Székely Kalendárium – 2016 Jakabos Ödön Dardzsilingben
Iránon, Törökországon és Jugoszlávián át érkezett haza 1973. jún. 26-án, egy marék földet hozva magával a dardzsilingi sírról. „Sokan megtették előtte ezt az utat, s bizonyára a jövőben is számosan követik majd, de ilyen nehéz körülmények között, ilyen minimális életfeltételek mellett – az emberi létminimum alsó határán tengődve, éhezve-szomjazva – ilyen rendhagyó módon más még nem tért meg sikerrel ekkora távolságot átívelő vállalkozásról. Jakabos Ödön levélbaráttól levélbarátig vándorolva ismerősök, jó akaratú, segítőkész emberek önzetlen támogatásával győzte le a sok ezer kilométert. Ha valaki átérezhette Csoma sorsának igazi sanyarúságát, nélkülözéseit, helyzetének gyakori kilátástalanságát, akkor az Jakabos Ödön volt” – írta róla dr. Kubassek János az 1983-ban megjelent Indiai útinapló méltatásában.
Jakabos Ödön azonban már nem érhette meg könyve megjelenését (azt megelőzően több lap is közölt belőle részleteket): 1979. október 22-én, hosszas szenvedés után elhunyt a brassói kórházban. Indiai útja után még számos élménybeszámolót tartott, lakása valóságos zarándokhellyé alakult, ám idült betegsége egyre inkább erőt vett rajta, 1976-ban nyugdíjazni is kellett. Halála évében újabb európai útra vállalkozott, de szétroncsolódott tüdeje nem bírta, kénytelen volt viszszafordulni. A gyászjelentéseinek szánt borítékokat maga címezte meg. A kézdivásárhelyi temetőben nyugszik, szülőfaluja iskolája a nevét viseli. Később Vetró András mellszoborban örökítette meg, 2008. április 19-én Csomakőrösön kopjafát állítottak az emlékére.
180