SZÉKELYFÖLDI DOHÁNYGYÁR

ÚJRA RÁGYÚJTANÁNAK

SZÉKELYFÖLDI DOHÁNYGYÁR | Megmenekülni látszik Sepsiszentgyörgy egyik legimpozánsabb ipari műemléke, miután a háromszéki város önkormányzata megvásárolja a Monarchia idején épített dohánygyár ingatlanegyüttesét. Futura park, különböző közösségi terek létrehozása mellett a cigarettagyár „újraélesztésének” a lehetőségét sem zárják ki az illetékesek.

Nem lélekharang megszólaltatásának szánta Sepsiszentgyörgy polgármestere, Antal Árpád, amikor megkongatta a háromszéki főváros dohánygyárának 1908-ban öntött kis harangját. Ellenkezőleg, az ipari műemléknek számító épületegyüttes fennállásának új, prosperáló szakasza kezdődhet, miután a legnagyobb székelyföldi önkormányzat – élve elővásárlási jogával – megveszi a 2010 óta lakat alatt lévő, a belvároshoz közeli 3,2 hektáros telket. A rajta lévő épületek egy részében közösségi, oktatási, kulturális és szórakoztatóteret kívánnak kialakítani, a többi objektum hasznosításáról lakossági konzultációt tartanak, és az ötletbörzén megjelenő elképzelések figyelembevételével döntenek.

A leglátványosabb, egyértelműen a jövőbe tekintő elképzelés mindenképpen a mosonmagyaróvári Futura tudományos játszóházhoz hasonló – ahogy Antal Árpád a Figyelőnek fogalmazott: „még annál is vagányabb” – létesítmény létrehozásának a terve. A játszóházat a megyeszékhely idegenforgalmi szempontból is egyik legvonzóbb, kicsiket és nagyszülőket egyaránt hasznosan szórakoztató intézményének szánják, ennek megfelelően a csomagban szállodai kapacitás távlati létesítése is szerepel. A központot ugyanakkor az iskolai természettudományi tanórák megtartása helyszíneként is vizionálják, a környező megyék diákjai szintén rendszeresen használhatnák.

A SEPSISZENTGYÖRGYI GYÁR LEZÁRT BEJÁRATA. ÉLETET LEHELNEK BELE

HŐSKOR PORTORICÓVAL

Az 1897-ben alapított dohányüzem a háromszéki gyáripar egyik nevezetes termelőegysége. A helyi ipari kapacitások ügye viszonylag ritkán emlegetett téma, pedig Sepsiszentgyörgy a textilgyárral együtt már a XX. század elején két neves ipari termelőegységgel büszkélkedhetett.

A dohánygyár létrehozását több tényező is indokolta. Az egyik, hogy Há-

romszéken az egyik első dohánytermesztési terület az idők folyamán a Sepsiszentgyörggyel összeforrott Szemerja falu volt – a hajdani településhatár nagyjából az üzem vonalán húzódott. Az 1860-as években a mintegy 2850 szentgyörgyi lakosból 330-nak nyújtott megélhetést a dohánytermesztés. 1872 telén például 11,2 tonnát adtak el az aradi begyűjtőknek.

A gyáralapítás mellett „lobbizó” másik nyomós gazdaságpolitikai érv a kor aggasztó székely kivándorlása csökkentésének a szándéka volt a jelentős számú női munkaerő alkalmazása révén.

A korabeli budapesti kereskedelmi tárca által is támogatott terv megvalósítására kiírt pályázatra 41 pályamű érkezett. Ifj. Gödri Ferenc polgármester tervezete vitte el a pálmát, nyerte el a sepsiszentgyörgyi dohánygyár létesítésének jogát. Megfelelő épület hiányában kezdetben az államkincstár 1897. október elsejétől 1903-ig bérbe vette az éppen akkor felhúzott Bérpalota – a mai városháza – épületét, ahol 1897. november 18-án, nyolcvan munkás foglalkoztatásával kezdődött el a „csomagolt dohány és szivar gyártása”. A korszerű üzem építése 1907-ben fejeződött be, nem sokkal azután már 900 munkás állított elő évi 10 millió szivart és cigarettát. Ebben az időben készültek Sepsiszentgyörgyön a Trabucos, a Britanica, a Cuba vagy a Portorico szivarok, az igényesebb cigarettázók pedig parafa, aranyozott vagy szopókás végű termékek közül is választhattak.

A huszadik századtól a háromszéki ipar jelentős fejlődésen ment át. Az ipartelepek száma 55,45, a gyári munkásoké pedig 141 százalékkal növekedett, a fellendülés haszonélvezője azonban már többnyire Románia volt.

ROMÁN MÁRKÁK

A sepsiszentgyörgyi dohánygyár Trianont követően, 1920-tól az önálló román királyi dohányjövedékhez tartozott. 1931ben kezdődött a máig hírneves márkák – Carpaţi, Mărăşeşti, Naţional – előállítása, 1932-től pedig az üzem átállt a különféle típusú cigaretták és pipadohányok termelésére.

A második bécsi döntés dokumentumaiban foglaltakkal ellentétben az 1940ben kivonuló román hadsereg több helyről elszállította a magyar állam tulajdonába kerülő intézmények, ipari vállalatok és üzemek gépeit, így az akkoriban közel 600 embert foglalkoztató sepsiszentgyörgyi dohánygyár berendezését, gépeit és nyersanyagkészletét is.

A második világháborút követően az üzem 400 munkással indult újra, és sokáig a Marosvásárhelyen kívüli egyik legfontosabb székelyföldi ipari egységnek számított.

ÁTMENTÉS, KIVÉGZÉS

Az 1989-es romániai rendszerváltást követően a fénykorában 1200 alkalmazottat is foglalkoztató egységet privatizálták. A keleti szomszédunk teljes dohányiparát felvásárló Galaxy Tobacco tulajdonává vált, melynek keretében 2010-ben az utolsó romániai gyárként volt kénytelen beszüntetni tevékenységét. Az adóhivatal ugyanis 2,471 millió euró értékű banki biztosíték behajtására adott ki rendelkezést, amelynek a végrehajtásáig – vagy az intézkedés visszavonásáig – fel kellett függeszteni az üzemelést. Azóta áll lepecsételt raktárakkal a gyár, benne 1,2 ezer tonna dohánnyal és 189 tonna, azaz kilenckamionnyi cigarettával, használható, esetenként a tesztüzemen épp csak átesett gépekkel.

A cég ellen néhány éve csődeljárást indítottak. Tulajdonosa, az InterAgro Holding nevű konglomerátum révén az elsősorban a vegyiparban és a mezőgazdaságban „utazó” milliárdos, Ioan Niculae nemrég kezdte meg ötéves börtönbüntetése letöltését.

A Galaxy Tobacco vagyonát 2020 végén kezdte értékesíteni a felszámolóbiztos. Így hosszas huzavona után – talán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jelenlegi kormányzati szerepvállalásától sem függetlenül – jutott az ügy abba a szakaszba, hogy a város érvényesíthesse elővásárlási jogát. Az önkormányzat arra készül, hogy négy részletben fizeti ki az ingatlanegyüttes 4,9 millió euróra (1,756 milliárd forintra) taksált árát. Ehhez különböző – állami, uniós és magánbefektetői – finanszírozási forrásokat igyekeznek találni.

ÚJJÁSZÜLETÉS

„Nem tartjuk kizártnak, hogy a gépsorok leendő tulajdonosa újra beindítja a cigarettagyárat a sepsiszentgyörgyi ipari parkban, sőt egyenesen ösztönöznénk – mondta el a Figyelőnek Antal Árpád. – A jelen állás szerint egy bukaresti cég szándékozik megvásárolni a gépeket és berendezéseket. Miután Sepsiszentgyörgyön jelentős hagyománya van az iparágnak, a befektető szakembereket is könynyebben tudna alkalmazni a környékről, ugyanakkor élhetne az önkormányzat által biztosított kedvezményekkel. A munkahelyteremtés és az adóvonzatok hasznán túl egyfajta örökségmentésnek is tekintenénk az egység újraindítását.”

A kilencvenes években még hosszú sorokban álltak a kamionok a gyár előtt, hogy szétszórhassák Romániában az országszerte népszerű szentgyörgyi cigarettát, amelynek híre és íze ma is sok ember érzékszerveiben élénken él.

CSINTA SAMU