Tétékás Nyúz 5604. by Tétékás Nyúz

2 018. ÁPRILIS 4 .

LVI. F É L ÉVFOLYAM 4 . SZÁM

IL K HET Ö H K A TT

APJA

AZ S É S Á T A K H O L G Á N I B I K N W N A A H K A Ű R érdezem, hogy hogyan és miért...” l sokat k

ldal

14-15. o

! ú z hooldzal y N s á . 5 ték k a Té e n r ő t i n g a.poú rkesz z e l S z a s ld s é e a 8-9 i z j Gy e r a l Ma „„„...Tú

NYUZ.

E LT E . H

INGYEN

Ruhagyűjtés az ÁJK-n

A Bibó István Szakkollégium 2018. április 10-én ruhagyűjtést szervez a Magyar Református Szeretetszolgálat közreműködésével. Az adományokat az ELTE ÁJK büféjében várják. Vannak felesleges ruhadarabjaid? Össze tudod szedni a szekrényedben eddig ide-odatologatott, régóta nem viselt, megunt, kinőtt nadrágokat, sapkákat, szoknyákat, blúzokat, ingeket és egyebeket a tavaszi szünetben? Ha igen, hozdd el a szünet után az ELTE ÁJK főépületének büféjébe! A Bibó István Szakkollégium hallgatói a Magyar Szeretetszolgálat munkársaival az összegyűjtött ruhaneműket eljuttatják azokhoz, akiknek szükségük van rá. Segíts Te is! Felajánlásodat süteménnyel fogják honorálni. Időpont: 2018. április 10. 09:00 - 04:00 Helyszín: ELTE ÁJK (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3.)

Sakura ünnep

A tavaszi természet csodálóit várja 2018. április 14–15-én az ELTE Füvészkertje, ahol idén is a virágzó cseresznyefák alatt pihenhetnek meg a látogatók. A Füvészkertben több éve hagyományosan megrendezett Sakura ünnep mindig az áprilisi japáncseresznyefa-virágzáshoz, Japán tradicionális ünnepéhez, az Ohanamihoz kapcsolódik. A sakura japán nem hivatalos virága. Ezen a hétvégén a látogatók – a japán szokásokhoz hasonlóan – takaróra telepedve piknikezhetnek a kertben, gyönyörködhetnek a virágot bontó fákban. Időpont: 2018. április 14. - 2018. április 15. Helyszín: ELTE Füvészkert (1083 Budapest, Illés u. 25.)

A monostor gyermekei

Az ELTE BTK Filmtudományi Tanszékének egykori hallgatója Butánba repít el bennünket dokumentumfilmjével. Zurbó Dorottya és Arun Bhattari A monostor gyermekei című alkotása érzékeny és költői film egy butáni édesapa és gyermekei viszonyáról. A himalájai faluban élő édesapa a helyi monostor vezetője, aki reméli, hogy gyermekei közül az egyik továbbviszi a családi tradíciókat. Ám sem fia, Gyembó, sem lánya, a fiús Tashi nem érdeklődik a hagyományok iránt, sokkal inkább a foci köti le érdeklődésüket. A film egyik nagy erénye, hogy varázslatos környezetben bepillantást enged a nyugati ember számára szokatlan családi konstellációba. Zurbó Dorottyával a vetítést követően Pálos György beszélget. Időpont: 2018. április 05. 18:00 Helyszín: ELTE BTK Filmtudományi Tanszék (1088 Budapest, Múzeum krt. 6-8., 34.)

Csapat Tóth Bálint főszerkesztő, tördelőszerkesztő, író

foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

Fodor Enikő olvasószerkesztő fodor.eniko@nyuz.elte.hu

Kalocsai Bálint író kalocsai.balint@nyuz.elte.hu

Őri Bálint

Mesterséges intelligencia

Az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tudományos Diákkörének szervezésében 2018. április 12-én Parti Tamás közjegyző tart előadást Mesterséges intelligencia címmel. Parti Tamás, az ELTE ÁJK mb. előadója 1990-ben szerzett jogi diplomát, majd ügyészségi fogalmazói szakvizsgája letétele után ügyészként működött 1995 augusztusáig, amikor is közjegyzőhelyettesként helyezkedett el a Budapesti Közjegyzői Kamara tagjaként. 1999-től közjegyzőként működik Budapesten. A jogászi működés szolgálatába (is) állított digitális eszközök, alkalmazások, „robotok” véleménye szerint nem mesterséges intelligenciák, csupán az emberi intellektus által, meghatározott célfeladatra létrehozott okos eszközök. Véleménye szerint az emberi szellem rangját degradáljuk, amennyiben mesterséges intelligenciának minősítjük ezeket a szolgáltatásokat. Amíg a jogi szabályozásban lesz paradoxon, addig a jogalkalmazási folyamat nem lesz algoritmizálható, mondta 2017 februárjában, ami nagyon jó esély a jövő jogász nemzedékei számára. Az új technológiai lehetőségek megkönnyíthetik a jogászi munkát, persze, és ennek előnyeit a hivatásrendek közül talán a közjegyzők tudták eddig a legeredményesebben kihasználni. Időpont: 2018. április 12. 16:00 - 18:00 Helyszín:ELTE ÁJK Szladits szeminárium (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3.)

Kerestély Koppány

olvasószerkesztő, tördelőszerkesztő ori.balint@nyuz.elte.hu

Németh-Prátpál Mirtyll író toth.teodora@nyuz.elte.hu

Vigh Patricia író vigh.patricia@nyuz.elte.hu

Kulik Laura

író kerestely.koppany@nyuz.elte.hu

olvasószerkesztő kulik.laura@nyuz.elte.hu

Puskás Júlia

Gál Nóra

író puskas.julia@nyuz.elte.hu

író gal.nora@nyuz.elte.hu

Meleg András író meleg.andras@nyuz.elte.hu

A FŐ S ZER K ES ZTŐ N A D R ÁG S ZÉ LE

é i k n e d n i M A Nyúz Az elkövetkezendő hetekben-hónapokban egy kicsit új irányt vesz a Nyúz. Akik régi motorosok, tudják, hogy régebben jellemző volt, hogy az oktatók/tanárok rendszeresen írtak a Tétékás Nyúzba. Gyakori témák voltak a tudósítások a különböző külföldi tanulmányi utakról, az aktuális kutatásokról, érdekességekről. Ezek a cikkek azért hasznosak, mert például egy adott kutatásról első kézből (a kutatásban részt vevő hallgatókon kívül) ők tudják a legpontosabb betekintést nyújtani. Tehát ez jelenleg az egyik fő projekt, sajnos én sem ismerek minden oktatót a karunkon, nem tudok minden kutatásról, így az Önök/Ti segítségeteket is kérem ezzel kapcsolatban. Ha most ezt a Nadrágszélt egy oktató olvassa, és úgy gondolja, hogy lenne témája, kutatása, amit megosztana az egész TTK-val, nyugodtan írjon nekem emailt a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címre. Ti pedig, kedves Hallgatótársaim, ha részt vesztek egy kutatásban, esetleg tudtok oktatóról, akinek lenne mesélni valója, ne tartsátok magatokban, a ti leveleiteket is várom. Természetesen ezzel a lépéssel nem akarjuk elvenni a tudományos cikkek írásának lehetőségét a hallgatóktól, mivel ezek is érdekes és értékes tartalmak, de boldog vagyok, hogy a tanáraink ismét részesei lehetnek a Tétékás Nyúznak, hiszen ez az ő kari lapjuk is.

Tóth Bálint

főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

TARTALOMJEGYZÉK HÖK............................................................ 4–5 Miért legyek térképész? Gyere szerkesztőnek a Tétékás Nyúzhoz! Helyvektor & Kritika.......... 6 The Donut Library Vaknyugat - Átrium Színház Tudósítás.............................. 7-9 Liftbeszéd fesztivál - Tudomány két percben Malajzia és Szingapúr Faliújság...................................................10-11 TTT...................................... 12-15 MateMorfózis A Hawking-hatás és az Űrkannibálok Sorozatlövő & Négyeshatos 16 On My Block Tündérmese haladóknak Belszíni fejtés................................................ 17 Mozizóna & Sorozatlövő.......................18-19 Breaking Away A víz érintése Kalandra fel!

Csatlakozz! Írsz? Grafikákat készítesz? Fotózol? Esetleg csak érdekel az újság kiadásának a folyamata? Csatlakozz a szerkesztőségünkhöz! Jelentkezz a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címen!

IMPRESSZUM

LVI. félévfolyam, 4 szám.

Kiadja az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

Felelős kiadó: Horváth Luca, a TTK HÖK elnöke. Főszerkesztő: Tóth Bálint Vezetőszerkesztő: Tóth Bálint. Tördelőszerkesztők: Kerestély Koppány, Tóth Bálint, Őri Bálint. Olvasószerkesztők: Kulik Laura, Fodor Enikő, Őri Bálint Rovatvezető: Szendrei Zoltán (Sport). Készült a Print City Europe nyomdában 1000 példányban. Címlap: flickr.com/Marius N Honlap: http://nyuz.elte.hu. Facebook: http://www.facebook.com/tetekasnyuz. Telefon: 372-2654, lapzárta után 20/331-8715. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 15:00. A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja. A kiadást fedezte az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány. A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 14:00-15:30), Déli Hali (00.732). A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét.

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

MIÉRT LEGYEK TÉRKÉPÉSZ? Ez a kérdés kimaradt az ELTE földtudományi képzését bemutató videoblogból, pedig a választható szakirányok között ott szerepel a geofizika, geológia, földrajz, meteorológia és csillagászat mellett. Mint vágókép gyakran megjelent a filmen egy-egy régi vagy új térkép a bemutatott földtudományi területek illusztrációjaként, ez pedig kiválóan mutatja a térkép fontos szerepét, mint kommunikációs eszköz!

Izgalmas és hosszan bemutatható szakma a térképészet, amit számos tudós művelt fő kutatásai mellett szeretetből vagy hivatásból, hiszen a térképnél jobb médiuma nem volt a tudomány művelőinek hosszú évszázadokon át. A földtudós a felfedezéseit már kint a terepen is térképre rajzolta szép vonásokkal vagy macskakaparással. A térképészt gyakran ma is valahol a földrajztudós és a művész között képzelik el a kívülállók (néha a bennfentesek is), aki a színek, vonalak, különböző formájú és nagyságú jelek és feliratok titokzatos nyelvén fogalmazza meg azt, amit valaki a térbeli dolgokról közölni akar más emberekkel. Azonban ez nem teljesen így van: ahogy a csigavonal kanyarulataiban is megvan a Fibonacci sor, úgy a térképi megjelenítés mögött is ott van a szigorú, matematika és a tudományos megfigyelésekből levezetett elmélet. A térképész olyan szakember, aki tudja, hogyan szóljon jelekkel a térképolvasóhoz különböző helyzetekben. Törekszik arra, hogy a térbeli információt a lehető legérthetőbb módon, helyesen és megfelelő részletességgel tüntesse fel. Ha nem lenne térképtudomány, mindaz, amit a videoblogban hallhattunk, sokkal kevésbé lenne érthető, még a szakemberek számára is! Az elmúlt évtizedek információs és tudományos forradalma a kartográfia,

a térképészet területén is jelentős változásokat hozott. Hirtelen eltűntek a hagyományos, kézzel készült térképek, a munkaeszköz a számítógép lett. A GIS (Geographic Information System) megjelenésével egyszerűvé vált a helyhez kapcsolódó adatok gyűjtése, tárolása, kezelése, elemzése, a levezetett információk megjelenítése, a földrajzi jelenségek megfigyelése, modellezése. Az újonnan kialakult tudományágban, a geoinformatikában összeszövődik az évezredes múltra visszatekintő térképészet és földtudomány, valamint a számítástechnika. Ma már enélkül a természeti erőforrások kutatása, a közigazgatás, a társadalmi összefüggések elemzése és minden földtudományi szakterület

működése elképzelhetetlen. A műholdas távérzékelés és a fotogrammetria adatainak előállítása és feldolgozása szintén hasonló szemléletmódú munkaerőt kíván, akik a mezőgazdaság, környezetvédelem, talajtan és még sok más gyakorlati tudományterület berkein belül kutathatnak, dolgozhatnak. Így ha valaki térképész végzettségű, nemcsak beszélni fogja a térkép vizualizációs nyelvét, hanem a térinformatikához, műholdképek, távérzékelt adatok elemzéséhez is érteni fog, mivel ezek a mai térképkészítés eszközei és alapadatai. Elhelyezkedhet térbeli adatokkal dolgozó cégeknél, a közigazgatásban, de az itt szerzett ismeretei akár térinformatikai pályára is terelhetik, ahonnan a navigációs eszközök, önvezető járművek gyorsan szélesedő iparága felé nyílik út. Gondoljunk csak bele: a térképészet nélkülözhetetlen összekötő kapocs a különböző természettudományi területek és a számítástechnika között, a térképész pedig olyan szakember, aki mindkét szemléletmód birtokában van! A térképészet tehát az ELTE földtudományi kínálatának része, és bár főleg gyakorlatias tudomány, a kutatói vénával megáldott emberek is bőven találnak szakmai kihívást benne! Albert Gáspár fotó: Mészáros János

H A L LG ATÓI KÖZÉLE T

GYERE SZERKESZTŐNEK A TÉTÉKÁS NYÚZHOZ! MINDEN, AMIT TUDNI AKARTÁL A TÉTÉKÁS NYÚZNÁL VALÓ MUNKÁRÓL. „Írsz? Grafikákat készítesz? Fotózol? Esetleg csak érdekel az újság kiadásának folyamata? Csatlakozz a szerkesztőségünkhöz! Jelentkezz a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címen!” Ismerős ez a felirat? Ha fogtál már Nyúzt a kezedben, valószínűleg találkoztál vele. Lássuk, mit is takar ez a banner. Már tényleg sokszor láttátok, hogy lehet hozzánk jönni írni, fotózni, videós tudósításokat/ aftermoviekat készíteni, tördelőszerkeszteni és olvasószerkeszteni. Az első 3 tevékenység szerintem mindenki számára tiszta, hogy pontosan mit is jelent, de azért később mindenképp szót fogok róla ejteni. Amiket az emberek nem szoktak tudni, hogy pontosan mi is, az az olvasó- és a tördelőszerkesztés, így ezeket a dolgokat most megpróbálom elmagyarázni az újság kiadásának folyamatával együtt. Tehát, a Tétékás Nyúz olvasószerkesztői felelnek azért, hogy az újság minél kevesebb nyelvtani és formai hibával jelenjen meg. Az ő dolguk a beérkezett cikkek nyelvtani-formai korrigálása, hogy a tördelőszerkesztő újságot varázsolhasson belőle (erről majd később). Az olvasószerkesztők két számítógépes programot használnak a munkájukhoz. Az egyik az Office Word, a másik pedig az Adobe Acrobat Reader DC. Ezek teljesen hétköznapi szoftverek, biztos vagyok benne, hogy mindannyian napi-heti szinten használjátok őket. Egy olvasószerkesztő életében az Office Word szerepe elég fontos, hiszen a nyers cikk beérkezésekor ezen a programon keresztül véleményezi a szöveget, javaslatként kijavítja benne a helyesírási hibákat. Az Adobe Acrobat csak azután lesz lényeges, hogy a tördelőszerkesztő már foglalkozott a cikkel. Ezúttal a feladat ugyanaz, ám itt már nem nyers szövegben kell keresni a hibákat, hanem pdf-fájlokban. Ekkor az olvasószerkesztőnek már nemcsak az első ellenőrzésből megmaradt helyesírási hibákra kell figyelnie, hanem a tördelőszerkesztő munkájából fakadó tördelési hibákra is (egy kép körül nincs keret, nem megfelelő a betűtípus, a rovatcím nem stimmel a cikkekel). Ezekkel a hibákkal szimpla olvasóként is találkozhattatok már, általános szabály, hogy szinte lehetetlen teljesen hibátlan, tökéletes újságot kiadni. Sok szó esett már a tördelőszerkesztésről. Mint már említettem, a tördelőszerkesztő feladata, hogy a nyers szövegből és képekből megalkossa a kész újságot. A feladathoz Adobe InDesign-t használunk, ahol

képesek vagyunk nekünk megfelelően alakítani a szöveg és a képek elrendezését. Természetes, hogy formai követelmények itt is vannak (párat már fentebb említettem is), de alapból minden tördelőszerkesztő úgy rendezi a képeket a szöveghez képest, ahogy csak szeretné. Talán felfigyeltetek már rá, hogy minden tördelőszerkesztőnek más és más a stílusa és ez (is) teszi sokszínűvé a nyomtatott kiadást. Most beszéljünk egy kicsit a cikkírásról, hiszen cikkek nélkül csak üres oldalakat lapozgatnánk! Megfigyelhettétek, hogy a cikkek két fő csoportba sorolhatók. Vannak tudományos és kulturális cikkek. A kettő között lehet átfedés, de mindig sikerül megtalálnunk az íráshoz legmegfelelőbb rovatot. A hallgatók körében értelemszerűen népszerűbbek a kulturális cikkek, ugyanis itt lehet filmekről, sorozatokról, zenekarokról, könyvekről, színházi előadásokról, éttermekről, esetleg bulikról írni. Elég valószínű, hogy a felsoroltak közül legalább egy mindan�nyiótokat érdekel. A tudományos rovatba értelemszerűen a tudományos, több kutatást, odafigyelést igénylő cikkek jönnek.

A fotózás és a videózás tényleg elég egyértelmű. Ehhez a két feladathoz ugyanúgy folyamatosan szükségünk van hallgatókra, mint az előbb felsorolt tevékenységekhez. Fotókat készíteni bárhol lehet, ahol történik valami. Bulikon, mentoreseményeken, tudományos előadásokon, versenyeken, stb. Ugyanez igaz a videózásra is, ám a technikai adottságoknak köszönhetően már interjúkat is tudunk készíteni, gondolok itt az ominózus

Überfúziós videónkra, *kacsint-kacsint*. Sokan óvnak attól, hogy a fizetésről beszéljek, mert szerintük így a szerkesztőséghez csatlakozókat nem a lelkesedés fogja hajtani, hanem a della. Ebben van valami, de én tudom a legjobban, hogy még ha kevés pénzről is van szó, az ember sokkal jobb munkát végez akkor, ha tudja, hogy a munkájának pénzbeli értéke is van, és ez természetesen a motivációra is jó hatással van. Nem szeretném szépen sorban leírni, hogy melyik feladatkörért pontosan mennyi pénz jár, természetesen, ha szeretnétek nálunk dolgozni, erről pontos tájékoztatást tudok adni. Maradjunk annyiban, hogyha nálunk csináltok bármit, akkor feladattól függően 1000 és 7500-8000 Forint között kaphattok fizetést. (A fotózás-videózás más tészta, ha valaki konkrétan ezek iránt érdeklődik nyugodtan keressen meg bármelyik elérhetőségemen.) Na, most, hogy mindent tisztáztunk, van még egy kis karakterszámom írni a kiadás folyamatáról. A lapzárta minden második pénteken délben van, ekkorra meg "kellene" érkeznie a cikkeknek. Tehát az íróknak két hetük van kreálni valamit, legyen az fél oldalas cikk, vagy 2 oldalas mélyinterjú. Ekkor az írók elküldik nekem a cikkeket, amiket én feltöltök egy erre fenntartott Google Drive-mappába, ahol szépen sorba rakom őket oldalszám és rovatcím szerint. Ekkor az olvasószerkesztők elkezdik a munkát, kijavítják a nyers word fájlokban levő hibákat (két olvasószerkesztőnek kell átnéznie a cikket). Miután ez kész, a tördelőszerkesztők következnek. A tördelőszerkesztő letölti a véleményezett word fájlt, majd az összes hibajavítási lehetőséget elfogadja. A teljes szöveget ekkor bemásolja az Adobe InDesign felületére, letölti a cikkekhez mellékelt képeket –, ha vannak – a Drive mappából, és megtörténik a varázslat. A megtördelt szöveget kiexportálja egy pdf-oldalra, amit ismét feltölt a közös mappába. Ezután az olvasószerkesztők megjelölik a megmaradt nyelvtani és ekkor már formai hibákat is. A tördelőszerkesztő ezután kijavít mindent, amit a korrektorok találtak, és (ha nem én tördelek) elküldi nekem a kész InDesign fájlt, amiből én kiexportálom a nyomdai jelölésekkel megtűzdelt, fekete-fehérré varázsolt pdf-et, majd legkésőbb vasárnap este elküldöm a nyomdának, akik szerda reggelre meg is hozzák az iskolába a nyomtatott példányokat. Ennyi lett volna ez a kis mindent tisztázós cikk. Remélem, vannak köztetek olyanok, akik kedvet kaptak hozzá, hogy csatlakozzanak a szerkesztőséghez. :) Tóth Bálint toth.balint@nyuz.elte.hu

H ELY VE K TO R & KR I T I KA

THE DONUT LIBRARY Csodálkozom, hogy eddig még egy Nyúz-szerkesztő sem írt cikket a The Donut Libraryről, pedig már elég népszerű lett, annak ellenére is, hogy nem olcsó mulatság a belváros különböző részein fánkot enni.

Őszintén szólva, nagyon örülök, hogy nálunk is már kezdenek egyre népszerűbbek lenni az amerikai típusú fánkozók, elég, ha csak a Donut Boxot, vagy a Vajna-féle Mr. Funk-ot említjük. Most beszéljünk a The Donut Libraryről, ugyanis talán ezzel van a legtöbb tapasztalatom. Tudomásom szerint, Budapesten jelenleg 3 Donut Library működik. Egy a Móricz Zsigmond körtér közelében, egy a Deák Ferenc Tér mellett és egy a Nyugati és a Jászai derékszögében. Mind a három „üzlethelyiségről” el lehet mondani, hogy nagyon kicsik és meghittek, az éttermek tényleg rámentek erre a csendes, könyvtáros feelingre, ahova ha bemész,

VAKNYUGAT - ÁTRIUM SZÍNHÁZ Túlzás nélkül állíthatom, hogy Martin McDonagh a modern drámaírás és történetmesélés talán legnagyobb figurája. Egy színházi drámaíróról beszélünk, mégis olyan elementáris erővel képes együtt élni történeteivel, hogy nem csupán szöveg szinten, hanem vizuális, és produkciós vonalon is képes kiemelkedőt alkotni. Ő az író -rendezője a méltán kultikus In Bruges c. filmnek, vagy a zseniális, idén 7 Oscar-díj jelöléséből 2-t aranyszoborra váltó Három óriásplakát Ebbing határábannak. Ha pedig kicsit szétnézünk a budapesti színházak kínálatában, akkor rögtön láthatjuk, hogy rengeteg darabja van jelenleg is műsoron. Én őszinte rajongóként bevallom, már mindet volt szerencsém többször is megtekinteni, kivéve mai kritikánk témáját, a Vaknyugat című művét. Történetünk egy elhagyott kis ír faluban játszódik, ahol Coleman (Rétfalvi Tamás) és

tényleg nem mersz hangosan beszélni. A fánkozón belül maximum 7-8 embernek van hely, a kanapék, székek mellett pedig (library lévén) könyvespolcok is vannak, amiket az ott tartózkodásunk során nyugodtan forgathatunk. Én nem olvastam bele egyikbe se, illetve nem tanulmányoztam át a kínálatot, de őszintén szólva egyik hely sem volt dugig könyvekkel. Tényleg csak egy-két polcnyi szép rendben sorba rakott olvasnivaló vár ránk. Valahogy csak szimbolikusnak hat az egész, és olyan mintha csak a meghitt, otthonos hangulat megteremtése miatt lennének ott. Annak ellenére, hogy a könyvtárakból eléggé ki szokták utálni a beszélgető embereket, kis chilles randikhoz is elég megfelelőek a Donut Libraryk, de legnagyobb meglepetésemre sokszor találkoztam már olyanokkal is, akik tényleg csak olvasni, narancslevet inni és fánkot enni ülnek be. Hozzáteszem, hogy a korlátozott helyigény miatt legtöbbször tényleg lehetetlen bent leülni, de szerencsére választhatjuk azt is, hogy elvitelre kérünk fánkot, amit fancy kartondobozban kapunk, csak úgy, mint az amerikai filmekben. A fánkok átlagos ára 400-500 forint Valene (Ficza István) apjuk nemrég bekövetkezett tragikus halála után éppen a temetésről térnek haza. Velük tart a darab 3. fő karaktere, Welsh atya (Alföldi Róbert), a helyi pap is, hogy egy kis támogatással szolgáljon számukra. Az ő személyes drámájuk, életük bemutatása és egymáshoz való viszonyuk képezi a Vaknyugat alapját. Mindhárman súlyos alkoholisták, kilátástalan az életük, és súlyos egzisztenciális gondokkal küzdenek, amiből aligha látnak kivezető utat. A két testvér örökös dilemmája a pénz. A kicsinyesség és az irigység vezérli életüket. Ezzel szemben Welsh atya épp az ellenkező pólus. Mindenképp szeretne segíteni másoknak, de egyszerűen képtelen erre. A sorozatos öngyilkosságok a faluban csak arra engedik következtetni, hogy elbukott, hogy rossz pap, és nincs értelme az életének. Így hát Colemannel és Valenenel együtt a szorongás miatt az alkoholizmusba menekül. Sikerül-e feloldani az ellentétet egymás közt a testvéreknek? Túl tudnak-e jutni apjuk halálán? Welsh atyának pedig sikerül

körül alakul, ami valóban nem olcsó, viszont nagyon sokféle íz és forma közül válogathatunk. Mint ahogy már érintőlegesen említettem, a fánkunk mellé italt is kérhetünk, többek között a kávénak mindenféle változatát, gyümölcsleveket, ásványvizet, vagy akár simán csak tejet is. Az általában fiatal kiszolgálókról nincs sok mondanivalóm, rendben vannak. Kedvesek, segítőkészek, nem bunkók, egyszóval végzik a dolgukat. Egy rossz pont a Móricz Zsigmond körtéri üzletükkel kapcsolatban, hogy múlt héten este hat körül (két órával zárás előtt) szerettem volna elvitelre fánkot szerezni, de be se kellett mennem ahhoz, hogy lássam, hogy az egész helyiség kihalt. A kiszolgáló sehol, (feltételezem hátul nyomkodta a telefonját) bent senki sem ült, a pulton pedig összesen 4-5 darab fánk árválkodott, és ezek is csak két-három ízesítésből és fajtából kerültek ki. Ezután már be se mentem, feltételeztem, hogy azok a fánkok egyrészt már több órája azt várják, hogy megvegye őket valaki (vagyis nem túl frissek), illetve tipikusan azok az ízesítésűek lehettek, amik a társadalom 1 százalékának ízlenek. Így aznap nem a Donut Libraryben fánkoztam, hanem elmentem a Nyugatinál található Donut Boxba, ahol szerencsémre sokkal nagyobb volt a kínálat. Tóth Bálint toth.balint@nyuz.elte.hu jó pappá válnia? Erről szól a Vaknyugat. Kiválóan szemléltetve mélyen emberi problémákat, amelyekkel mindannyian nap mint nap találkozunk, csak lehet, nem is gondolunk rá, mekkora krízis lehet ez mások életében. A Vaknyugat, Martin McDonagh műveihez hűen, páratlanul épít a fekete humorra. Az, hogy miként képes koherensen váltogatni a mélyen, már már meghatóan és borzasztóan drámai hangulata és a végtelenül abszurd módon vicces, igazán valóságos jelenetek közt, az lenyűgöző. A nagyszerű és abszolút erőteljes színészi játék mellett ez az, ami székhez szögezi a nézőt, berántja a világába, és arra készteti, hogy sírjon és nevessen a végig feszült előadás folyamán. A Vaknyugat egy végtelenül emberi és kiemelkedő alkotás, így nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki szeretné megtapasztalni, hogy milyen is a 21. századi történetmesélés egy színházi előadás keretében. Kalocsai Bálint kalocsai.balint@nyuz.elte.hu

T U D ÓSÍ TÁ S

LIFTBESZÉD FESZTIVÁL – TUDOMÁNY KÉT PERCBEN SZIA! VAN KÉT PERCED? Reggel van, beszállsz a liftbe, és összefutsz egy régen nem látott ismerőssel, baráttal. Érdeklődik irántad, felteszi a kérdést, mivel telnek a napjaid manapság. Te pedig hatalmas lelkesedéssel belevágsz a történetedbe, viszont van egy ellenséged, ez pedig az idő.

Röviden így lehetne összefoglalni a liftbeszéd műfaj lényegét. Rövid idő alatt közérthetően kell bemutatnod, hogy mivel foglalkozol, és felkeltened az emberek érdeklődését, figyelmét. Az előadó legfontosabb célja a hallgató személy megragadása, a témában való elmélyülés iránti vágy felébresztése. Az üzleti világban is előszeretettel alkalmazzák ezt a technikát. Idén negyedik alkalommal került megrendezésre a Biológus TDK csapatának szervezésében a Liftbeszéd Fesztivál. 23 versenyző, ebből 7 BSc, 12 MSc és 4 PhD hallgató mérte össze előadói képességét kutatási területük bemutatásával. Azt hiszem, nem kell bizonyítanom, hogy a tudományos pályán mennyire fontos a jó előadói képesség. A liftbeszéd célja, hogy a hallgatók kipróbálhassák magukat előadói szerepben, ezzel is fejlesztve jártasságukat a tudománykommunikáció terén. A hallgatóság számára pedig nagyon hasznos, hogy betekintést nyerhetnek a jelenlegi kutatásokba és eredményekbe. Az előadóknak 2 perc állt rendelkezésükre, segédezközként mindössze egy (animációt nem tartalmazó) diát vagy egyéb szemléltető eszközt használhattak. A zsűri tagjai neves kutatók, tanárok, újságírók, kommunikációs szakemberek, név szerint: Apáti Ágota, Csima

Zoltán, Erős-Honti Zsolt, Gilicze Bálint, Kis Viktor, Kubinyi Enikő, Varró Annamária. A zsűri elnöke Müller Viktor volt, az ELTE Növényrendszertani, Ökológiai és Elméleti Biológiai Tanszék elméleti biológusa, aki idén is fontos tagja volt a szervező gárdának. Először a zsűri tagjainak liftbeszédét hallhattuk. Nagyon ötletes, élvezetes és jól felépített előadásokkal indították a rendezvényt. Ezután a versenyzők liftbeszéde következett, ahol szintén nem volt hiány a kreativitásból. Említsük például az antropológus időutazását, a vashiányos megbetegedések csökkentését növényekkel vagy a talajlakó baktériumok biodiverzitásának modellezését cukormas�szákkal, mind-mind erről árulkodik. A zsűri is kiemelte a végén, hogy nagyon színvonalas előadásokat hallhattunk, és mindenki megérdemli a tapsot, sokszor tudományos előadásokon nem hallhatunk ilyen szintű előadásokat. A liftbeszédeket szünet követte, mialatt a zsűri megvitatta a végső eredményt. Az értékelés során elsősorban azt figyelték, hogy mennyire volt szakszerű és egyben közérthető is az előadás, valamint az előadók mennyire tudták megragadni a hallgatóság figyelmét és felkelteni az érdeklődésüket. A végső sorrend az alábbiak szerint alakult

BSc kategória: 1. helyezés: Lajer Panna 2. helyezés: Pejtsik Diána Különdíj: Farkas Sophie Zoe MSc kategóra: 1. helyezés: Kiss Krisztián és Ujvári Gergely (holtversenyben) 3. helyezés: Bedics Anna Különdíj: Finszter Cintia Klaudia PhD kategória: 1. helyezés: Radványi Ádám Ezúton is szeretnénk gratulálni a díjazottaknak, illetve az összes bátor jelentkezőnek, amiért ilyen frappáns előadásokkal gazdagították tudásunkat és ismertették meg velünk a különböző kutatási területek szépségét. A liftbeszédekből ízelítők videófelvétel formájában elérhetőek lesznek az interneten. Az eredményhirdetést kerekasztal-beszélgetés követte. Az előadásmód fejlesztése, javítása volt a beszélgetés fő témája. Például könnyedén javíthatunk az előadásunkon a szemkontaktus fenntartásával. Sokkal élvezhetőbb, ha nem a diádnak és a laptopodnak beszélsz, hanem a közönségnek, és ezt azzal nagyon jól meg tudod erősíteni, ha keresed a tekinteteket. Ha lehetőségünk van szemléltetni, amiről beszélünk, akkor éljünk vele, ezzel is érdekesebbé tesszük előadásunkat. Figyelnünk kell a kézmozgásra, ne hadonásszunk összevissza magunk előtt, de ne is álljunk vigyázban, találjuk meg az egyensúlyt a két véglet között! A zsűri egyöntetűen a lelkesedést tartotta a legfontosabb tényezőnek egy előadás során, egy csillogó szempár bárkit képes meggyőzni arról, hogy az előadót hajtja a kíváncsiság és a tudás iránti vágy, és meg fog dolgozni érte, hogy elérje célját. A Liftbeszéd Fesztivál eddigi szervezői és ötletgazdái, Vásárhelyi Zsóka és Hubai András idén átadták a stafétabotot a fiatalabb generációnak, így az idei év főszervezői Matolcsi Fruzsina, Sarkadi Fanni és Jezsó Bálint voltak. Új volt a kihívás számukra is, így együtt izgulhattak a versenyzőkkel. A váltás jól sikerült, minden helyzetet megoldottak és egy sikeres, sok érdeklődőt vonzó rendezvényt bonyolítottak le. Jövő évben is megrendezésre kerül az esemény, várnak szeretettel mindenkit a nézők soraiban vagy akár előadói szerepben (amire mindenkit csak buzdítani tudok). Addig is mindenkinek jó gyakorlást kívánok a hetedikre menet! Varga Viktória Rebeka

TUDÓSÍ TÁ S

MALAJZIA ÉS SZINGAPÚR EGY MÁSIK VILÁG Nemrég Malajziában és Szingapúrban jártam és lehetőségem nyílt megismerkedni rövid időre egy más kultúrával, vagy inkább többesszámban, kultúrákkal.

Népesség és vallás Malajziában a malájok a népesség 30%-át teszik ki, élnek még itt nagy számban kínaiak és indiaiak, akik szintén nagyjából 30-30%-át adják a lakosságnak. A maradék 10% pedig mindenki más, egyéb Ázsiai országokból, Európából és Amerikából. Valamiért ez itt senkit nem zavar, sőt, az ott élők is azt vallják, hogy ettől működik jól az ország. Tudnám egy-két embernek ajánlani itthon is, hogy ezt a szemléletmódot kicsit ismerje meg és gondolja át. A népességből adódóan a kultúrák is keverednek, amik szoros kapcsolatban állnak a vallással. A malájok iszlám vallásúak, így az ország is alapvetően egy muszlim ország, a kínaiak nagyrésze buddhista, az indiaiak pedig a hindu vallást gyakorolják. Vannak olyan helyek, ahol minden utcában van egy keresztény templom, de van, hogy a keresztény templom egy buddhista templom és egy mecset szomszédságában található. A különböző hitű emberek pedig nyílt konfliktus nélkül élik mindennapjaikat, és a már 10 éve ott élő srác is azt mondja, hogy nem csinálnak ebből problémát. A sokféle vallás és kultúra sokféle ünnepet hoz magával. Malajziában ebből adódóan rengeteg szabad- és ünnepnap van, szinte minden második hétvége hosszúhétvége és nem csak azoknak, akik az adott vallás hívei, vagy akiknek a cégvezetése az adott vallás híve. A szabadnap mindenképp szabadnap mindenkinek. Ünneplik a Dívalit, a

Kínai Újévet és a Ramadánt is, és ez senkinek nem okoz problémát. Az egyes ünnepeken, vallási fesztiválokon nem áll senki az utca szélén gyűlölködni és nincsenek terrorcselekmények sem például egy hindu fesztiválon.

A közlekedés Malajziában nem szerencsés tömegközlekedni, ez tény. Mindenki autóval jár, vagy így, vagy úgy, de autóval. A legtöbb embernek van saját járműve, de természetesen nem mindenki luxusautóval jár. Az emberek nagyrészének egy kicsi, olcsó, maláj autója van, de szó szerint a szomszéd utcába is autóval mennek. Osztozkodni sem túlzottan szeretnek, ha valakik egy épületben laknak és egy helyre járnak dolgozni, akkor is 3

különböző autóval utaznak, mondhatni ez adja meg a szabadságukat. Míg Budapest belvárosában sokszor könnyebb, gyorsabb és főleg diákként olcsóbb valamilyen tömegközlekedési eszközt használni, addig Kuala Lumpurban ennek nincs meg a hagyománya. Az egyetemek parkolója is általában fullon van, oda is mindenki autóval érkezik. A leghasználhatóbb tömegközlekedési eszköz az a metró, vagy valami hasonló, általában nem a föld alatt megy, hanem inkább egy szinttel az utak felett van kiépítve a vasút. De sokszor nagyon lehetetlen helyeken vannak a megállók és gyalogosan szinte megközelíthetetlenek. Igazából gyalogosan nem sok minden közelíthető meg, a járda luxusa is általában csak a belvárosban adatik meg, nem gyalogolnak. Akinek nincs autója az általában Uberrel vagy Grabbel jár, ott nagyon nagy kereslet van ezekre a szolgáltatásokra. Nem drága és ajtótól ajtóig visz. Ottlétem alatt én is Uberrel közlekedtem általában, bár sokszor metróztam is, ha jól jöttek ki a megállók hiszen az olcsó Uberhez képest is lényegesen olcsóbb a metróval való közlekedés. Jogos lehet a kérdés, hogy mi a helyzet a busszal? Hát ha rám hallgattok, nem buszoztok. Az egyetlen használható buszos szolgáltatás a távolsági buszokra korlátozódik. Megállók ugyan vannak és néha-néha egy-egy buszt is látni, de például menetrend nincs. Kiállsz a buszmegállóba és vagy jön valami, vagy nem. A neten sem találni ezzel kapcsolatban semmi információt, és a megállók tábláin is csak annyi van kint, hogy 10-20 percenként jár. Tegyük hozzá, hogy szerencséd van ha a buszsofőr észreveszi, hogy a megállóban állsz és sikerül is megállnia. Ha a környéken szeretnétek utazgatni, a repülő a legjobb a megoldás rá, olcsó és kényelmes. Az AirAsia gépekre a jegy olcsóbb, mint bármelyik európai fapadosra. Arra viszont számítani kell, hogy “ázsiai időszámítás” szerint járnak a gépek, tehát az egy óra késés a minimum. A nők Nem, képzeljétek el, a muszlimok nem erőszakolják halálra a nem muszlim nőket. Sőt, amíg itthon mindenki a francia füttytörvényen sápítozik, addig ott ez egy működő dolog. Ha pontos akarok lenni, Abit barátom úgy mesélt erről az egészről, hogy ha ott egy nő után szólsz vagy füttyögsz nemcsak letartóztatnak, de mire odaér a rendőr három járókelő még meg is ver. Nyilván nem tudom, hogy ez a valóságban hogy zajlik, de az egészen biztos, hogy senki nem szólt utánam ottlétem alatt.

T U D Ó S Í TÁ S

A muszlim nők a hagyományos vallási viselet szerint járnak az utcán, viszont nem olyan szigorúak a szabályok, hogy más kultúrából érkezők ne járhatnának úgy az utcán, ahogy akarnak. Természetesen a templomokba, szentélyekbe az előírásnak megfelelően kell belépni, akárcsak itthon a keresztény templomok többségébe. Minden más szokatlan, vagy mondjuk úgy, hogy nem megszokott dolog Volt angol gyarmat lévén baloldali a közlekedés, és a konnektor sem az itthonihoz megszokott. Ennek köszönhetően mindenki beszél angolul, ki jobban, ki kevésbe jól, de nem próbálnak hozzád valamilyen ázsiai nyelven ordibálni.

miért? Ha valaki a szabadidejét szeretné eltölteni a lakásán kívül, csak zárt térben gondolkozik, hiszen napközben a meleg, a pára és a napsütés elviselhetetlen kombinációt alkotnak. Az elején nem értettem, hogy miért csak bevásárlóközpontok, aztán a 8- 9. ott töltött napomon én is azon kaptam magam, hogy amint egy kis időt töltöttem a szabadban, egy légkondícionált helységre vágytam. Emellett az egész ország egy nagy olajpálma ültetvény. Ahol csak lehet pálmafát termesztenek. Amint kiérünk a városból, ameddig a szem ellát ilyen területeket lehet látni. A repülőről főleg, hiszen a városon kívül eső repteret körbeveszik az ilyenfajta termőföldek. Viszonylag sok környezettanos tárgy tanulása után, életem egyik legmegrázóbb élménye volt a repülőről látni, ahogy épp szüretelnek egy ilyen ültetvényt. Szingapúr Kicsit vidámabb vizekre evezve, végül következzen Szingapúr. Az ország, vagy igazából városállam,ahol 15 perc időtöltés után kijelentettem: “Én itt szeretnék élni!”. Ez a kis csücsök a Maláj-félszigeten egy kincsesládikó. Már a reptérre

érkezve olyan érzésem volt, mint amikor az ember belép egy luxusvillába és csak ámul és bámul, hozzáteszem az egész város ilyen. Az utcákon általam soha nem látott tisztaság van, de nemcsak az utcákon, hanem a tereken, a parkokban, a buszmegállókban, a metróaluljáróban, tulajdonképpen mindenhol. Elég szigorúan büntetik már azt is, ha valaki csak egy cigicsikket eldob az utcán és nagyon figyelnek rá, hogy tényleg csak a kijelölt helyen dohányozzon mindenki. Ugyan ez is egy nagyváros, hatalmas felhőkarcolókkal, ugyanakkor egy utcán annyi zöld terület van, amit még sehol sem láttam. Az egyik legnagyobb látványosság itt a “Szuperfák”, amik egy nagy kertben találhatóak. Az a park nemcsak azért csodálatos, mert lenyűgöző látványt nyújt, hanem mert 100%-ban megújuló energiából és esővízből tartják fent az egészet. A közlekedésre itt nem igaz, hogy “ázsiai”, hiszen a buszok óramű pontossággal érkeznek és a metró is nagyon jól van kiépítve. Az egész hely nagyon rendben van, minden nagyon flottul működik, a botanikus kert és a parkok lenyűgözőek, és egyszerűen jó érzéssel töltött el ebben a városban létezni. Bármikor gondolkodás nélkül ebbe a városba költöznék és mindenkinek tudom ajánlani, hogy látogasson el ide, ha a környéken jár. Azért ennek a városnak is van hátulütője a turisták szempontjából, ugyanis a vattacukorkerítésnek is megvan az ára. Háromszoros áron kapunk meg itt mindent, mint a szomszédos Malajziában. Ha valaha lehetőségetek nyílik meglátogatni egy Ázsiai országot, tegyétek! Én soha sem voltam oda Ázsiáért, a kultúráért, a kajákért, de ezután az utazás után visszavágyok ide, és szeretném meglátogatni a szomszédos országokat is egyszer. Vigh Patrícia

Az ország földrajzi elhelyezkedéséből talán egyértelmű, de nincsenek fűtőtestek a lakásokban, mindenhol van légkondi és ventillátor, hiszen enélkül szinte lehetetlen kellemesen érezni magadat egy zárt térben. Ha már zárt terek, a bevásárlóközpontok bevásárlóközpontok hátán vannak a nagyobb városokban, mindegyikben nagyjából ugyanazokkal a boltokkal. Hogy

TE RMÉ S Z E T - T UD O M Á N Y - T EC H N IK A

MATEMORFÓZIS MATEMATIKA MÁSHOGYAN A MateMorfózis előadássorozatról volt már szó egy folyóíratban. Azóta megjelent több videó is ezzel kapcsolatban, az egyes alkalmakat is igyekszünk megörökíteni. Bár a beszélgetésekkel szabdalt előadásokról készült videók többnyire inkább dokumentumértékűek, mindezt meg lehet találni a matemorfozis.hu oldalon.

Most azért írok, mert új sorozat indul áprilistól a Gólyában Szingularitások címmel. A különlegessége, hogy utolsó alkalommal a PhD dolgozatomról fogok mesélni. Maga az értekezés nem különlegesebb, mint akármelyik másik disszertáció, nem is aktuálisabb, valójában semmi ok nincs arra, hogy épp ez legyen a téma egy ismeretterjesztő-együttgondolkodós-szórakoztató rendezvénysorozaton. Az indítékom ennek megfelelően eléggé prózai: ha már megírtam, elmesélném az érdeklődőknek, mivel foglalkoztam az elmúlt években. Hiszen érdeklődés az van, már amennyiben a "mondd el miről szól, úgyse fogom érteni" annak számít. Erre a kérdésre eddig is volt kidolgozott válaszom: elmondtam, hogy nemizolált komplex felületszingularitásokról szól, és minden szóról tudok mesélni egy picit. Szoktam rajzolni ilyenkor egy Whitney-esernyőt, annak mindenki örül. Azért van még egy érv amellett, hogy miért

12.

lehet – kell – erről beszélnem. Egy barátom és kollégám reakcióját idézve: „... az azért kihívás ?” én eddig mindig népszerű témát választottam népszerűsítő előadásokhoz; ha a téma adott, nagyon nehéz népszerűen beszélni róla. A MateMorfózis nem népszerűsítő előadássorozat abban az értelemben, hogy nem az a cél, hogy a matematika vagy a tudomány népszerű legyen. Sokkal inkább az, hogy bárkinek lehessen köze hozzá. A személy a fontos, nem a tárgy. Így tehát, mondhatni, belefér: nem célom népszerűen beszélni róla, csak minél érthetőbben, és úgy, ahogy számomra izgalmas és érdekes. Másrészt meg ez nem egy kirakatnak szánt mézesmadzag, ezzel tényleg foglalkoznak a hivatkozáslistámban szereplő szerzők, és én is dolgoztam rajta változó hatékonysággal az elmúlt években. Talán ez önmagában izgalmassá teszi a vállalkozást. Harmadrészt pedig, bár maga a téma nem népszerű, annál népszerűbb elemekből áll az odavezető út, ráadásul amilyen mákom van, még a címe is felkapott kifejezés mostanában, összemosódva valami homályos képpel az ősrobbanástól Hawkingon át a mesterséges intelligencia uralmáig. Én persze minden alkalmas fórumon - itt is - hangsúlyozni fogom, hogy ezekről nem lesz szó. Bár a fekete lyukakkal távoli rokonságban állnak a mi szingularitásaink és szerkezetileg egészen hasonlatosak az ősrobbanáshoz, amennyiben ezek is egy pontból kinövekedő önmagukba csavarodó 3

dimenziós terek, közvetlen kapcsolatot nem ismerek, és ha van, akkor sem lesz róla szó. Az első négy alkalom tehát az a bizonyos oda vezető út. A nemizolált komplex felületszingularitások röviden: egy pont körül csavarodó 4 dimenziós terek a 6 dimenziós térben. Legalábbis számomra – kevésbé álmodozó hajlamú matematikusok gondolhatnak rájuk formális algebrai objektumokként is, a modern matematika természetéből fakadóan ezen nem fogunk összeveszni, legfeljebb más irányú intuíciókat nyerni. Az előadássorozat stratégiája tehát: szavanként kibontani az előző meghatározást. Ápr. 4.: Önmagukba záródó terek - A lyukakat megkerüljük Első alkalommal megbarátkozunk a csavarodással, a topológia népszerű alakzataival, mint tórusz, Möbiusz-szalag, Klein-kancsó, illetve a lyukasság filozófiailag is érdekes fogalmának geg-szerű megzabolázásával, az úgynevezett fundamentális csoporttal. A honlapon föllelhető Térteremtés ill. Mi a lyuk, hiány vagy tulajdonság című videókban is ezekről beszélek. Azt hangsúlyozom, ami engem lenyűgözött a témában: hogy egy objektumnak lehet alakja az őt körülvevő tértől függetlenül is, egészen új értelmezést adva ezzel a geometriának. A megközelítés hasonló a Tér alakja című könyvéhez, csak itt távolságokat egyáltalán nem használunk. Ápr. 11.: Tökéletes ölelés - 4 és több dimenziós gömbök Magasabb dimenziós terekkel és gömbökkel ismerkedünk, megnézzük, hogyan lehet ilyeneket elképzelni. Szintén nem tartozik a népszerű kategóriába, de kitérek arra is, milyen értelemben léteznek - szerintem - ezek az objektumok, az épp aktuális húrelméleti eredményektől függetlenül. A megálmodott cél két tórusz "tökéletes ölelésben" összeolvadása 3-dimenziós

T U D Ó S Í TÁ S

gömbfelületté - ezt a konstrukciót a jin-jang 4-dimenziós, tökéletesített változatának tekintem. Ápr. 25.: Az akadályokat megkerüljük komplex számok Az egész sorozaton végigvonul egy kép különböző formákban: az akadályok kerülgetése, amellyel a fundamentális csoportnál már találkoztunk. Így reményeim szerint ismerős lesz már az algebra alaptételének topológiai szemléltetéséhez. Ezt az igen szemléletes bizonyítást a topológia tanáromtól, Szűcs Andrástól tanultam, megtalálható a jegyzetének első oldalain. MateMorfózis előadásokon nem erőltetem az állítás-bizonyítás szerkezetet, az algebra alaptételét is inkább mint jelenséget próbálom bemutatni. Máj. 2.: Katasztrófaelmélet & a gömb kifordítása "És most jön az ereszkedés..." - ahogy a Bizottság vezette fel a Kalandra fel című lemezének első zeneművét - a lemez nyitányául szolgáló kiabálást követően. Ez történik itt is, a 4. alkalom már a dis�szertációm alapjául szolgáló fogalmakba vezet be: immerziók, szingularitások. Ez azonban még a népszerű kategória. Megnézzük a gömb kifordításáról szóló 20 perces dialógusos animációt, arról beszélgetünk. Majd a Katasztrófaelmélet népszerű képeiről, a zsenikről és mániákusokról, hullámfrontok szingularitásairól. Semmi mélyebb belemenés, csak ereszkedés.

Máj. 9.: Nemizolált felületszingularitások MateMorfózis házi védés Az utolsó alkalmat mindenki saját felelősségére látogathatja. Az értekezésem témája lokális analitikus geometria és topológia keveréke, na ezekről itt - szinte szó sem lesz. Viszont reményeim szerint az eddig kialakult képekre alapozva be tudom vezetni a leképezések stabilitását intuitíva: ábrákon, animációkon megnézzük, hogyan esik szét egy paraméterezett felület szingularitása Whitney-esernyőkre és háromszoros pontokra, látni fogjuk a peremen megjelenő síkgörbe-immerziót, ami ismerős lesz az előző heti filmből. Innét már el tudom mondani, miről szól az első eredmény a tézisemben: paraméterezett komplex felület szingularitása körül megjelenő immerzió Smale invariánsa megegyezik a stabilizálás során keletkező Whitney-esernyők számával. A másik eredmény is látszódni fog a valós képen: a Milnor-fibrum pereméhez az immerzió képét kell átműteni. A cél, hogy ös�szekössük ezt a jelenséget a tökéletes öleléssel. Reméljük a legjobbakat. Ami összeköti az előadásokat, egyfajta vezérfonal, szinte szó szerin, a csavarodás. Több értelemben is: a topológia alakzatai önmagukban csavarodottak, vannak, amelyeket csavarva ragasztunk össze. Egy kicsit prózaibb jelentése az egyik kedvenc képem, mely a dalaimban is sokszor megjelenik (pl. (halál;orgazmus): Titkár, Minimál elektro-pop). Nézzük az x4 függvényt! Négyszeres

zérushelye van az origóban, de ennek semmi kézzelfogható jelét nem látjuk igazán, azon kívül, hogy laposabb a -1 és 1 között, mint az x^2, vadabbul simul az x tengelyhez. Akkor láthatjuk ezt kicsit konkrétabban, ha általánosabb negyedfokú polinomot veszünk helyette, úgymond kicsit megrugdossuk a valószerűtlenül speciális x4 -t: x4+ax3+bx2+cx+d. Megfelelő - de akármilyen kicsi - együtthatók választásával az x4 négyszeres zérushelye szétesik: megjelenik helyette két klas�szikus minimum, olyan, mint az x2-nek van, meg egy maximum. Sőt, megjelenik a négy darab egyszeres zérushely is, amiknek az összeolvadásából keletkezett az a bizonyos négyszeres zérushely. Na persze, ha szerencsénk van: ha nem megfelelően választjuk az együtthatókat, akkor csak 2 zérushely jelenik meg, esetleg egy se. Így a valós függvények tanulmányozása eléggé esetleges képet fest a többszörös nullhelyekről, nem tűnik valami szigorú, jelentős dolognak ez a fogalom. Ellenben, ha x4 -t mint komplex függvényt nézzük, ott a négyszeres zérushely nem holmi érintgetést jelent, nagyon is szigorú kép áll mögötte: az értelmezési tartomány egységköre 4-szeresen csavarodik rá az egységkörre a képhalmazban. Ez azért elég konkrét. És ha x4 helyett x4+ax3+bx2+cx+d-t veszünk pici együtthatókkal, az egységkör már nem az egységkörre tekeredik, de a mellett haladva, néhol önmagát keresztezve végül 4-szer körbefut. A körön belül pedig megjelenik a függvény 4 darab zérushelye, a függvény 4 "forgója". Ezen forgók körül egy-egy pici körvonal egyszer fut körbe, ezekből az egyszeres csavarodásokból áll össze az egységkör négyszeres csavarodása. Topológiai szempontból lényegében ez áll az algebra alaptételének a hátterében: a fokszám megadja egy nagy körvonal csavarodását, és ez csak úgy tud megvalósulni, ha annyi darab forgó keletkezik belül. Ennek a képnek egy távolabbi rokona az, ami az 5. alkalom fő témája, de lényegében mindegyik alkalommal szerepelni fog ehhez hasonló jelenség. Mindegyik alkalommal előadás jellegű program lesz 18:30-20:30-ig, aztán szünet után kötetlenebb beszélgetés. A rendezvényre minden érdeklődőt szeretettel várok. Pintér Gergő http://www.ematlap.hu/index.php/interju-portre-2017-06/487-matemorfozis-matematika-mashogyan.

13.

TE RMÉ S Z E T - T UD O M Á N Y - T EC H N IK A

A HAWKING-HATÁS ÉS AZ ŰRKANNIBÁLOK

megírta, s bekezdésenként olvastatta fel a beszédszintetizátorral, a kérdéseket pedig mindig a végére hagyta. Az utóbbi időszakban már skype-ot is telepítettek fel a gépére, amit szintén az arcmozdulataival tudott szabályozni, így kapcsolatot tarthatott távol élő barátaival is. Elmondása alapján a hozzá közelállók nagyon sok érzelmet le tudtak olvasni az

képességeit. Arra a kérdésre, hogy mi történik az emberrel, ha beleesik egy fekete lyukba, egy Niagara-hasonlattal válaszolt, mely szerint olyan, mintha egy kenuval lezuhannál a vízesés széléről, csak jóval nagyobb skálán elképzelve. A Niagara széle egy úgynevezett gravitációs perem, ahol már olyan erős kezd lenni a gravitáció, hogy a fényt sem engedi ki. Léteznek űrkannibálok? Azaz megehet-e egy fekete lyuk egy másikat? A válasz igen, és nem csak elméletben. Már találtak is ilyen esetet, 2011-ben a 160 millió fényévre található NGC3393 galaxisban. Ez a jelenség abból adódik, hogy a fent említett galaxis összeolvadt egy másik, nála jóval kisebbel. A nagyobb fekete lyuk tömege körülbelül 30 milliószorosa a Napénak, a kicsi „mindös�sze” 1 milliószor nagyobb tömegű a Napunknál. A két fekete lyukat összesen 490 fényév

arcáról, még akkor is, ha egy ismeretlen mozdulatlannak látta őt, így nagyon örült a video chat megjelenésének. Olyan szintű érdeklődés övezi munkásságát, hogy az angol nyelvű Google külön legördíthető kérdezz-felelek (People also ask) funkciót dob ki a nevére. Ezekből az itt talált érdekességekből szemezgetnék néhányat. Stephen Hawking IQ-ja 160 volt, ami pontosan annyi, mint Albert Einsteiné. Mégsem ők a csúcstartók, hanem egy 12 éves Lydia nevű lány, aki a maximális, 162 pontot érte el a Mensa tesztjén. Lydia már régóta szeretett volna egy komoly IQ tesztet kitölteni, de az interneten sokáig nem találták a megfelelőt, mígnem ráakadtak a Mensa tesztjére. Később személyre szabott kérdéssort állítottak össze neki, ami megerősítette a kislány elképesztő

választja el egymástól, így komoly kölcsönhatás alakult ki köztük, a nagyobb tömegű elkezdte bekebelezni a másikat. Az erre vonatkozó elmélet már viszonylag régóta létezett, mivel a galaxisok úgy nőnek, hogy az egymáshoz közel eső fekete lyukak, amik a galaxisok közepén helyezkednek el, összeolvadnak. Sőt, ez az összeolvadás általában nemcsak a két résztvevő galaxist érinti, hanem a körülöttük levő rendszerekre is befolyással van. Sokuknak deformálódik az alakja, valamint rengeteg új csillag képződik a középpontjuk közelében. Ez az eset, ami az NGC3393 galaxisban történik, azért is különleges, mivel egy jóval kisebb tömegű fekete lyuk az egyik résztvevő. Szintén különös, hogy nem nagyon találtak a fent említett csillagképződésre és átrendeződésre utaló

„...TÚL SOKAT KÉRDEZEM, HOGY HOGYAN ÉS MIÉRT...” Mint mára talán már mindenki értesült róla, az elmúlt időszakban hunyt el Stephen Hawking, a világ talán legismertebb fizikusa. De mitől is volt pont Ő a legismertebb? Valószínűleg a betegségétől és az azzal való küzdelemtől, mivel valljuk be, ha valamiben nincs szenzáció, az az átlagember figyelmét ritkán kelti fel, különösen, ha például a fekete lyukakról van szó. Én személy szerint azt szerettem Hawking-ban, hogy sosem hagyta, hogy a betegsége definiálja, feleméssze őt. Igyekezett teljes életet élni és egy olyan eszközzé tudta alakítani a nehézségeit, mely által emberek millióival ismertette és szerettette meg a fizikát. A természettudományos világnak nagy felelőssége van az emberiségre nézve. Az, hogy a tudósok hogyan viszonyulnak a laikusokhoz, a nagyközönséghez, generációk természettudományos látásmódját határozhatja meg. Az, hogy az emberek egyre gyakrabban vásárolnak olyan könyveket, mint az „Idő rövid története”, vagy Neil DeGrasse Tyson „Asztrofizika rohanó embereknek” c. alkotását, az úgynevezett Hawking-hatásnak köszönhető. Ő volt ugyanis az első Science communicator, aki megalapozta ezen tartalmak létjogosultságát a mindennapokban és a médiában. Ha úgy tetszik, Stephen Hawking egy „Science celeb”. Sokan úgy gondolják, hogy éppen a széleskörű népszerűsége miatt nem kapta meg a fizikai Nobel-díjat. Hawking hivatalos honlapján (amire érdemes egyébként ellátogatni, mivel rengeteg érdekesség található rajta) írt arról is, hogy hogyan volt képes betegsége ellenére is folytatni munkásságát. Az ikonikussá vált számítógépét 1997 óta használta, ami egyben beszédszintetizátorként is működött. Egy képernyőn megjelentek a karakterek és az orcája mozgatásával tudta kiválasztani a kívánt betűket. Ezt a mozgást egy infravörös eszköz érzékelte. Egy algoritmus segítségével betáplálták Hawking régebbi könyveit és publikációit a gép szókészletébe, így elég volt az első pár karaktert kiválasztania és a kívánt szó vagy kifejezés automatikusan megjelent. Miután összerakott egy egész mondatot, elküldhette a beszédsegítő berendezésnek, ami felolvasta azt. Hawking saját véleménye szerint is a lehető legjobb beszédszoftvert használta és elégedett is volt vele, azt az egy aprócska dolgot kivéve, hogy skót-skandináv akcentust kölcsönzött neki a gépi hang, az eredeti brit kiejtése helyett. Konferenciákon, egyetemeken, számos előadást is tartott. Ezeket előre

1 4.

H ELY V EK TO R & K R IT I KA jeleket. A galaxis képe meglepően hasonlít a mi Tejútunkéra, pedig rendezetlenségre utaló jeleket várnánk. Ez magyarázatot adhat arra, hogy miért nem detektáltak eddig ilyen jellegű összeolvadást egy kis és egy nagy fekete lyuk között, holott a fizika törvényei alapján, ezeknek gyakoribbaknak kellene lenniük, mint az azonos tömegű lyukak egyesülésének. Ez a felfedezés a Nature-ben is megjelent, akit komolyabban érdekel a jelenség háttere, ott utána tud nézni. Mivel az interjú, amiből a „fun fact”-ek jó része származik, nem sokkal a legutóbbi amerikai elnökválasztás után készült, megkérdezték tőle azt is, hogy mit mondana Donald Trumpnak, ha kikérné a véleményét. Szerinte jó lenne, ha komolyan venné a globális felmelegedést és annak veszélyeit és nem gondolkozna olyan terveken, mint például a travel ban, ami érdekes módon csak olyan muszlim országokat érintett, amivel nincs az USA-nak kereskedelmi kapcsolata. Bár szerinte ezek közül egyik sem reális kérés, mivel Trump mindig is a megválasztásával és az a körüli (nem létező) rekordokkal lesz elfoglalva, és nem érdeklik az ország és a Föld valós problémái. (Egyébként ez ténylegesen így van most is, hiába telt el több, mint egy év.) A tudomány fejlesztésével kapcsolatban megjegyezte, hogy szerinte a legégetőbb szükség az űrprogram kiterjesztésére lenne, valamint az azzal kapcsolatos olyan kutatásokra, amik rövid időn belül lehetővé tehetnék olyan idegen bolygók kolonizációját, ami alkalmas az emberi életre, így elősegítve az emberiség terjeszkedését. Hawking elég kis esélyt látott arra, hogy sikerül megmenteni a Földet a globális klímaváltozástól és annak következményeitől. Állítása szerint, ha az emberiség átköltözne egy új bolygóra, még nagyjából ezer évig maradhatna ott fenn, mielőtt át kellene költöznünk egy másikra. Hawkingot sokan kérdezték Isten létezéséről, mivel a tudomány és a hit szembenállása mindig egy aktuális kérdés. A Time magazinnak azt nyilatkozta, hogy ő nem tagadja Isten létezését. Az emberek Istennel magyarázzák a létezésünk okát és ezzel semmi baj nincsen. A különbség az, hogy az ő számára létezésünk oka a fizika törvényeiben keresendő, de ez nem feltétlen jelent mást, mint az átlagember Istenhite, csak azt, hogy Isten a fizika törvényeivel leírható. Egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mit mondott volna Einsteinnek, ha lehetősége lett volna találkozni vele. Mivel Hawking szakterülete a fekete lyukak és az általuk okozott jelenségek, elsősorban az érdekelte volna, hogy miért nem hitt Einstein a fekete lyukak létezésében, ugyanis pont az ő elméletei tették

lehetővé Hawking kutatásait. Einstein ugyanis a fekete lyukak helyett egy robbanást feltételezett, ami pont, hogy nem az anyagok elnyelését, hanem újbóli szétszóródását okozta volna. Ma már tudjuk, hogy minden galaxis közepén ténylegesen egy fekete lyuk található. Egyik leghíresebb felfedezését a szintén fizikus Hartle-lel közösen publikálta, mely szerint az univerzumnak nincsenek határai, hanem a végtelenségig tágul és egyre üresebb lesz. Az univerzum végtelenségét úgy kell elképzelni, hogy ha a Föld felszínén sétálunk, mivel egy gömb, sosem fogjuk elérni a szélét. Az egyetlen különbség az univerzum és a Föld felszíne között, hogy a földfelszín kétdimenziós, míg az univerzum négydimenziós. A negyedik dimenzió az idő, ami ezen a képzeletbeli földgömbön a hosszúsági fokokként képzelhető el. A sarkokon a gyűrűk szűkebbek, az egyenlítőnél a legtágabbak, s az univerzum is valahogy így működik. Ebből következik, hogy az űridő dimenziójára nézve az univerzumnak mégis van egyfajta vége, de az nem érzékelhető. Viszont ez a végesség azt is eredményezi, hogy az univerzum egyszer vissza fog omlani önmagába, de ez még legalább húsz milliárd évig nem fog megtörténni. Ugyanezen az analógián haladva, arra a gyakran fejtegetett problémára, hogy mi volt az ősrobbanás előtt, válasza az, hogy maga a semmi, mint ahogy a déli sark után sincsen semmi. Hawkingot ifjúkori barátai Einsteinnek becézték, mivel mindig is átlagos, vagy sok esetben az alatti tanuló volt, de mind tanárai, mind iskolatársai tisztában voltak

zsenialitásával, de most már nemcsak ez köti a nevét híres elődjéhez, hanem halála napja is, hiszen Március 14-e pont Einstein születésnapjára esik. Még egy érdekes egybeesés, hogy Hawking Galileo Galilei halálának háromszázadik évfordulóján született. Hogy még egy híres tudóshoz, Newtonhoz is kössük, mind Hawking, mind pedig Newton viselték a Cambridge-i egyetem Lucas-professzori címét. Kétségtelen, hogy ezen elmék mind a történelem legnagyobb és legismertebb tudósai közé tartoznak, így talán nem annyira meglepő a sok véletlen egybeesés, ami őket övezi. Hawking mindezen emberek munkáját mélyen tisztelte, s mára ő is hasonlóan meghatározó alakjává vált a tudománynak. Gyerekkora óta érdekelte a dolgok működése, ezért mindig szétszedte a keze ügyébe kerülő szerkezeteket, órákat, rádiókat. Állítása szerint az összerakásukban már nem jeleskedett ennyire. A lusta diákéveknek az egyetemi felvételi vetett véget, mivel édesapja mindenképpen szerette volna jó egyetemre küldeni, de nem lett volna rá elég pénze, így csak akkor mehetett az ifjú Hawking egyetemre, ha kiváló eredményt ér el a felvételi vizsgákon. Végül Hawking majdnem maximális pontszámot ért el a fizika felvételin és így indult el az úton, hogy azzá a kiváló szakemberré váljon, akit mindannyian ismertünk. „Még mindig csak egy gyermek vagyok, aki soha sem nő fel és túl sokat kérdezi, hogy miért és hogyan, s néha megtalálja ezekre a kérdésekre a választ.” Németh-Prátpál Mirtyll nemeth-pratpal.mirtyll@nyuz.elte.hu

15.

S O ROZATLÖVŐ & NÉ GYE SH ATOS

ON MY BLOCK Ezúttal ismét egy Netflix Original sorozatot hoztam nektek, ráadásul ez még frissebb, mint az Everything Sucks! volt, amikor írtam róla. A sorozat március 16-án került fel a Netflixre, én pedig 2 napra rá már végeztem is az első évaddal. Egy kicsit furán érzem magam, ugyanis ez már a második olyan sorozat volt, amit nagyon élveztem, ahhoz képest, hogy tényleg nem igazán történik benne semmi. Persze, ahogy az szokott lenni, az On My Block fiatal szereplői között is megkapjuk a szokásos fiatalkori problémákat, ám itt az a csavar, hogy a történet helyszíne Los Angeles, aminek a kevésbé felkapott részein eléggé

TÜNDÉRMESE HALADÓKNAK

Egyszer volt, hol nem volt, a piros épületeken túl, még a Petőfi hídon is túl élt egyszer egy lovag. A lovag úgy döntött, hogy elindul, és megkeresi szíve választottját. Felvértezte magát az útra a tudás pallosával, szívét megacélozta. Hosszú útnak nézett elébe, és északról délre kellett jutnia. Először ki kellett érnie a

16.

pörögnek a bandaháborúk, amik sokszor a civil lakosságot, a gyerekeket sem kímélik. Egy ilyen bandatagnak az öccse Cesar, aki szíve szerint kimaradna bátyja, Oscar „Spooky” bűnözői életmódjából, de szépen lassan belekeveredik a sűrűjébe, ahonnan már csak egy gyilkosság árán kerülheti el azt, hogy őt öljék meg. Cesar barátai, Monse, Ruby, Jamal és Olivia nemigen látnak bele, hogy miket követ el, és hogy pontosan kiknek dolgozik, de tudják, hogy nagy bajban van. Természetesen a történet ugyanúgy róluk is szól, de talán Cesar sztorija a legmélyebb. Egyébként sikerült többé-kevésbé kibontaniuk a többi karakter háttértörténetét is, gondolom ez majd folytatódni fog az elkövetkezendő évadok során. Talán ezt a komorabb szálat ellensúlyozza

Jamal, aki az évad feléig sérüléseket színlel a szülei előtt, hogy ne kelljen belépnie a focicsapatba, majd a fülébe jut, hogy a közelben elrejtettek egy rakás pénzt, aminek a nyomába is ered, több-kevesebb sikerrel. A többiek részéről kapunk egy tényleg egész izgis szerelmi négyszöget, ami ahhoz képest, hogy ifjúsági sorozatról van szó, tényleg nem annyira tré, mint amennyire elsőre gondolná az ember. Még a Cesaros szállal együtt is könnyed történet ellenére, a sorozat vége nagyon kemény és dark lett. Nem tudom, hogy ennek hatására a második évadtól sötétebb hangvételű lesz-e a sorozat, de mindenképpen kíváncsi leszek rá! Tóth Bálint toth.balint@nyuz.elte.hu

Labirintusvárosból, amit az illatozó mező övezett, ahol javában nyíltak a fánkvirágok, és melegszendvicsfák csábító zamata terjengett a levegőben. A lovag ellenállt mindennek, kivéve az útjába kerülő kávébokornak. Leszakított egy poharat, hogy gyorsan új erőre tegyen szert. Átvágott a B épületen, amely kongó ürességével, jeges tavaszi fuvallataival megőrjítette az arra tévedt vándorokat. A semmi közepén találkozott a gyepekkel, akik őshonos lakói voltak és minden arra járót kíváncsian megnéztek, és érdeklődve kérdezték: „Elte-vedtél?” A lovag okos volt, ezért nem válaszolt. Tudta, hogy a gyepek becsapós jószágok, és csöppet sem megbízhatóak. Délen hidegre fordult az idő, a nagy tágas helyiségek tátongtak az ürességtől. Ebben az ürességben bolyongott, míg meg nem érzett

egy meleg fuvallatot. A tetőről érezte, ezért oda tartott. Felérve egy szunnyadó sárkányt pillantott meg, amely békésen füstkarikákat eregetett. Ijedtében felkapta pallosát. A tűzokádó felriadt békés álmából, és egyből hirtelen hét feje lett (hiszen mind tudjuk, hogy egy sárkánynak annyi feje van, ahányat kihoznak belőle). A lovag erre emlékezve letette a kardot. A barátságos gesztusra a fenevad megszelídült, és felajánlotta, hogy elrepíti a kincshez. A szivárvány göröngyös, kátyús útján repültek a szivárvány aljához. A lovag mohón kapott az üst után. Kidobálta belőle az arany érméket, és kivirult az arca, amikor megpillantotta az igazi kincset: a feketén csillogó diplomát. Puskás Júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu

BEL S ZÍN I F E J TÉ S A jól ismert szabályokkal invitállak titeket egy kis sudokuzásra, a megoldásokat a rejtveny@nyuz.elte.hu címre várjuk. :) Tóth Bálint foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

MONDOK EGY „HÁZI FELADATKÉNT ÍRJÁK FEL A HARMADFOKÚ EGYENLETET, NÉZZENEK RÁ... ÉS NEM FOGJÁK TUDNI MEGOLDANI. DE HOSSZAN NÉZZENEK RÁ, HOGY NAGYOBB LEGYEN A CSALÓDÁSUK” PFEIL TAMÁS - BIOLÓGIA BSC. MATEMATIKA I. Humoros a tanárod? Másokkal is megosztanád, hogyan sziporkázik az óráin? Küldd be a mondokegy@nyuz.elte.hu-ra a mondatot, a tanár és a kurzus nevét!

NYEREMÉNYJÁTÉK Beküldési határidő: a megjelenéstől számított következő hét végéig (következő hét péntek 13.00). Ezt, kérlek, tartsátok tiszteletben! A nyertes a nyalókáját az Északi Hallgatói Irodában (É 0.75) nyitvatartási időben veheti át. Nyertesnek az minősül, aki ebben a dobozban látta a nevét.

HETI NYERTESEINK Ezen a héten nincsenek nyerteseink :(

1 7.

MOZI ZÓN A

A BICAJOZÁS HIMNUSZA Végre megjött a tavasz, és ilyenkor a természet rendje szerint legtöbbünk újra megtalálja a sarokban régóta porosodó biciklijét. Mai filmünk nem tavasszal, hanem egy fülledt, amerikai nyáron játszódik Indiana államban. Vigyázzatok, ez a 20. század legjobb kerékpáros filmje!

Az 1979-ben készült Breaking Away (magyarul: Az utolsó gyönyörű nyár) középpontjában négy kisvárosi tinédzser áll, akik megrekedtek valahol az érettségi és az éretté válás között. Klasszikus felütés, kiváló kivitelezéssel. A film két nagyobb dramaturgiai konfliktus köré rendezi a cselekményt. Mindkettő egy külső tényezőből fakad, és hogy értsük a filmet, ezt is meg kell értenünk: egy gazdasági rendszer sosem stagnál, a világ folyton változik, és a nyersanyagra épülő iparágak virágzását gyakran a rozsda, a kosz, és a középréteg lassú elszegényedése követi. A 4 főszereplő kőfejtő családból származik, egy olyan korszakban, mikor a kőfejtés visszaszorulóban van, és egyre kevesebb szükség van arra, hogy a közeli hegyekből bányászok kivájják a nyersanyagot. A főszereplők szülei munkásemberek voltak, egyetemi, főiskolai képzettség nélkül, ám az új generáció számára ez már nem egyértelmű. Az első probléma tehát családon belüli, hogyan érteti meg az ember a családjával, hogy a világ megváltozott, és már nem csak kőfejtőkre, munkás emberekre van szükség, a gyermek máshogy szeretne élni, mint ahogy azt a szülők korábban elképzelték? A másik probléma pont ebből következik, a mű főszereplői csak „bányászok” fiai, a közeli kampusz gazdag egyetemistái le – és kinézik őket, és ez ellen a kirekesztettség ellen nehéz fellépni, ha a másiknak jobbak a jegyei, te pedig csak egy „kőfejtő”

18.

vagy. Ilyen filmből persze sok van már, két nagyon híres példa lehetne a Good Will Hunting és a nagyon friss Brazilok. Általánosságban igaz, hogy a Breaking Away előtt és után is sokféleképp nyúltak már hozzá ehhez a problémához, de ilyen szépen sosem, főleg, ha annyira szeretsz biciklizni, mint én. Ebben a filmben tényleg minden benne van, ami szép az országúti biciklizésben. Van benne edzés, defekt, bukás, sérülés, megnyert és elvesztett versenyek, edzés utáni pihenés, és minden őszintén, élethűen van ábrázolva, de nem úgy, mintha az arcodba akarnák tolni, mit is csinál egy biciklis. Olyan ez, mint a különbség a pornó és egy hollywoodi szexjelenet között, a valódi

szerelmi aktus valahol a kettő között van, de mégis azt érezzük, hogy egy jól sikerült hollywoodi film őszintébben visszaadja az érzést. Dave (Dennis Christopher) lesz az a karakter, aki a négy fiú közül a legjobb eséllyel indul, hogy kiemelkedjen Bloomington városának kavicsos porából, hiszen a film kezdetéig sorra nyerte a kisebb-nagyobb kerékpárversenyeket. A film leginkább az ő története, és minden más körítést adnak a többiek. Kiemelkedőt alakít még Mike, (Dennis Quaid), akinek a személyes kálváriája az, hogy ahogy véget ért a középiskola és be kéne kerülnie a „nagyfiúk” közé, hirtelen nem érzi magát már annyira erősnek és bátornak, mint amikor a 4 fős kiscsapatban kell a hangadót játszania. Kinek ajánlom ezt a filmet? Legfőképpen azoknak a srácoknak, akik az egyetem előtti időkben maguk is 2-5 fős kis csapatban járták a környéküket, biciklivel, gyalog, egymással játszottak mindent, és várták, hogy eljöjjön a nagybetűs élet, mielőtt valóban eljött. Ha Te is az a fajta vagy, aki elválaszthatatlan volt a barátaitól az egyetem előtt, de teljesen megfordult körülötted a világ az érettségi óta, akkor ez a film a te történeted lesz. Akkor is szeretni fogod ezt a filmet, ha kiskorodban csúfoltak, bántottak, és nem mindig tudtad, hogyan védd meg magad. De legfőképpen akkor lesz ez a te filmed, ha szeretsz tavasszal biciklizni, és ha te is szereted, ha egyszerű, de hiteles karakterek egy-egy film főhősei. Hidd el, meg fogsz lepődni, hogy egy 39 éves film mennyire újszerűen, és üdítően tud hatni mind a mai napig. Meleg András meleg.andras@nyuz.elte.hu

M OZIZÓN A & S OROZAT LÖVŐ

A VÍZ ÉRINTÉSE JÓ FILM, VAGY TRENDI TÉMA? A víz érintése az idei legjobb filmnek járó Oscar díj nyertese. Olyan filmeket múlt felül, mint a Dunkirk, A legsötétebb óra, a 3 óriásplakát Ebbing határában, vagy épp A Pentagon titkai. Ezek mind rendkívül figyelemre méltó filmek, különleges és érdekesnél-érdekesebb történetekkel, mégis alulmaradtak egy olyan filmmel szemben, aminek a témája talán a legelcsépeltebb és legközhelyesebb a világon. Félreértés ne essék, nem leszólni szeretném a szerelmet, de egyre inkább érezhetjük, hogy a művészvilágban a közepes tehetségek indokként használják, nagyobb figyelmet és elismertséget remélve, ezzel lealacsonyítva nagyságát és misztikusságát. Bennem ez a film is ezt a gyanút igazolta. Persze, hogy tuti legyen a siker, van még benne egy hiányosságai miatt el nem ismert fogyatékos, egy emberfeletti képességekkel rendelkező szörny, persze rosszfiú, rengeteg erőszak és puritán szexualitás. Igen, feltűnhetett az olvasóknak, nem nyűgözött le a film. Közel se. Előbb megyek el még egy fizkém vizsgára, mint hogy még egyszer megnézzem. De most megpróbálom félretenni kicsit a mérhetetlen ellenszenvemet, és objektíven bemutatni, mégis mi lett idén a „világ legjobb filmje”, mindenkinek az egyéni értékrendjére bízva, hogy ezek után mit gondol róla. A történet a hidegháborús Amerikában játszódik, a néma Elisa hétköznapjaiba csöppenünk bele, aki egy titkos katonai bázison

takarít. Jelnyelvvel kommunikál, amit a barátnője, Zelda közvetít a külvilág felé. Csendes és legkevésbé sem izgalmas hétköznapjait azonban megzavarja egy esemény, szokatlan szállítmány érkezik a katonai bázisra, egy valahol Dél-Amerikában kifogott furcsa lénnyel. Mialatt az ezzel megbízott Strickland ezredes megpróbálja kideríteni, miben segíthetné ez a lény Amerikát, Elisa összebarátkozik vele, és szép lassan rádöbben a gyógyító képességeire. Aztán mikor kiadják a parancsot a lény elpusztítására, kétségbeesett akcióba kezd, állástalan művész szomszédjával, Zeldával és egy orosz besúgó segítségével megszökteti, és biztonságba helyezi, miközben Strickland mindent megtesz, hogy megtalálja és elpusztítsa. A film talán egyik legnagyobb pozitívuma a szereplőválogatás. A főszereplő Sally Hawkinsról sok jót mondhatunk, de az biztos hogy nem a szépségével hódította a férfiakat már 20 évvel ezelőtt sem. Így nőként közelebbinek, hétköznapibbnak érzem a történetet még akkor is, ha nem tartok

KALANDRA FEL!

tógéppel. Ahogy egyre több szereplővel találkozunk, és megismerjük a „saját világukat”, ahonnan jöttek, könnyen meg tudjuk őket kedvelni. A karakterek többsége egy személyiségtípust mutat be nekünk, amelyben akár magunkra is ismerhetünk. Rajtuk keresztül értjük meg a sorozat összetettségét. Hogy lehet egy sorozat komplex úgy, hogy ilyen szereplőkkel és háttérrel rendelkezik? A sorozat nagyszerűsége, hogy az egyszerűségének köntösében nagyon komoly cselekmények, érzelmi események történetét meséli el, amelyek egyszerűen, gyerekesen ábrázoltak, mégis a megfelelő ítélőképességgel, érettséggel, egy nagy adag humorral és társadalomkritikával vannak tálalva. A történetek olyan hétköznapi eseményeken alapulnak, amelyek mindenkivel megtörténnek, természetesen egy kis csavarral, és a kimenetelében még több fordulattal. Izgalmakban nincs hiány,

A 2010-ben indult sorozat ebben az évben a 10. évaddal fejeződik be. A Cartoon Network csatornáján futott eddig, és az indulásnál azt nyilatkozták, hogy ezzel rizikót vállalnak. Miért volt rizikó? A sorozat egy nagyon összetett és különös helyen játszódik, teljes mértékben egy mesevilágban. Ez egy nagyon színes és egyszerűnek tűnő koncepció, amelyben hősök, hercegnők, varázslatos lények élnek. Ez Ooo földje. Ooo földjén nem idegen senkitől a varázslat, a vattacukorfák, a beszélő édességek, a tudomány, de mégis ez a Föld. Ebben a világban él egyedüli emberként Finn, és legjobb barátja, az alakváltó kutya, Jake. Rajtuk kívül rengeteg szereplővel ismerkedünk meg, Buborék hercegnővel, Cukorország megteremtőjével, Marceline-nel, a vámpírral, Jégkirállyal, BMO-val, az álmodozó számí-

semmiféle lényt a fürdőkádamban, mert végre nem egy modellalkatú, tökéletes arcú színésznő futja végig a filmet magassarkúban, hanem akár a szomszéd, vagy a bolti eladó nő, netalántán én is lehetnék a film főszereplője (20 év múlva). Kiemelendő még a sok-sok apró részlet ami el van rejtve a filmben további gondolkodásra sarkallva, megmozgatva a fantáziát és ezzel is mélyítve azt a nyomot, amit a film hagy maga után.

The Shape of Water (amerikai dráma, 2017, 123 p) Rendező: Guillermo Del Toro Forgatókönyvíró: Vanessa Taylor, Guillermo Del Toro Szereplők: Sally Hawkins, Michael Shannon, Richard Jenkins, Doug Jones Értékelés: 4/10

Gál Nóra gal.nora@nyuz.elte.hu mégis elgondolkoztat. Így válik élvezhetővé egyaránt kicsiknek és nagyoknak. Könnyű elmerülni Ooo varázslatos világában, a színek kavalkádjában, az érzelmekben és az eseményekben. Nincs más dolgod, mint velünk tartani, és készen állni a kalandokra!

Puskás Júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu

1 9.