A miénk is Etiam nostra, azaz a miénk is – üzeni a jelmondat a Baár –Madas Református Gimnázium centenáriumi logóján. A szlogenválasztás tudatos. Az egykori alma mater úgy kíván volt növendékére, Nemes Nagy Ágnes költőre emlékezni, hogy annak különleges egyénisége, pályája, életműve közel kerülhessen a mostani diákokhoz, ami nem kis feladat.
A száz évvel ezelőtt, 1922. január 3-án született költő munkásságát a konkrét évforduló környékén már sokan méltatták. Nemes Nagy Ágnes – szívének kedves – középiskolája nem a születésnapra időzített egyetlen megemlékezésben gondolkodva illesztette be az éves tervébe azt az eseménysorozatot, amelynek a zárása a költészet napjára esett. Mielőtt a tervezéshez hozzáfogtak volna, a projektben részt vevők szükségesnek tartották annak a tudatosítását, kit is akarnak a mai növendékekhez közel hozni. A költőt és az embert. A költő és az ember A költő sokféle gyötrelem szorításában vívta meg harcát önmagával és a világgal, hogy a hagyomány és újítás mezsgyéjén, a „között” sávjában, „Az ég s a föld között” találjon rá az érvényesnek és igaznak érezhető kifejezésmódra (lásd Között című versét). Ő az, akinek saját vallomása (lásd: Mesterségemhez) szerint is gyönyörű mesterség adatott – „Mesterségem, te gyönyörű, / ki elhiteted: fontos élnem”
16 • Karakter • parokia.hu
– amelynek művelőjeként folyamatosan tisztában volt azzal, hogy költészete a látás és a pontos megfigyelés képességén túl a megfelelő szavak segítségével válhat hitelessé. Akinek szakrális üzenet is adatott, amikor az anyagi világ valóságelemeit a látomás szintjére emelte. Akinek a költészetét a példakép Babitsra és saját vallomásaira hivatkozva szokás objektívnek is nevezni, bár versei csak részben igazolják az elvont tárgyiasság lírájának nevezett irányzat célkitűzéseit. Akinek a Királyhágó utcai lakása kis szellemi központként funkcionálhatott, miután férjével, Lengyel Balázzsal 1946-ban beindította a csupán két évig megtűrt, részben nyugatos utódnak szánt Újhold folyóiratot. Aki a hatalmi tiltások időszakában is szoros kapcsolatot ápolt a perifériára került, hos�szas hallgatásra kényszerülő alkotótársakkal: Pilinszkyvel, Ottlikkal, Mándy Ivánnal, Weöres Sándorral, Szabó Magdával, Mészöly Miklóssal és Polcz Alaine-nel. Akinek olykor tíz évet is kellett várnia újabb kötetének
megjelenésére: az indulás, a Kettős világban (1946) után a Szárazvillámra (1957), a Napfordulóra (1967), aztán a nagy alakú A lovak és az angyalokra (1969), a Közöttre (1981), majd a megindult életműsorozatban A Föld emlékeire. Miközben a Bors nénit és a Szökőkutat már az egész ország ismerte. Gyermekverseket tudniillik a megtűrt szerzők is írhattak. Nem feledkezhetünk meg a szenvedő emberről sem! Nemes Nagy Ágnes őszintén, tabumentesen vall a testi-lelki kínokról, a halál árnyékában újabb napokra éhezve: „Nem akarok meghalni, nem” (Nem akarok). Az isteni gondoskodás személyes átélésének hiányában és vágyával olthatatlan szomjúsággal áhítozott a megnyugvásra a szinte kimondhatatlan fájdalmak közepette: „Én Istenem, te szép, híves patak,/ Hová futottál, szökdeltél előlem?/ Hol csillapítsam buzgó szomjamat?/ S hogy bocsássak meg néked eltünőben?” (Patak). Ezek a sorok is ihlették annak a fafaragásnak a motívumrendszerét,
