Beszélgetés a Kállay-Kisbán házaspárral

voltak, mert egy keretmesébe volt beillesztve az összes.

Másnap már a kisebb ministránsok is megérkeztek. Ezen a napon délelőtt kalmár játékot1 játszottunk, ahol nagyon jól érezte magát mindenki. Miután vége lett a játéknak ebédeltünk, majd mindenki megkapta a délelőtti versenyben a részvételért járó jutalmát jégkrém formájában. Pihentünk egy kicsit, majd újra összegyűltünk a templomkertben és számháborúztunk egy nagyot, ahol mindenki kipróbálhatta magát támadásban, védekezésben, olvasásban és persze rohanásban. Ennek végeztével mindenki összepakolta a holmiját, majd felmentünk a kálvária dombra, ahol szabadtéren tartottunk egy misét az alkalom lezárásaként.

Az idei év vége felé tehát újfent színes programok voltak a ministráns körökben, amit a minden pénteken megtartott gyűlések fontak össze egy szép nagy egységgé.

Köszönjük szépen Doma és Imre atyának a támogatást, valamint Kelemen László atyának a BEM szervezését!

Írta: Lantay Mór Képek: Mitró Tibor

1 Csapatjáték, ahol egy területen belüli állomásokon kell pontokat gyűjteni (a szerk.)

23

Beszélgetés sorozatunkat a Kállay-Kisbán családdal, Gáborral és Krisztával folytatjuk. Beszélgetésünkben kitérünk a Kriszta által vezetett Zöld Gellért munkacsoportra és az újszülött Zitával immár háromgyerekessé növekedett család mindennapjaira.

Kérjük meséljetek pár szót mindennapjaitokról, munkátokról, családotokról!

Gábor: Mindketten közgazdászként végeztünk a Közgázon/Corvinuson. Én azóta is banki-pénzügyi világban dolgozom, Kriszta pedig családügyi területen találta meg a helyét, ide is megy majd vissza, ha a gyerekek már kicsit nagyobbak lesznek.

Kriszta: A többi kisgyerekes családhoz hasonlóan a mi mindennapjainkat is a család és a munka közötti egyensúly megteremtése tölti ki. A két alsós fiunk programjait és a tízhónapos lányunk igényeit folyamatosan össze kell hangolni. Igyekszünk ugyanakkor úgy alakítani életünket, hogy mindkettőnknek legyen benne lehetősége a feltöltődésre is: legyen szó sportról, koncertről vagy egy éjszakába nyúló anyaklubos összejövetelről

24

Mióta tartoztok a Szent Gellért plébánia közösségéhez? Milyen kisközösségekbe kapcsolódtok be?

K: Szüleim révén a gimnáziumi éveim vége felé kezdtünk a plébániára járni, ennek már közel húsz éve. Miután Gáborral megismerkedtünk 2010-ben, közösen is ide jártunk misére, Alajos atya esketett minket, természetes volt számunkra, hogy itt keresztelték a gyerekeket is.

Az egyik kilences mise utáni agapé során egy feleség, Márti, már talán harmadik alkalommal jött oda hozzám, hogy elhívjon a soron következő anyaklub találkozójára. Éreztem, hogy nem „szabadulok”, amíg el nem megyek, így inkább megjelentem másnap este a plébánia ebédlőjében, izgulva, hogy mi vár majd. Az összejövetelen egy igazán befogadó társaságra leltem, akikkel azóta számos élmény köt minket össze, az anyaklub pedig azóta is a nagybetűs lelki és nevetős feltöltődés számomra. A kisgyerekes anyukák Kályhaklubjának egy ideje ismét aktív tagja vagyok, tavaly ősszel pedig a Zöld Gellért teremtésvédelmi munkacsoport szervezésével bíztak meg.

25

Milyen változásokat hozott a harmadik gyermek a családotokba? Hogy fogadták őt a nagyok?

G: Rengeteg örömöt hozott Zita érkezése, talán még színesebb, kalandosabb lett az életünk (nem mintha előtte unatkoztunk volna ). Csodálatos érzés lányos apukának lenni. K: Mivel a fiúk után több, mint hat évvel született a lányunk, a legnagyobb élmény számomra figyelni azt, ahogy a nagyok rácsodálkoznak. Néha féltéssel, néha túlzott lezserséggel teszik, de egészen rendkívüli a mód, ahogy kapcsolódnak a húgukhoz.

Kriszta, te a Zöld Gellért csoport igen aktív tagja vagy, és egy ideje már vezetője is. Mesélj egy kicsit a tevékenységetekről!

K: A plébánián sokunk számára hívő életünk fontos része a teremtésvédelem. Andi, neked köszönhető a téma iránt érdeklődők összegyűjtése, a Zöld Gellért életre hívása, amely a Covid-járvány kitörése miatt elsősorban online tevékenykedett. Ahogy a járványhelyzet csillapodott, úgy valósultak meg sorra offline események is. A plébániai programok általános zöldítése mellett megemlíteném az elmúlt évből az őszi gardróbcserét, a tavaszi Tiszta Otthon ökokör képzést, illetve a Naphimnusz Egyesület teremtésvédelmi kiállítását is. A nagytáborra is készülünk tematikus programokkal, ősszel pedig egy 26

Kamra ökokör képzés indítását tervezzük, valamint egy teremtésvédelmi imacsoportot is indítunk, mert nem szabad elfelejteni az összes program lényegét, hogy minden apró vagy nagyobb változást teremtményként, a Jóisten akaratára figyelve kell elindítanunk.

Milyen várakozásokkal készültök a nyárra? Vannak különös terveitek?

K: Szeretnénk, ha idén nyáron mindenki sok élménnyel gazdagodna, de senki sem merülne ki teljesen ezek (szervezésé)ben. Mivel a fiúk már nagyobbak, így egyre több előkészületbe be lehet őket vonni, úgy gondoljuk, a nyári szünetben lesz erre szabad kapacitásuk. Mivel Zita épp örökmozgó 27

korszakában jár, nem terveztünk olyan utakat, amelyek hosszabb utazást igényelnek. Nyári baba lévén a tavalyi évben több program is volt, amelyeket félre kellett tennünk az ő érdekében, idén ezeket pótoljuk. G: Elég aktív volt az utóbbi egy évünk, költözés, lakásfelújítás stb., szeretnénk pár napra-hétre kiszakadni ebből az univerzumból. Tervezünk nyaralni közeli baráti családokkal Gannán, ahol már több mint tíz éve közösen bérlünk egy nagy házat. A hosszabb autós út egyelőre még tényleg kihívás, a Balaton viszont nyitva áll.

Mivel beszélnétek rá a fiatalokat a házasság szentségében való elköteleződésre?

K: Idén tavasszal ünnepeltük tizedik házassági évfordulónkat, a kerek évforduló alkalmából megerősítettük egymásnak tett fogadalmunkat, amely lehetőséget ezúton is köszönünk Imre atyának. Manapság az elköteleződés sokaknak felesleges kötöttségnek tűnik, én mégis bátorítanék rá mindenkit. Számomra hatalmas szabadságot ad nap mint nap, hogy ilyen szövetségben élhetek egy valakivel.

28