Székely Kalendárium – 2016
Kőrösi Csoma Sándor (1784–1842)
Azon kevés, a tudomány szolgálatába szegődő székely világutazó közé tartozik, akit nemzetközi szinten is számon tartanak, elismernek. Mindenekelőtt annak köszönhetően, hogy megalkotta az első tibeti-angol szótárt – pedig ő nem azért intett búcsút örökre szülőföldjének, s vette nyakába a több mint 13 ezer kilométeres utat, amit jórészt gyalogszerrel tett meg.
A legelfogadottabb álláspont szerint 1784. március 27-én született az orbaiszéki Csomakőrösön, elszegényedett székely köznemesi család hatodik gyermekeként, egyes kutatóknál az 1787-es vagy az 1788-az évszám is előfordul születési időpontjaként. A helyi elemi iskola kijárása után, 1799-ben édesapjával gyalog tette meg a 260 kilométeres utat a nagyenyedi kollégiumig, ahol szolgadiákként kezdte meg tanulmányait, azaz bizonyos munkavégzés fejében mentesült a tandíj kifizetése alól. A gyaloglás persze addig sem volt szokatlan számára, az egyik rokonától tudjuk, hogy már gyermekkorában szeretett kóborolni.
„Mint gyermekek, nem versenyezhettünk vele a gyaloglásban. Ha egy domb tetejére feljutott, nem érte be ezzel, mert kíváncsi volt megtudni, mi van a második domb háta mögött, s amazon túl is. S így néha beláthatatlan távolságokig elbarangolt.” Enyeden tizenhét évet húzott le, majd – talán egy rövid heidelbergi állomást követően – 1816 áprilisa és 1818 júliusa között a kor egyik leghíresebb egyetemén, a németországi Göttingenben folytatta tanulmányait. Odaérkezésekor már 13 nyelven írt és olvasott. Hazatérte után, 1819 februárjában „bemelegítésképpen” még elgyalogolt Temesvárra, onnan Karlócára és Zágrábba szláv nyelveket tanulni, november elsején érkezett vissza Nagyenyedre, ahonnan november 24-én elindult – természetesen gyalog – valóra váltani régi álmát, a keleti magyar őshaza, illetve ott ragadt rokonaink megtalálását. Négy nap múlva, ideiglenes határátlépővel a zsebében, a Vöröstoronyi-szoroson keresztül hagyta el szeretett hazáját. „Azon fáklyánál fogva, melyet Németországban gyújtottam meg, elindultam nemzetem eredetének fölkeresésére.” Soha többé nem tért vissza… De nem csak az őshazát keresni indult útnak. „Elhatároztam, hogy elha-
168