4 minute read
Sorozatajánló a hideg januári napokra
EGY KÜLÖNLEGES DÉL-KOREAI DRÁMÁT SZERETNÉK AZ OLVASÓK FIGYELMÉBE AJÁNLANI – A MAGA NEMÉBEN PÁRATLAN, SZÍVMELENGETŐ ÉS VÉGTELENÜL SZERETHETŐ SOROZAT. A CAN YOU HEAR MY HEART (2011) AZÉRT IS ENNYIRE RENDKÍVÜLI, MIVEL A SOROZAT ELSŐDLEGES CÉLJA A SZTEREOTÍPIÁK TELJES LEROMBOLÁSA, AMELLYEL NEMZETISÉGTŐL FÜGGETLENÜL BÁRKI TALÁLKOZHAT.
Írta: Mizsik Viktória
Az apa személyében egy értelmi sérült férfit ismerhetünk meg, aki gyerekesen kedves, jólelkű és mérhetetlenül jószívű. Azért is emelem ki főként az apát játszó Jeong Bo-seokot, mert elképesztően jól alakította a fogadott lányáért aggódó, önmagát és a korlátait sem ismerő apát. Egy ilyen karaktert megformálni mindig nagyon nehéz – kellő óvatossággal kell megragadni, mindazok mellett pedig érzékenyen kell kezelni, hiszen a nézőben nem a szánalmat kell felkelteni, hanem az együttérzést. Ez egyébként
a legnehezebb minden olyan esetben, ha testi/ értelmi fogyatékosságokról beszélünk. Az anya karaktere is különleges, még ha nem is túl sok játékidőt kap a vásznon: fodrászként dolgozik, de a hangok világa számára ismeretlen terep. A lánya egy kis babzsákkal dobja meg, hogy az édesanyja figyeljen rá – ez a tenyérnyi babzsák később fontos szerepet kap. A kislány időközben felcseperedik, az élete pedig tulajdonképpen az apja és a nagymamája körül forog. Az apjával egy munkahelyen dolgoznak, hogy segítse őt mind fizikálisan, mind a beilleszkedésben. Hwang Jung-eum és Jeong Bo-seok játéka, az apa-lánya kapocs gyönyörűen, már-már könnycsalogatóan szép. Mindezek ellenére maga a sorozat dinamikája sok esetben inkább a komédia határait súrolja, eltúlzott vicces jelenetekből nincs hiány – kellemes egyensúlyt hoznak a karakterek, vannak benne igazán mély párbeszédek és jelenetek, mindazok mellett pedig betekinthetünk abba, hogy milyen az élet akkor, ha nem teljesen „egész”. Jól átlátható, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a mindennapokban mint átlagos, koreai embereknek (egészségügyi ellátás fizetése, a nagymama szerény jövedelme, amelyet a piacon keres, az időskorral járó demencia, és hogy a fiatal lány hogyan próbál egyensúlyozni, hogy legyen saját magánélete, mellette pedig a nagymamájára és az apjára is vigyázzon.)
Dél-koreai sorozat nincs szerelmi szálak és intrikák nélkül: itt is beköszön viszonylag hamar, és az egész sorozaton átível, hiszen a gyerekkort összeköti az újbóli találkozás élményével. A szerelem egy régi barát felbukkanásával jön el – hogy a dolog ne legyen teljesen egyszerű, éles csavarokkal, megdöbbentő részletekkel fokozza a Can you hear my heart direktora a hangulatot. Egyetlenegy csavart elárulok, hogy meghozzam a kedvet a sorozat megtekintéséhez: a gazdag, jóképű fiút Kim Jaewon játssza, aki, mint kiderül, egy baleset következtében elveszíti a hallását. Mivel egy óriási cég várományosa, eltitkolni
kényszerül azt a tényt, hogy nem hall. Az, ahogy ezt bemutatják, egyszerűen zseniális – mesterien játssza a halló, kicsit távolságtartó, sok esetben parancsolgatónak tűnő fiút, aki a főnök szerepében úgy tesz, mintha nem hallaná az alkalmazott kérdéseit…
Egyetlenegy csavart elárulok, hogy meghozzam a kedvet a sorozat megtekintéséhez: a gazdag, jóképű fiút Kim Jaewon játssza, aki, mint kiderül, egy baleset következtében elveszíti a hallását. Mivel egy óriási cég várományosa, eltitkolni kényszerül azt a tényt, hogy nem hall.
A jó dél-koreai sorozat receptje véleményem szerint elsődlegesen egy jó történet, ahol a karakterek kidolgozottak, érthetőek, a cselekedeteikre van magyarázat. A testvéreknél látható, hogy a szeretetteljes, játékos báty-öcs kapcsolat hogyan változik meg, ahogy egyre inkább közelebb kerülnek ahhoz a korhoz, hogy átvegyék a cég irányítását, hogyan nyomja rá a bélyegét az üzlet a testvéri kapcsolatra, hogyan alakulnak az alá-fölérendeltségi viszonyok. Ezek mind valóságos tények Dél-Koreában, ezért is kell úgy átültetni a filmekbe/ sorozatokba, hogy az ne csak hatásvadász, túlzó jelenet legyen, hanem hűen mutassa be a kulturális színteret, ami jellemzi az országot.
A második összetevő, ami felpezsdíti a sorozatokat, ha olyan kérdéseket feszegetnek, amelyek nem szokványosak egy erősen zárt, konzervatív közegben. Hiszen minden otthonban vannak olyan kérdések, amiket nem
merünk feltenni – hogy a példánál maradjunk: hogyan tud érvényesülni egy siket/nagyothalló ember olyan közegben, ahol ezt valamilyen szinten tabuként kezelik? Hogyan kell 110%-ot nyújtania a főnök szerepében, tudván, ha kiderül a betegsége, nem ő lesz a cég vezetője? Ha valaki értelmileg sérült, mennyire tud önálló maradni mindezek ellenére? A harmadik összetevő pedig a humor. A vicces, könnyed jelenetek a hétköznapokból feloldják a nézők feszültségét. A már-már karikatúraszerűen ábrázolt események, a szereplők karakterábrázolása mindmind a sorozat fűszerezése. Sok-sok részletet szándékosan kihagytam a sorozatajánlóból, bízva abban, hogy a Can you hear my heart felkelti az olvasók érdeklődését, hiszen rengeteg olyan jelenet, párbeszéd hangzik el, amelyektől ez a sorozat a szívünkhöz nő. Jó pár karakter is van még, akikre érdemes figyelni, akik pedig kifejezetten kedvelik elemezni a sorozat miértjeit, azoknak bőven lesz rá alkalmuk. Összességében ez a mű számomra abszolút kedvenccé nőtte ki magát, és az első koreai sorozat volt számomra, amely emberközelibbé hozta azt a kérdést, hogy mihez kezdjünk akkor, ha nem vagyunk átlagosak.
