Tétékás Nyúz 5607.

2 018. MÁJU S 1 6 .

LVI. F É L ÉVFOLYAM 7 . SZÁM

IL K HET Ö H K A TT

APJA

S Ö V E ÖT J Ú K R élgettünk E T N I I esz P

lb NA ottjaiva z a j í d p tvös-na

Az Eö

al

4-9.. old

e e t é t. oeldlal z s s ö új 12-13 yűlés g t t k ö d e t t üon g A Kül l l é a z ld s be 4-15. l 1 a v á th Luc H o r vá

NYUZ.

E LT E . H

U

ES

INGYEN

Művészet és propaganda Augustus korában

Az Ókortudományi Intézet „Propaganda az ókorban” című sorozatának szemeszterzáró alkalmán Ferenczi Attila az ELTE BTK Latin Tanszékének habilitált egyetemi docense tart előadást.

Ebben a tanévben az intézet szokásos tavaszi sorozatában olyan történeti, kultúrtörténeti, művészettörténeti vagy irodalmi előadásokat hallgathatnak meg a résztvevők, melyeknek tárgya a propaganda jelensége, működése és tágabb kontextusa. Az előadások elsődleges meghívottjai a kar hallgatói – akik tanegységként vehetik fel a sorozatot –, de szokás szerint minden érdeklődőt szívesen látnak.

Időpont: 2018. május 17. 16:00 Helyszín: ELTE BTK Gólyavár Pázmány Péter terem (1088 Budapest, Múzeum krt. 4.)

A kriminológia tendenciaváltozásai

Az ELTE BTK Vallástudományi Központ rendezvényén a vallásközi dialógusok lehetőségeiről beszélgetnek Hölvényi György európai parlamenti képviselővel.

Meghívott előadó: Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter, az ELTE ÁJK tiszteletbeli tanára.

Az ülést Gönczöl Katalin professor emeritus, a Kriminológiai Társaság elnöke vezeti.

Időpont: 2018. május 17. 17:30 Helyszín: ELTE ÁJK (1053 Budapest, Egyetem tér 1–3., IX.)

Eredményeink

Az Új Nemzeti Kiválóság Program (ÚNKP) a kormány által a nemzeti felsőoktatási kiválóság támogatására alapított ösztöndíjprogram. A 2017/2018-as tanévben összesen 349 graduális, posztgraduális hallgató, doktorjelölt és fiatal oktató/kutató közalkalmazott nyerte el az ELTE-n ezt a támogatást.

A program zárásaként az ELTE ÚNKP konferenciát szervez, amelynek célja, hogy az ösztöndíjasok ismertessék a kutatási tervükben vállalt kutatási feladatok megvalósítását, a kutatás eredményeit.

Időpont: 2018. május 24. 08:00 - 14:00 Helyszín: ELTE TTK Gömb aula (1117 Budapest, Pázmány Péter sétány 1/A)

Kreativitás és zenepedagógia

A művészet és a tudomány megújuló világképe – fókuszban: a Kreativitás fejlesztése és a zenepedagógia címmel szervez konferenciát az ELTE öt kara (BGGYK, BTK, PPK, TÓK, TTK) 2018. május 24. és 26. között a Trefort-kertben.

A rendezvényre négy művészeti ág, a dráma, a tánc, a vizuális művészetek és a zene, valamint a gyermek- és ifjúsági kultúra oktatóit, kutatóit, a művészeket és a tanárképző szakembereket egyaránt várják. A tanácskozás célja a művészetpedagógia területén születő innovációk és kutatási eredmények bemutatása, a művészeti ágak szakemberei közötti kapcsolatok erősítése és új kutatási, fejlesztési programok szerveződésének elősegítése.

A konferencia központi témája 2018-ban a zenei nevelés, ezen belül a kreativitás fejlesztése és a fejlesztő programok értékelése.

Időpont: 2018. május 24. - 2018. május 26.

Helyszín: ELTE BTK (1088 Budapest, Múzeum krt. 4.)

a

Csapat Tóth Bálint

Kerestély Koppány tördelőszerkesztő kerestely.koppany@nyuz.elte.hu

főszerkesztő, tördelőszerkesztő, író foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

Arrasz Niki író arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

Németh-Prátpál Mirtyll író toth.teodora@nyuz.elte.hu

Őri Bálint író ori.balint@nyuz.elte.hu

Kulik Lau

Nagy Fruzsi

olvasószerkesztő kulik.laura@nyuz.elte.hu

Imre Dóri

olvasószerkesztő nagy.fruzsina@nyuz.elte.hu

Meleg Andris

író imre.dora@nyuz.elte.hu

Puskás Júlia író puskas.julia@nyuz.elte.hu

író meleg.andras@nyuz.elte.hu

A FŐ S ZER K ES ZTŐ N A D R ÁG S ZÉ LE

k o t a l o d n Záró go Azzal a rossz hírrel szolgálhatok, hogy a tavaszi félév utolsó Nyúz számát tartjátok a kezetekben. Valahogy mindig az az érzésem van, hogy a tavaszi félév sokkal gyorsabban elmegy, mint az őszi, hála a sok programnak, jó időnek, több bulinak stb…

A május szinte minden évben a közéleté. Ezekben a hetekben van a TTK HÖK Alakuló Küldöttgyűlése, az 5vös 5km, a Lágymányosi Eötvös Napok, az Eötvös-nap és a Pázmány-nap. Épp ezért, az aktuális Nyúz szám is szinte teljes mértékben a közéleté. Olvashattok interjúkat a Kar Kiváló Oktatóitól, Besenyei Ádámtól és Berki Mártontól, illetve a TDK-érmes Nguyen Quang Chinh-től és Székely Balázstól. Szó lesz még az 5vös 5-ről, illetve az Alakuló Küldöttgyűlés eredményeiről.

Apropó, ha már itt tartunk, a Küldöttgyűlés ismét megválasztott a Nyúz főszerkesztői posztjára, (ezért írom én ezt a Nadrágszélt is).

Bízom benne, hogy sikerül fenntartanunk a jelenlegi minőséget, és hogy tetszik nektek az az irány, amit a lap az elmúlt pár hónapban vett. A következő félévben, reményeim szerint, még több tudományos cikket olvashattok majd az újság hasábjain, ugyanis elkezdtem TTK-s oktatók megkeresését az ügyben, hogy írjanak nekünk a szerintük fontos témákról, esetleg kutatásokról. Fontosabb, titeket nagyban érintő változtatások jelenleg még nincsenek tervben, de az ezzel kapcsolatos ötletek úgyis mindig hirtelen jönnek, úgyhogy ez nem jelent semmit. A félév utolsó Nadrágszélét egy apró kitekintéssel szeretném zárni: Schwertner János tanár úr, a Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékről ebben a hóapban nyugdíjba megy.

Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy rengeteg kellemes, pihenéssel, és sok utazással teli nyugdíjas évet kívánjak neki!

Mindenkinek kitartást a vizsgaidőszakra, ügyesek legyetek, szép nyarat, és szeptemberben találkozunk! :)

TARTALOMJEGYZÉK HÖK............................................................ 4–9 Eötvös-napi interjúk Faliújság...............................

10-11 HÖK.....................................

12-15 A Képviselőválasztás eredménye Az új ciklus Tisztségviselői Interjú Horváth Lucával Sport.....................................

16 5vös 5 - Interjú Horváth Ákossal Helyvektor & Kritika 17 Rapaz POKET Belszíni fejtés 18 Mozizóna & Sorozatlövő 19 A vörös teknős Rick és Morty

Csatlakozz! Írsz? Grafikákat készítesz? Fotózol? Esetleg csak érdekel az újság kiadásának a folyamata?

Csatlakozz a szerkesztőségünkhöz! Jelentkezz a foszerkeszto@ttkhok.elte.hu címen!

Tóth Bálint

főszerkesztő foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

IMPRESSZUM

LVI. félévfolyam, 7. szám.

Kiadja az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

Felelős kiadó: Horváth Luca, a TTK HÖK elnöke. Főszerkesztő: Tóth Bálint Vezetőszerkesztő: Tóth Bálint. Tördelőszerkesztők: Kerestély Koppány, Tóth Bálint, Olvasószerkesztők: Kulik Laura, Nagy Fruzsina Rovatvezető: Szendrei Zoltán (Sport).

Készült a Print City Europe nyomdában 1000 példányban.

Címlap: Megyeri Balázs Honlap: http://nyuz.elte.hu. Facebook: http://www.facebook.com/tetekasnyuz.

Telefon: 372-2654, lapzárta után 20/538-8261. Fax: 372-2654. Lapzárta: péntek 12:00.

A Nyúz a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sajtó Egyesület tagja.

A kiadást fedezte az ELTE TTK Hallgatói Alapítvány.

A főszerkesztő elérhetőségei: foszerkeszto@ttkhok.elte.hu; személyesen fogadóidőben (péntek 14:00-15:30), Déli Hali (00.732).

A megjelenő cikkek nem minden esetben tükrözik a szerkesztőség és a felelős kiadó véleményét.

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

EÖTVÖS NAPI INTERJÚK VERES GÁBOR, BESENYEI ÁDÁM, NGUYEN QUANG CHINH, SZÉKELY BALÁZS, BERKI MÁRTON A következő 5 oldalon Besenyei Ádám és Berki Márton Kiváló Oktatókkal, valamint a TDK-érmes Nguyen Quang Chinh-nel és Székely Balázzsal készült interjúnkat olvashatjátok. Az első két oldalon pedig Veres Gáborral beszélgetünk, aki tudományos előadást tartott az Eötvös-napon. Az interjúk nem születhettek volna meg Szabó Noémi nélkül, így őt is köszönet illeti.

Hol végezte el a fizika szakot, és miért jelentett ez Önnek sokat?

Itt, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem, nem is gondolkoztam, hogy máshol csinálnám. Gnädig Péterhez jártam diákolimpiai szakkörre, és ő sok előadást is tartott nekem itt, az egyetemen. Sok tanárról kiderült számomra, hogy rengeteget tudok tőlük tanulni, és persze ott voltak a nagyszerű csoporttársaim is. Volt köztünk verseny, de emellett barátok is lettünk.

Miért ezt az egyetemet választotta?

Nem volt gondos összehasonlítás az ELTE és a többi egyetem közt, nem akartam Budapestnél messzebb menni, a közelben nőttem fel. A diákolimpiai felkészítőben ELTE-s tanáraim voltak zömében, és róluk olyan jó vélemén�nyel voltam, hogy meg sem fordult a fejemben máshova menni. Akkoriban a BME, azt hiszem, nem is foglalkozott fizikusokkal, és én kutató szakra akartam jönni. Ha valaki alapkutatást szeretne művelni, az ELTE-n erre többféle lehetősége adott, ez akkor még inkább így volt.

Volt-e olyan meghatározó pont az egyetemi évei alatt, amikor eldöntötte, hogy kutató szeretne lenni, és hogy itt szeretne maradni?

Egy konkrét pillanatot nem tudnék mondani, de arra emlékszem, hogy mikor elsőéves voltam, voltak olyan szaktársaim, akik már elsőéves koruktól TDK-ztak és kutattak, azon felül, hogy a kötelezőket elvégezték. Voltak olyan barátaim, akik minden nap este nyolcig kutattak az óráik után, és igazából ez engem is napról napra befolyásolt, volt a kutatásnak egyfajta kultúrája köztünk. Az ELTE-n való maradásom egyértelmű volt a PhD megszerzéséig. Akkor kaptam egy ad-

4.

rezonanciára talált, ezért munkatársak maradtunk. Kivitt a CERN-be, és évről évre talált ki nekem új feladatokat. Végül állást is kaptam kint, és ez újra lökést adott ebbe az irányba. Persze itt sok múlott a szerencsén is, tehát hogy olyan témavezetőt sikerült találnom, akivel rögtön megtaláltam a hangot, és akivel hosszabb távon is képesek voltunk együttműködni.

Hány évig dolgozott a CERN-ben, és mikor jött haza?

junktusi állást itt, amin meg is lepődtem, mert ez egyáltalán nem volt magától értetődő dolog. Óriási kitüntetésnek számított ez, és ma is nagy megtiszteltetésnek érzem.

Több részletben. Összesen, ha mindent összeszámolok, akkor két évet dolgoztam kint diákként, utána kaptam egy állást két évre, aztán még öt évre, és 2017-ben jöttem haza.

Hogyan jött képbe a CERN? Milyen meghatározó éveket jelentett ez?

Miért jött haza?

Én éppen nem olyan témavezetőt választottam, akit ismertem és aki az óráinkat tartotta. Elkezdtem körbejárni, hogy milyen lehetőségek vannak az ELTE-n kívül-belül. Amit értékeltem, hogy a választott témavezetőm nagyon bízott bennem, és szívesen dolgozott velem. Nem félt, hogy túl sok energiáját fel fogom emészteni, talán emiatt maradtam nála.

Nekem tetszett a részecskefizika, hiszen ezt értettem a legkevésbé, tehát úgy gondoltam, hogy ebben fogom legkésőbb elunni magam, s ez az érzés mindmáig tart. Úgy tűnik, találtam magamnak egy olyan témát, ami nehéz, érdekes és nagyon kalandos is. Mivel a témavezetőm szerette a kalandokat és ez bennem is

Ennek több oka is van. Egyrészt, mert ez az ötéves állás véget ért, és eleve is haza szerettem volna jönni. A másik, személyes oka, hogy otthonosabban érzem itt magam, és megvolt a lehetőségem, hogy a mostani tanári állásomat esélyesként megpályázzam az ELTE-n, amit tavaly meg is kaptam.

Hiányzott az oktatás a kinti CERN-es évekből?

Igen is, meg nem is. Ott is voltak diákjaim, csak ott nem órai foglalkozásaim voltak, hanem témavezetőjük voltam. Ami hiányzott, az a csoportos foglalkozások, meg hogy fiatalabb diákokkal találkozzak, akik még keresik az útjukat.

H A L LG ATÓI KÖZÉLE T könnyű dolga annak később, aki csak a minimum követelményeket teljesíti, még ha elnézőek is az oktatóik. Tehát fontos, hogy fejlődjünk a motiválás terén, ehhez azonban elengedhetetlen a széleskörű hallgatói értékelés. Sajnos kevesen töltik ki az elégedettségi felméréseket, pedig nagy szükség van a visszajelzésre, még ha az néha kellemetlen is. Emellett igyekeznünk kell minél több kiváló kutatót, oktatót szereznünk, a jelenlegieket pedig megtartani. Az igazán elkötelezett kollégáinkat még jobban meg kell becsülni, azonban ezek összetett kérdések.

Ha lennének jó és egyszerű megoldási javaslataim, már előálltam volna velük.

Miben látja az ELTE erősségeit az oktatás terén? Úgy tudom, hogy Pro Scientia aranyérmet nyert. Milyen lökést adott ez a kutatói munkájához?

Elsős doktorandusz koromban kaptam Pro Scientia érmet, 1999-ben. Késői díjazottnak számítok, már egyetemista sem voltam. Egy ilyen aranyérem mind az ember leendő témavezetőjének, mind pedig egy pályázat elnyeréséhez jó referencia. Innentől kezdve ez egy öngerjesztő folyamat, mert a következő pályázatnak is ad egy kis lökést, hogy az előző pályázatot elnyertem, és így tovább.

Mik a céljai a kutatómunkában és min dolgozik jelenleg?

Jelenleg egy nemzetközi kísérletben (CMS az LHC-nál) veszünk részt jónéhány ELTE-s kollégával, az én feladatom pedig olyan jelenségek vizsgálata, amiket az erős kölcsönhatás hoz létre a kvarkok és a gluonok között. A kölcsönhatás alapelméletét ismerjük, és a jelenségek egyre nagyobb részét tudjuk megmagyarázni az elméletben, ám sok a nyitott kérdés. Vannak ennek olyan részei mind kísérletileg, mind elméletileg, melyek nagyon nehezen kutathatók és számíthatók. Továbbá interdiszciplináris szempontból is fontos a kutatás: segíthet megérteni, milyen tulajdonságú a minket érő nagy energiájú kozmikus sugárzás, milyen jellegű és összetételű részecskezáporokat hoz létre.

Amit nehézségnek látok az én egyetemista éveimhez képest, hogy a kreditrendszer bevezetésével szétmorzsolódtak az évfolyamok, így sokkal kevésbé ismerik egymást a hallgatók. Teljesen rugalmas a tanrend, ami egyrészt jó dolog, másrészt viszont így nehezebben formálódnak baráti társaságok, tanulócsoportok, akik együtt készülnek a vizsgákra, jó példát mutatnak és ösztönzik egymást.

A nehézségek közös leküzdése nagyon nagy motivációt jelenthetne. A hallgatók oktatók által történő ösztönzésén is van mit javítani. Először is meg kell nyerni őket, hogy a mi egyetemünket válas�szák, majd meggyőzni őket, hogy működjenek együtt velünk. Fogadják be azt a tudást, amit át szeretnénk adni. Világosabbá kellene tennünk, hogy nem lesz

Oktatói szempontból azt emelném ki, hogy nagyon sok sikeres, szakmailag kiváló kollégám van, akivel együtt lehet működni. A másik, hogy rengeteg kutatási területet lefed az intézmény. A biofizikától kezdve az anyagtudományig, asztrofizikáig, részecskefizikáig minden területen kiváló eredményeket érünk el. Hallgatói szempontból is ezeket említeném, hiszen mi számít a jelentkezéskor? Az, hogy milyen az oktatás minősége, és hogy mit tudok tanulni, hasznos lesz-e ez a későbbiekben. Továbbá az is, hogy ha befejeztem a képzést, tudok-e kutatómunkát végezni valakivel. Ezen lehetőségek biztosításában úgy gondolom, nagyon jók vagyunk.

Imre Dóra imre.dora@nyuz.elte.hu

Az Ön meglátásai szerint van-e olyan terület az ELTE-n, akár a karon, akár a Fizikai Intézetben, ahol lehetne fejlődni oktatási vagy strukturális szinten?

5.

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T BESENYEI ÁDÁM

lassan rájöttem, hogy az elmélet jobban érdekel annál, mint hogy egy bankba vagy biztosítóba menjek dolgozni. Tetszett a doktori lehetősége, ezért végül itt maradtam, és ez már magával hozta a tanítást. Szeretném átadni azt az érzést, ami áthatja az embert, amikor megért egy feladatot, problémát vagy egy egész témakört. De a matematika építőköveinek tökéletes egymásra épülése és összekapcsolódása szintén olyasvalami, amit igyekszem átadni a hallgatóimnak.

Miért választották meg a Kar Kiváló Oktatójának? Jó a kapcsolata a hallgatókkal?

Próbálok egyenrangú felekként tekinteni a hallgatókra, és közvetlen kapcsolatot kialakítani velük – ebben persze van még mit fejlődnöm. Az utóbbi időben a matematikatanár szakosokkal foglalkoztam többet, mert így alakult az óráim elosztása. Nagyon megkedveltem őket, és hozzájuk most már egyértelműen közelebb érzem magamat; elképzelhető, hogy ők jelöltek.

Hány éve dolgozik az ELTE TTK-n és itt végzett-e?

Igen, itt szereztem alkalmazott matematikus diplomát 2005-ben, majd a doktori tanulmányaimat szintén itt végeztem, 2009-ben doktoráltam, 2008-tól pedig az Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszéken dolgozom.

Idén tehát 10 éve, hogy főállásban az ELTE oktatója vagyok.

Mi az Ön számára a legfontosabb a tanításban?

Középiskolásként még nem gondoltam arra, hogy valaha tanítani fogok, sőt a matematika szak is az utolsó pillanatban jött. Sokáig orvosnak készültem, de végzős gimnazistaként matematikatanárom hatására végül úgy döntöttem, hogy ide, az ELTE-re, alkalmazott matematikus szakra jelentkezem. Aztán szépen

Miért élvezetesek az órái Ön szerint? Mit tesz bele pluszban, amivel izgalmasabb, érdekesebb lesz?

Hogy élvezetesek-e, arról a hallgatókat kellene megkérdezni. Elég sokat készülök az óráimra, hogy az anyag felépítése minél logikusabb legyen. Emellett matematikatörténeti érdekességeket is gyakran el szoktam hinteni, de mivel nem vagyok matematikatörténész, ezek inkább csak amolyan tréfás történetek egy-egy matematikushoz vagy matematikai fogalomhoz kapcsolódóan.

Milyen az ideális hallgató?

Nyitott. De ez kissé közhelyes, nem lehet így beskatulyázni senkit. Az oktatók megbecsülik azokat a hallgatókat, akik energiát fektetnek a tanulmányaikba. Egy előadás vagy gyakorlat megtartása nekem is sok munkába kerül

– ahogy minden oktatónak –, hiszen minden alkalommal én magam is rengeteget tanulok.

Részint, ha az embernek más számára érthetően el kell magyaráznia valamit, akkor arra sokkal jobban fel kell készülnie, részint pedig gyakran egy-egy hallgatói kérdés hatására jövök rá, hogy valójában én sem értettem addig azt a problémát, ezáltal segítenek nekem új megvilágításba helyezni. Ma, az internet korában sokszor a Google oldja meg a házi feladatot is, de egy jó hallgató szerintem leül a házi fölé, és nem hagyja ott pár perc után. Természetesen senki nem várja el, hogy mindenkinek a kedvence legyen az általa oktatott tárgy, de egy nyitott hallgató mindenben tud találni maga számára érdekeset. Ha a hallgatók lelkesek, akkor az az oktatóval való kapcsolatukra is pozitívan hat.

Miben kell a TTK-nak fejlődnie?

Adminisztrációs dolgokban szerintem mindenképp fejlődnünk kell. Látom, hogy men�nyi ilyen jellegű teher van mind a hallgatókon, mind az oktatókon; ezeket, így például kérvények leadását, aláírását lehetne jobban automatizálni, racionalizálni. Gyakran hallom a diákoktól, hogy amit tanítunk, néha bizony már nem aktuális. A Matematikai Intézet igyekszik ezen a tananyag folyamatos karbantartásával változtatni, hogy a felgyorsult világban is használható tudást adjunk át a hozzánk érkező hallgatóknak.

Mi az erősségünk, mi a Matematikai Intézet, vagy esetleg az ELTE TTK vonzereje?

Az ELTE-nek van egy rangja, hírneve, ami igen vonzónak számít Magyarországon. Amit mi itt tanítunk, az szerintem megállja a helyét, akár a neves angliai egyetemek viszonylatában is. Ott persze a tutor-rendszernek köszönhetően egy-egy oktató sokkal kisebb, 2-3 fős létszámú csoportokkal tud foglalkozni, ez nálunk sajnos még gyermekcipőben jár. Kiváló oktatók vannak nálunk is, akik nemzetközi hírűek, emiatt könnyen és hamar lehet bekapcsolódni kutatásokba, és a nemzetközi kapcsolataink is kiemelkedőek. Az elhelyezkedési lehetőségekről annyit érdemes elmondani, hogy nemrég készítettünk egy felmérést a tanszékünkön frissen végzettek körében, amelyből kiderült, hogy az álláslehetőségek terén semmi nehézségük nem akadt.

Köszönöm a beszélgetést, és ezúton is gratulálok az elismeréshez! Őri Bálint ori.balint@nyuz.elte.hu

6.

H A L LG ATÓI KÖZÉLE T NGUYEN QUANG CHINH Mennyi ideje dolgozik az ELTE TTK-n, és itt végzett-e nálunk?

Itt végeztem, 1985-ben, utána lettem egyetemi doktor, így 1988 óta tevékenykedem oktatóként, még kimondani is hosszú, hogy idestova harminc éve.

Mi az ön számára a legfontosabb a tanításban?

A hallgatókkal való kapcsolatteremtés, hogy tudjunk együtt dolgozni, az nagyon fontos egy oktató számára. Persze vannak órák, ahol csak beszélünk, beszélünk, beszélünk, de ez is egyfajta kapcsolatteremtés, tudásátadás, de amikor szorosabban lehet hallgatókkal együtt dolgozni, akár labor keretében, akár TDK formájában, vagy PhD alkalmával, az mindig nagy öröm. Lehet együtt hülyéskedni, mindenfélét kitalálni.

Ha a legélvezetesebb részt kellene kiemelnie a tanításból, mi lenne az?

Sokszor az ember a kötelező órákat leadja, de vannak olyan esetek, amikor az ember arra számít, hogy ebből valami nagyobb eredmény fog származni, szóval talán azt szeretem a legjobban, amikor a közös munkának valami megfogható eredménye van. Például egy laborfeladat alkalmával, amikor azt mondjuk egy hallgatóval, hogy na, ebből tudunk valamit írni, az nagyon jó érzés.

Ön szerint milyen egy ideális hallgató?

Az ideális hallgató az, akinek van motivációja, mert nem mindig kön�nyű ezt csinálni. Az a jó, ha a hallgató szeretne valamit elérni, ha törik, ha szakad. De az is lehet ideális hallgató, aki közösségi ember, szeret órára, emberek közé járni, aktív, sok témába belekóstol és általában jó eredményt produkál. Ön szerint miben kellene a TTK-nak leginkább fejlődnie?

Sok mindenben, ez biztos. Nem egyszerű ez a kérdés, megmondom őszintén, mert a hétköznapi munkában érezzük, hogy kellene a fejlődés, de konkrétumot nehéz mondani. Talán az órák beosztásában, hogy hány előadás, hány gyakorlat legyen, vannak elég irreális elvárások.

Még adminisztrációs területen lenne nagy

szükség előrelépésre, mivel a pályázati munkák leadása is nehézkesen megy.

Egy szakdolgozónak nem lehet hivatalos úton beszerezni a kellő berendezést a közbeszerzés rugalmatlansága miatt és a szakdolgozati idő rövidsége miatt, és most nem nagy tételekről beszélünk.

Mi az, amiben igazán kiemelkedő a TTK, mi az, amiben az egyetem igazán profi?

Nagyképűségnek tűnne, ha azt mondanám, hogy a fizika. Én úgy tudom, hogy a Fizikai Intézet teljesítménye publikációs szinten kimagasló. A hallgatói munkára nincs olyan nagy rálátásom, de azt tudom, hogy az elhelyezkedéssel például nincs probléma.

Mióta TDK témavezető és miért talál örömet ebben a munkában? Miért vállalta el?

Ez kölcsönösen plusz munka, nem csak nekem, a hallgatónak is. Ha ügyesen megszervezzük a dolgokat, akkor a hallgató nagyon sok mindent önállóan is meg tud csinálni, de sok olyan aspektus is van, amivel igenis több időt kell eltölteni a hallgatóval. Ha valamilyen munkát úgy kezdünk, hogy látjuk az értelmét, az engem nagyon serkent, nagyon motivál, nemcsak engem, de a hallgatót is.

Vissza tud-e emlékezni, nagyságrendileg hány hallgatónak volt TDK témavezetője?

Hát, nagyságrendileg tíz hallgatónak.

Németh-Prátpál Mirtyll nemeth-pratpal.mirtyll@nyuz.elte.hu

7.

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T SZÉKELY BALÁZS

Nem kell kitalálnom, el kell olvasni, Eötvös Loránd mit ír erről. A mi tanszékünkön egy életnagyságúnál nagyobb képe is kint van, hiszen ő is geofizikus volt. A tudomány az nemzetközi, és olyan magasra kell emelni a tudomány zászlaját, hogy mindenhonnan látszódjék. Épp ezért nem lehet kicsiben gondolkodni, csak akkor lehet ezt művelni, ha az oktatás nemzetközi szintű, és a kutatás eredményeit folyamatosan be kell kapcsolni az oktatásba. Ön szerint milyen az ideális hallgató?

Hány éve dolgozik az ELTE TTK-n, itt végzett-e nálunk?

Itt végeztem, ráadásul két szakot is, geofizikus és csillagász szakot, ugyanabban az évben. Ez azért volt akkor praktikus, mert csak egy szakdolgozatot kellett írni, mert mindkét szakomhoz kapcsolódott a témája. Kereken 30 éve dolgozom itt, ha a demonstrátori időszakomat is belevesszük.

Mi a legfontosabb az Ön számára a tanításban?

Ha felülről nézzük a dolgot, akkor a tudományos utánpótlás biztosítása. Ez fellengzősen hangozhat, de végül is erről van szó. Van egy szakmánk, és ennek az utánpótlását szeretnénk biztosítani magyarul, Magyarországon. Ezért is van az, hogy nagyjából hatszor jöttem vissza német nyelvterületről, ahol különféle dolgokat csináltam, de én ezt, amit csinálok, itt tudom jól csinálni.

Mi a kutatási területe jelenleg?

Tekintettel arra, hogy geofizikusként és csillagászként végeztem, először régészeti geofizikával foglalkoztam, azután magnetoszféra-kutatással, utána domborzati modellekkel, majd az Alpok és a Pannon-medence geodinamikájával. Aztán elkezdtem lézerszkenneléssel foglalkozni, és annak kapcsán most növényzetvizsgálatokat és erdőszerkezet vizsgálatokat is végzek, de még sok más egyéb érdekes dologgal (pl. vulkán geomorfológiával) foglalkozom ma is.

Mi a hitvallása, mottója tanárként és TDK témavezetőként?

8.

Elsősorban érdeklődő. Méghozzá az iránt, amilyen szakon van. Ha ez megvan, onnan már egész jó a helyzet, akkor már tanítható, képezhető. Bár az egyetem rendszeresen dolgozik azon, hogy kiölje a hallgatókból az érdeklődést, de ha ez nem sikerül, akkor különféle feladatokkal és különféle lexikális anyaggal megspékelve egy idő után eljut oda, hogy önmaga is képes lesz reprodukálni azokat a dolgokat, amiket mi tanítunk neki, és úgy 3-4 év után akár önállóan is képes lesz dolgozni. Ha azonban ez a belső érdeklődés idő előtt kihuny, akkor nagyon nehéz dolgunk van.

Mióta foglalkozik TDK témavezetéssel?

Hány témavezetést végzett eddig, és miért szereti ennyire csinálni?

2005-ben volt az első OTDK-s diákom, de akkor azt még nem igazán jól csináltuk. Ma már horgászni kell a megfelelő embereket, és az illetőnek megmutatni, hogy ez neki való, de még akkor is el lehet veszíteni. De a TDK-zás olyan, mint a levegővétel: nem szabad abbahagyni. Eleinte csak egy-egy TDK-zó hallgatót vállaltam, de aztán jött egy év, amikor 6-7-en lettek, és mind eljutottak OTDK-ra, volt, aki díjat is nyert. Nagyon büszke voltam. Az utóbbi időben már sikerült első díjasoknak is segíteni, főleg az interdiszciplináris szekciókban, ami leginkább közel áll hozzám. Évtizedes tapasztalat, hogy az OTDK-n szerepeltekből lesznek később a tudományos vezetők. És Önnek ez miért jelent örömet?

Ha az ember megnézi a phdcomics.comot, akkor ott is fellel ilyet: néha kap egy kis pénzt az ember, és jön az az egy darab hallgató, akit érdekel a dolog. Világszerte ez a helyzet, ez tartja bennünk a lelket, ezért érdemes csinálni. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a többi hallgatót nem akarjuk kiképezni, csak sokkal

nehezebb. Sajnos az utóbbi időben a természettudományok és a műszaki tudományok iránt csökken az érdeklődés, mert azt gondolják, hogy „nagyon nehéz.” Pedig csak el kell kezdeni. Például: egyszer az alpi glec�cserek olvadásáról akart egy térképészhallgató dolgozatot írni. Mondtam neki, hogy kellene ehhez szerezni néhány régi térképet.

Erre benyúlt a táskájába, és mondta, hogy már megvette őket az interneten az 1920-as évektől kezdve, és itt van, úgyhogy kezdjük el a munkát. Ön szerint miért kapta meg idén a TDK-érmet?

Ez nem csak nekem szól. Azt gondolom, hogy a szakterületnek is. A szakterületen dolgoznak kollégák, az utóbbi időben sikerült jó eredményeket is elérni, tehát a hallgatóinknak is szól. Én csak egy médium vagyok, akin keresztül halad a történet. Megosztó ember is vagyok, mert sokat követelek. Ha valaki idejön, el szoktam mondani, hogy vért, verítéket várok el, de általában rájönnek, hogy az elvárásaim nem hiábavalók. Abban a pillanatban, hogy ők ezeket az elvárásokat tudják teljesíteni, én máris megmozgatom a nemzetközi kapcsolataimat, és pillanatokon belül különböző más országokban tudják találni magukat, ami remélhetőleg a karrierjüket segíti.

Mi az, amiben a TTK-nak Ön szerint fejlődnie kéne, és mi az, amiben igazán jók vagyunk?

Nem feltétlenül fejlődni kéne, hanem visszatérni azokhoz a dolgokhoz, amit korábban tudtunk. Pl. régen egy hallgató annyi órára járt be, amennyire akart, ma pedig kreditekkel büntetjük ezt. Vannak nagyon jó dolgok is, pl. olyan műholdvevő van az épület tetején, ami a környéken nincsen, vagy pl. nemzetközi űrtevékenységben veszünk részt, és amiben még jók vagyunk, az az, hogy az itt levő kollégák rendkívül lelkesek, és az utolsó erejükig azon dolgoznak, hogy próbálják fenntartani a TTK minőségét. Még mindig itt vannak azok a régi tanárok, akiknek a szívügyük ez a történet, de sajnos nem tudjuk a fiatalokat megtartani, mert nem tudunk igazán ajánlatot nyújtani, sem pénzben, sem lehetőségben. Például egy egyszerű utazás bürokratikus lepapírozása is túl soká tart.

Ha ezeket a helyi problémákat megoldjuk, sokat fogunk tudni előrelépni.

Meleg András meleg.andras@nyuz.elte.hu

T U D Ó S Í TÁ S BERKI MÁRTON Hány éve dolgozik az ELTE TTK-n? Itt végzett?

2009-ben végeztem az ELTE TTK geográfus szakán, majd megkezdtem a PhD-képzést a Földtudományi Doktori Iskola Földrajz-Meteorológia Programján. A kutatás mellett lényegében a legelső doktoranduszi félévem óta részt veszek az oktatásban is, valamint terepgyakorlatok szervezésében és lebonyolításában. Az ösztöndíjas éveket követően az akadémiai működésbe is lehetőségem nyílt belelátni, 2012-től ugyanis az MTA Szociológiai Intézetének kutatójaként dolgoztam. Városokkal foglalkozó földrajzosként rendkívül inspiráló volt városszociológus kollégákkal kutatni, azonban eközben sem szakadtam el teljesen az egyetemtől; Erasmus-kurzusok, speciálkollégiumok, szakdolgozati témavezetés és terepgyakorlatok formájában mindvégig jelen volt az életemben az ELTE. Az újabb fordulópontot a 2014-es év hozta: egyrészt ekkor védtem meg a doktori értekezésemet, másrészt ebben az évben kerültem vissza főállásban az egyetemre, a Társadalom- és Gazdaságföldrajzi Tanszékre.

2016 nyaráig félállásban még az akadémián is maradtam, sőt, MTA-s OTKA-kutatásban azóta is részt veszek. Mindezt figyelembe véve közel egy évtizede oktatok, kutatok az ELTE TTK-n, elsősorban városföldrajzi és kulturális földrajzi témákban.

Tanárként mi a mottója, hitvallása? Mi az Ön számára legfontosabb a tanításban?

Számomra már hallgatóként is azok az oktatók voltak a leghitelesebbek, akik nem csupán általánosságok mentén ismertették a társadalomföldrajzi jelenségeket és folyamatokat, hanem mindezt konkrét eseteken, példákon keresztül tették még plasztikusabbá. Nemcsak „bemondtak” állításokat, hanem rögtön 3-4-5 példát is hoztak rá, sőt, ellenpéldákat is – szerencsésnek érzem magam, a tanáraim közül ugyanis jónéhányan voltak ilyenek, s magam is igyekszem ezt az elvet követni az oktatásban. Fontosnak tartom továbbá, hogy ne zárkózzak be a (társadalom)földrajzba.

Azt gondolom, hogy mindig is széles volt az érdeklődési köröm, de emellett az akadémiai kutatási projektek transzdiszciplináris szemlélete is kétségkívül hozzájárult ahhoz a felismeréshez, hogy egy-egy kérdéskört számos oldalról meg lehet közelíteni, és hogy a különböző – egymással leggyakrabban egyébként összemérhetetlen – érvrendszerek, paradigmák megismerése közelebb visz minket a problémák megértéséhez.

Ön szerint miért választották meg a Kar Kiváló Oktatójának?

Az előző válaszomat továbbfűzve, a lehetőségekhez és az ismereteimhez mérten magam is igyekszem felhívni a hallgatóim figyelmét arra, hogy nyissanak más tudományterületek felé, ismerkedjenek azok szemléletmódjával, vizsgálati módszereivel. Amennyiben tehát az elméleti fogalmak konkrét példákon keresztül történő szemléltetése és a diszciplináris nyitottság hangsúlyozása szerepet játszott a Kar Kiváló Oktatója cím adományozásában, az nagy örömmel tölt el – és természetesen ezúton is köszönöm a hallgatóknak a bizalmat. Ön szerint milyen az ideális hallgató?

Mindenekelőtt érdeklődő. Más szakterületekről természetesen nem tudok nyilatkozni, azonban egy földrajzos esetében kiemelten fontos a nyitottság és a széleskörű érdeklődés.

Félig-meddig viccesen azt szoktam mondani, hogy ha egy nálunk végzett geográfus kinyit egy újságot, akkor azt az első oldaltól az utolsóig, a környezeti katasztrófákról szóló hírektől a gazdasági és a politikai rovatokig értenie kell.

Legalább ilyen lényeges azonban az is, hogy képes legyen önálló, kritikai gondolkodásra – az előbbi példát folytatva ne csak ismerje az újságban felbukkanó témákat, hanem azt is felismerje, hogy milyen orientációjú sajtóorgánummal van dolga, hogy a cikkekben megjelenő érvelés mellett milyen egyéb érvrendszerek mentén lehet még tárgyalni az adott kérdéskört, továbbá hogy az ismeretei alapján önálló véleményt tudjon formálni az abban olvasottakról.

Végezetül, az sem hátrány, ha az érdeklődés és a kritikai attitűd szorgalommal párosul – habár az is kétségtelen, hogy korábban és később „érők” egyaránt vannak köztünk.

A földrajzosok talán legnagyobb erényeként azt a fogékonyságot emelném ki, amelyet mind a természeti, mind a társadalmi kérdések iránt tanúsítanak, s ezzel mintegy hidat képeznek a tágabban értelmezett természettudományok és a társadalomtudományok között. Ez az ös�szekötő szerep már csak azért is fontos, mert Lágymányoson egy tető alatt működik a Természettudományi Kar és a Társadalomtudományi Kar – sőt, a térinformatika (GIS) révén a földrajzosok még a harmadik itteni szervezeti egységgel, az Informatikai Karral is egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Végezetül, – s ez már nem kizárólag a geográfia sajátja, hanem számos más TTK-s szaké is – mindenképpen kiemelném az évközi és nyári terepgyakorlatok szemléletformáló szerepét. A tantermen kívüli tapasztalatszerzés ezen formái nélkül kétségkívül szegényebb lenne a kar oktatási portfóliója. Ön szerint miben kellene a TTK-nak leginkább fejlődnie?

Ön szerint mi az, ami az ELTE TTK-ban (akár egy adott szakban vagy területen) a legkiemelkedőbb?

Legégetőbb problémaként – vélhetően sokakkal együtt – én is a forráshiányt tudnám említeni, amely hosszú távon demotiváló lehet az oktatói gárda számára. Ennek lehetnek ugyan speciálisan TTK-s vonásai (amelyekre én természetesen csak korlátozottan látok rá), azonban úgy vélem, hogy sokkal inkább strukturális problémáról van szó, amely túlmutat a karon és az ELTE-n, sőt, magán a felsőoktatáson is. Emellett még a megfelelő hallgatói utánpótlás kérdéskörét emelném ki, amelyre a TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetének rekrutációs koordinátoraként és a kari nyílt napok földrajzos részének szervezőjeként nyílt rálátásom. Az elmúlt évek tendenciái alapján egyre egyértelműbb, hogy a legkiválóbb képességű középiskolás diákokért más magyar egyetemek helyett immár neves nyugat-európai és tengerentúli intézményekkel kell(ene) versenyeznünk – ugyanakkor az is igaz, hogy jelentős részben ez is a karon túlmutató, jóval általánosabb problémák látlelete.

A TTK egésze helyett elsőkézből itt is csak a saját szakterületemről tudok nyilatkozni.

Szabó Noémi szabo.noemi@nyuz.elte.hu

9.

Kรถve

t! e k n i ss m

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

A KÜLDÖTTGYŰLÉS ÚJ ÖSSZETÉTELE A KÖVETKEZŐ CIKLUS TISZTSÉGVISELŐI A héten megtörtént a TTK HÖK Alakuló Küldöttgyűlése, ahol a képviselők megválasztották a következő ciklus Tisztségviselőit. A 13. oldalon a Képviselőválasztás eredményeit olvashatjátok!

Elnökhelyettes – Vigh Patricia elnokhelyettes@ttkhok.elte.hu Vigh Patricia vagyok, negyedéves biológia-természetismeret osztatlan tanárszakos hallgató. Ez a második év, hogy aktív szerepet vállalok a Hallgatói Önkormányzat életében, idén mint Elnökhelyettes. Feladatom a HÖK tisztségviselőinek koordinálása, az érdeklődők bevonása és az elnök munkájának segítése. Ha bármi kérdésed van a HÖK-kel kapcsolatban vagy szeretnéd kivenni te is a részed a közéletből, keress bátran!

Informatikus – Szabó Áron informatikus@ttkhok.elte.hu Sziasztok! Szabó Áronnak hívnak, 2017 márciusa óta én vagyok a TTK HÖK informatikusa. Informatikusként a feladatom a HÖK eszközparkjának karbantartása, működtetése, illetve a hivatalos levelezés és weblapok megigénylése és fenntartása.

Amennyiben a HÖK tisztségviselőinek informatikai jellegű problémája van, nekem kellene elhárítanom azt. Amennyiben valakinek ".elte.hu"-s hivatalos honlapra van szüksége, hozzám tud fordulni. Azonban tanrendes és neptunos problémákkal feleslegesen zaklattok, az nem az én hatásköröm!

Mentorkoordinátor – Benkovits Ádám mentorkord@ttkhok.elte.hu A Mentorrendszer irányítása a feladatom Mentorkoordinátorként. Olyan lelkes hallgatókat keresünk, akik vállalják, hogy a képzés során minden olyan készséget elsajátítanak, ami egy sikeres mentori tevékenységhez szükséges.

Egy mentor a karunkra érkező gólyáknak segít a beilleszkedésben. A képzés során átfogó ismereteket szerezhetsz a tanulmányi, szociális, kollégiumi és egyéb ügyekről.

Ezen felül komoly hangsúlyt fektetünk a mentorok problémamegoldó és csapatépítő készségeinek fejlesztésére is. A képzés során az egyetemről szóló ismereteken túl megszerezhetsz saját szakterületedet és a

12.

Hallgatói Önkormányzatot érintő információkat is.

Ha bármi kérdésed van, vagy bármiben segíthetek, fordulj hozzám bátran!

Külügyi referens –Mekker Julianna kulugy@ttkhok.elte.hu Mekker Julcsi vagyok, másodéves geológus hallgató. Budapesten lakom, de nagy világutazóként sok országban jártam, rengeteg emberrel találkoztam sok kultúrából.

Külügyi referensként én gondoskodom a külföldi ösztöndíjak megismertetéséről (pl.: Erasmus+, Stipendium Hungaricum, Campus Mundi), a külföldre utazó hallgatók informálásról, segítéséről. Emellett az országunkban vendégeskedő külföldi hallgatók integrációjában is aktív szerepet vállalok.

Tudományos és sport referens – Kovács Bálint sport@ttkhok.elte.hu Sziasztok! A nevem Kovács Bálint, az ELTE TTK HÖK Tudományos és sport referens tisztségét betöltő, környezettudomány mesterszakos hallgatója. Feladatom a sportesemények szervezése, koordinálása, melyeknek csúcspontja a kezdetben minden év májusában, de az utóbbi időben már októberben is megrendezésre kerülő 5vös 5km futóverseny szervezése és lebonyolítása. Mindemellett konferenciákon való szervezés segítése és a hallgatók informálása minden sport- és tudományos rendezvényt illetően, ami a TTK-hoz kapcsolódik. Ösztöndíjakért felelős referens – Dohány-Juhos Nikolett osztondij@ttkhok.elte.hu Sziasztok! Dohány-Juhos Nikinek hívnak, negyedéves osztatlan tanárszakos vagyok, földrajz-történelem szakpárral. Az előző ciklus óta én töltöm be az Ösztöndíjakért felelős referens tisztségét, ezt a munkát folytatom a Küldöttgyűlés bizalmából tovább.

Feladatkörömet tekintve én foglalkozom az Önkormányzat ösztöndíj ügyeinek intézésével. Ez magába foglalja például a kiírások

előkészítését a Kari Ösztöndíjbizottság számára, a bírálási folyamatok koordinálását, ellenőrzését, az ösztöndíjakkal kapcsolatos delegációk ellátását, az utalási listák elkészítését és még sorolhatnám. Igyekszem minél gördülékenyebbé tenni a rendszert, és a lehető legnyíltabb kommunikációt kialakítva tájékoztatni, segíteni a hallgatókat.

Kérdés esetén nyugodtan fordulj hozzám, akár személyesen a fogadóórámban, akár az osztondij@ttkhok.elte.hu email címen!

Főszerkesztő – Tóth Bálint foszerkeszto@ttkhok.elte.hu Sziasztok! Tóth Bálint vagyok. A Tétékás Nyúz Főszerkesztőjeként a lap kiadásával, a kikerülő cikkek felügyelésével és a szerkesztőség munkájának a koordinálásával foglalkozom (többek között). Ha szeretnél csatlakozni a szerkesztőségünkhöz, részt venni a munkában, bátran keress bármelyik elérhetőségemen vagy fogadóóráim egyikén!

Földrajz- és Földtudományi Szakterületi Koordinátor – Laza Dániel foldtudszk@ttkhok.elte.hu Laza Dániel vagyok, földtudományi alapszakos hallgató. Már harmadszorra lettem megválasztva Szakterületi Koordinátornak.

Fő feladatom a szakterületünk közéletének összefogása, annak képviselete, hallgatóink segítése és számukra programok, rendezvények szervezése, illetve képviselőink és mentoraink irányítása.

Fizika Szakterületi Koordinátor – Körtefái Dóra fizikaszk@ttkhok.elte.hu Körtefái Dóra vagyok, másodéves fizikus szakirányos hallgató, Fizika Szakterületi Koordinátor. Feladatom a fizikushallgatók érdekképviselete, tájékoztatása. Fontos számomra a szakterület közéletének szervezése is, amit hallgatótársaimmal közösen igyekszünk színesebbé tenni.

Biológia Szakterületi Koordinátor – Farkas Sophie bioszk@ttkhok.elte.hu Sziasztok! Biológia Szakterületi Koordinátorként az egyik legfontosabb, hogy megfelelően képviseljem a biológus hallgatók érdekeit minden felületen. Továbbá a folyamatos tájékoztatás is elengedhetetlen része a feladatkörömnek. Ezenkívül ide tartozik

T U D Ó S Í TÁ S még a szakterület közéletének megszervezése a Szakterületi Csoporttal. Ha bármilyen kérdésed merülne fel, vagy egyszerűen csak be szeretnél kapcsolódni a szakterület munkájába, keress bizalommal! :) Kémia Szakterületi Koordinátor – Ungi Balázs kemiaszk@ttkhok.elte.hu Képviselőként és Szakterületi Koordinátorként a fő feladatom a kémiás hallgatók érdekképviselete és tájékoztatása. Ezen felül szakos programokat szervezek, segítek a kari rendezvényeknél, együttműködve a TTK HÖK tisztségviselőivel és a Hallgatói Alapítvánnyal. Nagy segítséget nyújt számomra a Szakterületi Csoport, mely nélkül nem végezhetném sikeresen a munkámat.

Ha bármilyen kérdésed merülne fel, keress meg e-mailben vagy személyesen a fogadóórámban!

Tanárképzési Szakterületi Koordinátor – Kelemen Veronika tanarszk@ttkhok.elte.hu Kelemen Veronika vagyok, 2015 óta tanulok biológia-kémia tanár szakon, az ELTE-n. Mindig is fontos volt számomra a hallgatói közélet, két évig tevékenykedtem mentorként, és 2017 decembere óta én töltöm be a Tanárképzési Szakterületi Koordinátor tisztséget a TTK-n. Fontos számomra, hogy mostani és leendő hallagatótársaim számára minél gördülékenyebben teljenek, és a lehető leginkább problémamentesek legyenek az egyetemi évek. Bármilyen kérdés, probléma merül föl bennetek, forduljatok hozzám bizalommal, remélem fogok tudni nektek segíteni!

Lengyel Eszter vagyok, másodéves földrajz-történelem osztatlan tanárszakos hallgató. Most fogok elsőnek aktív szerepet válallni a Hallgatói Önkormányzat életében mint szombathelyi ügyekért felelős referens.

Szombathelyi ügyekért felelős referensként feladatom a szombathelyi telephelyen a TTK HÖK tagjainak érdekképviselete és tájékoztatása. A TTK HÖK döntéshozó testületeit tájékoztatnom kell a szombathelyi telephelyen történő érdekképviseleti munkáról. Ezenkívül együtt kell működnöm a többi részönkormányzat szombathelyi ügyekért felelős tisztségviselőjével, és az ELTE HÖK illetékes alelnökével.

Matematika Szakterületi Koordinátor – Lekics László matekszk@ttkhok.elte.hu Lekics László vagyok, a matek szakterület koordinátora. Szeretném elérni ha a szakterület hallgatói minden fontos információról időben értesüljenek, és jövőre egy összetartó, aktív csapatot alkossanak.

A KÉPVISELŐVÁLASZTÁS EREDMÉNYE A Nemzeti Felsőoktatási Törvény és az ELTE TTK HÖK Alapszabály 25. § alapján a választás érvényes, ha azon a kar teljes idejű nappali képzésben részt vevő, aktív státuszú hallgatóinak legalább egynegyede igazoltan részt vett.

A Választási Bizottság megállapította, hogy a választás érvényes, hiszen ez az arány idén 30,91% (1161 darab).

A szavazatok összesítése után, a következő eredmény alakult ki:

Ellenőrző Bizottság tagja – Deák Péter eb@ttkhok.elte.hu

BIOLÓGIA szakterület választási csoport (11 jelölt):

Deák Péternek hívnak, itt a karon hallgatok kémiát. Azért jelentkeztem az Ellenőrző Bizottság tagja pozícióra, mert ezt találtam habitusomhoz legközelebb álló munkának a Hallgatói Önkormányzatban. Feladatom ellenőrizni az Önkormányzat működését, megfelel-e a különböző idevágó szabályoknak. Feladataim között szerepel a bizottsági munka megismertetése a hallgatók szélesebb körével és így további kollégák bevonása.

Farkas Sophie Zoe Benkovits Ádám Gugyerás Ádám Somodi Csenge Margit Hócza Szabolcs Szabolcsi Csenge Gyulai Márton Horváth Flóra Boglárka

Szombathelyi ügyekért felelős referens – Lengyel Eszter szombathely@ttkhok.elte.hu

Körtefái Dóra Rácz Gergely Szigeti Balázs Endre

FIZIKA szakterület választási csoport (10 jelölt):

Póttagnak megválasztva: Jeges Viktor Péter Egei Nóra Kovács Zoltán FÖLDRAJZ ÉS FÖLDTUDOMÁNYI szakterület választási csoport (15 jelölt): Laza Dániel Lukács Károly Mekker Julianna Németh Csilla Papp Tamás Novák Roland Pánczél Emese Fabó Dorina Póttagnak megválasztva: Pordán Viktória Tuza Benedek Bokodi Eszter Magyari Sándor István Ujvári Márton KÉMIA szakterület választási csoport (7 jelölt): Ungi Balázs Kolozsvári Natália Kozma Luca Halász Péter MATEMATIKA szakterület választási csoport (5 jelölt): Keszthelyi Szilvia Lekics László Szandi Nándor Mihály Horváth Fanni TANÁRKÉPZÉSI szakterület választási csoport (11 jelölt): Dohány-Juhos Nikolett Hambuch Mátyás Szabó Áron Vigh Patricia Kelemen Zsuzsanna Veronika Csizi Bence Őri Bálint Szögi Balázs Szabolcs Lőrincz Péter Komáromi István Bor Barnabás

Tóth Bálint foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

13.

H A LLGATÓ I KÖZ É L E T

BESZÉLGETÉS HORVÁTH LUCÁVAL Abszolút nem volt stresszes. Az elején kicsit megijedtem, mert az egyes szakterületeken nem volt elég képviselőjelölt, de ezen felül nem mondanám stresszesnek azért sem, mert a napi feladatok elterelték a figyelmemet, nem volt időm izgulni. Meg úgy voltam vele, hogy ha a hallgatók nemmel szavaznak, azt is el kell fogadni.

Mi motivált arra, hogy ismét indulj a választáson?

Sikeres választási időszakot tudhat a TTK HÖK maga mögött, idén is csak egy pályázat lett leadva. Mesélnél erről az időszakról kicsit, és magáról a választásról (részvétel, elvárások tavalyhoz képest)?

Alapvetően nem vagyok túl boldog, lehetett volna magasabb a részvételi arány. Az a baj igazából, hogy sokkal nehezebb felépíteni egy Facebook kommunikációhoz ezt az egészet, mivel megváltozott az algoritmusa.

Ezt már sok helyen, sokszor elmondtam, és az oldalak háttérbe lettek szorítva ezért. A posztoknak akkor van lehetősége megjelenni az emberek üzenőfalán, hogy ha sok rajta a lájk, sokan osztják meg, megvannak a hozzászólások, magyarán azt kéne kiépíteni a mostani időszakban, hogy mindenkinek, aki aktívan részt vesz a hallgatói közéletben, az legyen az első, hogy ha a TTK HÖK posztol, azt azonnal lájkolja, kerüljön alá komment és megossza. Így lehetne kiterjeszteni a kommunikációt. Szomorú vagyok, hogy csak egy pályázat érkezett be, szerintem jót tenne magának a TTK HÖK-nek egy kis verseny, bízom benne, hogy jövőre több induló lesz, én akkor már nem indulok, és akkor már csak a bársonyszékből fogom végignézni az egészet. Furcsa egyébként regnáló elnökként végignézni egy választást, hiszen közben izgulsz, hogy sikeres legyen a választás, plusz pályázik is az ember, és itt megjelenik talán egy minimális érdekellentét, lehet, hogy nem is ez a megfelelő szó rá.

Mindenesetre örülök, hogy lezajlottak, hogy sikeresek voltak. Megugrottuk a küszöböt, megint túlszárnyaltuk. Kiemelném a fizika szakterületet, ahol majdnem ötven százalékos részvétel volt. Tök jó példa lehet ez a hallgatók számára.

Mennyire stresszes ez az időszak számodra?

1 4.

Nagyon nehéz ilyenkor motivációt találni az embernek, mivel én is elég régóta benne vagyok a szervezetben, talán túl régóta is. Ideje lenne talán nekem is leköszönnöm. Vannak viszont futó projektjeink, és ez mindenképpen motivált arra, hogy folytassam, ezeket szeretném befejezni, hogy rendezzük a terepgyakorlatok helyzetét, és egy fiatal, egy újonc HÖK elnöknek egy TéTéKás GT megszervezése, koordinálása komoly kihívássokkal járna, mert ez egy merőben új dolog. Tapasztaltam a Természet Gyógyászban is, hogy nehéz volt, hogy az elődöm elkezdte a folyamatot és nekem kellett folytatni, plusz ott még a belső kommunikációban is elcsúszott valami, amire idén jobban kéne figyelni.

Alkalmasabbnak érzed magad a vezetői pozíció betöltésre, mint az előző ciklus előtt?

Ezt nem feltétlen nekem kell megítélni. Igazából nagyon sokat tanultam, most ha jön egy probléma már automatikusan azt mondom, hogy nem baj, megoldjuk, láttunk már számtalan ilyet. Az elején még, amikor jönnek az ominózus első esetek, azért ott kicsit meg tud rettenni az ember. Nem gondolom, hogy ez alkalmasság kérdése lenne, inkább azt mondanám, hogy kiépítettem egy rutint az elmúlt ciklusban.

Hogy érzed, mi mindent sikerült megvalósítani a tavalyi pályázatból?

Megvalósítás terén alapvetően úgy gondolom, hogy egész jól állunk, igazából ezek a projektek szerintem a mostani ciklusban fognak igazán beérni. A terepgyakokat mindenképpen szeretném megoldani, nekem ez áll a középpontban, szerintem a TTK-nak ez a legégetőbb problémája, mivel ez érinti leginkább a hallgatókat.

Ha idén sikerül lezárni ezt a projektet, akkor én teljesen nyugodt szívvel, elé-

gedetten fogok távozni. Emellett persze ilyen kisebb projektek is megvalósultak, például az átláthatósággal és a rendezvényekkel kapcsolatban. Amit egyébként a pályázatomban nem fogalmaztam meg, hogy TéTéKás GT legyen, ezt akkor is hatalmas eredménynek tartom, hogy a kar eljutott idáig, hogy megpróbáljon kicsit egységesen gondolkodni, s ezzel együtt elkezdjen egyfajta kari identitás is kialakulni a szakterületi mellett. Ez szerintem fontos.

Plusz elindítottunk honlapokat, például itt van a TTK Korrep, ahol a jegyzeteket rendszerezve megtalálhatják a hallgatók, és nem kell össze-vissza keresgélni, minden egyszerűbben elérhető.

Hogy értékeled a tantervi reformokat?

Történt-e előrelépés?

Ezt én egyelőre nem tudom megítélni, erre akkor lesz szerintem lehetőség, ha az első végzett évfolyam elmondja a véleményét a képzéssel kapcsolatosan. Addig is nagyon fontos a monitorozása a hallgatói véleményeknek, amit említettem is, mikor volt a Tanáris Fórum az osztatlan tanárok helyzetével kapcsolatosan. Sokszor érzem úgy, hogy egyes intézetek esetleg összecsapták a tanterv-újragondolásokat vagy nem feltétlen fektettek bele elegendő energiát talán az időhiány miatt is, valamint azt is nagyon nehéz belőni, hogy milyen trendet kívánnak követni, mire van igény. Át akarunk-e állni a nyugati oktatásra vagy megtartani az eddigi stílusunkat. Valóban az a helyzet, hogy rengeteg az az anyag, amit egy BSc-snek lenyomnak a torkán, és személy szerint én is a nyugati mellett voltam, amíg nem diplomáztam. Azt gondolom, hogy azért nem annyira rossz ez, mert olyan skilleket tud elsajátítani az ember, amit nagyon sokan egyébként a mesterdiplomájuk megszerzése után sem tudnak. Bár, egyébként bevallom a többi TTK-s intézet követelményét és a BME-set ismerem, mert van ott némi ismeretségem, náluk is volt egy komoly változás matekon, és a BME teljesen át is alakult a nyugati rendszerre. Egyébként várom, hogy nekik mik a visszajelzéseik, amúgy is napi szinten kapcsolatban vagyok velük, hogy tudjam, hogy akkor mi történik, hogy mit kell képviselnünk. Ezt tényleg nehéz meghatározni, mert biztos vagyok benne, hogy az oktatók sem akarnak rosszat, csak ők egy másik rendszerben nevelkedtek, mi meg szintén egy másikba növünk bele. Hogy melyik a jó, azt rettenetesen nehéz meghatározni, mert mindenkinek más jön be.

A Biológia Intézetben is végbe ment egy

H ELY V EK TO R & K R IT I KA elég nagy tanterv módosítás, és én beszélgettem olyan MSc-sel, aki a régi rendszerben végezte el a biosz BSc-t. Ő panaszkodott, hogy szerinte a biológusképzés ezzel pont elvesztette azt az értékét, amiért egyedülálló volt, és amit az ELTE is olyan fontosnak tartott, hogy elképesztő lexikális tudásra tett szert, és ezért megérte ide járni.

Szóval erre szerintem nincs jó válasz, egyéne válogatja.

Ez a ciklus inkább az előző mulasztásait kívánja pótolni vagy számíthatunk paradigmaváltásra e téren?

Igen, ugye be szeretnénk fejezni a futó projekteket, illetve paradigmaváltásra mindig van szükség. Szerintem már most is látszik, hogy eléggé másként állok bizonyos dolgokhoz, mint a tavalyi év során. Sokkal inkább kell az, hogy a megválasztott tisztségviselői gárda csapatként funkcionáljon, hiszen projekteket csak csapattal lehet végrehajtani. Az előző év legnagyobb mulasztása talán az volt, hogy nem sikerült egy csapatot kovácsolni belőlük, szeretném, ha ez idén másként lenne. Egyébként várom az ötleteket, szeretek új dolgokba belekezdeni, energiát belefektetni, de egyedül képtelen vagyok ilyesmiket kitalálni, mint azt említettem, én már egy elég vén róka vagyok itt ebben a rendszerben, ezért van arra szükség, hogy a fiatalabbak jöjjenek és új irányokat adjanak meg, amiket – ha úgy van – boldogan követek én is. Nekem vannak terveim, szerintem ezek elfogadhatóak és szükségesek, de ezeken felül nyitott vagyok mindenre.

Más elnökhelyettes-jelölttel indultál. Mi az ő dolga a HÖK-ben? Miért tartod őt megfelelő választásnak?

Vigh Patricia lett az elnökhelyettesem. Szerintem Patricia egy nagyon innovatív ember, ami nagyon fontos szempont ebben a pozícióban. Itt még egyelőre fel kell fedezni a dolgokat, hiszen ez még csak a második év lesz , hogy az elnökhelyettes ilyen módon létezik.

Még fel kell fedezni a dolgokat, de én úgy érzem, hogy ő sokkal jobban ért ahhoz, hogy a tisztségviselői gárdát összekovácsolja, plusz tényleg mindig új ötletei vannak, nagyon képben van a közösségi média adta lehetőségekkel, amiben én nem feltétlen vagyok túl jó, tekintve, hogy a mai napig nincs például Instagramom. Jó választás volt, és tényleg egy lelkes és innovatív emberről beszélünk.

Ez kell, ilyen emberek kellenek a Hallgatói Önkormányzatnak.

Jelenleg van pár még megpályázatlan tisztség, többek közt a tanulmányi referensi tisztség. Ez egy nagyon fontos poszt a HÖK-ben. Ki fogja betölteni, amennyiben nincs megpályázva? Ha az elnökhelyettes, akkor rendelkezik ezt illetően bármilyen előképzettséggel?

Esetleg Te szeretnéd betölteni?

Alapvetően én fogok a tanulmányi ügyekkel foglalkozni. Engem a hallgatói érdekképviseletben is mindig a tanulmányi ügyek foglalkoztattak a leginkább.

OHÜB-tag vagyok, emiatt a dékánhelyettes asszonnyal szoktunk is beszélgetni tanulmányi ügyekről, képben vagyok ezzel kapcsolatban, ehhez értek a legjobban. Én úgy gondolom, hogy menni fog.

Most több adminisztratív munkát kell végeznem, azt nem tudom ígérni, hogy lesznek előrelépések, a tanulmányi ösztöndíj-rendszerrel kell majd foglalkozni, ezt a dékánhelyettes asszony is támogatja. Nekem már vannak ötleteim, hogy hogyan lehetne ezt igazságosabbá tenni, de ezt most megkaptam én. Jobb lett volna, ha lett volna erre a ciklusra is egy tanulmányis, aki tud ezzel foglalkozni és a feladatkörrel, de hát ezt hozta a gép, ezzel kell valamit kezdeni. Tudom, hogy a tisztségviselők mögöttem állnak, rájuk tudok számítani, és akkor beosztjuk a munkát.

Ha választanod kéne, mi lenne az a három legfontosabb pont a programodban, amit mindenképpen meg szeretnél valósítani ebben a ciklusban?

Befejezném a terepgyakorlatokat, a tanulmányi ösztöndíj és a képzési tervek felülvizsgálatát napirenden tartani.

Milyen programok várhatóak a közéletben?

Jelenleg zajlik a LEN, szakterületi rendezvények, közeledik a vizsgaidőszak.

Következő évben rá szeretnék állni arra, hogy minél több tudományos és kulturális rendezvény legyen vagy akár sport.

Remélhetőleg lesz egy kulturális- és sport referensünk addigra. Lesz gólyatábor, szeptemberben 5vös 5, gólyahajó, Überfúzió. A kisebb rendezvényeket szakterületi szinten megoldják, mindenkinek megvannak a programjai. Ezeket az igényeket is monitorozni kell persze.

Mit lehet tudni a gólyatáborról?

A gólyatáborunk Bódvarákón lesz, augusztus 21-től 27-ig. Most zajlott le az ajánlattétel, most várjuk annak az eredményét, hogy melyik céggel szervezhetjük. A mentorok és csopvezek kiválogatása megtörtént, a következő az állomások és szervezők kiválogatása, és kezdődik a kőkemény munka.

A helyszínt mostanra mindenki megismerte, aki a főszervezésben részt vesz, ez nagyon fontos dolog. Új ötleteknek és új programoknak kell itt összeállnia. Én hiszek abban, hogy össze fog ez jönni nekünk.

Hogy sikerült az 5vös 5?

Kovács Bálint volt a főszervezője ennek.

Sikerült hozniuk azt a színvonalat, amit elvárunk ettől a rendezvénytől a szeptemberivel ellentétben. Ott nem volt specifikus főszervező, emiatt ugye nehezebben ment. Én arra vagyok büszke, hogy milyen gyorsan sikerült az eredményeket kiírni, az is jelentős fejlődés volt, hogy megszüntették a helyszíni nevezést. Jöhetne több szponzor, de elégedett vagyok egyébként. Remélem a résztvevők is jól érezték magukat, én az ötödik kilométerre kiköptem a tüdőmet, a lábam még mindig fáj, de a rendezvény sikere mindenképpen vigasztal.

Mennyire vagy elégedett a TéTéKás Nyúzzal?

Mint felelős kiadó, erre nehéz mit mondani. A TéTéKás Nyúzban minden cikknek helye van. Azzal, hogy én vagyok a felelős kiadó, én nem szoktam visszaélni, akár provokatív témájú írásokat is szívesen veszek.

Most mintha kicsivel fiatalosabb lenne, tetszenek benne a képregények. Amire figyelniük kell, az az, hogy több tudományos cikk legyen benne, ezt kicsit hiányoltam, de nyilván ez az írók hiányára is utal. Szerintem meg lehetne kérni oktatókat, hogy írjanak a Nyúzba egy-egy rövid cikket. Ott van például a liftbeszéd is, ahol két percben kell összefoglalni egy kutatás lényegét, és a Nyúzba szerintem épp ilyen cikkek kellenének. Ezt TDK-zó hallgatók vagy oktatók is írhatják, erről kéne szólnia a Nyúznak.

Mi lesz az első dolgod hivatalba lépésed után?

Kimegyek a LEN-re.

Imre Dóra imre.dora@nyuz.elte.hu

15.

S PORT

HORVÁTH ÁKOST KÉRDEZTÜK AZ 5VÖS 5 TÖRTÉNETE

túl szervezzük meg évente kétszer.

Most a 34. 5vös 5km-ert fogjuk megszervezni, stabilan 800 futónk mindig van, sok egyetemről, Budapestről és vidékről is jönnek emberek.Úgy gondolom, hogy a verseny mára már kinőtte magát, bátran nevezhetjük akár egy budapesti össznépi futóversenynek is.

Melyik évben voltak a legtöbben?

Talán tavaly májusban voltak a legtöbben, 850-en.

Idén mire számíthatunk?

Mesélnél arról, mikor és hogy indult az 5vös 5km-es futóverseny, és hogy honnan jött az ötlet?

2000 májusában indult, Eötvös-napi 5km-es futóverseny néven. Az ötlet onnan jött, hogy Amerikában kutattam, és ott minden hétvégén szerveztek egy ilyen 5 kilométeres futást, továbbá azt gondolom, hogy az „ép testben ép lélek” mottó nagyon fontos és az egyetemünk hallgatóinak nagyon jó, ha sportolnak.

Erre pedig egy jó motiváció, ha van egy ilyen futóverseny. Egészen pontosan ezért szerveztük meg Mucsi Zoltán, akkori HÖK sportfelelőssel ezt a rendezvényt.

Hány ember ment el erre? Összesen 100 ember jött el, ezek közül egyetlen egy nem ért be a célba, de mindenki kapott egy pólót. És azóta milyen sikerrel rendezitek meg?

Eleinte csak évente egyszer rendeztük meg, ám olyan is volt, hogy elmaradt, mert külföldön voltam, a HÖK pedig nem szervezte meg egyedül.

Ennek kárpótlásaként a rá következő ősszel azonban megszerveztük. Ezen az őszi versenyen felbuzdulva pedig úgy döntöttünk, hogy oké, akkor ezen-

A verseny most nem az Eötvös-napon lesz, hanem május 8-án. Burján Csaba, itt végzett matematikus, olimpikon lesz a meghívott vendégünk, nagy reményeket fűzünk ahhoz, hogy el is jön. A program teljesen standard lesz, megnyitó, bemelegítés, futás, tombola, a célba érkezéskor pedig ajándékosztás.

Az ELTE vezetése, oktatói közül kik azok, akik minden évben jelen szoktak lenni, vagy igyekeznek lefutni?

A BEAC Polythlon, Triatlon Club tagjai nagyon sokszor lefutják, Veress Gábor kollégám is már sokszor lefutotta, aki nem mellesleg Pro Scienta Aranyérmes is, ősszel pedig a rektorunk is elindult a futóversenyen, és megígérte, hogy amíg ő lesz a rektor, mindig lefutja. Zentai László rektorhelyettes –aki egyébként a Nemzetközi Tájfutó Szövetség elnökségi tagja – mindig eljön. Szalay Péter, a tudományos rektorhelyettes, nagy sportember, és ő is nagyon sokszor itt van. Több akadémikusunk is rendszeresen lefutja, Vicsek Tamás, fizikus, Náray Szabó Gábor, kémikus és természetesen az Atomfizikai Tanszék vezetője, volt rektorhelyettes, a Fizikai Intézet igazgatója, Frey Zsolt is már sokszoros teljesítő.

Volt olyan alkalom, amikor te nem futottál?

Természetesen, az első hat alkalommal nem futottam, mert én szerveztem.

Tóth Bálint foszerkeszto@ttkhok.elte.hu

16.

H ELY V EK TO R & K R IT I KA

RAPAZ A RÁNTOTTHÚSOS SZENDÓ MENŐ Ha egy filmben lennénk, és bandaháború zajlana a fővárosi levesezők között, a Rapaz lenne az a hirtelen megjelent újonc, akit először senki sem venne komolyan, aztán hirtelen mégis az egyik legmenőbbé nőné ki magát.

Ennek elsősorban az lehet az oka, hogy a lehető legjobb helyet találták meg felségterületüknek. Bár a legforgalmasabb helyen, a Blahán találhatunk rájuk, mégis a heringpartitól és nem túl kellemes miliőjéről híres kereszteződés- és aluljárókomplexumtól kicsit arrébb, a New York kávéház szembeszomsédságában vertek tanyát. A remek helyválasztásuk pedig a még remekebb ételekkel párosítva meghozta az eredményét.

Részben a lustaság, részben a kíváncsiság hozta meg bennem a kedvet, hogy ne utazzak tovább a Bulinegyed szívébe a Borsig, hanem megálljak útközben,

és megnézzem, mit tud a Rapaz. A híre persze megelőzte a gyorséttermet: a Borsban nemegyszer belefutottam a pultosok viccelődő megjegyzéseibe azzal kapcsolatban, hogy amit ők ma megfőznek, az holnap a Rapaz kínálatában lesz megtalálható. Lehet nem is képzelgés a bandaháború gondolata?

Belépve a Rapazba azonban nem ez az első, ami az ember eszébe jut. A kellemes hangulatú, vidám színekkel ellátott vendégtér szerencsére nagyobb, mint a Borsé, és még galériája meg kiülős része is van, bár tény, hogy a részletekbe és a dizájnba nem temetkeztek bele nyakig, csak amennyire szükséges volt. A pult mögött egy kis polcon egyből kiszúrtam egy papírpohár-sorozatot Budapest legnagyobb levesezőiből – még a Borsból is – ami számomra a többiek iránti tiszteletet mutatta, és ez nagyon szimpatikussá tette a társaságot, ami itt is kivétel nélkül csak férfiakból áll. Hát csodálkozunk, hogy a lányok így imádnak levesezőkbe járni?

Ma már szinte alap, hogy egy nehezebb nap után be kell térnem hozzájuk egy levesre, ami szerencsére még mindig nem érte el azt a 600 forintos lélektani

határt, amitől kezdve már lutrinak érzem a leveskísérleteimet.

Sőt, tapasztalataim alapján, ha egy levesező megindul az áremelés útján, valahogy nem tudják megállni, hogy a minőségen kicsit spóroljanak mellette. Tisztelet a kivételnek.

A levesekre visszatérve, az alapkoncepció, csak úgy, mint a Borsban: napi hideg- és melegleveskínálat – bár nem olyan nagy választékkal, de kétszer ugyanazt sosem látod a táblán –, illetve szendvicsek, saláták, wrapek. És itt jön a meglepetés: a Rapaz nem ám akármilyen szendvicseket árul, hanem az igazi magyar rántotthúsos zsömlét kapod a kezedbe, persze felturbózva, nem is akárhogy. Az örök kedvencem a letisztult „klasszik szendó”, ami levessel menüben alig lépi meg az ezer forintot, pedig jókora húsdarabot hozzádvágnak a két hatalmas buci között egy jó kis majonézes salátával. Egyszerű, ugyanakkor azonnal beleszerelmesedsz.

Meglehet, a Rapaz más levesezőkből inspirálódott, míg meg nem találták a saját ízvilágukat, ám kétségtelen, hogy a Rapaz-szendó egyedi branddé nőtte ki magát, és a levesek között is találunk olyan különlegességeket, amikbe máshol nem futnánk bele, így egyértelmű, hogy ennek a az étteremnek is jogos helye van a fővárosi levespalettán. Egy húzósabb vizsga után, vagy a nyári melótokból hazafele mindenképpen térjetek be egy kóstolóra, nem fogtok csalódni!

Arrasz Nikolett arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

POKET: MAGYAR IRODALOM A ZSEBEDBEN A POKET automaták április 11-én álltak szolgálatba Budapest különböző pontjain.

A célja ezeknek a zsebkönyveknek, hogy a klasszikus magyar irodalmat elérhető áron terjesszék, valamint inspirálni szeretnék a fiatalokat és időseket is, hogy a telefonos alkalmazások helyett, olvasással töltsék az utazás idejét. 990 Ft-ért a nagyobb megállókban, csomópontokban felállított automatákból lehet hozzájutni a példányokhoz.

Ejtsünk pár szót a külsejéről! A terveket a MOME hallgatói készítették. Egyszínű, műbőr borító, mérete 9x14 cm, letisztult.

A méretéből adódóan a női zsebekben nem feltétlenül fog elférni, vagy kilóg vagy szűkös lesz. Azonban pont akkora, hogy a tömött járműveken még lehetőségünk van olvasni.

Ami esetleg megnehezítheti az olvasást a közelre rosszul látóknak, hogy a betűk elég

aprók. A papír nem túl vékony, tehát nem fog hirtelenjében egy lapozás során elszakadni, ennek ellenére nem nehéz az egész könyv.

Mappa szerűen egy kis gumi segítségével összezárható. Nagyon jól megvédte minden kósza tárgytól a táskában, és a lapok sem gyűrődtek meg a hurcolás során.

Továbbá egy praktikus elem, a piros kis könyvjelző. Az én aktívan használt könyvjelzőm végén egy hét után elengedett a ragasztó, és vissza kellett nyomkodni meg ragasztani.

Az automatákról is pár szót: csak régi (!!!)

1000 Forintossal, 500-assal és apróval lehet fizetni. De aprót minden mennyiségben elfogad (tesztelve). Ez volt a legkevésbé szimpatikus, és tette a legnehezebbé a könyvekhez való hozzájutást. Többedmagammal hagytuk ott, amikor kiderült.

Update: a próbaüzemnek vége van, tehát pillanatnyilag nem kaphatók, de nagyobb példányszámban, angolul, nagyobb választékkal a nyáron visszatérnek! #maradjatokoffline Alternatív verziók klasszikusokhoz: a) könyvtár (teljesen ingyenes, használt könyvek, egyszeri olvasásra) b) E-book telefonra (teljesen ingyenes, kis helyen elfér, zavarhatja a szemet) c) antikvárium (használt, olcsó, saját példány) d) Helikon Zsebkönyvek (a legtöbb könyvesboltban megtalálható, nagy választék, az ár hasonló, 999 Ft, új saját példány) Puskás júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu

1 7.

BELSZÍ N I F E J T É S

SUDOKU A jól ismert szabályokkal invitállak titeket egy kis sudokuzásra, a megoldásokat a rejtveny@nyuz.elte.hu címre várjuk.

Tóth Bálint foszerkeszto@nyuz.elte.hu

MONDOK EGY Humoros a tanárod? Másokkal is megosztanád, hogyan sziporkázik az óráin? Küldd be a mondokegy@nyuz.elte.hu-ra a mondatot, a tanár és a kurzus nevét!

NYEREMÉNYJÁTÉK Beküldési határidő: a megjelenéstől számított következő hét végéig (következő hét péntek 13.00).

Ezt, kérlek, tartsátok tiszteletben!

A nyertes a nyalókáját az Északi Hallgatói Irodában (É 0.75) nyitvatartási időben veheti át.

Nyertesnek az minősül, aki ebben a dobozban látta a nevét.

HETI NYERTESEINK Ezen a héten nincsenek nyerteseink. :(

18.

M OZIZÓN A & S OROZAT LÖVŐ

A VÖRÖS TEKNŐS A vörös teknős egy animációs művészfilm, amely 2016-ban jelent meg, majd a cannes-i filmfesztiválon nyert díjat.

Műfaját tekintve fantasy drámának mondható, de ezen elemek összessége nem egy átlagos sablontörténetet mesél el, így ne az általános értelmében próbáljuk a műfajt értelmezni és elképzelni!

A történet egy hajótöröttről szól, aki egy lakatlan szigetre jut. Néhány nap alatt megismeri a szigetet, összebarátkozik a helyi rákokkal, majd úgy dönt, hogy nekivág a végtelennek.

Minden erejét latba vetve nekiáll hajót építeni, hogy hazajusson, azonban az összes kísérletét egy rejtélyes tengeri lény szabotálja. Többszöri próbálkozás után kiderül, hogy nem más marasztalja, mint a vörös teknős. Ez a találkozás véglegesen megváltoztatja mindkettőjük sorsát.

Az események nagyon lassan haladnak, és miután megnéztük, értékelhetjük úgy is, hogy fél órában „le lehetett volna zavarni”. Ez a lassú előrehaladás talán az egyetlen hátránya, mert néha picit tényleg vontatottnak érződik. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy valóban nem maga a történet a film gerince. Az egész élményt a látvánnyal és az átadott érzelmekkel tudjuk átélni.

A látvány fantasztikus, csodálatos. Egyszerre élethű és mégis grafikusan művészi megjele-

RICK ÉS MORTY WUBBA LUBBA DUB DUB

Kétségtelen, hogy a felnőtt rajzfilmek virágkorát éljük, hiszen mindenkinek van egy kedvenc meséje, ami a legjobban passzol az ízléséhez/gyomrához.

Az én ranglistámon a Rick és Morty szerepel az első helyen, ami egyszerre nyűgözött le a vizuális, illetve tartalmi kreativitás és a közvetített mély gondolatok terén is, utóbbiak pedig mind személyes

nítésű. Ebből a realizmusból csak a szereplők lógnak ki, akik nagyon is emberiek, de vannak benne erősen rajzfilmszerű elemek (pl. háromszög orr) is. Ők is beleillenek a természetbe és annak mozgásába. Az animációt a Ghibli Stúdió készítette, és ebben is remekeltek. Minden teljesen természetesen, életszerűen mozog, szinte el is tudjuk felejteni, hogy ez animáció.

A természet és az ember kapcsolata egy folyamatos elem az események során. A természet, az élet körforgása fokozatosan előtérbe kerül. Mivel ilyen nagy a hangsúly ezen, a film, mondhatni néma. Nincsenek dialógusok, csak nonverbális kommunikáció és a természet hangjai.

Animációs film révén felmerülhet, hogy gyerekeknek való-e. Ez nem egy pörgős film, ami csupa kaland és akció, szóval ebből a szempontból nem ajánlom. Ha azonban a gyerek nyugodt, fogékony a természetre és az ember belső világára, akkor érdemes megnézni vele.

Azoknak tudom ajánlani, akik egy nyugodt filmet keresnek. Ez azoknak szól, akik el akarnak merengeni egy kicsit az életen, és egy kicsit a belső énjükre akarnak koncentrálni. Ha nem szereted a művészfilmeket, az animációt, a robbanásmentes alkotásokat, akkor ne nézd meg!

A lehető legteljesebb élményért azt tudom

problémákat, mind társadalmi kérdéseket előszeretettel boncolgatnak. Persze, fel tudunk sorolni egy rakás sorozatot, amire mindez igaz lehet, ám a Rick és Morty az eddigi első, amely során több epizód után is meg kellett állnom egy kicsit elmerengeni arról, hogy mi a fene történt, és miért, illetve ez az egyetlen sorozat, amelyet mindig újra tudok nézni, olyan sok felfedezhető elem bújik megy egyegy részben.

A sci-fi történet alaphelyzete faék egyszerűségűnek tűnhet elsőre, hiszen van egy őrült-tudós, alkoholista nagypapi, Rick, aki folyamatosan random interdimenzionális kalandokra rángatja unokáját, Morty-t, és ezt a család többi tagja nem nézi jó szemmel. A három évad alatt azonban a világ kitárul előttünk, a végtelen számú párhuzamos univerzumot, dimenziót és űrlényfajt megismerve, ráadásul Rickekből és Morty-kból is megszámlálhatatlanul sok van, csak hogy még nagyobb káosz legyen a fejünkben.

ajánlani, hogy ezt kivételesen ne otthon a laptop előtt nézze az ember, valamint popcorn helyett egy csomag zsebkendőt javaslok.

A hangos étkezés ténylegesen ront az egész élményen. Kizökkent és szörnyen zavaró.

Kapcsoljuk ki az agyunkat, a telefont és az aggodalmat, mert megéri! Teljesen magával tud ragadni a látvány, és az érzés.

The red turtle (francia, japán, belga) fantasy-dráma 2016 80 perc rendező: Michaël Dudok de Wit író: Michaël Dudok de Wit, Pascale Ferran 7,5/10

Puskás Júlia puskas.julia@nyuz.elte.hu

Mindemellett a családtagok történetét és hétköznapi problémáit magunk előtt látjuk, így akaratlanul is a fejünkbe férkőzik a kérdés: mi értelme van ennek a röpke idejű, a nagy egésszel összevetve parányi jelentőségű jelenségnek, amelyet életnek nevezünk? És ez az egy kérdés a bolygók és civilizációk elpusztítása közben végig ott motoszkál a nézőben, miközben persze nevetésből sincs hiány.

A sorozat legnagyobb pozitívuma, hogy nincs két ugyanolyan epizód, és egy részen belül is annyi csavart, megdöbbentő jelenetet dobálnak a fejünkhöz a készítők, amennyit nem szégyellnek, ám a történet mégis halad előre, még ha elsőre csak véletlenszerű agymenések halmazának tűnik is ez az egész. Bátran ajánlom mindenkinek, hogy tegyen egy próbát, igaz, kellő nyitottsággal kell rendelkezni a sorozat befogadásához.

Arrasz Nikolett arrasz.nikolett@nyuz.elte.hu

1 9.