Gellértesítő Magazin - 2022/1 - húsvét

Szent

Gellértesítő MAGAZIN

2022 Húsvét

Tartalomjegyzék Plébánosi köszöntő ............................................................................. 2 Szent Gellért Nagytábor 2022 ............................................................. 3 Albert Jolán: Feltámadást! .................................................................. 8 Beszélgetés a Szenthe házaspárral ..................................................... 9 Ministránsélet ................................................................................... 15 Tiszta Otthon Nagyböjtben ............................................................... 17 Sport és hitélet húsvét után .............................................................. 22 Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat ........................................................ 25 „Plébániai halastó” ............................................................................ 29

Szent Gellértesítő magazin – 2022 húsvét Felelős kiadó: Kelemen Imre plébános; Főszerkesztő: Pálos Ágnes Szerkesztik: Kelemen Imre, Riesz Domonkos, Albert Jolán, Nyiri Andrea, Nyiri Szabolcs, Horváth Sára, Kállay-Kisbán Kriszta, Dr. Hubai József, Pálos Ágnes, Gertheis Ágnes

Plébánosi köszöntő Kedves Olvasó!

Idén is elközelgett húsvét, vagyis a feltámadás ünnepe. Ez nem csak egy történelmi megemlékezés számunkra, hanem egy élő valóság: Jézus feltámadt és most is él. Velem van és engem is az üdvösségre hív! Milyen nagy szükségünk van erre a bátorító üzenetre akkor, amikor körülöttünk a világ tele van bizonytalansággal, kérdőjelekkel, betegségekkel és háborúval.

Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ő szelíden, szeretettel ma is azt üzeni nekünk, hogy nála biztonságban és békében lehetünk, s hogy a szeretet minden akadályt képes legyőzni. Higgyünk benne, bátran kövessük őt, s ez a húsvéti öröm ragyogja be életünket, s ezt tudjuk továbbadni másoknak is! Áldott húsvétot és sok kegyelmet kívánok mindenkinek!

Imre atya

2

Szent Gellért Nagytábor 2022

Öt év után ismét lesz plébániai nyári nagytábor július 27e és 31-e között Verőcén, a Csattogó-völgyben. Ez a tábor reményeink szerint meghatározó közösségi élmény és megerősítő lelki tapasztalat lesz. A társaság és a programok egyaránt különlegesek lesznek, így találkozások és vidám élmények várnak ránk egymással – és legfőképpen a mi Éltető Istenünkkel!

Minden korosztály részvételére számítunk: A gyerekeknek korosztályuk szerinti programok lesznek, igazán lelkes és kreatív vezetőkel.

A gimnazisták számára is külön altábort szervezünk, kifejezetten nekik szervezett eseményekkel.

Az egyetemisták már részt vesznek a felnőttek programjain – de külön csoportban mozognak majd a táborban.

A felnőtteknek a közös programokon kívül számos fakultatív programlehetőség áll majd rendelkezésükre. A szállás 3

alkalmas kisbabával érkezőknek is, és idősebbeknek is biztosítunk komfortos szálláshelyet.

Programok: a korosztályos programokon kívül számos közös program is lesz. Lesznek előadások, kiscsoportos beszélgetések, imádság, vetélkedő, sport, táncház, szentmise, nagytábori zenekar, sörkóstoló, társasjáték, fakultatív kirándulás, evezés, tábortűz.

Akikkel találkozhatsz majd: NAGY Bálint SJ, BÉRI László Renátó, KELEMEN Imre, SZILI András, valamint FORGÁCS Alajos atya és plébániánk korábbi lelkipásztorai.

Néhány ajánlás a teljesség igénye nélkül: Nyiri Szabolcs: Nekem a 2017-es Nagytábor főszervezőként – és talán mondhatom, hogy ötletgazdaként – életem egyik legizgal4

masabb élménye volt. Bár a rengeteg kapcsolódó feladat mellett néha elveszni látszott a lényeg, de a Jóisten többször is visszaterelt az igazán fontos kérdések és apróságok észrevételére. A programok közül számos olyan volt, amik váratlan ajándékokat adtak, és a személyes találkozások alkalmával fiataloktól és idősebbektől is rengeteg lelkesítő impulzust kaptam. Ha valamit ki kellene emelnem, az a kiscsoportos beszélgetések során szerzett mély és emberi megtapasztalások, megosztások voltak.

Nem kérdés, ott a helyünk családdal együtt – már csak azért is, mert szeretném még jobban megismerni a kedves testvéreket. És persze azért is, mert NAGYON JÓ LESZ A TÁBOR! Gertheis Antal és Ágnes: A 2017-es nagytábort egy olyan alkalomként éltük meg, ahol a saját szűkebb közösségeinken túl is megismerhettünk rengeteg aktív embert a plébániáról, és korosztályokon, élethelyzeteken átívelően egy nagy közösséggé kovácsolódtunk.

Lényegében ezt várjuk az idei tábortól is: a meglévő kapcsolatok, barátságok megerősítését és lehetőséget arra, hogy megismerkedjünk a plébániához az elmúlt néhány évben csatlakozott emberekkel, családokkal. Mi már rálátunk a programtervre is, így biztosak vagyunk benne, hogy olyan lelki 5

és közösségi élményben is részünk lehet, ami új lendületet ad a következő évekre! :) Pálos Ágnes: Nagyon szép emlék a tábor, sok olyan embert megismerhettem, akit előtte nem. Idén azért megyek, mert tudom, hogy nagyon jó lesz, és kár lenne kihagyni.

Lánszkiné Kisgyörgy Enikő: Aki velünk volt öt éve, az azért szeretne eljönni, hogy azt az élményt még egyszer megélje, aki pedig nem volt ott, annak pont azért kell velünk tartania, hogy ő is megtapasztalja. Egyszerűen kihagyhatatlan!!!

Pálos Veronika: Jobban megismerkedhettem a plébánia közösségeibe tartozó emberekkel, miközben sok és változatos programon vehettem részt. A mostani táborban nagyon várom a programokat és a lelki feltöltődést! :) Sárospataki Máté és Gyopár: Jó közösségben minden korosztálynak megfelelő programok voltak, a gyerekek is jól érezték magukat. A különböző generációk tudtak kapcsolódni egymáshoz. Ezért várjuk a mostani nagytábort is.

Nyiri Gellért: Öt évvel ezelőtt úgy mentem a táborba, mint egy új, ismeretlen kalandba ismerős emberekkel. A hangulat azonban még ennél is jobb lett és olyan jó volt egyszerre a barátaimmal és az idősebbekkel együtt játszani, focizni, beszélgetni. Mindig volt alkalom és hely arra, hogy valami újat tanuljak és mellette valami újat mutassak másoknak.

6

Az öt évvel ezelőtti élmények után még szép, hogy belevágok ebbe is! Azt szeretnénk az ifjúsági vezetőkkel, hogy mindenki, aki ott lesz, valamilyen módon kapjon egy kis üzenetet és ő is adjon tovább. Ezekből az üzenetekből pedig én is szeretnék kapni és sokat továbbítani.

Czike Gábor és Szilvia: Az 5 évvel ezelőtti nagytáborban a legjobbak a kortárs gyerekcsoportok, a tartalmas programok és a kötetlen beszélgetések voltak.

Az idei tábortól azt várjuk, hogy egy remek helyszínen, minden korosztálynak változatos programok legyenek. Hatalmas feltöltődés lesz az egész családnak!

Szeretnénk, hogy az idei tábor legyen lelki élmény különkülön és közösen is. Valamint szeretnénk, ha közösségünk épülne, bővülne és alakulna ezekben a különleges napokban.

Tarts velünk Te is! Már több, mint 180 fő jelentkezett, de vannak még helyek, várunk mindenkit! Anyagi támogatás is igényelhető.

További részletek: https://szgp.hu/nagytabor2022/

Írta: Riesz Domonkos atya 7

Albert Jolán: Feltámadást!

Sok ártatlan ember vére Kiált fel Hozzád az égbe.

Segíts Uram, merre tovább?

Hallgasd meg a bűnös szolgád!

Hazánk nincs, csak futni tudunk, Kegyelemből élünk; s halunk.

Fiaink, kik otthon vannak…

Feltámadást! - kiáltanak.

Gyermekeknek forró könnye, Hív mindenkit megtérésre; Irgalomnak szent csírája, Gyökerezzen a világba!

Gonosz árját eltiporja, Béke lángját újra gyújtsa!

Fiaikért, kik aggódnak…

Feltámadást! - kiáltanak.

S kiáltásuk mi is halljuk, Rongyainkat megszaggatjuk; Érző szívek áradatja Elveszettet befogadja.

Kötözi a sebeiket, Keblére öleli őket.

Fiaikért, kik zokognak…

Feltámadást! - kiáltanak.

Nézz le, Uram, s állíts gátat!

Bűn mocsara egyre árad; Pilátusok most is vannak, Szinte semmit nem változtak. Ártatlanok keresztjétől, Megremeg a Föld terhétől.

Fiaikért, kik meghaltak…

Feltámadást! - kiáltanak.

Anyai szív összetörve, Ott állnak kereszt tövébe’…

Oh, Szűzanyám, nézz le rájuk!

Csak a béke legfőbb vágyuk.

Térdre hullnak könyörögni, Méltóztassál meghallgatni!

Fiaikért imádkoznak…

Feltámadást! - kiáltanak.

8

Beszélgetés a Szenthe házaspárral Beszélgetés sorozatunk következő állomásaként a Szenthe házaspár tagjai – Panni és Gergő – válaszoltak a kérdéseinkre.

A nagyböjti készületen kívül beszélgettünk plébániánkról és az újonnan induló képviselőtestületről is, melynek Panni is lelkes tagja lett.

Mondjatok magatokról pár dolgot! Hogyan ismerkedtetek meg?

Panni: Mindketten nagy családból származunk, nagyon hasonló mindkettőnk családjának a szerkezete is: Gergőnek is és nekem is három öcsénk és egy húgunk van.

Vallásos családban nevelkedtem: mindennapjaink szerves része volt a közös ima, szüleink, nagymamánk, keresztszüleink nagy szeretettel terelgettek minket. Gergővel az egyetemen találkoztunk: 2001-ben elsőévesként talán az első egyetemi órám a latin tanszéken Ciceró-óra volt, ahol ott ült Gergő is, harmadéves töri és elsőéves régész hallgatóként. „Régimotoros” egyetemistaként ő bátran megszólalt az órákon és ráadásul mindig okosakat mondott. Igen hamar felfigyeltem rá. Aztán úgy adódott, hogy – biztosan „véletlenül” – egyéb órákon is találkoztunk. Majd a kapcsolatunk születésnapja is elérkezett: a latin tanszéken kirándulás szerveződött Rómába, amelyre mindketten elmentünk. Onnan már úgy jöttünk haza, hogy Gergővel egymás mellett ültünk a buszon…

9

Gergő: Azért azokon a latin órákon messze én tudtam a legkevesebbet latinul a jelenlévők között, kissé pánikoltam is, csoda, hogy ez kívülről nem látszott. De vicces helyzetek is adódtak. Együtt jártunk a tanárképzésen pszichológia szemináriumra, ez volt az egyetlen pszichológia óra, ahol nem lógtam el minden lehetséges alkalommal. Más előadásokon viszont általában nem voltam bent, így Panni jegyzeteit kértem el. Kinéztem belőle, hogy nagyon lelkiismeretesen jegyzetel, ha már ennyire okos és csinos lány. Lefénymásoltam a jegyzetet, de amikor visszaadtam, nem álltam meg, hogy meg ne jegyezzem, hogy olyan apró betűkkel ír, hogy alig tudtam elolvasni. Nagyon mérgesnek tűnt… De, mint később kiderült, azért megbocsátott.

Azért a római út előtt szurkoltam, hogy ő is jöjjön.

Milyennek látjátok a Szent Gellért plébániát, közösségeit?

Panni: Gyerekként Nyíregyházán a Szent Antal kápolnába (most már plébánia a titulusa) jártunk, kifejezetten közösséghez nem tartoztunk, nem igazán volt ennek ott hagyománya. Az első igazán közösségi élményeket a patronás éveim adták.

Egyetemista koromban, illetve kicsivel utána is az Egyetemi templom Don Bosco Ifjúsági Ének- és Zenekarában énekeltem, amelynek több tagjával azóta is barátságban vagyok. Majd végül itt, a Szent Gellért Plébánián találtunk otthonra. Ezzel nagy vágyam valósult meg: a valahova tartozás vágya. 2012 óta tartozunk a plébániához, vagyunk jelen a szentmiséken és egyre inkább a plébánia életében. Nagyon jó egy ennyire virágzó, élettel, közösségekkel teli plébániához tartozni. Az Anyaklub, a Parázs közösség (kiscsaládos közösség), a gyermekeink közösségei mind-mind megtartó, barátokkal teli társaság. Nem 10

tudok elég hálás lenni az Úristennek, hogy ilyen jó emberekkel teli plébániára vezetett minket!

Mivel foglalkoztok a szakmai életetekben?

Panni: Pedagógusként, német-latin bölcsésztanárként végeztem.

2006 óta a Katolikus Pedagógiai Intézetben dolgozom. Az Intézet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia egyik központi intézményeként a katolikus köznevelési intézmények, óvodák és iskolák szakmai irányításáért felel. A munkánk legnagyobb részét a pedagógus-továbbképzések szervezése, kidolgozása, megtartása jelenti, de kapcsolatban vagyunk nemcsak a tanárokkal, az iskolákkal, hanem fenntartóikkal is. A napi munka mellett egyéb feladatok is elérnek minket: nagy, többéves projektet készülünk lassan letenni: a Püspöki Konferencia tananyagfejlesztő projektjében az Intézet szakmai megvalósítóként vett részt, én projektkoordinátorként dolgoztam. E tanévtől a mostani 9. és 10. osztályosok a katolikus irodalom és történelem tankönyvekből tanulhatnak, idén szeptembertől bővül a paletta a nyelvtan, valamint a 11. osztályosoknak szóló tankönyvekkel. Emellett gyermekvédelmi szempontú szervezetfejlesztő projekten is dolgozunk 38 iskola/óvoda bevonásával. Az iskolák mentorok segítségével dolgoznak saját gyermekvédelmi stratégiájukon, protokolljukon.

A gyermekvédelem területét különösen is fontosnak tartom, nagyon örülök annak, hogy a katolikus köznevelésben ez szervezett módon fejlődhet.

Gergő: Régészként dolgozom a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Tárában. A szűkebb kutatási területem a 11

népvándorláskor, azon belül is az avarokkal foglalkozom.

Alapvetően kutatóként határozom meg magam, viszont nagyon érdekel a múzeumi lét másik fontos része, a színvonalas, szakmai ismeretterjesztés, akár kiállítások, akár előadások, akár ismeretterjesztő kiadványok formáját ölti. Tavaly nyertünk egy nagy, négyéves kutatási projektet, amelyben az Erdélyi-medence avar és korai magyar kori településtörténetét kutatjuk, erdélyi magyar és román kollégákkal együtt. Ez nagy feladat, rengeteget kell tanulnom, a Nemzeti Múzeum kereteiben is szokatlan méretű és intenzitású projektet jelent.

Panni, az új plébániai képviselőtestületen belül az evangelizációs munkacsoport tevékenységébe kapcsolódtál be. Mit jelent számodra ez a feladat?

Panni: Bevallom, soha nem gondoltam volna, hogy én egyszer egy plébánia képviselőtestületében dolgozhatom. Magamtól biztosan nem mertem volna lépni ez ügyben, őszintén, meg sem fordult a fejemben ez a szolgálat. Azt gondolom, erősen a „tanuló fázisban” vagyok még. Egy mondat különösen is megragadott: arra kell törekednünk, hogy a plébánia só és világosság lehessen minden Isten és az élete értelmét kereső ember számára. Az evangelizációs munkacsoport a közösségek életét segíti.

Szeretném, ha meglátnánk, megtudnánk a csoportok szükségeit, igényeit, ha lehet, jó lenne, ha akár ezek elé tudnánk menni, és kicsit proaktív módon tudnánk dolgozni. Ugyanakkor nagyon jó volna megőrizni azt a nyitottságot, amellyel rendelkezik a plébánia: aki idejön és keres és szeretne, hamar otthonra tud találni. Az, hogy ilyen szépen virágzó plébániának vagyunk a 12

tagjai, nagy felelősség is: tennünk kell ezért, hogy ilyen maradhasson és szépen fejlődhessen közösségünk.

A gyerekek is kiskoruktól aktívan jelen vannak a ministráns és a cserkész közösségekben. Mit gondoltok, milyen „védettséget” ad ez számukra?

Panni, Gergő: Nagyon hálásak vagyunk mindketten azért is, mert a lányaink, Dorci, Sári és Borcsi is jó közösségekre, barátokra találtak itt.

Mindhárman, amint elérték az „életkori határt”, a ministránsok közé léptek, majd csatlakoztak és azóta is büszke tagjai cserkészőrsüknek. Nagyon fontosnak gondoljuk, hogy a meleg családi kör mellett, ahol a gyerekek elsődlegesen tanulják meg, mi a bizalom, az egymásra figyelés, a megbocsátás, a bocsánat kérése stb., olyan kortárscsoportokba irányítsuk őket, amely csoportok a családdal azonos értékeket vallanak, ahol a gyerekek „bártan lubickolhatnak”. Ezért is írattuk katolikus oviba, majd

13

iskolába a lányokat, s szeptembertől már két gimnazista lányunk is lesz, hiszen Sári – követve Dorcit – felvételt nyert a Patronába.

Ha otthon látják a gyerekek a példát, amely igyekszik nagyon hiteles lenni, és ez a példa a közösségeken keresztül is megerősítést nyer, reményeink szerint könnyebben tud gyökeret verni, belsővé válni.

Ti hogyan készültök az idei húsvét méltó ünneplésére a családban?

Panni: Igyekszünk nagyböjtben az ima, a lemondás és az alamizsna hármasát mélyebben gyakorolni. Ami a lemondást illeti, én például szeretnék a zsörtölődés elhagyásában fejlődni, amellyel sajnos gyakran keserítem családom életét. Lehet, hogy majd meg fogom kapni, hogy „van még mit gyakorolnod, anyuci…”, de bízom benne, hogy látja a családom az igyekezetet és az apró sikereket is.

Ugyanakkor bennem a hála is nagyon nagy, hiszen végre közösségben, nyitott templomban élhetjük meg a nagyböjtöt, nagy áldás ez: végre lehetett lelkigyakorlatunk, közös keresztutunk. Az, hogy a nagyheti szertartásokon végre személyesen is részt vehetünk, és nemcsak a képernyőn keresztül, azt gondolom, külön nagy ünnep lesz mindannyiunk számára.

Köszönjük a beszélgetést, a feltámadt Krisztus húsvéti örömét kívánjuk nektek!

Készítette: Nyiri Andrea és Szabolcs 14

Ministránsélet Ministránsközösségünkben rengeteg esemény történt az új év kezdete óta. Egyrészt a heti rendszerességgel tartott gyűléseken, ahol a felkészülés mellett sok vidám játék is zajlik, másrészt a havonként szervezett ministránsnapokon.

Ilyen volt januárban a korcsolyázás, amire rajtunk kívül a pásztorjáték résztvevői is eljöttek. Nagyon jó hangulatban telt az esemény: a csapat kreatív játékokat talált ki és játszott, meg nem unva a jeget.

15

Egy másik program a plébániai gyerekfarsanggal egybeszervezett alkalom volt. Délelőtt is sokan részt vettek a farsangi mulatozásban, azonban a ministránsprogram a közös ebéd után kezdődött el, és elképesztően változatos vidám játékokkal és csapatépítő feladatokkal telt.

Még egy fontos alkalom történt a közösség életében nem is olyan régen, március végén. A kellőképpen felkészült gyerekeket Laetare-vasárnapon a kilences szentmise keretében ünnepélyesen ministránssá avatták. Sokuk már év eleje óta készült erre és rendszeresen látogatta a gyűléseket. Nagy öröm látni, hogy mennyit ügyesedtek azóta, és hogy folyamatosan bővül a létszám. Meghatározó élmény az is, amikor vasárnap annyi ministráns vonul fel a reggeli szentmisén, és vesz részt az oltár körüli szolgálatokban.

Készítette: Horváth Sára

16

Tiszta Otthon Nagyböjtben Halogatás helyett lépjünk a tettek mezejére!

Plébániánk egyik újabb közösségét nem csak „zöldfülű” volta miatt hívják Zöld Gellértnek: célunk ugyanis nem más, mint felhívni a figyelmet teremtett világunk védelmére, ehhez a gondolatok és a tettek szintjén is lehetőségeket kínálva. A tavalyi évben ZöldBöjtöt hirdettünk, s az érdeklődők közösségünk levelezőlistáján heti tematika alapján kaptak naponta egy-egy levelet, amelyben elmélkedés és gyakorlati tanácsok egyaránt szerepeltek. Az idei évben vasárnapi üzeneteket olvashattunk, amelyek segítettek abban, hogy a nagyböjti időszakra a teremtésvédelem felől is rátekinthessünk: „Kifosztjuk a természetet, kereskedünk vele, áruba bocsátjuk és hasznot hajtunk belőle magunknak. Azzal pedig nem foglalkozunk, hogy a teremtés ott marad sokszor lecsupaszítva, kisemmizve, elrútítva. Pedig ezzel kapcsolatban is igaz a kiáltás, amit Ferenc pápától hallunk a Laudato si’ enciklikában: „ehhez nincs jogunk!” Isten ruházta fel a világot szépséggel, és nem azért, hogy a mi önző hasznunkat növelje, hanem hogy dicsőségét kinyilvánítsa, és minket hálára indítva gazdagítsa a szeretetkapcsolatokat teremtményei között.” Így idézi a Naphimnusz Egyesület oldalán olvasható gondolatokat DudásMarx Anna, a nagyböjti üzenetek összeállítója.

Szerettünk volna mindamellett a gyakorlati lehetőségekben is elmélyedni, már csak azért is, mert úgy láttuk, hogy nagy igény mutatkozik Plébániánkon belül az ilyen jellegű 17

képzésekre. Orossné Fejes Gyöngyi tagunk képzett csoportvezetőként felajánlott az érdeklődők számára egy izgalmas utazást a zöldebb és tisztább otthon világába: így került sor az első Tiszta Otthon Ökokör megszervezésére, amely teljes létszámmal indulhatott el.

Az Ökokörben tevékenyen, ugyanakkor imádságos lelkületben kerestük öt héten át, hogyan lehet „zöldebbé”, egyszerűbbé és könnyebbé tenni az otthonunkat és tágabb környezetünket. Körbejártuk lakásunk különböző élettereit: fürdőszobát, konyhát, nappalit és hálószobákat, kertet. A résztvevők között voltak mesteri „gerilla komposztálók”, házi boszorkányok, akik nemcsak az ebédet, hanem a mosószert is maguk főzik. Ugyanakkor együtt megismertük, hogy egy hagyományos bolt kínálatában sem nehéz és nem is drága környezetbarát termékeket találni.

18

A bevezető után következzenek a résztvevők tapasztalatai: „Eredetileg geográfusnak készültem, ezt a tudást az egyetemi éveim óta hasznosítom, és korai és erős nyitottságot adott a teremtés védelme felé. Legnagyobb élményem az Ökokörből, ahogy mindenki a saját szokásai mellett új lehetőségeket ismert meg és jelentősen változtatott a takarítási gyakorlatán. Nagy öröm és inspiráció volt számomra hétről hétre együtt gondolkodni, és külön büszkeség, hogy a saját gyakorlatomon is tudtam tovább „javítani”, mert a többiek lendülete segített, hogy átlépjek saját határaimon és így a már viszonylag zöld háztartásom még tovább zöldült.” Orossné Fejes Gyöngyi, az Ökokör csoportvezetője „Nagyon jó volt közösségben lenni és célirányosan a teremtésvédelmi öko-szemléletünket formálni. A tapasztalatcsere sokat segített abban, hogy a már kipróbált, bevált dolgokat sikerrel használjuk. Igen, azt gondolom, a sikerélmény előrébb visz mindannyiunkat és jó volt ebben is osztozni egymással.”

MFM „A lelkes csapat sokat segített abban, hogy ne csak a szavak szintjén legyek teremtésvédő, hanem tényleg továbblépjek a rutinok kiépítésében is. Assisi Szent Ferenc és Avilai Teréz gondolatai pedig, amik szintén a közös munka során kerültek (újra) látóterembe, valódi inspirációt adnak, hogy az életmódomat Isten teremtett műve részeként tekintsem.” DMA

19

„Az új “receptek” segítségével tudatosabban és bátrabban próbálkozom háztartásunk “zöldebbé” tételével. Ez az öt hét sokat adott, hogy a halogatás helyett valóban a tettek mezejére lépjek, és a mindennapok során jobban odafigyeljek arra, hogy otthonunk környezettudatosabb lehessen.” SA “Mit hoztam én haza ezekből a találkozókból?

1. Azt az információt, hogy van a közelünkben (a Bikás park Tétényi úti oldalán) egy kis bolt, ahol csomagolásmentesen lehet vásárolni. Mennyi szemetet megspórolhatok ezzel…!

2. Egy csomó trükköt a vegyszermentesebb takarításhoz.

(Sütő, lefolyó, tükör stb. tisztításához.)

3. És remélem azt is, hogy ötletet adtam a komposzt eltüntetéséhez. (A gazokkal teli útszéli virágládák megújításával egybekötve)” Surinás Klári Kedvenc receptünket pedig megosztjuk a Gellértesítő Magazin olvasóival is: Ablaktisztító folyadék: • • •

2 dl 10%-os ecet 1 evőkanál patikai alkohol vagy 2 evőkanál vodka vagy pálinka (40%-os alkoholtartalmú) 6-5 csepp citrus (citrom, narancs stb) vagy indiai citromfű vagy akár levendula illóolaj (nem kötelező elem, de jobb illatú és hatékonyabb folyadék nyerhető ezáltal) 20

Az összetevőket egy fél literes szórófejes üvegbe töltjük, majd felöntjük vízzel, hogy tele legyen és egy puha ronggyal felfegyverkezve már kezdhetjük is a takarítást.

Akik kedvet kaptak a részvételhez, azoknak örömmel hirdetjük, hogy szeptemberben tervezzük elindítani a Zöld Gellért első „Kamra” Ökokörét, ami a „Tiszta otthonhoz” hasonló módon valósul majd meg, fókuszában azonban az élelmiszerek beszerzése, tárolása és elkészítése szerepel majd.

Az se csüggedjen, aki tisztább otthonra vágyik: a következő Nagyböjtben reményeink szerint ismét lesz „Tiszta Otthon” Ökokör, hogy Plébániánkon egyre többen váljanak életmódjuk elkötelezett zöldítőjükké.

Azoknak, akik szeretnének többet olvasni a teremtésvédelem témájában, ajánljuk a közösség levelezőlistáját, amelyre a kriszta.kisban@gmail.com címre írt levéllel kérhetik feliratkozásukat.

Írta: Kállay-Kisbán Kriszta

21

Sport és hitélet húsvét után Tanár-diák meccseken a suliban, a hallgató-oktató focikon az egyetemeken, szinte mindig hátvédet játszottam.

Azért, mert úgy éreztem, szenvedélyes elkötelezettség fűt engem arra, hogy az „ellenfél támadásával szemben” védjem a kapunkat. Ehhez kemény elszántság is párosult. A háttéri pozíció természetesen nem azt jelentette, hogy csak a kapunk előtt söprögetek. Néha – taktikai okokból is – középre és előre mozdultam, ugyanis jó volt lőni a másik hálójába.

Az különösen emlékezetes maradt, amikor hátvédként/kapusként, végig cselezve a pálya játékosait, a győztes gólt én rúghattam be.

Azonban 90%-ban hátvédet játszottam. A filozófia pedig így fogalmazódott meg bennem: a védelemnek kulcsfontosságú szerepe van a mérkőzésben. Úgy, ahogy a társadalomban, a kereszténységben is, ha létrejön a megtámadás. Védekezni tehát akkor szükségszerű, ha a támadók ellen kell fordulni a pálya teljes terében, majdnem mindenkinek. Így tapasztaltam meg tízévesen ötvenhatban, hogy a bérházunkban a bátor felnőttek védték meg a nagy épület kapujában a lakókat, az orosz és magyar „ávéhás” támadóktól. A történelmi példa után eltűnődtem azon, hogy vajon napjainkban, a befolyásolással kábított világunkban, miért értékelődött fel újra a védettség korunk számára?

Ma a közösségi védettség a biztonsághoz, és annak egyre nagyobb hiányához kapcsolódik. Tehát védelemre azért van 22

szükségünk, mert valami vagy valaki a biztonságunkat veszélyezteti, így például: önvédelem, családvédelem, életvédelem, hitvédelem, tulajdonvédelem, érdekvédelem, egészségvédelem, környezetgazdálkodás, nemzetvédelem. A szemben támadó pedig nem mindig egy félelmetes agresszor, hanem: mosolygós filantróp, szende, barátságos és visszautasíthatatlan jótékonykodó.

Miket mond a mesebeli farkas Piroskának?

• • • • •

Új identitást adok neked, a régit felejtsd el!

Légy kételkedő, a világban minden relatív!

A jó nem is annyira pozitív, a rossz is lehet jó.

A férfi akár lehet nő is, a nő pedig férfi…

Ma, vagy legkésőbb holnap cseréld le autód, párod, hited, nemzeti hovatartozásod, és még folytathatnánk.

• A világ globálissá vált, nyiss rá! (… mert ha nem nyitod, akkor szétfeszítem.)

Következtetések Mi a hátvéd szerepe? Ismeri a védő a védhetőt, a közösségi hit erejét. Hiszen a biztonságunkról, az életünkről van szó. Szabad akarattal, önkéntesen kell ezt védenünk. A nagy közösség farkas-nyomulása, napi gyakoriságai jól ismertek.

Nem mindegy végső soron, hogy a legnagyobb meccsünket megnyerjük-e? Nem kispályás mérkőzésről van szó, hanem arról, hogy miért is élünk a földön?

23

Valamiféle védekezésbe akarják kényszeríteni a kereszténységet. Szükség van előre menni, védekezésből támadásba is. Erről kevesebbet írtam, de mindenki a saját posztján, hivatásában, szakmájában, tudományos rangjában „gólt is akarjon lőni”. Hogyan? E gyakorlati kérdés a végére maradt. Egyéni taktika és stratégia szükséges hozzá, s ez sok-sok leleményt kíván!

Mit lehet ellesni a sportból? Hogy pl. a szerepkörökből melyeket lehet átemelni az élet egyéb fontos területeire, a katolikus hitre? Az utolsó pillanatig nem szabad feladni, van esélyünk a sikerre! És ez nemcsak a vallásunkra igaz, hanem munkánkra, családi életre egyaránt.

Írta: Dr. Hubai József 24

Nagyböjti ifjúsági lelkigyakorlat Az elmúlt időszakban szerencsére nagyon megszaporodtak az ifjúságnak szóló programok plébániánkon. Imre atya és Doma atya ugyanis rengeteg programmal készül nekünk, ez Nagyböjtben sem volt másként, így egy szép (vagyis inkább esős) áprilisi hétvégén több, mint negyven fős társaság indult el Pilisszentivánra.

Péntek délután a plébánia előtt találkoztunk, ahonnan Háder Márk vezetésével zökkenőmentesen jutottunk el a lelkigyakorlat helyszínére. Mivel nem mindenki a csoporttal jött, így vártunk egy picit és közben megvacsoráztunk. Mivel péntek volt, természetesen húst nem ettünk, de a beszerző brigádnak hála így is különleges élmény lett ez az étkezés, mert még az aszaltszilvás szendvicsfeltétet is megkóstolhattuk, nem is beszélve a tökéletesen szeletelt uborkáról.

Miután minden résztvevő befutott, ráhangolódásként énekeltünk és imádkoztunk, majd pedig elkezdtünk felkészülni az este főprogramjára a fáklyás keresztútra. Doma atya képeket tett ki a falra, amelyek olyan köveket ábrázoltak, melyek mindegyike a keresztút egy-egy állomására utalt. Mindenki körbejárt, elolvasta, megnézte őket, és a számára legjobban megragadóról írt egy rövid, pársoros gondolatot. A keresztút során pedig ezek a gondolatok alkották az állomásokhoz tartozó elmélkedéseket. Annak ellenére, hogy nem beszéltük meg, hogy ki melyik állomásról ír, mindegyikhez jutott legalább egy, de inkább több gondolat, ezzel ez a keresztút tényleg a miénk lett. Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben sokáig meg fog maradni az emléke.

25

A keresztút után (mivel az eső közben rákezdett, és eléggé hideg is volt) gyorsan visszamentünk a melegbe, és kezdődhetett a szabadprogram. Voltak, akik társasoztak, mások gitáros kísérettel énekeltek, de olyanok is akadtak, akik inkább a beszélgetést választották. Az viszont biztos, hogy mindenki nagyon jól érezte magát, mert csönd az egy percig sem volt! Azért valamikor, nem is annyira későn, a csapat elindult, hogy nyugovóra térjen, főleg azért, mert a közös tér egyben a fiúk alvóhelye is volt, így nem akartuk, hogy ne pihenhessen az, aki már aludna.

Másnap reggel a reggelit követően papjaink és kispapunk előadást tartottak nekünk arról, hogy Istentől kérve új szívet kaphatunk, megújulhatunk, majd ezután magunkban is elmélkedtettünk erről szentírási részletek, és a Doma atya által vezetett elcsendesedő gyakorlatok segítségével. Megtapasztalhattuk, hogyha igazán csendben maradunk, akkor meghallhatjuk Istent, mi is felé fordulhatunk, és hagyhatjuk, hogy Ő szeressen minket.

Az elmélkedést egy gitáros szentmise követte, ami előtt mindenki, aki szeretett volna, megfogalmazhatott miseszándékot.

26

A lelki program után testi táplálékot is kaptunk, mert ebédre pizzát rendeltek nekünk. Mivel nem hagyományosan, az asztalhoz leülve ettünk, így mindenkinek alkalma nyílt arra, hogy új emberekkel beszélgethessen, majd pedig újra szabadprogram volt, így játszhattunk, folytathattuk a beszélgetéseket. A hideg ellenére néhány közös játék erejéig még a kertbe is kimerészkedtünk, és bátorságunkról tanúságot téve egy hatalmas kötél alatt végül mindannyian átjutottunk (ami nem volt könnyű, mert amint valakihez hozzáért a mozgó kötél, az egész csapatnak újra át kellett jutnia).

Ezután ismét egy komolyabb program következett, ami méltó lezárása volt ennek a lelkigyakorlatnak. Imre atya kitette a Szentséget, és dicsőítő dalokkal kerülhettünk még közelebb Istenhez. Közben, aki szeretett volna, gyónni is elmehetett. A dicsőítő dalok éneklését Dorka és csapata vezette, akik csak ezért (illetve, hogy a szentmisén se csöndben üljünk) utaztak le hozzánk, nekik is nagyon köszönjük a szolgálatot!

A Szentségimádást követően, lezárásképpen, kicsoportokat alkottunk, és mindenki elmondhatta, hogy milyen érzések voltak benne az elmúlt napok során, mi az amiért hálát érez, és hogy milyen üzenetet kapott Istentől az elmúlt napokban.

Ezt követően sajnos el kellett kezdenünk a pakolást, mert bizony már elég későre járt az idő. Azért persze ebben is sok örömünk 27

telt, mert jó sok nassolnivaló maradt, és a reggelinél elfelejtett tejet is el kellett valahogy tűntetni. Szerencsére mindenki nagyon önfeláldozónak bizonyult, volt, aki négy bögre kakaót is megivott, csak hogy ne kelljen hazavinni a megmaradt tejet. A kakaó-készítő csapat pedig még azon is elgondolkodott, hogy a jövőben nyit egy kakaóbárt!

Miután már mindenki összepakolt, elindultunk a vasútállomás felé, kivéve az a néhány ember, aki volt annyira rendes, hogy magára vállalta az utolsó (vagy talán nem is annyira utolsó) simításokat.

Azt hiszem minden résztvevő nevében mondhatom, hogy felejthetetlen volt ez a lelkigyakorlat, lelkileg feltöltődhettünk, és közben nagyon jól éreztük magunkat! Bátorítunk minden fiatalt, aki most nem tudott eljönni, hogy legközelebb mindenképp csatlakozzon!

Nagyon köszönjük Imre atyának, Doma atyának és Márknak a szervezést, reméljük, hogy máskor is lesz alkalmunk ilyen programon részt venni!

Írta: Pálos Ági

28

„Plébániai halastó” A plébániai farsangon minden évben megrendezésre kerül a sütiverseny, melyre minden olyan süteményt be lehet nevezni, ami valamilyen módon kötődik az éppen aktuális témához. Ebben az évben a téma a víz volt, a nyertes süteményt pedig Gertheis Ági készítette el. Ennek a csodasütinek a receptjét olvashatják az alábbiakban! Összetevők: Díszítés:  marcipán, és lehetőleg por vagy gél állagú ételfesték Piskóta:       

50 gramm étcsokoládé 100 gramm cukor 60 gramm liszt 30 gramm vaj 15 gramm kakaópor 2 tojás csipet só

Fehércsoki mousse: 100 gramm fehércsokoládé 2 tojássárgája 30 gramm cukor (kevesebb is lehet) 1 dl tej 2 dl habtejszín  5 gramm zselatin, amire 25 gramm hideg vizet öntöttem     

29

Először készítsük el a piskótát! Az egész tojásokat a cukorral kezdjük el kihabosítani, majd amikor már szinte fehér színű, csurgassuk hozzá az olvasztott vaj és csokoládé keverékét. Keverjük vele össze a lisztet és egy csipet sót. Kb. 22 cm-es tortaformában süssük ki. Lehetőség szerint egy állítható tortaformában készítsük. Én végül kb. 20 cm átmérőjű tortát készítettem, csak kivágtam az elkészült piskótából egy ekkora darabot.

A kihűlt piskótát tegyük vissza a tortaformába, és ha van, tehetünk a forma és a piskóta közé egy vaxpapírt (akkor lehúzásnál egyenletesebb lesz a széle a tortának), de ez elhagyható.

A fehércsoki mousse-hoz egy edényben forraljuk fel a tejet, közben egy tálban keverjük össze a tojássárgákat a cukorral. A forró tejet hozzáöntjük folyamatos keverés mellett a tojásos masszához, majd visszaöntjük a forralóedénybe és sűrűre főzzük. Ha kész, vegyük le a tűzről, és adjuk hozzá a fehércsokoládét és keverjük össze. Ezután pedig legalább egy fél órára tegyük félre, hogy szobahőmérsékletű legyen. Ha már kihűlt, elkezdjük felverni a tejszínt (természetesen habtejszín legyen, zsírosabb fajta), de nem kell keményre verni, inkább csak olvadt csoki állagúra, és mehet be a csokis krém. Óvatosan keverjük össze. A felduzzasztott zselatint melegítsük meg a mikróban, keverjünk hozzá egy kis krémet, majd az egészet öntsük a masszához. Az elkészült mousse-t kétfelé szedem (természetesen félfél mennyiséget is lehet külön készíteni, ha biztosabbra akarunk menni a mennyiséggel). Az egyik felét kék ételfestékkel halványkékre festettem (folyékony ételfestéket nem szabad bele tenni!).

A piskótára először ráöntöm a fehéren maradt mousse-t, és hűtőbe teszem, amíg meg nem köt. Majd jöhet rá a kékes mousse réteg, és szintén lehűtöm.

30

Fehér marcipánból megfestettem egy kisebb adagot feketére, pirosra, zöldre, barnára és rózsaszínre. Feketéből megformáztam a köveket, a fehérből, feketéből és pirosból a halakat, a zöldből a leveleket, rózsaszínből a virágot, barnából a bambuszt.

Majd olvasztottam vízben zselét, megvártam amíg kb. 25 fokosra visszahűl, és két rétegben a tortára öntöttem. Persze közben behelyeztem a marcipánfigurákat is a helyükre. Így elég nehéz leírni a pontos részleteket, de a torta alapötletét ez a videó ihlette, a díszítést itt lehet jól látni: bit.ly/3uFBJoq A piskótát és a mousse-t pedig innen vettem, pontosan elmagyarázzák hogyan készítsük: bit.ly/3uJ5Z1Y A zselé készítését pedig akár ettől a tortától is elleshetjük: bit.ly/3KE5hIG

31