Gardróbcsere a Szent Gellértben

„Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak” - írja a költő, akinek ezen a két során minden évben elszomorodom.

Egyrészt mert szívem szerint a tavaszt nyár, a nyarat pedig a tavasz követné, másrészt pedig azért, mert ilyenkor egy időre meg kell válni a fidres-fodros, pöttyös és virágos nyári ruhácskáktól, s elővenni a szekrény mélyéből a vastag pulóvereket, nadrágot, meleg harisnyát…

S ahogy rakosgatom, rendezgetem a polcon az őszitéli ruhatáramat, mindig az az érzésem támad, hogy már megint azokat az ezerszer elrakott-elővett holmikat kell majd magamra öltenem, amik még ugyan se nem bolyhosak, se nem mentek ki a formájukból (ezért aztán ki sem selejteztem őket), mégis olyan unalmasak már számomra, hogy legszívesebben odaadnám őket valakinek, aki még sosem látta őket.

És ekkor történt valami: azt hallom a hirdetésben, hogy plébániánkon október 18-án gardróbcsere lesz a Zöld Gellért közösség szervezésében! Nosza, rakjuk csak zsákba a még ép, szép, nem is divatjamúlt, de részemről már megunt holmikat, hátha jó ötletnek bizonyul ez a kis börze!

És lám: néhány vállalkozó kedvű, önzetlen és szorgalmas anyuka vállalta, hogy rááldozza a hétvégéjét, hogy átvegye, szortírozza, méretre válogassa és kupacokba

8

rendezze a ruhákat. Bizony nem kis feladat, köszönjük nekik! Egy kicsit attól tartottam, hogy megszabadulván a „fölöslegtől”, az adományozók rögvest sarkon fordulnak majd és hazamennek üres kézzel. De szerencsére nem így történt! A nagyterem megtelt élettel, zsibongó, jókedvű és kíváncsi érdeklődőkkel, akik vidáman nézegették, próbálgatták magukhoz a hatalmas ruhatornyok tartalmát. Néhány perc elteltével én magam is boldog tulajdonosa lettem egy gyönyörű bordó kabátnak. Majd mikor már mindkét nagy szatyrom tele lett a „prédával” (férjem is csinos, újszerű ingeket talált), szembe találkoztam a lányommal, és hát nála is volt két tele szatyor!

Így aztán ruhatárunk megújult, felfrissült, s ki tudja, talán annak a cuccnak is éppígy örült valaki, amit mi vittünk oda. És a „szent maradék” se került a kukába, hiszen a „zöldek” azt is megszervezték, hogy hova lehet elszállítani a megmaradt holmit – a budaörsi Menedékház Alapítvány szívesen fogadta.

Hallgatom a rádiót. Érdekes adat: egyetlen farmernadrág előállításához több, mint 3700 (!) liter vizet használnak fel, ráadásul legtöbbször olyan területeken, ahol amúgy is vízhiánnyal küzdenek. Azt gondolom: október 18án a Teremtő biztosan ránk mosolygott!

Írta: Lánszkiné Kisgyörgy Enikő

9