Gellértesítő Magazin - 2022/3 - ősz

Plébánosi köszöntő

Kedves Olvasó!

Szeretettel köszöntöm magazinunk elején úgy, mint „Krisztusban kedves testvéremet”. És igen, valóban úgy, mint testvéremet. Mert ez amegszólítás,amitatemplombangyakranhasználunkéshallunk,nem csak egy udvarias megszólítás, hanem valóság. Minket ugyanis mindannyiunkat Isten teremtett, a második isteni személy, Jézus váltott meg, és ő hívott meg arra, hogy a keresztség által az ő nagy közösségének tagjai legyünk. Ez a közösség, amely megjelenik az egésznagyEgyházban,szűkebbenpedigplébániánkon,aSzentGellért Plébánián, nem csak véletlenül összetalálkozott emberek gyülekezete, hanem egy nagy család, egy testvéri közösség, melynek minden tagja az Istenhez kapcsolódik és a szentségek által Jézusban eggyé válik. Szent Pál szavait idézve: „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel. (…) Mindannyiunkat egy Lélek itatott át”(1Kor 12,13). Haengedjük, hogy aSzentlélekvezessenbennünket, akkor megtapasztalhatjuk ennek a közösségnek az erejét és mélységét. Napról napra növekedhetünk hitben és szeretetben és így építhetjük közösen már itt a földön Isten Országát, magunk körül egy szebb és jobb világot. Azt hiszem, ennek az élményét és valóságát tapasztalhattuk meg nyári nagytáborunkban és ezt szeretnénk megélni azideitanévbenis.Remélem,haegycseppnyitis,deehhezsegíthozzá ennek a magazinnak az olvasása is. Kívánom, hogy Isten Lelke adjon nekünk erőt és lendületet a folytatáshoz!

Imával

Kelemen Imre plébános

Ezzel a Máté evangéliumából vett mottóval (Mt 28, 20) töltöttünk együtt öt napot az idei Szent Gellért Nagytáborban. Már-már hagyománnyá vált ez a plébánia egész közössége számára nyitott, intenzív találkozás: az újak kérdésére reflexből válaszoltuk, hogy „öt éventeszokottlenninagytábor”,pedigmégcsakamásodikalkalomról volt szó a 2017 es bodajki tábor után.

Bár az, hogy annak idején 2022-t tűztük ki a második nagytábor időpontjául, inkább a szervezőcsapat megfáradtságának következménye volt, az időzítés most mégis tökéletesnek bizonyult: a járványidőszak hullámvölgye után már erős szükségét éreztük egy, a közösségek újjáépülését segítő, lelkesítő és megerősítő „csapatépítésnek”. Személy szerint az a vágy is munkált bennünk, hogy megismerkedhessünk az elmúlt egy két évben a templomban megjelent új testvérekkel, családokkal. Doma atya vezetésével nem utolsósorban egyfajta lelkigyakorlatot is terveztünk, ahol egymás által Istenhez is közelebb kerülhetünk. Helyszínül a sok más plébánia táborait is befogadó verőcei Csattogó völgyi tábort választottuk.A szállásadóáltal kikötött 220 fős minimális létszám eleinte aggodalommal töltött el bennünket, hiszen

„Veletek vagyok minden nap”

az előző tábor 170 fős létszámához képest ez komoly vállalásnak tűnt. Aggodalmaink azonban a jelentkezés megnyitása után gyorsan szertefoszlottak; úgy tűnik, sokakban dolgozott a közösség utáni vágy, így végül 259-en táboroztunk együtt közösségeink imáját idézve „kicsinyek és nagyok, fiatalok és idősebbek egyaránt”.

Miről is szólt a tábor?

5 nap…

✓ közösen az Éltető Istennel! már a nyitó szentmisén, ahol kicsordultunk a verőcei templomból, érezhettük a Szentlélek működését és velünk volt minden nap! Velünk volt a szentmisékben, a szentségimádásban, a szentgyónásban, az eucharisztikus sátorban, és ahol ketten vagy hárman összegyűltünk az Ő nevében.

✓ megerősítő közösségi élmény nagy közös élmények, kiscsoportos beszélgetések, tábori „rapid randi” és számtalan spontán találkozás a faházak előtti asztalok körül, vagy este egy sör mellett.

✓ lelki töltődés és elmélyülés előadások, megosztások és tanúságtételek, reggeli és esti imák, felemelő zenei szolgálat.

✓ változatos programok a szellemiéslelkiépülésünketszolgáló alkalmak mellett például sport, sörkóstoló, esti mese, zenés táncos záróbuli, vagy akár egy jó szieszta az eligazodásban pedig szép és tartalmas tábori füzet volt segítségünkre.

✓ nyitottság és jó hangulat bár meghirdettük, de ezt nem lehet előírni: mindannyiunk nyitott szívének köszönhető, persze a testi jólétünkről gondoskodó tábori büfé, az altábori előadások és a fergeteges „papi produkciók” mellett :)

✓ neves előadók Nagy Bálint jezsuita, Béri Renátó atya és Imre atya gondoskodtak a „továbbképzésünkről” az Egyház hármas küldetése, Isten igéjének hirdetése, a szeretet szolgálata és a szentségek ünneplése terén.

✓ közös játékok, alkotás kvíz, keretmesés vetélkedő („Noé, építs egy bárkát!”), társasjáték, kézműves foglalkozás.

✓ találkozás plébániánk korábbi lelkipásztoraival egykori plébánosunk, Lojzi atya a szombat délelőtti szentmise főcelebránsaként és szónokaként tanított minket, és Lak Gábor atya is meglátogatott bennünket.

✓ fakultatív lehetőségek a nagy melegben legnépszerűbbnek az evezés és a verőcei dunai strand bizonyult, de teremtésvédelmi foglalkozás, váci városnézés és a bevállalósabbaknak egy rövid börzsönyi kirándulás is volt.

✓ gyerekeknek altáborok, ifi csoportok és programok a legkisebbektől az egyetemistákig!

Menjetek, küldetésetek van!

A táborban néhány napra megélhettük a keresztény közösség működését örömeivel és néha bukdácsolásaival együtt. Doma atya gondolatait kölcsönözve „az Egyház otthon, atyai ház, amelyben mindenkinek helye van a maga életével együtt. A közösség az emberek között [azonban] nem a legfőbb cél: a legfőbb cél az Istennel való közösség,ezhozzalétreazegységetazemberekésaközösségekközött. Krisztusi közösség létrejöttéhez tehát Jézus nevében és Jézus szeretetének szellemében kell összejönni, és a legfőbb célnak az Ő jelenléténekfelismerésétkelltekinteni.Akkormegtapasztalhatjuk,nem csak a táborban, hogy Ő valóban velünk van minden nap.”

Erre az útra hívunk Téged is: bátran csatlakozz valamelyik közösségünkhöz1, és éljük meg együtt az Egyház hármas küldetését Isten igéjének hirdetését, a szeretet szolgálatát és a szentségek ünneplését! És hogy mikor lesz a következő nagytábor? Nos, ezt még nem tudjuk, de lehet, hogy nem kell újabb öt évet várni rá! :)

Írta: Gertheis Antal

Ministránstábor

A ministránsok már néhány nappal a Nagytábor előtt táborozni indultak. A templomban Imre atya tartott egy szentmisét, majd a vezetőkkel és Doma atyával elvonatoztunk Nagymarosra, ahol öt csoportba osztottak minket korosztályok szerint, és elfoglaltuk a szálláshelyet. A szuper ismerkedős játékok után számháborúzni voltunk. A nagy melegre tekintettel két játék között térdig meg is mártóztunk a Dunában. Este a vidám közös játék után egy tábortűzzel zártuk a napot. Másnap kirándulni mentünk. Felmásztunk a Julianus kilátóba, ahonnan gyönyörű kilátás tárult a szemünk elé. Még a legkisebbek is jól bírták a túrát, nagyon ügyes volt mindenki. Este, miután a BANG!ező fiúkat sikerült elszakítani a játéktól, ministráns kvízt rendeztek

nekünk a vezetők. Voltak könnyebb és nehezebb, komolyabb és viccesebb kérdések is. Harmadik nap a váci strandra látogattunk el. A fergeteges medencézés és dinnyeevés után még fagyizni is elmentünk. Miután visszavonatoztunk Nagymarosra, a szentmise után esti lelki program és dicsőítés várt ránk, ami alatt lehetőségünk volt gyónni is. Szerintem ez egy igazi lelki feltöltődés volt mindenki számára. Az utolsó nap lelki nap volt: az alsósok Imre atyával a szálláson maradtak, a felsősök pedig Doma atyával letelepedtek a templom mellett. Délután métázni mentünk, de valaki beleütötte a bozótba a labdát, amit csak nagy nehezen találtunk meg. A sikeres megtaláló még csokit is kapott érte. Mindenesetre ez a nap is jól telt el. A nagy pakolás és takarítás után újfent vonatra szálltunk, hogy átmenjünk Verőcére, a Csattogó-völgybe. Csak nyolcan voltak, akik nem jöttek át a Nagytáborba, és haza kellett térjenek…

A ministránstábor meghatározó élményvoltmindenkiszámára,aki részt vett benne. Köszönöm minden vezetőnek, hogy megszerveztétek nekünk! :)

Írta: Gertheis Luca

Napközis tábor

Június 20 a és 24 e között idén is napközis táborban vehettek részt a plébániánkhoz kötődő általános iskolás korú gyerekek. A tavalyi táborhoz hasonlóan idén is nagyon jó hangulatban telt el ez az öt nap, és az atyák, a hitoktatók és a többi segítő arról is gondoskodott, hogy lelkiekben is növekedjenek, erősödjenek a résztvevők, akik nagyon szép számmal, kb. 90-en voltak.

És hogy mi is történt ebben az öt napban? Dióhéjban összefoglalva: megpróbáltunk közösségben, szeretetben, hitben vidáman együtt lenni. Hétfőn és pénteken a kelenvölgyi templom kertjében játszottunk, sportoltunk és kézműves foglalkozásokon vettünk részt (pl. színes, laminált tányéralátéteket készítettünk, illetve kereszteket, amiket aztán Kati néni otthon „kisütött” nekünk), ezen kívül pedig voltak kiscsoportos foglalkozások, akadályverseny és közös szentmise is. A Szent Mónika Kör tagjainak hála, pénteken rengetegsüteménytiskaptunk,amitaliggyőztünkelfogyasztani…

Kedden a Budakeszi Vadasparkba látogattunk, szerdán fürödtünk a Velenceitóban, csütörtökön pedig kirándultunk a Budai-hegységben, a Hármashatár-hegy környékén. Ezen a napon erdei szentmisén is részt vehettünk. A napközis tábor témája a béke volt. Megpróbáltunk szeretetben, békében lenni a természettel, önmagunkkal, embertársainkkal és a Jóistennel, aki mindannyiunkat végtelenül szeret. Jó volt ebben a szeretetben együtt lenni!

Gellértes Ifjúsági Napok

Nagyon megörültünk, amikor kiderült, hogy lehetőségünk lesz a nyáron néhány napot közösen eltölteni az ifis közösséggel, így nagy izgalommal vártuk az augusztus 16 át. A plébániáról kora reggel, autókkal utaztunk le Füzérkomlósra egy hangulatos, csendes kis településre.

Már az ottlétünk első napja is tartalmasan telt: ismerkedős játékok, szentmise, honfoglaló, csak hogy párat említsünk, de persze rengeteg időnk volt arra is, hogy kötetlenül élvezhessük egymás társaságát.

Másnap egy könnyed kirándulással indítottuk a délelőttöt Telkibányán. Miközben az Aranyásók útja tanösvényt jártuk, nem csak a szép tájban gyönyörködhettünk, hanem tartalmas beszélgetések is kerekedtek az úton. Ebéd után egy lelki délutánnal folytattuk a napunkat, melynek keretében Doma atya értékes gondolatokat osztott

meg a társasággal. Ezt követően egyénileg elvonulva, majd közös csoportosmegosztásformájábanboncolgattuk atémát.Estepedig,egy számunkra kissé rendhagyó szentségimádáson vettünk részt, ahol igazán megélhettük, hogy milyen jó egy közösségben lennünk.

A harmadik napot is túrával indítottuk, viszont ezt már semmiképp nem mondanánk könnyednek, ugyanis összesen 12 km t gyalogoltunk fel a Nagy-Milicre, majd onnan vissza a szállásra. A Károlyi-kilátónál azért megálltunk gyönyörködniegyet afestői tájban, illetve egy szabadtéri szentmise keretében találkozhattunk az Úr Jézussal is ezen a különleges hangulatú helyen.

Hazaérkezve kicsit kifújtuk magunkat, és egy utolsó esti nagy játék-mix vette kezdetét, ahol a legkülönbözőbb területeken mérhették össze a csapatok a tudásukat, a zenefelismeréstől a történetmesélésen át a dalkomponálási képességekig. Persze nem a versengés volt a lényeg, rengeteg vidám pillanatot élhettünk át ezalatt a szűk két óra alatt, sokat nevettünk, poénkodtunk.

Az utolsó nap reggelén összepakoltunk, hiszen rövidesen el kellett hagynunk a szállást. De nem mentünk messze a kocsikkal, egy utolsó zárómisére még beugrottunk a helyi templomba. Onnan viszont meg sem álltunk egészen Miskolctapolcáig, ahol még strandoltunk egy utolsót. (Azaz néhányunknak mégis meg kellett állni egy rövid „pihenőre”, ahol elsajátíthattuk a kerékcsere fortélyait, mivel Doma atya kocsija váratlanul defektet kapott. De szerencsére hamar megoldottuk a problémát és onnantól zavartalanul folytathattuk az utunkat.)

Visszagondolva erre a pár napra, rendkívül felüdítő élmény volt lelkileg, és véleményünk szerint segített kicsit összekovácsolni a három ifis hittan közösségét. Nagyon tetszett, hogy mindenkinek megvolt a maga feladata ezalatt a pár nap alatt: a napi játékoknak, kirándulásnak, zenei szolgálatnak stb. mind mind volt saját felelőse, így aktív résztvevői lehettünk a programnak és igazi csapatként tudtunk működni. Reméljük még sok ilyen élményben lehet részünk így együtt!

Írta: Takács Bianka, Sillye Gergő

Nyaralt a Vasárnapi Ifi

A plébánia „Vasárnapi Ifi” névre hallgató hittanos csoportja augusztus 18 án indult útnak Balatonföldvárra. Első programunk egy közös ebéd volt a földvári Platán étteremben, ahol mindannyian nagyon finomakat ettünk. Délután pedig kihasználva a jó időt béreltünk egy vízibiciklit és azzal jártuk be a Balaton egy kis részét.

A hosszú hétvégénk átívelő programja a „vacsoracsata” volt. Emma ötlete az volt, hogy a három estén három különböző lánycsapat mutassa meg főzési tudását, illetve kreativitását, a fiúk lesznek pedig azok, akik ezeket a lányok által készített ételeket és a hozzájuk tartozó témát, tálalást pontozzák.

Első este Emma és Zsuzsi készült Hófehérke témával. A menü töltött burgonya volt salátával és walesi almás sütemény. A házigazdák vendégeiknek még „törpesapkát” is adtak, hogy jobban átérezzék a mese hangulatát.

Egy jól sikerült este után a következő napot a reggeli után strandolással kezdtük, amit később csak az ebéd utáni vágyunk és a kissé beborult ég szakított félbe. A strandon megebédeltünk, majd visszamentünk a szállásunkra és társasjátékozással folytattuk a napot.

Az aznap esti vacsorát késő délután el is kezdte készíteni a következő csapat: Ági, Karina, Kriszti és Marika. A többiek pedig addig visszamentek a strandra, ahol már csak azok merészkedtek a vízbe, akiket nem ijesztett meg a lehűlt idő sem. A strandolás után visszaindultunk a házhoz, ahol a vacsora már várt minket. Az est témája a „horror” volt. A lányok még egy rémtörténettel is készültek a vacsora mellé. A főétel pizza volt, amin a feltétek csontvázat alkottak, illetve a desszertnek az „ehető temető” fantázia nevet adták. Az estét játékkal, főként „rabszolgázással” és beszélgetéssel zártuk.

Harmadik nap, szombaton a reggelt misével kezdtük, hogy mi is megemlékezzünk államalapításunk ünnepéről. Nagyon hangulatos volt a szentmisét a ház teraszán átélni, közben énekelni. Ezután Tick-

Tack Bummot játszottunk, ami az előző tanév során a csoport egyik kedvencjátékalett.Ezt követőenúgydöntöttünk,hogyavacsoracsatát előrébb hozzuk, hogy este meg tudjuk nézni a tűzijátékot a Balaton partjáról. A harmadik csoportban: Bogi, Zita és én (Roni) voltunk, azonban sajnos Bogi lebetegedett a hét végére, így nem tudott részt venni az ebéd elkészítésében, viszont az ötletelésben nagy szerepe volt. A mi csoportunk a húst nem, vagy nem annyira kedvelőknek akart kedvezni, így mi vegetáriánus bolognait készítettünk vöröslencséből, ami még azoknak is ízlett, akik nem szívesen esznek húsmentesen. A desszert pedig brownie volt vanília fagylalttal, ami (minden nagyképűség nélkül) osztatlan sikert aratott. Miután jól laktunk, lementünk a strandra, ahol a lemenő nap látványában gyönyörködve fürödtünk és beszélgettünk. Sajnos a tűzijátékot Balatonföldváron is lefújták, így hamarabb visszaindultunk a partról. De nem szomorkodtunk, így is jól sikerült az esténk. Utolsó nap szintén játszottunk és elkezdtünk összepakolni. Ebédre a maradékokból nagyon finom melegszendvicseket készítettünk, visszaindulás előtt pedig fagyiztunk még egyet a vasútállomásnál.

Azt hiszem, mindenki nevében mondhatom, hogy nagyon jól telt ez a négy nap, amit ezúton is szeretnénk megköszönni Imi atyának, aki szállást és lehetőséget adott rá! Remélem,hogyakövetkező év is ilyen szuper lesz, mint az előző volt!

Írta: Pálos Veronika

Bringázz a templomba!

Anyárfolyamán újkerékpárparkolókkalgazdagodotta plébánia. A főbejárat előtt 14, míg a jobb oldali bejárat közelében a Szent István szobor mellett, illetve bal oldalt hátul az udvaron 10 10 férőhely létesült, így bátran indulhatunk a templomba vagy plébániai programokra biciklivel is: lesz, ahol biztonságosan le tudjuk zárni.

Miért kerékpárral?

A templomba járás lényege az Istennel és egymással való találkozás szempontjából természetesen nincs jelentősége, hogy hogyan jutunk oda. Ezzel együtt magunk és a tágabb közösség szempontjából is számos előnye van, ha a kerékpárt választjuk:

● Néhány kilométeres távokon ahonnan legtöbbünk érkezik gyorsan és kiszámíthatóan célba érünk: nincs dugó, nem kell várakozni.

● Mozgással indul a nap, így frissebben érkezünk, jobban oda tudunk figyelni - és hosszabb távon is jó hatással van az egészségünkre.

● Jobbanérzékeljükakörnyezetünket,márútközbenisodatudunk köszönni az ismerősöknek.

● Autóval mivelsokhelyetfoglal gyakran nehéz parkolóhelyet találni. Ezt az új kerékpárparkolóknak köszönhetően megspórolhatjuk, és marad hely a távolabbról érkezőknek.

● Ateremtett világot ésa városbanélőkegészségétisóvjuk,hiszen kerékpárral csendesen, tisztán közlekedhetünk.

● Bringázni egyszerűen jó! :) Mire figyeljünk út közben?

● Biztonságos állapotú, szabályosan felszerelt kerékpárral induljunk útnak; figyeljünk arra, hogy sötétben is láthatóak legyünk (különösen télen gyakori, hogy a korai sötétségben is úton vagyunk)!

● Legyünk tisztában a közlekedési szabályokkal, és tartsuk magunkat hozzájuk! Járdán például alapesetben tilos kerékpározni; de erre nincs is szükség, mert Kelenföldön a legtöbb főútvonalon már kiépültek kerékpárutak vagy sávok, a mellékutcákban pedig jellemzően kicsi a forgalom.

● Közlekedjünk kiszámíthatóan, egyértelműen! Figyeljünk a többi közlekedőre, teremtsünk szemkontaktust, kommunikáljunk! Vigyázzunk egymásra, különösen a gyalogosokra!

● A parkoló autóktól mindig tartsunk egy ajtónyitásnyi távolságot talán nem nehéz kitalálni, miért… Hogyan zárjuk le kerékpárunkat?

● A szállóige szerint „olcsó bringa, drága lakat sokáig a tiéd marad!” Ne sajnáljuk a pénzt egy jó minőségű, erős U-lakatra vagy láncra!

● Az új kerékpárparkolók alkalmasak rá, hogy a kerékpár vázát hozzájuk lakatoljuk. Éljünk ezzel, ne csak a kereket rögzítsük (különösen, ha gyorskioldós)!

● Soha, egy pillanatra se hagyjuk őrizetlenül kerékpárunkat, amíg nincs a támaszhoz lakatolva!

A templomba semmiképpen ne vigyük be kerékpárunkat, egyszerűen nem oda való, és a többieket is zavarjuk. Most már több helyen is van biztonságos kerékpárparkolási lehetőség, éljünk vele!

Itt csak néhány szempont kiemelésére nyílt mód, részletesebb tanácsokért ajánlom a Magyar Kerékpárosklub kisokosát: https://kerekparosklub.hu/kisokos

Útvonal javaslatokkal, gyakorlati tapasztalatokkal én is szívesen segítek, keress bátran!

Írta: Gertheis Antal

Interjú Balla Tamás temetőgondnokkal

Interjúsorozatunk mostani részében Balla Tamás temetőgondnokkal beszélgettem, aki 2021 februárja óta erősíti a plébánia munkatársainak csapatát. Tamás számos feladatot ellát, közben pedig a hétköznapjai szerves részét képezi a zene is. Plébániai Nagytáborunkbanisneki köszönhettük a zenei szolgálat egy részét, amit még egyszer nagyon köszönünk és a többieknekis. Mesélj kicsit magadról, hol születtél, a gyerekkorod hol töltötted, volt-e egyházi kötődésed?

Tárnokon nőttem fel, nagy családban, heten vagyunk testvérekén az ötödik vagyok. Érdre, a Tusculanum templomba (Szent Szűz, az Egyház anyja Plébánia) jártunk szentmisére, ahol nagyon szerettem ministrálni, majd később beállhattam a zenészek közé. Az általános iskola 3. osztályát már Pesten kezdtem. Amikor gimnazista lettem, akkor költöztünk át Bicskére. Gimnázium után gyógymasszőrnek tanultam. Sokféle munkát elvállaltam:voltampéldául az Operaháznak statisztája, dolgoztam egy büfében is, illetve egy kőműves mellett is vállaltam munkát. Ezután egy évet töltöttem egy bicskei elektronikai gyárban. A gyári futószalag után

megint más pályán dolgoztam: öt évig műtőssegéd voltam a Semmelweis Egyetem II. számú Gyerekklinikán. Eközben kezdtem a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolát Katekéta-Lelkipásztori munkatárs szakon. Öt évig hittant is tanítottam különböző iskolákban.

Hogyan jött aztán a lehetőség, hogy a Szent Gellért Plébánián dolgozz? Milyen feladataid vannak, mint temetőgondnoknak?

A Szent Gellért Plébánián tavaly február 15-e óta dolgozom. Anno Tihanyi Péter atyának (korábbi káplánunknak) említettem, hogy keresek egy jobban fizető állást, mint a hitoktatás, mert elegem volt abból, hogy hónap végére számolgatnom kell a pénzem. Pár héttel ezután szólt nekem, hogy lenne ez a lehetőség. Temetőgondnokként feladataim a következők: a temető rendjének figyelése, az altemplomban a sekrestyési feladatok ellátása, a papok és a lelkészek fogadása, a temetések előkészítése, ravatalozás, a fedlapok leszedése majd visszahelyezése, a virágok és az urnák kivitele az adott helyre, a temetések utáni elpakolás, valamint segítségnyújtás a gyászolóknak. A megvésett fedlapok átvétele is az én feladatom. Ha pedig nincs temetés, akkor segítek a plébánián más dolgokban, amiben tudok, például a plébániai irodán.

Mielőtt ide jöttél, mire számítottál, ehhez képest mi a tapasztalatod? Milyen a benti légkör?

Nem tudtam nagyon mire számítsak, hogy milyen lesz ez a munkahely. Jó a munkaközösség, mindent meg lehet beszélni. Rendesek, segítőkészek és jólelkűek a kollégák.

Szabadidődet mivel töltöd szívesen?

A szabadidőmet legfőképp zenéléssel töltöm. Van egy zenekarom, amivel a plébánián is számos eseményen szolgáltunk már (például dicsőítő szentségimádásokon), ez a Thomas and the Believers. Most kezdek a Weiner Leó Katolikus Zeneiskolában egy keresztény könnyűzenei képzést. Szeretek még olvasni, filmeket sorozatokat nézni, és barkácsolgatni is.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Később majd szeretnék továbbtanulni, nagyon érdekel például a mentálhigiénés képzés.

Köszönjük Tamásnak a munkáját és a zenei szolgálatát, amivel színessé teszi a különböző alkalmakat. Kívánunk Neki sok sikert a jövőben is, és reméljük, még sokáig fog szolgálni plébániánkon.

Írta: Povázson-Pálfy Zsuzsanna

Beszélgetés a Mészáros házaspárral

Egy plébániánkra járó lelkes család felnőtt tagjait, Mártit és Zolit kértük, hogy mondjanak pár szót magukról… Hogyan találtatok egymásra?

Márti: Mi Zolival az unokaöcsémen keresztül ismerkedtünk meg. Mindketten a szegedi Piaristákhoz jártak, barátok lettek és így a közös programokon kerültünk egymás látószögébe. Közel másfél évig barátkoztunk, közelebbről megismertük egymást. Aztán a barátságból szerelem lett és most itt vagyunk.

Zoli: Márti jól összefoglalta a lényeget, és hát ennek már majdnem 18 éve. Olyan rég volt, és én nem is emlékszem olyan pontosan, mint ő. Persze minden más fontos dolog benne van a telefonomban! Mivel foglalkoztok a szakmai életben?

Márti: Én jelenleg hitoktatóként dolgozom, és két plébániához is tartozom. Az egyik a Szent Imre, a másik pedig a Szent Gellért. Ennek a két plébániának az iskoláiban és óvodáiban hitoktatok.

Zoli: Én szoftverfejlesztő mérnök vagyok egy amerikai cégnél. Bár mérnök fizikusként végeztem, mégis az informatika irányba vitt el szakmai érdeklődés.

Részt vettetek plébániánk nyári nagytáborában. Márti, hogyan értékelnéd ezt a tábort?

Márti: Nyári táborok megszervezése önmagában egy elég érdekes dolog. Pedagógusként nem is érzem magam igazán jó szervezőnek, de

azt tapasztalom folyamatosan, hogy jó csapatban könnyebben megoldhatók ezek a dolgok.

Az előzetes szervezés mindig elég nagy stressz számomra, de amikor a megvalósulás után visszagondolok, nagy hála van bennem. A plébániai nagytábor kifejezetten jó élmény számunkra. A gyerekeink is, még a mai napig emlegetik, felidézik az egyes eseményeket.

Melyik a kedvenc korosztályod, ha a hitoktatásról van szó?

Márti: Ez nagyon érdekes kérdés és a válasz nem is olyan egyszerű. Eredetileg én óvónői végzettséggel rendelkezem és munka mellett szereztem meg a hitoktatói diplomámat. Ezzel együtt óvodától középiskoláig mindenféle korosztályt taníthatnék. Mégis egyértelműen a kicsikkel, az óvodásokkal és alsósokkal találom meg legjobban a hangot. Az óvodásoknál úgy érzem, hogy bárhol, bármilyen új csoportba kerülök, rögtön egymásra tudunk hangolódni. Persze ugyanezt elmondhatom az alsó tagozatosokról is. A felsőben, a kamaszokkal való kapcsolódás már sokkal nagyobb készületet igényel a részemről. Velük úgy érzem, hogy hangnemet kell váltanom, át kell programoznom magamat, a gondolataimat.

Más-

fel, mást hoztatok magatokkal. Mik ezek a dolgok? Márti: Én egy Csongrád megyei kis faluból, Pitvarosról származom, ott bizony nem igazán volt megengedett a templomba járás. Az iskolában sem néztek túl jó szemmel ránk, nem is túl sok gyerek járt hittanra, de én nagyon szép emlékeket őrzök azokról a plébánosokról, akik gyerekkoromtól ifjú koromig hitben kisértek. Ott nálunk sok minden kötődött a hagyományokhoz, viszont itt, a Szent Gellért

plébánián nagyon szeretem, hogy mindig nyitottak az új dolgokra és hihetetlenül befogadó a közösség.

Zoli: Nekem gyerekkoromban jó baráti közösségem volt a plébánián. Szívesen jártam hittanra, és bár a szüleim nem voltak túlságosan templomba járók, mégis fontosnak tartották a vallásos nevelésemet. Felnőtt fejjel látom most, hogy milyen hasznos, amikor a szülők és gyermekek is megtalálják a megfelelő közösségeiket. Hogyan kapcsolódtok az itteni közösséghez?

Márti: Az évek alatt egyre több minden vált vonzóvá számomra, de ugyanezt elmondhatom a családom nevében is. Ahova sikerült először bekapcsolódnom, az a Kályha klub volt akkor, amikor még nagyon kicsik voltak a gyerekek. Tetszett a személyes megszólítás, amit aztán én is igyekeztem tovább adni. Szintén ez a személyes megszólítás volt az, ami bennünket a kis családos közösségünkkel, a Parázzsal összekapcsolt. Később az Anyaklubba és a Karitász csoportba is becsatlakoztam, de egyre több plébániai programban is igyekszem részt venni. Hitoktatóként a tavalyi évtől tevékenykedem ezen a plébánián is.

Zoli: Én eleinte nem voltam túl aktív közösségi tag, most sem mondanám annak magamat, de Márti kedvéért igyekszem azzá válni. Igazából most már a gyerekek is erősen motiválnak. Az Apaklubba bár nem túl rendszeresen és a kiscsaládos Parázs közösségbe tartozom. A gyerekeitek cserkészkednek, ministrálnak. Ezzel kapcsolatban mik a tapasztalataitok?

Márti: Nagy öröm számomra, hogy a gyerekek is szívesen bekapcsolódnak ezekbe a közösségekbe. Azért azt nem állíthatom,

hogy mindig szívesen jönnek, és eleinte ez egy nagyon kemény küzdelem volt köztünk. Sokszor a kényelmi szempontok próbálták felülírni ezeket az alkalmakat, de Zolival következetesen nem engedtük őket lazsálni. Igyekeztünk saját példával is elől járni, néhol a szülői szigor győzedelmeskedett, de most már a közösség vonzereje és az atyák lelkesedése is egyre nagyobb erővel bír. Barátokat találtak maguknak, ahogyan mi is, és ez nagyon fontos számunkra.

Zoli: Őszintén szólva nekem is sokszor nehezemre esett jó példával előljárni,de Mártinem hagyottmagunkraezekbena „nehézidőkben”. Félretéve a viccet, közel tartotta a Szentlélek tüzét hozzánk. Igazából a családi és a közösségi kapcsolataink is megerősödtek ezáltal.

Miért jobb közösségben lenni, mint anélkül?

Márti: Talán sokak gondolataiban megfogalmazódott már, ahogy bennemis,hogya mai világban közösségnélkül,gyökértelenül létezni nem lehet. Amit most stabilnak érzek körülöttünk, az mindenképpen ez a közösség. Ez a plébánia egy olyan megtartó erő, amibe erősen tudunk kapaszkodni. Ezt már a gyerekek is kezdik érteni, érezni.

Zoli: A mi általunk képviselt értékrendet sokkal könnyebben tudjuk így átadni a gyerekeinknek, és a környezetünknek is példát tudunk mutatni.

Hogyan töltekeztetek a nyáron?

Márti: Nekem, mint pedagógusnak egy kicsit mindig könnyebb helyzetem van, mint Zolinak. Én emiatt a gyerekekkel gyakran ki tudok szakadni otthonról. A nyár nagyon sokszor azzal telik, hogy hosszabb-rövidebb programot csinálunk. Ezen a nyáron is sikerült eljutni rokonokhoz, barátokhoz. Volt közös családi nyaralás Orfűn, eljutottunk Zoli nővéréékhezDániába.Úgyéreztem,hogyezekbőlsok

erőttudok meríteni.Az ideiévben négytáborba sikerültbeszerveznem magam, ami először egy kicsit megterhelő volt, de utólag azt éreztem, hogy rengeteg jó dolgot kaptam ezektől.

Zoli: Nekem az is nagyon sok erőt tud adni, ha csak nyugodt körülmények között, rohanás nélkül, például együtt reggelizik a család. A nyár erre mindig jó alkalom, mert évközben túl sok a kapkodás. Az is jólesett, amikor a család közösen ki tudott szakadni a mindennapi életből. Szeretünk utazgatni, szerencsére erre idén nyáron is adódott alkalom.

Milyen tanácsot tudnátok adni a fiataloknak?

Márti: Én asajátpéldámbóllátvaarra biztatok mindenkit,hogyigenis érdemes várni az igazira. Ne ugorjanak bele feleslegesen kapcsolatokba, csak azért, mert azt érzik, hogy nyomás van rajtuk a környezetük részéről. Úgy érdemes választani párt, hogy értékrendben is összepasszoljanak, hiszen ezt majd képviselniük kell a gyerekek számára is. És fontos, hogy legyen humor a kapcsolatukban.

Zoli: Voltegypiarista tanárom, akiigenokosanmegfogalmazta,hogy a külsőn túl lássuk meg a belsőt, és bár ez nem mindig könnyű feladat, érdemes olyan társat választani, aki szellemileg lelkileg is igazi társ lesz. Mellesleg az sem árt, ha képes elviselni a rigolyáinkat. Készítette: Nyiri Andrea, Nyiri Szabolcs

Jézus napjainkban

Ez a címe az általam nagyon tisztelt szerzetes, lelki író, Henry Boulad egyik könyvének. Még egyetemista koromban került először kezembe ez a könyv. Nagyon megfogott, a mai napig emlékszem belőle konkrét részekre, fejezetekre. Most viszont nem ezt a művét, vagy a szerzőt akarom méltatni, csak a címet használom fel. Mert pontosan az fogalmazódott meg bennem már pár évvel ezelőtt, hogy szeretnék ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hogyan nézne ki ma Jézus, ha megjelenne közöttünk?

Templomainkban, oltárképeken, szobrokon túlnyomórészt a több évszázaddal ezelőtt készült Jézus ábrázolásokkal találkozunk. Ezek azonban mai szemmel nézve leginkább csak művészeti alkotások, a múlt emlékei, lenyomatai. A mai kor emberei számára, a mi számunkra is távoliak, régiek. Nem azt mondom, hogy lehetetlen ezekkel az ábrázolásokkal azonosulni, de a készítésük óta eltelt idő olyan hosszú, hogy nem könnyű ezekhez élően és most is ható módon hozzáállni. Bennem régóta kialakult ez az érzés, de egyúttal a hiány is. A hiánya annak, hogy Jézust a mai kor művészete szerinti ábrázolásban lássam. Ezért nemrég tudatosan elkezdtem keresni modern Jézus ábrázolásokat. Egészen meglepődtem, amikor szembesültem azzal, hogy milyen nagy számban is vannak ilyenek, hála ebben az esetben az internetes böngészőknek. A megtalált képekből jópárat lementettem, készítettem belőlük egy saját gyűjteményt. Most ezekből szeretnék néhányat itt közreadni, bemutatni.

Ezeknek a képeknek nagy részében közös az, hogy Jézus mosolyog. A mosolyt pedig könnyű befogadni, elfogadni.

Mindenkinek, nem csak a hívőknek. Mert a mosoly a legjobb közvetítője a szeretetnek.

Bízom abban, hogy ezekkel a képekkel örömet okozok és felkeltem az érdeklődést, hogy más is keressen ilyen műveket, találja meg a maga számára leginkább vonzó mai, modern Jézus ábrázolást. Érdemes a képek szerzőinek többi művét is megtekinteni.

Az első képet, amelyik számomra a legkedvesebb, részletesebben is bemutatom:

A kép festője egy fiatal amerikai lány, akinek édesanyja Litvániából származik. Keresztnevének litván nyelvű jelentése: óceán. Már egészen fiatal korában elkezdett festeni. Ezt a képét 8 évesen készítette. A festészete főként misztikus, látomások képeiből áll. Fő inspirációja a mennyország, amely saját tapasztalataiból és látomásaiból származik. Fantasztikusan élénk, erős színek, meglepő kompozíciók. Ez a kép engem azért fogott meg, mert Jézus arcvonásain, a szemein, a mosolyán különösen megkapóan jön át a béke. Valósággal sugároz belőle. Valószínűleg ezért is lett a címe „A béke hercege”. Egy mai ikon.

Akiane Kramarik: A béke hercege. (forrás: www.akiane.com)

„Az volt a szándékom, hogy képeket festek, amelyeket az Ő „szimbólumaiként” emlegetek. Kísérlet arra, hogy megragadjam a Vele kapcsolatos érzéseimet, és tükrözze szellemének és jellemének valamilyen aspektusát. Egy ilyen festmény célja, hogy segítsen emlékeznünk Rá, és ahogy ezt tesszük, meghívjuk az ő Szellemét, hogy legyen velünk.” GregOlsen.

Greg Olsen: Az Úr öröme Forrás: https://www.gregolsen.com/gallery/joy of the lord)

„Művészetet kínálunk a keresztények számára a modern világban, kifejezetten azért, hogy megmutassuk, Isten velünk van.”

RandyFriemel

Randy Friemel: A hit megmentett (Forrás: https://www.randyfriemel.com)

Ismeretlen alkotó műve: Jézus az erős, szerető és gondoskodó személy. Forrás: https://jesusimages.weebly.com/contemporary. html

Jessie Kohn: Az Egyetlen. (Forrás: https://www.behance.net/gallery/56550569/Mo dern Jesus Paintings)

Yongsung Kim: Az Ő keze még mindig ki van nyújtva. (Forrás: https://yongsungkimart.com/)

Írta: Tolnai Gyula

Napfényt az Úr hajlékának II.

Előzmények

A Gellértesítő magazin előző számában (2022 Úrnapja) az Oltáriszentség „lakásának” és őrzésének helyét, templomunk oldalkápolnájának fejlődését mutattam be. Most folytatom a témát. Az oltár és környezetének kivitelezése Templomunk egyik legfontosabb eleme, az oltár lassú formálódáson ment keresztül. Évekig csupán egy fadobogó volt a márvány járólapon, azon pedig két darab asztal, amilyenek ma a plébánia nagytermében is vannak. Ebből állt az oltár, fehér oltárterítővel borítva. Nagyjából egy évtizedig így miséztek papjaink. Mi, hívek minden évben egy alkalommal szembesültünk leginkább oltárunk „szerkezetével”: nagycsütörtökön, amikor a szertartás végén (az oltárfosztás után) mindössze két kopár asztalka maradt a fadobogón. Az ideiglenes oltár mellett volt szintén egyszerű faanyagból az igehirdető hely, az ambó, amit a Vasút utcai öreg templomunkból költöztettünk át. Az egységes templomtér (apszis) kialakítása

Előszörisafadobogólettlebontvaamárványjárólapokszintjéig. Erreépültaztántardosi„vörösmárványból”azújdobogó. (AGerecsehegységből származó „vörös márvány” valójában mészkő, ami a szakmában jó szándékkal is csak félmárványnak nevezhető.) Ezután újabb hónapok teltek el, mire a faasztalokat is felszámoltuk.

Az oltár továbbépítésébenmegoszlott azakkori képviselőtestület véleménye:amárványpártiakésmészkőpártiakvitatkoztak,sa vitából

az utóbbiak kerültek ki győztesen. Kétségtelen, hogy ez a megoldás volt akkor költséghatékonyság miatt a megvalósítás gyorsabb útja. Az oltár, az ambó és a keresztelőkút egyszerű fehér mészkőből készült el, elég durva felületkezeléssel. Utóbb láthatjuk, hogy ez sajnos gyorsan szennyeződik, és kisebb értékű, egyszerű anyagból áll, így értékesség szempontjából és kőzettanilag talán nem követi a templomokban elvárt és megkívánt hierarchiát. Tanulmányaim, kutatásaim és hitem alapján minden oltárnak a márvány a legtökéletesebb anyaga, amely az idő és átkristályosodás teljességét hordozza; magába integrálja a geológiai időt és a fényt. A hófehér márvány ragyogása átjárja a hívő ember lelkét. Kétségtelen, hogy nem volt egyszerű megtalálni a megfelelő megoldást az új épület berendezésében,azakkorelvetettgondolatokazonban részemről most újra a felszínre törnek: de jó lenne egyszer valódi márvány oltárt látni templomunkban… Írásom célja természetesen nem az, hogy most valami azonnal megvalósítandót vázoljak, vessek papírra, hanem az, hogy határozzuk meg a templomunk számára követendő, több évre, évtizedre szóló irányvonalat, ami mentén tovább, előre haladhatunk a minőség folyamatos emelésével. Az apszis ablakok és a napfény rövid története Beköltözéskor az új templomban kb. tíz évig egyszerű, színtelen ablakok adták a világosságot.

A „második körös” színes ablakok már iparművészek alkotási voltak, melyek képi motívumai jól illeszkedtek a templom stílusához, azonban a színek nagyon halványak, fakók lettek. Ezért kb. jó egy év után ráfestettek élénkebb szín kompozíciókat, melyek a mai napig egyéni hangulatot árasztanak a „négy égtáj” irányából.

A napfényt az üvegszínek és a fényjátékok nagyszerű vizuális, művészi élményekké alakítják. Szakrálisan a fő égtájak szentség képei mást-mást mutatnak, ugyanakkor speciális egységet is képeznek. A négy üvegablak újra-újraalkotása nagyon jól példája annak, hogy a már elkészült alkotásokat, szakemberekkel együtt, tovább lehet gondolni, hogy a berendezési tárgyak és a fények jobban belesimuljanak a templom szerkezetébe. A négy égtáji üvegablakok domináns fénynyalábjait a természetes napfény alkotja, és a „fényszórók” külön esztétikai élményt adnak az imához, az istenkapcsolat elmélyüléséhez.

Energiatakarékossági tippek

A legolcsóbb és leginkább környezetbarát energia az, amit nem használunk fel... Manapság sok szó esik a mindannyiunkat sújtó energiaválságról, de függetlenül ettől is szükséges, hogy belássuk: a jelenlegi életmódunk több szempontból sem fenntartható, máshogyan kell gondolkodjunk az energiáról. De mielőtt konkrét tippeket adnék, nézzük meg, hogy mi is az energia?

Az energia a fizikában a testek egy fizikai tulajdonsága, amely átalakítható különböző megjelenési formákba és átadható a testek között a négy alapvető kölcsönhatás által, de amely soha nem jöhet újonnan létre és nem semmisülhet meg. Az energia tehát körülvesz bennünket, hétköznapi értelemben a fűtésre és az elektromos áramra gondolunk, de a hibátlan matek dolgozat megírásához is energiára van szükség, amit szívesen pótolnak Túró Rudival a nebulók.

Most pedig nézzünk körül a lakásokban szobánként, elsősorban a fűtési és villamos energiára koncentrálva: Hálószobák: Ezeket a helyiségeket használjuk a legkevesebbet. Itt nincs szükség túl erős fényre és melegre sem, úgyhogy ha van lehetőségünk, napközben is állítsuk hidegebbre a termosztátot vagy a fűtőtest szabályozószelepét. Egy Celsius fokkal hűvösebb levegő kb. 6% nyi megtakarítást jelent. Télen tartsunk gyors és hatékony szellőztetést.

A gyerekszoba, különösen a kamaszoknál sokféle funkciót egyszerre tölt be (pihenő, háló, tanuló dolgozó, műhely vagy koncertterem), így ott inkább a nappalira, dolgozóra vonatkozó irányelvek a mérvadók.

Nappali: Általában a legnagyobb, nagy ablakkal rendelkező helyiség, amelyhez szerencsés esetben erkély, terasz vagy kert is kapcsolódik. Az ablakok és ajtók szerepe kulcsfontosságú, mert ezeken keresztül sok hő érkezik nyáron és sok távozik télen. Figyeljünk a külső árnyékolásukra, hogy megfelelő hőmérséklet maradjon bent akkor is, ha a kintihez képest nagy az eltérés. Hideg, hosszú, szeles és derült éjszakákon a lehúzott redőny segít benntartani a meleget.

A hűvösebb lakásban is komfortosan érezhetjük magunkat, ha megfelelő a páratartalom, ezért egy száraz lakásban érdemes a nappaliban teregetni, párologtatókat tenni a fűtőtestekre, huzatfogókat az ablakok alá, egyszerű öntapadós szigetelő csíkokat az ajtókra.

Ha padlófűtésünk van és emiatt hideg burkolat, az a fűtési időszak előtt vagy után, amikor még nincs igazán meleg, kellemetlen hidegérzéstnyújt. Próbálhatjuk lecserélnikifejezettena padlófűtéshez készült laminált padlóra, vagy egyszerűen egy szőnyeggel tegyük komfortosabbá a helyiséget. Ezt beszerezhetjük használtan, adokveszek csoportból, adományboltból vagy használt ruhaboltból. Ha kicsit több anyagi lehetőségünk van, akkor egy kilim (szőtt gyapjú) szőnyeg a legjobb, ráadásul a gyapjú a többi jó tulajdonságai mellett jól bírja a padlófűtés melegét is.

Dolgozó sarkok: Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb valami (TV, számítógép, háztartási gépek), annál többet fogyaszt. Figyeljünkoda a szokásainkra, ne legyen „háttér tévénézés”. Használjunk kapcsolós hosszabbítókat, így egyetlen gomb megnyomásával rengeteg eszközt lehet áramtalanítani. Vizsgáljuk meg, mi az, aminek muszáj folyamatosan működnie, például nem biztos, hogy szükséges aktív wifivel ellátni az alvó családtagokat. Fontos, hogy használjunk mindenhol LED-es világítást.

Konyha:Gondoljukát,valójábanmilyenekazétkezésiszokásaink és tudunk-e rajta változtatni. Ebben segíthet egy „Ökokör” is, ami pl. a plébániánkon is zajlik. Vizsgáljuk meg, hogy a mindennapokban használt háztartási eszközök közül mit tudunk nem elektromos változattal felcserélni:tudunk-e robotgépnélkültésztát gyúrni,mindig kell-e a botmixer vagy elég az almareszelő stb. Ugyanakkor, ha villanytűzhelyünk van, acélgépekenergiahatékonyabbak, tehátha van egy elektromos kávéfőzőnk, az kevesebb energiát fogyaszt a kávénk elkészítéséhez, mintha a kotyogóst tennénk a villanytűzhelyre. Mindig használjunkfedőt,halehet,akkorkuktátis.Atűzhelytlekapcsolhatjuk pár perccel azelőtt, hogy az ételünk teljesen megpuhult, mert a maradékhő felhasználásával így is megfelelő állagú lesz. A sütés megkezdéséhez a receptek általában előmelegített sütőt írnak elő, de ez nem minden ételféleségnél szükséges valójában, különösen nem a modern villanysütőknél. A kelt tésztáknál vagy a rakott ételeknél például nem olyan fontos. Fontoljuk meg, le tudjuk-e cserélni régi gáztűzhelyünket modernebbre, a hagyományos villanytűzhelyt indukciós főzőlapra. A hűtő hőmérsékletét elég 7 C ra állítani, így is frissek maradnak az ételek, továbbá figyeljünk rá, hogy le legyen sem túlságosan teli, sem rendszeresen üres a hűtőnk, akár fontoljuk meg kisebb vagy nagyobb gép beszerzését. Háztartási gépeink energia kategóriáját figyeljük, és törekedjük minél jobb besorolású készüléket (A+) használni.

Fürdő: Ha bojlerünk van, állítsuk alacsonyabb hőfokra, ebben az esetben nem csak energiát takarítunk meg, de a vízkő képződés is csökken. Ha csak két napra is elutazunk, kapcsoljuk ki a bojlert. Mossunk hidegebb vízben: a 40 fok a legtöbb dologhoz elég. Ha nagyon száraz a levegő, a kisebb fordulatszámon centrifugázott ruhák kiteregetésével párologtathatunk is. Vizsgáljuk át a vasalási

szokásainkat is: sok ruha nem igényel vasalást. Próbáljuk meg visszaszorítani a szárítógép használatát. A hajszárító használatát is tudjuk csökkenteni: csak rövid ideig és szükség esetén használjuk. Ezek a tippek ingyen, vagy kisebb költségvetésből megvalósíthatók. Ha épp felújításra, építkezésre készülsz, nézd meg, milyen pályázatok, támogatások érhetőek el számodra. Legyen egy koncepciód és ismerd a jelenlegi fogyasztási szokásaidat! Ne ess abba a hibába, hogy a napelemre hivatkozva annyi mindent tervezel a házba, hogy a fél utca termelése se lenne elég hozzá. Ismerkedj meg a „passzívház” tervezés elveivel!

A jelenlegi helyzetnek az egyik tanulsága az, hogy nem léteznek kőbefaragott, húsz évig érvényes energiaárak, így egy költségesebbnek tűnő megoldást sem kell elvetni azzal, hogy „nem térülne meg”. A felújítást végezhetjük részletekben, kezdve a nyílászárók cseréjével, majd a tető szigetelésével, a külső szigeteléssel és ezután modernizáld a fűtésrendszert, mert a legolcsóbb energia az, amit egyáltalán nem használunk fel. Tovább lehet aztán gondolkodni a nap szél geotermikus energiáról, házi napkollektor módszerekről, energiatárolási lehetőségekről stb.

És végül néhány internetes oldal ahol többet tudhatsz meg: https://kiutak.hu/kategoriak/energiank/ https://energiakozossegek.hu/ https://www.epitemahazam.hu https://passivehouse.com

Írta: Orossné Fejes Gyöngyi

Általános információk

NYITVATARTÁS:

Templom: A szentmisék és egyéb liturgikus programok alatt. Temető: Minden nap 8 tól 18 óráig. Szentségi kápolna: Minden nap 8-tól 18 óráig. (Megközelíthető: az Altemplom udvari bejárata felől.)

Irodák: Hétfőtől péntekig 9.30 tól 16.30 ig.

MISEREND:

Hétfő-péntek: 7.00; 17.00 Szombat: 7.00; 18.00

Vasárnap: 9.00; 11.00; 18.00 Őrmezőn: vasárnap reggel 8 órakor az Őrmezei Általános Iskola épületében.

GYÓNTATÁS:

Hétfőtől szombatig: a reggeli szentmise után, kb. 7.35 től. Csütörtökön: 16.30-tól 16.55-ig. Pénteken: 16.30 tól 16.55 ig, elsőpéntekeken az esti szentmise alatt is. Vasárnap: minden szentmise alatt (9.00; 11.00; 18.00).

SZENTSÉGIMÁDÁS:

A szentségi kápolna minden nap nyitva van 8-tól 18 óráig. Csendes szentségimádás (kihelyezett Oltáriszentséggel): hétfőtől szombatig minden reggel 7.35 től 8 óráig, péntekenként egészen 17 óráig, amennyiben vannak szentségőrzést vállalók. Időpontot vállalni atemplombankihelyezett lapon lehet.)

Vezetett szentségimádás: minden csütörtökön az esti szentmise után, valamint minden elsőpénteken 20-tól 21 óráig.