„Csaló” tréning

SENKI SE SZERETI, HA RAJTAKAPJÁK VALAMILYEN MULASZTÁSON, HIÁNYOSSÁGON. ÍGY VAGYUNK MI, NAGYOTHALLÓK IS. IGYEKSZÜNK SOKSZOR ELREJTENI A FOGYATÉKOSSÁGUNKAT, HA VALAMIT NEM ÉRTÜNK. EZÉRT BIZONY, NÉHA CSALUNK ÉS OLYANKOR IS BUZGÓN BÓLOGATUNK, HOGY ÉRTJÜK, AMIT MONDANAK, AMIKOR EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS, HOGY MINDEN LEJÖTT NEKÜNK. IGAZ, EBBEN NAGY SEGÍTSÉG SZÁMUNKRA, HOGY VISZONYLAG JÓL TUDUNK SZÁJRÓL IS OLVASNI, MERT AZ ÉLET RÁKÉNYSZERÍTETT MINKET. ÉS EZ NEKÜNK SOKSZOR „ÉLET-HALÁL KÉRDÉSE” A MEGÉRTÉSHEZ, HA NEM ELÉG A HANGERŐ.

Írta: Lauer Tamás

Ebben a kegyes csalásban nyújtott segítséget nekünk három éve a SINOSZ által szervezett többhetes szájról olvasási tréning. Évek óta „hiánycikk” volt ez. Ennek hatására az első alkalommal a jelentkezők megtöltötték a színháztermet, olyan sokan voltunk. Amikor azonban kiderült, hogy nincs varázsszer, és ez a fejlesztés kemény munkát jelent hétről hétre, bizony, nagyon sokan lemorzsolódtak. Egy lelkes csapat azonban kitartott, és komolyan vette a kihívást, és szorgalmasan gyakorolta a nyelvtörőket.

Maász István logopédus hatalmas lelkesedéssel oktatott minket. Fáradtságot nem kímélve minden héten Győrből járt fel Budapestre, hogy nekünk segítsen ügyesebben olvasni mások szájáról. Ehhez, magyarázta, nekünk is meg kell tanulnunk szépen, artikuláltan beszélni. És mivel sérült a hallásunk, ez nem is olyan könnyű. Fontos a jó légzéstechnika a beszéd során. Versenyeztünk, ki tudja hosszabb ideig beszívni és kifújni folyamatosan a levegőt. Mindenféle nyelvtörőket is hozott, amelyeken jókat nevettünk, de bizony, sokszor belebicsaklott a nyelvünk.

Nincs két egyforma hallásállapotú ember. Mi magunk sem vagyunk mindig egyforma passzban. István hihetetlen türelemmel csiszolgatta a beszédünket. Mindenkihez volt egy türelmes, jó szava. Mindent meg lehetett vele beszélni. Olyan volt, mint egy igazi családapa. Bizony, kellett is ez a fajta türelmes szeretet! Megtapasztaltuk, bármennyire is igyekszünk szépen és helyesen

Fontos a jó légzéstechnika a beszéd során. Versenyeztünk, ki tudja hosszabb ideig beszívni és kifújni folyamatosan a levegőt. Mindenféle nyelvtörőket is hozott, amelyeken jókat nevettünk, de bizony, sokszor belebicsaklott a nyelvünk.

Sokat játszottunk is. Ilyenkor mindenkinek némán artikulálnia kellett, és úgy versenyeztünk, ki tud több szót helyesen felismerni.

beszélni, mindig lehet még jobban. István erre sarkallt minket a szeretetteljes kritikáival. Persze, ő minden kis hibát meghallott, amit mi még csak nem is sejtettünk. De soha senki nem kapott egyest, ha nem jól csinálta a feladatot, hanem addig gyakoroltunk együtt, amíg mindenkinek sikerült szépen kimondani az adott szófordulatot.

Sokat játszottunk is. Ilyenkor mindenkinek némán artikulálnia kellett, és úgy versenyez-

tünk, ki tud több szót helyesen felismerni. Elkalandoztunk a zöngés, zöngétlen hangok világban, ahol István elmagyarázta, hogy van, amikor nincs segítségünk, mert vannak teljesen egyforma szájmozgással képzett hangok, amelyeket csak a zöngésségük különböztet meg. Ilyen pl. a p, b, m, f és a v hang. Ráadásul mindkét betűvel lehet értelmes a szó. Pl. pap/bab vagy mama/papa/baba vagy fakul/vakul. Ezt szájról olvasva, hang nélkül nem lehet megkülönböztetni. És van az a fránya „k” és „g” hang. Ezek nem is látszanak, amikor kimondjuk. Pl. guba, kupa.

Nekem viszonylag jól ment a szájról olvasás, bár a hang mindig sokat segít. Ha viszont valamiben bizonytalan vagyok a hallás után, akkor szükséges a száját is látnom az illetőnek. Most, a járvány idején ez bizony egy nagyon komoly kihívás minden hallássérült embernek, mivel a maszkon keresztül nem látjuk a másik száját, és lehet, még azt sem vesszük észre, hogy beszél.

Azért jó volt tudatosítani sok hangot, ami segít ügyesebben szájról olvasni. Köszönet Istvánnak az áldozatos munkájáért és köszönet a SINOSZ-nak, hogy ingyenesen biztosította számunkra ezt a komoly fejlesztőtréninget!