INFOGRAFIKA

„MEG TUDJUK VALÓSÍTANI

A VIDÉKI GAZDÁLKODÓK ÁLMAIT”

NAGY ISTVÁN | A következő két évben 1500 milliárd forintnyi forrás jut az agrárium és az élelmiszeripar számára a vidékfejlesztési pénzekből. Megéri a kormánynak ide befektetni, minden fejlesztésre fordított forint közel másfelet hoz vissza – mondta a Figyelőnek adott interjújában az agrárminiszter.

Rengeteg kihívással kellett megküzdenie a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak az elmúlt egy-másfél évben, s itt nemcsak a koronavírus-járvány okozta gondokra utalok, hanem a madárinfluenzára, a sertéspestisre, az aszályra, a fagyra, a belvízre is – jutott mindenből bőven. Meglátása szerint hogyan vészelte át ezt az időszakot a szektor? – A gazdák hősies kitartása, emberfeletti munkája stratégiai ágazattá emelte a mezőgazdaságot. Sok és összetett problémával álltunk szemben, amely esetekben valóban gigászi helytállással kellett küzdeni mindennap. Mindeközben pedig megszületett az emberekben az a felismerés, hogy mindenki elmehet home office-ba, egész gazdasági ágazatok állhatnak le, az agrárium és az élelmiszeripar viszont nem, hiszen mindennap enni és inni akarunk. S ez a felismerés az, amely nagyon sok pozitív dolgot indukált. – Hozna erre példát? – Az első ilyen, szerintem történelmi léptékű döntése a kormánynak, hogy az uniós vidékfejlesztési támogatásokhoz kapcsolódóan a 17,5 százalékos minimumról 80 százalékos, azaz a maximális szintre emelte a nemzeti költségvetés hozzájárulását. Az ennek révén 2027-ig elkölthető 4265 milliárd forint önmagában hatalmas pénzmennyiség, de többet mondhat az olvasónak, ha elárulom, hogy háromszor több, mint az elmúlt hét évben erre fordított összeg együttvéve, vagy azt is mondhatjuk, hogy a következő esztendőben több pénzt bocsátunk a gazdák rendelkezésére, mint a megelőző hétben. – Valóban a napokban bejelentett hatszázmilliárd forintnyi beruházási támogatás hozná el a korszakváltást a szektorban, mint ahogy ön említette? – Pontosan. Hiszen ha csak az elmúlt évtizedet tekintjük át, a magyar gazdák megtanultak termelni. A teljesítményünk 76 százalékkal nőtt 2010-hez képest. De amikor 2018-ban megvizsgáltuk, hogy hol tartanak a magyar gazdák uniós társaik jövedelemtermelő képességéhez viszonyítva, azt láttuk, hogy sokat fejlődtünk 2010 óta, de bizony még nagyon el voltunk maradva a régi tagországok átlagához mérten, alig negyvennégy százalékos szintet értünk el. Mára tovább javultak az arányok, de azt kell mondanom, hogy a kormány pénzügyikeret-emelése éppen azért ér fel egy korszakváltással, mert behozhatjuk azt a hátrányt, amely a rendszerváltáskor és közvetlenül az unióba lépésünk utáni esztendőkben alakult ki. – Hogyan döntötték el, hogy az ez évre szánt fejlesztési forrásból mekkora összegeket fordítanak az egyes területekre? – A koronavírus-járvány idején napi operatív kapcsolatban voltunk az egyes ágazatokkal. Rengeteg egyeztetés alapozta meg azt a szakmai javaslatot, amely alátámasztotta a kormány azon döntését, hogy a nemzeti társfinanszírozást megemeli 80 százalékra. Ez egy nagyon fontos kitörési pont, hiszen szektoronként egyeztettük le azt, melyek azok a stratégiai döntések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az élelmiszer-biztonságunk meglegyen, továbbá a válságos helyzetekben is fennmaradjon a stabilitás. A Vidékfejlesztési Kormánybizottság elé az ezekre adandó válaszokat terjesztettük elő, és így határoztunk arról, miként osztjuk fel a mostani 1500 milliárd forintot, mely célokra mennyit szánunk, hogyan kell azt eljuttatnunk az érintetteknek úgy, hogy a gazdálkodók termelékenysége utolérje a régi tagállamok átlagát, s ha lehet, meg is haladja azt. Büszke vagyok arra, hogy amikor az Agrárközgazdasági Intézet szakembereivel modelleztük a források elköltésének a hasznosulását, az az eredmény született, hogy minden egyes beruházásokra elköltött forint közel másfél forintos megtérülést hoz magával. – Mit von mindez maga után? – Az a generáció, amely a rendszerváltás után belefogott a gazdálkodásba, 90-től napjainkig megöregedett. Mindenki ke-

resi, miként tudja átadni a gazdaságát. Ahhoz, hogy ez a tevékenység vonzó legyen a fiatalok számára, a kormánynak olyan jövőképet kell kínálnia, amely elősegíti a gazdálkodás mellett szóló döntést. Ezért született a családi gazdaságokról szóló törvény és az őstermelők adózását kedvezőbbé változtató szabályozás, a közös osztatlan tulajdonú termőföldek sorsának a rendezését lehetővé tevő jogszabály. S ilyen lesz reményeim szerint az ősszel a parlament elé kerülő, a gazdaságátadással kapcsolatos törvénycsomag is. – A most meghirdetett beruházási támogatási pénzből mekkora összegekre pályázhatnak az egyes ágazatok? – A teljes agrárium és élelmiszeripar forráshoz juthat, a kicsiktől a nagyokig szinte minden szereplő. Az állattartó telepek korszerűsítésére tavaly ősszel kiírt pályázatunk például olyan népszerű volt, hogy 50 milliárd helyett 260 milliárd forintig hirdetünk eredményt, s most jelent meg a kisebb állattartó telepi fejlesztésekre az új felhívásunk 30 milliárdos kerettel. Lényeges, hogy a kisebb gazdaságok elkülönített forráskeretre, egyszerűbb feltételek mellett nyújthatják be a kérelmüket. Van annyi pénzünk, hogy mindenki, akinek van megalapozott jövőképe s megalapozott pályázati anyaga, biztosan számíthat arra, hogy nyertese lesz a következő időszaknak. Ez egy nagyon fontos cél, s ezt a jövőképet szeretnénk felvillantani a fiataloknak, hogy lássák, érdemes ezen a területen munkálkodni. És akkor sorra érkeznek majd a kiírások a gombatermesztéstől a gyógynövénytermesztésig, a kis élelmiszeripari üzemek 50 milliárdos felhívásától a nagyobb élelmiszeripari beruházások 200 milliárd forintos pályázati kiírásáig. Érkezik a külterületi utak felújításától kezdve a precíziós gazdálkodásig rendelkezésre álló százmilliárdos keretű tender. Gyakorlatilag a teljes agrárszegmenst, az egész vidéket átölelő felhívásokat teszünk közzé április–júniusban. A több mint 600 milliárd forintos forrást szeretnénk mielőbb odaítélni és ki is fizetni a gazdálkodóknak. – A közel ezer milliárd forint, gondolom, a két ciklus összecsúszásából adódik. – Igen, két átmeneti esztendő következik: zárjuk a múltat, s elkezdjük felhasználni a következő ciklus forrásait. Ezért van az, hogy az idén és jövőre összesen gyakorlatilag 1500 milliárd forintos forrással érkezünk a gazdákhoz, s ezért szoktam úgy fogalmazni, hogy a következő öt évben megváltozik a vidék arculata, akkora fejlődés várható minden egyes szegmensben. Pár év múlva, úgy vélem, már presztízskérdés lesz a vidéken lakás, jóval elismertebb életformaként él majd az emberek tudatában a gazdálkodói lét. – Az elmúlt esztendőkben sikerült rövidíteni a pályázati eljárásokon, a rengeteg kiírás és elvárás viszont sokak számára még így is fejtörést okoz. Lehet valahogy tovább egyszerűsíteni ezeket a rendszereket? – Örömmel jelentem, hogy a tavaly októberben közzétett, az állattartó telepek fejlesztésére irányuló pályázatnál öt hónap után már eredményt is hirdettünk. A legbonyolultabb kiírások esetében is meg tudjuk ezt tenni ilyen rövid idő alatt. Döntés született arról is, hogy a legegyszerűbb pályázatok – például a mezőgazdasági kisüzemeket segítő – esetében a lehető leghamarabb hirdessünk eredményt. Van annyi forrásunk, hogy kijelenthetem: aki érvényes pályázatot tud elkészíteni, az eredményes pályázatot tud elkészíteni. Akinek tervei, álmai, a jövő tekintetében megalapozott elvárásai vannak, az most jelentkezzen, mert nagyon nagy eséllyel eredményes lesz. Meg tudjuk valósítani a vidéki gazdálkodók álmait, ez az igazán nagy jelentősége a mostani pályázati ciklusnak. – Mindehhez talán az még feltétel, hogy megegyezés szülessen (várhatóan május közepén) a közös agrárpolitikáról. Az ennek részét képező zöldmegállapodás (Green Deal) még mindig az erősen vitatott kérdések között van? – A Green Dealt addig tartottuk veszélyesnek, ameddig nem sikerült megkötni azokat a megállapodásokat, amelyek garanciákat nyújtottak arra, hogy lesz forrás is a célkitűzések megvalósítására. Mert mindannyian érezzük: a teremtett világért tartozunk annyi felelősséggel, hogy megőrizzük. Tehát ebben nagy örömmel vagyunk partnerek, de az nem volt elfogadható, hogy a gazdákat tegyük felelőssé szinte minden klímaváltozással öszszefüggő problémáért, és nekik kellett volna viselni minden terhet azért, hogy a földön minden ember jobban éljen. Ez így nem lett volna helyes. Az teljesen rendben van, hogy erre lesznek források, vagyis végül sikerült jó kompromisszumot kötni a kérdésben. A precíziós átállást segítő, 100 milliárdos kerettel kiírni tervezett program is ezt a célt szolgálja, az új technológiával fenntarthatóbb termelési technológiák meghonosítását. Számunkra a legnehezebb kérdés az, hogy miként tudjuk majd Magyarország minden negyedik hektárját ökológiai gazdálkodásba állítani. Mert ezzel kapcsolatban a legfőbb kritérium, hogy legyen fizetőképes kereslet rá – ehhez nem elég a támogatás. – Ellentmondásos az Európai Unió hozzáállása a kérdéshez, hiszen miközben a biotermesztés irányába mozdítaná a termelőit, a szabadkereskedelmi egyezményekkel jelentős versenyhátrányba hozza őket. A saját gazdáival szemben rengeteg előírást, elvárást fogalmaz meg, növelve a költségeiket, közben pedig harmadik országokból mindenféle kritérium nélkül engedi beáramlani az olcsó árut, ezzel egyenlőtlen verseny elé állítva a közösségen belüli termelőket. Erre a problémára lehet valamilyen megoldást találni? – Mindez a képmutatás egyik kiváló példája. Európában mindent az éghajlatváltozásnak, a klimatikus viszonyoknak rendelünk alá. Hiszen ezt tartjuk az évszázad legnagyobb kihívásának. De a szabadkereskedelmi megállapodások megírásakor mintha mindez már nem számítana; lényegtelen, mennyi kerozint vagy dízelolajat égettetünk el, mire ideszállíttatjuk az adott terméket, nem lényeges, milyen nagyságban vágnak ki esőerdőt az adott termény megtermelése érdekében, hogy mennyi növényvédő szert és egyéb mérget használnak, hogy gyerekeket dolgoztatnak. Semmi sem számít, csak az, hogy legyen olcsó élelmiszer. Mivel hazánk exportőr ország, általában támogatólag viszonyul a kereskedelmi megállapodásokhoz. Ám a termelőink érdekét is figyelembe kell venni. Vagyis ha azt akarjuk, hogy itt elterjedjen az ökológiai gazdálkodás, hogy kevesebb növényvédő szer kerüljön a földekre, kevesebb műtrágyát használjanak és jobb állatjóléti előírásokat tartsunk be, akkor az a legfontosabb, hogy kimondjuk azt is: a gazdáinkat meg kell védeni. Ez pedig úgy lehetséges, ha leszögezzük, hogy az unió területén forgalmazott minden élelmiszer előállítására azonos előírásoknak kell vonatkozniuk. Vagyis az teljesen elfogadhatatlan, hogy miközben a magyar termelőket már a korábbiakhoz képest jelentősen

1967. október 6-án, Újfehértón született. 1992-ben, a Pannon Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát. 1996-ban megszerezte második diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetem Természet- és Társadalomtudományi Karán mint mérnök-tanár. 2007-ben a Nyugat-magyarországi Egyetem Ujhelyi Imre Állattudományi Doktori Iskolájában PhD fokozatot szerzett. 1992-ben a Vám- és Pénzügyőrségnél dolgozott zászlósként, majd 1993–94-ben a Veres Péter Mezőgazdasági Szakközépiskolában tanított mérnök-tanárként. 1994–95-ben a Pannon Agrártudományi Egyetemen tevékenykedett, egyetemi tanszéki mérnökként. 1995 és 1998 között egyetemi tanársegédként dolgozott az intézményben, ezt követően 2000-ig ugyanitt egyetemi adjunktus volt. 2000 és 2006 között a Cserháti Sándor Kollégiumban az igazgatói feladatokat látta el. 2001–06-ban Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatának az alpolgármestere volt. 2008-ban a Nyugat-magyarországi Egyetem címzetes egyetemi docense, 2010-ben Győr-Moson-Sopron megye 4. sz. választókerületének országgyűlési képviselője lett. 2010 és 2014 között Mosonmagyaróvár Város Önkormányzatának a polgármestere volt. 2014–18-ban egyéni mandátumát megtartva országgyűlési képviselő és a Földművelésügyi Minisztérium parlamenti államtitkára, 2018-tól egyéni mandátumát továbbra is megtartva országgyűlési képviselő, agrárminiszter. Nős, két gyermek édesapja.

nagyobb életteret biztosító ketreces tartástechnológiájú tojástermeléstől is el akarják tántorítani, addig Ukrajna számára az EU történetének a legnagyobb hitelkeretét biztosítja arra, hogy felépítsék a világ legnagyobb ketreces tojástermelő farmját. A nekünk előírni szándékozott tartási körülmények között harminc százalékkal drágább tojást lehet előállítani, de hogy megmaradjon az olcsó élelmiszer a piacon, majd a harmadik országból behozzák az olcsó árut. Tehát maximálisan támogatjuk azt, hogy legyen kiváló állatjóléti rendszer, hogy érvényesüljenek a Green Deal célkitűzései, de azt kérjük mellé, hogy legyen egy gazda- és fogyasztóvédelmi rendszer, amely az unió területén elérhető minden élelmiszer esetében ugyanazokat a termelési és előállítási követelményeket fogalmazza meg. Amennyiben ez működik, akkor teljesen lényegtelenné válik, hogy kivel milyen szabadkereskedelmi megállapodást kötünk. – Magyarország továbbra is inkább alapanyagok exportjában jeleskedik, és ezek még a hazai piacon is gyakran kerülnek hátrányba a nagyobb feldolgozottságú termékek esetében. Hogyan lehet kiküszöbölni ezt az alapvető problémát? – A magasan feldolgozott produktumok kivitele tíz év alatt közel a kétszeresére nőtt, de itt van a legtöbb tennivaló a jövőre nézve, ezen a téren a legnagyobb a verseny. A hazai piac tekintetében pedig nem elég a termelői akarat, a vásárlói tudatosságra is szükség van, vagyis nem lehet megúszni a promóciós költségeket. Csak akkor lesz sikeres a magyar gazda, ha a magyar fogyasztó is meg lesz győződve arról, hogy a hazai áru választásával a minőség és a környezettudatosság mellett teszi le a voksát. – Van olyan szabályozói terv, melynek révén a kiskereskedelmi polcokon is nagyobb elérhetőséget biztosíthatunk a magyar termékeknek? – Nagy fokú változás állt be az elmúlt évtizedben. A magyar tanyák több mint felében már nem az lakik, aki ott született, hanem városi ember költözött ki oda életmódot változtatva. Ezek az emberek okos, képzett, művelt polgárok, akik teljesen megújították a hazai gasztronómiát, minőségi alapanyagot termelnek, kézműves termékeket hoztak a piacra, amelyekkel újra felfedezhettük a magyar termékek valódi ízvilágát. A következő évtized stratégiai kérdése, hogy a kiskereskedelemben milyen pozíciója lesz a hazai tulajdonnak. Újabb hálózatokat szükséges felépíteni, teret kell nyerni, hiszen ez az élelmiszer-ellátás biztonságát is javítaná. A külföldi tulajdonú kiskereskedelmi hálózatok olyan mértékű nyereséget visznek ki az országból, ami mellett szó nélkül elmenni nem lehet. Stratégiai célkitűzés – és nagyobb ellátásbiztonságot is jelentene a megvalósulása –, hogy a kiskereskedelmi hálózatokban jelentősebb nemzeti térnyerés történjen. Jelenleg 75 százalékos a magyar élelmiszerek aránya ezen láncokban, s hátrányt főleg a nagy feldolgozottságú termékek szegmensében szenvedünk. Reméljük, hogy pozícióinkat – a következő időszakban rendelkezésre álló forrásoknak is köszönhetően – javítani tudjuk. A hazai produktumok érvényesülését segítheti a közétkeztetésben bevezetett új szabály, melynek értelmében a jövő évtől a beszerzett áruk összértékének legalább a 60 százaléka, 2023-tól pedig a 80 százaléka kell, hogy helyi élelmiszertermékekből származzon. – A járvány lecsengésével elindulhat az osztatlan közös tulajdonú termőföld felszámolása is. – Az eredeti tervek szerint január elsejétől fórumokat tartottunk volna, ahol ismertetni tudtuk volna az érintettekkel, hogy mit és miként szükséges elvégezni, hogy elinduljon a folyamat. Ez most májusra csúszott, ám közben elkészült az a számítógépes program, melynek révén az érintettek felhasználóbarát módon, könnyen képesek elvégezni a megosztással összefüggő feladataikat. Remélem, ebben az évben mindenki, aki e téren érdekelt, lehetőséget kap arra, hogy végigvigye az osztatlan közös tulajdoni viszony felszámolását. Annak, aki valamilyen okból szeretné megtartani a tulajdonát, a törvény három utat biztosít. Egyrészről lehetőségük van a tulajdonostársaktól földet vásárolni, hogy elérjék a 10 ezer négyzetmétert. Másrészt arra is van mód, hogy többen összeállva elérjék a területi minimumot. A harmadik lehetőség pedig, hogy meghagyják a földet osztatlan közös tulajdonban. Tehát ha a tulajdonostársak az előbb említett hátrányok ellenére fenn szeretnék tartani az eddigi helyzetet, szívük joga, hozhatnak ilyen döntést. Az Országgyűlés előtt van egy olyan módosító javaslat, amely szerint ha egy tulajdonostárs mindezek ellenére sem tud a minimális méretnek megfelelő nagyságot elérni, de ragaszkodik a földjéhez, akkor bizonyos törvényi feltételekkel méltányossági alapon kérhesse a bíróságtól, hogy az egyezség úgy módosuljon, hogy mégis kioszszanak valamekkora területet a számára.

Célunk, hogy a két és fél millió hektárt és közel négy és fél millió embert érintő kérdés rendezésével elősegítsük a tiszta viszonyok kialakulását, a termőföld megművelhetőségét. E ciklus történelmi hozadéka a közös osztatlan tulajdoni viszony felszámolása. Ez a legnagyobb dolog, amit meg tudtunk csinálni ebben az időszakban. Az, hogy ezt a béklyót le tudtuk venni a magyar mezőgazdaságról, fantasztikus teljesítmény.

DÉNES ZOLTÁN