Utam a belső ösvényen

ISMERKEDÉSEM A BUDDHIZMUSSAL, FÉLNAPOS ELVONULÁS TAPASZTALATAI.

Írta: Simon Anna

Mi jut eszedbe először, ha a buddhizmusra gondolsz?

Béke? Közeli kapcsolat a természettel? Elvonultan meditáló szerzetesek? Tibet? Gandhi? Esetleg a kövérkés istenség, Buddha maga? Nekem ezek a dolgok voltak a fejemben az egész vallásról, míg el nem kezdtem vele foglalkozni kicsit komolyabban, valóra váltva egy régóta dédelgetett álmom. Kezdetét vette egy különleges utazás, amelyhez arra sincs szükség, hogy kilépjek a lakásból, mégis fel tud tölteni, és új élményekkel gazdagít.

A vallás az ókori Indiában jött létre, Gautama Sziddhárta (vagy, ahogy szélesebb körben ismerik: Buddha, azaz „a megvilágosodott”) tanításain alapszik. A hit szerint két állapot létezik: a Samsara világa, ahol a hétköznapi történések zajlanak, és sokszor szenvedés kíséri, illetve a Nirvánáé, amely egy, minden lénynél megtalálható, tiszta tudatállapot. Utóbbiból ki lehet zárni minden fajta szenvedést, a céltalan, kényszerű cselekedeteket. A fő cél az, hogy az ember minél közelebb kerüljön a megvilágosodáshoz, megszabaduljon kötelékektől, akadályoktól, felszabaduljon a tudata.

Az én utam akkor kezdődött, mikor tudomást szereztem arról, hogy meg lehet hallgatni korábbi, meditálással egybekötött buddhista

tanításokat a Magyarországi Karma Kagyüpa Buddhista Közösség honlapján (https:// buddha-tar.hu/media/letoltheto-tanitasok/). Egy stresszesebb héten meghallgattam egy ilyen felvételt, és megdöbbentem, mennyire meg tudott nyugtatni. A tanítások általános alapigazságokat fogalmaznak meg könnyen érthető módon, egy végtelenül együttérző, nyugodt attitűddel. Ez a pozitív tapasztalat vezetett el egy (a körülmények miatt online vezetett) elvonuláshoz. Az elvonulás fő célja a Nirvána állapotához való közelebb kerülés. Ilyenkor tanácsos könnyű ételeket fogyasztani, a digitális eszközök használatát korlátozni. Ugyan csak az első nap délelőtti gyakorlatán tudtam részt venni, de nagyon érdekesnek találtam. Cser Zoltán, egy magyarországi buddhista tanító vezetésével ismerkedtünk a négy mérhetetlennel. A négy mérhetetlen azokat a gyakorlatokat jelöli, amelyeket bármeddig lehet gyakorolni, nincsen mesteri szint. Ezek a következők: szeretet/kedvesség, együttérzés, örvendezés, egykedvűség (pártatlanság). Ezeknek a mérhetetleneknek természetesen vannak negatív párjaik is, ám ezen pozitív érzelmek gyakorlásával mérsékelni lehet a negatívak hatásait.

A szeretet gyakorlata karácsony (avagy a buddhizmusban inkább a téli napforduló, azaz a fény ünnepe) közeledtével még aktuálisabb volt. Törökülésben helyezkedtünk el, ezzel biztosítva a stabil alátámasztást, és egy mantra ismételgetésével igyekeztünk a szeretetet sugározni először közeli családtagok, majd ismerősök, végül pedig az egész világ felé.

És hogy mit adott nekem ez az egész, újonnan megismert filozófia?

Leginkább nyugalmat, stabilitást. Eddig nem gondoltam bele eléggé, hogy mekkora hatalma van a gondolatoknak, és néhány helyzetben mennyire nehéz nem reagálni,

Eddig nem gondoltam bele eléggé, hogy mekkora hatalma van a gondolatoknak, és néhány helyzetben mennyire nehéz nem reagálni, csak elengedni egy érzelmet, engedve, hogy kifejtse a hatását, de ne uralkodjon el rajtam.

csak elengedni egy érzelmet, engedve, hogy kifejtse a hatását, de ne uralkodjon el rajtam. Összességében azt gondolom, az alapelvek egyszerűek, de ha jobban megismerkedik velük az ember, és gyakorlásnak adja a fejét, rájön, hogy kivitelezni és megtartani ezeket a mindennapokban – sokkal nehezebb.

Felgyorsult, kiszámíthatatlan világunkban úgy érzem, minden eddiginél nagyobb szükség van egy ilyen megengedő, emberközpontú, keleti filozófiára.