ONDRÉ PÉTER Magyar termékek katalógusba szedve

MAGYAR TERMÉKEK KATALÓGUSBA SZEDVE

ONDRÉ PÉTER | Nemzetgazdasági érdek, hogy az agrárexportunkban a feldolgozott élelmiszerek legyenek túlsúlyban, ne pedig a nyersanyagok – jelentette ki az Agrármarketing Centrum (AMC) ügyvezetője a Figyelőnek. A 80. OMÉK megrendezésére készülő szakember és csapata nagy hangsúlyt fektet a honi prémiumárucikkek külföldi népszerűsítésére, mert – mint mondják – például a libamájunk, a tokaji aszúnk vagy éppen egy mangalicakészítményünk a világ csúcsélelmiszerei között van.

A száz százalékban állami tulajdonú AMC célja a hazai mezőgazdasági termelők és élelmiszergyártók bel- és külpiacra jutásának az elősegítése. Beavatná az olvasókat, hogy pontosan miben áll ez a munka? – Meglehetősen kalandos utat járt be a szervezetünk, amely már az 1990-es években is létezett, hol kisebb, hol nagyobb hatáskörrel és anyagi lehetőségekkel. Az azonban bizonyosan elmondható róla, hogy mindig a magyar agrárium és élelmiszeripar promócióját szolgálta. Idehaza széles körű ágazati kampányokat folytatunk, mert bár az ország megannyi olyan agrártermékpályával büszkélkedhet, amelynek már megvan a maga kitaposott útja, mindig előfordulhat egy-egy piaci kilengés, akár a kivitelben, akár a fogyasztói trendekben. Példaként említhetem, hogy amikor a rendszerváltás után megjelentek Magyarországon a déligyümölcsök, visz-

szaesett a hagyományos fajták iránti kereslet. Az ilyesfajta helyzetek szükségessé teszik a belföldi pozíciók erősítését a közösségi agrármarketing eszközén keresztül. S kell egy állami szerv, amely e korrekcióért felel, hiszen ez nemzetgazdaságilag is kardinális kérdés. Emellett keményen dolgozunk a hazai mezőgazdasági és élelmiszeripari export fejlesztéséért, egyebek mellett szakmai kiállításokon való, közösségi standdal szervezett, célzott részvétellel és üzleti utakkal. Kétszázötven-háromszáz magyar céggel dolgozunk együtt. Őket rendszeresen visszük nemzetközi élelmiszeripari kiállításokra, egyben segítjük kivitelük infrastrukturális hátterének a kiépítését. – A közelmúltban egy online élelmiszeripari katalógus kidolgozásán munkálkodtak. Milyen funkciója lesz ennek? – A magyarságnak a Kárpát-medencében nagyon komoly agrár- és élelmiszeripari kapacitásai vannak. A gazdatársadalmunk életerős, szorgalmas, és a szakmai tudásunk is magas szintű. Tehát minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a XXI. század egyik legfontosabb erőforrásának, az élelmiszernek – a másik ilyen a víz – a kínálatában a pozícióink kiválók legyenek. Ehhez kell egy olyan online platform – és itt érkezünk el az említett katalógushoz –, amelynek a segítségével minden importőr valós időben át tudja tekinteni a magyar élelmiszeripar szereplőit, s kapcsolatba tud lépni velük. Ez egy egyedülálló rendszer, amely igazi versenyelőnyt jelent majd a szektor hazai cégeinek kivitelük fejlesztése terén, hiszen ilyen jelentős adatbázisa világszinten is csak néhány országnak van. A vállalatoknak az exportképességet kell bemutatniuk. A rendszer használata teljesen ingyenes. – A legfontosabb eseményük az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásár (OMÉK), amelyet immár nyolcvanadik alkalommal rendeznek meg. Mire fókuszál az ez évi expó? – Az idén a vadászati világkiállítás társrendezvényeként, október 7–10-én tartjuk a Hungexpón. Az OMÉK legfontosabb mondanivalója nem más, mint hogy ez a vidék bemutatkozása Budapesten, egyben a hazai szakma találkozója. Az eredete is ehhez kapcsolódik, hiszen Széchenyi István 1829-ben éppen azzal a céllal kezdeményezett egy fővárosi állattenyésztési vásárt, hogy megismertesse a vidék kultúráját az attól sok esetben már elszakadt pest-budaiakkal.

– A mezőgazdaság és az élelmiszeripar központi szerepére erőteljesen rávilágított a koronavírus-járvány, különösen az első hullám, amikor a lakosság bespájzolt. Az ágazat azonban állta a sarat. – Ez így van. S azért is fontos a mostani OMÉK mint egyfajta seregszemle megrendezése, hogy erre rámutasson. Hiszen az elmúlt másfél év, mint ön is mondta, az agrárszakmáról is szólt, és ami a leglényegesebb: Magyarországon egyetlen fogyasztónak sem kellett egy másodpercig sem aggódnia azon, hogy lesz-e élelmiszer a legszigorúbb lezárások idején. Ha üresen ásítottak a boltok polcai, az is csak azért fordult elő, mert nem volt, aki feltöltse azokat. Tehát teljes biztonságban volt a fenti nehéz időszakban hazánk élelmiszer-ellátása. Azt is kiemelném, hogy a kormány a Vidékfejlesztési program nemzeti forrásból történő, jelentős kiegészítésével soha nem látott összegeket tesz hozzáférhetővé az agrárium számára, van tehát miről beszélni az OMÉK-on. – A hazai élelmiszerexportot milyen tendenciák jellemzik? Melyek a legkeresettebb portékáink a világban? – Jelenleg az agrárkivitelben a termékeink kétharmadát nyersanyagként, a maradék egyharmadot feldolgozott élelmiszerként exportáljuk. Ám ezen változtatni kell, ez az arány ugyanis nem szolgálja a nemzetgazdaságot. A feldolgozóiparunk erősítésére van szükség, mert a helyes trend az, ha ezt a tevékenységet tűzzük a zászlónkra, hiszen ebből lesz hozzáadott érték. Az exportszerkezetet vizsgálva egyébként az látszik, hogy a hús- és a tejipar termékeinek, valamint a takarmányoknak és a vetőmagoknak igen jelentős a gazdasági súlyuk. De ha a prémiumárucikkek piacát nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy egy libamáj, egy tokaji aszú, egy mangalicakészítmény vagy például egy szarvasszalámi a világ csúcsélelmiszerei között van. Az AMC különösen nagy hangsúlyt fektet a minőségi produktumok külföldi értékesítésének a segítésére. – A magyar borok határon túli népszerűsítése is a hatáskörükbe tartozik. Ha jól gondolom, hazánk méretéből adódóan ebben a szegmensben szintén inkább a minőséggel tudunk feltörni, mint a mennyiséggel. – Magyarország 60-70 ezer hektáron évi 3,5 millió hektoliter bort termel, s ennek körülbelül a harmada kerül külföldre. Világszerte, Kínától Skandináviáig tapasztalható viszont az a tendencia, hogy egyre többen készítenek bort. Nekünk ezen adottságok között kell helytállnunk, s nem a mennyiségi, hanem a minőségi versenyben szükséges jól szerepelnünk a karakteres magyar fajták kiválasztásával. Idesorolnám a leginkább ismert tokaji aszút mint zászlóshajót, továbbá az egri bikavért, a furmintot, a kadarkát, az olaszrizlinget és a kékfrankost. Nagy-Britanniában például az idén Furmint február címmel tartottunk nagy sikerű rendezvényt. – A visszacsatolások milyen eredményességről tanúskodnak az AMC munkáját illetően? – Belföldön a legfontosabb missziónk az, hogy a hazai előállítású áruk irányába tereljük a fogyasztókat, s kijelenthetem: minden terméknél, amelyet eddig promotáltunk, kedvező a vásárlói elmozdulás. Példaként említeném a sertéshúst, amelynek a hazai marketingjéért nyolc éve felelünk, és a tíz esztendővel ezelőtti egy főre eső 23-24 kilogrammal szemben ma már – nyilván az áfacsökkentésnek is köszönhetően – harminc kiló körüli az elfogyasztott menynyiség. Az ugyancsak népszerűsített honi halfogyasztásban is sikert, négy év alatt húszszázalékos növekedést könyvelhettünk el. Az alma- és a dinnyekampányaink szintén nagyon eredményesek voltak. – Az elmúlt évek tapasztalatai alapján hogy látja, mely formájában a leghatékonyabb az élelmiszer-marketing? – Nem is kérdés, hogy a leghatásosabb a személyes találkozás, amikor a termelő megkóstoltathatja az áruját, elmesélheti a terméke és a saját történetét a vevőnek. Ennél jobb marketingeszköz nincs.

1986-ban, Mosonmagyaróváron született. 2009-ben, a győri Széchenyi István Egyetemen szerzett BA-diplomát nemzetközi tanulmányok szakon, majd elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem politikatudományi mesterképzését. A gazdaság és a politika mellett elkötelezett híve az agráriumnak; 2014-től négy éven át a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkárságának a titkárságát vezette. 2018 óta az Agrármarketing Centrum ügyvezetője.

HELMECZI ZOLTÁN