Visszatekintő

Ebben a rovatunkban a Gellértesítő Magazin egy régebbi számából választunk ki és teszünk közzé egy cikket. Most a 15 évvel ezelőtti, 2006 téli számból elevenítjük fel Forgács Alajos plébános atya írását Mária istenanyaságáról.

Miben volt Mária másabb, mint bármelyik nő a földön?

Január 1-jén a Katolikus Egyház nem az év első napját, hanem Mária istenanyaságát ünnepli, melynek liturgikus elnevezése: „Szűz Mária, Isten Anyja”. Az Egyház hálás Máriának azért, amiért olyan jelentős szerepet vitt a második isteni személy megtestesülésében.

Mária istenanyasága a legrégibb Mária-dogma. Az Efezusi Zsinat 431-ben mondta ki: Mária Istenszülő (theotokosz), így nevezik őt a görögkatolikus és ortodox egyházak. A római latin liturgiában Isten Anyja (Mater Dei) néven szerepel. A theotokosz elnevezést először római Hyppolitusz írja le. A 3. és 4. században azok jelszava lett, akik az eretnek Nesztóriusszal szemben Krisztus személyi egységét védelmezték, azaz Jézus Krisztus a második isteni személy, egy személy, aki két természetet hordoz: isteni és emberi természetet. Nesztóriusz konstantinápolyi pátriárka és társai Jézus Krisztusban két személyt láttak: egy isteni személyt és egy emberi személyt. Ezt úgy értelmezték, hogy Jézusban az istenség és emberség találkozása az igazi jóbarátok lelki egységéhez hasonlít, továbbá 34

azt állították, hogy Jézus isteni énje az emberi én templomában lakik, és azt jelenlétével betölti és megszenteli. Érvelésükben Mária nem istenanya, nem istenszülő, hanem csak Krisztusszülő, krisztotokosz. Az Efezusi Zsinat leszögezte, hogy Jézusban az isteni és emberi természetet egyetlen személy fogja egységbe, és mivel ez a személy Isten, azért Mária Isten anyjának mondható. A III. Konstantinápolyi Zsinat (681) az efezusi dogmát kiegészítette azzal, hogy nem átvitt értelemben beszélünk istenanyaságról, hanem valóban istenanya, vagyis foganta, szülte és nevelte azt a valakit, aki egyúttal Isten. Istent azonban Mária nem mint Istent szülte, hanem azt a valakit, aki Isten: a megtestesült Istent, Istent az Ő A lourdes-i barlang templomunkban emberi természete szerint.

A Szentírás is megerősíti Mária istenanyaságát. Igaz, a Biblia nem nevezi Máriát Isten anyjának, viszont Jézus anyjának mondja. Jézus azonban Isten, ennélfogva Mária Isten anyja. Egy ortodox teológus szerint „ha a Szentírásból semmi mást nem tudnánk, csak azt, hogy Krisztusnak, az Isten-embernek van egy

35

édesanyja, és ezt Máriának hívják, ez az egyetlen kijelentés elég lenne ahhoz, hogy az egyház szeresse és tisztelje őt.” Az Egyház nemcsak az anyaság ténye miatt örvendezik, hanem Máriát boldognak mondja azért, mert hitt abban, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki. Szent Ágoston is ebben látja Mária igazi nagyságát: „Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten igéjét, mint azért, hogy testében is hordozta őt.”

Mária istenanyasága nem csupán a legrégibb, de a legjelentősebb Mária-dogma is, hiszen az istenanyaságból érthető meg a Szűzanya méltósága és minden „kiváltsága”. Ezek (szeplőtelen fogantatás, szűzi anyaság) tulajdonképpen kegyelmi ajándékok, amelyekkel azért ajándékozta meg Isten, hogy benne Egyszülött Fia földi életét előkészítse. Mária személyét és tiszteletét az istenanyaságából lehet igazán megérteni!

Mária anyasága sajátos, hitből vállalt anyaság, nem „magánügy”, az üdvösségtörténet fontos mozzanata. Az angyali üdvözlet szerint Mária egy olyan párbeszéd részese, amelyhez nekünk is közünk van. Mária kimondta: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)

Ekkor megtörtént a megtestesülés: az örök Atya Fia leszállott e világba, a mi történelmünkbe, hogy új távlatot és igazi megoldást adjon a világnak. Mária istenanyaságának titkát akkor érthetjük meg igazán, ha ezt az anyaságot nem pusztán biológiaifiziológiai eseményként nézzük, hanem úgy tekintünk rá, mint Mária hitének szabad, személyes, az üdvösség szempontjából is döntő megnyilvánulását.

Forgács Alajos

36