Látogatóban a Nagyi-klubnál

Feleségem, Rita két éve vezeti plébániánkon a Nagyiklubot. Miután leszedtem az utolsó szőlőfürtöket is a telken, novemberben „bekéredzkedtem” a programjukra, amit a Svábhegyre terveztek, a Regőczi emlékházhoz és a Makovecz életműhöz, mert mind a kettő érdekelt, sőt érintett is.

Az elsőhöz fűződő érdeklődésem oka köztársasági elnökünk Regőczi Alapítványával kapcsolatos. Nyár eleje óta foglalkoztatott, hogy miért ezt a nevet választották a járvány árváinak felkarolására?

Én személyesen is ismertem Regőczi István atyát, hiszen kiskoromban ministráltam neki a Kútvölgyi Kápolnában. Sőt, életének több eleme később az én életemben is előfordult. Ezeket elmeséltem a „nagyiknak”. Ilyen például, hogy kerékpárral közlekedtem az európai utakon, gyalogtúrákat tettem a Mecsekben, középhegységeinkben, Európában. Autóstoppal utaztam szerte az országban és külföldön egyetemista koromban. Arra azonban soha nem gondoltam, hogy „gyalog megtegyem” a Budapest-Belgium-Budapest útvonalat (ld. Regőczi István: Az Isten vándora). De az atyával közös vonása volt minden jelenlévőnek is: a gyermek és unokaszeretet. Regőczi atya rendkívüli módon rajongott a gyermekekért. A II. világégés után 31

összegyűjtötte az árvákat (3-400 főt istápolt). Saját keze munkájával épített árvaházakat, kizárólag közadakozásból, hívei segítségével!

Emellett hat templomot is felépített, ahol a fizikai munkát, szakmunkát, anyagiak előteremtését is felvállalta úgy, hogy a lelki gondozásban is élenjárt. S mit kapott a „földi rendszertől”? Olvassatok utána „Az Isten vándora” című könyvben! Szerencsére az interneten ma már nagyon gazdag anyag található Regőczi atya életéről és működéséről, szeretettel ajánlom minden „szentgellértes”nek, az atya megjelent könyvei mellett.

32

Regőczi atya templomépítései kapcsán a mi nagy templomépítőnkről is szó esett, ugyanis a „Nagyik” arról nem hallottak még, hogy a Szent Gellért templom is kizárólag közadományból épült. Sőt, amikor nagyon kellett volna a forint, dr. Krichenbaum József plébánosunk a családi örökségbe kapott szőlőjét eladta azért, hogy finanszírozza a továbbépítést. Külön öröm volt, hogy erről is szó esett, így tovább írhattam plébániánk történetét.

A fenti „bemelegítő” után, a Galgóczi tér másik oldalán pedig már vártak minket a Makovecz Központ és Archívumban. Itt a XX. és XXI. század nagy építészének munkájában gyönyörködhettünk. Egy kisfilmben a mérnök úr személyes tanúságtevést mondott el nézőinek a hit és az építészet összefonódásáról.

Nekem az élő előadásból, tárlatvezetésből, az álom és valóság ábrázolásáról azok a vázlatok tetszettek, melyekben az elsüllyedt Atlantisz-kultúra elképzeléseit vetette a mérnök úr pauszra.

Így telt egy egész délelőtt a „Nagyi-klubban”, amikor nem a plébánián, a szokott módon szerveztek közösségi programot. Köszönöm az élményeket, amit így vendégként átélhettem!

Szöveg: Dr. Hubai József Kép: Dr. Hubainé Hidegkuti Rita

33