Gellértesítő Magazin - 2021/4 - karácsony

Címla

2021 Karácsony 0

Tartalomjegyzék Plébánosi köszöntő ..............................................................2 Albert Jolán: Legyen minden nap karácsony ......................4 Szentségimádás Krisztus Király vasárnapján......................6 Gardróbcsere a Szent Gellértben .........................................8 Ifis kirándulás ....................................................................10 Beszámoló a Szentlélek Szemináriumról ..........................13 Ifis lelkigyakorlat: „Csodáidra nyisd föl szemem!” ..........17 Ministráns mesterkedések .................................................20 Interjú templomunk kántorával, Pócs Bélával ..................23 Beszélgetés a Domján házaspárral ....................................26 Látogatóban a Nagyi-klubnál ............................................31 Visszatekintő .....................................................................34 Kispapként a Szent Gellértben ..........................................37

Szent Gellértesítő magazin – 2021 Karácsony Felelős kiadó: Kelemen Imre plébános; Főszerkesztő: Pálos Ágnes Szerkesztik: Kelemen Imre, Albert Jolán, Pálosné Ferber Terézia, Povázson-Pálfy Zsuzsanna, Lánszkiné Kisgyörgy Enikő, Nyiri Andrea, Nyiri Szabolcs, Gyöngyi-Nagy Dominika, Takács Bianka, Sillye Gergő, Riesz Domonkos, Dr. Hubainé Hidegkuti Rita, Dr. Hubai József, Nyiri Gellért, Háder Márk

1

Plébánosi köszöntő Kedves Olvasó!

Ilyenkor, december végén mindig elérkezik az a nap, amikor Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak a születésére emlékezünk. Arra, hogy ő kétezer évvel ezelőtt eljött közénk és egészen egyszerű módon, csendben, alázatosan, a betlehemi éjszakában valóságos emberré lett. Óriási csoda ez! A minket és az egész világmindenséget teremtő Isten egy lett közülünk és kicsi csecsemőként engedte, hogy az emberek kezükbe vegyék, babusgassák, táplálják és gondozzák.

De mi volt ennek a célja? Isten egészen biztos, hogy nem csak egy szép karácsonyi képet akart elénk tárni, s nem az volt csupán a célja, hogy ilyenkor mindenhol a világon csillogó karácsonyfák és ajándékok mellett ünnepeljük egymást, hanem az, hogy rácsodálkozzunk az ő végtelen, mindent felülmúló szeretetére, ami a betlehemi kisgyermekben testet öltött. A betlehemi kisgyermekben, aki aztán felnőtt és tanított minket, aki meggyógyította a betegeket, aki megbocsátotta a bűnöket és aki a kereszten meghalva és feltámadva a sírból megmentett minket a haláltól és meghívott az örök életre. A betlehemi kisgyermekben mindezt látni kell. Látni kell a mi üdvözítésünknek az egész folyamatát és meg kell hallanunk 2

szelíd hangját, ami hozzánk is úgy szól, mint egykor az apostolokhoz: „Jöjj és kövess engem!”

Szeretettel kívánom, hogy az idei karácsony alkalmával halljuk meg ezt az isteni hívást, mondjunk rá igent és induljunk el! Új lendülettel, örömmel és szeretettel induljunk el és járjunk Isten útján, együtt, közösségben zarándokolva az Isten Országa felé.

Kegyelmekben gazdag, áldott, békés karácsonyt kívánok!

Kelemen Imre plébános

3

Albert Jolán:

Legyen minden nap karácsony Boldogasszony templomában* Lassacskán, éjfélt üt az óra.

Karácsonynak szent estéjén, Tárd ki szívedet újra-újra!

Mi nyakas székely emberek, Örömünket oly jól elzárjuk.

Pedig hogy lobog ott bennünk; Zsilipjeit csak néha tárjuk.

Legyen minden nap karácsony!

S ne csak ilyenkor ünnep táján, Mondd ki sokszor: „Szeretlek én!”

Míg itt vagyunk az élet fáján.

Bocsáss meg, ha megbántottak, Mert nem tudod, lesz-e még holnap?!

Lesz-e karácsony szívedben?

Lesz-e ki jó szót mondjon rólad?

Szívedet, ha jól nyitottad, S levettél minden terhet róla, Akkor születik lelkedben, Sokat várt karácsonyi csoda.

*

Csíkkarcfalvi Római Katolikus Vártemplom

4

Majd megérted, hogy az álmok Káprázó köntöse elmállik…

Szeretni kell, és örülni, S Betlehem otthonoddá válik.

S ha csak egy kis szalmaszálat Helyezel a jászol ölére, Nemzetünk apró csillagát Rakod a kis Jézus elébe.

5

Szentségimádás Krisztus Király vasárnapján Az Eucharisztikus Kongresszus titkársága – az elmúlt évekhez hasonlóan – idén is országos szentségimádást szervezett Krisztus Király vasárnapjának előestéjén, melybe plébániánk is bekapcsolódott. Mivel már a kongresszus szeptemberben lezajlott, most hálaadásra gyűltünk össze egy órára templomunk szentségi kápolnájában.

A szentségimádást Imre atya Erdő Péter bíboros úr hálaadó imájával kezdte, melyben köszönetet mondtunk Istennek az Eucharisztikus Kongresszus kegyelmeiért. Az imából idézve: „az Eucharisztikus Kongresszus egész folyamán különös erővel átélhettük jelenléted csodáját, szereteted szelíd és ellenállhatatlan erejét.”

Ezt követően Imre atya felolvasott egy-egy szakaszt az Ó- és az Újszövetségből, majd rózsafüzért mondtunk az „aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát” titokkal. Az imádságok között az Oltáriszentségről szóló énekeket énekeltünk, s jutott időnk csendben elmélkedni is az elhangzottakon.

Az imaóra végén elmondtuk a legméltóságosabb Oltáriszentség litániáját, amiből azt a részt szeretném kiragadni, hogy „az Úr szenvedésének szentséges emlékezete minden bőséget meghaladó ajándék. Ez Isten szeretetének legnagyobb emléke.”

6

Ebben az egy órában valóban Jézusra tudtunk figyelni, éreztük az ő közelségét. Újra tudatosult bennünk, hogy Jézus, aki valóságos Isten és valóságos ember is, velünk van mindig: hétköznapjainkban, küzdelmeinkben.

Dsida Jenő Krisztus című verséből idézve „Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy Te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. S két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei.” Ez a vers Krisztus emberi mivoltát írja le, aki Istenként vállalta a földi élet gyötrelmeit velünk együtt. Valóban: Krisztus „földre szállott és vándorlásunk társa lett”, s isteni mivoltából adódóan csodálatos ajándékot kaptunk Tőle, „mert szerette a világot, kenyérszínbe rejtezett. Krisztus kenyér s bor színében Úr s király a föld felett.” Írta: Pálosné Ferber Terézia

7

Gardróbcsere a Szent Gellértben „Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak” - írja a költő, akinek ezen a két során minden évben elszomorodom.

Egyrészt mert szívem szerint a tavaszt nyár, a nyarat pedig a tavasz követné, másrészt pedig azért, mert ilyenkor egy időre meg kell válni a fidres-fodros, pöttyös és virágos nyári ruhácskáktól, s elővenni a szekrény mélyéből a vastag pulóvereket, nadrágot, meleg harisnyát…

S ahogy rakosgatom, rendezgetem a polcon az őszitéli ruhatáramat, mindig az az érzésem támad, hogy már megint azokat az ezerszer elrakott-elővett holmikat kell majd magamra öltenem, amik még ugyan se nem bolyhosak, se nem mentek ki a formájukból (ezért aztán ki sem selejteztem őket), mégis olyan unalmasak már számomra, hogy legszívesebben odaadnám őket valakinek, aki még sosem látta őket. És ekkor történt valami: azt hallom a hirdetésben, hogy plébániánkon október 18-án gardróbcsere lesz a Zöld Gellért közösség szervezésében! Nosza, rakjuk csak zsákba a még ép, szép, nem is divatjamúlt, de részemről már megunt holmikat, hátha jó ötletnek bizonyul ez a kis börze! És lám: néhány vállalkozó kedvű, önzetlen és szorgalmas anyuka vállalta, hogy rááldozza a hétvégéjét, hogy átvegye, szortírozza, méretre válogassa és kupacokba 8

rendezze a ruhákat. Bizony nem kis feladat, köszönjük nekik!

Egy kicsit attól tartottam, hogy megszabadulván a „fölöslegtől”, az adományozók rögvest sarkon fordulnak majd és hazamennek üres kézzel. De szerencsére nem így történt! A nagyterem megtelt élettel, zsibongó, jókedvű és kíváncsi érdeklődőkkel, akik vidáman nézegették, próbálgatták magukhoz a hatalmas ruhatornyok tartalmát.

Néhány perc elteltével én magam is boldog tulajdonosa lettem egy gyönyörű bordó kabátnak. Majd mikor már mindkét nagy szatyrom tele lett a „prédával” (férjem is csinos, újszerű ingeket talált), szembe találkoztam a lányommal, és hát nála is volt két tele szatyor! Így aztán ruhatárunk megújult, felfrissült, s ki tudja, talán annak a cuccnak is éppígy örült valaki, amit mi vittünk oda. És a „szent maradék” se került a kukába, hiszen a „zöldek” azt is megszervezték, hogy hova lehet elszállítani a megmaradt holmit – a budaörsi Menedékház Alapítvány szívesen fogadta.

Hallgatom a rádiót. Érdekes adat: egyetlen farmernadrág előállításához több, mint 3700 (!) liter vizet használnak fel, ráadásul legtöbbször olyan területeken, ahol amúgy is vízhiánnyal küzdenek. Azt gondolom: október 18án a Teremtő biztosan ránk mosolygott! Írta: Lánszkiné Kisgyörgy Enikő

9

Ifis kirándulás A plébánia két ifihittanos csoportja bár alkalmait külön tartja, igyekszik néha közös programokat is szervezni. Így történt, hogy egy szép novemberi napon egy szuper kirándulásra indultunk.

November 6-án, 8:30-kor indultunk a plébániáról, és meg sem álltunk Tatabányáig, ahol rögtön meg is másztunk egy kisebb hegyet. Az első száz méter után még az is felébredt, aki eddig nem lett volna teljesen éber a korai indulás miatt, hiszen a Szelim-barlang felé vezető út egy meredek kaptatón át vezetett. Ennek ellenére bőven megérte a fáradtságot, mivel mind a barlang, mind a kilátás gyönyörű volt.

10

Ezután tovább baktattunk a Turul-szoborhoz, ahonnan ráláthattunk egész Tatabányára. Megreggeliztünk és még egy csoportképet is készítettünk. Innen kezdődött az igazi túra: megindultunk a Kelemen család vértestolnai házába.

Az út során megszemlélhettük az őszi erdei táj szépségeit: a talpunk alatt ropogó színes levelek és lombkoronáikat ledobó fák öleltek körül minket. Nem csoda hát, hogy a nagy gyönyörködésben kicsit lelassultunk, emiatt a rövidebb úton kellett tovább haladnunk, különben még jobban kicsúsztunk volna az időből. Útközben megálltunk egy szép (akkor még nyugodtnak tűnő) réten egy röpke misére is. Ám amint Imi atyáék elkezdték a szertartást, egy másik kiránduló csapat is alkalmasnak ítélte a mezőt a letelepedésre. A velük érkező roppantmód kíváncsi kutya pedig úgy döntött, szeretne ő is részt venni a szentmisén, így nagy lelkesedéssel indult meg felénk. Szerencsére a gazdik hamar beavatkoztak, így csupán egy fél kakaós csiga látta kárát a kutya magánakciójának, a misét pedig zavartalanul tudták folytatni az atyák.

Ezután megérkeztünk a Kelemen birtokra, ahol három csintalan macska üdvözölt bennünket. Egy rövid csapatépítő játék után felköszöntöttük Imre atyát születésnapja alkalmából, majd egy közös hot-dog készítéssel koronáztuk meg a programot. Nekünk egy kicsit 11

hamarabb el kellett indulnunk Doma atyával, aki kocsival sietett Kelenföldre az esti 6-os misére, a többiek pedig busszal és vonattal utaztak vissza. Estére még adódott egy kisebb probléma, ugyanis felsővezeték szakadás történt.

Szerencsére ennek ellenére, kicsit késve ugyan, de biztonságban hazaérkeztek a többiek is.

Visszagondolva, nagyon kedves emlékként maradt meg bennünk a kirándulás. Rengeteg élményt szereztünk, az őszi táj lélegzetelállítóan gyönyörű volt és még egymáshoz is közelebb kerültünk kicsit az egész napos program során. Írta: Takács Bianka és Sillye Gergő

HA Te is a Szent Gellért Plébániára jársz, és Te is lelkes fiatal vagy, és Te is szeretnél közösségben imádkozni, beszélgetni, játszani és pl. kirándulni,

AKKOR Szeretettel várunk ifi közösségünkbe!

Jelentkezz bátran Imre vagy Doma atyánál!

12

Beszámoló a Szentlélek Szemináriumról Templomunkban 2021. szeptember 30-a és december 9-e között második alkalommal került megszervezésre a Szentlélek Szeminárium.

Ez a fajta nyolchetes lelkigyakorlatos sorozat egy afrikai karizmatikus közösségből indult, és mára már 140 országban ismert. Heti egy tanításból és naponkénti bibliai elmélkedésekből épül fel. Témái közt szerepel: Isten atyai szeretete, bűn, megváltás, tanítványság, Szentlélek szerepe, küldetés az egyházban. Az előadásokon túl a kijelölt szentírási szakaszok és hozzájuk tartozó gondolatébresztők elmélyülési lehetőséget biztosítanak Isten igéjében, céljuk, hogy napi 15-20 percet az Ő jelenlétében tudjunk tölteni.

A résztvevők ígéretet kapnak, hogy amennyiben vállalják, hogy nyitott szívvel és kitartó fegyelemmel elvégzik a szemináriumot, új szemlélet nyílik meg előttük, amely hitben való erősödéshez, a keresztény lét mélyebb megéléséhez vezet.

Régi életünk feladása egyszerre lehet vonzó és ijesztő is. Ezen ellentétes érzések mellett mégis sokan tudtak igent mondani a meghívásra. A jelentkezők közt voltak férfiak és nők, idősebbek és fiatalabbak, egyedülállók és családosok, mélyen hívők és keresők, plébániánk hívei és környező templomokból érkezők. Különféle élethelyzetek képviselői és a hit útjának különböző fokán tartók egyaránt.

13

A szemináriumon való részvételre is sokféle cél vezérelte a testvéreket. Volt, aki istenkapcsolatán szeretett volna javítani, felrázni keresztény életét a megszokásokból.

Mások sérelmezték, hogy közösségi alkalmaikon a személyes kapcsolatokra kerül a nagyobb hangsúly, Istenre és tanítására kevés idő jut. Sokakat a megfoghatatlannak vélt Szentlélek megismerése vezérelt. A korábban megtartott szemináriumok jó híre is vonzó erővel bírt, és voltak, akik figyelmét a meghívott előadók keltették fel.

Az első csütörtök esti alkalom egy szentmise volt, amelyben Mohos Gábor püspök atya a Lélek vezetését és az Úr áldását kérte minden jelenlévőre, hogy szabadon és nyitottan tudjanak részt venni a további foglalkozásokon. A következő alkalmak gitáros énekekből álló dicsőítéssel kezdődtek, majd tanítással folytatódtak, amiket minden alkalommal más meghívott előadótól hallgathattunk. Az elhangzott gondolatokat kiscsoportos beszélgetések keretein belül vitathattuk meg. Az összejövetelt az aktuális hirdetések és áldás zárta.

Az életkor és nemek szerint kialakított állandó kiscsoportok lehetőséget adtak azoknak a gondolatoknak a megosztására is, amelyek otthon, a napi bibliaolvasás közben születtek meg bennünk. Ezeket az igeszakaszokat érdemes volt többször elolvasnunk, betartva az ajánlásokat.

Például, ha saját nevünket behelyettesítettük vagy bele tudtunk helyezkedni a történet szereplői közé, hamar 14

rájöhettünk, hogy a gondosan kiválogatott idézetek ma is személyesen nekünk, hozzánk szólnak.

Az utolsó alkalmat is szentmisével ünnepeltük meg, amelynek keretében hálát adtunk mindazokért a kegyelmekért, amiket kaptunk. A hálaadás mellet lehetőség nyílt a tanúságtételre, hogy beszámoljunk egymásnak azokról az élményekről, amelyeket tapasztaltuk, hogy hogyan változtatta meg az Úr életünket, látásmódunkat már most, ezalatt a rövid idő alatt is.

Kiderült, hogy nem csupán a rendszeres Szentírás forgatás, a benne található üzenetek megértésének ajándékát kapták meg sokan. Voltak, akik segítséget kaptak a helyes istenkép megtalálásában, a téves hiedelmek elhagyásában. Régóta hordozott lelki sebek enyhüléséről és közbenjáró ima általi fizikai gyógyulásokról is beszámoltak a résztvevők. Az életgyónás, az egymásért folytatott imádság mindenkit nyitottá tett a Lélek befogadására.

Bár a Lélek ajándékai különfélék, ami biztosan mindenkinek ugyanúgy szólt, az a bátorítás, hogy folyamatos igent tudjunk mondani Istenre, és a küldetés, hogy Krisztus tanítványai legyünk. Adja Isten, hogy ez a szeminárium ne csupán egy szép emlék legyen, hanem az itt tanultakat és tapasztaltakat használjuk fel már meglévő csoportjaink megújítása vagy új közösségek létrehozására.

Teremjünk gyümölcsöt! Írta: Gyöngyi-Nagy Dominika

15

A Szentlélek szeminárium a Karizmatikus Megújulásnak az útja, mely egy intenzív és mély lelki tartalmú, több mint két hónapon át tartó rendezvény. A heti egy találkozó mellett mindennapi elfoglaltságot is jelent, előre meghatározott program szerint.

Magyarországon Katona István atya szorgalmazta ilyen szemináriumok szervezését és ő működött közre annak a munkafüzetnek a lefordításában is, mely a szeminárium vezérfonalául szolgált (P. Ernst Sievers: Élet a Lélekben).

Plébániánkon most Riszterer Zsuzsi és Tamás kezdeményezte és szervezte meg a szemináriumot, hálás köszönet érte nekik!

16

„Csodáidra nyisd föl szemem!”

Kelenföldi ifjúsági lelkigyakorlat 2021. november 19-21., Vál, Szent Mihály Major Isten csodái jelen vannak életünkben mindig – ezt tapasztalhattuk meg november végén az ifjúság lelkigyakorlatán a váli Szent Mihály lelkigyakorlatos házban.

Egy november végi péntek délutánon megindultunk a plébánia mikrobuszával és még néhány autóval Vál felé. Útközben besötétedett, mi pedig nagy örömmel és lelkesedéssel érkeztünk meg a lelkigyakorlatunknak helyet adó festői szépségű lelkigyakorlatos házba. A résztvevő húsz fiatalon kívül időszakosan segítők is csatlakoztak hozzánk, péntek este Imre atya, szombaton kispapok (Márk és Beni), illetve zenészek is (Bori és Zsolti).

17

A lelkigyakorlat témája Isten életünkben rejlő csodáinak felfedezése volt. Kerestük jelenlétét életünk nehézségeiben és sebeiben, a Szentírásban, szentmiséken, szentgyónásban és szentségimádáson is.

Kerestük a természetben sétálva a tavak és rétek között, de a kápolnában a csendben is. Egymással beszélgetve, de egyénileg elvonulva is. A lelkigyakorlat csúcspontja a szombat esti dicsőítő szentségimádás volt, ahol sokan gazdagodhattunk az Úrral való mély találkozással. Vasárnap pedig, bár haza kellett jönnünk, de azt hiszem, kicsit másként tértünk haza, máshogy fordulva egymáshoz és életünkhöz. És álljon itt néhány visszajelzés a résztvevőktől: „Isten szava tényleg csak a csendben hallható, hiába van velünk minden percben. A lelkigyakorlat alatt többször 18

is megmutatta magát, éreztem, hogy jelen van és átölel. Bár hazajöttünk, ez a lendület ki fog tartani, mert megmutatta, hogy mindenben támogat. Én elég sok mindent kaptam, például válaszokat a kérdéseimre, útmutatást meg egy kis lelki megújulást. Köszönöm!” „A lelkigyakorlatra feszültségekkel telve érkeztem, az elmúlt hetekben nagyon sok teher volt a vállamon. De attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdődött a lelkigyakorlat, sikerült ebből kizökkennem. Szombaton este pedig kaptam Istentől egy hatalmas adag békét. Ilyet még sose tapasztaltam, de csak térdeltem, és ömlöttek a könnyeim! Éreztem, hogy most nagyon közel van hozzám az Isten, és hogy nagyon szeretve vagyok.” „Én békét és támaszt találtam a hétvégén és kaptam egy erős üzenetet, úgyhogy nagyon-nagyon köszönöm, aki áldozott rám az idejéből, mert sokat kaptam.” „Én a lelkigyakorlaton a megnyugvás örömét tapasztaltam. Azt, hogy néha a túlgondolás és az ima görcsössége helyett mennyire egyszerűbb módokon lehet Istenhez közeledni.” „Amit kaptam a hétvégétől: sok élményt és fullos társaságot! Jó volt kiszakadni, más nézőpontból látni a dolgokat, rengeteg mindent sikerült tisztáznom magamban, utólag belegondolva feltöltődtem lelkileg. Köszönjük, 19

Istenünk, hogy jelen vagy életünkben, és hogy megajándékoztál minket ezekben a napokban. Add, hogy mindazt, amit Tőled kaptunk, valóban életre válthassuk, és továbbadhassuk azoknak, akik számítanak ránk!

Szöveg és kép: Riesz Domonkos káplán atya

Ministráns mesterkedések: „Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit.”

(Lk 3,4) Sokszor ez az a mondat, ami ministránsként motiválja az embert akár vezető, akár vezetett. Sokat segített a pénteki ministráns alkalmakon és a novemberi ministráns szombaton is, ahol a sok eső miatt végül egy másfajta ösvényen kellett irányítani a programot, és ami végül mégis a lehető legjobb lett.

20

Az advent ideje alatt pedig sokak számára kellett sokszor nap mint nap fogópontot találniuk a rorátékhoz való felkeléshez, elinduláshoz. Amikor azonban beértünk a sekrestyébe, ahol másokon is látszott a készület és a fáradtság humoros összképe, egyből mindenki felvidult és örömmel húzta fel a hófehér ruháját. Ezek az apró reggeli örömök segítettek ahhoz, hogy mindig mosollyal az arcunkon vonuljunk be a sötét templomba és ott igyekezzünk a legszebben helytállni. És amikor már mindenki a helyén állt, akkor kezdett igazán értelmet kapni az a mondat, amit Keresztelő János mond. Ha egymásra mosolyogtunk, akkor a Jóisten, aki ott van közöttünk és ott van a nevetésben is, sokkal könnyebbé tette a feladatok elvégzését. Az a mosoly pedig és azok a viccek, amiket Doma és Imre atya, valamint Háder Márk kispap nyújtott felénk a roráték utáni reggeliknél, megkoronázta az egész élményt. Köszönjük nekik ezúton is! A roráte szentmisék után aztán minden nap egy kicsit másképpen mentünk az iskolába. Sokszor szomorúak voltunk, hogy most egy fárasztó nap következik, azonban néha-néha valami olyan láng lobogott szemünkben, amellyel aztán egész nap volt erőnk segíteni, bárkiről is volt szó.

Adventben még egy kis vetélkedővel is készültünk a ministránsoknak. A verseny célja az volt, hogy mindenki (saját indíttatásból) minél több misére menjen ministrálni.

Aki bizonyos miseszámot átlépett, annak ehető (pl. Nutella) 21

és felvehető (mintás zokni) ajándékok jártak. Nagy örömmel láttuk, hogy igen sokan az előre meghatározott ponthatárokon túl is teljesítettek.

A plébániai ministráns közösség tehát egyre növekszik és egyre színesebb. Nagy szeretettel várjuk azokat, akik esetleg vonzónak találják ezt a szuper csapatot. Írta: Nyiri Gellért

22

Interjú templomunk kántorával, Pócs Bélával Interjúsorozatunk mostani része Pócs Béla kántor úrral készült. Béla bácsi 30 éve szolgál plébániánkon, októberben volt a jubileumi orgonakoncertje. Most kicsit jobban megismerhetjük őt, betekintést nyerhetünk a múltjába, illetve megtudhatjuk mik a céljai.

Mióta jársz ide plébániánkra és mióta dolgozol itt, mint kántor?

1991. szeptember 1. óta járok ide és azóta vagyok itt kántor.

Vasárnapra esett az a nap. Az egyik előző plébánosunk, Krichenbaum József atya hívott ide kántor-orgonistának a Szent Gellért plébániára.

Hogy jött az ötlet, hogy kántor légy?

Az ötlet úgy jött, hogy először is én esztergomi vagyok és a Dobozi utca 1. szám alatt laktunk. A szemben levő házban lakott egy kedves nővér, akinek volt egy harmóniuma, és ő mondta édesanyánknak, hogy szívesen odaadja, hogy a gyerekek (én a testvéreimmel) tanuljunk, hogy játszunk rajta. Nekem volt hozzá kedvem igazából, és megkérte a Bazilika kántorát, Pintér János bácsit, hogy jöjjön és foglalkozzon velem. Ez így ment éveken keresztül, és édesanyám – az akkori Esztergomi Szeminárium énekmestere, Parádi Gyula atya tanácsára – beíratott a Budapesti Kántorképzőbe. De mivel én a Bazilikában 23

nőttem fel, ministráns voltam különböző fokozatokban, és már kissrác korom óta miséken is játszottam, hol orgonán, hol (először) harmóniumon, így szép lassan alakult ki az, hogy az egyházi zene és az orgona játéka belém ivódott. Jött az elhatározás, hogy én ezt szeretném folytatni.

Tulajdonképpen az érettségi után kezdtem el intenzíven foglalkozni az egyházi zenével.

Az elmúlt 30 évben mi volt a legjobb élményed itt?

Az első nagy élmény, amikor még a régi kis templomból, a Vasút utcából karácsony éjszakáján az éjféli misére átvonultunk az új templomba (még akkor nyílászárók 24

nélkül) és birtokba vettük. Ez volt az első hatalmas nagy élmény. Azon kívül több más élmény is volt: többek között Lojzi atya jóvoltából, hogy orgona épült, és annak a bemutatója, amit Baróti István – első mesterem – szólaltatott meg az orgonaszentelő templombúcsú keretében. Ezeken kívül számtalan szép emlékem van, igazából nem tudnám tovább sorolni, de minden szentmise egy külön élmény számomra.

Szabadidődben mit csinálsz szívesen, mivel töltöd?

Ha tavasztól őszig nézem a szabadidőmet, akkor legszívesebben a Balaton partján vagyok. Ha egy mód van rá, akkor meg is mártózom a Balatonban, szeretek ott szemlélődni. Illetve van három unokám, velük is rengeteget foglalkozom.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Minden a Jóisten kegyelmétől függ: hogy mennyire tudom magam hasznosítani, egészségem mennyire engedi még tovább, hogy tudjak szolgálni. Már csak négy órában vagyok ugyan alkalmazásban a Szent Gellért plébánián, de sokkal többet töltök itt szolgálatban: a temetői szolgálatban is részt veszek, ott vannak a szentmiséken való szolgálatok, segíteni kell a kollégákat, amiben szükség van rá.

Mondhatni, hogy a 70. évem felé csúszkálva ez már behatárolható, hogy meddig fogok még itt aktívan működni.

25

Várható még valamikor itt orgonakoncert?

Most október 30-án sikerült a harmincéves szentgellértes működésemet megkoronázni, de bízom benne, hogy a Jóisten kegyelméből lesz még energiám meg lehetőség, hogy (ha nem is összegző, de néhány a múltat idéző) koncertet, vagy inkább úgy mondanám, hogy hálaadó orgonás áhítatot tartsak a hívek örömére.

Készítette: Povázson-Pálfy Zsuzsanna

Beszélgetés a Domján házaspárral Beszélgetés sorozatunk újabb állomásaként a Domján házaspár tagjai – Dalma és Attila – válaszoltak a kérdéseinkre. Az adventi várakozáson kívül beszélgettünk plébániánkról és az újonnan induló kiscsaládos közösségről is.

Mondjatok magatokról ismerkedtetek meg?

pár

dolgot!

Hogyan

Dalma: Konduktorként végeztem a Pethő Intézetben és ott is dolgoztam. Később családterápiát tanultam és annak szakadt vége, amikor Atival összeházasodtunk négy éve.

26

Akkor született Abigél, aztán a második gyermekünk, Ágoston. Így éljük a hétköznapjainkat. Egyébként régóta ismerjük egymást. Egy gimnáziumba jártunk nyolc évet és azóta is megvan ez a közösség, meg aztán a cserkészetből is, szóval elég régi ismeretségből lett szerelem és aztán házasság.

Attila: Itt is lakunk a közelben, ezért is járunk ebbe a templomba. Én intenzíves orvos vagyok. Hat éve véletlen elmentünk egy testteológiás hétvégére, ami az Egyház szexuális tanításával foglalkozik, és ott kerültünk közel az Egyházhoz és az Istenhez, ott tértünk meg egy kicsit újra.

27

Hogy kapcsolódtok a valamilyen közösséghez?

plébániához?

Tartoztok

Attila: Egy hete alakult egy új kiscsaládos közösségünk, egy házas közösség öt fiatal házaspárral. Izgatottan várjuk a közös programokat, de persze sokakat ismertünk korábban is máshonnan, látásból. Azért is járunk ide, mert itt van az „akvárium” (az üveges gyerekmegőrző – szerk.), ami nagy segítség a kisgyermekekkel.

Mik az „erősségei” a plébániának szerintetek?

Attila: Imre atyát és Doma atyát is nagyon szeretjük, és azt látjuk, hogy nagyon jó barátságban vannak. Ezen kívül erősségnek látjuk, hogy sok élő közösség van, akik nagyon aktívnak és hitelesnek tűnnek. A szentségimádás péntekenként biztos, hogy nagyon sok dologra hat lelki úton, és az akvárium is nagyon vonzó számunkra.

Dalma: Igen, Abigéllel kezdtünk ide járni. Róla azt kell tudni, hogy hallássérült, implantált, szóval elég sok mindent hall, de elég nehéz neki az ingerekkel. Így egy sima misére nagyon nehéz volt vele eljutni, így próbáltuk meg először a Gellért-templomot, akkor még Lojzi atyával. Eleinte kicsit káosz volt még a gyerekmegőrzőben a miséken a sok játékkal, de mostanra letisztult egyszerűség van, amit nagyon élvezünk. Tudjuk neki is mutatni a misét, részese is, 28

de nem kell folyton kínos helyzeteket átélni, hogy egyet mukkant, mert neki még nem megy, hogy csendben maradjon.

Nagyon jól éreztem magam minden egyes összenézéskor, mindig mindenki köszönt nekünk és nagyon nagy szeretettel fogadtak minket. Jó, hogy egyre több embert ismerünk, bár igaz, hogy a közösségek nem annyira bontakoztak ki, vagy nem tudtunk csatlakozni, de ez mind a Covid miatt volt, és ha majd végre felszabadulunk, akkor majd biztosan ki tud bontakozni.

Hogy készültök a karácsony megünneplésére?

Dalma: Mindig máshogy készülünk. Mind a ketten nagycsaládból származunk, öt-öt gyerek van, és most vallottuk be magunknak, hogy mindig hiányzott a nyüzsgés karácsonykor, mert nálunk még csak ketten vannak. Most úgy készülünk, hogy a szentestét Ati testvérénél fogjuk tölteni, ahol hat gyerek van, és akkor lesz egy ilyen gyerekes, közösségi élményük. Egyébként itthon inkább imádságosan készülünk, éneklős, elmélyülős készületet tartunk, ha már lesz egy ilyen „bandázós” szenteste.

Igyekszünk elengedni a fizikai dolgokat. Egy-két sütit sütünk és énekeket keresünk, de jó, hogy lehetett egy ilyen lelkibb készület, melynek során például az Ó-antifónákat olvastuk és jól esett, hogy várjuk a Szabadítót. Inkább arra 29

fókuszáltunk, hogy jól legyünk, ez segíti a lelki folyamatainkat.

Attila: Ez a karácsonyra készület brutálisan nehéz, hogy felemeljük a fejünket és valóban várjuk a Megváltót és feltekintsünk. Nehéz elengedni, de el akarom engedni, hogy a lényegtelen dolgokra fókuszáljunk. Nagyon nehezen viselem, ha nem sikerül a készület, nem fogy a lista, és aki ebben segít, az számomra Dalma, aki szól, hogy legyen itthon jó hangulat és ne idegeskedjünk, engedjük el a terveket. Ami még segít, az a szentségimádás és a szentmisék, roráték – jó, hogy olykor eljutunk – és a Szentírás.

Külön kiemelném a próféciákat, hogy nagyon jó tudni, hogy mindaz, Akire az egész emberiség mindig várakozott, azt ünnepeljük, hogy az igaz. Az Ó-antifónák a záró héten ezt összefoglalják, s kiemelik naponta, hogy Isten erős, de gyengéd, kitárt kezével megszabadítja az izraelitákat és minket. Ószövetség, próféciák – ezek segítenek nekem idén.

Köszönjük a beszélgetést, áldott karácsonyt kívánunk nektek!

Készítette: Nyiri Andrea és Nyiri Szabolcs

30

Látogatóban a Nagyi-klubnál Feleségem, Rita két éve vezeti plébániánkon a Nagyiklubot. Miután leszedtem az utolsó szőlőfürtöket is a telken, novemberben „bekéredzkedtem” a programjukra, amit a Svábhegyre terveztek, a Regőczi emlékházhoz és a Makovecz életműhöz, mert mind a kettő érdekelt, sőt érintett is.

Az elsőhöz fűződő érdeklődésem oka köztársasági elnökünk Regőczi Alapítványával kapcsolatos. Nyár eleje óta foglalkoztatott, hogy miért ezt a nevet választották a járvány árváinak felkarolására? Én személyesen is ismertem Regőczi István atyát, hiszen kiskoromban ministráltam neki a Kútvölgyi Kápolnában. Sőt, életének több eleme később az én életemben is előfordult. Ezeket elmeséltem a „nagyiknak”.

Ilyen például, hogy kerékpárral közlekedtem az európai utakon, gyalogtúrákat tettem a Mecsekben, középhegységeinkben, Európában. Autóstoppal utaztam szerte az országban és külföldön egyetemista koromban.

Arra azonban soha nem gondoltam, hogy „gyalog megtegyem” a Budapest-Belgium-Budapest útvonalat (ld.

Regőczi István: Az Isten vándora).

De az atyával közös vonása volt minden jelenlévőnek is: a gyermek és unokaszeretet. Regőczi atya rendkívüli módon rajongott a gyermekekért. A II. világégés után 31

összegyűjtötte az árvákat (3-400 főt istápolt). Saját keze munkájával épített árvaházakat, kizárólag közadakozásból, hívei segítségével!

Emellett hat templomot is felépített, ahol a fizikai munkát, szakmunkát, anyagiak előteremtését is felvállalta úgy, hogy a lelki gondozásban is élenjárt. S mit kapott a „földi rendszertől”? Olvassatok utána „Az Isten vándora” című könyvben! Szerencsére az interneten ma már nagyon gazdag anyag található Regőczi atya életéről és működéséről, szeretettel ajánlom minden „szentgellértes”nek, az atya megjelent könyvei mellett.

32

Regőczi atya templomépítései kapcsán a mi nagy templomépítőnkről is szó esett, ugyanis a „Nagyik” arról nem hallottak még, hogy a Szent Gellért templom is kizárólag közadományból épült. Sőt, amikor nagyon kellett volna a forint, dr. Krichenbaum József plébánosunk a családi örökségbe kapott szőlőjét eladta azért, hogy finanszírozza a továbbépítést. Külön öröm volt, hogy erről is szó esett, így tovább írhattam plébániánk történetét.

A fenti „bemelegítő” után, a Galgóczi tér másik oldalán pedig már vártak minket a Makovecz Központ és Archívumban. Itt a XX. és XXI. század nagy építészének munkájában gyönyörködhettünk. Egy kisfilmben a mérnök úr személyes tanúságtevést mondott el nézőinek a hit és az építészet összefonódásáról.

Nekem az élő előadásból, tárlatvezetésből, az álom és valóság ábrázolásáról azok a vázlatok tetszettek, melyekben az elsüllyedt Atlantisz-kultúra elképzeléseit vetette a mérnök úr pauszra. Így telt egy egész délelőtt a „Nagyi-klubban”, amikor nem a plébánián, a szokott módon szerveztek közösségi programot. Köszönöm az élményeket, amit így vendégként átélhettem!

Szöveg: Dr. Hubai József Kép: Dr. Hubainé Hidegkuti Rita

33

Visszatekintő Ebben a rovatunkban a Gellértesítő Magazin egy régebbi számából választunk ki és teszünk közzé egy cikket. Most a 15 évvel ezelőtti, 2006 téli számból elevenítjük fel Forgács Alajos plébános atya írását Mária istenanyaságáról.

Miben volt Mária másabb, mint bármelyik nő a földön?

Január 1-jén a Katolikus Egyház nem az év első napját, hanem Mária istenanyaságát ünnepli, melynek liturgikus elnevezése: „Szűz Mária, Isten Anyja”. Az Egyház hálás Máriának azért, amiért olyan jelentős szerepet vitt a második isteni személy megtestesülésében.

Mária istenanyasága a legrégibb Mária-dogma. Az Efezusi Zsinat 431-ben mondta ki: Mária Istenszülő (theotokosz), így nevezik őt a görögkatolikus és ortodox egyházak. A római latin liturgiában Isten Anyja (Mater Dei) néven szerepel. A theotokosz elnevezést először római Hyppolitusz írja le. A 3. és 4. században azok jelszava lett, akik az eretnek Nesztóriusszal szemben Krisztus személyi egységét védelmezték, azaz Jézus Krisztus a második isteni személy, egy személy, aki két természetet hordoz: isteni és emberi természetet. Nesztóriusz konstantinápolyi pátriárka és társai Jézus Krisztusban két személyt láttak: egy isteni személyt és egy emberi személyt. Ezt úgy értelmezték, hogy Jézusban az istenség és emberség találkozása az igazi jóbarátok lelki egységéhez hasonlít, továbbá

34

azt állították, hogy Jézus isteni énje az emberi én templomában lakik, és azt jelenlétével betölti és megszenteli. Érvelésükben Mária nem istenanya, nem istenszülő, hanem csak Krisztusszülő, krisztotokosz.

Az Efezusi Zsinat leszögezte, hogy Jézusban az isteni és emberi természetet egyetlen személy fogja egységbe, és mivel ez a személy Isten, azért Mária Isten anyjának mondható. A III. Konstantinápolyi Zsinat (681) az efezusi dogmát kiegészítette azzal, hogy nem átvitt értelemben beszélünk istenanyaságról, hanem valóban istenanya, vagyis foganta, szülte és nevelte azt a valakit, aki egyúttal Isten.

Istent azonban Mária nem mint Istent szülte, hanem azt a valakit, aki Isten: a megtestesült Istent, Istent az Ő A lourdes-i barlang templomunkban emberi természete szerint.

A Szentírás is megerősíti Mária istenanyaságát. Igaz, a Biblia nem nevezi Máriát Isten anyjának, viszont Jézus anyjának mondja. Jézus azonban Isten, ennélfogva Mária Isten anyja. Egy ortodox teológus szerint „ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Isten-embernek van egy

35

édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt.”

Az Egyház nemcsak az anyaság ténye miatt örvendezik, hanem Máriát boldognak mondja azért, mert hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Szent Ágoston is ebben látja Mária igazi nagyságát: „Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is hordozta őt.”

Mária istenanyasága nem csupán a legrégibb, de a legjelentősebb Mária-dogma is, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden „kiváltsága”. Ezek (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság) tulajdonképpen kegyelmi ajándékok, amelyekkel azért ajándékozta meg Isten, hogy benne Egyszülött Fia földi életét előkészítse. Mária személyét és tiszteletét az istenanyaságából lehet igazán megérteni!

Mária anyasága sajátos, hitből vállalt anyaság, nem „magánügy”, az üdvösségtörténet fontos mozzanata. Az angyali üdvözlet szerint Mária egy olyan párbeszéd részese, amelyhez nekünk is közünk van. Mária kimondta: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38) Ekkor megtörtént a megtestesülés: az örök Atya Fia leszállott e világba, a mi történelmünkbe, hogy új távlatot és igazi megoldást adjon a világnak. Mária istenanyaságának titkát akkor érthetjük meg igazán, ha ezt az anyaságot nem pusztán biológiaifiziológiai eseményként nézzük, hanem úgy tekintünk rá, mint Mária hitének szabad, személyes, az üdvösség szempontjából is döntő megnyilvánulását.

Forgács Alajos

36

Kispapként a Szent Gellértben Bemutatkozik Háder Márk Kedves Testvéreim!

Biztos sokan láttatok már a plébániai programokon, szentmiséken, többetekkel volt szerencsém több időt együtt tölteni, beszélgetni. Most lehetőséget kaptam ilyen formában bemutatkozni, úgyhogy pár szóban elmesélem, hogy ki vagyok és hogy kerültem ide. 2000-ben születtem, s a XVI. kerületben nőttem föl katolikus nagycsaládban. 17 éves koromban szólított meg Isten és hívott meg a papságra.

Jelentkezés előtt kértem még egy jelet, erre válaszul az Úr megadta, hogy erősen átéljem az Ő hihetetlen szeretetét, amellyel körbevesz engem. Így rögtön érettségi után jelentkeztem egyházmegyénkbe kispapnak. Föl is vettek és az Esztergomi Szemináriumba küldtek. Ott eltöltöttem két évet és miután felismertem, hogy jó lenne embereket és plébániát látni, még mielőtt pap lennék, kértem egy gyakorlati évet. Erre meg is kaptam az engedélyt és ide, a Szent Gellért Plébániára küldtek.

Igyekszem aktívan részt venni a plébánia életében, emellett pedig a Szent Imre Kórház SBO-ján dolgozom betegszállítóként és detoxos ápolóként.

Hálás vagyok a szeretetteljes fogadtatásért, biztató szavakért, az örömteli hangulatért. Kérlek, imádkozzatok 37

értem, hogy egyre inkább Isten akarata szerint éljek és így készüljek a papságra! Írta: Háder Márk

Balról a negyedik Márk

A horgász léket fúr a jégen. Egyszer csak vakító fény önti el és egy mély hang azt mondja: - Ott nincs hal!

- Uram! Te szólítasz? – kiált fel a horgász.

- Nem, én a jégpálya gondnoka vagyok.

38

Imádság a papnövendékekért (K. Rahner nyomán) Úr Jézus Krisztus, az Atyának Fia, örök Főpap, Te hívtad meg e fiatalokat szolgálatodba. Kérünk, add nekik már most hét ajándékú Lelkedet: a bölcsesség és értelem Lelkét, a tudomány és jámborság Lelkét, a tanács és erősség Lelkét és az istenfélelem Lelkét, hogy igazi papi emberekké váljanak. Adj nekik jósággal, önzetlenséggel, alázattal teli szívet. Legyenek józanok és éberek, egyenesek és fegyelmezettek, szerények és nagylelkűek. Veled és Benned imádkozzanak. Add, hogy szívósan kitartsanak a tanulás napi munkájában, készségesek legyenek szellemük és szívük sokoldalú képzésében. Mindenekelőtt pedig add meg nekik a Te papi lelkületedet, s engedd, hogy már most éljék, amit hirdetni fognak. Amen.

Imádság a papokért (Lisieux-i Kis Szent Teréz) Jézus, örök főpap!

Tartsd meg papjaidat legszentebb Szíved oltalmában, ahol senki sem árthat nekik. Őrizd meg szeplőtelenül fölkent kezüket, melyekkel naponta érintik szent testedet. Őrizd meg tisztán ajkukat, mellyel kimondják az átváltozás szavait. Őrizd meg tisztán és minden földi érdektől mentesen szívüket, melyeket dicsőséges papságod magasztos pecsétje ékesít. Növeld bennük az irántad való szeretetet és hűséget, mentsd meg őket a világ mételyétől. A kenyér és bor átváltoztatásának hatalmával együtt add meg nekik a lelkeket átváltoztató erőt is. Áldd meg munkájukat bő terméssel és ajándékozd nekik egykor az örök élet koronáját. Amen.

39 R a

[