Vékás Magdolna fotókiállítása: New York – Budapest
Vékás Magdolna elmélyült, jelentős fotográfus, nagy hatású tanár.
Távol áll tőle minden feltűnősködés, ezért különleges oka kell legyen annak, hogy a kiállítási anyagért a Szabó Ervin Könyvtár galériájának teherautót kellett küldenie. Ígérem, kiderül, hogy miért.
A művész az egyetlen olyan ismerősöm, aki nem szereti New Yorkot, noha járt ott. A Gondviselés először meg is akadályozta, hogy eljusson oda, mert közbejött szeptember 11. Egy évvel később mégis eljutott a városba, és ott egy csupa üveg és acél, lelketlen metropolisz helyett egy európai szemmel is érdekes várost talált. Akkor és ott természetesen analóg nyersanyagra dolgozott.
Amikor hazaérkezett, különös dolog történt vele. Tíz évig nem akarózott neki lenagyítani a New York-i képeket. El sem tudom képzelni, hogy bírta ki. Az ok az volt, hogy a kedvenc archaikus technikáit ehhez az anyaghoz nem érezte alkalmasnak. Egy nap aztán megcsörrent a telefonja. Ismerősei tudatták vele, hogy az Országos Széchényi Könyvtár hírlap-restauráló műhelyét kiköltöztetik a Hold utca és Perczel Mór utca sarkáról. Felkínálták, hogy nézze át a selejtezésre váró fotóanyagokat, hátha talál valamit, amit újrahasznosíthat. Ott bukkant egy méretes doboznyi ofszetlemezre, és azonnal eldöntötte, hogy ezeket fogja a New York-i képekhez felhasználni.
Miután a művész a képeket az ofszetlemezekre kinyomtatta, azon kezdett agyalni, hogy milyen budapesti képeivel állíthatná párba a New Yorkban készült felvételeket, és mire nyomtassa őket. Mert azokat már nem akarta ofszetlemezekre nagyítani (talán el is fogyott a készlete). Mivel Budapestet inkább kővárosnak érzi, ezért arra jutott, hogy az itt készült képeit tömör mészkőtáblákra nagyítja. Az ofszetlemez alumíniumból van, súlya minimális. A teherautó a mészkőlapokhoz kellett, ezek súlya ugyanis egyenként 10,5 kg.
New York és Budapest, annak ellenére, hogy testvérvárosok, a lehető legjobban különböznek egymástól. Hogy mennyire, azt jól szimbolizálja az egyik képpár, amely egy valószínűleg körúti bérház, illetve az Empire State Building lakójegyzékét mutatja... Érdemes
eszerint böngészni a képeket. Hogy mi a közös bennük. Az összes kép mívességéről pedig a Korniss Pétertől hallott mondás jutott eszembe, akkorról, amikor engem, mint a Mai Manó Ház újdonsült igazgatóját a képek értésére tanítgatott. „Figyeld meg, az igazán jó képeket arról lehet megismerni, hogy az ember nem kíváncsi arra, mi van a képkivágáson túl...”
Végezetül hadd mondjam el, mennyire örültem annak a hírnek, amit a zuhanyhíradóban hallottam a minap. Azt rebesgetik, hogy a Fővárosi
Szabó Ervin Könyvtár vezetőségében érlelődik az a gondolat, hogy ezt a fontos, bár kicsiny (és ismerjük be, nehezen megközelíthető) kiállítóhelyet az épület valamelyik utcafrontjára költöztetik. Ha a hír igaz, akkor ezt csak helyeselni tudjuk.
Szeressék csak még jobban a fotográfiát!
(Megtekinthető a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi
Könyvtárának első emeletén. A belépés ingyenes. Nyitva május 30-ig, a könyvtár nyitva tartása alatt.)
