Mit láthatunk távcsöveinkkel a Holdon?

Az égitestek látványa ősidők óta foglalkoztatja az emberiséget. Elődeink sokáig azonban csak a saját szemükre hagyatkozhattak. A 17. századig kellett várni, hogy megjelenjenek a távcsövek, népszerűségük pedig azóta is töretlen.

Írta: Szűcs Mátyás

Atávcsöveknek több típusa létezik: a legegyszerűbbek a lencsés távcsövek, kisebb átmérőben ezek a legelterjedtebbek. Ezen kívül léteznek tükrös és úgynevezett katadioptrikus, tehát lencsét is és tükröt is tartalmazó rendszerek. Fontos tulajdonságuk, hogy a távcsövek fordított képet adnak, szemben egy nappali használatra szánt binokulárral, azonban mivel a távcsőbe nézve amúgy sincsen tájékozódási pontunk, így ez egyáltalán nem zavaró. A távcsöveknek fontos eleme az állvány, amely teherbírási és mozgatási funkciót is ellát. A nagy nagyítás miatt a kezünkkel egy óvatlan mozdulat is a távcsőben lévő égitest elállítódását okozhatja, ezért célszerű az erre a célra készített, áttétellel rendelkező finommozgató karokat használni apró lépések esetén.

Minden távcsövező első célpontja a Hold, és annak szabdalt felszínének megpillantása. Persze ehhez lehet, hogy várni kell néhány napot, hogy égi kísérőnk a megfelelő helyre kerüljön. De ha szabad szemmel megpillantottuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy távcsővel is nagyszerű látványban lesz részünk. Mivel a Hold nagy kiterjedésű objektum, így minden optikával nézve lebilincselő látványban lehet részünk. A szabad szemmel is látható sötét foltok, az úgynevezett tengerek a nagy nagyítás miatt szinte el is vesznek, és felváltja helyüket a kráterek sokasága. A holdi kráterek mérete a néhány száz kilométerestől az egészen apróig terjed. Távcsövekkel a néhány km-es kráterek megpillantására is van lehe - tőségünk. A Hold esetében célszerű a terminátor, tehát a fény-árnyék határán vizsgálódni, mert itt süt a legalacsonyabb szögben a Nap, így a hosszú árnyékok erős kontrasztot eredményeznek. Tévhit, hogy a Hold teliholdkor nyújtja a legszebb látványt. Sajnos ilyenkor már fénye is vakító, és mivel a „hátunk mögül” süti a Nap, így szemből megvilágítva erősen csökkennek a rajta látható részletek. A holdi felszínformák egyik – szerintem – leglátványosabb szereplői a rianások. Ezek egykori lávafolyások kihűlt medrei, hosszuk akár száz kilométer feletti is lehet. A kráterek vizsgálata során figyeljük meg a kráterfal szerkezetét, és a kráter központi csúcsát. Utóbbi a nagyobb krátereknek van, ahogy a becsapódás során visszahullott anyag a kráter középső részében összeállt. Érdekes látvány a kráterek egymásra rakódása, amelyet a holdi kormeghatározáshoz használnak. Értelemszerűen az a kráter, amelynek csak egy része figyelhető meg, idősebb, mint az őt elfedő társa.

Biztatok mindenkit, hogy keressen fel egy lakóhelyéhez közeli bemutató

Mivel a Hold nagy

kiterjedésű objektum, így minden optikával nézve lebilincselő látványban lehet részünk. A szabad szemmel is látható sötét foltok, az úgynevezett tengerek a nagy nagyítás miatt szinte el is vesznek, és felváltja helyüket a kráterek sokasága.

csillagvizsgálót, vagy egy alkalmanként meghirdetett szabadtéri távcsöves bemutatót, feledhetetlen élményekkel térhetünk haza!