HALAK A BIBLIÁBAN

JÉZUS FŐ JELKÉPE A HAL VOLT A BÁRÁNY ÉS A KERESZT MELLETT. A HAL A MAI NAPIG JÉZUS FŐ JELKÉPE MARADT. JÉZUS ELSŐ TANÍTVÁNYAI HALÁSZOK VOLTAK, ÉS AZ Ő SZAVAIVAL ÉLVE: „EMBERHALÁSSZÁ” VÁLTOZTATTA ŐKET. A HAL ÉS KENYÉR SZAPORÍTÁSA SZINTÉN JÉZUS NEVÉHEZ FŰZŐDIK. AZZAL, HOGY AZ EMBEREK HALÁSZAIVÁ TETTE JÉZUS AZ APOSTOLOKAT, A MEGTÉRT ÉS MEGKERESZTELKEDETT EMBER LETT A HAL, ÉS A MINDEN HALAT ÖSSZEGYŰJTŐ HÁLÓ AZ ÖSSZETARTOZÁST, A KÖZÖSSÉGET IS JELKÉPEZI, AMELYRE NAPJAINKBAN IS NAGY SZÜKSÉGÜNK VAN.

Írta: Dr. Pánti Irén

A

pandémia megjelenésével olyan világméretű egészségügyi katasztrófa vette kezdetét, mely mindenkit felkészületlenül ért. A fertőzés árnyékában élünk, nem tudjuk, milyen veszteségekkel számoljunk, állandóan szorongunk, hogyan vészelhetjük át szeretteinkkel együtt egészségesen a járványt. Siratjuk a pandémia áldozatait, és várjuk a járvány végét. Ez a helyzet elbizonytalanít, egyben arra is kényszerít bennünket, hogy átgondoljuk az életünket, és próbáljunk változtatni azon, ami rajtunk múlik, még szorosabbá fonjuk kötelékeinket, hogy fenntartson, és egyben tartson bennünket, mint a halakat a háló, és ez a háló akkor sem szakadjon el, ha a veszély elmúlik.

A halakat a Biblia nem nevesítette, csak általánosan beszélt róluk. Gyakran felbukkannak a Bibliában, ahol fontos mondanivalót közvetítettek. Jónás könyvében sem cethalról van szó, hanem nagy halról, Károli Gáspár bibliafordításában azonban már cethalként szerepel. Jónás története is sok tanulsággal szolgálhat sorsunk alakításában. Ő is a cethal gyomrának sötétjében ébredt rá, mi a valódi küldetése.

JÓNÁS ÉS A CETHAL

Jónás, héberül Jona (jelentése: Galamb) próféta volt II. Jeroboám izraeli király idejében élt. A zsidó hagyományban a próféták feladata Isten üzenetének közvetítése volt és a nép figyelmeztetése jövendő sorsának alakulására.

Az Isten elhívása elől elmenekülő, majd a saját igaza érdekében még az Istennel is perlekedő próféta a keresztény művészetben kiemelkedő szerepet kapott. Ő Jézusnak az egyik ószövetségi előképe volt. „Miként Jónás három éjjel és három nap volt a cethal gyomrában, az Ember fia is három éjjel és három nap lesz a föld gyomrában” – így szólt a prófécia.

Az Úr azzal a különleges megbízással küldte Jónást a zsidókkal ellenséges asszír fővárosba, Ninivébe, hogy hirdesse ki ítéletét, és bűnbánatra szólítsa fel a város lakóit.

Ez a helyzet elbizonytalanít, egyben arra is kényszerít bennünket, hogy átgondoljuk az életünket, és próbáljunk változtatni azon, ami rajtunk múlik, még szorosabbá fonjuk kötelékeinket, hogy fenntartson, és egyben tartson bennünket, mint a halakat a háló, és ez a háló akkor sem szakadjon el, ha a veszély elmúlik.

Jónás kitért a kellemetlen feladat elől, és az ellenkező irányba induló hajóra szállt. Az Úr azonban szelet bocsátott a tengerre, és olyan vihar támadt, hogy a hajó csaknem összetört.

A tengerészek próbálták megfejteni Isten haragjának okát, mikor Jónás elmondta, a vihar miatta tombol, mert nem teljesítette az Úr parancsát. Kérte, dobják őt a tengerbe, akkor megmenekülnek. A tengerészek sokáig vívódtak, míg megtették. Az Úr mégsem hagyta cserben Jónást, egy cethalat küldött megmentésére. Három nap és három éjjel volt a cet gyomrában, ahol átélte azt a fájdalmat, mely azokra vár, akik majd meghalnak Ninivében. Rádöbbent

arra, hogy neki is megtérésre van szüksége. Őszinte megbánással az Úrhoz fohászkodott, és ő bűnbánatát elfogadta, szólt a halnak, és az a szárazra vetette. Jónás elindult Ninivébe, hogy teljesítse az Úr parancsát.

Jónás kihirdette az Úr ítéletét, elmondta a város lakóinak, mi vár rájuk, ha nem bánják meg bűneiket. A város lakói meghallgatták őt, és megbánták bűneiket, böjtöt tartottak, s maga a király vezette őket a teljes megújuláshoz. Az Úr megkegyelmezett a városnak.

Jónás azt kívánta, hogy az Úr csak Izrael népét szeresse, a pogány népek pedig bűnhődjenek érdemeik szerint. Felháborodott azon, hogy az Úr megkegyelmezett a városnak, ezért kivonult a sivatagba, és csalódottságában meg akart halni. Az Úr lopótököt növesztett, hogy levele árnyékot adjon neki, de azt másnapra elszárította. Amikor ezen méltatlankodott Jónás, az Úr így szólt hozzá: „Te szánod a tököt, melyet nem te ültettél, amiért másnapra elszáradt, hogy ne szánnám hát én Ninivét, ahol sok ember él, de nem tud különbséget tenni a jobb és bal keze között?” Rámutatott arra, hogy az Isten az egész világ ura, és az izraeliek közül más népek sorsa sem közömbös előtte.

Jónás története több tanulsággal szolgál. Rámutat arra, ha helytelen döntést hozunk, amit később megbánunk, újra próbálkozhatunk, és célunkhoz végül elérhetünk.

Jónás utazását mi is megteszszük valamennyien! Azzal a tudatalatti ismerettel jövünk a világra, hogy egy küldetést kell majd a Földön teljesítenünk. Ez

Testünk Jónás hajójához hasonlít, és vannak pillanatok, amikor törékenynek bizonyul. A tengerészek a képességeinket jelképezik, de ők sem tudnak megmenteni attól, hogy elmeneküljünk önmagunk elől. Az élet megpróbáltatásai során rá kell jönnünk, hogy annak viharait mi magunk idéztük elő, és gyötrő félelmeinktől csak akkor szabadulhatunk, ha érezzük, utunk minden lépését az Isteni Jóakarat kíséri.

a küldetés azonban gyakran megpróbáltatások elé állít, és igyekszünk megszökni előle. Az anyagi javak gyakran meg tudnak bennünket vigasztalni, de belső küldetéstudatunk elől nem menekülhetünk. Jónást saját sebezhetőségének tudata ébresztette rá, hogy elfogadja küldetését. Testünk Jónás hajójához hasonlít, és vannak pillanatok, amikor törékenynek bizonyul. A tengerészek a képességeinket jelképezik, de ők sem tudnak megmenteni attól, hogy elmeneküljünk önmagunk elől. Az élet megpróbáltatásai során rá kell jönnünk, hogy annak viharait mi magunk idéztük elő, és gyötrő félelmeinktől csak akkor szabadulhatunk, ha érezzük, utunk minden lépését az Isteni Jóakarat kíséri. El kell fogadnunk, hogy csak eszközök vagyunk egy felsőbb erő kezében, és nevetségessé válunk, ha át akarjuk tőle venni az irányító szerepet. Babits Mihály Jónás könyve című költeményében szintén a bibliai történethez nyúl vissza. „Vétkesek közt cinkos, aki néma” szállóigévé lett kijelentése ma is érvényes. Ebben a művében a költői (prófétai) feladatvállalás és a megfutamodás közötti konfliktust fogalmazza meg. Sem a művésznek, sem a prófétának nem feladata az ítélkezés, de fel kell emelnie szavát a barbárság és az embertelenség ellen. Hatnia kell minden jó érzésű ember érzelmeire, hogy az Isten által kijelölt úton haladjanak tovább.