Visszafelé egy ösvényen ereszkedtünk le, ahol kidőlt fák nehezítették az előrejutást, bár a gyerekek számára mászókának is alkalmasak voltak. Megálltunk a csákányospusztai kápolnaromnál, ahol elmélyedtünk a teremtett világ hangjaiban, saját hangunkkal pedig az Urat dicsértük, de labdázásra, frizbizésre, sárkányeregetésre, napozásra és beszélgetésre is jutott idő. Innen már csak egy rövid séta volt hátra a parkolóig. Ha kedvet kaptál, legközelebb tarts velünk Te is!
Írta: Gertheis Antal Fotók: Turcsán Attila
12
