 75% körül tartunk, és becslések szerint pár évszázadon belül el fogunk jutni az egyes típusú civilizáció szintjére.

A kettes típusú képes lenne a saját csillagjának minden energiáját hasznosítani. Erre különböző koncepcióink vannak már, amik nagyon lehetetlennek tűnnek, viszont elméletben teljesen jól kivitelezhetők, mint például a Dyson-gömb, amit úgy lehet elképzelni, hogy egy nagy napenergia-panelt kell építeni a Nap köré, ami felfogja az

összes fotont. A hármas típusú pedig egy olyan civilizáció lenne, ami az egész galaxisa felett uralkodik, és annak minden energiáját képes hasznosítani.

Egy ilyen életforma számunkra valami istenhez hasonlító teremtmény lenne az elképzelhetetlen képességeivel. Ha képesek lennénk olyan űrhajókat építeni, amik nem öregednek el idővel és hatalmas populációk és nagy mennyiségű nyersanyag szállítására alkalmasak, akkor 2 millió év alatt kolonizálhatnánk a Tejutat. És ha 2 millió év alatt kolonizálható az egész galaxis és a többmilliárd bolygónak jelentősen több ideje lett volna kolonizálni a galaxist, akkor hol vannak az idegenek? Ezt nevezzük Fermi-paradoxonnak és mint a legtöbb paradoxonra, erre sincs senkinek válasza.

Választ nem tudunk adni rá, de kidolgoztak több elméletet is, hogy mi állhat ennek hátterében.

Beszéljünk egy kicsit a szűrőkről.

Ezek a szűrők, vagy filterek, egy akadályt reprezentálnak, amin nagyon nehéz keresztüljutni az élet minden formájának. Két variációt lehet elkülöníteni. Az egyik, és kevésbé ijesztő, hogy mi már túljutottunk rajtuk.

Lehet, hogy sokkal nehezebben alakul ki komplex életforma, mint mi azt gondoljuk és szinte reprodukálhatatlan körülmények szükségesek hozzá.

Ez azt jelentené, hogy mi vagyunk az egyik első, ha nem az egyetlen civilizáció az egész univerzumban. A másik lehetőség, hogy előttünk van még egy olyan filter, amin át kell jutni, hogy intergalaktikus civilizációvá fejlődhessünk. Ebben az esetben elég ros�szak az emberiség hosszú távú kilátásai, hiszen olyan akadály van előttünk, amin az összes civilizáció elbukott.

Lehet, hogy az univerzum tele van élettel, viszont egy bizonyos fejlettségi szintnél nem tud tovább jutni.

Például: létezik egy szuper jövőbeli technológia, viszont amint aktiválásra kerül, elpusztítja a bolygót.

Minden fejlett civilizáció utolsó pár szava az, hogy „ez az új szerkezet megfogja oldani minden problémánkat, amint megnyomom ezt a gombot.” Ha ez igaz, akkor közelebb vagyunk az emberiség

végéhez, mint az elejéhez. Másik lehetőség, hogy létezik egy hármas típusú civilizáció, és amint egy faj elér egy bizonyos fejlettségi szintet, elpusztítja azt.

Az is lehet, hogy teljesen egyedül vagyunk az egész univerzumban.

Hiszen nincs semmi bizonyíték bármi földön kívüli életforma létezésére.

A mostani ismereteink szerint az univerzum egy üres, magányos és élettelen hely az ember számára. Ettől a gondolattól kellemetlen érzésed támad?

Akkor a reakciód teljesen normális!

Ha hagyjuk meghalni ezt a bolygót, az élet lehet, hogy örökké megszűnik létezni az egész univerzumban. Ha így van, vehetjük a mi saját feladatunknak, hogy elutazzunk a galaxis minden naprendszerébe, az első hármas típusú civilizációvá fejlődjünk, és az élet kényes lángját továbbra is fenntartsuk, hiszen az univerzum túl érdekes ahhoz, hogy ne tapasztalja meg senki.

Nézzünk egy másik megoldást a Fermi-paradoxonra! Az űrutazás nehéz, bár lehetséges. Hatalmas kihívás más csillagokhoz utazni. Hatalmas men�nyiségű nyersanyagot kell űrpályára helyezni és a párszáz éves űrutazást túl kell élni egy nagy mennyiségű populációnak, hogy kolonizálhassanak egy másik bolygót, és még azt is figyelembe kell venni, hogy a bolygó nem is biztos, hogy pontosan olyan, amilyennek tűnt többszáz fényévnyi távolságról. És ne feledkezzünk meg most sem az időről.

Az univerzum nagyon öreg, a Földön 3,6 milliárd éve van élet, intelligens emberi élet 250 ezer éve és nagyjából 100 éve vannak olyan technikáink, amivel nagy távolságokról lehet kommunikálni.

Lehet, hogy volt többezer csillagközi birodalom, amik évmilliókig léteztek, viszont mi nemes egyszerűen nem vettük észre és jelenleg is távoli világokban hihetetlen civilizációk romjai porosodnak. A Földön élő fajok 99%-a kihalt. Ezzel a statisztikával könnyen feltételezhetjük, hogy az emberiségre is hasonló sors vár előbb vagy utóbb.

Talán kifejlődik az intelligens élet, meghódít pár bolygót, majd kihal újra és újra.

Szóval különböző civilizációknak kicsi az esélyük, hogy találkozzanak egymással és valószínűleg egy közös érzés, hogy felnézünk a csillagokra, és gondolkozunk, hogy hol lehetnek a többiek, holott egyszerűen csak más korokban virágoznak a civilizációk. Viszont nem szabad feltételezni, hogy az „űrlények” olyanok, mint mi. Könnyen lehet, hogy az ő logikájuk teljesen eltér a miénktől, és a mi technológiáink teljesen primitívek és régiek az övékhez képest. Lehet, hogy úgy működik velük a kommunikáció, mint szülő és csecsemő között. Először a csecsemő sír, és a szülőknek elképzelésük sincs, hogy miért, majd a csecsemőnek fejlődik a kommunikációs készsége, a szülők pedig egyre jobban megértik, hogy mit szeretne.

Az is lehet, hogy annyira különböznénk, hogy képtelenek lennénk kommunikálni, még ha találkoznánk is űrlényekkel. Képzeld el a legokosabb mókust, amit csak tudsz! Képzeld el, ahogy elmagyarázod neki a kvantumfizikát! Mindegy, milyen eltökélten próbálkozol, garantáltan kudarcba fog fulladni a próbálkozásod.

A mókus szemszögéből egy szofisztikált, intelligens élőlénynek, mint önmaga, a túléléshez néhány fa és azok termésén kívül nem szükséges semmi az élethez, szóval az emberek amikor erdőket vágnak ki, az teljes őrültség és semmi értelme nincs. Az ember viszont nem azért vágja ki az erdőt, mert utálja a mókust, hanem azért, mert egyszerűen a nyersanyagokat akarja felhasználni.

A mókus akarata és túlélése nem izgatja az erdőt kitermelő embert. Egy hármas típusú civilizáció, aminek szüksége van a Földön lévő nyersanyagokra, könnyen lehet, hogy úgy kezelne minket, mint mi a mókust. „Nézd, milyen aranyos kis főemlősök, nagyon aranyos betonházakat építenek… Hát, most meghalnak, na mindegy.” Ha viszont létezik egy hármas típusú civilizáció, aminek a célja, hogy elpusztítson minden más civilizációt, akkor a motivációjuk sokkal valószínűbb, hogy kulturális legyen, mint gazdasági. És sokkal egyszerűbb is lenne automatizálni a folyamatot. Egy nanogépezetekből álló kis hadsereg, ami molekuláris szinten operál, egyszerűen létrehozható lenne egy ilyen kultúra számára. Négy parancsra lenne szükségük: 1: találjon egy bolygót élettel, 2: bontson le mindent alkotórészeire, 3: ezekből építsen új robotokat, 4: ismételje a folyamatot.

De miért utazna egy lény fényéveket, hogy nyersanyagokat gyűjtsön vagy kiirtson minden fajt, ha sokkal jobb dolgokat is tud csinálni? A fénysebesség annyira nem is gyors, ha galaktikus távolságokról beszélünk, nagyjából 100 ezer évbe telne csak a Tejutat átutazni. Sokkal élvezetesebb dolgokat is lehet csinálni, mint más fajok kiirtása, vagy birodalmak építése, mint mondjuk a családdal lenni, vagy szórakozni menni. A Matrioshka-agy egy elég érdekes koncepció. Egy hatalmas számítógép egy csillag köré építve.

Egy olyan számítógép, aminek a teljesítménye megengedi, hogy egy egész faj feltöltse rá az öntudatát és egy szimulált univerzumban éljen. Ez a koncepció lehetővé teszi, hogy örökké éljenek a feltöltött alanyok anélkül, hogy valaha is unatkoznának vagy szomorúak lennének. Ha egy vörös törpe köré épülne, el lehetne látni energiával több billiárd évig.

Ki akarna meghódítani más galaxist vagy akár kapcsolatba lépni bármi más életformával, ha ez egy opció lenne?

A Fermi-paradoxon felsorolt lehetséges megoldásai mind ugyanazzal a hibával állnak szemben, mégpedig, hogy nem tudjuk a technológia határait.

Lehet, hogy már közel járunk hozzá, és az is, hogy még csak éppen ismerkedünk az alapjaival és idővel halhatatlanságot biztosít nekünk, más galaxisokba való utazásra nyújt lehetőséget és mai szemmel nézve isteni tulajdonságokkal ruház fel minket. Egy dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy gyakorlatilag semmit nem tudunk még.

Az emberek létezésének 90%-a eddig azzal telt, hogy állatokat vadásztunk, és gyümölcsöket szedtünk. 500 éve azt hittük, mi vagyunk az univerzum központja, 200 éve abbahagytuk más emberek energiaként történő kihasználását, 30 éve atomfegyvereket szegeztünk egymásra politikai összetűzések miatt. Galaktikus időskálán az emberiség egy fél pillanat. Messzire jutottunk, de még hosszú út áll előttünk. Hogy léteznek-e űrlények csak egy módon deríthetjük ki, nem igaz?

Hódossy Attila

7.

TERMÉSZET & TUDOMÁNY & TECHNIKA FEKETE LYUKAK GÖMB ALAKÚ ISMERETLEN A fekete lyukak az egyik legfurcsább dolgok, amik valaha léteztek, de mégis honnan jöttek? Mi történik, ha beleesik valaki? És képesek-e mindent beszippantani, és az egész univerzumot kitörölni?

A csillagok hatalmas tömeggel rendelkező égitestek, melyek fő alkotóeleme a hidrogén. A csillagok magjában a hidrogén atomok a nukleáris fúzió eredményeként héliummá alakulnak, mely folyamat során hatalmas mennyiségű energiát adnak le. A leadott energia sugárzás formájában a gravitációval ellenkező irányba fejti ki hatását, aminek következtében egy egyensúly alakul ki a sugárzás és a gravitációs erő között.

Olyan csillagokban, amelyek sokkal nehezebbek, mint a mi Napunk, lehetősége van nehezebb anyagoknak is a létrejövetelre, amíg elérik a vas szintet a magban lévő hőmérséklet és nyomás hatására. A fúziós folyamat, ami lezajlik a vasnál könnyebb elemeknél, amik képződnek a nagy tömegű csillagokban (hélium, szén, neon, oxigén, szilícium) mindig nagy energialeadással jár, viszont a vas fúziója során nem történik energia leadás. A vas felgyűlik a csillag közepén, ami során a sugárzás csökken, viszont a gravitáció nő. Ez egészen addig megy, amíg elér egy kritikus szintet, és a sugárzás-gravitáció egyensúlya felborul, ami a mag összeomlásához vezet.

Ezt követően a másodperc töredéke alatt a csillag gyakorlatilag felrobban, ami a fénysebesség negyedére gyorsítja, és további tömeg beolvadását eredményezi a magba. Ebben a pillanatban játszódik le az a folyamat, ahogy az univerzumban lévő összes nehézfém kialakul.

A csillag halálának nevezzük ezt a folyamatot, amikor egy ilyen szupernóva robbanás formájában megváltozik a csillag. Ennek eredménye vagy egy neutron csillag lesz, vagy ha elég nagy a tömege, akkor az egész mag összeomlik, és fekete lyukká alakul. Ha ránéznénk egy fekete lyukra, akkor az eseményhorizontot látnánk. Ahhoz, hogy valami az eseményhorizonton belülről kijusson a fekete lyukból, fénysebességnél gyorsabban kéne mozognia, ami jelenlegi ismereteink szerint lehetetlen, szóval ami bekerült a fekete lyukba, az örökre ott is marad. Tehát egy fekete gömböt látunk, amiből nem szabadul ki semmi. De ha az eseményhorizont a fekete része, akkor mi a lyuk része a fekete lyuknak?

Ezt nevezzük szingularitásnak, amiről semmi konkrétat nem tudunk, hiszen nem lehet információt gyűjteni az eseményhorizonton belülről, mert még a fény sem jut ki onnan. Feltételezések szerint lehet, hogy végtelenül sűrű, és az egész tömege egy pontban koncentrálódik, mindezt úgy, hogy nincs sem felszíne, sem térfogata. Minden esetre konkrétat nem tud róla senki mondani, és valószínűleg a közeljövőben nem is fog tudni a fent említett probléma miatt. Leginkább olyan, mint amikor 0-val próbálunk osztani, elképzelhetetlen.

A közhiedelem ellenére a fekete lyukak nem szívnak fel mindent, mint egy porszívó. Ha például kicserélnénk a Napot egy ugyanolyan tömegű fekete lyukra, nem történne semmi a naprendszerünk bolygóival (leszámítva azt, hogy halálra fagynánk, mert nem bocsájt ki hőt.)

Mi történik, ha beleesünk egy fekete lyukba? Az idő teljesen máshogy működik. Ha kívülállóként figyelünk valakit, aki éppen megy a fekete lyuk felé, azt láthatnánk, hogy ahogy megy közelebb, egyre kisebb a sebessége, majd teljesen megáll, vörös színűvé válik, majd eltűnik. Ha a másik, a fekete lyuk felé haladó ember perspektívájából figyeljük az eseményeket, akkor pedig azt látnánk, hogy egyre gyorsabban telik az idő, és szinte időutazás-szerűen egyre inkább a jövőben lennénk. Ez után nem tudjuk pontosan, hogy mi történik az illetővel, de két lehetőségre bonthatjuk le, amik lényegében nem is térnek el annyira egymástól. 1: Gyors halált hal. A fekete lyuk nagyon erősen hajlítja a teret, így az eseményhorizont után egyetlen lehetséges irány van a haladásra. Úgy lehet elképzelni legjobban, mint egy Tomb Raider játékban a menekülést egy barlangból.

Folyamatosan omlanak le mögötte a sziklák, egyre nagyobb gyakorisággal, csak itt sajnos a vége nem az, hogy kijutunk a barlangból. Egy idő után annyira erős a gravitációs vonzás, hogy kis távolságokon is nagy a különbség két pont közt, aminek az eredménye, hogy több milliószor nagyobb sebességgel gyorsul a test eleje, mint a vége, és tovább ne is részletezzük a témát. A második lehetőség, hogy nagyon gyors halált hal.

Amint átjut az eseményhorizonton egy szó szerinti értelemben vett tűzfalhoz érne, és megszűnne létezni. Egyik kimenetel sem tűnik túl kellemesnek.

Az, hogy mikor halna meg az ember, az viszont függ a fekete lyuk méretétől is.

Egy kisebb fekete lyuknál sokkal hamarabb kezdődik a kritikus zóna, míg egy nagyobb esetében egész sokáig lehetne repülni, míg kellemetlenné válna a helyzet. A legkisebb fekete lyukak tömege a Nap párszorosa és a mérete egy kisebb aszteroidához hasonlít. A legnagyobb fekete lyukak a galaxisok közepén helyezkednek el. Az általunk ismertek közül a legnagyobbnak a neve S5 0014+18.

A tömege a Nap 40 milliárdszorosa, és az átmérője 237 millió kilométer, ami a Nap és a Plútó közötti távolság negyvenhétszerese.

Függetlenül a méretétől, végül minden fekete lyuk elpárolog. Ezt a jelenséget nevezzük Hawking-sugárzásnak.

A nevét a jelenséget felfedező Stephen Hawkingról kapta. Hogy megértsük, hogy hogyan működik, tegyünk egy tekintést egy üres térre! Az üres tér igazából nem is üres, részecskék és antirészecskék folyamatosan megjelennek, majd egymásba ütköznek és eltűnnek.

Amikor ez az esemény a fekete lyuk eseményhorizontján történik, az egyik a magba fog beszívódni, a másik pedig ellökődik az ellenkező irányba és egy valódi részecskévé alakul át. Ez a jelenség energiavesztéssel jár a fekete lyuk számára. Először nagyon lassan történik, majd ahogy csökken a mérete, egyre inkább felgyorsul. Amikor csak egy nagy aszteroida tömegével egyenlő, akkor a sugárzás hőmérséklete szobahőmérsékletű, majd mikor hegy tömegűre csökken, nagyjából Nap hőmérsékletű, majd az utolsó másodpercében többmilliárd atombomba energiáját sugározza ki egy nagy robbanás formájában. Ez a folyamat viszont elképzelhetetlenül lassú, számadattal kifejezve körülbelül 10^102 évig tart. Ez olyan hosszú idő, hogy mire bekövetkezik, az univerzum már rég teljesen lakhatatlanná vált más okokból kifolyólag, úgyhogy ezt a jelenséget sajnos senki nem fogja megtapasztalni.

A fekete lyukak halálakor valami teljesen különleges történik, elvész az információ, amit összegyűjtött. Ez a jelenség nem történhetne meg, mégis kimutatták, hogy megtörténik, így elnevezték a jelenséget információ-paradoxonnak.

Mi is az információ? Semmi kézzelfogható, általában különböző részek elrendezésének sorrendjeként értelmezhető.

Ha fogunk egy pár szénatomot, és megfelelő alakban és sorrendben elhelyezzük őket, grafitot kapunk, ha ügyesek vagyunk, és máshogy rendezzük őket, akkor pedig gyémántot. Az atomok ugyanazok, egy dolog változik, az információ. Ha a rendszert kicsit komplexebbé tesszük és beleteszünk még néhány atomot, akkor már egy banánt is tudunk csinálni. Ezt tovább rendezgetve pedig lesz egy mókusunk. Az univerzum alkotóelemei ugyanazok, és abszolút nem érdekli őket, hogy egy darab gyémánt, egy madár, egy űrhajó, vagy egy bögre kávé részei. Információ nélkül, minden ugyanolyan lenne az egész univerzumban.

A kvantummechanika egyik alapszabálya, hogy az információ elpusztíthatatlan.

Az alakja változhat, de nem tűnhet el.

Például ha elégetünk egy papírt, marad belőle egy kupac hamu, amiből soha nem

lesz újra papír. Viszont, ha a hamu minden egyes szénatomját összeszednénk és a füst és tűz pontos tulajdonságait megmérnénk, akkor elméletileg újra össze tudnánk rakni egy ugyanolyan papírt.

Az információ nem veszett el, csak szétszóródott fotonok és molekulák formájában, azaz sokkal nehezebben olvasható. Ha meg tudnánk nézni minden egyes atom és sugárzás tulajdonságait az egész univerzumban, akkor kiszámolhatnánk minden egyes információt, ami csak létezik, legyen szó akár a véletlenül letörölt családi fotókról, arról, hogy hol veszett el a lakáskulcs vagy mikor és hogyan alakult ki az univerzum.

Elméletileg az egész világegyetem minden egyes történését láthatnánk az ősrobbanásig visszamenően. Az információ megmondja nekünk, hogy miben különböznek a dolgok egymástól és mi miből keletkezett. A fekete lyukak éppen ennek az ellenkezőjét csinálják, fognak különböző dolgokat, és ugyanazzá alakítják őket, mint egy turmixgép.

Elpusztítják az információt, ami egy nagyon érthetetlen probléma.

Minden fizikai szabály alapja, hogy az információ soha nem veszhet el.

(Az anyag nem vész el, csak átalakul.)

Hogy megérthessük a valóságunkat, szélsőségekre van szükségünk, valami vagy létezik, vagy nem.

Lehetséges megoldása a paradoxonnak, hogy az információ igen is elveszik.

Ez azt jelenti, hogy a fizikáról alkotott képünket az alapjaiig visszamenve át kell gondolnunk és sok dolgot teljesen elölről kezdhetünk. Hogy ezek az új szabályok hogy néznének ki, vagy milyen hatásuk lenne, senki sem tudja, ami kicsit rémisztő, viszont egész izgalmasnak ígérkezik.

Másik lehetőség, hogy az információ nem vész el, csak el van rejtve, és nem tudjuk értelmezni. Lehet, hogy leszakad a fekete lyuk egy kis darabja, és egy pici univerzum alakul ki belőle. Az információ ebben az új, fura világban van, ahol soha nem tudunk interakcióba lépni vele, de technikailag nem lenne elveszve.

Valahogy úgy képzelhető el, mint egy széf, aminek elveszett a kulcsa és benne van minden családi örökség. Persze jó tudni, hogy megvannak a nagymama vázái a széfben, viszont a nagymama még mindig mérges lenne, hogy nem láthatja őket. Az is lehet, hogy a fekete lyukak nem tűnnek el teljesen az életciklusuk végén, hanem egy pici információ gyémántot hagynak maguk után, benne végtelen információval.

Hódossy Attila

8.

FALIÚJSÁG

9.

TUDÓSÍTÁS BARANGOLÁSOK EURÓPÁBAN: PICO DE TEIDE Európa egyik legkülönlegesebb hegyéről lesz most szó. Egy szunnyadó óriásról, nem másról, mint egy még működő vulkánról. Most sokan azt hihetnék, hogy a Vezúv áll témánk középpontjában, ám ahhoz, hogy megismerjük ezt a csodálatos képződményt, kicsit távolabb kell utaznunk.

Afrika nyugati partja mentén, a Szahara szomszédságában találhatunk egy különleges kis szigetcsoportot, ami még Európához tartozik. A Kanári-szigetek Spanyolország legdélebbi autonóm közössége. A 7 szigetből álló csoport mindegyike vulkanikus kőzetből származik, s ezek közül a legmagasabb a Pico de Teide, amely 3718 méteres, és így nem csak Spanyolország, hanem az Atlanti óceán legmagasabb pontja is.

Az óceán fenekétől mérve 7500 méteres, ami miatt a harmadik legmagasabb vulkán a Földön. Maga a hegy, amit évente 300 000 ember látogat meg, a Teide Nemzeti Parkban található (vagyis Las Cañadas del Teide Nemzeti Park), amely 13 571 hektár (135.71 km^2).

A parkot 1954-ben hozták létre.

A jelenlegi geológiai alakzat 2000 évvel ezelőtt jött létre, ám a vulkán körülbelül 8-12 ezer évvel ezelőtt eredeztethető.

Az egykori vulkán nagyjából 5000 méter magas lehetett, ma már csak a beomlott krátere látható. Rengeteg érdekes geológiai alakzat található a Teidén.

Említésre méltó az út közben megcsodálható „tarta”, ami nem más, mint a különböző lávafolyamok korábbi megszilárdulásai, amelyek úgy tűnnek, mintha egy óriási szendvics vagy torta lennének.

A történelem során már számtalanszor kitört, Kolumbusz Kristóf 1492ben, az utolsó útja előtt is feljegyezte, hogy füstöl a hegy. A 18. században többször is kitört, a legnagyobb lávafolyam 1798-ban volt. Legutoljára 1909ben mutatott aktivitást, a kutatók szerint még mindig aktív, de szunnyadó. Érdekes egy olyan szigetről, mint Tenerife, európai területként hivatkozni, mivel földrajzilag kétségkívül Afrikához tartozik. A terület őslakói a guancsok voltak, ám az 1400-as évektől kezdve a hódító spanyolok szinte kiirtották kultúrájukat. Genetikai vizsgálatok azonban megállapították, hogy a lakosság jelentős hányada az őslakók leszármazottai.

1494-96-ban szerezték meg Tenerifét is, így az egész szigetcsoport az igazgatásuk alá esett. Fontos résztvevői lettek az amerikai hajózásnak, de a spanyol polgárháború is innen indult meg: 1936-ban a Kanári-szigetekről indultak el Franco csapatai, hogy kirobbantsák a belviszályt (előtte tettek egy kis kitérőt a Teide felé is). Autonómmá 1983-ban vált a szigetcsoport.

A Teide nem mondható nagyon magasnak, hiszen 3718 méteres magasságával eltörpül a többi óriási hegy mellett, ám mivel még egy működő, nyugvó vulkán, igazán különleges.

Tiszta időben már messziről látható, ahogy az egész sziget területét elfoglalja. Úgy ül a sziget tetején, mintha csak az övé lenne, uralkodna fölötte.

A tengerészek szerint kilométerekről megpillantható ez a monumentális hegy.

Több módja is van, hogy hogyan lehet megközelíteni a csúcsot, ám a szigetet nem hálózza be annyi út, így a lehetőségeink véges számúak.

Két nagyobb városból naponta egy-egy busz megy oda és vissza. Ezek helyi járatok, s nyáron érdemes előre megvenni a jegyet, nehogy lemaradjunk róla, ám jó spanyol módra 9 környékén indul a busz. Érdekes, hogy Spanyolországban 9 óra előtt nincs élet. A buszok alig járnak, az utcán nincs egy lélek sem, és az iskolák is csak ekkor kezdődnek.

Ettől függetlenül a spanyolok egy igazán szerethető nép, méltán híresek vendégszeretetükről. Mind a helyiek, mind a turisták nagyon kedvesek, még akkor is próbálnak segíteni az embernek, ha nem is beszélik ugyanazt a nyelvet.

Az emberek közvetlenek – pláne a hegyet megmászva –, vidáman köszöntik egymást, s nem félnek megkérni a másikat a fotózásra, de ezen nem is kell csodálkozni, hiszen itt a legszerényebbek is akarnak magukról egy-egy fotót, hogy megörökíthessék a pillanatot.

A Teidére való feljutás az egyik legkülönlegesebb kaland lehet életünkben.

Persze, a hegyre fel lehet jutni egy darabig kocsival is és a vállalkozó szelleműek meg is mászhatják a hegyet, ám akik erre vetemednek, azoknak számolniuk kell az erős UV-sugárzással és a meredekebb sziklafallal, így nem szabad lebecsülni a terepet, amely első blikkre igen kön�nyűnek tűnhet. A busz és a kocsi 2356 m-ig juthat fel, innentől az ember vagy gyalogol, vagy igénybe veszi a felvonót, ami borsos áron teszi meg az utat a csúcsig oda és vissza, s emellett az utazás is igen kellemetlen, még télen is dugig telik a kabin, s a szerencsétlenül járt emberek úgy tolonganak benne, mint szardíniák a konzervdobozban. Ajánlott használni azonban ezt a sífelvonókhoz hasonlatos kis kabint, egyrészt, mivel különleges élmény, a tériszonnyal minimálisan is rendelkezőknek hajmeresztő átélni, ahogy a felhők fölé emelkedik a szerkezet, másrészt gyors. Így több időt lehet szánni a csúcsra és a látványra a busz indulása előtt, ugyanis több dolgozó is figyelmeztet, s még a jegy is emlékeztet rá: csupán 1 órán keresztül lehet tartózkodni a csúcson, feltehetőleg egészségügyi és esetleg kényelmi okokból, ami érthető, nem fér el egyszerre 1000 ember a kis csúcson. A felső állomás 3555 m-en található, innentől kezdve a maradék 163 métert gyalogszerrel lehet csak megtenni, ám ez nem ajánlatos mindenkinek és a hegy megmászásához engedély szükséges, amelyet általában (még a téli szezonban is) több hónappal korábban meg kell igényelni. Ezzel szeretnék megóvni a vulkán kráterét a több ezer turistától. Érdekes megtapasztalni már 3555 m-en is az oxigén hiányát, éppen ezért szív- és tüdőbetegeknek nem ajánlott már ez a magasság sem, ám meglepő módon rengeteg idős ember keresi fel a szigetet és ezzel egy időben a Teidét is.

Nem nehéz terep sem időseknek, sem fiataloknak, ám nem árt az óvatosság.

Akiknek nincs engedélye, azok sem maradnak ki a látványból, több kilátóból is lehetőségük van az ide

látogatóknak megcsodálni a tájat, ám akiknek van rá kapacitásuk, azoknak mindenképp ajánlott feljutni a csúcsra, teljesen más élmény ilyen magasságból érzékelni a világot.

Az engedély ingyenes, ám egy honlapon keresztül hónapokkal előre elfogynak a helyek, s magát a krátert is csak így lehet meglátogatni.

A látvány gyönyörű, de a szag rettenetes; kénes bűz árad a hegyből, a megmaradt kráter falán néhol a kő is sárga, ott gőzfelhőként tör fel a kén a föld alól.

Ezen kívül még különböző, kisebb hőforrásokból szivárog a forróság.

Az egész olyan, mintha egy science fiction filmbe csöppent volna az ember.

A maradék pár száz méter megtétele igen nehézkes, és az edzettebb (de nem hegymászáshoz szokott) kirándulók is megszenvedik az utat. Érdemes pár száz méterenként szünetet beiktatni, mivel ahogy fogy a levegő, úgy egyre nehezebb erőt kifejteni, és ez a kis mászás is meg tudja terhelni az embert, akár rosszullétet is okozhat. Nem szabad sietni, és az sem veheti el az ember kedvét, hogy a lefelé haladók szinte elszáguldanak a ziháló ember mellett. A többség viszont biztosít afelől: ők is ugyanezt élték át felfelé menet, ámde a kilátás mindent megért.

A csúcsra érve az ember nem lát mást maga alatt, csak a felhőzetet, amely úgy terül szét a Teide körül, mint valami puha, csábító takaró. Az ember első látásra azt hihetné, az óceánt látja, és nem a felhők tengerét. Nem lehet eldönteni, melyik a szebb látvány a csúcsról: az, amikor nincs egy felhő sem, és kilométerekre ellát az ember vagy pont, hogy a felhőtakaró az, ami egyfajta földöntúli hangulatot kölcsönöz a tájnak. Szerencsésebbek mindkét állapotát láthatják életük során.

Kellemes meglepetésként érheti az embert, ha egy szürke, felhős napot választ a csúcs meghódítására. Ugyanis előfordulhat, hogy a parton nem süt a nap és mindent sűrű felhőtakaró fed be, azonban a hegy csúcsa felé közeledve, áttörve a felhők rétegét, ragyogó napsütésben találjuk magunkat. A Teide tetején gyakran tapasztalhat az ember hótakarót, ami meglepő lehet egy olyan szigetcsoportnál, melyet az „Örök tavasz” szigeteinek is tartanak, így mindenképp érdemes hűvösebb időre számítani, illetve a csúcs ki van téve az erős szélnek és az UV-nak, télen is magas a leégés esélye.

A Teide élővilága is nagyon érdekes.

Lent, a partról indulva az embert pálmafák és egyéb trópusi növények hada veszi körül, még télen is virágillat lengi be a tenger felől érkező sós levegőt.

Ahogy haladunk fel a csúcs felé, úgy változik a vegetáció. Először hűvösebb éghajlathoz szokott növények veszik át a terepet, majd megjelenik a fenyőfák erdeje, s végül a hegy felső síkságán már csak apróbb cserjék és szárazságtűrő pozsgások vernek tanyát (illetve tavasszal lehet megcsodálni a vadvirágok nyílását is) ám a vulkán csúcsa teljesen kopár. Állatok közül a madarak és a hüllők képviseltetik magukat többséggel, felfelé a csúcsra rengeteg tovairamodó nagyobb gyíkot lehet látni, amelyek előszeretettel sütkéreznek a meleg sziklákon. Érdemes belegondolni, vajon ők milyen szemmel látják azt a lenyűgöző környezetet, amely körülveszi őket. Ők ebben a tájban élnek, míg az emberek ezrei több száz kilométert tesznek meg, csak hogy egy kis szeletét láthassák.

Maga a hegy és a kráter is igen érdekes. 3000 méter környékén már nemigen található más rajta, csak kavicsok, és apróbb pozsgások, amelyek miatt az egész helynek olyan a benyomása, mintha éppen a Vörös bolygóra tévedtünk volna (bár mások szerint holdbéli a táj).

Nem véletlen, ez a marsbeli látkép számos hollywoodi filmproducert megihletett. Olyan nagyszabású filmek jeleneteit vették fel itt, mint „A majmok bolygója” vagy „A titánok harca”. Híresztelések és pletykák szerint forgattak ott Star Wars-jeleneteket is, de valójában ez nem történt meg.

A látványon kívül egyéb programlehetőségeket is kínál a vulkán és a közvetlen környezete.

Található a hegyen ugyanis egy kis panzió is, ahol a vállalkozó kedvűek megszállhatnak, illetve van rajta egy obszervatórium, ahol több ország tudósa dolgozik szüntelenül, s a Napot vizsgálják.

A csillagok kedvelőinek éjszakai túrákat szoktak szervezni, amelynek keretei között a Teide fölötti csillagos égboltot tekinthetik meg a hétköznapi emberek is. Érdekes megfigyelni, hogy az égi pólus, a hely földrajzi szélességével párhuzamosan, hozzávetőleg húsz fokkal alacsonyabban látszik a hazánkból megszokottnál.

A Teide vulkánt mindenképp érdemes a bakancslistánkra tenni, s nem is kell annyira mélyen benyúlnia az embernek a zsebébe, hogy meglátogathassa ezt a természeti csodát.

Sajnos, mint minden csodálatos és lenyűgöző látványosságot, ezt a hegyet is ellepték a turisták, éppen ezért érdemes talán kora tavasszal/késő ősszel a szigetre látogatni, a strandidő miatt nem kell aggódni, még januárban is fürödhető az óceán a vállalkozó kedvűeknek.

Szarvas Renáta

10.

COOLTÉR& KRITIKA & HELYVEKTOR MIMARA MÚZEUM Mivel jelenleg épp Zágráb a lakhelyem, illetve mivel nincs is olyan messze Budapesttől, kézenfekvő, hogy bemutassak itteni érdekességeket és látványosságokat. Ilyen az egyik leghíresebb helyi, illetve horvát múzeum is, a Mimara, amit az erre látogatónak feltétlen érdemes megtekintenie.

Bár a múzeum nem régi, tavaly ünnepelte a harmincadik évfordulóját, mégis sokat jelent a helyiek számára, mivel alapítója, Ante Topic Mimara (festő, restaurátor és gyűjtő) volt az, aki tulajdonképpen fellendítette a horvátok szeretetét a művészetek iránt, azzal, hogy nemcsak megalapította 1987-ben a múzeumot, de egy igen értékes és nagy gyűjteményt, a sajátját (ami egyébként a világ legnagyobb privát gyűjteménye) oda is ajándékozta a nemzetnek, annak kiállítását azonban sajnos már nem élte meg.

Maga Mimara Európa számos pontját bejárta, Rómától kezdve, Párizson át egészen Berlinig és ezen utazásai alatt jött rá mennyire szereti a művészetet. Miután megszerezte első műkincsét, rájött milyen erős kötelék is fűzi őt a kultúrához, történelemhez és művészethez, így végül elkezdte „pályafutását”, mint gyűjtő. Most az ezen gyűjteményből álló kiállítást tekinthetjük meg a múzeumban, amely ezen kívül rengeteg

ÚJRAHASZNOSÍTÁS DISNEY-MÓDRA időszakos kiállításnak, workshopnak és megnyitónak ad otthont.

A kiállítás lehetőséget nyújt arra, hogy szemügyre vegyük az ősi kultúráktól egészen a késői XIX. századig, mennyire kreatív is az emberi faj. Nem beszélve arról, hogy több mint 3750 olyan műkincset tekinthetünk meg, amit a világörökség részének nyilvánítottak (mindezt három emeleten át).

Megtalálhatóak ősi egyiptomi szobrok, ógörög kerámiák és tálak, távol-keleti gyűjtemények, tárgyak a Római Birodalomból, gót és román stílusú szobrok, illetve festmények olasz, francia, spanyol, flamand és skót mesterektől egészen a középkortól a XX. század elejéig, a rokokó, reneszánsz, barokk és romantika stílusain át. Hogy pár nevet is említsek, vannak festmények Manet-től, Renoir-tól, Lorenzettitől és Rubenstől is.

Bár ez elsőnek nem tűnik egy Frida Kahlo népszerűségű kiállításnak, mégis célszerű belegondolni, hogy vajon mennyit érnek ezek a tárgyak, nemcsak pénz, de világörökség értékben, és hogy hogyan halmozhat fel valaki en�nyi műkincset mindössze egy emberöltő alatt! Természetesen nem mondom, hogy csak ezért érdemes Zágrábba utazni, de ha valaki mégis erre jár és van egy kis ideje érdemes betérni ide.

Bitskey Ágnes

HAMBURGER = SZERELEM - BAMBA MARHA BURGER BÁR A cím kipattanhatott volna az én fejemből is, de ez a kinyilatkoztatás az étteremtől származik, és olyannyira hirdetik, hogy még a számlán is feltüntették. Hamburger nélkül valóban elképzelhetetlen lenne az élet, de a kézműves burgerek berobbanása óta úgy vélem, ez az érzés sose volt még ennyire igaz.

A Bamba Marha évek óta élharcosa ennek a mozgalomnak, több kritikai elismerést begyűjtve, ám sokáig nem adódott olyan alkalom, hogy ellátogassak hozzájuk. Végül egy randevú okán kötöttem ki náluk életemben először, októberben, és az akkori havi ajánlattal, az Oktoberfest Burgerrel estem szerelembe. Annyira, hogy azóta a barátommal kimondatlan szabály lett köztünk, hogy minden hónapban el kell zarándokolnunk a Bambába és meg kell ennünk a havi burgert.

Az, hogy mennyire nem vagyunk egyedül, onnan látszott, hogy alapanyaghiány okán nem egyszer zárták be kapuikat, jóval a hivatalos zárási idő előtt. Még szerencse, hogy négy helyen is megtalálhatóak a városban, mert természetesen addig korzóztunk a Bambák között, míg nyitva nem találtunk egyet.

Bamba Marhába belefuthatunk a Deákon, az Oktogonon, a Bazilikánál és a Ferenciek terén is. Bár utóbbiban még nem jártam, az első három közül a Bazilikánál lévőt ajánlom a leginkább; ha nyitva találtuk őket, akkor szabad asztal is biztosan volt odabent, és ahogy melegedik az idő, a teraszon is lakmározhatunk majd. A hely meglehetősen minimalista és erősen szocialista hangulatot idéző, de mindezt úgy tálalva, hogy pontosan tudod, hogy a hiányos mennyezeti vako-

latot is tervező álmodta meg. Érkezhetsz egymagad, párban, vagy társaságban, mindegyik opcióra van asztal. A rendelésedet a pultnál tudod leadni, és a vágódeszkákon felszolgált hamurgert is itt tudod átvenni, ha a sorszámodat hallod. Mondjuk ez sem mindig igaz, minket legutóbb „Medium rare harcosok”-ként hívtak. Ajánlom, hogy ti is így kérjétek a húst, garantáltan nem fogtok csalódni. A legtöbb burger ezer és kétezer forint közötti árban mozog, és bár a hely erősen marhahúspárti, csirke- és vegaburger is kapható.

A legnagyobb attrakciók a már említett havi burgerek, melyek a ház legkülönlegesebb összetevőjű limitált ajánlatai. Februárban a Steakhouse Burger került terítékre, fonott kalács bucival, brie sajttal, szarvasgombás majonézzel és kakukkfüves karamellizált hagymával. Sajnos, a véges alapanyagkészlet miatt estére mi már csak hagyományos bucival tudtuk elfogyasztani a burgert.

Köretnek édeskrumplit – ami összemérhetetlenül jobb, mint a hagyományos hasábburgonya –és kétféle szószt, Baconaise-t és Kókusz-csili majonézt kértünk – de szószok terén lehetetlen rosszul választani –. Rendelésünkhöz almafröccsöt fogyasztottunk. Úgy érzem, hiába térek be újra és újra a Bambába, minden egyes alkalommal meglepődök, hogyan lehet valami ennyire finom, és hogy lehet ennyire jól eltalálni az ízeket. Természetesen márciusban is visszalátogatok, és mindenkit erre buzdítok, aki valami különlegesre vágyik.

Arrasz Nikolett

Az elmúlt és az elkövetkező pár évben a mozik műsorában rengeteg élő-szereplős Disney-film fordul meg.

Gyerekkorunk kedvencei újra a mozikba kerülnek, de ezúttal látványosabban, hangosabban, akciódúsabban.

Az eredeti egész estés filmek magukban is sikeresek voltak, hiszen klasszikus meséket dolgoztak fel, amelyeken generációk nőttek fel.

Most azonban azt kell megfigyelnünk, hogy az újrahasznosítás hogyan történik meg.

Ez kimerülhet a vizuális elemek megújításában, ami a legkevésbé kreatív módja, hiszen a történet nem változik, inkább a látványelemekre helyezik a hangsúlyt. Ennek tökéletes példája a Hamupipőke; a történet teljes mértékben megegyezik az eredetivel, ezért a látványnak kell nagyobb részt vállalnia.

A cselekményekben történő változás egy kényes kérdés, ugyanis van, aki teljes meggyőződéssel az eredeti mellett áll, és a minimális változást is elutasítja. Ezzel szemben állnak azok, akik látták az eredeti rajzfilmet, de szívesen látnának valami különlegeset, valami mást, betekintést egy új szemszögből, a szereplők mélyebb szintjeit, valami olyat, ami nem csak a látványban különbözik. Erre a Demóna egy igazán remek példa. Szerintem a varázslatos világ, a lények, a látvány mind új szintre lépett az eredeti Csipkerózsika óta, de mellette a történet is újdonsággal szolgált.

Ha azonban a történetében változik, az meghatározza, hogy kinek szól a film. Ha az eredeti történet „folytatása”, vagy más szemszögből való elmesélése, akkor a mostani gyerekek kiesnek a nézőközönségből. Be kell látnunk, hogy a látvány fejlesztése, és a cselekmény minimális változtatása az, ami több embert vonz a mozikba.

Ha a látványnál járunk, akkor erről is kell egy pár szót ejtenünk. Az újrahasznosított filmeket megnézve láthatjuk, hogy ezek főleg a korábban megjelentek. Ezekkel szemben az új nézőközönségnek, a mostani gyerekeknek a látvány, a felbontás szempontjából egészen más elvárása van.

Az eredetiek túl pixelesek, a hang sem a legjobb, és nem annyira akciódús.

(Fiatalabb korosztályból származnak az utóbbi kritikák.)

A megújítás egy számunkra jó oldala, hogy valami olyat mutathatunk meg, olyan érzelmeken osztozhatunk, amelyek nekünk nosztalgikusak.

Több generáció tud azokon az élményeken osztozni, ami aztán egy jó beszélgetésindító, generációk közötti kapcsolat lehet a családon belül.

Az egyénen áll, hogy mennyire ragaszkodik az eredeti filmekhez, mennyire pártolja a látvány és a történetek megújítását. Ha nem is mindegyik, de legalább egy biztosan elnyeri a tetszését mindenkinek, vagy legalább egy nosztalgia áradatot megindít.

Puskás Júlia

ZÁGRÁB, A JÓ SZOMSZÉD Idén alkalmam nyílt a CEEPUS nevű ösztöndíj programmal három hónapot ezen a közeli (Budapesttől 4,5 óra busszal; 3,5 óra autóval) csodás kis helyen eltölteni. Bár még csak két hete vagyok itt, már úgy ismerem a várost, mint a tenyeremet – habár ezt Zágrábnál nem nehéz elmondani magadról.

Az első benyomásom az volt, hogy milyen kicsi ez a város, és hol vannak a hidak meg a nagy folyó? Illetve, hogy miért is jöttem ide, ha ennyire szeretem Budapestet? Nagyvárosi lány révén első ízben szokatlan volt nekem, hogy konkrétan minden húsz percre van egymástól, nem beszélve arról, hogy ha ez Horvátország fővárosa… akkor nem kéne nagynak és zsúfoltnak lennie?

A helyzet az, hogy Zágráb maga nem kicsi, csak a belvárosi rész, illetve maga az óváros, de az újváros, és a külváros hatalmas. Onnan tudod, hogy már nem a belvárosban vagy, hogy nem villamossal vagy gyalog közlekedsz, mivel (ez volt a másik dolog, ami nagyon furcsa volt nekem) a belvárosi részben csak és kizárólag villamosok vannak, de abból vagy húsz különböző számmal ellátott.

Na, de elég is az első benyomásokról, beszéljünk magáról a városról! Mint említettem nagyon közel van Budapesthez, így utólag nem is értem miért nem járunk mi, magyarok ide többet, vagy legalább csak

egyszer megnézni. A városközpont kicsi, viszont annál elbűvölőbb, bár tény, hogy egy hétvége alatt kényelmesen meg lehet nézni mindent.

Amit semmiképp sem érdemes kihagyni, az a Jelacic bán tér a Jelasics-szoborral és a helyi „váci utca”: az Ilica. Ha a siklóval felmegyünk, a felsővároson található a Szent Márk templom (a színes cserepes templom, ami minden képeslapon rajta van és Zágráb egy ismert motívuma) és a Szent Katarina templom a mellette lévő terasszal. Innen csodálatos a kilátás a katedrálisra (ami szerintem egy az egyben úgy néz ki, mint a Mátyás templom), amit belülről mindenképpen érdemes megcsodálni! Kihagyhatatlan még kora reggel/délután a Dolac piactér (itt rengeteg gyönyörű portékával nyüzsög az élet), mellette pedig a halpiac található! Tavasszal a Botanikus kertet, Jarun tavat (olyan, sőt nagyobb, mint a Lupa tó, csak a város szívében), a Mirogoj temetőt (gyönyörű és hatalmas) és a Maksmir parkot (ami akkora, mint egy igazi erdő) se szabad kihagyni.

Rengeteg látnivalót és érdekességet tudnék még említeni, de sajnos a karakterszám még annál is kevesebb, mint amilyen kicsi Zágráb, így hát, aki kedvet kapott ellátogatni ide egy hétvégére ne habozzon, mindenképpen megéri, főleg hogy busszal oda-vis�sza nem több mint tízezer forint, illetve négy és fél óra!

Bitskey Ágnes

11.

MOZIZÓNA & SOROZATLÖVŐ AQUAMAN A DC moziverzum legújabb filmje meglehetősen eltér az eddigi tendenciától. A DC jóindulattal esetleg hullámzó minőségűnek is nehezen nevezhető filmjei után lehet, hogy végre konkurenciája lesz a Marvelnek?

A filmet James Wan rendezte, a forgatókönyvet pedig Geoff Johns, Wan és Will Beall írta. Az Aquamant alakító Jason Momoa pedig ismerős lehet, hiszen már több DC-filmben is megjelent.

A történet szerint Aquaman tudomására jut, hogy ő a törvényes uralkodója a földalatti birodalomnak, Atlantisnak, viszont meg kell küzdenie Ormmal, az óceán urával, a trónért. Aquaman karaktere a többi DC karakterhez képest is elhanyagolt volt, és sokkal inkább gondoltak rá az emberek úgy, mint egy kínos viccre, amin senki sem nevet, semmint egy szuperhősre. Ebből kifolyólag nagy érdeklődéssel ültem be a filmre, hogy láthassam, mit tud ez ellen tenni James Wan, és nem tett semmit…

De még milyen jó, hogy nem tett semmit! A film leginkább a Marvel Studios Deadpool-jához hasonlítható, viszont érezhető, hogy nem egy másolatot próbáltak róla csinálni más köntösben, hanem szimplán így sikeredett a koncepció.

A film következetesen nem veszi magát komolyan, nem akar több lenni, mint ami, és épp ez az, amitől többé válik. A DC-nek az elmúlt években a mániája volt, hogy nem egy önálló moziverzumot épített, hanem megpróbálta lemásolni a Marvelt, csak más karakterekkel.

Ennek most véget vetett. Nem foglalkozik semmivel, néha komolyan vehetetlen, mint a Deadpool, néha akciódús, mint a Halálos iramban, néha pedig komoly, mint az Interstellar. Gyakorlatilag egy víz alatt felrobbanó fesztivál.

A bemutatót nézve nem számítottam sok jóra, olyan érzésem volt, hogy egy ZS-kategóriás akciófilm lesz bugyuta viccekkel és gyenge animációkkal. Az animációkat tekintve még mindig tanácstalan vagyok, általában a legszebb filmekkel is vetekedtek, mint az Avatar, vagy az Alita, néha pedig szemet bántóan egy 2010-es videójátékhoz hasonlítottak.

Szerencsére a gyenge effektek elég ritkák voltak, ami azt eredményezte, hogy el lehetett vonatkoztatni tőlük, ezen kívül a film színvilága is csodálatos volt.

A DC megszabadulhat a sztereotípiájától, mi szerint egyszerűen túl sötétek a filmjei, amit teljesen jogosan ragasztottak rá a nézők.

Nagyon szembetűnő még, hogy a hangeffektek minősége rendkívüli, és ezek jól passzoltak a jelentekhez is. Ezért külön piros pontot érdemel.

Az akciójeleneteket tekintve szintén nem érheti szó a ház elejét. Wannak si-

került úgy megkomponálni őket, hogy teljesen egyediek legyenek, egy ilyen stílusú filmet sem tudtam volna mondani, ahol hasonlóak voltak a csaták, és ráadásul nem volt akciófilm-betegsége sem: a sok munkát és pénzt igénylő jeleneteknél nemcsak egy kis részt láttunk az ütközetből, hanem széles látószögből figyelhettük a harcot.

Sok ember érezte úgy, hogy pár jelenet egyszerűen csak kínos volt, olyan sokszor láthattunk már ehhez hasonlót, de nekem sokkal inkább az volt az érzésem, hogy szándékosan készült ilyennek. Direkt parodizálja ki saját magát.

Wan interjúkban említette, hogy nem csak egy menő akciófilmet, hanem egyszerre egy szórakoztató komédiát is akart készíteni, és ha az ember el tudja fogadni, hogy ez a film bizony komédia is, akkor hatalmas élvezeti faktorral bír. Hogy egy példát mondjak: a tenger alatti birodalomban egy polip játszik a dobokon. A stáb tudta, hogy mit csinálnak, nem véletlenül lett ilyen komolyan vehetetlen, hanem azért, hogy az ember mosolyogjon rajta egyet.

Ami engem kicsit zavart, hogy néha nagyon Indiana Jones-os lett a cselekmény. „Ide megyünk, hogy megszerezzük ezt, akkor menjünk oda, hogy megszerezzük azt, ez is megvan, akkor menjünk amoda és szerezzük meg amazt!”

Ez nem tartott sokáig, viszont ekkor nem volt meg az a dinamika, ami az egész filmet végigkövette. Ami még a számlájára felróható hiba, az a történet felvezetése.

Kapunk pár jelenetet, amiben Aquaman gyerekkorába nyerhetünk betekintést, ami nagyon jó ötlet volt, viszont a kivitelezés hagy némi kivetnivalót maga után.

Sajnos sokat akart elmondani nagyon kevés idő alatt, aminek az lett az eredménye, hogy semmit sem sikerült átadni a gyerekkorából. Pár háttértörténet szintén hasonlóan járt, elkezdett valamit mesélni, majd mintha kivágásra került volna az a jelenet, ahol az befejeződik. A végére azonban sikerült egy olyan fordulatot tenni, amit nem spoilerezek le, viszont engem meglepett, és szerintem jól sült el. Érdemes megnézni, a 3D-t különösen nem tudom ajánlani, mert számomra nem adott sokat az élményhez ennek a filmnek az esetében. Érdemes elvinni magunkkal valakit, aki nem szereti a DC világát, mert megváltozhat a véleménye. Úgy tűnik, hogy jó fordulatot vett a stúdió és elkezdett kimászni a meglehetősen mély gödörből, amit kiásott az elmúlt években.

AQUAMAN (amerikai-ausztrál akciófilm, kalandfilm, fantasy, 143 perc, 2018) Rendező: James Wan Forgatókönyvíró: David Leslie Johnson-McGoldrick, Will Beall Szereplők: Jason Momoa, Amber Heard, Willem Dafoe

Hódossy Attila

CSILLAGKAPU

BABY

Az 1997-ben indult sorozat 10 évadot élt meg, összesen 214 epizóddal, és több film, ill. spin-off sorozat is kapcsolódik hozzá.

A fényűző élet a boldogságot önmagában nem garantálja. A Netflix sorozata emellett teszi le a voksát, és lefesti nekünk, hogy mi vezethet oda, hogy tinédzserek iskola utáni szabadidős elfoglaltságként egy titkos életet válasszanak, hátrahagyva azt, amit egyöntetűen a lehető legtökéletesebbnek hinnénk.

A címben szereplő eszköz, a Csillagkapu köré épül a cselekmény.

A kapu a galaxis-szerte előforduló gépezet, amellyel hatalmas távolságokat pillanatok alatt lehet megtenni. Működését tekintve hatalmas energiát igényel, mivel a fizikai anyagot elemeire bontja, majd a másik kapunál újra felépíti. A két pont között egy féregjárat létesül, amely lehetővé teszi a gyors utazást.

A földi kapu újraindításával kezdődik a kaland. Csapatokat szerveznek, hogy felkutassanak más civilizációkat, újabb fegyvereket, ismeretlen tudományokat.

A csapat, amelynek végigkísérjük a kalandjait, négy tagból áll, akik minden problémát képesek megoldani. Ha röviden és tömören akarnám leírni a cselekményeket, így nézne ki: valami felrobban, a Föld megmenekül, valaki haldoklik, és a galaxis benépesítése sem marad el.

A történet néha kiszámítható, és a főszereplők csodálatos képességével nem fognak soha meghalni – hupsz, spoiler.

Egyikükkel vagy valamely személyiségjegyükkel bizonyára könnyű lesz azonosulni számodra is, ezért pillanatok alatt úgy fogod érezni magad, mintha a csapat tagja lennél. Pár évad után már csak úgy röpködnek a szóviccek.

A történetek nem mindig olyan egyszerűek, ahogy fent említettem.

Vannak bonyolódó cselekmények, elvarratlan szálak, amelyek később kerülnek újra elő, van bőven, ami leköti az ember figyelmét. Az események azonban gyakran szolgálnak olyan közegként, amelyben érdekes, súlyos és összetett kérdések kerülnek terítékre. Pont ezért nem mindig végződik minden csudaboldogan.

A galaxisban való utazás során különös szokásokkal, népekkel ismerkedünk meg. A többségüknek egy meglehetősen jól felépített szociális rendszere, szokásai, hitvilága van, ami szintén az alkotók aprólékosságát mutatja. A kultúrákhoz tartozó jelmezek, illetve a nem emberféle űrlények megvalósítása szintén remek munka.

A más kultúrákról szólva érdemes a főgonoszainkról is szót ejteni, akik nem mások, mint a Goa’uld-ok.

Egy parazita faj, amelynek emberi testre van szüksége, és annak irányítását a gerincvelőre csavarodva valósítja meg, miközben teljesen elnyomja az emberi tudatot. A jelenlétük kapcsán különböző mitológiák istenei, szereplői kerülnek elő, elsősorban azért, mert ez a faj szeret istenként díszelegni.

Aki nem szereti a sci-fi-t, ez minden, ami nem neki való.

Ha valaki nyitott a szóviccekre, a bolygók közti utazásra, robbanásokra, szerintem érdemes legalább belekóstolnia az izgalmakba.

Puskás Júlia

2014-ben Róma egyik leggazdagabb kerületében, Parioliban robbant ki a mindenkit megdöbbentő Baby Squillo (Baby-gyűrű) ügy, amivel kapcsolatban két középiskolás lány került a figyelem központjába: mindketten a testüket árulták, körülbelül egy éven keresztül, hogy designer ruhákat, drága kütyüket és kokaint vásárolhassanak belőle.

Akármilyen sokkoló is az eset, legtöbbünk beleesik abba a hibába, hogy azonnal felháborodik, és nem veszi észre, hogy itt nem csak maga a bűncselekmény a probléma, hanem hogy minden bizonnyal rengeteg olyan család van, ahol hiábavaló lenne a világ összes pénze. Annyira elharapózott a felszínes gondolkodásmód, a minden melegséget és bensőséget nélkülöző légkör, hogy a kamaszok ösztönösen menekülnek, és legtöbbször veszélybe sodorják magukat.

A Netflix Italy úgy meséli el nekünk a két lány ihlette történetet hat epizódban, hogy alig helyez hangsúlyt arra, amit elkövettek, helyette megismerhetünk két parioli-beli lányt, akik napi harcban állnak az élettel, mind az elit gimnázium, mind a saját otthonuk kapuin belül.

Chiara éltanuló és élsportoló, de van egy nagy titka: éjszakánként az iskola szépfiújával találkozgat, aki nem csak a legnépszerűbb lány barátja, de ami fontosabb, a legjobb barátnőjének a bátyja is egyben. Miközben elkezd többet érezni a fiú iránt, minden nap szembesülnie kell vele, hogy ő sosem lehet a felvállalt barátnő szerepében.

Problémáit tetőzi, hogy felfedezi, apjának nyílt viszonya van egy idegen nővel, miközben az édesanyja homokba dugja a fejét. Első menekülési tervként cserediáknak jelentkezik Amerikába, ám tudván, hogy szülei ezt nem hagynák, a jól ismert aláírás-hamisítással próbálkozik. Ennek apropóján ismerkedik meg Ludovicával, a szeszélyes leányzóval, aki mindenben a szöges ellentéte.

Megállás nélkül a kalandot hajkurássza, és egyáltalán nem érdekli, hogy hol van a legalitás határa, ám könnyelműsége odáig vezetett, hogy kompromittáló felvételek látnak róla napvilágot és ezzel a bélyeggel kell túlélnie a hétköznapokban.

Természetesen a családi háttere katasztrofális: elvált és acsarkodó szülőkkel, ráadásul végletekig felszínes és önző anyával él, akinek a pénzéhsége fogja lányát az ismert végkimenetelig sodorni.

Sejthetjük, hogy nem egy könnyű alkotással lesz dolgunk, de mindenképpen felnyithatja a szemünket azzal kapcsolatban, hogy egy élet félresiklásáért mennyi ember felelős lehet. Habár a kritikusok nem fogadták kedvezően, engem teljesen magával ragadott, és mindenkinek ajánlom a megtekintését, ha másért nem, a kitűnőre sikerült soundtrack miatt.

Arrasz Nikolett

12.

NÉGYESHATOS & BELSZÍNI FEJTÉS ALKOTNI VALAMIT Papírra vetni a gondolatainkat, egy elképzelést, egy képet, egy dallamot, egy kis darabot önmagunkból felszínre hozni.

Ez a kicsi mindig megmutatkozik, ezért tesz mindent eredetivé, mássá és egyedivé. Az emberek ettől a kicsitől néha sokkal jobban félnek, mint gondolnánk.

Sokszor nem tudatosan jön, és mire észrevesszük a jelenlétét, már létezik. De miért félünk ettől? Egy kis darab is nagyon árulkodó tud lenni, és sokszor nem akarjuk ezt másoknak megmutatni.

Lehet, hogy pont azért, mert valami olyat látunk meg önmagunkban, amiről nem hittük, hogy ott van. Önmagunkkal szembesülni elég nagy kihívás, de ha már észleltük, akkor nem akarjuk mindenkinek megmutatni.

Lehet, hogy attól is félünk, hogy más észreveszi, de itt sem az észrevételen van a hangsúly. Ha valaki felismeri, félő, hogy furcsának fog tartani. Ha nem tetszik neki, akkor számunkra egy kicsit olyan, mintha mi nem felelnénk meg, mintha mi magunk lennénk elutasítva.

Az is lehet, hogy nem tudunk mit kezdeni utána az emberek reakciójával, akár pozitív, akár negatív.

Bármit mondanak, csak állunk és vörös fejjel a cipőnk orrát bámuljuk, mert nem tudjuk hová tenni a dolgokat. Ha mégis megmutatjuk a világnak, annak ellenére, hogy ezt nehezen kezeljük, titokban mindig reménykedünk, hogy úgyse tudják, ki csinálta.

Alkotni felszabadító érzés, mert meg tudunk szabadulni mindentől, ami bennünk felgyűlt, meg tudunk osztani emlékeket és érzéseket, történeteket vagyunk képesek elmesélni, és egy kicsit ki tud billenteni a hétköznapokból. Ha elég őszinték vagyunk önmagunkhoz, és túllépünk az ijedtségünkön, egy kicsit jobban megismerjük saját magunkat. A legjobb, hogy nem kell megosztani a világgal, és az sem baj, hogyha nem tökéletes.

Ha magunknak csináljuk, önmagunkért az is éppen olyan jó.

Puskás Júlia

MONDOK EGY Humoros a tanárod? Másokkal is megosztanád, hogyan sziporkázik az óráin? Küldd be a mondokegy@nyuz.elte.hu-ra a mondatot!

"A KÖZÉPISKOLÁS TANANYAG ELEGENDŐ A NULLÁHOZ."

„CSIRKEEMBRIÓBAN MÁR KIALAKÍTOTTAK EGY MUTÁCIÓT, HOGY TÖBB VÉGTAGJA LEGYEN. TÖBB COMB LESZ A KFC-BEN.”

„AZ EMBERI TEST NEM REGENERÁLÓDIK ÚGY, MINT PL. EGY PLANÁRIA. FURA IS LENNE, HA LEDOBNÁM A KEZEM, MIKOR ÜLDÖZ A TIGRIS”

IMPRESSZUM Felelős kiadó: Horváth Luca, a TTK HÖK elnöke. Főszerkesztő: Tóth Bálint Vezetőszerkesztő: Tóth Bálint. Tördelőszerkesztők: Nagy Fruzsina, Vígvári Cseperke, Őri Bálint, Tóth Bálint Olvasószerkesztők: Fodor Enikő, Nagy Fruzsina, Fodor Enikő Cikkírók: Arrasz Niko-

lett, Hódossy Attila, Szarvas Renáta, Puskás Júlia, Bitskey Ágnes Honlap: http://nyuz.elte.hu. Facebook: http://www.facebook.com/tetekasnyuz.

A példányszám elérhető online: www.issuu.com/tetekas_nyuz Telefon: 0620/538-8261. Lapzárta: péntek 12:00.

A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja.A kiadást fedezte az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 11:30 - 13:00), Déli Hallgatói Iroda (00.732).

A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét Készült a CC Printing Szolgáltató Kft. nyomdájában, 1000 példányban.