I. évfolyam / 3. szám
A földre úgy tekintek, mint a harmadik gyerekemre Interjú Légrádi Miklóssal
Biológiai módszerek a kórokozók visszaszorítására
Az innováció a túlélésünk záloga Interjú Fazekas Miklóssal
4 A földre úgy tekintek, mint a harmadik gyerekemre… – interjú Légrádi Miklóssal
7 Helyzetjelentés
10 A foszfor-ellátás javítása a biológiai életerő fokozásával a talaj-növény-mikróba rendszerben
15 Kalciumpótlás a hektárköltségek csökkentésére és a termés növelésére
17 A talaj mindennek az alapja, elsődlegesen ezt kell, hogy helyrehozzuk… – interjú Vásárhelyi-Nagy Antallal
20 Amit a cinkről tudni illik – II. rész
22 Fókuszban a talajaink termékenysége
24 Biológiai módszerek és fejlesztési irányok a kórokozók visszaszorítására
26 Az innováció a túlélésünk záloga – interjú Fazekas Miklóssal
30 Öntözés vagy vízrendezés
33 Jogszabályi változások a talajvédelmi tervek előírásaiban
37 TUDÁSátadás és SZEMLÉLETformálás
2023. I. évfolyam · Felelős kiadó: Agrova Kft. (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 6.); HSSI Mérnöki Iroda Kft. (4032 Debrecen, Károli Gáspár utca 358.)
Szerkesztés és előkészítés: Green Edge reklámügynökség (Green Edge Media Group Kft., 1141 Budapest, Szugló u. 82.)
Nyomta és kötötte: Folprint Zöldnyomda Kft. (1119 Budapest, Than Károly u. 25.)
Felhasznált stock képek forrása: Shutterstock, Freepik Premium
A kiadó a magazinban a nem saját gondozásában megjelent cikkek tartalmáért felelősséget nem vállal.
A lapban olvasható cikkek és információk csak a szerkesztőség hozzájárulásával közölhetők!
Kapcsolat: info@phylazonit.hu · www.phylazonit.hu | info@hssi.hu · www.hssi.hu
A „repcekirályként” is ismert Légrádi Miklós 2010-ben 7,19 t/ha átlagtermésű repcét állított elő. Ez akkor hatalmas szenzációnak számított, de még ma is tiszteletreméltó eredmény. Légrádi Miklós rengeteg cikket írt és számos előadást tartott már. Gépészmérnökként, később termelésvezetőként dolgozott. Az agronómia mellett a kertészeti kultúrákban is otthonosan mozog. Lengyeltótin családjával 500 ha-on gazdálkodnak, melyből kb. 360 ha saját terület, a többi bérlemény. Állatokat (juh, baromfi, sertés) hobbi szinten tartanak. A generációváltásról, a talajaink védelméről és a föld szeretetéről beszélgettünk.
Önöknél hogyan ment végbe a generációváltás? Vagy még folyamatban van?
Családi gazdaságunk irányításában - kisebbik lányom fiú- és lánygyermeke révén - már a második generáció is részt vesz. A lány unokám és férje (Y generáció) agráregyetemet végzett. Ők már a majorban laknak, az állatokkal való gondoskodás oroszlán részét ők veszik ki és számíthatok rájuk a növényeknél is. A fiú unokám (Z generáció) számítástechnikát tanult, ő fogja a műszaki hátterét biztosítani a gazdaságnak, célja, hogy új technikákat építsen be környezetünk kímélése
szempontjából. A könyvviteli részét a vállalkozásnak a lányom végzi, amit a feleségemtől tanult, náluk a „generációváltás” gyorsan megtörtént, hisz a könyvelésben nem lehet hiba. Ez a folyamat jelenleg is zajlik, szép lassan veszik át tőlem a birtokot, de még én is aktívan részt veszek a gazdaság irányításában.
Tudatosan készültek a generációváltásra?
Mindig is egyértelmű volt, hogy ők veszik át a gazdaságot, tudatosan készültem erre. Próbáltam őket mindenféle „ráhatással” a szakmához kötni, nem hagy-
„A földre úgy tekintek, mint a harmadik gyerekemre…”
tam, hogy elkallódjanak. Például a kisunoka lányom versenyszerűen lovagolt és a szenvedélye a ló, ezért a major nem maradhatott ló és istálló nélkül. Az állatokat pedig, tudjuk jól, hogy nem lehet magukra hagyni, szükségük van az állandó gondoskodásra. A gyerekek szakmailag bele „olvadtak” a munkafolyamatokba. Markolótól kezdve a traktorig mindenféle jogosítványuk van. Példamutatással próbálom őket átvezetni a modern termelésbe, úgy, hogy az igazi érzelmekkel fűtött parasztvilág eszmeisége megmaradjon. Tanulják meg először azt, hogy mindig adni kell, aztán várhatunk el bármit.
Hogyan lehet ezt a filozófiát a mezőgazdaságba ültetni?
Én legszívesebben a földbe ruházok be. A földre úgy tekintek, mint a harmadik gyerekemre. Mindent megadok neki. Egészségesen tartom a talajaimat, mert később majd az fog engem eltartani. A gyerekeimnek is ezt a szemléletet adtam át. Aki nem így gondolkodik, aki nem szeretettel fordul a talajhoz az csak kizsigereli azt. Aki nem szenvedéllyel csinálja ezt a szakmát és csak azt nézi, hogy mennyi termést tud róla levenni az rablógazda lesz. Egészségesen tartani a talajainkat nem egy év munkája, ez egy hosszú idő. Én folyamatosan táplálom őket, a területeim egyharmadát évente
szerves trágyázom. Ez egy nagyon nagy arány. Akármilyen is az időjárás, ezek a földek engem nem hagynak cserben. Vegyük példának a tavalyi csapadékhiányt. Abban a rendkívül száraz időszakban is egy normális termésmennyiséget tudtam elérni. „Hiteleztem” a talajnak és visszaadta. Így kapcsolódik ehhez az egészhez a
baktérium is. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a talajban hatalmas élet lakozik. Ezeket táplálni kell. Nagyon fontosnak tartom az okszerű talajművelést. Már nagyon korán elkezdtem alkalmazni a mulcsos művelést. Birkás Márta professzor asszonnyal együtt írtunk erről cikkeket, előadásokat tartottunk.
Az a tendencia, ami a szárazság tekintetében látható arra sarkal minket, hogy gondoskodjunk a talaj takarásáról, a talajélet megvédéséről. „Dobjunk rá egy szalmakalapot a talajra”! Védjük meg ezeket a kis baktériumokat, amik nagyon érzékenyek a napsütésre. Törekedjünk arra, hogy minél kisebb hőmérséklet ingadozás mellett éljenek a föld alatt. Ezt csak a mulcsos művelés alkalmazásával tudjuk megvalósítani.
Télen pedig a takarónövények vetésével tulajdonképpen egy paplant borítunk a talajra. A zöldítés még ugyan nem volt kötelező, de én már akkor is alkalmaztam ezt a módszert. Ez szépen megvédi a nagy hidegtől a földjeinket és egy közel állandó tartományba sikerül tartani a talaj hőmérsékletet, amiben az élet
folyamatosan működik. Az pedig nagyon szerencsés, hogy ma már van arra lehetőségünk, hogy a különböző készítményeknek köszönhetően plusz baktériumokat juttassunk a talajba. Azt gondolom erre nem kell sajnálnunk a pénzt. Meg kell adni a „gyereknek”, hogy mindene meglegyen, mert higgyük el, egyszer majd tényleg meghálálja a gondoskodást.
Volt olyan innováció, amelyet a fiatalabb generációnak köszönhet?
Leginkább a drónozást köszönhetjük a fiatalabb generációnak. Én picit óvatosabban nyúlok ehhez a témához, hiszen nem lehet vele még mindent megoldani, de nyilván eljön majd az idő, amikor a műveletek nagy része kivitelezhető lesz majd vele. Ezzel szemben egy megfelelő társadalmi elfogadottság is szükséges lesz. Nekünk már van drónunk, a gyerekek el is végezték az ehhez szükséges képesítést. Ezen felül a húsmarhák tenyésztésen is gondolkodunk. A vejem nagy szenvedélye az állattenyésztés. Van annyi rétünk és legelőnk, hogy bizonyos mennyiségű állatot képes legyen eltartani. A következő innováció pedig a precíziós gazdálkodás megkezdése lesz, de ezt már a gyerekekre szeretném bízni.
Milyen útravalót adna azoknak, akik hasonló cipőben járnak?
A növényekkel együtt kell lélegezni. Olyan kontaktban kell lennünk vele, hogy vissza tudjon jelezni mit kíván, mit kér. A gazda szeme „hizlalja a jószágot”. Az utolsó pillanatig törődni kell vele. A növénynek ugyanúgy megvan a maga életciklusa, mint az embernek. Azonban pl. egy tavaszi vetésű növény 150- szer gyorsabban éli le az életét, mint egy ember. Ha csinálnánk egy kördiagrammot, akkor jól látnánk, hogy a növénynek csak bizonyos pillanatai vannak, amikor elfogadja a beavatkozást. A napszakokban is csak bizonyos órák állnak a rendelkezésünkre, hogy például egy növényvédelmi beavatkozást elvégezzünk. Nem elég az, ha csak fizikálisan nyúlunk a növényekhez, lélekben is oda kell tudni érni. Simogasd meg a növényedet a tekinteteddel! Időzzünk el a területeinken és akkor megmutatja, hogy mire van szüksége.
Az én szemszögemből nézve szerencse, hogy láthatom a „sarjak- és a magoncok” együttes küzdelmét a védelmet biztostó öreg fa árnyékában, ami legalább annyi hátránnyal, mint előnnyel jár, de hogy ez időben meddig húzódik el, ez már nem az én kompetenciám.
Alapvető probléma, hogy talajaink nincsenek igazán jó állapotban, ez egyértelműen látható, aminek nagyrészt a túlművelés az oka. Ezt tudományos körökben nagyon sokan hangsúlyozzák, de én úgy gondolom, hogy erre egyre inkább kezdenek ráébredni a termelők is és lassan már a köztudatban is felütötte a fejét.
A talaj egy összetett, élő rendszer. Ezt nem lehet elégszer nyomatékosítani. Élő rendszerrel dolgozni, jó is meg nem is. Jó, mert mindig képes regenerálódni, hogyha megkapja azt a megfelelő gondoskodást, amiből tud építkezni. A kevésbé jó, hogy pont emiatt ki is lehet zsigerelni annyira, hogy már nem képes betölteni alapvető funkcióját. Ilyen állapotban nem tudja megfelelő mennyiségű tápanyaggal és vízzel ellátni a rajta tenyésző növényeket, ami a növénytermesztés alapja lenne.
Tehát ha kizsákmányoljuk a talajokat, akkor lényegében a saját növénytermesztési körülményeinket rontjuk folyamatosan.
A kizsigerelés színtere a talaj termőrétege, amit talajtanilag „A” szintnek nevezünk. A gazdák általában a talaj felső 30 centiméterével szoktak foglalkozni, ezt a részt próbálják növénytermesztésre alkalmassá tenni. Lényegében ez a talajnak csak egy nagyon pici szelete, viszont ha talajműködésről beszélünk, akkor sokkal inkább egy 1,5-2 m-es mélységű talajképződményben kell gondolkodni. Ahhoz, hogy el tudja látni azt a funkcióját, amit leginkább a termékenység szóval szoktunk jellemezni, az kell, hogy biológiailag, fizikailag és kémiailag is rendben legyen, ezáltal működnek benne azok a ciklikus folyamatok, amelyek lehetővé teszik, hogy gyakorlatilag egy önfenntartó rendszer alakuljon ki a talajban.
A növénytermesztéssel ezt gátoljuk; nem valósulnak meg azok a természetes körfolyamatok, amik biztosítják az anyagáramlást ebben a rendszerben. Ennek oka leginkább a hiányzó szerves anyagban és az ezáltal romló talajszerkezetben keresendő.
Szervesanyag-pótlás, de hogyan?
Egy természetes állapotú talajt változatos összetételű növényzet borít. Ez a növényzet védi a talajfelszínt. Amikor a növények elhalnak, fokozatosan átalakulnak,
szerves anyaggá bomlanak és hozzákeverednek az ásványos szemcsékhez. A lebontó és átalakító folyamatok révén alakul ki a talajban az igen bonyolult összetételű és számunkra nagyon fontos humusz. Ez a humusztartalom segít abban, hogy megfelelő, a gazdák által is kedvelt morzsalékos talajszerkezet alakuljon ki és ez az, ami biztosítani tudja a megfelelő porozitást a talajban.
Minden számunkra fontos folyamat a pórusokban történik. Oda szivárog be a víz, oda nőnek be a növényi gyökerek, ott élnek a talajlakó élőlények.
Abban az esetben, ha nagyon belenyúlunk ebbe a rendszerbe - mindig csak elveszünk belőle és nem táplálunk vissza -, akkor a talaj szerkezete és a porozitása elkezd leromlani. Ennek eredményeképp egyre elégtelenebbé válik a víz beszivárgása, megtartása és átadása a növényeknek, amivel szoros összefüggésben van a tápanyagellátottság is. A kutatásokból és a gyakorlati tapasztalatokból egyaránt jól látható, hogy a talaj fizikai szerkezetének a leromlása magával vonja a biológiai és a kémiai romlást is. Ha kémiailag romlik a talaj, akkor romlani fog fizikailag is biológiailag is. Ha biológiailag romlik a talaj, akkor romlani fog fizikailag és kémiailag is. Tehát ez a rendszer egy egységet alkot, és ha bármelyik eleméhez hozzányúlunk, akkor módosulni fog az egész, hiszen elválaszthatatlan részei egymásnak.
Jól látható tehát, hogy a legfontosabb tényező a talaj szerkezete szempontjából a szerves anyag és annak a rendszerbe való visszapótlása. Amikor növényt termesztünk a talajon, akkor értelemszerűen a szerves anyag nagy részét a betakarítással elvonjuk a területről, és ha vissza is kerül valamennyi, az nyilván már csak a töredéke annak, amit eredetileg a talajból kinyertünk. Legrosszabb esetben pedig, ha intenzív és a természetes körülményektől nagyon elrugaszkodott talajművelésről van szó, akkor a visszajutó szervesanyag-tartalom lényegében a nullával egyenlő. Az épülő folyamatok évről-évre egyre inkább lecsökkennek a talajban és mindig csak a lebontó folyamatok kerülnek előtérbe, ezáltal megborul az egyensúly, ami maga után vonja a talajaink leromlását, degradációját.
Ha kézbe veszünk egy marék földet, akkor abban talajmorzsákat láthatunk. Ezeket talajtanilag aggregátumoknak nevezzük. Az aggregátumok nagyon sok talajszemcsét tartalmaznak, amit a szerves anyag tapaszt össze. A „szerves anyag” fogalmában benne vannak a különféle élőlények által termelt váladékok, ürülék, különböző baktériumtelepek, gombafonalak, minden élő- és elhalt anyag.
Szerves anyag visszapótlás szempontjából nagy probléma, hogy egyre inkább eltávolodik egymástól a növénytermesztés és az állattenyésztés. Területileg is egyre nehezebb visszajuttatni az állati eredetű szerves anyagot (az istállótrágyát, a hígtrágyát, trágyalét), holott ezeknek a legjobb helye a talajban lenne. Jelenleg ott tartunk, hogy nagyon nehéz szerves trágyához hozzájutni, ráadásul valljuk be, hogy ezeknek a kezelése, tárolása, érlelése, szállítása és kijuttatása, mind-mind macerás folyamat. Jó hír az, hogy nemcsak az állati eredetű szerves trágya a jó, hanem bármiféle szerves anyagot nagy örömmel fogad a talajunk. Ebből a szempontból minden gazdálkodó rendelkezésére áll a saját növényi állománya, a saját tarlómaradványa. Ezt nem kell sehova sem szállítani, a talajon kell hagyni, hogy hasznosulhasson. Azt gondolom, hogy ez a legköltséghatékonyabb megoldás a szerves anyag utánpótlására.
A növényeknek teljesen mindegy, hogy állati- vagy növényi eredetű szerves anyagból szabadul fel a számára felvehető elemtartalom.
Viszont azt is tudjuk, hogy ezeket nem elegendő csak úgy a felszínen hagynunk. Ha valaki hosszú éveken keresztül hagyományos típusú növénytermesztést folytatott és rendszeresen végzett forgatást, tehát szántott, és nem gondoskodott a szerves anyag visszapótlásáról, akkor igen-igen kizsigerelte a talajt. Ebben az esetben
az egyik napról a másikra felszínen hagyott tarló nem igazán fog hasznosulni. Sőt, ha úgy dönt, hogy mégis leforgatja azt, akkor előfordulhat, hogy két-három év múlva lényegében szinte változatlan formában találja meg a szármaradványt és nem érti, hogy mi történt, hiszen mindenki azt mondja, „hogy ott kell hagyni a tarlót és az milyen jó”.
Ezek mind-mind olyan problémák, amelyek egyébként könnyen orvosolhatók, hogyha az ember rendszerben gondolkodik és tudja azt, hogy mi miért történik a talajban. Azt is látni kell, hogy a javulás hosszú idő, nem egyik napról a másikra alakul ki. Segíteni, támogatni kell a talajt abban, hogy át tudjon állni a regeneratív művelésre. A fő probléma az, amit már korábban is hangsúlyoztam, hogy a talajaink nemcsak szerves anyag szempontjából vannak leromolva, hanem biológiai értelemben is nagyon el vannak szegényedve.
Tehát hiába forgatom le a tarlómaradványokat, ha nincs megfelelő mikrobiológiai aktivitás, ami fel tudná szabadítani a szerves anyagban lévő elemeket a növények számára, és ki tudná alakítani a megfelelő talaj szerkezetet. Ha nincs megfelelő talajélet és ezt nem pótoljuk valamilyen formában, akkor nem fog hasznosulni ez a tarlómaradvány.
A különböző baktérium készítmények segítséget nyújthatnak, de csak abban az esetben, ha egy komplex rendszerben szemléljük őket.
A baktériumok élőlények, melyeknek megfelelő körülményeket kell biztosítani az életfolyamataik fenntartásához, szükségük van tápanyagra és vízre, hogy betöltsék azt a funkciót a talajban, amire szánjuk őket.
Ha valaki abban látja a megoldást, hogy a leromlott talajára kiszórja ezeket a készítményeket, - anélkül hogy tisztában lenne ezekkel az információkkal -, könnyen tapasztalhatja azt, hogy ez nem is működik. Pedig értő módon használva nagyon hasznosak, hiszen megkezdik annak a folyamatnak a felélesztését, ami lehetővé teszi a megfelelő szerkezetképzést. Ezt nagyon fontos tudni minden gazdálkodónak.
Ha a földjeink megkapják a kellő gondoskodást, akkor el fog indulni a javulás és azt fogjuk tapasztalni, hogy egyre kevesebb rásegítéssel tudunk egyre jobb talajviszonyokat kialakítani a növénytemesztéshez.
Dr. Hupuczi Júlia, főiskolai docens, Szegedi Tudományegyetem - Mezőgazdasági Kar
A foszfor (P) szükségessége egyértelmű, hiszen szinte minden növényélettani folyamatban részt vesz. Nem véletlen ezért, hogy a nitrogén (N) és a kálium (K) mellett a műtrágyázás harmadik, nagy mennyiségben szükséges makroeleme. A mezőgazdasági területekről lemosódva a talajból azonban a vizekbe is kerülhet, akkor pedig környezetvédelmileg káros folyamatokat, így a „vízvirágzás”-nak nevezett eutrofizációt, levegőtlen, rothadó vízállapotromlást idézhet elő. A foszforral ezért körültekintően kell bánni, már csak azért is, mert ennek az elemnek a hiányát nem lehet semmi mással helyettesíteni. A talaj-növény rendszerekben a talajélet, a mikrobiális életerő az az eszköz, amivel a növényi ellátás javítható, optimalizálható. Ezzel a biológiai, ökológiai gyakorlati alkalmazással a műtrágyák felhasználása mérsékelhető vagy kiváltható, a talaj- és növényegészség is javítható.
A foszfor veszélyességének megítélése és a környezetfüggőség
A tengerekbe és a vizekbe becslések szerint a bemosódás miatt évi 100 ezer tonna foszfor kerül Európában. Átlagos összehasonlításban a talajokból a növények által felvett foszfor 83 kg/ha, de igen nagy szélsőségek jellemzik a mezőgazdasági gyakorlati felhasználást. A felvehető foszfor és a talaj foszfor mennyisége 1:17 arányban oszlik meg az EU országaiban átlagosan. Ez azt mutatja, hogy általában volna elegendő mennyiség a talajokban, de a foszfor felvétele számos tényező miatt akadályozott és nincs kellően kihasználva a tizenhétszer nagyobb, rendelkezésre álló mennyiség. De vajon
milyen módszerekkel lehetne fokozni a talajok önálló foszfor-szolgáltató képességét úgy, hogy azzal a külső foszfor kijuttatásra ne legyen szükség vagy csökkenjen a felhasznált mennyiség (és ezáltal a nem hasznosuló foszfor vizeket szennyező kimosódása ellen is védve legyen a környezet).
Hogyan tudunk a természettel együttműködni a lehetséges stratégiák kialakításánál? Napjaink „fenntartható” szemlélete megkövetelné a foszfor esetében is az 1. ábrán bemutatott körforgást. Az Európai Unió „Egészséges Talaj és Élelmiszer” missziója hívta fel a figyelmet arra, hogy csak az egészséges talaj vezethet el a jó táplálékhoz, az egészséges (a vizeket sem veszélyez-
tető) környezethez és végső soron az emberi jól-léthez is (1. ábra). Az úgynevezett „Zöld Megállapodás” és a talajmisszió által kiadott riport („Caring for soil, caring for life”), ezért számos ajánlást tesz, amit 2030-ig célként kívánnak elérni a talaj- és környezetvédelem terén. A további missziós ajánlások témája az „élhető városok”, az „emberi egészség”, a „klímaváltozás” és a „vizeink védelme” volt, melyek mindegyikének vannak részben nyilvánvaló talaj-vonatkozásai is.
A talaj olyan nemzeti kincs, aminek folyamatos megújulása, a működőképesség hosszabb távú biztosítása csak bizonyos feltételek betartásával lehetséges. Az egyik ilyen feltétel a biológiai/ ökológiai törvényszerűségek (és az úgynevezett ökoszisztéma szolgáltatások) minél eredményesebb megismerése és felhasználása.
A foszfor-felvételt segítő talaj(mikro)biológiai állapot
A foszfor fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A foszfor növényélettani szerepe szerint szinte az öszszes növényi anyagcsere-folyamatban közreműködik. Fontos szerepe van a fotoszintézisben, a légzés során, valamint az energia-áramlásban is. A növényi váznak a sejtek falának és plazmájának, de a sejtszerkezetnek is alapvető és kulcsfontosságú, semmivel nem pótolható alkotó-eleme.
A foszfor a talajokban ásványi formában van jelen, mennyisége és felvehetősége erősen talajkörnyezet-függő. A növény foszforhoz jutását a növényi gyökérkörnyezetben (rhizoszférában) található mikroorganizmusok képesek előmozdítani, oldatba vinni és a növényhez szállítást is segíteni, a legkülönbözőbb élettani tulajdonságaik által.
A „foszfor-oldó és foszfor-mobilizáló” tevékenységre specifikus mikroszkópikus gombák és bizonyos baktériumok lehetnek alkalmasak. Erre a talaj-életerőre vigyázni kell, hiszen a foszfor az az elem is, ami levélen keresztül már nemigen pótolható. Ha a talajok biológiai állapotára nem figyelünk eléggé, akkor a növénynövekedéssel arányosan fellépő foszfor nem tud a növényhez eljutni.
A foszfor oldása, felvehetővé tétele a növények számára bizonyos szerves savak és enzimek kiválasztásával lehetséges. A növény erre csak limitált módon képes, a gyökér legközvetlenebb környezetében (a rhizoplánban) és ennél a néhány mm-nél távolabbi talajrészekből a foszfor a növény önálló életereje által nem tud hasznosulni.
A foszfor-felvétel javulásához nem csak annak oldása, de szállítása is lényeges, amihez minél több funkció ellátására képes talaj-élet-hálózat (SFW, soil-food-web) létrejöttére van szükség. Legnagyobb szerepe azoknak a biológiai együttműködéseknek (szimbiózisoknak) van, amelyek a növényre pozitív hatással vannak.
A jótékony mikroszervezetek között a fonalas- és a növénybelsőben is élőhelyet találó (endofita) gombák a legismertebbek, melyek enzimeikkel oldhatóvá teszik a foszfort, majd a hífa-hálózat segítségével pedig a növényhez is eljuthat az.
Ennek hatására a létszükségletet jelentő, foszfort feltáró talajréteg és a felvehető gyökérzóna nagysága is megnő, amire a 2. fotó mutat példát.
Ha a növénynek nem lennének mikrobiális segítői, akkor kevesebb mint 0,5 cm-es közvetlen gyökérkörnyezetből tudna foszforhoz jutni. A mikroorganizmusok ezt a feltárható talajréteget jócskán meg tudják növelni. A mikorrhiza gombafonalak a felvehető foszfort a gyökértől akár 7 cm távolságból is a növényhez tudják szállítani.
Az 1 cm növényi gyökérszakaszra jutó gombafonal, hífa-hossz akár az 1 métert is elérheti. Kimutatást nyert az is, hogy a foszfor-felvétel 1000-szer gyorsabb és 3-4-szer nagyobb mennyiségű, mint ahogy az az endofita mikorrhiza gomba nélkül valósulna meg.
Ha a talajban van elég foszfor, akkor csak ennek a mikrobiológiai hozzájárulásnak a hiányában kell(ene) a növényi foszfort külső, mesterséges „mű”trágyával pótolni. Az ilyen endofita, arbuszkuláris mikorrhiza gomba ugyanis a lágyszárú gazdasági növények több, mint 80%-nál képes a növénynövekedésre és a növény-védelemre is kedvező hatású szimbiózist, kölcsönkapcsolatot kialakítani.
Az is kimutatást nyert, hogy ha a mikorrhiza gomba-hálózat és szimbiózis sérül, akkor is lehetnek a talajban olyan specifikus baktériumok, amelyek foszfor-oldó képességgel rendelkeznek és elősegíthetik a növényi felvétel javulását.
A mikorrhiza gombák mellett a baktériumoknak számos genusza és fajai is képesek a foszfor oldására. A növény abból a mikróba-tömegből (mikrobiomból) válogat, ami az adott talajkörnyezetben rendelkezésre áll. Foszforhiány esetén és a mikorrhiza gombák hiányában, vagy alulműködésekor megnőhet például a spórás „Bacillus” nemzetség előfordulása és foszfor-oldó szerepe.
A mikorrhiza gombák kölcsönösen hasznos együttélést, obligát (mindkét félre „kötelező” érvényű és működőképes) kapcsolatot valósíthatnak meg a növénnyel. Ha ez jól illeszkedik egymáshoz, akkor a P-szolgáltató képesség, de a vízben oldott mezo- és eszenciális mikroelemek növényi felvétele is megvalósul egy lépésben. A mikorrhiza gomba továbbá viszi (viheti) magával azokat a segítő (helper) baktériumokat, mint pl. a nitrogén-kötőket is, amelyek javítják az elemek közötti arányokat, így is biztosítva a harmonikus tápanyag-ellátást. Foszfor-hiány állapotában relatív nitrogén-többlet keletkezik, a levelek relatíve zöldebbek lesznek, az alsó levelek pedig lilás-színt mutatnak. Az egész növény fiziológiai állapota is romlik, a gyökerek és a növény szára is vékonyabbá válik a többszörös indirekt hatás miatt.
Végső soron a növény-mikroba kapcsolatokra figyeléssel, annak összehangolásával egy olyan együttműködés
(pozitív szinergikus hatás) jöhet létre, ahol a növény bizonyos mértékig szabályozza időről időre a mikrobák típusát, mennyiségét és a kiváltandó folyamatot is. Az önállóan is megfelelő működéshez egy olyan kritikus tömegre van szükség, amit jelekkel („quorum sensing” szignálokkal) kommunikál a növény. A tudomány jelenlegi állása szerint a növény és a mikrobák közötti „beszélgetést”, a növény által kibocsátott hívó jeleket, csali-anyagokat (cukrokat, vitaminokat), de a stresszhormonokat, figyelmeztető kémiai anyagokat és akár még a tényleges hangokat is ki tudták mutatni. A számos paraméter között terjednek a mikrobiom és a talajbiota és/vagy a rhizoszféra vizsgálatok is, amelyek értékes adatokkal tudják kiegészíteni az eddigi, elsősorban a biokémiai analíziseken alapuló szaktanácsadást.
A növény a foszfort kémiai vegyületei, H2PO4- és HPO42formában képes felvenni, de elsődleges források a szerves anyagok, mint amilyenek a fitin és a nukleinsavak. Növényi és mikrobás enzimek segítségével ezekből foszfát-ionokat lehet lehasítani, amelyek már oldatba kerülve könnyebben felvehetők. Ez a folyamat a gyökérfelületen vagy a gyökér közvetlen közelében játszódik le és lassúbb annál, mintha csak a (műtrágyákkal odavitt) szervetlen ionok lennének jelen. A foszforra ugyanakkor jellemző, hogy még ha úgynevezett „feltöltő” foszfortrágyázást is alkalmaznak, akkor sem biztos, hogy lesz a növénynek folyamatosan rendelkezésre álló foszfor-mennyisége, a foszfor hamar bekövetkező „kiöregedése” miatt. A foszforhoz jutás csökkenésének számos oka lehet:
1. A foszfor a talajban található ásványokkal és szerves anyagokkal könnyen kapcsolatba lép, ekkor már a stabilabb szerkezetből (az organo-minerális komplexekből) nehezebb azt lehasítani. A folyamat többek között erősen talajállapot-függő.
2. A foszfor-felvétel a növény környezetében limitált hatótávolságú és a feltárható térfogat csak akkor növelhető, ha a növény-mikroba kapcsolat optimálisan ki tud alakulni. Ehhez számos esetben külső pótlás segíthet, mikrobiális oltásokkal.
3. A növényi foszforhoz jutást a környezeti abiotikus tényezők is erősen befolyásolják, ilyen pl. a talaj pH-ja. Savanyúbb (pH=6 alatt) és lúgos (pH=8 fölött) a foszfor feltáródása akadályozott, helyette csak a semleges-közeli (pH=7) értékeknél optimális. Ezt az állapotot az előzetes kémiai talajjavítás (melioráció) orvosolhatja.
4. A tavaszi hideg, nehezen felmelegedő talajokban is akadályozott a foszfor felvétele, éppen a mikrobiológiai aktivitás átmeneti hiánya miatt. Ismert pl. a kukorica úgynevezett „fekete-lábúsága”, ami a talaj melegedése után megszűnhet, ha felélednek a ta-
lajban az alvó állapotú (dormans) mikrobák. Amíg ez nem valósul meg (a talaj hőmérséklete 10-15 foknál is alacsonyabb), addig a tavaszi „starter” foszfortrágyákkal lehet a növény-növekedést előmozdítani, segíteni (1. fotó).
5. Ha tényleg csak a jótékony mikrobák „ébredése” a kérdés, akkor a kiadott starter P-trágya kezdeti hatását termés-többlet nem feltétlenül jelzi, még akkor sem, ha a növényi biomassza látványosan jobb lesz az adott évben. Figyelembe kell venni, hogy a nagyobb biomassza-tömeg hatása leginkább a következő évben realizálódhat. A talaj felmelegedése után a talaj saját (bennszülött) mikróbái fogják oldani, szállítani a talajban fellelhető szerves foszfort. A helyi mikróbák ébresztésénél a biostimulátor kezelések is alkalmazhatók, ekkor a növényt segítve, azok több csali-anyagot (exudátumot, mucigélt) tudnak kibocsátani, növelve mikrobák élettani erejét. Alkalmazhatók továbbá olyan baktériumtrágya készítmények is, amelyek kiegészítik vagy pótolják az adott növény-talaj rendszerben a hiányos mikrobiológiai aktivitást. Érdmes mérlegelni a költségeket, hogy melyik megoldás a kifizetődőbb.
6. A foszfor felvételt javíthatja a talajok biokémiai állapotára figyelés is. Nem csak a foszfor, de további, egyéb (táp)elemek harmonikus jelenlétére is szükség van a „Liebig törvény” értelmében. „A foszfor és a többi makroelem is annak arányában hasznosul, ahogy azt a további hozzáférhető elemek arányosan lehetővé teszik”. Ilyen társelemek lehetnek például a magnézium (Mg) és cink (Zn). Ezek felvehető mennyiségeivel arányosan a növény P-szintje és így a fiziológiai tulajdonságai is jobbak lesznek. A túl sok felvehető vas (Fe) ugyanakkor korlátozó tényező tud lenni. A szokásos N,P,K elemek szintjének ismerete
mellett ezért fontos lehet a P-felvételt segítő vagy az azt akadályozó elemek vizsgálata is. A cink „ion-antagonista hatású” és hiányában a mikorrhiza gomba oltás hatása is visszafogottabb. Ellenkező esetben viszont, ha túl sok a cink (pl. a szennyezett) talajban (300 mg/kg fölött), akkor a gomba arányosan meg tudja növelni ehhez a P-felvételt, így a jobb növény-növekedés segítésével eredményes fito-remediációs gyakorlat valósulhat meg.
A foszfor kémiai formájától függő növénytáplálás hatékonysága
Kísérleti körülmények között, tenyészedényben vizsgáltuk a bársonyvirág (Tagetes patula) növekedését attól függően, hogy milyen volt a foszfor felvehető formája a tenyészedényekben. Könnyen felvehető, oldható foszfort (KH2PO4), közepesen feltárható Ca(H2PO4)2-t és nehezebben oldható Ca3(PO4)2-ot adtunk. Az edényeket a foszfor-feltárást segítő arbuszkuláris mikorrhiza gombával oltottuk (2 % oltóanyag/edény).
1. diagram: A bársonyvirág növekedése (hajtástömege) különbözőképpen felvehető foszfor(P)-formáknál mikorrhiza gombával oltott, vagy nem oltott tenyészedényekben
Nyolc hét növekedés után a dísznövények nedves tömege a könnyen feltárható foszfornál volt a legnagyobb (közel 60 g/edény), a nehezen feltáródó foszfor azonban nem tudta segíteni a növény-növekedést még a mikorrhiza gomba segítséggel sem és a növény az 5 g/edény tömeget sem érte el. A könnyen felvehető foszfor esetében a mikorrhiza gomba oltás kedvező dísznövény-értékű változásokat hozott létre. A nehezebben feltárható foszfor-forma hatása csak a a kísérlet végére javult a növények élettani megváltozása miatt (1. diagram).
Hasonló tendenciát lehetett mérni a tenyészedényekben a mikorrhizával kezelt és a kezeletlen bársonyvirágok levélfelületének a mérésével is. Csak a könnyen feltárható foszfor tudott megfelelő növény-növekedést és levéltömeget, térfogatot produkálni (2. diagram).
A foszfor fontos tápelem nem csak a növény növekedésére, de eredményesen járul hozzá annak további élettani tulajdonságára, így a díszítőértékére is. A foszfor minősége, oldhatósága (a mobilizálódás) és ezáltal a talajból való fölvehetőségének a mértéke meghatározó és kulcsfontosságú a növény, talaj rendszerekben. A talajokban általában többszörös mennyiségű foszfor áll ren-
2. diagram: A bársonyvirág növekedése (teljes, összes levélfelülete) különbözőképpen felvehető foszfor(P)formáknál mikorrhiza gombával oltott, vagy nem oltott tenyészedényekben
delkezésre annál, mint amihez a növények hozzáférnek. Ezeket a rejtett mennyiségeket a talajbióta specifikus gomba és baktérium közösségei tudják oldhatóvá tenni és a növényi felvételt segíteni. A mikorrhiza gomba a nehezebben felvehető foszforvegyületek hasznosulását javítja, ami aláhúzza a növény-mikroba szimbiózisok jelentőségét. A kapcsolat kedvező hatása a gazdanövény élettani igényével a növény életciklusa során, illetve azzal arányosan is változik, a generatív (termésképző időszakban) általában fokozódik.
A bársonyvirág növények díszítőértékét meghatározta, hogy a nevelési közegben a foszfor milyen formában volt jelen. A mikorrhiza oltás növelte a növénynövekedést és a kifejlődő virágok számát is, így a dísznövény-kertészetekben érdemes ezt a gyakorlatot követni a szebb, dekoratívabb növények érdekében. Ha a foszfor oldhatatlan, nehezebben feltárható állapotú („kiöregedett”, vagyis szerves anyagokkal és agyagásványokkal komplexeket alkotott), akkor a növényi felvétel is akadályozott.
A növényi foszforhiánynál a foszforoldó képességű mikroorganizmusokra, így a tápelemeket feltáró szimbiózisokra és a mikrobiális talajoltásokra a növényeknek nagyobb szükségük van. A növények növekedése és életereje, a környezeti stressz, a szikesség, a fényszegény körülmények, a szárazság, vagy a toxikus talajszennyezések során is növelhető, javítható, ha a talaj-növény-mikroba kölcsönhatásra is figyelemmel vagyunk.
2. fotó: A bársonyvirág (Tagetes patula) növekedése és a virágok száma mikorrhiza gombával nem oltott (bal) és oltott (jobb) edényekben (Fotó Biró B).
Biró Borbála (Prof. Dr. emerita), a Magyar Talajtani Társaság Talajbiológiai Szakosztály elnöke
A jelenlegi nehéz időszakban, ahol a termelési költségek az egekben vannak és az alacsony terményárak miatt a termelés gazdaságossága csak magas termelésátlag mellett biztosított, érdemes átfogó elemzést végezni azokban lehetőségekben, melyekkel a termelés gazdaságossága növelhető.
Természetesen a vetőmag és a növényvédőszerek ésszerű és okszerű használata mellett fontos költségtényező a tápanyagutánpótlás a növények számára. A legtöbben abban gondolkodnak, hogy csak minimális nitrogénutánpótlást adnak a növényeknek, a többi tápelem ott van a talajban, gazdálkodjon belőle a növény. Azt azonban leszögezhetjük, hogy talajainkban a tápelemekhez való hozzáférés korlátozott. Nézzük meg, mivel tudjuk kihasználni talajainkban rejlő potenciált és tehetjük felvehetővé a lekötött tápelemeket.
Rengeteg kutatás irányult arra, hogyan tudjuk fokozni a talaj tápanyagszolgáltató képességét és a talajéletet. Az eredmények rávilágítanak azokra az összefüggésekre, amelyeket a gazdálkodóknak is alkalmazniuk kell az eredményes termeléshez.
A talajélet és a talaj pH kapcsolata szoros összefüggéseket mutat, melyek ismerete az okszerű gazdálkodás alapja. A kutatások bizonyították, hogy az optimális ta-
lajélet kialakításához és a termeléshez a 6,5-7,2 talaj pH tartomány az ideális. Ezen az értéken érzik legjobban magukat azok a talajbaktériumok (Pl.: Pseudomonas putida, Azotobacter chroococcum, Bacillus circulans, Bacillus megaterium), amelyek a szármaradványok lebontásban és a talajban kötött formában található tápelemek feltáródásáért felelnek.
Ahhoz, hogy az összefüggéseket lássuk, ismernünk kell talajaink fizikai, kémiai tulajdonságait, pH értékeit. Tudjuk, hogy a talajok savanyodásáért a talajban található kalcium fokozatos eltűnése a felelős. A kalciumhiány következménye a pH érték csökkenése mellett a talaj tömörödése, szerkezetének, levegőháztartásának és vízmegtartóképességének leromlása. A levegőtlen, tömörödött talaj kedvezőtlenül hat a talajéletre. A kalciumpótlás hatására a semleges pH érték felé eltolódó, jobb szerkezetű, jobb víz- és levegőgazdálkodású talajt kapunk, amiben a számunkra igen fontos talajélet is egészen más feltételeket talál magának.
A korszerű gazdálkodásában és az AÖP programok támogatásával, a mikrobiológiai készítmények alkalmazásának egyre jelentősebb szerepe van, amelyek önmagukban is képesek a talajszerkezet és pH befolyásolására, de nem szabad elfelejteni, hogy minél savanyúbb a talaj, minél rosszabb a szerkezet, annál kedvezőtlenebb körülmények közé kerülnek a kijuttatott mikroszervezetek is. Ezért nagyon fontos a talaj pH-értékének optimalizálása, javítása.
Az aratás után a talaj felszínén visszamaradt szármaradványok a felületükön savas pH-júak, a teljes időszakban kapott csapadék és a savas kémhatású műtrágyák beépülése miatt.
A forgatás nélküli talajműveléssel a savas felső talajzóna állandóan bővül lefelé. Ahhoz, hogy kedvező talajéletet tudjunk kialakítani és a talajbaktériumok életéhez, fejlődéséhez optimális feltételeket tudjunk biztosítani, ahhoz a felső talajréteg pH-ját kell optimális szintre hozni. A baktériumok hatékonysága támogatható azzal, ha bedolgozzuk a talajba a kijuttatott baktérium terméket. Mielőtt a baktériumok pl. a szármaradványokra, tarlóra majd bedolgozásra kerülnek, kalciumtartalmú termékekkel lehet a pH-t beállítani a számukra. A kalciumpótlásra kalciumoxid, finomliszt frakciójú kalcium-karbonát, dolomit vagy gipsz termékeket kell direktben a tarlóra, szármaradványokra egyenletes rétegben kijuttatni. Itt elsősorban az egyenletes kijuttatáson van a hangsúly, mert a granulált termékek szigetszerű hatásuk miatt kevéssé hatékonyak. A kalciumpótló anyagot és a baktérium-
készítmény felső talajrétegbe történő bedolgozását és a kijuttatását illetőleg a (kalciumoxid készítményeket) 1 héttel a baktériumok kijuttatása előtt, míg a (kalcium-karbonát, dolomit vagy gipsz termékeket) a baktérium készítménnyel együtt kell a talajba sekélyen bedolgozni. Ennek eredményeként kalciumpótló anyag és a baktériumok egyenletes rétege kerül a talajba, semlegesített savak környezetében ideálissá válik a talaj a baktériumok fejlődéséhez és szaporodásához.
A talajjavítással a talajélet aktiválása mellett jelentősen segítjük a kijuttatott tápanyagok felvehetőségét, hasznosulásást is. Az enyhén savanyú talajokra kijuttatott műtrágyáknál a nitrogén és kálium hatóanyagok hasznosulásában 10-25%-os veszteség jelentkezik, amíg a foszfor esetében akár az 50%-ot is elérheti. Az erősen savanyú talajoknál ez a veszteség a nitrogén és kálium esetében 45-55%-os, míg foszfor esetében 70-75%-ot is elérhet. Természetesen a tápanyagok hasznosulási dinamikája sok másik tényezőtől is függ. Azt azonban fontos leszögezni, hogy a talajok savassága számos talajtulajdonságra közvetlenül vagy közvetetten hat.
Az AÖP támogatás mellett a kalciumpótlással és a mellé kijuttatott baktériumtrágyával spórolhatunk a termelési költségeken és jelentősen javíthatjuk talajaink biológiai, fizikai és kémiai tulajdonságait és a talaj tápanyagszolgáltató képességét. Éljünk ezzel a lehetőséggel!
Vásárhelyi-Nagy Antal 850 ha-os családi gazdasága Makádon található. Kukoricát, napraforgót és kalászosokat termesztenek. A szemléletváltás fontosságát és az ehhez kapcsolódó tapasztalatait osztotta meg velünk.
Miért
Számos olyan berögződés van a gazdálkodók fejében, amiket már nyilvánvalóan meghaladott a technológia. Azt gondolom, hogy ha bizonyos dolgokban szemléletet tudunk váltani, akkor sokkal költséghatékonyabban lehet termelni. Nem mindegy a mai világban, hogy ilyen energia és gép árak mellett mennyi inputot viszünk be a termelésbe. Az újabb szemléletek alkalmazásával nem csak a mennyiségen, hanem a minőségen is lehet javítani.
Saját magamon is tapasztaltam azt, hogy nagyon nehéz rávenni magunkat ezekre a változtatásokra, és a környezetemben még mindig azt látom, hogy rengeteg tévhittel állunk szemben.
Például megrögzötten szántjuk a talajokat, mert tavaszszal vetés környékén egy elmunkált föld sokkal jobban néz ki, mint amelyiknek kicsit gazos a teteje, ahol ott maradt az előző évi szármaradvány. A fejekben sajnos még mindig az van, hogy akkor szép a föld, hogyha olyan sima, mint egy asztal. Látványra valóban szebb, de ha mélyebben megnézzük magának a talajnak a szerkezetét, akkor én azt tapasztaltam, hogy a szántás nélküli művelés eredményesebb.
Másrészt, ha nagyon nagyot váltunk az agrotechnológiában, annak igazából csak pár év alatt lesz hozadéka és a kérdés az, hogy ezt ki tudjuk-e várni vagy feladjuk. Amikor rövid időn belül nem lát eredményt a gazda, akkor visszatér az eredeti, jól berögzött módszerhez, ami „eddig is jó volt és ezután is jó lesz”, csak hát sajnos ez nem igaz.
Milyen technológiai elemeket épített be, amelyeket korábban nem használt?
1-2 éve a szántást részben elhagytuk, a tavalyi évben már a területeink 90%-át nem szántottuk, kivéve egy területet, ahol szerves trágyát forgattunk be.
Mi már régóta használjuk a különböző baktérium készítményeket, talajoltókat. Még régen csak elvétve, ma már tudatosan a területeink 100 %-án, függetlenül attól, hogy elérhetőek e rá a plusz támogatások vagy sem. Mi úgy gondoljuk, hogy ez tényleg kifizetődő. Tavaly a Phylazonit technológiát már tökéletesen beépítettük a gazdálkodásunkba. A gabona esetében az előző évi tarlót szárbontó készítményekkel bontottuk el, a vetésnél alkalmaztuk a talajoltót, a növényeket pedig lombtrágyáztuk.
„A talaj mindennek az alapja, elsődlegesen ezt kell, hogy helyrehozzuk…”fontos a szemléletváltás?
Elkezdtünk a precíziós gazdálkodás irányába is haladni, habár ezzel még nem vagyok teljesen kibékülve. Magát a precíziós gazdálkodást egy nagyon jó dolognak tartom, csak az a problémám vele, hogy ennek tényleg nagyon precíznek kell lennie. Ahhoz, hogy elérje a hatását, minden egyes láncszemnek a helyén kell lennie; a tápanyagutánpótlástól, a vetésen át, a növényvédelemig, nem beszélve a gépesítésről és a tökéletes adatbázisról, hozamtérképekről. Mindezt ötvözni kell a talajvizsgálati eredményekkel és ez alapján létrehozni a precíziós gazdálkodásnak a technológiáját. És ha pl. egy talaj mintavételezési hibából adódóan téves eredményeket táplálok be a rendszerembe, akkor már ott megdőlt a precíziósnak vélt technológia. Ennek ellenére, azt gondolom, hogy a jövő ebben van, de a jelenlegi gyakorlat számomra még sok kérdőjelet tartogat.
Milyen eredményeket tapasztalt?
Évek kellenek ahhoz, hogy a szántás nélküli művelés esetében a szintenkénti talajélet beálljon, ezért azt gondolom, hogy majd csak később fogjuk ennek az eredményét látni, habár ha nagyon szigorúan vesszük már észre is vettem a változást.
Egy nagy esőzés után kimentem a területeimre és egyértelmű volt a különbség a szomszéd szántott földje és a saját forgatás nélküli talajaink közt.
Kevésbé állt a területeimen a víz, jobban be tudta a talaj fogadni ezt a hirtelen lezúduló sok csapadékot.
Azt gondolom, pár év múlva ezek az eredmények még látványosabbak lesznek.
A baktérium készítményekkel kezelt kalászosok feltűnően jó eredményeket hoztak a tavalyi évi szárazság ellenére is. Ebben az évben is végig csináltuk a technológiát, kíváncsian várjuk az aratást. Eddig sem okozott csalódást, de ha idén is hozza a várt eredményeket, akkor már teljes mértékben meg leszek győzve.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását? Milyen lépéseket tett vagy tesz ezzel kapcsolatban?
Az elmúlt 10 évben már egyértelműen látom, hogy a talajaink állapota romló tendenciát mutat és mivel a talaj mindennek az alapja, elsődlegesen ezt kell, hogy helyrehozzuk.
Éppen ezért inkább a baktériumokba, mint sem például a precíziós gépek vásárlásába fektetünk.
Sajnos egyre több helyen kezdenek el kialakulni szikes foltok, ezért tavaly már laborvizsgálatokat is elvégeztettünk. Fontosnak tartom, hogy egész évben takarva legyen a terület. Régen úgy tartották, hogy azok a jó földek, ahol a kultúrnövény előtt, után és közben is tiszta
a terület, tehát ne legyen ott semmilyen más növény csak a fekete vagy barna föld látszódjon. Azt gondolom, hogy ha valami, akkor ez a felfogás nagyon rombolja a talajokat. Tehát a baktériumok mellett mi hangsúlyt fektetünk a másodvetésű takarónövények szerepére is. A gazdák közt sokszor az a tévhit terjed, hogy ezek a növények kiveszik a talajból a vizet. Ez nem igaz, ezt saját tapasztalatból tudom. Egyáltalán nem szárazabbak azok a talajaim, amelyek be vannak vetve ezekkel a növényekkel. Továbbra is hangsúlyozom a baktériumok szerepének fontosságát. Ne felejtsük el, hogy a talaj egy élő anyag. Ne piszkáljuk, tudja ő a dolgát. Hagyjuk békén, de segítsük!
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira?
Én a mesterséges intelligenciában látom a megoldást. A precíziós gépek is nagyon okosak mindent látnak, mindent hallanak, de nem vagyok benne biztos, hogy ez a jó irány. Vegyünk egy egyszerű példát. A szenzor bejelez,
ha nem forog az egyik tárcsa lap. Jön a hibajelzés, pedig nem is a tárcsa rossz, hanem a szenzorral van valamilyen probléma. Ezért gondolom azt, hogy ez a fajta fejlesztés egy kicsit zsákutca. Én nem szenzorokkal dolgoznék, hanem egy mesterséges intelligenciával; egy kamera rendszerrel, ami pl. észreveszi azt, ha nem forog a tárcsa. Azt gondolom, a nagy jövő ebben van. Mindez persze összekötve a drón technológiával és monitoringozással. Ha ezek megvalósulnak, majd akkor lehet azt mondani, hogy hátra lehet dőlni, mert dolgoznak a gépek.
Hogyan képzeli el a jövő termelését? Milyen elemeket kell beépíteni a termelésbe, amivel eredményesen lehet gazdálkodni?
Azt gondolom az előző gondolataimmal ezekre a kérdésekre is választ adtam. Kulcsfontosságú, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk. A talajokat nagyon védenünk kell. Ez a legfontosabb. Tehetünk bármit, de, hogy ha az alap - tehát a talaj - az nem működik rendesen, akkor semmi sem működik.
Olvasóink a lapunk előző számából megtudhatták, hogy az egyik legfontosabb mikroelemhez, a cinkhez milyen formában jutnak hozzá a növények, illetve hogy milyen talajtani tényezők befolyásolják annak hozzáférhetőségét a talajainkban. Jelen írásomban elsősorban a cink (Zn) növényben betöltött szerepéről szeretnék információt nyújtani.
A cinket a növények igen kis mértékben igénylik, azonban nélkülözhetetlen számukra, ugyanakkor 0,2 mg/g levélben mért koncentráció felett már fitotoxikus tüneteket eredményezhet. A kutatók eleinte azt feltételezték, hogy a cink szállítása a növényen belül a farész (xilém) elemeiben történik, azonban később ezt megcáfolva bizonyították, hogy nagy mennyiségű cink található a háncsrész (floém) elemeiben is, így megállapították, hogy a cink vertikális irányú transzportja a floémban és a xilémben is egyaránt zajlik. A növényen belül vizsgálva a cink mozgását azt tapasztalták, hogy közepesen mozgékony a különböző szerveken belül, így kisebb mértékben, de cink hiány esetén képesek lehetnek az intenzív anyagcserével jellemezhető helyek felé mozgatni azokat.
Amennyire kis mértékben van jelen a cink a növényekben, az élettani rendeltetése annál fontosabb és sokrétűbb. A cink több enzim aktiválásán keresztül részt vesz a gázcserenyílások záródásának szabályozásában is. Több enzim prosztetikus csoportjaként is fontos szerepet játszik a növényekben zajló fiziológiai folya-
matokban. Fontos funkcióval bír az egyik legfontosabb növényi hormon csoport, az auxinok szintézisében, így alapvetően befolyásolja a növények növekedését is. A sejtmembránok szerkezeti felépítésében és azok funkcióinak megfelelő ellátásához is szükség van cinkre.
A cink lényeges feladatot tölt be a fotoszintézis során is, mivel védelmi funkcióval is rendelkezik a kettes fotokémiai rendszer sérüléseinek javítási folyamataiban is.
Kutatásokban bizonyították, hogy a cink feladatot tölt be olyan gének expressziójában, melyek bizonyos, az oxidatív stressz elleni védekezésben résztvevő enzimek szintézisét kódolják, így fontos szereppel bír a különböző stresszhatások elleni védekezésben, így a növények ellenállóképességére is hatást gyakorol.
Régóta széleskörű érdeklődés övezi a növények cink hasznosítási hatékonyságát és annak összefüggéseit.
Egyes kutatók azt találták, hogy amennyiben a cinkhiány már nem csupán látens, hanem szemmel látható
hiánytüneteket is eredményezett, akkor egyértelműen növekedett a növények gyökérváladék termelése is, ami egyfajta védekezési mechanizmusnak tekinthető, a cinkhiánnyal szemben. A túlzott mértékű cinkellátás csökkentette a növények cinkhasznosítási hatékonyságát, mivel arányaiban nézve növekedett a veszteség a kisebb adagokhoz viszonyítva. Kutatásokban bizonyították, hogy a cink és foszfor között antagonizmus áll fent a növényen belül, mivel több esetben is bizonyították, hogy a megnövekedett cinkadagolás hatására, csökkent a növények foszfor tartalma és fordítva is.
A cinket a különböző növénykultúrák eltérő mértékben igénylik. Általánosságban elmondható, hogy a C4-es fotoszintézissel rendelkező növények nagyobb igényt támasztanak a cinkkel szemben. Ennek oka, hogy ezeknek a növényeknek a fotoszintetikus enzimrendszerének az egyik legfontosabb eleme a karbon-anhidráz enzim amelynek szerkezeti eleme a cink, így az ilyen növények számára különösen nagy jelentőséggel bír.
Hazai szántóföldi kultúráink közül ilyen szempontból egyik legjelentősebb növény a kukorica, mely a C4-s növények iskola példája. A Nemzetközi Kukorica és Búza Fejlesztési Központ (CIMMYT) a 2000-es évek elején elindított egy programot, melynek célja olyan kukorica genotípusok nemesítése, melyek szemtermése magasabb cink és vastartalommal rendelkezik. A Cornell egyetemen, e program keretében olyan genotípusok nemesítése volt a cél, amelyek szemtermése vastagabb aleuron réteggel rendelkeznek, így több vas és cink raktározására alkalmasak. Több mint 1400
genotípust és 400 tájfajtát tartanak fenn és vizsgálnak nemesítési célokkal. A nemesítőknek az egyik legnehezebb feladata, hogy megoldják annak a jelenségnek a problémakörét, hogy a cink és vas tartalom valamint a termésmennyiség között gyakran negatív korreláció áll fenn. Egyes kutatásokban azt találták, hogy szoros összefüggés áll fenn a cinkellátottság és a növények vízhasznosítása között, mivel a cink alkalmasnak bizonyult a növényi vízhasznosítás javítására, amely leginkább a növényi gázcserenyílások nyílásának szabályozásában betöltött szerepében mutatkozik meg. Az egyre gyakrabban előforduló aszályos évjáratok előtérbe helyezik az ilyen kutatások jelentőségét is. A különböző kertészeti kultúrák szempontjából, kiemelt jelentőséggel bírnak a cink szempontjából, mivel a növényélettani funkción túl, ezek a növények általában közvetlenül kerülnek a fogyasztókhoz, így elsődleges forrásként szolgálhatnak a cinkhiány okozta humán betegségek leküzdésében is.
Amennyiben talajaink cinkellátottsága nem megfelelő és adottak a lehetőségeink, akkor mindenképpen érdemes hangsúlyt fektetnünk a cink utánpótlásra.
A technológiánk kialakítása előtt kiemelten fontos, hogy tájékozódjunk és felhasználási célunknak legmegfelelőbb cink trágyát használjuk. A cinktrágyák közül az egyik legjelentősebb a cinkszulfát, melyet lomb és talajtrágyaként is alkalmazhatunk, azonban a kutatások azt mutatják, hogy amennyiben levéltrágyaként szeretnénk alkalmazni, akkor a leghatékonyabb formák, a kelatizált vagy komplexált cinkformák. Ezek nagyobb gyorsasággal és nagyobb hatékonysággal jutnak át a növényi szöveteken, ezzel javítva a hasznosulás fokát.
Összességében egyértelműen látszik, hogy a cink igen fontos szerepet tölt be a növényélettani folyamatokban, ebből kifolyólag az egyik legfontosabb tápelem a növények számára. A kutatási eredmények messzire nyúlnak időben és térben is, mivel a világ minden pontján foglalkoztatja a kutatókat a hatékony cinktrágyázási stratégiák kidolgozása. A hazai szakemberek is élen járnak ilyen szempontból, továbbá talajaink degradációjának okán még sokáig aktuális téma marad majd a cink, mint agrártudományi kutatási terület. A nagy mennyiségű kísérleti eredmény alapján hasznos információkhoz juthatunk, így amennyiben szükséges, hatékonyan integrálhatjuk ezeket a tapasztalatokat a technológiánkba.
Simkó Attila, laborvezető, tudományos munkatárs, Phylazonit
A talaj termékenységét, vagyis hogy mennyire képes a rajta élő növényzetet vízzel és tápanyagokkal ellátni, az elfogadott definíció szerint a humusz mennyisége határozza meg.
Ugyanakkor termékeny talajról, amely a funkcióit tökéletesen ellátja (tápanyagot szolgáltat, tápanyagot raktároz, pufferel, detoxikál, megfelelő víz- és hőgazdálkodása van, stb.) valójában abban az esetben beszélhetünk, ha:
• szerves anyaggal megfelelően ellátott,
• van normális szerkezete,
• illetve egészséges és változatos talajélettel bír.
E három tényező szorosan összefügg: ha bármelyik sérül, sérül a másik kettő is!
A talajszerkezet romlásával a talaj víz- és tápanyaggazdálkodása is romlik, ez együtt jár a mikrobiom sérülésével, aminek hatására a szerves anyagok lebontásának, feltárásának intenzitása is csökken.
A talajélet károsodásával annak szerkezetépítő hatását veszítjük el, valamint a lebontó és mobilizáló tevékenység sérül. Szerves anyag nélkül nem tudjuk optimális szinten tartani ezeket a hasznos mikroorganizmusokat, valamint a talajszerkezet romlását is eredményezi a humuszanyagok ragasztó hatásának hiánya.
Minden mindennel összefügg!
A növények gyökérkörnyezetében, rizoszférájában élő, talajlakó mikroorganizmusok milliói bonyolult ökológiai közösséget alkotnak a nekik különböző szénformákat juttató, kölcsönös kapcsolati rendszert fenntartó növényekkel. E mikroorganizmusok az általuk kiválasztott metabolitok (anyagcseretermékek) segítségével befolyásolják a növények növekedését, vitalitását, termőképességét. A legfontosabb talajlakó mikroorganizmusok között tartjuk számon a talajbaktériumokat, sugárgombákat (aktinomyceták, valójában különös formájú baktériumok), gombákat, algákat és protozoákat (állati egysejtűek).
Látnunk kell, hogy e mikroszervezetek nélkül egyáltalán nem valósulhatna meg a tápanyagok bonyolult körforgása.
A legfontosabb szolgáltatásaik között tartjuk számon a légköri nitrogén megkötését, a különböző nitrogénformák átalakítását, végső soron például nitráttá,
ammóniává, amit a növények is felvehetnek, illetve a felvehetetlen foszfor és kálium-formák, mikroelemek oldhatóvá alakítását, amihez már szintén hozzáférhetnek a növények. A holt szerves anyag bontása, a humuszanyagok kialakulása szintén elképzelhetetlen nélkülük.
Ejtsünk néhány szót a talajszerkezetre gyakorolt hatásukról is, hiszen ennek jelentősége egyáltalán nem marad el a tápanyagok mobolizációjának, mineralizációjának, illetve humifikálódásának jelentőségétől.
A talajrészecskék nem kényük-kedvük szerint, véletlenszerűen rendeződnek, jóval inkább tekinthetők rendezett „halmazoknak”, melyek erősebben kötődnek egymáshoz, különböző ragasztóanyagok és kötőerők segítségével. Ezeket a speciális részecskecsoportokat hívjuk talaj aggregátumoknak.
Az aggregátumok belseje és a közöttük lévő tér alakítja ki a talaj pórusrendszerét. A porózus, morzsalékos (tehát jó vízgazdálkodású) talajszerkezetet létrehozó talaj-mikroaggregátumok kialakításában a szervesanyag-agyagásvány komplex, vas-oxidok, szénsavas mész, és a mikroorganizmusok, illetve a giliszták szerepe is kulcsfontosságú.
A szerves anyag és agyag komplex kohézióját bakteriális ragasztóanyagok (EPS) és a gombák által termelt ragasztóanyag (glomalin) is stabilizálják, amit gombafonalak is át meg át szőnek.
a hálóba két, hasonló nedvességi állapotú talajrögöt helyezünk (lásd nyitókép). A kedvezőbb aggregátum stabilitással rendelkező talajrög vízállékonysága is jobb, vagyis tovább ellenáll a víz oldó, iszapoló hatásának, ezért a talajrög később esik szét és hull le a pohár aljára.
A talajélet épségét sajnos számtalan negatív hatás veszélyezteti: talajsavanyodás, agrotechnológia, vegyszerek, műtrágyák használata, stb.
Felvetődik a kérdés, gazdálkodóként mit tehetünk mi magunk termőföldünk biodiverzitásának, mikroközösségének megóvásáért?
1. Legyünk tisztában saját termőföldünk állapotával: bővített talajvizsgálatok mellett ma már lehetőségünk van biológia paraméterek vizsgálatára is (összcsíraszám, gombaszám, enzimaktivitás vizsgálatok, földigilisztaszám, talajlégzés és még sok más). Értelmezzük ezeket az adatokat vagy kérjünk segítséget az értelmezésükben.
2. A talajvizsgálati eredmények tükrében használjunk megfelelő mértékű tápanyagpótlást.
3. Törekedjünk minden eszközzel arra, hogy növeljük a szerves anyag, szerves szén tartalmat a talajban: tarlómaradványok, melléktermékek táblán hagyása, ha szükséges tarlóbontó készítmények alkalmazása, takarónövények használata, változatos növénykultúra, pillangós növények beiktatása a vetésforgóba, szerves trágyázás, amennyiben van rá lehetőség.
4. Helyes agrotechnológia, talajtakarás, vízmegőrző technológiák alkalmazása.
Több módszer is létezik az aggregátumok stabilitásának vizsgálatára. Egyszerű vízállósági kísérletekkel akár magunk otthon is vizsgálhatjuk ezt, de bonyolult műszerekkel végzett vizsgálatokat is kérhetünk hazai talajvizsgáló laboroktól. Az egyik egyszerű kísérlethez két üvegpohárra van szükségünk csak, melybe valamilyen rácsot vagy hálót teszünk. A poharakat feltöltve vízzel,
5. Csökkentsük a menetszámot ahol tudjuk, megóvva ezzel a talajszerkezetet, közvetve pedig annak termékenységét!
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit
Az egészséges talaj mikroorganizmus közösségének szerepe, szolgáltatásai nem csak a mezőgazdaság, hanem Földünk ökoszisztémájának szempontjából is nélkülözhetetlenek. Gondoljunk például a nitrogén, a szén körforgalmára vagy például különféle tápelemek mobilizálására.
Amennyiben a talaj mikroorganizmusai és a növények közötti kapcsolatokat tekintjük, nagyon leegyszerűsítve a következő mechanizmusok az elsődleges
fontosságúak:
• a növények életfolyamatainak befolyásolása
különböző vegyületek által,
• a tápanyagok növények számára hozzáférhető
átalakítása,
• a növények védelme a fertőzésektől és betegségektől.
A talaj mikroszervezeteinek e hasznos funkciói bár komplexek, részleteiben viszonylag jól feltártak. Ezen ismeretek birtokában, illetve a kémiai szerek, vegyi megoldásoktól való függőség csökkentésére, az emberek egészségének és ezzel együtt a környezet megóvásának érdekében a biokontroll mikroszervezetek használata
általános gyakorlattá vált mára a mezőgazdaságban.
A növényeket károsító kórokozó baktériumok és gombakártevők elleni védelemre, azok visszaszorítása az üzemi technológiákban leginkább kémiai növényvédőszerekkel valósul meg. A biopeszticidek használatának lehetőségeit régóta kutatják. Jelenlegi ismereteink szerint számos mechanizmussal képesek a talaj hasznos mikroszervezetei támogatni a növényeket a kórokozók, kártevők elleni harcban, melyek a következők lehetnek:
• indukált rezisztencia kialakítása,
• antibiotikum termelés,
• antifungális anyagok termelése,
• sziderofor termelés,
• hidrogén-cianidok előállítása,
• kitin-, cellulóz-, fehérje-bontó enzimek termelése.
Több éven át tartó projekt keretében, olyan baktériumtörzsek vizsgálata kezdődött el laboratóriumunkban, melyek a rizoszféra tápanyagszolgáltató képességének javítása mellett a kórokozó talajlakó gombákkal szemben is védelmet tudnak nyújtani a különböző növénykultúrákban.
Két, világszerte ismert és széles körben használt, biokontroll tulajdonságokkal bíró baktérium nemzetségre esett a választásunk. Több Bacillus és Pseudomonas faj vizsgálatával kezdődött a munka, melynek során többféle kombinációban és arányban vizsgáltuk a törzseket laboratóriumban, majd egy éven át növénynevelő kamrákban a Martonvásári Kutatóintézetben. A legjobban teljesített kombinációkat kisparcellás kísérletekben vizsgáltuk tovább mesterségesen fuzáriummal fertőzött kukorica és búza állományokban.
A több éven át tartó kísérleteinkben mind búzában, mind kukoricában egyértelműen megmutatkozott a fertőzött állományok terméscsökkenése, e veszteségek azonban méréseink szerint kiküszöbölhetőek voltak a baktériumos kezelésekkel.
Célkitűzéseink között szerepelt olyan hatóanyagok keresése is, melyeket ezek a baktériumok termelhetnek a kórokozó gombák ellen.
A három éven át tartó vizsgálatsorozat végén, tömegspektrometriás mérésekkel a mintákból kimutatható volt az iturin csoportba tartozó mycosubtilin nevű vegyület. A mycosubtilin a Bacillus subtilis törzsek által termelt lipopeptid, erős gombaellenes hatással rendel-
kezik. Antibakteriális hatása is van, ám ez erősen korlátozott, csak néhány baktériummal szemben hatásos.
A gomba membránjának permeabilitását (áteresztőképességét) módosítja: a sejtekből nukleotidok, fehérjék és lipidek szabadulnak fel, ezen kívül deformálja a gomba sejtfalát.
Mesterségesen előidézett Fusarium verticillioides fertőzések esetén a kukorica csőfertőzését és a termés toxin tartalmát vizsgálva is nyilvánvalóvá vált, hogy a két kiválasztott törzs kombinációjával a csőfuzáriózis és a gombatoxin fertőzöttség is jelentősen visszaszorítható volt.
A fejlesztési irány ez esetben a monokultúrás illetve bikultúrás (búza-kukorica) vetésszerkezet, a szűkülő vegyszerezési lehetőségek okán vagy a forgatásnélküli talajhasználat következtében gyakoribbá váló gombás fertőzések kialakulásának biológiai úton történő mérséklését célozta.
A fejlesztések eredményeképpen, a szigorú engedélyezési eljárások lefolytatása után, olyan mikrobiológiai készítmények kerülhetnek forgalomba, melyek biológiai úton nyújtanak megoldást a termésbiztonság növelésére, az inputköltségek csökkentésére, ugyanakkor egyszerű, de biztonságos szerek a hosszútávon is fenntartható technológiák részeként.
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit
Az Alfaseed 2004-ben alakult, először mint betéti társaság, a későbbiekben pedig kft.-vé nőtte ki magát. Eleinte magyar nemesítő háztól származó, licenszelt fajtájú vetőmag-előállítással foglalkozott, pár száz hektáron állított elő vetőmagot. Majd megindította ennek kereskedelmét, részben külföldön már meglévő ismert piacokon, részben pedig új piacokat keresett. Kicsivel 2010 előtt fogalmazódott a saját cirokhibridek előállításának gondolata a tulajdonosban, dr. Fazekas Miklósban, aki egyébként eredendően is évtizedeket dolgozott növénynemesítőként.
Folytatva szüleik szemléletét, és kicsit szélesítve a perspektívát, 2010 környékén a család gyermekei is csatlakoztak a családi gazdasághoz. A nemesítői munka nagyon okszerű és nagyon céltudatos volt. A korábbinál szélesebb körű termelés és termeltetés valósult meg, ami rövidesen egy sokkal nagyobb piac kiszolgálását tett lehetővé. Mára pedig már 3 kontinensen vetik az Alfaseed vetőmagjait.
Milyen technológiai elemeket építettek be mostanában, amelyeket korábban nem használtak és milyen eredményeket tapasztalt?
Amikről már tulajdonképpen évtizedek óta beszélnek, és nagyon kevés helyen tud Karcag környékén megvalósulni, a forgatás nélküli talajművelésnek a sikeressége. Na most divatos ezt mondani, de azt tudni kell, hogy ennek azért korlátai vannak növényvédelmi és hozam szempontjából is. Tudni kell, hogy a munkák technológiai ablak szempontjából mikor végezhetők el ezeken a kötött talajokon, amik itt találhatóak. Mi ehhez vásároltunk eszközöket, amiket úgy gondoltunk,
hogy hatékonyak lehetnek ebben a művelési rendszerben, és úgy néz ki, hogy száraz időben ez mindenképpen nagyon jól működik. A forgatás nélküli technológiánk meggyorsítja a talajelőkészítést, egy nagyon jó talajéletet hagy maga mögött. Nagyon jól beilleszthető egyébként pont a mi vetés rendszerünkbe.
Ami újszerű az Alfaseed vetésváltási rendszerében, hogy a vetésváltásba nem kizárólag a klasszikus, napraforgó, kukorica és kalászos növények vannak, hanem több hüvelyes is található, amely tápanyaggazdálkodás szempontjából is kedvező. Mindegyiket fajspecifikus baktériumkultúrával oltjuk, amit részben külföldről, részben hazai kutatóhelyekről tudunk beszerezni. Bükköny esetében ez teljesen fajspecifikus, de új technológiákat találtunk ki a bíborhere betakarítására is, amivel korábban mindig problémák voltak, mert nagyon gyorsan pergették a termésüket.
Úgy szoktuk mondani, hogy nem fűnyíró elv szerint gazdálkodunk, hanem keressük mindig az új megoldásokat.
Tehát nem azt mondjuk, hogy innentől kezdve mi csak és kizárólag forgatás nélkül dolgozunk, hanem amikor engedi az időjárás, amikor megfelelő a talajállapot, akkor ezt használjuk. Amikor kritikussá és marginálissá válnak a környezeti tényezők, vagy már kifutottunk valami oknál fogva a technológiai időből, akkor értelemszerűen elővesszük a régi technológiákat. Ez egy dinamikusan változtatható rendszer, amit mi használunk. Követjük a talajnak a fizikai adottságait, van egy meteorológiai állomásunk, amely egy országos rendszer része (KITE Zrt.), körülbelül mindig tudjuk, hogy milyen talajnedvesség állapot van, tudjuk, hogy mekkora a különböző talajszinteknek a nedvességtartalma, a hőmérséklete, vetést tudunk optimalizálni, tudjuk, hogy mikor van kritikus helyzet, amikor esetleg öntözésre szorulunk, tehát mindent okszerűen nem fűnyírószerűen, nem egy séma alapján végzünk, csak mert most a többiek is rendeznek, akkor mi is most rendezzük. Tehát igazából adatok alapján optimalizálva végezzük el a feladatokat.
Mennyire tartja fontosnak a talaj állapotának javítását?
Akkor várhatunk el teljesítményt egy talajtól vagy bármitől, hogyha mi azt szolgáljuk és a legjobb állapotban tartjuk. Ha az nincs megfelelő állapotban, teljesen mindegy, hogy mivel támogatjuk, nem fogja hozni azt a potenciált, ami egyébként benne rejlik. Ez vonatkozik a talaj fizikai-kémiai állapotára, a szerves anyagtartalomra, a PH értékre, tápanyagtartalomra, humusztartalomra, stb. A talajszerkezetnek például rendkívül nagy
a jelentősége a talaj vízgazdálkodásának szempontjából. Az állandó forgatásos művelés - azért ezt mindenki tudja ma már - hogy több talajszinten is roncsolja a talaj szerkezetét. A talaj felső rétegét tönkreteszi, illetve nagyon könnyen képez egy kedvezőtlen időszakban eketalp réteget, ami egy vízzáró réteg, és ez kedvezőtlenül hat az évnek bizonyos periódusaiban.
Milyen lépéseket lehet tenni a talaj állapotának javítása érdekében? Önök milyen lépéseket tettek vagy tesznek ezzel kapcsolatban?
Ez mindig talajfüggő. Tehát értelemszerűen egy homoktalaj, egy váztalaj, egy csernozjom talaj vagy az olyan kötöttebb, réti jellegű talajok, amik itt Karcag környékén találhatóak, mind más és más megoldást kívánnak. Törekszünk arra, ha az időjárás lehetővé teszi, akkor a lehető legkisebb bolygatással, a legkisebb mechanikai sérülést okozó talajműveléssel végezzük el azokat a talajápolási munkákat, ami csökkenti a következő kultúrában lévő gyomnyomást, a kórokozó és kártevő fertőzésnek az esélyét. Ez egy komplex rendszer. Nézzük az időjárást, nézzük a talajt, nézzük, hogy mi volt az elővetemény, mi volt a fő vetemény, látjuk azt, hogy mekkora volt a termés, mennyi tápanyagot juttattunk vissza, milyen az a tápanyag, és ehhez melyik lesz az a talajművelési forma, amit használunk. Ebben egyébként volt egy technológiai “lyuk”, ami hiányzott, ezt most a Phylazonit pótolta.
Miben látja a megoldást a jövő növénytermesztési kihívásaira?
Úgy gondolom, hogy ami rendkívüli módon meg fogja határozni a jövő gazdálkodását, az az éghajlatváltozás, a felmelegedés, a csapadék és az ebből adódó agronómiai problémák. Értem ezalatt az új kórokozók, új kártevők megjelenését és a régen termesztett növények komfortzónájához képest eltolódott klimatikus viszonyokat. Úgy gondolom, hogy az egyik megoldás az lesz, hogy a gazdálkodóknak el kell gondolkodni egy szélesebb körű, diverzebb növényhasználatban, termelési rendszerben.
A búza, kukorica, napraforgó esetében ez tavaly nem jött be, vagy csak korlátozott mértékig.
Az egyik, amivel mi foglalkozunk, a cirok. Ez a világon az ötödik legnagyobb termőterülettel rendelkező növény. Rendkívül egészséges, gluténmentes, magas flavonoid tartalma van, magas a tannin tartalma, rendkívül kedvező a fehérjetartalma. A ciroknak majdnem másfélszerese a fehérjetartalma a kukoricához képest, a keményítő tartalma pedig kb. 20 százalékkal alacsonyabb. Sok országban úgy fogyasztják, mint mi a cornflakes-t.
Már Magyarországon is van olyan cég, aki a cirok humán élelmezési vonatkozásával foglalkozik, és vannak is jó eredményei, mivel rengeteg gluténérzékeny ember van. Kiváló belőle a pékáru, a cornflakes, kiváló belőle a popcirok, ami a popcorn alternatívája.
Úgyhogy humán élelmezésben nagyon nagy lehetőségek vannak a cirok esetében. Állattakarmányozásban értelemszerűen megint, mert helyettesíti a kukoricát. A kérődző állatok esetében pedig, a szálas tömegtakarmányok termelésében már napjainkban is meghatározó.
Emellett ami még működik, a gyorsan betakarítható kis kockázatú növények, mint pl. a bükköny, adott esetben, öntözött területeken a szójának a termesztése, tehát a fehérjenövények termesztése. Csakis kizárólag napraforgóra hagyatkozni szerintem most már kockázatos. Pedig valamikor azt mondták, hogy ez a legegyszerűbb, meg a legkevésbé érzékeny növény, de ma már ez nem igaz. Látjuk, hogy a kukorica száraz körülmények között nagyon hektikusan teljesít az elmúlt pár évben. Pont a nyári aszályok és hőség miatt. Úgyhogy muszáj új növényekben gondolkozni a gazdálkodóknak. A szemléletváltást illetően az egyik fontos dolog a növény, az biztos, a másik pedig a termesztéstechnológia. Új vetéstechnológiák, növénykultúrák, talajvédelem.
Hogyan képzeli el a jövő termelését?
Milyen elemeket kell beépíteni a termelésbe, amivel eredményesen lehet gazdálkodni?
Inkább azt mondanám, hogy a súlyokat kell áthelyezni, hogy melyik technológiai elemre milyen hangsúlyt fektetünk. Száraz körülmények között az egyik legfontosabb, az a talaj nedvességtartalmának megőrzése. Ha öntözött körülményekről beszélünk, akkor a talaj fizikai és kémiai védelme.
Ha száraz időszakok lesznek, akkor lehet csökkenteni a hagyományos forgatásos művelésnek az elemeit, mert nagyon költséges, nem hatékony, talajromboló hatása van. Szétveri a talaj felső szerkezetét. Ezeket egy jó talajkímélő, forgatás nélküli technológiával nagyon jól lehet pótolni. Nem minden évben, de egyre többször. Szerintem lesz egy átmenet ebbe az irányba.
A termesztett növények nagyon meg fogják határozni, hogy mennyi tápanyagot hagyunk vissza a talajban, és hogy hogyan fognak a későbbiekben hasznosulni ezek a tápanyagok. Mennyi nitrogénkötő növényt fogunk használni, milyen alternatív növényeket fogunk használni arra, hogy direkt kiszedjünk valamilyen gyomkultúrát egy adott területből. Rengeteg rezisztens gyomtörzs van, amikre már az új szerek sem hatnak. Ez egy óriási probléma a növényvédelemben, és nem véletlen az sem, hogy évről évre rengeteg hatóanyagot vonnak ki a termelésből.
Mit gondol, mi az a szemléletmód, amit a sikeresen gazdálkodni vágyóknak el kell sajátítani ahhoz, hogy ezeket a változásokat jól tudják menedzselni?
Én azt tapasztaltam - nemcsak Magyarországon, hanem bárhol a világon - hogy van egy pár cég, aki gyűjti az innovatív embereket, és van egy innovatív cégfilozófiája. Ők egyfajta példaként járnak elől bármilyen iparágban, legyen az autóipar vagy mezőgazdaság. Ez mindenhol így van. Alapvetően van egy organikus fejlődés, és vannak azok, akik látják a jó gyakorlatot. Figyelnek, következtetéseket vonnak le, cselekszenek, a többiek pedig ezt lekövetik, és előbb-utóbb átveszik a haladó technológiákat.
Amivel tudnánk gyorsítani ezt a folyamatot, szerintem az, hogy oda kell figyelni azokra a cégekre, akik igyekeznek új megoldásokat kialakítani, és adott esetben sikeresek az új rendszerek kialakításában. Ezeknek a cégeknek kell nagyobb publicitást kapni. Kell, hogy figyeljék a döntéshozók ezeket a cégeket, akár minisztériumi szinten is, és kell, hogy kiemeljék ezeket a cégeket.
Az innováció szerintem nagyon egyszerűen megfogalmazva a túlélésünknek a záloga. Ha nem nyitott szemmel és nem innovatívan várjuk a ránk nehezedő változásokat - és nem csak a gazdasági nehézségekről beszélek, nem a makroökonómiai nehézségekről, hanem magáról a termesztési feltételeknek a megváltozásáról. Ha nem tudunk időben releváns választ adni, az tulajdonképpen a lemaradásunkról, az életképességünk csökkenéséről fog szólni és a kínlódásról. A gazdálkodóknak nyitott szemmel kell járniuk és érdeklődőnek kell lenniük az új dolgok iránt.
A tavalyi extrém száraz év után idén ugrásszerűen megnőtt az öntözést tervező gazdálkodók száma. Ezt még támogatta az öntözési pályázatok beadási határidejének meghosszabbítása is.
Általánosságban elmondható, hogy az öntözővíz mennyiségek rendelkezésre állnak és a minőségük is megfelel a jogszabályi előírásoknak és a szakmai követelményeknek.
A jó vízgazdálkodású, termékeny talajokon az öntözés elegendő, azonban az ország sok területén az öntözés magában nem oldja meg hosszú távon a problémákat, csak "tűzoltás" szerepet tölt be. A leromlott talajszerkezet, a nem ideális terepviszonyok, az extrém alacsony pH, a belvíz veszélyeztetettség, az aszály érzékenység, a tömörödött rétegek, a szikesedési hajlam egy sokkal komplexebb gondolkodási módot követel meg a gazdálkodóktól és a gazdálkodókat segíteni kívánó szakemberektől.
Az öntözést akkor kell megkezdeni, mikor a talaj elveszítette felvehető vízkészletének (DV) 40-50%-át. Átlagos, a területekre jellemző időjárási adatok mellett
tervezhető az öntözéssel pótolandó vízhiány. Az öntözési talajvédelmi tervben a talajvizsgálatokon alapuló pF-görbe alapján meghatározzuk a szabadföldi vízkapacitást, a holtvizet és a diszponibilis, azaz felvehető vizet. A pF-görbét a talajok mechanikai összetétele, térfogattömege és pórusszerkezete befolyásolja. A szabadföldi vízkapacitás (VKsz) az a vízmennyiség, amit a talaj beázás után a gravitációval szemben visszatart (pF 2,5). A holtvíztartalom (HV) az a vízmennyiség, amelyet a talaj olyan intenzíven megköt, hogy a növényi gyökerek azt felvenni nem képesek (pF 4,2). A kettő különbözete a növények által felvehető, azaz diszponibilis víz (DV).
Talajfeltárás száma, helye
Első szám: Vízrendezési javaslat
0. - Vízrendezést nem igénylő terület
1. - Vízrendezésre javasolt terület
Második szám: Szűrőzési javaslat
1. - Védőszűrőzés szükséges
A vízrendezés vagy más néven melioráció egy öntözésnél sokkal komplexebb megoldás, mely olyan beavatkozások összesége, amelyek a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak javításával segítik a hosszú távú eredményes gazdálkodást.
Ezek a beavatkozások megakadályozzák a kedvezőtlen kémhatás felé történő eltolódást, a tömődött réteg kialakulását, csökkentik a belvíz-veszélyeztetettséget és az aszály-érzékenységet, valamint megszüntetik a kedvezőtlen domborzati viszonyokat.
Terepi munkáink során tapasztaljuk, hogy a 80-as években végzett meliorációs munkák megfelelő karbantartás mellett mai napig jól ellátják az eredeti feladataikat.
A melioráció tervezése egy összetett, alapos előkészítő munkát igénylő, komoly szakmai kihívásokat jelentő tevékenység, mely a gazdálkodó, a vízügyi szakember és a talajtani szakember együttes gondolkodását igényli.
1. ábra: A dréncsövek kiosztásának terve egy vízrendezni kívánt területen
A melioráció magába foglalja az alábbi részfeladatokat:
• A vízkészlet rendelkezésre állás vizsgálata. A vízkivétel helyének és mennyiségének meghatározása.
• Geodéziai felmérés a talajfelszín egyenetlenségeinek feltérképezésére, mely egy esetleges jövőbeni tereprendezés alapjául szolgál, valamint ábrázolja a terület lejtésviszonyait, támogatva ezzel a drénezés tervezését.
• Talaj- és öntözővíz viszonyok megismerése, hogy képet kapjunk a belvíz veszélyeztetettségről és a szikesedési hajlamról.
• Talajszelvények feltárása, mely megmutatja a terület talajának kémiai és fizikai tulajdonságát, ezáltal megismerjük a talajok mélyebb rétegeinek mechanikai összetételét, pórusszerkezetét, a tömörödött rétegek mélységét, a sóprofil alakulását és nem utolsó sorban a kémhatást.
A melioráció fontos alappillére egy fenntartható, környezetkímélő talajgazdálkodásnak, ugyanis nem csak Magyarországon, hanem világszerte jelentős probléma a talajok degradálódása, amely ellen komoly erőfeszítéseket tesznek hazai és uniós szinten is.
Horváth Imre, ügyvezető/CEO, HSSI Mérnöki Iroda Kft.
1. sz. terület: Drénezett terület: 49,08 ha
2. ábra: Egy öntözőtelep komplex vízügyi tervezési kartogramja, mely a talajtani felvételezés alapjául szolgál
A termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX törvény (továbbiakban: Tfvt.) szerint talajvédelmi tervet kell készíttetnie a földhasználónak talajvédelmi szakértő bevonásával. 2023. július 1.-től a Tfvt. 49.§ (3) és az 50.§-ában jelentős változások történtek. Új fogalmak (kezelt mederiszap, talajjavító mederanyag, visszanyert víz) kerültek bevezetésre, amelyek a talajvédelmi terv készítésének hatálya alá esnek. A talajvédelmi tervek készítését „a talajvédelmi terv készítésének részletes szabályairól szóló” 90/2008. (VII. 18.) FVM rendelet tartalmazza.
A rendelet az alábbi tervtípusokat különböztette meg a változások előtt:
• Talajjavítási talajvédelmi terv: savanyú, szikes és homoktalajok javítása.
• Mezőgazdasági célú tereprendezést megalapozó talajvédelmi terv: a mezőgazdasági célú tereprendezés körébe tartoznak mindazon - nem termesztéstechnológiai - földmunkák és az azokhoz kapcsolódó kiegészítő beavatkozások (humuszos termőréteg védelme, talajjavítás, erózió elleni védelem stb.), amelyek a tervezett mezőgazdasági célú földhasználat megvalósításához szükségesek és a termeszteni kívánt kultúrák igényét kielégítő, tartós felszíni formák kialakításával hozzájárulnak a talaj termékenységének megóvásához és optimális feltételeket teremtenek a korszerű termesztéstechnológia gazdaságos alkalmazásához. A 25 cm-t meghaladó vastagságú humuszos talaj terítése mezőgazdasági célú tereprendezésnek minősül.
• Ültetvénytelepítést megalapozó talajvédelmi terv: 1500 m2-nél nagyobb szőlő- és gyümölcs, valamint 500 m2-nél nagyobb bogyós gyümölcsű ültetvény telepítése.
• A talaj humuszos termőrétegének mentését megalapozó talajvédelmi terv: a rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott beruházások létesítése, illetve beruházásnak nem minősülő, de a talajfelszín megbontásával járó tevékenységek folytatása érdekében a termőföld végleges más célú hasznosításának engedélyezéséhez a talaj humuszos termőrétegének mentését megalapozó talajvédelmi tervet kell készíteni,
• Humuszgazdálkodási talajvédelmi terv: a beruházások során letermelt humusz mennyiségét, minőségét és további sorsát határozza meg.
• Mezőgazdasági célú hasznosítást lehetővé tévő rekultivációt, újrahasznosítást megalapozó talajvédelmi terv: rekultivációt megalapozó talajvédelmi tervet kell készíteni azokra a beavatkozások által érintett, összesen 400 m2-nél nagyobb területekre, illetve a talajfelszín megbontásával járó, 500 métert meghaladó vonalas létesítmények - így különösen a víz-, szennyvíz-, gáz-, elektromos- és telefonvezetékek - fektetési munkái esetében, amelyek a mezőgazdasági használattól eltérő beavatkozások miatt károsodtak és a rekultivációs műveleteket követően újra mezőgazdasági célú hasznosításra kerülnek.
• Öntözési talajvédelmi terv: a terv készítése indokolt a külön jogszabály szerinti házi vízigényt meghaladó vízhasználat esetén.
• Hígtrágya mezőgazdasági területen történő felhasználását megalapozó talajvédelmi terv: hígtrágya az almozás nélküli állattartás folyékony halmazállapotú mellékterméke, amely állati bélsárból, vizeletből, elcsurgó ivóvízből és technológiai vízből áll és kizárólag hidraulikusan szállítható. Termőföldön történő felhasználás szempontjából a hígtrágyával azonos elbírálás alá esik az almozásos állattartásnál keletkező, az állati bélsárnak és vizeletnek, valamint a csurgalék és technológiai víznek az alomanyagok által fel nem vett folyékony halmazállapotú része, a trágyalé is.
• Szennyvíz, szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználását megalapozó talajvédelmi terv: a szennyvíz, szennyvíziszap mezőgazdasági területen történő felhasználásának szakmai követelményeit, a felhasználást kizáró paramétereket külön jogszabály határozza meg, melynek valamennyi előírását a talajvédelmi terv készítése során figyelembe kell venni.
• Vízrendezést megalapozó talajvédelmi terv: indokolt a talaj vízháztartásának vízrendezéssel történő szabályozása, ha a termőföld művelési ágának megfelelő hasznosítása a kedvezőtlen vízháztartási viszonyok miatt tartósan akadályoztatva van.
• Talajvédelmi terv erózió elleni műszaki talajvédelmi beavatkozások megvalósításához: az erózió elleni műszaki védelem megvalósításának célja a lejtő felszínén mozgó víz helyben tartása vagy kártétel nélküli elvezetése műszaki talajvédelmi beavatkozások, létesítmények megvalósításával. A műszaki talajvédelmi létesítmények különösen a teraszok, sáncok, övárkok és vízmosáskötések sűrűségét, méretezését a talajvédelmi terv alapján az engedélyezési tervben kell meghatározni.
• Talajvédelmi terv nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladék termőföldön történő felhasználásához: a nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladékok termőföldön történő felhasználása csak abban az esetben lehetséges,
ha a termőföld minőségében negatív változás ezek kijuttatásának hatására nem következik be. Termőföldre csak olyan nem mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladék juttatható ki, melynek származási helye, képződésének módja és mennyisége, termelője illetve birtokosa, kezelője, szállítója ismert és szakszerű felhasználásával elkerülhetővé válnak a talajra, a felszíni és felszín alatti vizekre, valamint az emberek egészségére, a növényekre és az állatokra gyakorolt káros hatások. A talajvédelmi terv készítője a hulladék eredetének, illetve képződési módjának alapján mutatja be a hulladékban fellelhető és a környezetre káros anyagokat, s ez alapján tesz javaslatot az elvégzendő vizsgálatokra és a felhasználás lehetőségeire.
• Szennyvíziszap komposzt mezőgazdasági felhasználását megalapozó egyszerűsített talajvédelmi terv: a szennyvíziszap komposzt mezőgazdasági felhasználásának szakmai követelményeit, a felhasználást kizáró paramétereket külön jogszabály határozza meg.
• Egyszerűsített talajvédelmi terv a mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladékok termőföldön történő felhasználásához: a mezőgazdasági eredetű nem veszélyes hulladékok termőföldön történő felhasználása csak abban az esetben lehetséges, ha az adott hulladék a talaj szervesanyagkészletét, termőképességét kedvezően befolyásolja, továbbá ha a termőföld minőségében negatív változás ezek kijuttatásának hatására nem következik be.
• Egynyári öntözésre szóló vízjogi üzemeltetési engedélyezési eljárásban az öntözővíz minőségét megállapító egyszerűsített talajvédelmi terv: egynyári öntözésnek nevezzük, azt az öntözést, amely egy öntözési idényben, közvetlenül felszíni vízből, ideiglenes szivattyúállással, maximum 120 mm/ha (1200 köbméter/hektár) öntözővízet juttatunk ki a termőterületre, amely terület azonban nem haladhatja meg a 100 hektárt.
• Szőlőtelepítést megalapozó egyszerűsített talajvédelmi terv: 1500 m2-nél kisebb szőlő ültetvény telepítése esetén ellenőrző talajvédelmi tervek.
A 2007. évi CXXIX törvényben bekövetkezett változások utáni új talajvédelmi terv típusok:
• Visszanyert víz mezőgazdasági felhasználását megalapozó talajvédelmi terv: az 50/2001. (IV.3.) Korm. rendelet szabályozza.
„Visszanyert víz: az (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikk 4. pontjában meghatározott fogalom. A megfelelőségi pontot követően a települési szennyvíztisztító telepről származó tisztított szennyvíz visszanyert víznek minősül.”
„6/A. § * (1) Az (EU) 2020/741 európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkében és II. mellékletében foglalt előírások alapján elkészített kockázatkezelési terv melléklete a visszanyert víz mezőgazdasági felhasználását megalapozó talajvédelmi terv.”
• Kezelt mederiszap termőföldön történő felhasználását megalapozó talajvédelmi terv: a 190/2023. (V.22.) Korm. rendelet szabályozza.
„3. § (1) Kezelt mederiszap (ideértve az iszapdepóniában elhelyezett mederiszapot is) mezőgazdasági felhasználásához a Tfvt. 49. § (1) bekezdés a) pontja szerinti engedély iránti kérelmet a meder kezelőjének a kezelt mederiszap felhasználására tervezett termőföld fekvése szerint illetékes talajvédelmi hatósághoz kell benyújtania. Természetes személy nem elektronikus úton történő kapcsolattartása esetén a kérelmet három példányban kell benyújtani.
(2) A kérelem az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvényben meghatározott adatokon túlmenően tartalmazza a kezelt mederiszap felhasználásával érintett termőföld helyrajzi számát és annak kihelyezéssel érintett nagyságát (hektárban megjelölve), továbbá a kérelemhez csatolni kell a talajvédelmi tervet és a 2. § (2) bekezdése szerint jóváhagyott kockázatbecslést.
(3) A talajvédelmi hatóság a kezelt mederiszap mezőgazdasági felhasználását öt évre engedélyezi. Az engedélyező határozat tartalmazza a kezelt mederiszap felhasználásának engedélyezett területét és a kezelt mederiszap termőföldre történő kijutta-
tásának feltételeit. A talajvédelmi hatóság a kezelt mederiszap mezőgazdasági felhasználása tárgyában hozott döntését közli a jegyzővel is.”
• Talajjavító mederanyag termőföldön történő felhasználását megalapozó egyszerűsített talajvédelmi terv: a 190/2023. (V.22.) Korm. rendelet szabályozza.
2. § (1) A meder kezelője a termőföld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény 49. § (2) bekezdés e) pontja szerinti bejelentését a talajjavító mederanyag felhasználására tervezett termőföld fekvése szerint illetékes, talajvédelmi hatáskörében eljáró vármegyei kormányhivatalnak (a továbbiakban: talajvédelmi hatóság) teszi meg.
(2) Az (1) bekezdés szerinti bejelentéshez a Tfvt. 49. § (7) bekezdése szerinti egyszerűsített talajvédelmi terv mellett csatolni kell a vízügyi igazgatási szerv, a vízügyi igazgatási szerv kezelésében lévő meder esetében az Országos Vízügyi Főigazgatóság által jóváhagyott, az 1. melléklet szerinti kockázatbecslést (a továbbiakban: kockázatbecslés) annak megállapítására, hogy a mederből eltávolítandó mederiszapnál fennáll-e olyan kockázat, ami kizárná talajjavító mederanyagként történő mezőgazdasági felhasználását.
(3) A vízügyi igazgatási szerv kezelésében lévő mederből származó talajjavító mederanyag (beleértve az iszapdepóniában elhelyezett anyagot is) mezőgazdasági felhasználásának (1) bekezdés szerinti bejelentésekor egyszerűsített talajvédelmi terv helyett talajvédelmi szakértő által készített, a 2. melléklet szerinti talajvédelmi nyilatkozatot kell csatolni. A talajvédelmi nyilatkozat 5 évig hatályos. A talajvédelmi nyilatkozat alapján végzett tevékenység a talajvédelmi nyilatkozat hatályossági ideje alatt folytatható.
A talajvédelmi tervek készítése nem egy egységárasítható tevékenység, az árképzés jelentős mértékben függ a talajvédelmi terv típusától, az érintett terület nagyságtól, és a táblaszerkezettől.
Horváth Imre, ügyvezető/CEO, HSSI Mérnöki Iroda Kft.
A talaj termékenységének fenntartása, az egészséges talajélet megőrzése és támogatása, a rendelkezésre álló természetes erőforrások felhasználása mind fontos tényezők a sikeres növénytermesztéshez.
Mindezekhez pedig elengedhetetlen az…
„Általában csak akkor jövünk rá, hogy képesek vagyunk változni, amikor rá vagyunk kényszerítve a változásra!” *
A Phylazonit Kft. és az AXIÁL Kft. közös országjáró roadshow-ja, az – ALAP A TALAJ –idén is öt helyszínen került megrendezésre, ahol szakértők bevonásával a talaj termőképességének és vízháztartásának megőrzése és javítása volt a téma.
Dr. Kovács Gergő Péter – egyetemi docens, Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem
Éghajlatváltozás? Igen, már a saját bőrünkön is tapasztaljuk az éghajlatváltozás hatásait (szélsőséges csapadék, hosszabb és forróbb periódusok, extrém szél és jégesők stb.), de ez már a mezőgazdaságban is jelentős próbatétel. Nem megfelelő talajműveléssel, a talaj felesleges bolygatásával jelentősen megnő a párolgás, így még nehezebb lesz azt a kevés nedvességet is megtartani, ami éppen lehullik. Ha egyszerre nagy mennyiségű csapadék érkezik, akkor a degradált, szerkezet nélküli talajok nem tudják azt kezelni, elvezetni a mélyebb talajrétegekbe majd pedig raktározni, ami súlyosbítja a problémát.
A tudatos szerveranyag-gazdálkodás lehet egy hatékony megoldás, egy kapocs, amellyel fel tudjuk készíteni magunkat és talajainkat a klímaváltozás elleni védekezésben.
A konkrét meteorológiai adatok alapján látható, hogy az átlaghőmérséklet gyorsabban növekszik, mint azt gondoltuk, és Európa különösen kitett része a boly-
gónknak. Komoly probléma a hideg napok számának jelentős visszaesése, a tél elmaradása is, mert ezzel és a beszűkülő vetésforgóval a kórokozók és kártevők is sokkal gyorsabban elszaporodnak, így az egészséges növény-állomány tudatosabb növényvédelemmel és jelentős ráfordítással védhető csak meg.
Fel kell készülni és fel kell készíteni a gazdálkodókat az ilyen körülmények közötti gazdálkodásra!
Csodaszer nem létezik, de a rendszerszintű gondolkodás mindenképpen segítség. Ez magában foglalja a talajművelés átalakítását, a menetszám és ezáltal a taposás, a felesleges talajbolygatás csökkentését, a szerves anyag visszapótlását (ez most leginkább a szalma és az egyéb növényi maradványok visszajuttatását jelenti), a talajok részletes ismeretét, a precíziós szemléletet az inputanyag gazdálkodásban, okszerű tápanyag visszapótlást és a hatékony növényvédelmi tervezést.
Varga Sándor – biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit Kft.
A talajbiológia,- talajfizika és a talajkémia együttes hatása szükséges ahhoz, hogy talajéletről és azt megalapozóan talajtermékenységről beszélhessünk. Bármelyik tényező változik a többi is változni fog egymás rovására. Ezért fontos, hogy mindig komplexen vizsgáljuk talajainkat.
Egy egészséges talajnak rendelkeznie kell aktív talajélettel; kell, hogy legyen szerkezete és megfelelő szerves anyag tartalma.
Az ún.„stabil” szerves anyag (humusz) alapfeltétele a kedvező morzsalékosság és a megfelelő aggregátum stabilitás kialakulásának, ami a víz és tápanyag raktározó és szolgáltató képesség fontos és meghatározó tényezője.
A szerves anyag fontossága kiemelkedő, hiszen annak növelésével, pótlásával több nedvességet fogunk tudni megőrizni, ami kulcsfontosságú lesz a következő évek gazdálkodásában.
A növényi maradványok visszajuttatása a talajba hatékony módszer a talaj szervesanyag-készletének fenntartására, a talajok biológiai aktivitásának fokozására, illetve fizikai tulajdonságainak javítására, mellyel csökkenthető a talajerózió kockázata is. A szármaradványok gyarapítják a talaj humusztartalmát, végső soron a növény számára felvehető tápelemek szabadulnak fel belőle, ami a következő kultúrnövény hasznára is válik. A kártevő talaj gombák visszaszorításában is jelentős szerepet játszanak a baktériumok, így a nagyobb tömegű bomló szerves anyagon elszaporodó gombák kártétele a tarlóbontással jelentősen csökkenthető.
Egy 10 tonna szemtermést adó kukorica teljes tápanyagigénye harmad részben fedezhető az elővetemény szármaradványiból, harmad részben a kijuttatott műtrágya mennyiségből, ám a szükséges tápanyagmenynyiség fennmaradó harmadát a talaj tápanyagkészletéből kell felvennie, ezért van kiemelt jelentősége a talaj stabil szerves anyag tartalmának és a megfelelő talajéletnek.
Egy talajszelvény, a szín a szerkezet a nedvességi állapot az összes kiválás, a gyökerek elhelyezkedése és ami rajta látható gyakorlatilag mindent megmutat a táblánkról. Anélkül, hogy megnézzük a talajainkat, nem tudhatjuk meg, hogy milyen azok víztartó képessége, tápanyag szolgáltató képessége. Célszerű azonban egy talajtani szakembert is megkeresni, aki elmondja, hogy az adott területen mire kell figyelni, hogyan célszerű felépíteni a technológiát. Ezzel már el lehet kezdeni okszerűen gazdálkodni.
A gazdák nagyon sok mindent csinálnak feleslegesen, ami nemcsak sok pénzbe kerül, de még a talajok fizikai, biológiai tulajdonságait is rombolja.
A jó talaj jó puffer rendszer is, amely a tápanyagokat oldatba viszi, ha szüksége van a növénynek rá, ha több van belőle, akkor leköti és később, amikor kevesebb van, ismét oldatba viszi.
Ha nincs szerves anyag, nem lesz meg ez a tápanyag szolgáltató képesség se és a növény nem fogja tudni a fejlődéséhez szükséges mennyiségben és intenzitásban azokat felvenni. Azért is nagy gond, ha a rossz talajműveléssel és a következményeként kialakult degradációval elmegy a feltalaj, mert abban van a „humusz” és hozzá kapcsoltan a tápanyagok zöme is és ott fog tudni a víz jelentős része is lekötődni.
Egy rossz talaj a jó időjárást sem fogja meghálálni, de egy jó talaj a rossz időjárást tompítani tudja! Ha a talajadottságokra odafigyelünk, és úgy használjuk, illetve megpróbáljuk segíteni, támogatni, akkor a segítségünkre lesz!
Gyurik Bence – termékmenedzser, gépüzletág, Axiál Kft.
Van „vas” és van tapasztalat Kísérletezni kell a gépekkel, hogy adott táblán, adott talajállapot és klíma mellett milyen beállítással és hogyan dolgozzunk, hogy olcsóbb, víztakarékosabb és biztonságosabb technológiát tudjuk megalapozni.
A Horsch gépek még csak 40 éves múlttal rendelkeznek, de a széles gépkínálat jól mutatja, hogy a cég nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a gazdálkodók Európától Brazílián át Kínáig a környezeti-, talaj- és klimatikus viszonyokhoz igazítva tudjanak gépet, gépkapcsolatokat választanai - támogatva a fenntartható és talajkímélő gazdálkodás szemléletét.
A gépek oldaláról mindig az a vád, hogy milyen nagy azok súlya, hogy azok mennyire szaggatják a talajt, ezért a gépgyártók is abban az irányba mennek el a fejlesztéseikben, hogy a talajtaposást csökkentsék!
A munkagépek kapcsán pedig az a cél, hogy a talajt minél kevésbé bolygassuk, vagyis a forgatás nélküli művelés kerül előtérbe, illetve az, hogy az egyes munkagépek több talajművelési folyamatot is átvegyenek, csökkentve a gépkapcsolatok és a munkaműveletek számát.
Jövőre is találkozzunk, mert ALAP A TALAJ!
TalajPlusz Magazin ( * Idézet: Bob Gass)
Talajvédelmi tervek készítése
Talajvédelmi szakirányítás
Hatósági ügyintézés
Talajvédelmi szaktanácsadás
Tápanyag-gazdálkodási terv
Fenntarthatósági tanulmány
EU LUCAS szerinti talajminőség meghatározás
Beruházások
humusz-gazdálkodásának tervezése
Humusz-nyilvántartásának vezetése
