2 minute read
Zene, tánc, esetleg fesztivál nagyothallóként?
SOKAN SZOKTÁK KÉRDEZNI, HOGY TUDOK-E ZENÉT HALLGATNI, JÁROK-E BULIZNI? A VÁLASZOM: TERMÉSZETESEN! ARRA GONDOLTAM, ELMESÉLEM NEKTEK, HOGY MILYEN SZEREPET TÖLT BE AZ ÉLETEMBEN A ZENE.
Írta: Tomasovszki Lili
Már kiskoromban imádtam a zenét. Emlékszem, mikor nővérem zongorázott, mindig odamentem oldalra, nekitámasztottam a fejem a hangszernek, és úgy hallgattam a dalokat. Vagy volt, hogy csak a kazettás magnón hallgattam a Hupikék Törpikéket, karácsonyi szólamokat. Mindig is rajongtam a zenéért és a táncért. Ezért már kislány koromban jártam aerobicra, majd bő két év kihagyás után elkezdtem hiphopozni.
Nagyon sokáig az életem része volt a tánc. Sok versenyre eljutottunk, sőt egy-egy versenyünk külföldön volt, ami felért egy nyaralással is. Imádtam a pörgős zenéket, a ritmust, volt olyan, hogy már kivettem a hallókészüléket, mert olyan hangos volt a zene, hogy hallottam mindent belőle.
Emlékszem, általános iskolában még menő volt Suli Discót rendezni. Egyszer odajött hozzám az egyik tanár,
majd megkérdezte, hogy hallom-e a zenét? Mondtam neki, hogy persze, hallom, különben nem lennék itt. Sokan nem nagyon tudják, hogy ha valakinek hallókészüléke van, akkor azzal nagyon jól hallhat. Ez pont olyan, mintha valakinek van szemüvege, és azzal jól lát.
KÉT ÉVVEL EZELŐTT ÚJ ÉLMÉNYBEN VOLT RÉSZEM
Nem tagadom, mindig is vonzott a fesztivál. Vajon milyen lehet? Mennyi ember van ott? Milyen híres fellépők jönnek? Kit láthatok szemtől-szemben? Milyen csodás élményben lehet része az embernek?
Hallottam már az EFOTT Fesztiválról, a Velencei-tónál szokták megrendezni. Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója, ez volt korábban a nyári zenei fesztivál neve. Az egyik barátnőmmel szemeztünk vele. Közel volt Budapesthez, nem volt drága a jegy sem, és elég jó fellépők voltak. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet fesztiválozni. Közben böngésztem az interneten, és láttam, hogy ha az EFOTT-on hallássérült
személy vesz részt, a SINOSZ-igazolványával ingyen mehet be. Alig vártam ezt a napot! Vonatra szálltunk, elmentünk a fesztivál helyszínére, és beálltunk a sorba megvenni a jegyet. (Tőkeerősen mentem, hátha nem mehetek be a SINOSZ-igazolvánnyal.) „Jöhet a következő!” – mondta a kishölgy, amikor sorra kerültem a jegypénztárnál. Szóltam neki előre, hogy van ez az igazolványom, és megkérdeztem, tényleg bemehetek-e így ingyen. A válasz: „Persze, add csak ide, leírjuk a számot, és már mehetsz is!” Valóban így volt. Egy fesztivál, ahová ingyen mehettem be azért, mert hallássérült vagyok. Egy fesztivál, ahol emberszámba vettek. Egy fesztivál, ahol nem kellett titkolnom a másságomat. Egyszerűen felbecsülhetetlen volt ez az érzés számomra! Ez az az élmény volt, amit soha, de soha nem fogok elfelejteni. Ezúton szeretném itt is hálámat kifejezni a szervezőknek, hisz ez egy hatalmas lehetőség volt.
Végül egy kis idézettel zárnám írásomat, bízva benne, hogy tetszett Nektek! „Remélem, hogy a zene nem egyszerűen csak kialszik, kihuny, hanem valahogy minden egyes hang megmarad a világmindenségben, esetleg átalakul, de semmiképpen sem vész el.” (Martin Meyer)
