Beszélgetés a Domján házaspárral

Várható még valamikor itt orgonakoncert?

Most október 30-án sikerült a harmincéves szentgellértes működésemet megkoronázni, de bízom benne, hogy a Jóisten kegyelméből lesz még energiám meg lehetőség, hogy (ha nem is összegző, de néhány a múltat idéző) koncertet, vagy inkább úgy mondanám, hogy hálaadó orgonás áhítatot tartsak a hívek örömére.

Készítette: Povázson-Pálfy Zsuzsanna

Beszélgetés sorozatunk újabb állomásaként a Domján házaspár tagjai – Dalma és Attila – válaszoltak a kérdéseinkre. Az adventi várakozáson kívül beszélgettünk plébániánkról és az újonnan induló kiscsaládos közösségről is.

Mondjatok magatokról pár dolgot! Hogyan ismerkedtetek meg?

Dalma: Konduktorként végeztem a Pethő Intézetben és ott is dolgoztam. Később családterápiát tanultam és annak szakadt vége, amikor Atival összeházasodtunk négy éve. 26

Akkor született Abigél, aztán a második gyermekünk, Ágoston. Így éljük a hétköznapjainkat. Egyébként régóta ismerjük egymást. Egy gimnáziumba jártunk nyolc évet és azóta is megvan ez a közösség, meg aztán a cserkészetből is, szóval elég régi ismeretségből lett szerelem és aztán házasság.

Attila: Itt is lakunk a közelben, ezért is járunk ebbe a templomba. Én intenzíves orvos vagyok. Hat éve véletlen elmentünk egy testteológiás hétvégére, ami az Egyház szexuális tanításával foglalkozik, és ott kerültünk közel az Egyházhoz és az Istenhez, ott tértünk meg egy kicsit újra. 27

Hogy kapcsolódtok a plébániához? Tartoztok valamilyen közösséghez?

Attila: Egy hete alakult egy új kiscsaládos közösségünk, egy házas közösség öt fiatal házaspárral. Izgatottan várjuk a közös programokat, de persze sokakat ismertünk korábban is máshonnan, látásból. Azért is járunk ide, mert itt van az „akvárium” (az üveges gyerekmegőrző – szerk.), ami nagy segítség a kisgyermekekkel.

Mik az „erősségei” a plébániának szerintetek?

Attila: Imre atyát és Doma atyát is nagyon szeretjük, és azt látjuk, hogy nagyon jó barátságban vannak. Ezen kívül erősségnek látjuk, hogy sok élő közösség van, akik nagyon aktívnak és hitelesnek tűnnek. A szentségimádás péntekenként biztos, hogy nagyon sok dologra hat lelki úton, és az akvárium is nagyon vonzó számunkra. Dalma: Igen, Abigéllel kezdtünk ide járni. Róla azt kell tudni, hogy hallássérült, implantált, szóval elég sok mindent hall, de elég nehéz neki az ingerekkel. Így egy sima misére nagyon nehéz volt vele eljutni, így próbáltuk meg először a Gellért-templomot, akkor még Lojzi atyával. Eleinte kicsit káosz volt még a gyerekmegőrzőben a miséken a sok játékkal, de mostanra letisztult egyszerűség van, amit nagyon élvezünk. Tudjuk neki is mutatni a misét, részese is, 28

de nem kell folyton kínos helyzeteket átélni, hogy egyet mukkant, mert neki még nem megy, hogy csendben maradjon. Nagyon jól éreztem magam minden egyes összenézéskor, mindig mindenki köszönt nekünk és nagyon nagy szeretettel fogadtak minket. Jó, hogy egyre több embert ismerünk, bár igaz, hogy a közösségek nem annyira bontakoztak ki, vagy nem tudtunk csatlakozni, de ez mind a Covid miatt volt, és ha majd végre felszabadulunk, akkor majd biztosan ki tud bontakozni.

Hogy készültök a karácsony megünneplésére?

Dalma: Mindig máshogy készülünk. Mind a ketten nagycsaládból származunk, öt-öt gyerek van, és most vallottuk be magunknak, hogy mindig hiányzott a nyüzsgés karácsonykor, mert nálunk még csak ketten vannak. Most úgy készülünk, hogy a szentestét Ati testvérénél fogjuk tölteni, ahol hat gyerek van, és akkor lesz egy ilyen gyerekes, közösségi élményük. Egyébként itthon inkább imádságosan készülünk, éneklős, elmélyülős készületet tartunk, ha már lesz egy ilyen „bandázós” szenteste. Igyekszünk elengedni a fizikai dolgokat. Egy-két sütit sütünk és énekeket keresünk, de jó, hogy lehetett egy ilyen lelkibb készület, melynek során például az Ó-antifónákat olvastuk és jól esett, hogy várjuk a Szabadítót. Inkább arra 29

fókuszáltunk, hogy jól legyünk, ez segíti a lelki folyamatainkat. Attila: Ez a karácsonyra készület brutálisan nehéz, hogy felemeljük a fejünket és valóban várjuk a Megváltót és feltekintsünk. Nehéz elengedni, de el akarom engedni, hogy a lényegtelen dolgokra fókuszáljunk. Nagyon nehezen viselem, ha nem sikerül a készület, nem fogy a lista, és aki ebben segít, az számomra Dalma, aki szól, hogy legyen itthon jó hangulat és ne idegeskedjünk, engedjük el a terveket. Ami még segít, az a szentségimádás és a szentmisék, roráték – jó, hogy olykor eljutunk – és a Szentírás. Külön kiemelném a próféciákat, hogy nagyon jó tudni, hogy mindaz, Akire az egész emberiség mindig várakozott, azt ünnepeljük, hogy az igaz. Az Ó-antifónák a záró héten ezt összefoglalják, s kiemelik naponta, hogy Isten erős, de gyengéd, kitárt kezével megszabadítja az izraelitákat és minket. Ószövetség, próféciák –ezek segítenek nekem idén.

Köszönjük a beszélgetést, áldott karácsonyt kívánunk nektek!

Készítette: Nyiri Andrea és Nyiri Szabolcs

30