a Bibliában

Abak ebben a felfogásban az elkövetett bűnökért az istennek felajánlott kecskebakot jelenti. Ez a meghatározás egy ószövetségi jellegű szimbolikus cselekedetre, arra az ókori zsidó szertartásra utal vissza, amelyet Mózes harmadik könyve tartalmaz. A szertartás szerint a zsidó főpap Engesztelés napján kézrátétellel egy kecskebakra ruházta Izrael népének bűneit, majd a bűnt hordozó kecskebakot kiűzték a sivatagba a démonok közé, hogy ott pusztuljon el a bűnök súlya alatt. Ezzel a rituális szertartással úgy hitték, hogy a közösség tagjai feloldozást nyertek. Minden társadalomnak szüksége volt bűnbakokra, és szükség van rájuk ma is. Kezdetben a rítusok bűnbakja lehetett egy tárgy, vagy állat, később pedig már emberekre hárították ezt a terhet.

Az ókori Görögországban a szellemi és a testi fogyatékosokat, a járványos betegeket taszították ki a közösségből, őket okolva a természeti csapások, járványok bekövetkezése miatt. Azért őket, mert ők voltak kiszolgáltatott helyzetben, és fogyatékosságaik miatt nem voltak képesek magukat megvédeni.

Az emberek rettegtek az istenek haragjától, mert tudták, hogy megszegték az isteni törvényeket, hiszen azok egyébként is betarthatatlanok voltak. Bűneik ennek ellenére nyomasztották őket, és nagyon szerettek volna feloldozást kapni az isteneiktől. Úgy hitték, ha önmaguk helyett a bűneiket hordozó bűnbakokat áldozzák fel, bűnbocsánatot nyerhetnek. A kereszténység a bűnök alóli felol- dozásnak más alternatíváját kínálta: Jézust, aki a kereszten elszenvedett engesztelő áldozat jelképe lett. Isten elküldte a Földre Jézust, akit Keresztelő Szent János az Isten bárányának nevezett, aki arra született, hogy elvegye a világ bűneit és kereszthalálával kiengesztelje az Urat. Isten ezért megbocsátott az emberiségnek, és feloldozást adott azoknak, akik őszintén megbánták bűneiket, majd megpróbálták jóvá tenni azokat.

Bűnbakok az irodalomban és a történelemben

Az emberiség történetében a bűnbakkeresés és a felelősségre vonásuk minden korban jelen volt, jelen van napjainkban is. Része a civilizáció történetének, tartalma azonban koronként módosult. Amikor egy közösséget sorozatosan olyan kudarcok érnek, amelyekre nem találnak ésszerű magyarázatot, szívesen választják azt a megoldást, hogy mást vagy másokat kiáltanak ki bűnösnek, hogy ezzel bűntudatuktól megszabaduljanak. Válságos időkben a túlélést segíti, és a közösség önbizalmát erősíti, ha önvizsgálat helyett a rajtuk kívülállókra zúdítják haragjukat.

Az emberek rettegtek az istenek haragjától, mert tudták, hogy megszegték az isteni törvényeket, hiszen azok egyébként is betarthatatlanok voltak. Bűneik ennek ellenére nyomasztották őket, és nagyon szerettek volna feloldozást kapni az isteneiktől. Úgy hitték, ha önmaguk helyett a bűneiket hordozó bűnbakokat áldozzák fel, bűnbocsánatot nyerhetnek.

Ez történt Rómában i. e. 64-ben Néró császár uralkodásának idején, aki, hogy a gyanút magáról elterelje, a keresztényeket vádolta meg Róma felgyújtásával, ezért a halálba küldte őket.

A középkorban a boszorkányokat kegyetlenül üldözték, és előszeretettel vádolták meg azzal, hogy katasztró - fákat idéztek elő, hogy járványokat terjesztettek, vagy vétkesek valamely ismert személy váratlan halálában.

Azt terjesztették róluk, hogy mágikus erővel rendelkeznek, és szövetkezve az ördöggel képesek ezeknek a szörnyűségeknek az elkövetésére. A tömegek elsősorban a nőket illették ezzel a váddal. Ez a boszorkányüldözés időszaka volt. Tízezreket kínoztak meg, és küldtek a máglyára boszorkányság elkövetése miatt.

Az igazi okok azonban mindig a háttérben marad - tak, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem is hevesen üldözte a boszorkányokat, de elsősorban gazdag nemesasszonyokat vádolt meg boszorkánysággal, hátsó szándéka pedig egyértelműen az volt, hogy vagyonukat megszerezze.

Görgey Artúr az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tábornoka életét is megkeserítette, mikor az emigrációba kényszerült Kossuth Lajos őt Vidini levelében „Magyar Júdásnak” bélyegezte. Őt tette felelőssé a világosi fegyverletétel miatt, holott ezzel a katonák tízezreit mentette meg a biztos haláltól: akkora túlerő mellett ugyanis nem volt esé - lyük az ellenséget megállítani. Felszabadította a Duna–Tisza közét, a Felvidéket, a Komáromi csata után Észak-Dunántúlt, és visszafoglalta Budát. Komáromtól Aradig visszavonulva egy hónapig megakadályozta, hogy az osztrák-orosz haderők egyesüljenek, de a szabadságharc ügye így is a túlerő miatt halálra volt ítélve. A magyar függetlenség elveszett, mégis Görgeyre hárult a vereség felelőssége. A fennmaradt iratokból egyértelműen kiderült, hogy az 1849. augusztus 11-re Aradra összehívott Haditanács hozta meg a végső döntést a fegyverletételről, Görgey ennek szellemében cselekedett. Mégis mindenki árulónak tartotta, ezért az egész életét bűnbakként kellett leélnie. Az utókor csak néhány éve rehabilitálta.

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében Nyilas Misinek is a bűnbak sorsa jutott, mikor megvádolták a reskontó elvesztése miatt. Még a „Tanári Bíróság” elé is beidézték, ahol rosszindulatú gyanúsításaikkal súlyos lelki sérülést okoztak neki.

A bűnbak szerepe az előítéletes gondolkodás terméke volt, az ma is. Sok fájdalmat okoz azok- nak, akiket erre a szerepre kárhoztattak. A tartalma az évtizedek során változott. A bibliai időkben a bűnbak

Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében Nyilas ártatlanságáról mindenki meg volt győződve, napjainkban már bűnösségét el is hiszik. Fontos változás az is, hogy újabban közismert, könnyen beazonosítható személyek válnak bűnbakká, amellyel jó szolgálatot tehetnek a mindenkori vezetőknek egy ellenségkép kialakításához.

Misinek is a bűnbak sorsa jutott, mikor megvádolták a reskontó elvesztése miatt. Még a „Tanári Bíróság” elé is beidézték, ahol rosszindulatú gyanúsításaikkal súlyos lelki sérülést okoztak neki.

Jellemző momentuma a folyamatnak, hogy a tömegeket sorozatos sikertelenségek érjék melyek elszenvedése miatt gyors vigasztalásra van szükségük. Ilyenkor egy jól kidolgozott ellenségkép tömegeket mozgósíthat negatív cselekedetre.