STÜNDL LÁSZLÓ Agrárium: sejtszintű kutatások

STÜNDL LÁSZLÓ | Közhely, hogy a tudástőke jelentősége a világgazdaságban exponenciálisan növekszik, és az általános szabály alól az agrárium, az élelmiszergazdaság sem kivétel. A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszer tudományi és Környezetgazdálkodási Karának a dékánját arról kérdeztük, milyen irányba tartanak a kutatások.

AGRÁRIUM:

SEJTSZINTŰ KUTATÁSOK

Az agrárminiszter nemrégiben jelentette be Debrecenben, hogy soha nem látott forrásbőségnek örvend a mezőgazdaság, hiszen a mostani EU-s költségvetési ciklusban 7,5 ezer milliárd forint lesz elérhető az ágazat szereplői számára. Az agrárközgazdász szemével hogyan lesz felhasználható hatékonyan ez a hatalmas forrás? – Nagyjából két területen lehet a mezőgazdasági, élelmiszeripari és környezetgazdálkodási kar szerepét azonosítani ebben a rendszerben. Az egyik az a biokémiai-genetikai és molekuláris biológiai tudás, amellyel, mondhatjuk, már nem egyed-, hanem sejtszinten járunk – akár az egészségiparból, akár a biológiából gyűrűzött be hozzánk. Tudjuk közölni mondjuk egy növényorvossal, egy termesztővel, hogy a növény tápanyagfelvétele, stresszrezisztenciája, vízigénye, a benne lévő anyagcsere-folyamatok hogyan figyelhetők meg, s ezáltal miként lehet pontosabbá és hatékonyabbá tenni a termesztést. Vagy az állattenyésztés területén melyek azok a faktorok, amelyekkel például egy gazdasági jószág termelése hatékonyabbá, jobbá tehető. A termék minősége is javulhat, stabilabbá válhat. Ez az egyik irány. A másik pedig a precíziós gazdálkodás, amelyről immár mindenki beszél. Ez az a biológia-technológia kapcsolat, amely jobban harmonizálja a genetikát, a tartástechnológiát, illetve magukat a műszaki ismereteket. Tehát tulajdonképpen integráljuk ezeket a tudományos, szakmai információkat, és azt tesszük lehetővé a mezőgazdasági vállalkozások számára, hogy egységnyi idő alatt vagy egy forintért, vagy egyórányi humánerőforrás-befektetéssel sokkal többet tudjanak előállítani, jobb minőségben, stabilabban, biztonságosabban. A felsőoktatás, a Debreceni Egyetem oldaláról nézve a kérdést az világos, hogy mindenképpen a reálgazdaság szereplőivel kooperációban tudunk ennek a folyamatnak a részesei lenni. Az univerzitás mindig partner ezekben a témákban. Jellemzően a vállalkozások-

„Nemcsak az a feladat, hogy a termelést hatékonyabbá tegyük, hanem az is, hogy a minőség, a biztonság is javuljon – a tudástöbblet beépítésével.”

kal együtt pályázunk az innovációs és kutatás-fejlesztési forrásokra. Nagyon fontos, hogy az innovációban gondolkodó cég valóban akarja ezeket a dolgokat, szeresse, értékelje, igényelje azt a tudást, azt a nagyobb hozzáadott értékű innovációs eredményt, amely nálunk vagy a kutatóintézeteknél, a társegyetemeknél megvan. A kar koncepciója már évtizedek óta az, hogy segítünk. Nem akarunk mi kitalálni semmit, ami esetleg a vállalatnak nem jó, nem tetszik, amiben nem bízik. Ha viszont a gazdasági szereplő, a cég eldöntötte, hogy kell az általunk-velünk előállítható szellemi produktum, akkor szívesen megyünk vele tovább. – Az agrárminiszter a Farmer Expón nemrégiben kardinális problémaként azonosította, hogy a magyar mezőgazdák egy hektárra eső jövedelmezősége az európai átlag mindössze 53 százaléka. Ezen erősen javítanának. Itt mi a szerepe a k+f-nek? – Nemcsak az a feladat, hogy a termelést hatékonyabbá tegyük – tehát egységnyi ráfordítással több terméket hozzunk létre –, hanem az is, hogy a minőség, a biztonság is javuljon a tudástöbblet beépítésével. A magas szintű élelmiszerbiztonságra mint a hazai produktumok egyik legfontosabb jellemzőjére külön hangsúlyt fektetnék, hiszen az importáruval szemben ezekről biztosan tudjuk, hol keletkeztek, a termőföldtől az asztalig nyomon követhetők. Ha ez a szemlélet a jelenleginél erősebben gyökeret ver a magyar termelőkben, akkor ez a jövedelmezőségben is érezhetően megjelenik, hiszen a bizalom növeli a termék értékét s ezáltal az elérhető árat is. Hazánknak mint mezőgazdasági országnak és Debrecennek az Alföld közepén az a küldetése, hogy ebben élen járjon. Mi természetesen ezen a területen is jelen vagyunk a tudásbázisunkkal: a kertészet, az állattenyésztés, a növénytermesztés, az élelmiszeripar minden egyes szegmensében van dolgunk, vannak megoldásaink és válaszaink ezekben a témákban is. – Egyre gyakrabban merül fel problémaként, hogy a túlzottan nagy állatlétszám együtt tartásából következően túlzott vakcinázás vált szükségessé. Ennek pedig mind állat-, mind közegészségügyi szempontból lehetnek káros következményei. – Az ember és az állat mikrobiomja (a bélcsatornában élő mikroorganizmusok) egy virágoskert, s ha ismerjük ezt a virágoskertet, vagyis a jó és a rossz mikrobákat, akár a vírusokat, akár a baktériumokat, akár a gombákat, amelyek mindig bennünk vannak, akkor a jók támogatásával és a rosszak életkörülményeinek a megnehezítésével még az antibiotikumok elhagyását is célul tűzhetjük ki. Ezzel függhet össze az, hogy az elmúlt pandémiás időszakban nagyon sokan nem lettek betegek, miközben jó néhányan nagyon betegek lettek. Az a célunk, hogy megtaláljuk, mi az oka annak, hogy valaki rezisztens, rengeteg külső hatással szemben ellenálló, valaki pedig nem. A feladatunk, hogy elsősorban ne tüneti kezelést végezzünk, inkább a betegségek kialakulását elősegítő okot-okokat szüntessük meg. Nagyon hiszek abban, hogy az állatorvoslásban egy holisztikusabb megközelítéssel eljutunk majd odáig, hogy a kérdés egy másfajta prevencióval meg tud oldódni. Azzal, hogy a benne lévő mikrobiótát modulálva folyamatosan egészséges állapotban tartva nem betegszik meg az állat. – A sertések esetében már vannak tapasztalatok arra nézve, hogy a szurokfű fogyasztása ebből a megközelítésből szerencsés lehet. Elképzelhető ez? – Minden fűszernövény egyben gyógynövény is, és amiben olaj van, abban vitaminok is vannak. Minden ilyen drog stimulálja a védekezőrendszert, az általam képletesen virágoskertnek nevezett immunrendszert, illetve az ezzel összhangban működő, ennek részét képező mikrobiótát. Ennek a virágoskertnek a gondozásával kell nekünk foglalkozni, és innentől kezdve nem lehet baj. Ebben a kutatók, fejlesztők, innovátorok szerepe az, hogy a lehető legalaposabban megismerjük ezeket az állatokban lévő mikrobákat. Ha megvan a kiindulási pont, van képünk arról, hogy miből áll egy egészséges példány mikrobiomja, akkor előbb-utóbb azt is meg tudjuk mondani, mi miatt következett be kóros irányba mutató változás, illetve miként vagyunk képesek megakadályozni ezeket. Ezen vagyunk, ezen dolgozunk, s nem hiába: már vannak biztató eredményeink.

DOMBI MARGIT