FEHÉR EMESE

Lehet lejjebb adni a minőségből, csak nem érdemes. Hosszú távon pedig kifejezetten káros luxus – vallja vállalkozását illetően a The Stage okossportstúdió alapítója. Úgy tartja, sikerének kulcsa a megfelelő alapok lefektetése volt, nem spórolva az igényes alapanyagokkal, a megbízható partnerek felkutatásával.

Honnan jött az ötlet, hogy automatizált tánc- és sportstúdiót hozzon létre? – Eredetileg csupán egy már meglévő ingatlanunkat szerettem volna átalakítani, hogy később airbnb-s lakásként vagy egyéb bérleményként ki tudjuk adni. Felújítás közben azonban kiderült, hogy a helyiség belmagassága négy méter, ami megegyezik a versenyrudak magasságával, és légtornászok számára is ideális. Mivel magam is aktívan versenyeztem rúdsportban, már négy-öt éve, tapasztaltam, hogy Budapesten kevés lehetőség van professzionális stúdióban felkészülni a megmérettetésekre. A legtöbb helyen vagy sűrűn vannak a rudak, ezáltal bizonyos trükkök el sem férnek, vagy más akadályba ütközik a kivitelezés. Így jött az ötlet, hogy hozzak létre egy termet, ahol minél több sportág meg tud jelenni, mégsem edzőterem. Az automatizációt pedig az élet hozta, mivel időközben kiderült, hogy ismét kisbabát várok, így nem lesz időm a teremben személyesen jelen lenni. – Ez hát a történet dióhéjban. Ezek szerint a sportolói múlt hozta magával a teremnyitást? – Nem, igazából pénzügyi és marketingdiplomám van, valamint lakberendezői végzettségem. Valójában a bankszférában dolgoztam belső ellenőrként, azonban, ahogy sok más nő esetében, nálam is az első gyermekkel jött a karrierváltás. Kevesebb idő maradt mindenre, és nem tudtam összeegyeztetni minőségi módon a munkámat a magánéletemmel. Feszült időszak volt, a férjem külföldön dolgozott (vagyis ha nem lenne Covid, most is Budapest és Bécs között ingázna), ezért gyakran voltam egyedül itthon a kisfiammal. Szükségem volt valami olyan elfoglaltságra, amelyben teljesen ki tudok kapcsolni, de nálam a futás és a konditerem nem vált be. Szembejött egy ingyenes rudas próbaalkalom, ahol viszont hamar megtapasztaltam: ha nem figyelek oda százszázalékosan, vagy nem kapaszkodom, leesek. Miközben a sport teljes koncentrációt igényelt, hihetetlen szabadnak éreztem magam. Idővel felmondtam a munkahelyemen, és pár évig lakberendezőként kerestem az utamat. S ahogy említettem, az egyik lakás felújításakor éreztem egyre inkább a magaménak a stúdiónyitás ötletét. Olyan „színpadot” akartam létrehozni, ahol otthonosan érzi magát az ember, valamint – privát stúdió lévén – fontos volt a foglalás egyszerűsége. Tudomásom szerint az egyetlenek vagyunk, ahol az elhatározástól az időpont véglegesítéséig és a fizetésig legfeljebb egy perc kell. Ugyan online foglalás több helyen is van, de a Stage-ben ez össze van kötve a fizetési rendszerrel, az automatikus viszszaigazolással, a teremzár kódgenerátorával és a számlázással. Ezenkívül olyan okosmegoldások gazdagítják a termet, mint a smart világítás, a digitális vezérlésű hang- és fűtéstechnika. Az ember mehet edzeni akár éjszaka is, mert esetleg izgatott a verseny előtt, vagy ha épp leszállt a repülőgépe és ki akarja nyújtóztatni magát. Nem szükséges recepciót üzemeltetni, csak takarítószemélyzetet, ami főleg ebben az időszakban kifejezetten fontos. Illetve a teremben rézrudak találhatók, amelyeken nem marad meg a vírus. – Az egyik fő profil a rúdsport, amelyet gyakran azonosítanak az erotikával. Arra van valamilyen protokoll, hogy ne történjen semmi illetlen a stúdióban? – Az automatizmusból fakadóan, biztonsági okokból be van kamerázva a terem, amire több helyen felhívom a figyelmet. A stúdió a kialakítása miatt kedvelt fotózási és forgatási helyszín is. Figyelek arra, hogy sokrétű legyen a kihasználtsága, de őrizze meg családbarát jellegét, ne pedig aktstúdióvá váljon. Egyébként a Playersroom és a Huawei is készített már itt reklámanyagot. – Milyen széles a paletta, milyen sportot lehet űzni itt? – Folyamatos törekvés, hogy ne kizárólag rúdsportolók otthona legyen a terem, hanem mindenki „színpadává” váljon, legyen szó fitneszversenyzőről – aki pózolást gyakorolhat –, pilatesről, jógáról. Férfiak is látogatják a termet, mert bokszzsákot is fel tudunk akasztani, s tartottak már itt edzést karatésok és egyéb küzdősportolók. Nagy a tér, a rudak kivehetők, nem akadályozzák a vendégeket, és a tükörben minden látszik bokától fejbúbig. A legkisebb vendégünk ötéves, a legidősebb 71 (jógaoktató). – A vállalkozás még csak most júliusban lesz kétéves. A korlátozások miatt nem került közel a kudarc lehetősége? – Talán meglepő, de nem. Sőt, megérett a Stage a bővülésre, mivel a vírus ellenére másfélszeres foglaltságunk lenne. Tavaly márciusban volt némi kiesés, mert elmaradtak versenyek, történtek lemondások. Azonban megjelentek komplett családok – anya, apa, gyerekek együtt jöttek edzeni –, tehát más úton lettek vendégeink. Idővel a versenyzők is visszatértek az online versenyek miatt, szóval telt házzal üzemelünk. Az ingatlan értéke már a felújítással

annyit nőtt, hogy bőven megtérült az átépítés költsége. A stúdió egyébként az első négy hónap után kitermelte a saját fejlesztési költségeit és az én bevételemet is. Ehhez ugyanakkor az kellett, hogy már saját tulajdonban legyen az ingatlan. Ezért sem terjeszkedtünk még Budapesten, mert voltak franchise-megkeresések, de nehéz frekventált és megfelelő helyszínt találni. – Tervekből akkor nincs hiány. – Azokból mindig rengeteg van. Nézegetem az ingatlanokat, s a következő stúdió finanszírozásán gondolkodom, illetve szeretnék egy hasonló koncepciót megvalósítani a Balaton-parton nyári tábor formájában. A telket már megtaláltuk, ahol elképzelésünk szerint egy 10-12 fő befogadására alkalmas közösségi szállás üzemel majd, kisebb kávézóval és étkezővel. Mindezt körülöleli egy 1400 négyzetméteres udvar, ahol karikaligetet, rúderdőt, szabadtéri színpadot lehet kialakítani, valamint futóverseny szervezésére is alkalmas, továbbá egyéb családi sportprogramok helyszínéül szolgálhat. – Ezentúl is egyedül tervezi vinni a céget? – Egyelőre igen, mert szerintem ha az alapok jól össze vannak rakva, megfelelő segítséget alkalmazva egyedül is lehet ezt működtetni. Értem ez alatt, hogy a kávézóba például olyan munkaerőt keresek majd, aki nem csak két hétre jön, szeret ott dolgozni és win-win szituációt tudunk kialakítani, hogy neki is megérje a vendégek kiszolgálása. Ugyanez a helyzet a takarítószemélyzettel. Apróságnak tűnik, de mégis ez a lelke mindennek, hiszen ha koszos egy hely, nem jön szívesen a vendég. Én a háttérből „mozgatom a szálakat”, felelek a fejlesztésért és a direkt kapcsolattartásért. Sokszor megkeresem a vendégeket, főleg azokat, akik rendszeresen járnak, és visszajelzést kérek, hogy jól érezték-e magukat, illetve min és hogyan szeretnének esetleg változtatni. Az ő igényeik alapján tájékozódom. A kezdetekkor is ezt követtem. Akkoriban egy világbajnokságokon induló junior rúdversenyződuó járta be teljes egészében a rudakat. Kísérleteztek, elférnek-e az elemek, a szaltók, le tudnak-e ugrani, a csiszolt betonfelület alkalmas-e erre a sportra vagy teljesen tévúton járok. – A gyerekei mit éreznek ebből az életformából? – A pandémiából fakadó bezártság által látják, mi a különbség az alkalmazotti és a vállalkozói lét között, mik az előnyök és a hátrányok. Az utóbbi évben nemcsak a szorzótáblát tanultuk együtt, hanem azt is, hogyan kell rugalmasan alkalmazkodni a változásokhoz, megoldásokon gondolkodni problémázás helyett. Nem mondom, hogy könnyű, amikor enynyi mindent kell összehangolni, de sokat tanultunk saját magunkról és a család, a vállalkozás dinamikájáról. Sohasem gondolkodtam a feladáson, a visszavonuláson. Az édesapám szintén vállalkozó, így már kicsiként is azt láttam, hogy mindig lesznek nehézségek, mindegy, minek hívjuk ezeket: gazdasági válságnak, munkaerőhiánynak. Ezeken túl kell lépni. Azért lettünk vállalkozók, mert képesek vagyunk arra, hogy az elképzeléseinket kövessük és végigvigyük.

NÉVJEGY

Gyöngyösön született, 1984-ben.

Az alapdiplomáját pénzügy szakon szerezte, a mesterképzését marketing szakon végezte.

Azon innovátorok inspirálják, akik nemcsak felismerik és kiszolgálják a piac igényeit, hanem kultikusat is tudnak alkotni, mint Enrico Piaggio (Vespa), Steve Jobs (iPhone) vagy épp

Ray Kroc (McDonald’s). KEDVENCEK Film » A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt Könyv » Robert Merle: Malevil Zene » Kispál és a Borz Hobbi » rúdsport, akadályfutás és crossfi t

BÍRÓ BRIGITTA