MEZŐGAZDASÁG · TALAJMŰVELÉS · FENNTARTHATÓ GAZDÁLKODÁS · TALAJÉLET
I. évfolyam / 2. szám
Talajaink állapota lassan, de biztosan elkezdett romlani Interjú Kovács Andrással
Az átfogó talajismeret jelentősége
A tarlóművelés szerepe a hazai növénytermesztésben
Akkreditált mintavétel
Akkreditált laboratóriumi vizsgálatok
Akkreditált bűzvizsgálat, szagmérés
Talajvédelemi terv
HL-PREC precíziós gazdálkodás szolgáltatás
Talajszkennelés
Tápanyag gazdálkodási terv
Szaktanácsadás
Takarmány, gabona, liszt vizsgálat Növényvizsgálat, levélanalízis
Termésnövelő anyagok vizsgálata, tanúsítása (2019/1009 EK rendelet szerint)
ÚJDONSÁG
Akkreditált pormérés
ÚJDONSÁG
Talajbiológiai aktivitás vizsgálatok
ÚJDONSÁG
HL-APP
Ügyfélportál
4 A tarló aranyat ér
6 Talajaink állapota lassan, de biztosan elkezdett romlani – interjú Kovács Andrással
8 A talajélőlények rendszere és a talajok egészsége közötti összefüggések
12 A generációváltás nem egyik napról a másikra történik – interjú Polyák Imrével és Dórával
15 A tarlóművelés szerepe a hazai növénytermesztésben
18 A talajok kémhatása
20 Valamerre tartanunk kell, különben lemaradunk és aki lemarad, az általában veszít – interjú Molnár Dániellel
22 Az átfogó talajismeret jelentősége
25 Szemléletváltás
30 Amit a cinkről tudni illik – I. rész
32 Trichoderma gombák a talajban és hasznosításuk a növénytermesztésben
37 Kalciumpótlással az egészséges talajállapotért és a növények stressztűréséért
2023. I. évfolyam · Felelős kiadó: Agrova Kft. (4400 Nyíregyháza, Kossuth tér 6.); HL-LAB Talajvizsgáló
Laboratórium (Mertcontrol HL-Lab Kft., 4031 Debrecen, Köntösgát sor 1-3.)
Szerkesztés és előkészítés: Green Edge reklámügynökség (Green Edge Media Group Kft., 1141 Budapest, Szugló u. 82.)
Nyomta és kötötte: Folprint Zöldnyomda Kft. (1119 Budapest, Than Károly u. 25.)
Felhasznált stock képek forrása: Shutterstock, Freepik Premium
A kiadó a magazinban a nem saját gondozásában megjelent cikkek tartalmáért felelősséget nem vállal.
A lapban olvasható cikkek és információk csak a szerkesztőség hozzájárulásával közölhetők!
Kapcsolat: info@phylazonit.hu · www.phylazonit.hu | info@talajvizsgalo.hu · www.talajvizsgalo.hu
A szántóföldi növények szármaradványainak kezelése különleges helyet foglal el az agrotechnikai műveletek között. Napjainkban, a hazai szántóföldi növénytermesztési tér elsődleges szervesanyag forrását ezek a növényi maradványok jelentik, ezért a jelentőségük sokkal nagyobb, mint ahogy azt első pillantásra gondolnánk.
A különböző növényi részek nagy mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, melyek szerveskötésben találhatóak meg. Ezeket a részeket a talajba visszajuttatva jelentősen gyarapíthatjuk a talaj tápanyagkészletét, azonban a szervesanyagban rejlő tápanyagoknak mineralizálódni kell ahhoz, hogy a növények hasznosítani tudják azokat. Ez a biológiai folyamat elsődlegesen a talaj mikroorganizmus közösségének köszönhető. A talajba kerülő szervesanyagok egy része nem, vagy nagyon lassan képes csak mineralizálódni. Ezek az anyagok N tartalmú vegyületekkel összekapcsolódva humuszanyagokat hoznak létre, melyek hosszútávon járulnak hozzá a talaj tápanyagszolgáltató képességéhez. Az ilyen szervesanyagok nagymértékben javítják
a talaj vízmegtartó képességét, mely tulajdonság, az egyre gyakrabban fellépő aszályos időszakokban szintén felértékelődik.
A nem megfelelően kezelt tarlómaradványok épp olyan jelentős problémák forrásai lehetnek, mint amekkora előnnyel járhat a megfelelő eljárások alkalmazása mellett. Az okszerűtlenül kezelt vagy épp kezeletlen tarlómaradványok elősegítik a kórokozók túlélését, illetve megnehezítik a talajművelési eljárásokat vagy a kedvezőtlen szén: nitrogén (C:N) arányú maradványok pentozán hatást válthatnak ki a talajban, mely jelenség esetén tápanyag veszteséggel is számolnunk kell.
Ahhoz, hogy ezeket a negatív hatásokat elkerüljük, optimális fizikai, kémiai és biológiai talajállapotot kell kialakítanunk. Ezek a jellemzők külön-külön is több tényezőből tevődnek össze, melyek közül talán a legkisebb befektetéssel a talaj biológiai állapotának javítása jár, azonban bármelyik aspektus elhanyagolása okozhat sikertelenséget. A talaj biológiai állapota hatékonyan és gazdaságosan javítható, a különböző mikrobiológiai készítmények alkalmazásával. Az ilyen anyagok koncentráltan tartalmaznak olyan kedvező hatású mikroorganizmusokat, melyek kedvező hatást gyakorolnak a tápanyagok feltáródására és egyéb agroökológiai tényezőkre is.
De mit is kell tudni egy ilyen készítménynek?
Fontos, hogy rendelkezzen olyan organizmussal mely hatékonyan képes bontani a növényi sejtfalat alkotó cellulózt, így jelentős mértékű szervesanyag válik hozzáférhetővé a többi mikroba számára. Továbbá e folyamatok során is jelentős tápanyag válik felvehetővé a növények számára. Erre a feladatra alkalmas baktérium törzsek fajok lehetnek például a Bacillus circulans, a Cellulomonas nemzetség tagjai, vagy néhány kedvező hatású gomba faj, mint például néhány Trichoderma faj.
A másik kardinális tényező ami befolyásolja a tarlómaradványok bomlását, a nitrogén illetve annak rendelkezésre álló mennyisége. Ebből kifolyólag olyan organizmusra is szükségünk van, amely nitrogenáz enzimrendszerrel rendelkezik, és ezáltal képes a légköri N megkötésére, ezzel biztosítva a kedvezőtlen C:N arányú bontásához szükséges nitrogént, így elkerülhető a pentozánhatás.
Ilyen organizmusok lehetnek az Azotobacter nemzetség tagjai, esetleg egyes Bacillus fajok is. A tarlómaradványok egyik legkedvezőtlenebb hatása lehet, hogy életteret biztosít a különböző növényi kórokozóknak.
Ezért fontos, hogy olyan organizmust is tartalmazzon az adott készítmény, amely sziderofór termeléssel, vagy pedig egyéb antifungális hatású vegyület termelésével képes visszaszorítani az ilyen kórokozókat, mint a Pseudomonas nemzettség egyes tagjai vagy a Bacillus subtilis
A másik fontos tulajdonság, hogy a készítmény tartalmazzon olyan organizmust is, mely képes a szerves foszfor vegyületek mobilizálására, azaz foszfatáz enzim termelésére. Egyes kutatók már a 60’ évek végén felfedezték, hogy a rizoszférában található baktériumfajok közel fele képes ilyen enzim előállítására. Bár gyakran előfordul, hogy a talajban található szerves és szervetlen foszfor vegyületek feltárására akár ugyanaz a mikrobafaj is képes lehet. Kutatók kimutatták, hogy álltalában más organizmusok végzik el a két említett feladatot, mivel a talajban található szervetlen foszfor mobilizálása más mechanizmus eredményeként történik, mint a szerves foszforvegyületeké. A szerves foszfor mineralizációjára alkalmasak lehetnek Bacillus cereus vagy a Bacillus megaterium fajok egyes törzsei.
Fontos tudni, hogy az adott baktériumfaj amellett, hogy jeleskedik az adott fő tulajdonságban, egyéb képességekkel is hozzá tud járulni a sikeres növénytermesztéshez. Erre kiváló példa, a Bacillus megaterium faj, mely amellett, hogy kiemelkedő foszformobilizáló tulajdonsággal jellemezhető, jelentős mértékű légköri N megkötésére is képes, melyet az irodalmi és saját eredményeink is igazoltak. Vagy ehhez hasonlóan az Azotobacter chroococcum a jelentős légköri N fixáción túl, képes növényi hormonok termelésére is. A készítmény alkalmazása fentartható és gazdaságos módon járul hozzá az optimális talajélet visszaállításához, fenntartásához, ezzel rövid és hosszútávú előnyökhöz juttatva a felhasználót.
Simkó Attila, tudományos munkatárs, Phylazonit
Takácsiban, családi gazdaságok összevonása révén 500 ha-on foglalkozunk növénytermesztéssel. Területeink nagy része Veszprém és Győr-Moson-Sopron megye határán húzódnak. Vetésforgónkban őszi búza, őszi árpa, kukorica és mák is megtalálható, ezen felül 2000 hektáron végzünk bérmunka szolgáltatást.
Miért tartja fontosnak a szemléletváltást?
A talajainkon, illetve a termésátlagainkon azt vettük észre - attól függetlenül, hogy igyekszünk mindig jobb nemesítésű, a lehető legjobb hibrideket kipróbálni -, hogy kukoricában, búza és őszi árpa fajtáknál, az elmúlt években nem igazán tudtunk már egy közepesen jó csapadékos évben sem, számottevő termésátlag növekedést elérni azzal a technológiával, amit az elmúlt 15-20 év során használtunk. Azt sem gondolom, hogy le lenne maradva a gépesítettségünk egy hozzánk hasonló gazdaság gépparkjától. Talajaink állapota lassan, de biztosan elkezdett romlani és emiatt kellett a talajművelésben és a tápanyagutánpótlásban szemléletváltást elindítanunk.
Milyen technológiai elemeket épített be a gazdálkodásába, amit korábban nem használt?
A szemléletváltás egyik hozadéka, hogy a talajainkat elkezdtük szárbontó baktériummal, illetve gomba- és baktérium keverékkel oltani, egyrészt ettől várjuk azt, hogy a következő években talán a talajromlás megáll és el lehet indítani egy javuló folyamatot a földjeinken. Másrészt a talajművelésen is változtatnunk kell. 20 évvel ezelőtt gyakorlatilag még az őszi búza alá is szántottunk, aztán 10-12 éve a búzánál elkezdtük elhagyni a szántást. Azt vettük észre, hogy nem zavaró a szármaradvány a tábláinkon, gabona vetőgépünket mulcs vetőgépre váltottuk. Nem szabad a talajainkat feketére művelni, ez egy nagyon hangzatos mondat, de tényleg így van. Egyelőre nem vagyunk a takarónövények vetésének a híve és annak sem, hogy abba vessünk bele direkt módon egy kultúrát. De az előző évi növényeknek a szármaradványát igyekszünk a talajon amennyire lehet ott hagyni, figyelembe véve a növényvédelmet, pl. azt, hogy egy gombafertőzés ne okozzon problémát a következő évi kultúrában. Csak ott szántunk már ahol feltétlenül szükséges, például istállótrágya beforgatás
céljából. A korábbi években 400-500 hektáron szántottunk, ezt ma már évi 100-120 hektárra csökkentettük. A szántást felváltotta a talajok kultivátorral és középmély lazítóval való művelése. Ezen felül kombinált vetőgépet alkalmazunk, ahol a magágykészítés és a vetés egy menetben történik, ezáltal kevesebbszer bolygatjuk a talajt. A vetéseinket hengerezzük, ezáltal a vizet megőrizve próbáljuk visszazárni a talajt.
„Talajaink állapota lassan, de biztosan elkezdett romlani és emiatt kellett a talajművelésben szemléletváltást elindítanunk.”
A tavalyi év azt gondolom mindenki számára egy szélsőségesen gyenge év volt, ez nálunk is megmutatkozott, bár igaz az is, hogy az észak-nyugati régió valamivel több csapadékot kapott, mint az ország többi része. 5,5 tonna/ha búzával fejeztük be az évet, tavalyelőtt még azt mondtam volna, hogy ez egy rossz átlag, viszont a tavalyi év tükrében ez mégsem volt annak mondható.
Kukoricánál 6,9 tonnát értünk el hektáronként, ami azt gondolom, hogy ennek a vízmegőrző talajművelésnek köszönhető. Számunkra ez a tavalyi év nem volt olyan katasztrofális, mint az ország más részein.
Hasonló csapadékviszonyok között, magasabb termésátlagokat tudtunk elérni és az őszi munkálatokat, az őszi vetések előtti magágykészítést látva azt kell mondjam, hogy több nedvesség maradt a talajainkban ennek a technológiának köszönhetően.
Hogyan készül fel az idei évi termelésre, min fog változtatni a korábbi évekhez képest az előző évi aszály, műtrágya válság és emelkedett input anyag árak hatására?
A 2022-23-as évnek is úgy tudtunk neki állni, hogy jó minőségű magágyakat készítettünk el az idei betakarítású növényeinknek, sikerült nedvességet megőrizni a talajban a fentebb említett technológiák révén.
A műtrágya minőségére mi mindig is érzékenyek voltunk, de ez most valamelyest változott; ha a hatóanyag megvan a műtrágyában már nem igazán érdekelt, hogy ki gyártotta, illetve lefeleztük a talajainkban a komplex műtrágya mennyiséget. Alapműtrágyaként ősszel kevesebbet szórtunk ki mindenhol. Kb. 4 mázsákat juttatunk ki hektáronként és ezt csökkentettük le 200 kg-ra. Nitrogénből is a korábbi, 500-600 kg helyett egy maximum 400 kg lesz az, amit kijuttatunk. Jobban odafigyelünk a talaj pH-ra. A műtrágyának, amit kiszórunk, olyan közeget próbálunk kialakítani a talajban, hogy az a növény számára is felvehető legyen. Ennek okán, sok év óta először újra meszezzük a talajainkat, így próbáljuk valamelyest pótolni a kieső műtrágyát. Illetve az idei évben először - a Phylazonittal közösen - fogunk kijuttatni talajoltó baktériumot kukorica vetéssel egymenetben. Tehát elindul egy olyan folyamat, aminek hatására remélem, hogy akár a későbbiekben még tovább csökkenthetjük a kijuttatott műtrágya mennyiségét. Bízom abban, hogy ennek a technológiának hosszú távú pozitív hatása lesz, viszont cserébe nem egyetlen évnek a kezelésétől várjuk azt, hogy csodák történjenek.
Labonczné Tóth Mariann, TalajPlusz magazin
A talajok egészségére egyre nagyobb figyelem fordítódik, hiszen az, az emberi egészséggel is összefüggésben van. Az emberi táplálékunk megközelítőleg 95%-a köthető a talajhoz. A talaj legfontosabb funkciója a biomassza-, azaz főleg a takarmány- és az élelmiszertermelő képesség, amit a „termő-talaj” kifejezésünk is tükröz. Azt gondolhatnánk, hogy a termékenyebb talaj egyúttal arányosan egészségesebb is, de ez nem mondható el minden esetben. A termékenységet napjainkban a kívülről bevitt „mű”trágyákkal is növelhetjük, de ez nem egyenesen arányos a talajaink egészségi állapotának javításával. Ehhez a talajélőlények, az úgynevezett talaj-táplálékháló szervezetek számát és összetételét, valamint a működőképességüket is érdemes megismerni.
A talaj egy önállóan működőképes, élő, biológiai rendszer, egyfajta összetett „szuperorganizmusnak” tekinthető. Számos élőlény-csoport alkotja, és mindegyiknek megvan a szerepe, „feladata” egy adott talaj-növény-környezeti rendszerben, így alkotnak összetettségükben egységes „rend”szert. Az élőlénycsoportok között kapcsolati hálózat van, ami elsősorban táplálkozási tulajdonságuk szerint alakul. A „ki mit eszik a talajban” kérdés határozza meg a talajélőlényekre (a talajbiótára vagy az edafonra vonatkoztatva), hogy a talaj hogyan tudja az elsődleges funkcióját, a növény-táplálást is biztosítani. A növények azok az élőlények, melyek a levegőben található szervetlen
szén-dioxidból a a napfény energiájának segítségével képesek szerves szén-vegyületeket előállítani. Ehhez azonban szükségük van még azokra a vízben oldott tápelemekre is, amelyek nagy részét csak a talajok mikroorganizmusai képesek felszabadítani (vegyületeikből) enzimek segítségével, vagy oldhatóvá tenni az általuk kiválasztott szerves savakkal. Fontos még az a Nitrogén is, amely az egyetlen elem, ami kívülről kerül a talajba, annak mikrobiális tevékenysége által. A légkörben nagy mennyiségben rendelkezésre áll a nitrogén, de az erősen összekapcsolódó két nitrogén molekula 3-as kötését csak bizonyos baktériumok képesek megbontani és azt a növény által már könnyen felvehető nitrogén atomokat is tartalmazó molekulákká (aminosavakká, fehérjékké) alakítani.
A mikroorganizmusok így a talajok „kémiai mérnökei”. A legkisebb talajélőlények a talajban, alig néhány, átlagosan 5 mikron nagyságúak, de feladatuk a talaj „vegykonyhájában”a táplálékkészítés, azaz főzik, vegyi anyagokkal (pl. enzimekkel) kezelik, roncsolják az elhalt szerves anyagokat, így azokból a növények által is felvehető tápelemek és kisebb molekulák lesznek. A mikrobák (baktériumok, ősbaktériumok=Archea, és gombák) így képesek lebontani (dekompozíció) és ásványosítani (mineralizáció) a növényi/állati maradványokat a talajban. A legnagyobb számban jelen lévő szervezetek, ezért fontosságuk kiemelkedő a növényi tápelemek biokémiai körforgásában is. A mikroorganizmusok mindenütt és általánosan jelen vannak. Ahol bontható anyagot (akár még a hulladékokat, szennyeződést is) találnak, ott képesek nagy számban és változatos (biodiverz) összetételben jelen lenni.
A mikroorganizmusok szerves anyag-lebontó képessége a növénytáplálás alapja és része. A legnagyobb számban vannak jelen a talajokban és a teljes talaj-táplálékháló további működő-képessége is ezek mennyiségétől, minőségi összetételétől függ.
A mikrobák számát és tevékenységét, hasonlatként ismét az emberi társadalomból véve a példát, mint egy erre épülő „rendfenntartó szervezet” felügyelni, szabályozni szükséges. A legnagyobb szabályozó maga a növény, aki már a növekedése kezdetén válogat, szelektál a talaj rendelkezésre álló mikrobatömegéből.
A szelektálás alapja a növénynél legelőször is a mikróba gyorsasága és tevékenysége. A gyökéren kiválasztott anyagok (cukrok, aminosavak, vitaminok…) segítségével az erre „ráharapó”, minél gyorsabb (r strategista) és minél aktívabb (effektívebb) mikrobák kerülhetnek be a gyökérrendszerbe (a rizoszférába). Ez a tulajdonság mindkét félnek előnyöket biztosít.
A kívülről bevitt mikrobiális oltások során egy adott talajba már azok az aktív mikroba-törzsek kerülhetnek, amelyeket a kedvező talajtani, növénytani tulajdonságokra válogattak ki.
A talajban további szabályozók (regulálók) azok, a sokszor szintén láthatatlan talajállatok, a mikrofauna (protozoák) és a mezo-fauna tagjai (kollembolák, atkák, fonálférgek) is, melyeket „biológiai szabályozók”-nak hívunk. Táplálkozásukkal befolyásolják a baktériumok és a gombák számát, elfogyasztják (predátorként) vagy megfertőzik (parazitálják) azokat, így korlátozni képesek a megtámadott organizmusokat és ebből előnyük származik. De miért is jó ez egy talaj-növény rendszerben?
A ragadozóknak is nevezett predátorok az elfogyasztott paránylények (mikróbák) testének csak bizonyos részét,
hányadát használják fel a saját testük építéséhez, így a feltárult maradékok könnyen felvehető, közvetlen tápanyagforrásként jelennek meg a növényeknek.
A fonálférgek (Nematódák) például, mint a legnagyobb csoportja ezeknek a biológiai szabályozóknak, a baktériumok fogyasztásával azonnal felvehető N-forrást juttatnak a talaj-növény rendszerbe. Hat baktérium testéből csak az egyiknek a Nitrogénjére van szüksége a saját teste építéséhez, így a másik 5 baktériumból a Nitrogén közvetlenül a talajba, a növényhez kerülhet. Csökkenthető műtrágya-felhasználáshoz vezethet el tehát, ha a talajok biológiai életére és a talaj táplálékháló teljességére figyelemmel vagyunk.
A következő funkcionális csoportot adják az „ökoszisztéma mérnökök”, azok a már szabad szemmel is látható állatok (giliszták, rovarok, mikro-artropódák), amelyek mozgatják, keverik, forgatják, „művelik” a talajokat. A tápanyagok biokémiai körforgásában tevékenységükkel aprítják, morzsolják a szerves anyagokat, így azok könnyebben feltárhatók lesznek a talaj kémikus szervezeteinek, a mikroorganizmusoknak is a „talajkonyhában”. A talajban a mozgásuk során járatok (kitaposott utak) készítésével is lehetőséget, életteret biztosítanak a növényi gyökereknek, hogy könnyebben terjedjenek a talajban, de a járatokban lerakódott nyálka-anyagok a többi élőlénynek is táplálékot, élőhelyet adhatnak. Egy erdei ökoszisztémában is számos és sokféle ilyen élőlény található, szintén változatos összetételben (biodiverzitásban).
A talajok „ökoszisztéma mérnökei”, a szerves anyagokat aprító, morzsoló talajállatok típusai és biológiai formái egy erdei avartakaróban.
Talajfunkció és szolgáltatás Megnyilvánulása Mi akadályozza? Mi mutatja?
Termőképesség, termékenység
Folyamatos tápanyagszolgáltató képesség
Puffer-képesség, a talaj-károsító hatások kivédési képessége
Megújulási, regenerálós képesség (resziliensz)
Lebontó-, degradálóképesség (toxikus anyagok kivédése)
Talajegészség, kórokozó (patogén)-mentességi állapot
Tolerálja a talajromboló és a környezeti stressz-hatásokat
Mutatja, hogy egy talaj-károsító hatást mennyi idő alatt tud kivédeni
A szennyezők ártalmatlanítási képessége
Minőségi, szupresszív talaj, élelmiszer-minőség és biztonság
Szerves anyagok hiánya, szárazság, tömörödöttség, peszticidek, műtrágyák intenzív felhasználása
Kevés és lepusztult szerves anyag-réteg, rossz talajszerkezet
Specifikus, jótékony élőlények (lebontók, sav-só-tűrők) hiánya
Pusztult talaj, környezeti stressz-tényezők (víz-hiány, tömörödöttség)
Biokontrol élőlények hiánya, rossz tápelem-arányok, levegőtlenség
Növénytakaró, termés, gyökerek, talajállapot, talajélet-formák
Talajbiota, táplálék-háló (flóra és fauna-arányok), aggregátum-stabilitás
Humusz-anyagok színe, mennyisége, minősége, szerkezetesség
Lebontatlan szár-maradványok, talajbióta (flóra, fauna, mikrobák) hiánya
Antagonista mikróbák, gomba:baktérium arány javulása
1.táblázat: A talajállapot mérése és a kimutatást segítő tulajdonságok.
A fenti csoportosítás szerint érdemes megvizsgálni azt is, hogy a talajélőlények milyen mérhető és kimutatható tevékenységre képesek a talajban és ennek a sokféle aktivitásnak milyen látható formája, megnyilvánulása van. Számos talajbiológiai tulajdonságot tudunk mérni, vizsgálni és ezek segítségével a jelenlévő szervezetek számára (mennyiség) és összetételére (minőség) is következtetni. A környezeti „stressz”körülmények képesek gátolni, csökkenteni az élőlények tevékenységét.
A talajban irodalmi adatok szerint a jelen lévő mikroorganizmusoknak átlagosan közel 70%-a inaktív, alvó (dormans), nem működőképes állapotban van, és csak akkor lesz ismét aktív, ha a körülmény megfelelő, vagyis van bontható szerves anyag, levegőzött a talaj, a víz is rendelkezésre áll és még a szaporodási hőmérséklet is optimális számukra. Ezek mellett a talajba vitt vegyi anyagok, a peszticidek is korlátozó tényezők lehetnek. Fontos tehát mérni a hatásokat.
A talajok egészségéhez általában a teljes és működőképes talaj-táplálékháló szervezetekre szükség van hiszen ezek egymásra épülve biztosítják a talajélet sokféleségét és számos funkcióját. A szakma arra törekszik, hogy ezek mérhetőek, kimutathatók is legyenek. A fenti táblázat ezt összegzi.
A talaj kémiai mérnökeinek a munkáját a talaj légzés (respiráció), a mikrobiális biomassza és a talajok enzimatikus aktivitása mutathatja ki, amire már szabványos vizsgálati módszerek is léteznek. A biológiai szabályozók közül a leginkább alkalmazott módszer a fonálférgek (Nematódák) mennyiségi és minőségi vizsgálata, azaz a fonálférgek (Nematódák) száma és összetétele, amit
viszonylag egyszerűen, mikroszkópos megfigyeléssel tehetünk láthatóvá. Ásópróbával a földigiliszták száma is megállapítható és ezzel következtethetünk a talajban a működési folyamatokra. A földigiliszták mennyisége egy adott talajban rendre arányos a talaj bontható szerves anyagaival is. Hazai és nemzetközi gyakorlatban is ismert az a gyakorlat, hogy bizonyos textil-anyagokat, így például vatta (cellulóz)-tartalmú zsákocskákat a földbe leásva és időnként azokat visszamérve határozható meg a talaj bontási (degradációs vagy dekompozíciós) képessége, amiben a baktériumok és a talajállatok tevékenysége is beletartozik (Unger féle cellulózteszt).
Gyakorlati körülmények között, egy-egy gazdaságban az „ásd el az alsóneműdet” mozgalom, vagy az „ásd be a teafiltereket” alapján is láthatóvá lehet tenni a talajbióta
A talajok fizikai-kémiai tulajdonságaival összefüggésben a talajbiológiai aktivitás mértékét jól össze lehet hasonlítani a pamut alsóknak a talajba ásásával. Két-három hónap alatt látható és mérhetővé is tehető az elbontott mennyiség, a talaj „cellulózlebontó” aktivitása. A fotón németországi régiók talajainak a változatos mintázata látható.
„éhségét” és a táplálkozásra vonatkozó „akaraterejét” (effektivitását) is. A leásott objektumokat aztán legkevesebb 6-hét, de inkább 2-3 hónap után kiszedve látható és mérhető az elbontott anyagok mennyisége. Ezzel a közvetlen módszerrel tényleges és szemmel is megfigyelhető képet kaphatunk a vizsgált talajok biológiai tevékenységének a mértékéről. Az eredmény összefüggésben van az adott, vizsgált talaj alapvető fizikai-kémiai tulajdonságaival, szemcse-összetételével, a szerves-anyag- és víztartalmával, de befolyásolja a művelési mód, a felhasznált és talajba vitt anyagok (trágyák, növényvédő-szerek), és a további meghatározó környezeti körülmények is. Ennek változatos megnyilvánulására mutat példát a fotó.
A talajok fizikai tulajdonságai megalapozzák, a kémiai tulajdonságok befolyásolják a talajok általános tulajdonságait. A talaj-élőlények (talajbiota) ezekkel összefüggésben oda-vissza ható, állandóan és dinamikusan változó módon, de folyamatos működőképességet tudnak biztosítani.
A talaj, mint környezeti tényező hatással van az emberi egészségre is, közvetlenül a táplálékaink és közvetve számos egyéb funkciója által. A talaj és az ember is a bioszféra része, így az élettani ökológiai tényezők, a természeti törvényszerűségek mindkettőre hatnak. A talajok egészségét is képesek biztosítani bizonyos, erre genetikailag és élettani tulajdonságaik alapján alkalmas mikroorganizmusok. A talaj egészségi állapotát (szupresszivitását) ki lehet mutatni ezekkel és így a vizsgálatok alapján az egészséges talaj összehasonlítható az immun-gyenge (receptív) talajokkal. A talaj-növény egészséget jelző néhány talajbiológiai jellemzőt és vizsgálati lehetőséget a 2. táblázat összegzi.
Talajbiológiai tulajdonság
Antagonista baktériumok és gombák jelenléte, aktivitása
Növény-növekedés-serkentő baktériumok
A betegségekkel és a káros környezeti „stressz”tényezőkkel szemben ellenálló, szupresszív, talajban a növény is egészséges és nem, vagy kevésbé fogékony a kór- és károkozók támadásával szemben. Ezt segíthetik a növényi gyökérrendszerben és gyökereken (rizoplán), valamint a gyökér/növény-belsőben is életfeltételeket találó és a növénnyel így együttműködő mikrobiális tulajdonságok is. A növénytáplálás mellett egyúttal védik is a növényt a kór- és kár-okozóktól, így nem csak a műtrágyák, de a növényvédő-szerek (peszticidek, mint mesterséges életidegen anyagok) felhasználása is csökkenthető. Az a talaj, ahol nincsnek „jótékony hatású” növénynövekedést-serkentő és hormonokat biztosító, szabályozó baktériumok/gombák, nem nevezhető tehát egészségesnek. Az egészséges talajban a kórokozó gombákat a jelenlévő antagonista tulajdonságú baktériumok képesek távol tartani, kontrollálni.
A talajok fizikai és kémiai tulajdonságai mellett a talajbiológiai működőképességre is figyelemmel kell lenni. A talajok víz- és levegő-gazdálkodásához is oda-visszahatásként szükséges a talajbióta jelenléte és működése, de további előnyt jelent az összetétel alapján a talaj-egészség, ezáltal a növény- és emberi egészség biztosítása is, amire figyelni (mérni, vizsgálni és ha szükséges akkor javítani) kell. Ezt a célt szolgálja a MATE biológiai talajerőgazdálkodó szakirányú képzése, továbbá az MTT Talajbiológiai Szakosztálya és az MTA DAB Talajbiológiai Munkabizottsága is.
Dr. Biró Borbála, az MTT Talajbiológiai Szakosztály elnöke, az EU „Egészséges Talaj és Élelmiszer” misszió hazai szakértője,
biro.borbala@gmail.com
Egészség jelzése, kimutatásuk Jellemző mikroorganizmusok
Antagonista képesség ellenőrzése növény-kórokozókkal szemben
Vaskelátok kimutatása, aktivitása abundancia vizsgálat
Potenciális növény-, humán-kórokozók Élelmiszer-minőségi- és biztonsági, mikrobák jelenléte
Asszociatív és obligát szimbionta nitrogén-kötők
Nitrogén-kötők jelenléte, kimutatása, gyökérgümők száma, helyzete, aktivitása
Foszfor-mobilizáló gombák, baktériumok Gyökérfestés, kolonizáció, mikroszkópos aktivitás-vizsgálat
Aktinobaktériumok, biokontroll gombák (pl. Trichoderma sp.)
Pseudomonas fluorescens, P. putida csoport tagjai
Spórás patogének Enterobacter, Lysteria, Escherichia coli…
Azospirillum, Rhizobium, Bradyrhizobium genus,
Arbuszkuláris mikorrhiza (AMF), spórás Bacillus sp
2.táblázat: A talajegészség megnyilvánulásához szükséges néhány talajbiológiai tulajdonság és az azokban résztvevő mikroorganizmusok.
A kitartás és folyamatosság mellett emberi oldalról a jó családi kapcsolatok ápolása, rendszerszinten a fiatalok nézőpontjának tágítása az, ami igazán fontos.
Előbb-utóbb minden vállalkozásban eljön az a pont, amikor át kell engedni a vezetést a fiatalabb generációnak. Polyák Dórával a Poly-Fruct Kft. agronómusával és édesapjával, Polyák Imrével, a Kft. ügyvezetőjével a generációváltás folyamatáról beszélgettünk. A Poly-Fruct Kft. alapvetően 1500 hektáron foglalkozik szántóföldi növénytermesztéssel és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokkal. Szárítóval, tárolóval, komplett géprendszerrel rendelkeznek és valamennyi terménykereskedelmet is folytatnak.
D - Soha nem lehet egy ilyen éles vonalat húzni, hogy na, ez itt pont megtörtént.
Szerintem, amíg a család együtt dolgozik ez egy elhúzódó folyamat, egy közös fejlődés, munkamegosztás.
Már hatodik éve dolgozom itthon, de szerintem még mindig messze vagyunk attól, hogy ki lehessen mondani, hogy itt a generációváltás lezajlott.
I - Az tényleg nem így megy, hogy elhatározom, és aznaptól már meg is csináltuk. Ez egy folyamat, ami megérik és mi szerintem teljesen jó ütemben haladunk. Nyilvánvalóan, ahogy az ember idősödik, egyre több mindent ad át; itt szerencsés eset van, mert van kinek.
Tudatosan készültek a generációváltásra?
D - Mondhatni, hogy készültünk rá. Én Gödöllőre jártam, ott végeztem el a BSC-t, nekem ott jött meg igazán a kedvem. Miután azt elvégeztem, akkor már tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de még nem voltam teljesen biztos benne. Ahogy hazajöttem, rengeteg munka volt, mert az akkori agronómusunk pont előtte
ment el. Én szerencsés voltam, mert átláttam a termelést, ami végül is az egésznek az alapját adja, anélkül nem lehet tovább haladni a következő lépcsőfokra. Így a helyzet adott volt. Az elején még sokat mentünk ki apával együtt a határra, mindent megbeszéltünk. Nyilván most is megbeszéljük a főbb dolgokat, de már mindenki jobban megy a maga útján.
Dóra vágytál valami más irányba korábban vagy teljesen természetes volt, hogy hozzá fogsz járulni a családi vállalkozáshoz?
D - Nem volt egy adott irányba erős indíttatásom, hogy mi szeretnék lenni. Nagyjából azt tudtam, hogy a gimnáziumban a matematika, volt az, amit szerettem. A biosz faktot már tudatosan választottam, amiatt, hogy az egyetemhez jó alap lesz.
Itthon láttam, hogy a gazdaság jól működik, meg lehet belőle élni. Láttam, hogy nagyon kár lenne valami teljesen másba fogni, mert sokkal nagyobb munka valamit ilyen színvonalon, teljesen egyedül felépíteni. De igazából csak akkor jöttem rá, hogy mennyire jó, hogy ezt választottam, amikor már egyetemre jártam, és láttam, hogy rengeteg örömöt tud adni a mezőgazdaság, nagyon sok szépség rejlik benne.
Imre! Önöknek mennyire volt természetes az, hogy a lánya belefolyik ebbe a folyamatba? Volt ebben bármilyen tudatos terelgetés?
I - Nyilván mindenki szeretné, hogy amit alkotott, azt tovább tudja adni a családon belül, ez egy természetes folyamat. Az ember tisztában van azzal, ha erőlteti akkor biztos, hogy nem fog sikerülni. Sok barátomnál, ismerősnél, kollégánál azért látom, hogy nem olyan könnyű ez. Sokszor nem egyértelmű a családtagok, a gyermekek részéről, hogy ezt az utat választják.
Tehát az erőltetést, semmi szín alatt nem javaslom. Inkább valamilyen módon a szépségét kell megmutatni ennek a szakmának.
Azt, hogy ez egy biztos, jó megélhetést nyújthat az embernek és a családjának. Itt az ember szegről-végről a maga ura, még ha az időjárásnak ki is van szolgáltatva. Talán szerencsés helyzetbe kerültünk, hogy Dóra kedvet kapott hozzá, és így működőképes lett a dolog. D - Sok helyen azért azt is lehet érezni, hogy beszélnek arról, hogy a szülő át szeretné adni a gazdaságot, de mégsem ad a gyereknek olyan feladatot, felelősséget, amelyet, ha megugrik, akkor az majd ad egy kis önbizalmat.
Nálunk ezzel soha nem volt gond, én ilyet soha nem éreztem, de valószínűleg nekem is kedvemet szegte
volna, ha apa nem így állt volna hozzá az elejétől. Ha nem lett volna rajtam felelősség és feleslegesnek éreztem volna magam, akkor valószínűleg nem kaptam volna kedvet.
Ezen kívül van még olyan dolog, amit kiemelnél, amire mindenképpen érdemes figyelnie egy szülőnek?
D – Ha valami jól sikerül, akkor azt szerintem érdemes megfogalmazni egymás felé. Amikor az ember még kezdő, akkor azért jólesik a visszacsatolás. Főként úgy, hogy nekünk a mezőgazdaságban ez legfőképpen az aratáskor van, ami évente egyszer történik. Ha még az időjárás is beleszól, akkor az aratás sem biztos, hogy mindig úgy sikerül, ahogy az ember eltervezte.
I - Az is fontos, hogy nekünk kell megtanítani a következő generációnak, hogy ez egy mezőgazdaság.
Tehát itt vannak sajnos olyan események, amik attól függetlenül bekövetkeznek, hogy arról mi tehetnénk. Gondolok itt például az idei év aszályos időszakára.
Imre, az ön szemszögéből milyen pozitívumai vannak annak, hogy a lányával dolgozik és nem a munkaerőpiacon kellett néznie valaki után?
I - A munkaerő után így is kell néznünk, csak nyilván a cégvezetés vonatkozásában van az átadásnak a következő lépcsőfoka. Az a pozitívum, hogy motivációról, motiválásról, itt nem kell beszélni, mert az alapvetően megvan.
Dóra, van olyan innováció, amit újonnan hoztál be a vállalkozásba?
D - Van persze, de szerintem ez nem hozzám köthető; főként a pályázati lehetőségekhez és olyan környezeti dolgokhoz, amihez alkalmazkodni kell.
I - Dóri belépésével nyilván lett egyfajta fiatalosabb lendület. Például pályázat segítségével elkezdtük megvalósítani a precíziós gazdálkodást. Én jómagam már valószínűleg ezzel nem annyira tudtam volna megbirkózni, segítség kellett volna hozzá. Dóri meg fogja tudni valósítani. Vállalatirányítási rendszert vezetünk be, meg sok minden olyan újdonság van, ami a kockás papíron már nem működött.
Mi volt a fókusza Önnek eddig és hogyan változott azóta, amióta Dóri bekerült?
I - Nem gondolom azt, hogy olyan őrült nagyot változott volna. Nyilván azzal, hogy Dóri már ilyen szinten, maga irányítja a termelési folyamatokat, több kapacitás jut az egyéb dolgokra a cég menedzselésében. Az lenne a következő lépcsőfok Dóri számára is, hogy ezeket a dolgokat ő is elsajátítsa. A jövőt tekintve úgy tervezem, hogy a cégben maradok, de nyilván egyre több feladatot átadva, egyre kevésbé lennék benne a dolgokban, akár csak a megbeszélés szintjén. Jobbnak tartom, ha ez egy folyamat. Szerintem így az átadónak és az átvevőnek is sokkal szerencsésebb.
Tervezik előre ezeket a folyamatokat, van esetleg 5,10 éves terv vagy a családi ebédnél megszületnek ezek a konklúziók és naprólnapra alakulnak?
I - A terv inkább abban áll, hogy egyre több dolgot fogok átadni Dórinak, de ezt nem tudjuk előre, évekre meghatározni. Ez majd megérik magától.
Miért lehet az, hogy nagyon sok családban ez nehezen megy? Az idősebb generáció nem tudja kinek átadni a munkát, mert a gyerekek abszolút más irányba akarnak menni. Ez eléggé erőteljes minta így manapság.
I - Sok családban láttam például azt, hogy elmentek a gyerekek ügyvédnek, orvosnak, stb; akkor onnantól, hogy elkerültek Pestre, már nem nagyon érzik úgy, hogy visszavágyódnának vidékre. Aki nem szeret a lakóhelyén élni, az eleve rontja annak az esélyét, hogy ő ott fog megtelepedni. Fontos, hogy a családi élet rendben legyen, mert az is egyfajta elvágyódást okozhat a gyereknek, ha nem akar annyira a közelben lenni.
Akkor jól értem, amellett, hogy a családi kapcsolatoknak rendbe kell, hogy legyenek, rendszerszinten is figyelni kellene arra, hogy vidéken lássanak perspektívát a fiatalok az ottmaradásban és hogy jól érezzék magukat?
I - Igen, pontosan. A vidéknek olyannak kell lenni, hogy ott az égadta világon minden meglegyen. Én alapvetően kecskeméti voltam, de semmi szín alatt nem költöznék vissza, megszerettem ezt a teljes vidéki létet. És az, hogy én itt jól érzem magam, átsugárzódott a családomra és a lányomra is.
Volt olyan nehézség, ami önöknél felmerült, de aztán sikerült áthidalni?
I - A szakmában is többször előjönnek olyan dolgok, amit másképp oldanánk meg. Ebből néha nyilván vannak konfliktusok köztünk. De azzal mind a ketten tisztában vagyunk, hogy az eredményesség a fő cél. Mindkettőnk szándéka ugyanaz, még ha az út nem is egyezik teljesen.
Mi az a gondolat, amit útravalónak adnának azoknak az embereknek, akiknek ez nem megy olyan egyszerűen, mint Önöknél?
D - Szerintem ez sehol nem megy egyszerűen. Ha az ember úgy áll hozzá, hogy ez majd egy csettintésre megy, akkor biztos, hogy csalódás fogja érni. Mindenképp fontos a sok türelem és alázat. Ha ezek megvannak, akkor idővel mindent meg lehet tanulni.
I - Azt ne képzelje senki, hogy az egyetemről olyan szintű képzéssel jönnek ki a fiatalok, hogy egyből alkalmasak lennének. Nyilván fontosak az alapok, de rengeteg minden más is van, az emberekkel való bánásmódtól kezdve más olyan tényezőkig, amiket menet közben kell megtanulni. De ez mind mind idő, bele kell, hogy rázódjanak. Fontos a folyamatosság, amikor már valamit biztosan meg tud csinálni, továbblépni és újabb feladatokat átengedni. Így szerintem mindenkinek működhet.
Huszár Noémi, TalajPlusz magazin
A tarlóművelés a növénytermesztésben használatos fogalom, amely a termőföld művelésének egyik folyamatát jelöli. A növénytermesztés rendszerében az előkészítő műveletek közé sorolhatjuk. Alapvetően két talajmunka tartozik ide: a tarlóhántás és a hántott tarló ápolása. Tankönyvi definíció szerint a tarlóhántás a nyár eleji és nyári betakarítású növények sekély (5-10 cm mélységű) művelése. A tarlóhántás feladata, hogy egyszerre végezze el a talaj felső rétegének a keverését és a tarlómaradványoknak a talajba történő bedolgozását is. A tarlóművelés tehát egy fontos talajművelési tevékenység, mivel segít megőrizni a talaj szerkezetét és a nedvességtartalmát, elősegíti a talaj légzését, szabályozza a talaj hőforgalmát és növeli a talaj biológiai aktivitását. A tarlóművelés további célja, hogy a következő gazdasági növényünk termesztésére előkészítse a talajt, és hogy segítse a növényi maradványok lebomlási folyamatait. Sajnálatos módon a növénytermesztésben évtizedekig alkalmazták a tarlóégetést a gyomok és betegségek elleni küzdelemben. Ez ma már nem a preferált lehetőség; számos egyéb módszer is használ-
ható a tarlómaradványok kezelésére. A tarlóhántás korlátozza a kártevők és a kórokozók élettevékenységét is. A tarlóművelés második része a hántott tarló ápolása, amelyre a gyomok és az árvakelés megjelenése miatt lehet szükség. A tarló ápolása történhet mechanikai vagy kémiai, vegyszeres úton is. A tarlóápolásnak a haszna a talaj kedvező állapotának a megtartásában és a gyomnövények elleni védekezésben van.
Mit nevezünk tarlómaradványoknak?
A tarlómaradványok a betakarítás után a talaj felszínén maradt növényi szárrészek és egyéb szerves növényi részek összessége. Ide sorolhatjuk a föld feletti biomasszát, a szalmát (növényi szárrészeket) és a betakarított növényünk után visszamaradt föld alatti
biomasszát, a gyökérrendszert is. A tarlómaradványok alkotórésze még a betakarítógépből kihulló pelyva és például a szemtermés is. A talajfelszínre visszahulló szemtermés fogja eredményezni az árvakelést, amely ellen majd a hántott tarló ápolásakor kell védekezni.
Tarlóhántás szabályai:
• A tarlóhántást a betakarítást követően rövid időn belül végezzük el, ezzel segítve egy védőréteg kialakítását a talajfelszínen.
• A hántás során a talajfelszínt le kell zárni, így csökkentve a nedvességveszteséget.
• A tarlómaradványokat lehetőség szerint egységesen, homogén módon keverjük be a talaj szövetébe.
Hántáskor az aratással egy vagy külön menetben zúzott tarlómaradványok egy része a talajba keverik, más részét a felszínen hagyják. A felszínt takaró tarlómaradványok a talajt a kiszáradástól óvják. A gyakorlatban megkülönböztetünk nehezen aprítható és jól aprítható tarlómaradványokat. A nyár eleji és nyári betakarítású növények esetében jól aprítható tarlómaradványokról beszélhetünk. A hántás során a szántóterületeken visszamaradt növényi részeket aprítjuk, keverjük, roncsoljuk. A mechanikai aprítás során felületnövelést végzünk a tarlómaradványokon, így a talajban élő hasznos
biológiai szervezetek könnyebben le tudják bontani a növényi részeket. Egy egészséges jó kondícióban lévő talaj esetében a lebontási folyamatok gyorsabb ütemben végbe mennek, mint egy degradált talaj esetében. Természetesen a tarlóbontási folyamtokhoz nedvességre és tápanyagokra is szükségük van a biológiai szervezeteknek, mint például a baktériumoknak. A klímaváltozás egyre fokozódó hatásai miatt a talajaink nyári védelme felértékelődött. A felszínen elterített és/ vagy sekélyen bedolgozott tarlómaradványok (mulcs) csökkentik a nedvesség veszteségét. Segítenek a talaj kedvező biológiai tevékenységének az előmozdításában és ezáltal jótékonyan hatnak annak művelhetőségére is. A tarlóhántás a hazai klimatikus viszonyok között a talajkímélő művelés egyik alapvető eleme. A tarlómaradványokat mindig érdemes átvizsgálni, hogy azok kórokozó mentesek-e. Ezzel is felkészülve az esetleges növényvédelmi problémákra, amelyek már a következő gazdasági növényünknél okozhatnak problémákat.
A felszínt takaró tarlómaradványok előnyei:
• Alacsonyabb az erózió kockázata. A tarló talajtakarót biztosít, amely megvédi a talajt a széltől (defláció) és a vízeróziótól azáltal, hogy lassítja a szél sebességét a talaj felszínén és csökkenti a lefolyást.
• A talajt takaró réteg csökkenti a párolgást, ezzel javul a talaj vízháztartása és nő a beszivárgás aránya is.
• Védi a talajfelszínt a kiszáradástól és az erős UV sugárzástól.
• A talaj nedvesség- és hőforgalmának szabályozásával elősegíti a biológiai folyamatokat. A nyirkos, kellően laza és levegős talajba az aerob mikroszervezetek tevékenysége felélénkül, és megindul a talaj beéredési folyamata.
Az eddigiekből jól látható, hogy a magyarországi talajok számára egy értékes szervesanyag forrásról beszélünk. A tarlómaradványokra nemcsak a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés (alomanyag), gombatermesztés, cellulózipar és az energetikai szektor is fontos erőforrásként tekint. A verseny folyamatos, hogy ezt az értékes alapanyagot ki fogja felhasználni.
De ne feledjük, hogy a talajra káros hatások nélkül nem lehet minden évben a szántóterületünkről elhordani a tarlómaradványokat. A talaj struktúrájában már rövid időn belül is szerkezetromlás figyelhető meg. Csökken a talaj szerkezetessége, nem lesz megfelelő az aggregátum stabilitása, csökken a biológiai aktivitása és a nedvesség- és tápanyagmegtartó képesség is.
Sokkal érzékenyebb lesz a klímaváltozás kedvezőtlen hatásaira. A tarlóhántás során a talajba juttatatott szármaradványok szervesanyagban gazdagítják a talajunkat és ezzel a légkörből kötünk meg szén-dioxidot. Ezzel is hozzájárulva az üvegházhatású gáz megkötéséhez.
A talaj fizikai paramétereitől (kötöttség, konzisztencia) függően bármely sekélyen lazító és porhanyító eszköz alkalmas a tarló hántására. Elsődlegesen a tarlóhántás eszközének Magyarországon a különböző tárcsákat tekintjük. A hántási feladat elvégzésére a V-, X- elrende -
zésű és az egyre elterjedtebb rövidtárcsák is alkalmasak. A műveletnél ügyeljünk arra, hogy azt túl nedves talajállapotnál ne végezzük. Antropogén talajhibát, úgynevezett tárcsatalpréteget okozhatunk a talaj 1012 cm-es mélységében. A tárcsákon kívül lehetőség van még sekély kultivátorokkal és ásóboronákkal is a tarlót meghántani. Bármely eszközt is alkalmazzuk ne hanyagoljuk el a felszín azonnali lezárását sem, ezt a tárcsássor mögé kapcsolt hengerrel valósíthatjuk meg. A legtöbb talajművelő eszközünknek része a talajfelszín lezárását segítő hengersor. A hántott tarló ápolásához használhatunk ásó- és forgóboronákat. Ezekkel az eszközökkel hatékonyan és gyorsan megvalósítható a tarló ápolása.
Zárszó
A tarlóművelés és a tarlómaradványok kezelése, a szervesanyag gazdálkodás mindig is fontos szerepet töltött be a gazdálkodásunkba és ez nem is fog megváltozni az elkövetkező évtizedekben. A tarlómaradványok szervesanyagot (struktúranyagot) biztosítanak a talajainknak, ezzel növelne fizikai, kémiai és biológiai stabilitásukat. A klímaváltozás kedvezőtlen hatásait csak egészséges (jó kultúrállapotú, szerkezetes stb.) és biológiailag aktív talajállapot esetén tudjuk kivédeni. Ennek megteremtése hozzájárul a gazdálkodásunk sikerességéhez rövid- és hosszútávon is. Termőtalajaink megóvása nemzeti érdekünk is!
Dr. Kovács Gergő Péter, egyetemi docens, MATE, Intézetigazgató helyettes, Növénytermesztési-tudományok Intézete
A tavalyi évben bekövetkezett globális gazdasági válság eredményeképpen a növénytermesztés költségeinek markáns emelkedése, valamint az elmúlt évtized legsúlyosabb aszálya szemléletváltásra kényszerítette a gazdálkodókat. Egyre fokozottabban jelentkezik az erőforrások, különösen a talajok állapotának megismerésére irányuló igény, amelynek alapja a talajvizsgálatok rendszeres, ismétlődő elvégzése, amely során átfogó képet kaphatnak a gazdálkodók a talajaik állapotáról.
A talaj alapvető tulajdonsága a termékenysége, vagyis az, hogy kellő időben és a szükséges mennyiségben képes ellátni a rajta élő növényzetet vízzel és tápanyagokkal, és így lehetővé teszi az elsődleges biomassza megtermelését.
Mint termelőeszköz a talaj termékenységével a növénytermesztés alapjául szolgál és tárgya mindazon tevékenységeknek, amelyek a nagyobb és biztosabb termések elérését célozzák. Ezek a beavatkozások, mint a talajművelés, a trágyázás, a vegyszeres gyomirtás, az öntözés, a talajjavítás, mind a talaj tevőleges közreműködésével érik el hatásukat. Közben a talaj maga is változik és e változások lehetnek időlegesek vagy tartósak, illetve kedvezők vagy kedvezőtlenek.
A talaj kémhatása egy komplex, fontos paraméter, amely alapjaiban határozza meg a termőföldön való gazdálkodás eredményeségét, így ismerete nélkülözhetetlen a gazdálkodók számára.
A talaj kémhatása tulajdonképpen a talaj folyékony fázisának kémhatása (a folyadék lúgos, közömbös vagy savas voltát jelenti), mely térben és időben változik, a talaj nedvességi állapotától, a növényzet életfolyamatai során keletkezett anyagoktól és egyebektől függően. A kémhatás az oldatban lévő H+-ionok koncentrációjától függ. Légszáraz talajból 2,5-szeres mennyiségű desztillált vízzel vagy KCl-oldattal készített (1:2,5 arányú) szuszpenzió kémhatását mérjük, s az így kapott értékekből tájékozódunk a talaj pH-járól. Ugyanazon talajnál a KCl-os szuszpenzió kémhatása savanyúbb lesz, mint a desztillált vizes szuszpenzióé. Különösen nagy különbség adódik a két érték között erősen savanyú talajoknál. Ezért a pH-értékek közlésekor mindig meg kell adni, hogy az a pH(H2O)-t vagy a pH(KCl)-t jelenti-e.
A talajok pH-értéke kisebb-nagyobb mértékben ingadozik. Egy-egy talajnál az évszakonkénti ingadozás a 0,5-1 pH egységet is elérheti.
A vizes szuszpenzió kémhatása alapján az alábbiak szerint csoportosítjuk a talajokat:
erősen savanyú savanyú gyengén savanyú
közömbös (semleges)
gyengén lúgos lúgos erősen lúgos
pH <4,5
pH = 4,5-5,5
pH = 5,5-6,8 savanyú
pH = 6,8-7,2 semleges
pH = 7,2–8,5
pH = 8,5–9,0
pH > 9,0 lúgos tartomány
A talaj összes savanyúsága az aktív és a potenciális (rejtett) savanyúságból áll. A kolloidok felületéhez kötött potenciális savanyúság egy-egy talajnál 10.000-szerese vagy 50.000-100.000-szerese is lehet az aktív savanyúságnak.
Az aktív savanyúság a vizes szuszpenzióban mért pH-érték alapján kimutatható savanyúság, amely csupán a ta-
lajoldat lehetséges H+ koncentrációját fejezi ki, de nem mutatja a talajkolloidok protonleadó képességét.
A potenciális savanyúság a savanyú talajban a H+ ionok és az ásványokból kioldódó Al 3+ ionok többsége a kolloidokhoz kapcsolódva található. A körülmények változásával azonban ezek megjelenhetnek a talajoldatban, növelve annak savanyúságát. Ezért a savanyúságnak ezt a formáját rejtett (potenciális) savanyúságnak nevezzük.
A kémhatás növényélettani szempontból is igen fontos jellemzője a talajoknak. A különböző gazdasági növények fejlődése meghatározott pH-tartományban a legmegfelelőbb. Savanyú pH-t tűrő növény pl. a rozs, a zab, a burgonya, lúgosabb talajt igényel pl. a lucerna, cukorrépa stb.
A talaj kémhatása közvetve is hat a növények életére. A savanyú talajban bizonyos tápanyagok, elsősorban a foszfátionok megkötődnek, Al- és Mn-toxicitás léphet fel. A káros folyamatok 5,5 pH alatt már nagymértékben jelentkeznek. A kifejezett lúgosság pedig a talaj szikesedéséből adódó kedvezőtlen feltételekre hívja fel a figyelmet, illetve rontja a mikroelemek felvételét. A növények tápanyagfelvétele és mikrobiológiai tevékenysége szempontjából a gyengén savanyú, illetve a semleges körüli kémhatás a legmegfelelőbb.
A mezőgazdaságilag hasznosított területek savanyodását sok helyen előidézheti, vagy gyorsíthatja a savas hatású műtrágyák használata, egyes helyeken pedig az ipari és közlekedési eredetű légköri savas üledékek.
Napjainkban egy másik meghatározó káros tényező a talajok szikesedése, melyre jellemző a rossz talajszerkezet; -vízgazdálkodás; a -tápanyagforgalom és -tápanyagszolgáltatóképesség. Ezen talajokon termesztett növények termőképessége gyenge. Megkülönböztetünk gyengén lúgos (pH 7,2-7,9), erősen lúgos (pH >8,5) talajokat. Ezekre a területekre javasolt a Na ionok arányának meghatározása alapján agrotechnikai elemként meszező anyagok alkalmazása, annak különböző dúsításokkal rendelkező fajtáinak (CaCO3) kijuttatása. A talaj savanyúságát Ca-tartalmú vegyületekkel lehet csökkenteni, illetve megszüntetni. Erre a célra CaCO3 -tartalmú anyagokat (mészkőport, cukorgyári mésziszapot stb.) használunk. A javítóanyag szükséges menynyiségének megállapításához az y1-érték lehet az egyik kiindulópont. A javításhoz mintegy 5–20 t/ha hatóanyag szükséges. A javítás kedvezően hat a talaj fizikai és biológiai tulajdonságaira, melynek eredményeként javul a talaj szerkezete, levegő- és vízgazdálkodása, jobb lesz a szerves anyag minősége, csökken a talaj cserepedési hajlama, élénkebb lesz a talajélet, intenzívebbé válik a nitrifikáció, fokozódik a tápanyagok feltáródása és jobb lesz a műtrágya-hasznosulás.
A talajok erősen lúgos kémhatása (pH > 8,5) még a savanyúságnál is kedvezőtlenebb lehet. Az ilyen talajokban a kicserélhető nátrium mennyisége jelentős, s esetleg még szóda is jelen van. A talaj szerkezete, vízgazdálkodása, tápanyag-gazdálkodása rendkívül rossz.
Javításukhoz Ca-tartalmú anyagot, gipszet, vagy kalciumot nem tartalmazó, de savanyító hatású anyagokat használunk, melyek Ca-ionjai fokozatosan kiszorítják (lecserélik) az adszorbeált Na-ionokat, s a talaj kémiai- és fizikai sajátságai kedvezőbbé válnak. Hatásukra megnő a talajoldatban a Ca-ion koncentrációja, csökken a kicserélhető Na ion mennyisége, kedvezőbbé válik a talaj kémhatása, javul a talaj szerkezete és vízgazdálkodása, meggyorsul a káros sók lemosódása, javul a talaj tápanyag-gazdálkodása.
Mint látható, a talaj kémhatása komplex, sok tényezős paraméter, amely folyamatosan változik, és jelentős hatással, befolyással bír a talajok állapota, a tápanyagok felvétele és a növények élettani funkcióinak működése szempontjából. Éppen ezért értékének folyamatos ismerete elengedhetetlen a tudatos, szakszerű, takarékos és eredményes gazdálkodás megvalósításához.
dr. Ágoston Tamás, szaktanácsadási csoportvezető, HL-LAB Agrár és Környezetvédelmi Laboratórium és Mérnöki Iroda
Az Agrár-Béta Kft. területe kb. 2000 hektárt tesz ki, ami nagyrészt bérletből tevődik össze, de van saját tulajdon is. Csak növénytermesztéssel foglalkozunk, állattenyésztésünk nincsen. A különleges beltartalommal rendelkező waxy kukorica a főnövényünk, minden évben több mint 1000 hektáron termesztjük, emellett van még 300 hektárnyi búza, szintén 300 hektárnyi napraforgó, 100 ha hibridkukorica és egy kevés siló cirok is a vetésszerkezetünkben.
Miért tartja fontosnak a szemléletváltást?
Van egy régi mondás; miszerint, ha nem haladunk előre, akkor hátra fele haladunk. Olyan sosincs, hogy megállunk egyhelyben, hiszen elhalad mellettünk az idő és a versenytársak is. Azt gondolom, hogy pont ezért fontos a szemléletváltás, valamerre tartanunk kell, különben lemaradunk és aki lemarad, az általában veszít.
Milyen technológiai elemeket épített be a gazdálkodásába, amit korábban nem használt?
Elmentünk a precíziós irány felé, próbálunk ennek a szemléletnek megfelelni. Először az önjáró permetezőnket szereltük fel 2 cm-es pontosságú GPS-el, így a permetezés és a műtrágya szórásunk is sokat javult. Ez összegben és hasznosulásban is mérhető, mind vegy-
szer, mind műtrágya oldalról. Ma már traktor fülkéjéből állítjuk a vetőmagmennyiséget és a tőszámot is. A közeljövőben egy szárító beruházása történik, hogy az energia részét is optimalizáljuk a gazdaságnak. Azt gondolom mindig van mit javítani, de az első pár lépést már megtettük. A felvételezéseket drónokkal próbáljuk meg kiegészíteni, így szemlézni a területet. Nagyon figyelünk a talaj szerkezetére, ahogy tudjuk javítjuk azt. Igyekszünk úgy hozzányúlni a talajhoz, hogy azt az unokáink is tudják művelni. Ezt a folyamatot az AÖP is elősegítheti. Igyekszünk a talajéletet felpezsdíteni. A környéken nem rendelkezünk rossz talajadottságokkal, de mindig van mit jobbá tenni, ezért is tartjuk fontosnak a baktériumok és a gombák kijuttatását. Jelenleg a Phylazonittól vásárolt Trichoderma gomba készítményeket használjuk, melyet az idén próbáltunk ki először és bízunk benne, hogy meghozza a várva várt segítséget.
„Valamerre tartanunk kell, különben lemaradunk és aki lemarad, az általában veszít”.
Azt gondolom, ha valami szemmel látható, akkor az biztos, hogy máshol is megmutatkozik majd, akár a mérlegen, akár az üzemanyag költségen. Legelőször a permetezésnél vettem azt észre, hogy nincs átfedés, nincsenek kihagyva foltok. A permetezőnek a munkája sokkal szebb lett, nem lettek csíkosak a táblák. Rögtön az első évben észrevehető volt, hogy szebb a gyomirtás, szebb a gombaölés. Vetésnél nincs rávetésünk, ha esetleg nem tudunk kultivátorozni vagy nem érünk oda időben az sem gond, nem veszik el a növények egymás elől a helyet, az energiát, a vizet.
A különböző baktérium- és gombakészítmények talajba való juttatása, és ezáltal a talajélet javítása nem lesz egyik évről a másikra látványos, de hosszútávon biztos, hogy meghozza az eredményét, még ha ez nem is közvetlenül pénzösszegben lesz mérhető.
Nekem az is megfelelő, ha jobban érzi magát a növény, ami által természetesen teremni is többet fog.
Hogyan készül fel erre az idei termelésre, min fog változtatni a korábbi évekhez képest az előző évi aszály és a műtrágya válság és emelkedett input anyag árak hatására?
Én annak a híve vagyok, hogy a lehetőségekhez mérten mindent meg kell adni a növénynek, így nem tervezünk műtrágya csökkentést, nem tervezzük azt, hogy kevesebb mag/hektárral történjen a vetés, nem fogunk spórolni. Attól tartok, illetve úgy gondolom, hogy ha elkezdem csökkenteni a műtrágyámat az valószínűlegtermészetesen időjárás függvénye is - kevesebb termést eredményezhet. A kevesebb termésből jövőre megint kevesebb műtrágyát tudok vásárolni és ez egy olyan negatív spirált indít el, amiből nagyon nehéz kimászni. Az aszály ellen természetesen öntözéssel tudnánk védekezni, de ez jelenleg nem megoldott a gazdaságban. Úgy tudom vannak olyan készítmények, amelyek segítenek az aszálytűrésben, vagy ahogyan szokták mondani; „adnak még 2 hetet a növénynek”, de ha 2 hét múlva sem esik az eső, akkor teljesen mindegy, hiszen víz nélkül nincs élet.
Úgy gondolom, hogy alap dolog az okszerű, vízmegtartó talajművelés, esetleg szárazságtűrőbb hibridek vetése minden kultúrában ahol ez lehetséges, csak ezzel tudunk valamelyest felkészülni az aszályra.
Labonczné Tóth Mariann, TalajPlusz magazin
Napjainkban a mezőgazdaság szemléletformálódáson megy keresztül, ami elengedhetetlen a jelen és a jövő kihívásainak leküzdéséhez. A paradigmaváltás elkerülhetetlen a hatékony és fenntartható mezőgazdasági termelés megalapozásának szempontjából. Jelenlegi uralkodó talajjellemzők az elmúlt 100 év talajművelési rendszerek alkalmazásának köszönhetően nagy mértékben leromlott állapotot mutatnak fizikailag, kémiailag és biológiailag egyaránt. A talajvizsgálatok elvégzése, az azokból kapott eredmények megismerése, kiértékelése nélkülözhetetlen az általunk használt talaj, mint termesztő közeg jellemzőinek megismeréséhez.
Jelenleg a talajmintavételek jelentős része a jogszabályokban meghatározott kereteken belül történik. Azonban egyre nagyobb azon gazdálkodók köre, akik a jogszabályi kötelezettségeken túl, sokkal részletesebben szeretnék megismerni a talajaikat. A tudatos gazdálkodó számára a talajvizsgálatok során kapott eredmények és adatok által lehetőség nyílik arra, hogy összetettebb és reprezentatívabb képet kapjon a talajairól, akár tudományos alapokon elemezze azokat, s megismerje a talajait mind fizikailag, mind kémiailag és biológiailag.
Napjaink meghatározó irányelvei közé tartozik a mezőgazdasági termelést illetően a precíziós technológiák szerteágazó fajtáinak alkalmazása, a biológiai sokféleség megőrzését célzó „agrobiotechnikai” beavatkozások alkalmazása a talaj kérdéskörét illetően. Ahhoz, hogy a termelők pontos és reprezentatív képet kapjanak a talajaik állapotáról, a pontos és precíz talajminta-
vétel nélkülözhetetlen. Ez vonatkozik a hagyományos és precíziós talajminta vételre egyaránt.
A precíziós talajmintavétel alapja a talajszkennelés folyamata, amely során a talaj művelési zónái meghatározása kerülnek a talaj elektromos vezetőképessége (EC) alapján. A talajszkennelés során kialakított zónák jelentik az alkalmazott precíziós technológiák alapját. Jellemzője, hogy a táblán belül eltérő talajadottságokkal rendelkező részek (tápanyag-ellátottság, talajszerkezet, gyommal való borítottság stb.) külön-külön egységekként értelmezzük. A talaj EC értékéből következtetni tudunk a kation-csere kapacitásra, a nitrogén hasznosulásra, az adott terület vízgazdálkodására, a talaj szerkezetére, talaj tömörödöttségére. Az elkészült EC-térkép alapján meghatározott mintavételi pontokon vett talajmintákból akkreditált laboratóriumban elvégzett vizsgálatokból kapott eredmények alapján valós, reprezentatív képet kapunk a talajaink állapotáról.
Az elvégzett talajvizsgálatok eredményeiből további hasznos, a hatékony és eredményes gazdálkodás szempontjából nélkülözhetetlen információk nyerhetők ki, amely a gazdálkodók számára különösen akkor válnak értékesé, amikor az időszakonként elvégzett talajvizsgálati eredmények értékeit kielemzik, s összevetik az alkalmazott agrotechnikai és tápanyaggazdálkodási műveletekkel.
Ezen a vizsgálati eredmények birtokában lehet precíziós tápanyag-utánpótlási tervet készíteni, amellyel meghatározható a menedzsment zónákra kijuttatandó különböző input anyagok racionális mennyisége, amelynek köszönhetően az aktuális tábla minden meghatározott pontján tudatos, optimális mértékű gazdálkodást
tudunk végezni a maximális profit érdekében. A tápanyag-gazdálkodási terven alapuló gazdálkodás, mind gazdasági, mind környezetgazdálkodási szempontból létfontosságú a mezőgazdasági termelők számára. A gazdálkodást napjainkra egyre inkább jellemző profitorientáltság mellett, egyre nagyobb figyelem fordul az ésszerű tápanyag kijuttatásra.
A pontos tápanyag-gazdálkodási terv alapja a precíz mintavétel, melynek hiánya téves eredményekhez vezet. Ennek kiküszöbölésére szakértő kollégák igénybevétele szükséges, mind a talajminták megvételére, illetve azok vizsgáló laboratóriumba szállítására. Az akkreditált laboratóriumba beérkezett talajmintát egyedi azonosítóval látják el (Labor ID), mely felhasználásra kerül a tápanyag-gazdálkodási tervben is, ezáltal válik visszakereshetővé és beazonosíthatóvá az adott tervhez felhasznált talajvizsgálati eredmény.
A bevizsgált talajminták érvényességi ideje a laboratórium által kiállított mérési jegyzőkönyv dátumtól számítva 5 év. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a pontos tápanyag-gazdálkodási terv nélkülözhetetlen alappillére a gazdálkodótól származó területi információk. A pontos talajvizsgálati eredmények és a gazdák által küldött pontos adatok alapján készülhet el a jó tápanyag-gazdálkodási terv. A tápanyag-gazdálkodási terv
jogszabályi hátterét az 59/2008. (IV. 29.) FVM rendelet (Vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméhez szükséges cselekvési program részletes szabályairól, valamint az adatszolgáltatás és nyilvántartás rendjéről) és a 4/2004. (I. 13.) FVM rendelet (Az egyszerűsített területalapú támogatások és a vidékfejlesztési támogatások igényléséhez teljesítendő
„Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot”, illetve a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” feltételrendszerének meghatározásáról) adja, továbbá a különböző pályázati lehetőségeket igénybe vevő ügyfeleink egyedi jogszabályi vonatkozásai, a pályázati kiírás alap- és választható feltételeiben lévő korlátozásai.
A tápanyag-gazdálkodási terv a termőhelyi kategória, a humuszellátottság, az elővetemény és annak termésmennyisége, valamint esetleges szárbedolgozása, a főnövény és annak elvárt hozama, az öntözés, a szerves-, vagy akár hígtrágya kijuttatás figyelembevételével kerül elkészítésre, a jogszabályok maradéktalan figyelembevételével.
A pontos adatokból elkészített tápanyag-gazdálkodási terv nagymértékben hozzájárul a tudatos, szakszerű, költségtakarékos és eredményes gazdálkodás megvalósításához. A tudatos gazdálkodó számára a talajainak átfogó ismerete, azok precíz mintázása, a laborvizsgálatok rendszeres elvégzése nem kényszer, hanem kötelesség, mivel ez biztosítja azt az alapot, amely a tápanyag-gazdálkodási tervezés évről-évre történő aktualizálásához szükséges.
dr. Kith Károly, talajbiológiai szaktanácsadó, HL-LAB Agrár és Környezetvédelmi Laboratórium és Mérnöki Iroda
Műtrágya ajánlás technológia
Hosszú évek óta beszélünk arról, hogy baj van. Vagyis hát, pont, hogy nem beszélünk róla, lsd. előző lapszámban írt cikkem. A gazdák jelentős része jóhiszeműen mindent úgy csinál, ahogyan eddig csinált. Tudjuk jól, hogy a tavalyi év egy nagyon aszályos év volt, a magyar mezőgazdaság megroppant. Ekkor mindenki felemelte a fejét, kereste a megoldást, kereste a hibást; a miérteket, és azt, hogy vajon meddig fog ez még tartani. Aztán előkerült az a kérdés is, hogy a talajoknak van e vajon ebben szerepe.
Már akkor is fordítva ültünk a szekérén, hiszen mindenki azt kérdezte, hogy a klímaváltozás, hogyan fog hatni a talajokra, ahelyett, hogy arról beszéltünk volna, hogy a talajok mennyire járulnak hozzá a klímaváltozáshoz. Mert nagyon, és erről szintén már a múltkori cikkben szót ejtettem. Márciusban volt egy nagyon csúnya baleset az M1-es autópályán. Ekkor több hírportál és rádió is felkeresett. Az egy dolog, hogy van ennek a balesetnek felelőse; valaki gyorsan ment, követési távolságot nem tartotta be stb., de azért ez egy vis major, hiszen volt egy óriási nagy homokvihar. Ezt lehet az időjárásnak tulajdonítani, de ha nincs mit elfújnia a szélnek, akkor a szél az nem fúj el semmit és hát ugye tudjuk, hogy olyan porvihar volt, ami a látótávolságot gyakorlatilag minimálisra csökkentette.
Egyre több intő jel van arra, hogy amerre haladunk, az nem jó.
Egyre többet beszélünk arról, hogy valamit másképpen kellene csinálni. Amikor a múltkori cikkben ismertettem a magyarországi helyzetet, akkor alapvető problémaként fogalmaztam meg a talajdegradációt, a talaj jelenlegi pufferkapacitásának csökkenését és a szélsőségességre való hajlamának emelkedését. Ennek kiváltó oka a talajban található szerves anyag mennyiségnek a csökkenése.
Ez a szerves anyag magába foglalja a holt, az átalakult, a felépült, de ugyanúgy az élő szerves anyagot, vagy a még el nem bomlott, de már elhalt szerves anyagot is, amik összességébe véve irányítják a talajéletet és a talaj szerkezetét. Hiszen a legjobb talajszerkezet építő folyamat az a talajbiológia, a humuszanyagok, a gyökerek -, a gombák -, és a baktériumok által termelt anyagok. Ezek ragasztják a talajszemcséket és ha 10
talajszemcsét összeragasztunk, akkor az már tízszer olyan nehéz lesz és nem fújja el a szél, közben pedig pórusok jönnek létre benne, amik tartják a vizet. Ezen felül a humuszanyagok, mint mágneses szivacsok magukhoz kötik a tápanyagot és a vizet direkt módon is. Jól látható, hogy milyen fontos a szerepük, ennek ellenére a természetes vegetációval fedett talajokhoz képest a magyar talajok humusztartalma kb. a fele, de ez még a kisebbik baj, bár a talajszerkezeti degradációt nagyban elősegíti. A másik gond az, hogy nincs benne élő és holt szerves anyag, gyakorlatilag megpróbáljuk kiüríteni a talajainkat, ami szerves anyag marad benne, attól próbálunk minél hamarabb megszabadulni, nehogy kártevők éljenek rajta. Ennek az eredménye az, hogy csak akkor engedjük be az életet, amikor éppen abban az 5-6 hónapban dolgozunk a talajainkkal. És ez a gondolatmenet már magában hordozza a megoldást is.
A szerves anyag csökkenés egyrészt annak köszönhető, hogy úgy vonunk ki óriási mennyiségű szerves anyagot a talajból, hogy azt nem pótoljuk vissza. Másrészt pedig a túlművelés, amikor sokkal több menetet hajtunk végre, mint amennyire valójában szükségünk lenne. Ha ezt a két tényezőt szem előtt tartanánk, akkor gyakorlatilag a megoldásunk 80% már meglenne. A kemikáliákról, a műtrágyáknak a talajélet gátló hatásairól nem beszélek, az a talajbiológusok témaköre. A legfontosabb feladtunk tehát az, hogy első lépésben hozzuk vissza az életet a talajba. Nem azért, hogy jól hangozzon, hanem azért, mert az élet lesz a talajszerkezet megalapozója.
Ha nincs szerkezetünk, - részben a szerves anyag hiánya miatt, részben pedig a túlművelés, elporosítás miatt -, akkor nagyon hamar eliszapolódik a talajunk, aminek köszönhetően a gravitációs pórusrendszer, ami a vizet és a levegőt beengedi és a mélyebb rétegekbe eresztik le, megszűnik.
A problémát nehezíti az is, hogy szerkezetet csak lassan lehet kiépíteni. Tehát akkor kell valami, ami a szerkezetet helyettesíti, egy olyan függőleges járatrendszer, ami a vizet beereszti 30-40-50 cm mélyre és ott a függőleges csatornákon oldal irányba szaladva elkezdje átnedvesíteni a talajszelvényt, a talajszemcséket.
Ezt kellene elérnünk. Egy szerkezetes talajban ez egyszerű, mert a talajmorzsák közti vastag pórusokon leszalad a víz. De ha ilyen nincs, akkor csináljunk mi ilyet! Hogyan kivitelezhető ez? Csak gyökérrel!
A „gyökértermesztés”
A gyökér függőlegesen halad lefelé a talajban és miután elhal, akkor is benne marad a saját maga által kialakított csatornában. Erre a csatornára kell nagyon vigyáznunk, ráadásul - mint ahogy az előbb már szót ejtettem róla - a talaj szerkezet építésnek a legfontosabb eleme a talajélet. Aki ismeri a talajtan, talajbiológia legfontosabb összefüggéseit az tudja jól, hogy a legintenzívebb élet az ún. rizoszférában, vagyis a gyökereket közvetlenül körbevevő felületeken folyik. Nekünk azt kellene elérni, hogy a gyökerek minél nagyobb mértékben átjárják a talajainkat, ráadásul amikor a növény elhal, a gyökér ott marad és 2-3 év alatt lebomlik. Veszít a térfogatából, lesz helye annak, hogy a levegő és a víz, a gyökérjáratokban elkezdjen ugyanúgy működni, mint egy szerkezetes talajban. Sőt, mivel ez tápanyagban gazdag az éppen lebomló szerves anyag miatt, ezért új gyökerek fognak beköltözni a régi gyökérjáratok helyére. Nekünk ezt kell féltve óvni és egyre nagyobb területet begyökeresíteni.
Gyökértermesztés.
Ezzel a kifejezéssel szoktam élni a gazdáknak.
Hogyan tudunk gyökeret termeszteni? A főnövényeknél általában az a probléma (pl. kukoricánál), hogy a sor- és tőtávolságuk között semmi sincsen, hiszen oda figyelünk rá, hogy gyomosodásunk ne legyen, ha kicsit is megindul rögtön kultivátorral vagy vegyszerrel kiölünk belőle mindent. Ezt egyébként a no tilles gazdáknál is látom. Amikor vetőgéppel vetik a takarónövényeket, akkor - persze a sorokban ott van a gyökértömeg - a sorok között gyakorlatilag gyökér sivatag van. Ahhoz, hogy a talajunk elinduljon egy új irányba, ahhoz a jelenlegi gyökérmennyiségnek legalább a 20-30-40x-esét bele kellene tenni a talajba. Nyilván ezt a főnövénnyel nem tudjuk megtenni, vagy legalábbis bonyolult. Ezért a főnövény időszakán túli időszakot kell arra használni, hogy ott folyamatos élet legyen a talajon. Ezt a szerepet a takarónövények hivatottak betölteni. Az M1-es autópályán sem történt volna meg a baleset, ha vannak takarónövényeink, mert ahogy a nevében is benne van, nagyon-nagyon védik a felszínt. Nem csak, hogy védik, hanem elkezdik azt a szerves anyag mennyiséget termelni, aminek elsődleges célja az, hogy benne is maradjon a talajban, és ezáltal támogassa a talajéletet, a talaj szerkezetét, a talaj ökológiai rendszerét és a talaj szerves anyag gazdálkodását. Ez nekünk nagyon fontos lesz.
A gazdák sokszor félnek attól, hogy a másodnövények kiveszik a talajból a vizet. Addig veszik ki a vizet a talajból, amíg a talaj egy nagyon szélsőséges környezeti rendszerben működik és nincs szerkezete. Ha viszont van porozitása, akkor a vízmegtartó képesség is sokkal nagyobb lesz. Sőt, a takarónövények inkább hozzák a vizet, mintsem viszik azt.
A téli félévben általában hűvös van. Amikor éjszaka csökken a hőmérséklet, akkor nagyon gyorsan eléri a harmatpontot és a levegőből óriási mennyiségű vizet képesek betakarítani. Minél nagyobb a levél felület, annál nagyobb a kicsapódási felszín, annál több vizet fog belevezetni a talajba. A tavalyi szárazság esetében a mezőkövesdi tábláinkon is azt láttuk, hogy gyakorlatilag 60-70%-os telítettséget ért el a talaj csak harmatból. Úgy, hogy azt gondolom, hogy mindenképpen ebbe az irányba kell elmenni.
Amikor lekerül a főnövény semmi más célunk nem lehet, mintsem a takarónövények vetése.
Itt lesznek azok a fillérek rááldozva, amik hosszútávon majd a sok forintot hozzák, mert ezek lesznek azok az
időszakok, amikor javítjuk a talajaink állapotát, amikor annak a későbbiekben már nagyon fontos víz-és tápanyag megkötő képessége lesz. Arról nem is beszélve, hogy a takarónövényben pontosan az a tápanyag található meg, amit a főnövénynek ki akarok juttatni. Tehát, ha beleteszek a talajba 30-szor annyi szervesanyagot, - ami átépül, mineralizálódik - az folyamatosan hihetetlen mennyiségű tápanyagkészletet jelent a főnövény számára. És nem csak a főnövény számára, hanem mellette párhuzamosan a talajélet számára is, a kiegyensúlyozott talajélettel pedig folyamatosan támogatni tudom a főnövényt. Gyakran hallom a gazdákról, hogy nem kel ki a takarónövénye. Hát persze, hogy nem kel ki annak, aki csak kiszórja a magot és azt mondja; „ha kikel kikel ha nem nem, úgyis csak az AKG miatt csináltam, vagy mert éppen kötelező”. Odáig kellene eljutni végre, hogy az emberek tudatosan érezzék, hogy ha ezt nem csinálják, akkor ezek az állapotok egyre rosszabbak lesznek. Ezek, azt gondolom nagyon egyszerű gondolatmenetek. Összeségében tehát, gyökér kell a talajba amennyi csak lehet és olyan sűrűn amennyire csak lehet! Ez részben a szerves anyag miatt, és részben a kialakított fizikai járatrendszer miatt nélkülözhetetlen.
A túlművelt talaj, - amit pontosan azért művelünk, mert nincs benne szerkezet – nem fogja megoldani a problémánkat. Én már a 90-es évek végén úgy tanultam, hogy okszerűen kell talajt művelnünk, és a tavalyi év nagyon szépen megmutatta, hogy minél több a „vas”, annál kevesebb a víz. Ez nem az én mondásom,
ezt a gazdák már régen megtanulták, csak nem hiszik el. Aki gondolkodik, az persze már tudja, hogy ez egy nagyon igaz mondat. Ahogyan az is igaz, hogy nincsenek igenek és nemek, fehérek és feketék. Azt gondolom, hogy néha kell a „vas”, szinte mindenhol, hiszen a talajaink hozzászoktak, csak a használata, a mikéntje, az okszerűsége kell, hogy megváltozzon. Az esetek többségében nagyon sok felesleges műveletet végzünk.
Az első jó tanácsom az lenne a gazdák felé, hogy rakják össze az éves talajművelési rendszereiket, gondolják át, hogy hány menetet végeznének el a tavalyelőttig tartó gondolkodásmódjuk alapján. Csinálja úgy, mintha két művelettel kevesebbre lenne energiája, ideje, pénze, és próbálja meg azt átgondolni, hogy hol veszít a saját szeme szerint a legkevesebbet.
A gazdák jelentős része csak azt szereti, ha fekete vagy barna színű a feltalaj. A talajtanosok pedig pont azt szeretik, ha növény van rajta, vagy ha szármaradvánnyal, mulccsal fedett a feltalaj, hiszen az fogja meghozni azt a talajéletet, azt a pufferképességet, ami miatt a talaj olyan nagy érték, amilyennek tartjuk.
Tarlóhántásnál, szántás vagy vetés előtt, menjen ki a gazda és ásson egy 30-40 cm-es talajszelvényt. Tisztogassa meg egy picit késsel, nézze meg, hogy van e szerkezete, hogy mennyire lehet megtörni, van e benne víz, és utána húzzon egy sort a táblán azzal a művelőeszközzel, amivel dolgozna. Nézze meg, hogy mit csinál a gép, még mielőtt azt mondaná a traktorosnak; „hogy ezt a 200 hektárt holnap reggelig intézze el”. És ha rájön arra, hogy ez nem csinál hasznot, csak a gázolajat égeti, akkor hagyja el azt a műveletet, mivel minden egyes törés, pusztítás, bolygatás, ami elmarad, azzal csak nyer a talaj.
Nagyon fontos szem előtt tartani azt, hogy a talajban gyökerek vannak, és ezeket a gyökereket, hogy ha tárcsával, ekével kiszedjük, átforgatjuk, akkor ugyan zöldtrágyának nagyon jó, de a korábban leírt funkcióját, miszerint függőleges járatrendszert hoz létre, azt abban a pillanatban megszűntetjük. Ennek hatására a talaj ugyanúgy összeiszapolódik, a könnyebb részek a felszínen maradnak, a többi pedig lehullik, saját magába omlik, majd kap egy esőt és ugyanúgy bezár a talaj, ahogyan korábban volt. Ezt el kell kerülni. A forgatásos művelés ebből a szempontból nagyon káros, ezért kell első körben átállnunk a lazításra. A lazításnál is nagyon figyelni kell, hiszen a lazítók nagyrésze - a piacnak köszönhetően, akik felismerték az eke ellenességet, - ugyanúgy forgatja, kavarja a szármaradványokat, a műtrágyát, a szervestrágyát, mondván, hogy akkor jobban elbomlik, ami egyébként természetesen nem igaz. Ezektől az anyagoktól sajnos meg akarunk szabadulni, a barna színt szeretjük, a szármaradványt pedig akkor, ha lent van a talajban.
Ha valaki ás egy szelvényt egy kötöttebb talajú területen, látni fogja, hogy ott van benne a 2-3 éves szármaradvány. Hihetetlen! Pontosan azért, mert szerkezet nélkülivé tettük, beforgattuk, magába roskadt, szétiszapolódott, oxigénhiányosság vált, pedig már régen el kellett volna tűnnie, és hát mégsem tűnt el. A felszínről gyakorlatilag fél év alatt, - ha jó az időjárás - el fog tűnni, és amíg nem tűnik el addig is nagyon fontos szerepet tölt be a talaj rendszerében.
A téli félévi csapadék, ráesik erre a szerves anyagra, a mulcsra, átfolyik rajta és beszivárog a talajba. Amikor pedig süt a nap, akkor nem a talajfelszínt éri, nem fog párologni, kiszáradni, a mulcsréteg nagyon szépen védeni fogja a talajnedvességet. Néha szokták monda-
ni a gazdák, hogy ez vissza tud ütni, mert ha nem éri a talajfelszínt a nap, akkor lassabban is melegszik fel. Igen, ez tavasszal lehet, hogy 1-2 hetes csúszást okoz a rendszerben, mert később éri el azt a hőfokot, amitől a csírázás beindul, de utána az a nedvességtartalom, ami benne marad a talajban az sokkal többet jelent ezeken a szélsőséges nyarakon. Alkalmazkodnunk kell a környezeti feltételekhez, például keressünk olyan fajtákat, aminek a tenyész ideje 5-10 nappal rövidebb. Lehet, hogy ezek kisebb teljesítményű fajták, de stabilan tudjuk vele hozni az eredményeket. Ha szántunk, természetesen hamar felmelegszik a talaj, de pontosan a legkritikusabb időpontban távozik a talajból a víz és mire a főnövényem annyira takar, hogy már ne süssön rá a nap, addigra gyakorlatilag már az összes vizet elvesztettük. Ha ez megtörténik, akkor a szántással egy felesleges műveletet hajtottunk végre, hiszen nem abból él a növény.
Nyilván a gazdák jóhiszeműen segíteni akarják a növényeiket, de szokták mondani, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, és hát ez valami ilyesmi játék most. Ezen a folyamaton elindultunk és most meg kellene találnunk azt az átmeneti ívet, amikor minél többet próbálunk felhasználni az egészséges talaj adta funkcióból és minél kevesebbet próbáljuk, gázolajjal, energiával, kemikáliákkal kontrolálni a talajállapotot. Egy szó, mint száz, menetszámot kell csökkenteni és a szokásjog alapján történő talajművelést okszerű talajművelésre felváltani. Semmi olyasmit ne csináljunk, ami kötelezőnek tűnik, ha csak egy darab kérdőjel is felmerül bennünk, hogy vajon szükség van-e az adott műveletre, akkor üljünk le és gondoljuk át a folyamatot. Ha teszem azt van egy nedves felszínem, és ebbe könnyedén bele tudom nyomni az ásót, akkor abba a növényi gyökerek is könnyedén elkezdenek majd nőni.
Miért kell azt 30 cm-ben feltépni, felforgatni, úgy átlevegőztetni, hogy gyakorlatilag minden víz elmenjen belőle?
Ha egy zárt rendszerben van, akkor sokkal több vizet tud majd megtartani. Még a legkritikusabb műveleteknél is, pl. a magágykészítés során is, gond nélkül lehet tarlóba vetni, ha az adottságok lehetővé teszik ezt. Számoljuk ki! Ha X lépés kimarad, hányat léphetünk előre anyagilag? Mert amit nem költünk el, az minden évben haszon. Minden pillanatát a talajnak ki kell használni arra, hogy élet legyen benne, és szerves anyagot adjunk hozzá a rendszerhez. A főnövény idejében ezt nagyon nehezen tudjuk megtenni, de
amint lekerül a főnövény, abban a pillanatban semmi más nem lebeghet a szemünk előtt, mintsem a takarónövények szerepe. Fotoszintetizálnak, létrehozzák a szerves anyagot és építik a gyökereket, magyarul támogatják a talajbiológiát, és ha a talajban élet van, akkor a főnövény is jól érzi magát. A lehető legtöbb szerves anyagot juttassuk be a talajba és csak azt a szerves anyagot vigyük le, ami a legfontosabb, amit megtermeltünk. Ne forgassunk, hanem használjunk egyenes késes lazítót, ami nem tolja ki az elhalt gyökereket a talajból, csak újabb repedés hálózatot ad a fejlődő gyökereknek.
Ezeket az irányelveket megtartva eljuthatunk a megoldáshoz, ahhoz az úthoz, ami részben a vízgazdálkodást, részben a tápanyaggazdálkodást, részben pedig a biológiát fogja segíteni. Ez fogja számunkra csökkenti az input anyagokat, a gázolaj, a vasak és az acél felhasználását, amivel gyakorlatilag egy sokkal kiegyensúlyozottabb és időjárás függetlenebb művelési rendszert hozhatunk létre.
Napjainkban a mezőgazdasági termelésnek egyre több és egyre veszélyesebb kihívással kell szembenéznie. Ezek a kihívások egyaránt fakadhatnak az ökológiai adottságokból, valamint a gazdasági környezetből is. Mind a két aspektusból megközelítve az egyik legfontosabb és legaktuálisabb téma a tápanyaggazdálkodás, azonban továbbra is gyakran előfordul, hogy csak a nagy mennyiségben felhasznált makro elemekre fordítunk figyelmet, míg a mezo és mikroelemek kérdéskörét figyelmen kívül hagyjuk. Ezen okokból kifolyólag szeretném kicsit közelebb hozni és feleleveníteni az egyik legfontosabb mikroelemnek, a cinknek az ismeretanyagát.
A cink (Zn) kiemelten fontos szerepet játszik mind a növényélettani, mind a humántáplálkozás szempontjából. Humánélettani szempontból vizsgálva is kiemelt jelentőséggel bír, fontos szerepe van a fehérjék szerkezetének kialakításában, befolyásolja a DNS-hez köthető anyagcserefolyamatokat valamint a központi idegrendszer működésére is jelentős hatást gyakorol.
A cink körülbelül az 1960-s években került az orvosi kutatások középpontjába, és azóta bizonyították, hogy bár nagyon kis mennyiségben van jelen az emberi szervezetben, mégis a szerepe kiemelkedő. A cink elsősorban a növényeken keresztül kerül be a táplálékláncba, így a növényélettani folyamatokban betöltött szerepén túl, igen fontos jellemző élelmiszer és takarmány minőségi szempontok szerint is. A cink a talaj oldatban, általában ionos formában (Zn2+) van jelen. A növények elsődleges cink forrása a talaj cinktartal-
ma. A talajaink cinktartalma eltérően alakul a világ különböző régióiban. Általánosságban elmondható, hogy a különösen szélsőséges esetektől eltekintve a talajok Zn tartalma 10 és 300 mg/kg között alakulnak. Műtrágyázás nélkül, természetes körülmények között a talaj cinkellátottságát és cinkszolgáltató képességét, gyökereiben határozza meg az alapkőzet minősége, valamint az időjárási körülmények. A vulkanikus eredetű alapkőzetek álltalában 40 és 120 mg/kg cinket tartalmaznak. Míg a meszes alapkőzetnél ez 10-25 mg/kg érték körül alakul. Egyes források szerint a Zn átlagos természetes szintje az Európai Unióban 70 és 150 mg/ kg érték között mozog.
A növényekben a mikroelemek közül, a leggyakrabban a cink okozta hiánytünetekkel találkozhatunk. A cinkhiány leggyakrabban a magas pH-val jellemezhető talajokon fordul elő, amit a különböző agrotechnikai
elemek helytelen alkalmazása (például az öntözés) tovább fokozhat. Gyakran jelenthet gondot a cink olyan lejtős területeken, ahol erős a nem megfelelő talajművelés eredményeként fellépő erózió. Az ilyen helyeken eltűnik a felső talajréteg, amely a jelenlévő cink igen jelentős hányadát tartalmazza mivel a Zn egy igen jelentős résza a szervesanyagokkal komplexeket képezve van jelen. A cinkkel viszonylag jól ellátott talajokon is elfordulhat hiánytünet, mivel a foszfor és a cink között antagonizmus léphet fel. A tavaszi időszakban gyakran előforduló alacsony hőmérséklet szintén előidézhet hiánytüneteket, mivel ilyen esetben a növények tápanyagfelvétele is korlátozott, továbbá a talaj mikrobiális aktivitásának csökkenése miatt lassabban táródnak fel a szervesanyagban rejlő mikroelemek.
A cink, különböző formákban van jelen a talajban, például vízben oldott, kicserélhető, adszorbeált, kelát vagy cink komplexek formájában. Ásványként is több vegyületben is jelen van, mint például szfalerit (ZnS) cinkit (ZnO), smithsonit (ZnCO3). A cink elszórtan található meg a talaj ásványianyag-frakciójában. Mivel egy nyomelemről beszélünk, általában nagy mennyiségű szilárd fázis veszi körül. Ennek ellenére a talajban található vas, alumínium és mangán mátrixok, bizonyos mértékben szabályozzák a cink oldhatósági viszonyait a talajban. Az adszorpciós mechanizmusok nagyon fontos szerepet játszanak a Zn talaj-növény kapcsolataiban azáltal, hogy szabályozzák annak hozzáférhetőségét a talajoldatban.
Számos tanulmány kimutatta, hogy szoros összefüggés van a szerves anyag és a kémiailag kivonható cink mennyisége között. A kutatók úgy gondolják, hogy a talaj felső rétegében található nagy mennyiségű szerves anyag, kiemelt jelentőséggel bír ahhoz, hogy a cink könnyebben elérhető legyen felszíni talajrétegben.
A szervestrágya kiváló cinkforrás lehet, azonban gyakran előfordul, hogy bár egy talaj megfelelő szervesanyag ellátottsággal rendelkezik, mégis hiánytüneteket tapasztalhatunk.
Ennek oka, hogy a szerves anyagok alapvetően két módon léphetnek kölcsönhatásba a cinkkel. Egyfelől, a mineralizáción keresztül felszabadul a cink és így elérhetővé válhat a növények számára. Másodszor, a cink szerves alkotórészekhez kötődhet, amelyek a talajban immobilisek, így olyan kötést alakítanak ki, amelyből a cink viszonylag nehezen szabadul fel. Ez utóbbi esetben találkozhatunk a korábban említett jelenséggel. Kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nem oldható fémes vegyületek, elsősorban a huminsavakhoz, míg a felvehetők inkább más szervesanyagokhoz,
mint a fulvosavak vagy aminosavak kapcsolódnak. A mikroorganizmusok szerepe is kiemelt a cink szempontjából. Több kutató is azt találta, hogy a növények gyökere által kiválasztott szerves savak, igen fontosak a talajban található fémes vegyületek kelatizálásában. Ahogy már korábban említettem, a talaj cinkszolgáltató képessége, jelentős mértékben függ a talaj kémhatásától. Egy a hatvanas évek végéről származó tanulmány szerint, a talaj pH értékének egy egységgel történő emelkedése százszorosára csökkenti a talaj úgynevezett cink aktivitását, amivel a könnyen oldható cink mennyiségét lehet jellemezni.
A cinket különböző növény fajok eltérő mértékben igénylik, melynek elsődleges oka azok növényélettani sajátossága, de ezt majd a cikkem folytatásában fejtem ki bővebben. Azonban egyértelműen látszik, hogy a hatékony cinktrágyázási stratégiák kidolgozása, illetve a különböző cink források megismerése lehetőséget kínálhat a cink hiánnyal összefüggésbe hozható egészségügyi problémák mérséklésére, valamint a növényekben fellépő cinkhiány tünetek kezelésére.
Simkó Attila, tudományos munkatárs, Phylazonit
A növények gyökérkörnyezetében, rizoszférájában élő, talajlakó mikroorganizmusok milliói bonyolult ökológiai közösséget alkotnak a nekik különböző szénformákat juttató, kölcsönös kapcsolati rendszert fenntartó növényekkel. E mikroorganizmusok az általuk kiválasztott metabolitok (anyagcseretermékek) segítségével befolyásolják a növények növekedését, vitalitását, termőképességét.
E hasznos mikrobák különféle hatásmechanizmusok útján támogatják a növények fejlődését. Kolonizálják a talajt illetve a gyökereket, helyfoglalásukkal korlátozzák a fitopatogén szervezetek elszaporodását. Enzimekkel, antibiotikum-szerű anyagaikkal, valamint illékony szerves vegyületek előállításával szintén a kórokozók visszaszorítását végzik.
A növények tápanyag- és vízfelvételének fokozásával, illetve a növekedésüket befolyásoló növényi hormonok előállításával szintén azok gyökeresedését, erőteljesebb fejlődését támogatják.
A talaj mikroorganizmusai nélkül egyáltalán nem valósulhatna meg a tápanyagok körforgása. E talajlakó mikroszervezetek baktériumok, sugárgombák (aktinomyceták, valójában különös formájú baktériumok), gombák, algák és protozoák (állati egysejtűek) lehetnek.
A talaj hasznos mikroorganizmusok kapcsán leggyakrabban talajbaktériumok jutnak eszünkbe. Ugyanakkor az egészséges talajélet szempontjából a talajgombák is nélkülözhetetlen szervezetek, különösképpen igaz ez a Trichoderma gombákra.
A Trichoderma az egyik legelterjedtebb gomba a világon, és olyan növényi szimbionta, amely a rizoszférában és a növényi szövetekben is megtalálható. Részletesen tanulmányozott gombanemzetség, amely jelenleg több mint 200 fajból áll. Szerte a világon elterjedt fajokat találunk közöttük. Különleges képességük okán – ahogy a talajban élő káros gombákat érzékelik, parazitálják, visszaszorítják vagy akár elpusztítják, illetve erőteljes szerves anyag bontó enzimeik révén, melyekkel a növényi maradványok lebontásában, tápanyagaik feltárásában segítenek - biokontroll szerként is széles körben használják őket. Biokontroll és biostimuláns készítményekben leggyakrabban a
T. harzianum, T. asperellum, T virens és T. viride fajok törzseit találjuk.
E Trichoderma törzsek alkalmazása sokrétű, jelentőségük a következőképpen foglalható össze:
1. mikrobiológiai talajoltással a növények fejlődését, termésbiztonságát támogatják, a patogén gombák visszaszorítását végzik, illetve jelentős tápanyagmobilizációs képességük van (kiemelkedő szinten pl. foszfor);
2. a szármaradványokra juttatva kiváló szerves anyag bontó képességük aknázható ki;
3. a növényállomány kezelésével un. indukált szisztémás rezisztencia kialakítására képesek, mely során rezisztenssé válik a növény a kártevő gombákkal és baktériumokkal szemben. Ezt úgy éri el, hogy patogén szervezetekhez hasonló válaszreakciót vált ki a növényből, ám azokkal ellentétben nem betegíti meg a növényt.
A Trichoderma gombák leggyakoribb felhasználási területe a talajba történő kijuttatás, mely során a növénypatogén gombák visszaszorítása, illetve elpusztítása a cél. Ahhoz, hogy a talaj kórokozó gombáival (pl. Fuzárium, Sclerotinia, Aspergillus, Macrophomina, stb.) sikeresen fel tudja venni a harcot, számos mechanizmust fejlesztett ki. Elsődlegesen a gyökerek nagyon gyors kolonizációját végzi el, amellyel a kórokozó gombák kiszorítását éri el. Gyors szaporodásával e patogének életterét, míg igen hatékony tápanyagfelvevő és hasznosító képességével a számukra szükséges tápanyagokat (pl. cukrok, vas) veszi el előlük. Az említett antagonista hatások mellett direkt módon is hatékonyan küzd versenytársaival. Másodlagos metabolit termelésével, melyek például antibiotikumok, mikotoxinok és fitotoxinok lehetnek, hatékonyan gátolja e káros gombák élettevékenységét.
Mindezek mellett parazita gombaként hifája (gombafonala) rátekeredik a növénypatogén gomba hifájára, és sejtfaloldó enzimeivel (celluláz, xilanáz és glükanázok) feloldja azok sejtfalát.
A Trichoderma fajok mezőgazdasági felhasználása nem korlátozódik csupán a hagyományos talajoltásra.
A szántóföldi melléktermékek, szármaradványok, tarlók mikrobiológiai lebontása során a komplexebb szerves vegyületek - mint például a cellulóz, lignin - lebontásához olyan mikrobákra van szükség, amelyek képesek speciális enzimeket kiválasztani (pl. celluláz, xilanáz), amelyek e nehezen feltáródó növényi részek lebontását lehetővé teszik.
Mint azt már láttuk, a Trichoderma fajok rendelkeznek ezekkel az enzimekkel, így a tarlómaradványok mikrobiális oltására is alkalmasak, fokozva a bomlás sebességét, javítva a minőségét, nem utolsó sorban pedig az e maradványokon megtelepedő, esetlegesen áttelelő kártevő gombák elől is elveszik az életteret és a tápanyagokat.
2022 őszén beállított kísérleteinkben 10 hónapon át vizsgáljuk egy Trichoderma asperellum törzs szerves anyag bontó aktivitását. A kísérlet során búzaszalma tömegveszteségét, szerves anyag és különböző tápelem veszteségeit mérjük. A téli hónapok során október és január között a tömegveszteség meghaladta a 40 %-ot, a kontrolhoz viszonyítottan 10 %-kal nőtt a bontás intenzitása az első három hónapban.
Láttuk, hogy a Trichoderma fajok képesek a növények immunválaszát kiváltani bizonyos fertőzésekkel szemben. E bonyolult biokémiai mechanizmusok egy része részletesen feltárt, egy részük még kevésbé ismert. A jelenség háttere azon alapszik, hogy mind a patogén,
mind a nem patogén mikroorganizmusok sejtfelszínén, sejtmembránjában olyan kémiai vegyületek találhatók, melyet a növény érzékel, és erre, ennek megfelelően, maga is kémiai anyagok termelésével reagál. Ezen immunválasz kialakulása megtörténhet gyökéren keresztüli Trichoderma érintkezéssel, behatolással, de létrejöhet a lombozatra történő kijuttatás során is.
Egy újabb, biokontroll szerként történő felhasználási lehetőség tehát a lombon keresztül történő kijuttatás is.
Egy 2022-es kísérletsorozatunkban kisparcellán vizsgáltuk a Trichoderma asperellum cirok növényre kifejtett hatását, lombozatra történő kijuttatás során.
Egyes vizsgálatok szerint a kloroplasztiszok (fotoszintézist végző szervecske, mely fotoszintetikus pigmenteket, klorofillokat és karotinoidokat tartalmaz) szerepet játszanak a Trichoderma gombák által indukált immunválasz aktiválásában. Úgy tűnik, szerepük nem csak a fotoszintézisében van, hanem az immunválaszban szerepet játszó jelek bioszintézisében és továbbításában is részt vesznek.
Az irodalmi adatok alapján úgy tűnik, a kezelés kloroplasztiszok számának és felületének növekedésével járhat.
Vizsgálatainkban a kloroplasztiszokban található klorofill és karotinoid színanyagok mennyiségét mértük laboratóriumban, spektrofotométer segítségével. 40 g/ha dózisban kijuttatott Trichoderma készítménnyel (melyben a telepképző egységek száma 109 volt grammonként) az összklorofill tartalomban 18 %-os növekedést mértünk, 300 kg terméstöbblet mellett.
Láthattuk, hogy e hasznos fonalas gombák mind a talajra, mind a növényre jótékonyan hatnak. Felhasználásuk messzemenőkig biztonságos, semminemű egészségügyi kockázatot nem jelentenek sem az emberek, sem az állatok, haszonnövények számára.
Az evolúciós versenyben kifejlesztett, túlélésüket biztosító eszköztáruk megoldásokat nyújthat a mai modern mezőgazdaság problémáira is.
Varga Sándor, biológiai talajerő-gazdálkodási szakmérnök, Phylazonit
Vajda Péter
„Az AÖP tulajdonképpen egy katalizátor, amely segíti megteremteni az egyensúlyt a jövő eredményes gazdálkodásában.”
A különböző növényi részek nagy mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, amelyeket a talajba visszajuttatva jelentősen gyarapíthatjuk a talaj tápanyagkészletét. A tápanyagoknak azonban mineralizálódnia kell ahhoz, hogy a növények hasznosítani tudják azokat. Ez a folyamat elsődlegesen a mikroorganizmusoknak köszönhető.
A tavalyi év végétől tapasztalt alacsony terményárak és az alapanyagok elérhetősége jelentősen befolyásolta a termelők inputalapanyag beszerzéseit. Ezekhez a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva kell minden gazdálkodónak kialakítania a saját tápanyaggazdálkodási stratégiáját. Akár gazdaságossági célokat, akár a klimatikus változások hatásainak ellensúlyozását célozzuk a technológia megtervezésnél, az optimális, jó vízmegtartó és egyenletes tápanyagszolgáltató talajállapot kialakítása létfontosságú.
A tavaszi vetésű növények tápanyagtervezésénél, főleg az alaptrágyázása előtt érdemes pár fontos információt figyelembe venni. A talajsavasság erőteljesen befolyásolja a talaj tápanyagszolgáltató képességét, valamint a kiszórt műtrágya növények számára történő felvehetőségét. Már az enyhén savanyú talajokon is jelentkezik a 10-25%-os veszteség a nitrogén és kálium hatóanyagtartalmú műtrágyáknál, ami foszfor esetében akár az 50%-ot is elérheti. Az erősen savanyú talajoknál ez az érték a kiszórt műtrágyáknál a nitrogén és kálium esetében 45-55%-os míg foszfor esetében 70-75% is lehet.
Természetesen a tápanyagok hasznosulási dinamikája sok másik tényezőtől is függ, többek között a biológiai aktivitástól, a talajásványok összetételétől, nedvességtől és hőmérséklettől. Azonban fontos leszögezni azt, hogy a talajsavasság számos talajtulajdonságra közvetlenül vagy közvetetten hat.
A tavaszi vetésű növényeink, de főleg a kukorica termésének évjáratonkénti jelentős ingadozásáért igen gyakran a csapadékhiányt, helyesebben annak nem megfelelő eloszlását szoktuk okolni. De fontos tisztázni,
hogy sok esetben éves szinten elegendő mennyiségben hullik csapadék a területre, de a vegetáció során a kritikus időszakban kultúrnövényünk számára ez már nem elérhető. Ennek oka pedig a talajban keresendő. A kalciumhiány egyik következménye a pH érték csökkenése mellett a talaj tömörödése, szerkezetének romlása, ennek egyenes következményeként pedig a vízmegtartó képességének drasztikusan lecsökkenése. A kalciumpótlás hatására a semleges pH érték felé eltolódó, jobb szerkezetű, jobb víz- és levegőgazdálkodású talajban a számunkra igen fontos talajélet is egészen más feltételeket talál magának. A korszerű gazdálkodásban a mikrobiológiai készítmények alkalmazásának egyre jelentősebb szerepe van, amelyek önmagukban is képesek a talajszerkezet és pH befolyásolására, de nem szabad elfelejteni, hogy minél savanyúbb a talaj, minél rosszabb a szerkezet, annál kedvezőtlenebb körülmények közé kerülnek a kijuttatott mikroszervezetek is.
Ezért nagyon fontos a talaj pH-értékének optimalizálása, javítása. A tápanyagutánpótlás jelenlegi költségvonzatának figyelembevételével érdemes a talajok feljavítására, a biológiai élet aktiválására fókuszálni, amivel jelentős költségeket lehet megspórolni.
A műtrágyák savanyító hatásának ellensúlyozását, a talaj kémhatásának javítását, a talajélet aktiválását legegyszerűbben kalciumpótlással tudjuk biztosítani. Erre általában kalcium-karbonát vagy kalcium-oxid tartalmú termékeket szoktak használni. A termékválasztás során figyelembe kell venni, hogy a kitűzött talajjavítási célt milyen gyorsan, hány év alatt szeretnénk elérni. Intenzív termelés esetén szeretnénk minél hamarabb létrehozni az optimális környezetet, majd az elért állapotot minél könnyebben és egyszerűbben szeretnénk fenntartani. Ahhoz hogy ezt sikeresen tudjuk kivitelezni bővített talajelemzésre, a talaj hidrolitos aciditását mutató Y1 érték elemzésére és CEC (kation kicserélődési kapacitási értékre) is szükség van. Ezek ismeretében kell meghatározni az elérni kívánt pH-t, és kiválasztani azt az anyagot, ami hatása, oldódása és feltáródása alapján céljainknak a legjobban megfelel.
A talajjavító kalciumpótló termékek általában mészkő és dolomit őrlemények, amelyeknek oldódási dinamikájukat jelentősen befolyásolja a szemcseméretük, és a talaj pH-ja. Nem mindegy tehát, hogy milyen terméket viszünk ki a területre. A legtöbb poralakú őrlemény szállítása és kijuttatása komplikált. Az összetételük sem határozható meg pontosan, nem tudható, hogy milyen más anyagok (szilikátok) találhatók bennük.
Dolomitőrlemények esetében előfordulhat például
túlzott magnézium-feltöltés, amellyel tápanyag antagonizmust idézhetünk elő. A mészkő granulátumok jól használhatók kalciumpótlásra, de tudnunk kell ezekről az anyagokról, hogy mennyi a semlegesítő értékük, azaz mennyi a kalcium-oxid tartalmuk. Ezeknek a termékeknek általában 47–49 százalék a kalcium-oxid tartalmuk, és a talaj pH-jának emelkedésével oldódásuk egyre nehezebb, mivel a karbonátok csak savak hatására oldódnak. Minél magasabb a pH, annál kisebb a savkoncentráció, annál nehezebb az oldódásuk.
Erre a problémára megoldást jelenthet a kalcium-oxid, ami a talajnedvesség hatására teljes egészében és gyorsan feloldódik.
Ez utóbbi a hátránya is, mert viszonylag gyorsan kiürül a talajból, kimosódik, tehát folyamatosan pótolni szükséges. Ezzel együtt a talaj pH-jának emelése ezzel a termékkel érhető el a leggyorsabban.
A talaj feljavítása mellet a kalciumnak nagyon fontos szerepe van a növények élettani folyamataiban is és a növények különböző külső stresszhatások által előidézett védekező mechanizmusaiban. Ismert, hogy a kalciumnak jelentős szerepe van a sejtfal általános szerkezetének kialakításában, fenntartásában, a tápanyag-elvételben, a tápanyagszállításban, a nehézfémsók toxicitás elleni védelemben, a gyökérfejlődésben, bizonyos enzimrendszerek szabályozásában és a növényi szövetek tápanyag-egyensúlyának biztosításában.
Azt is érdemes kiemelni, hogy nélkülözhetetlen a sejt mechanikai ellenálló képességének kialakulásában, a kalcium a sejtfal létfontosságú összetevője, s mivel erős sejtfal nélkül nem beszélhetünk kellő mértékű ellenálló képességről.
A megfelelő kalciumtartalom a növényben jelentősen fokozza a betegségekkel és kártevőkkel szembeni ellenállóképességet, javítja az eltarthatóságot, a szövetek szakítószilárdságát, fokozza a hőtűrést és a stresszel szembeni rezisztenciát, valamint aktiválja a növényi szövetekben a sejtek javító és védelmi mechanizmusait is.
A modern szemléletű növénytermesztésben ahol a növény és a talaj a fókusz ott a kalciumpótlás kulcsfontosságú.
