Interjú templomunk kántorával, Pócs Bélával

Interjú templomunk kántorával, Pócs Bélával

Interjúsorozatunk mostani része Pócs Béla kántor úrral készült. Béla bácsi 30 éve szolgál plébániánkon, októberben volt a jubileumi orgonakoncertje. Most kicsit jobban megismerhetjük őt, betekintést nyerhetünk a múltjába, illetve megtudhatjuk mik a céljai.

Mióta jársz ide plébániánkra és mióta dolgozol itt, mint kántor?

1991. szeptember 1. óta járok ide és azóta vagyok itt kántor. Vasárnapra esett az a nap. Az egyik előző plébánosunk, Krichenbaum József atya hívott ide kántor-orgonistának a Szent Gellért plébániára.

Hogy jött az ötlet, hogy kántor légy?

Az ötlet úgy jött, hogy először is én esztergomi vagyok és a Dobozi utca 1. szám alatt laktunk. A szemben levő házban lakott egy kedves nővér, akinek volt egy harmóniuma, és ő mondta édesanyánknak, hogy szívesen odaadja, hogy a gyerekek (én a testvéreimmel) tanuljunk, hogy játszunk rajta. Nekem volt hozzá kedvem igazából, és megkérte a Bazilika kántorát, Pintér János bácsit, hogy jöjjön és foglalkozzon velem. Ez így ment éveken keresztül, és édesanyám – az akkori Esztergomi Szeminárium énekmestere, Parádi Gyula atya tanácsára – beíratott a Budapesti Kántorképzőbe. De mivel én a Bazilikában 23

nőttem fel, ministráns voltam különböző fokozatokban, és már kissrác korom óta miséken is játszottam, hol orgonán, hol (először) harmóniumon, így szép lassan alakult ki az, hogy az egyházi zene és az orgona játéka belém ivódott. Jött az elhatározás, hogy én ezt szeretném folytatni. Tulajdonképpen az érettségi után kezdtem el intenzíven foglalkozni az egyházi zenével.

Az elmúlt 30 évben mi volt a legjobb élményed itt?

Az első nagy élmény, amikor még a régi kis templomból, a Vasút utcából karácsony éjszakáján az éjféli misére átvonultunk az új templomba (még akkor nyílászárók 24

nélkül) és birtokba vettük. Ez volt az első hatalmas nagy élmény. Azon kívül több más élmény is volt: többek között Lojzi atya jóvoltából, hogy orgona épült, és annak a bemutatója, amit Baróti István – első mesterem –szólaltatott meg az orgonaszentelő templombúcsú keretében. Ezeken kívül számtalan szép emlékem van, igazából nem tudnám tovább sorolni, de minden szentmise egy külön élmény számomra.

Szabadidődben mit csinálsz szívesen, mivel töltöd?

Ha tavasztól őszig nézem a szabadidőmet, akkor legszívesebben a Balaton partján vagyok. Ha egy mód van rá, akkor meg is mártózom a Balatonban, szeretek ott szemlélődni. Illetve van három unokám, velük is rengeteget foglalkozom.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Minden a Jóisten kegyelmétől függ: hogy mennyire tudom magam hasznosítani, egészségem mennyire engedi még tovább, hogy tudjak szolgálni. Már csak négy órában vagyok ugyan alkalmazásban a Szent Gellért plébánián, de sokkal többet töltök itt szolgálatban: a temetői szolgálatban is részt veszek, ott vannak a szentmiséken való szolgálatok, segíteni kell a kollégákat, amiben szükség van rá. Mondhatni, hogy a 70. évem felé csúszkálva ez már behatárolható, hogy meddig fogok még itt aktívan működni. 25