NŐI LENDÜLET –

interjú Sáfrány Margittal és Csetneki Csillával

A 2020-AS ESZTENDŐBEN ÚJ IGAZGATÓJA ÉS ALELNÖKE LETT A SIKETEK ÉS NAGYOTHALLÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK. A SINOSZ ÉLÉN OKTÓBER 1-JÉTŐL SÁFRÁNY MARGIT ÁLL, AZ ALELNÖKI POZÍCIÓT PEDIG CSETNEKI CSILLA TÖLTI BE.

Kérdezett: Kajtár Dóra

Margit 1977 novemberében látta meg a napvilágot siket gyermekként. Vidéki származású szülei a ’60-as évek elején ismerkedtek meg, és közösen vásároltak egy pici lakást a fővárosban, így születése óta budapesti. A Festetics utcai siketek iskolájába járt. Szülei is siketek, így születésétől fogva magyar jelnyelven kommunikál, ez az anyanyelve. Csak később, hétéves korában kezdte elsajátítani a magyar hangzó nyelvet. Jelenleg házasságban él siket férjével, és a SINOSZ mellett a Hallássérültek Budapesti Tanintézetében dolgozik. Az általam feltett kérdéseket az anyanyelvén, jelnyelven válaszolta meg. A videóhoz, amelyet a képre kattintva tekinthetnek meg, Kassai Kornélia készített feliratozást is, így a jelnyelvet nem ismerő olvasóink is megtudhatják, mit válaszolt az igazgató asszony.

Csetneki Csilla

Csilla halló család halló gyermekeként született. Hároméves korában egy influenza megbetegedés következtében a hallóidegei elsorvadtak, és így alakult ki nála a súlyos hallásvesztés. Gyerekkoráról, szakmai karrierjéről és célkitűzéseiről beszélgettünk. Integráltan tanultál. Hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

Nagyon nagy szerencsém volt, soha nem történt semmilyen hátrányos megkülönböztetés a hallásom miatt. Igazából addig, amíg nem találkoztam sorstársakkal, el sem tudtam képzelni, hogy van, akit csúfolnak vagy kiközösítenek, mert hallássérült. Soha nem takargattam a készülékemet, mindig büszkén vállaltam. Sőt az osztálytársak kifejezetten irigykedtek, amikor én kialudtan ébredtem egy-egy osztálykirándulás alkalmával, mivel – mint kiderült – egy-két osztálytársnőm horkolt :D, vagy amikor egyszer egy építkezés mellett volt a szállásunk, engem úgy ráztak fel, ők meg már hatkor fent voltak, mert fúrtak-faragtak. :D Annak ellenére, hogy hallásérült vagyok, én voltam mindig a „nagyhangú”, aki intézkedett. Általános iskolában DÖK (Diák Önkormányzat) iskolai elnök voltam, aztán ez megmaradt a középiskolában is. Ha szervezkedni, intézni kellett valamit, én mindig részt vettem benne. Világéletemben jó tanuló voltam, 4,5 felett volt mindig az átlagom. Ez a tanulási szenvedély megmaradt, mert amikor az audiológus vizsgámat csináltam pár hónapja, akkor is azt mondtam magamnak, hogy csak az ötössel elégszem meg. Megcsináltam, ötös osztályzattal zártam a tanulmányaimat.

Turizmus-vendéglátás és Kongresszus- és Rendezvényszervezés szakon szereztél diplomákat, mégis hallókészülék-specialistaként dolgozol. Hogyan jött ez?

Imádtam a rendezvényszervezést, a sürgés-forgást, azt, hogy különböző nációkat és kultúrákat ismerhettem meg. Csak sajnos rossz időben jöttem ki az iskolapadból. A válság miatt sok

rendezvényszervező iroda csődbe ment, vagy létszámleépítések voltak. A hely, ahol a gyakorlatomat töltöttem, szintén ez okból nem tudott főállásban alkalmazni. Így új állás után kellett néznem. Böngésztem az álláshirdetéseket, és egy hallókészülék-forgalmazó cég keresett logisztikai asszisztenst. Az elvárás az volt, hogy legyen angol/német nyelvismeret. A diplomám miatt nekem mind a két nyelvből van nyelvvizsgám, sőt turisztikai szakmai nyelvvizsgám is. Jelentkeztem az állásra, pedig nem is volt logisztikai tudásom, csak nyelveket beszéltem, na meg, persze, volt a hátam mögött huszonegy évnyi hallókészülékes tapasztalat. Bíztam benne, hogy ez a tapasztalat „lenyomja” a logisztikai zöldfülűséget, és így is lett. Innen volt egy kis kalandozásom a gyógyszeriparban, ez után visszacsábítottak a hallókészülékes iparágba.

A cégnél, ahol jelenleg dolgozom, logisztikusként kezdtem, utána lett belőlem területi képviselő, majd csontvezetéssel foglalkozó hallókészülék-specialista.

Milyennek látod a siket és nagyothalló emberek helyzetét Magyarországon?

Úgy érzem, hogy lenne mit tanulni a nyugati országoktól szociális szempontból. Nyugaton, ha egy osztályba hallássérült gyerek jár, akkor támogatják, megadnak neki minden segítséget. Kicsit úgy érzem, hogy Magyarországon is megadják ezt, ha a szülő kiharcolja/ kikényszeríti. Sajnos azt kell mondanom, hogy hihetetlen nagy a szakemberhiány (gyógypedagógus, szurdopedagógus, audiológus). Azt látom, hogy az a pár szakember erején felül teljesít, és szétszakad a munkában, hogy mindenkihez elérjen fejlesztésre. Ha dupla ennyi

fejlesztőpedagógus lenne, talán az sem lenne elég. Sajnos kevesen jelentkeznek gyógypedagógia szakra, vagy ha jelentkeznek is, a végzettség megszerzése után sok a pályaelhagyó.

A bilingvális oktatás hiánya miatt sok hátrány éri a sorstársainkat. Több külföldi modell bizonyítja, hogy a bilingvális oktatással csökkenthető a szakadék a hallássérült és az ép hallású egyének között. Ha ezt a modellt sikerülne bevezetni Magyarországon, akkor szerintem a sorstársaink könnyebben boldogulnának a hallók világában.

Szerintem a helyzetünk nem könnyű, de közös összefogással tudunk rajta változtatni.

Alelnökként mit tűztél ki, mit szeretnél megvalósítani?

Szeretném, hogy mindenki, akinek segédeszközre van szüksége, a lehető legnagyobb szakértelemmel és saját igényeinek megfelelően kapjon ellátást, gyártótól függetlenül. Szeretném, ha mindenki tudatosan választana hallókészüléket, hiszen a készülékek nem olcsók, és nem a fióknak vásárolunk. Szeretném elérni, hogy ha már költött valaki arra, hogy jól halljon, akkor hordja is a készüléket. Sajnos nagyon sokszor abba futok bele, hogy csak az orvosnál vagy csak a tévénézéshez veszik fel az emberek a készüléket. Ezzel nagyon nem tesznek jót maguknak, szerintem erre fel kellene hívni a figyelmet. A tudatos vásárláshoz megfelelő információátadás kell, és úgy gondolom, ezt a SINOSZ-nak mint független szervezetnek kellene megadnia.

Nagy a káosz a fejekben a támogatások igénybevételével kapcsolatban is: kinek jár közgyógy, SINOSZ-tagság, fogyatékossági támogatás, adókedvezmény – melyikért hova kell fordulni, és milyen papírokra van szükség. Ebben is nekünk, a SINOSZ-nak kellene szerintem segíteni. Jó lenne, hogyha minden siket és nagyothalló személy bármilyen kérdéssel meg tudna minket keresni, és mi tudnánk nekik segíteni.

Örülök, hogy kicsit jobban megismerhettünk! További sok sikereket kívánunk neked mind a magánéletedben, mind a szakmai karrieredhez!